Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-12 / 266. szám
Nagy teljesítményű kazánok olajégőjéhez szükséges elektromotorokat gyártanak az Ipari Műszergyár berceli gyáregységében. Az égéshez szükséges olaj szivattyúzását, égéstérbe jntását, valamint levegő befúvását is elvégzik a korszerű termékek, melyeket megbízhatóságuk miatt keresnek a felhasználók. Képünkön: Szedlák Józsefné és Balázs Jánosné olajégőmotorokat készít. — kj — Építőipari dolgozók vetélkedősorozata Háztartásstatisztika A Statisztikai Kiadóvállalat gon lopásában megjelent az 1901 évi háztartás-statisztika, amely 8500 háztartás adataival átfogó képet nyújt egyebek közt arról, hogy a múlt évben mire mennyit költöttek jövedelmükből az egyes társadalmi rétegekhez tartozó családok, s milyen a háztartások gépesítésének színvonala. A statisztika szerint az ipari és mezőgazdasági munkások, valamint a szellemi fog- la'kozásúak jövedelmüknek egyaránt valamivel kisebb hányadát költötték tavaly élelmiszerekre, mint egy évvel korábban, élvezeti cikkekre viszont egyre többet áldoz a társadalom valamennyi rétege. Növeltednek a nagy értékű tartós javak, a szolgáltatásokra, a fogyasztási iparcikkekre, a lakásfenntartásra, az egészségügyre, a testápolásra, a művelődésre fordított kiadások is, ruházkodásra azonban jövedelmük kisebb részét költötték a családok, mint korábban. A vizsgált családoknál már húsz év óta egyenletesen növekszik az iparcikkekre és a nagy értékű tartós fogyasztási cikkekre fordított kiadások összege és aránya. A háztartások gépesítettségében eltűnőben vannak a különbségek a városi és falusi, a munkás-paraszt és szellemi foglalkozású családok között, Hűtőgéppel például húsz évvel ezelőtt száz munkáscsaládból mindössze egy, ma 94 rendelkezik. Ugyancsak a munkásesaiádoknál a száz háztartásra jutó bojlerek száma 1960 óta 2-ről 48-ra, a mosógépeké 26-ról 97-re, a centrifugáké 0-ról 85-re, a porszívóké 4-ről 83-ra, a gépkocsiké nulláról harmincra növekedett. Kerékpárból, rádióból és televízióból jó néhány munkás- családban ma már több is akad, ezeknél száz háztartásra tavaly 122, 153, illetve 108 jutott. Száz falusi család közül tavaly 86 rendelkezett hűtőgéppel, 95 mosógéppel, 73 centrifugával, 69, porszívóval, 25 gépkocsival, 37 motorkerékpárral. Rádióból száz családra 129 jutott. A fejlődés a falusi családoknál a legszembetűnőbb, mert közülük — a Egy nagyszabású vetélke- dősorozat utolsó eseményéhez érkeztek el a versenyzők a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál. összesen huszonkét közösség, szocialista brigádok, KlSZ-alapszer- vezetek részvételével még az év elején kezdődött a ver" sengés, amelynek során különböző tematikai kérdésekre kellett írásos formáiban válaszolniuk a kollektíváknak. A beküldött feleletek értékelése a napokban zajlik le, ezt követően kerül sor a szóbeli küzdelemre, amelyen a brigádtagok, KISZ-esek általános műveltségbeli tudásukat mérik ősszé játékos formában. Az első hat helyezett jutáim^: értékes könyvek, ajándékok. Kisterenyel környezetszépítök reprezentatív felmérésben szereplő háztartások adatai alapján — 20 évvel ezelőtt egy sem rendelkezett például hűtőgéppel, bojlerrel, centrifugával, porszívóval, gépkocsival és televízióval. A szellemi foglalkozásúak háztartása a felmérés tanúsága szerint szinte teljesen gépesített volt már 1981-ben. Környezetüket szépítik, csinosítják ezekben a napokban Kiscerenye lakói. Megszüntették a vásártér melletti illegális szemétgyűjtőt, egyúttal ideiglenes utat is építettek. Szépen halad a József Attila-lakótelep előtti közterület rendezése is, tolólapozással és egyéb talajmunkákkal készítik elő tavaszi parkosításra. A regionális vízmű kis- terenyei telepének dolgozói a Bányász út vízelvezető árkait tisztították, valamint a Dobó és az Arany János utca végén húzódó árkot tették rendbe. Üzleti fogás? Az ember belebotlik a témába, ezúttal csaknem a sző szoros értelmében. Megyek a pásztói ÁFÉSZ nagyforgalmú ABC-áruházába — nem dolgozni, hanem hétköznapi üzletfélként — és szemet szúr egy tábla. Nyilván dekorációsműhelyben készült, rajta két szál rózsa és a szöveg: ,,Szeretettel köszöntjük .........nevű vásárlóinkat.” A szives köszöntő persze párosul még egy csöppnyi üzleti fogással is: a felirat ajándékajánlatra is felhívja a figyelmet. ' Örülök ennek a táblának. Elsősorban nem is azért, mert egy évben egyszer nekem is szállhat) a kedves köszöntő, hanem mert eszünkbe juttathatja gyarló mulasztásainkat. Sándor Lászlótól, a pásztói ÁFÉSZ ABC-áruházának vezetőjétől tudom, hogy egy forgalmas napon nyolcszáz-ezer ember is megfordul ebben a kereskdelrrti létesítményben. Ki tudja, hányán csapnak közülük a homlokukra az idézett tábla látán: „Hiszen ma van a barátom... a kollégám... kedves szomszédom névnapja.” Rohanó életmódunk velejárója ez a gyarló feledékeny- ség. Ezért örülök ennek a táblának: néhány... egy-két tucat.... sok embert figyelmeztet az esetleg elfeledett kötelességre. Hogyan? Ez az egész valami üzleti fogás9 Meglehet, hogy jó néhányon éppen a tábla szövegének olvasásakor tesznek a kosarukba egy doboz édességet, egy üveg italt, egyéb apróságot. Mégsem lehet ebben a „rafináltságban” semmi kivetnivaló, merthogy az üzleti fogásra való hajlam sajátja a jó kereskedőnek. S kiváltképpen megérdemli az elismerést, ha eladni úgy akar, hogy közben a szép gesztussal a vásárlót szolgálja. Ennyi jut eszembe egy tábláról.'' Arról a tábláról, amelyet jó volna mind több helyen látni — ha már egyszer feledékenyek vagyunk. — kele — Ha valakire, rá aztán igazán illik: törékeny alkat. Az ember úgy érzi, hogy, ha hirtelen mozdulatot tesz, hát talán még el is repülne... no, persze, ez csak amolyan játék, hiszen Vastag Ottilia ennél „súlyosabb” egyéniség. Jóval a harmincon innen országgyűlési képviselő. Ha testi valóságának nem is, szavának országos dolgainkban is súlya van. Képzeletbeli tiszteletlenségre csábítom most a kedves olvasót: kukkantsunk be titokban egy romhányi lakásba, ahol a fiatalasszony férjével és másfél éves kislányával él. Nem is igazi tiszteletlenség, hiszen engedéllyel tesszük. Bár már későre jár — ezt sokan tudják Romhányban — nyugodtan be is kopoghatunk. A kicsi alszik, annak rendje és módja szerint. Anyja papírok között, az asztal fölé hajolva. A férj, Vastag Tibor odakinn a konyhában mosogat. Épp az imént köszönt el valamelyik ismerős, aki „csak úgy beugrott”. Nem maradt sokáig: — Tudod, az asszony holnap beszámol az orrszággyű- lésről a választóknak. Készülnie kell. Ne zavarjuk! Nem zavarják. Mi se zavarjunk. A lámpa az asztal fölött kora hajnalig ég. — Izgul? — Nem. Nem azért forgolódom, csak kíváncsi vagyok, hogy kíváncsiak-e a mondandómra az emberek. — És? ‘ i Kőlapok, üvegtáblák — határidők Bonyodalmak a „Mérleg“ serpenyőjében — Ami az építtetőkkel való „kooperációt” illeti: ebben túl sok örömet nem találunk. Általában abban merül ki, hogy hoznak egy listát, amiben az áll: a tervtől eltérően vagy a terven kívül ezt, meg ezt szeretnénk még ... SOK A GAZDA A gazdaságunkban működő kooperációk sajátos nézőpontból vetnek fényt az egész szerkezet belső viszonyaira. Kiváltképp jellegzetes kép tárul elénk, ha a fénycsóvát egy építőipari együttműködésre irányítjuk. Jó alkalmat kínál erre a Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet egyik szem előtt zajló munkája: a megyeszékhely Mérleg úti építkezése. — A most átadás előtt álló 4-es jelű épület bonyolult létesítmény — mondja Juhász Jónás főmérnök. — Többféle műszaki igényt kell kielégítenünk, mert több építtető finanszírozza a munkát. A legnagyobb részt a BÁV foglalja el, s helyet kap még a ruhaipari szövetkezet, az Express, egy könyvesbolt, egy kozmetikai szalon és egy maszek órás. Az egész építés koordinátora a tanács, illetve ennek megbízásából a NOM- BÉR. A „Mérleg úti építkezés” néven ismert munkálatok alatt eddig két, igen mutatós épületet húztak föl aSTÉSZ- esek a városközpontban. Most áll befejezés előtt a harmadik, s már készülőben van a negyedik is (amely egyébként az 1-es jelet viseli). E most majdnem kész állapotban levő épület egyébként számos tervmódosítás után mintegy 22 millió forintba kerül. Nyár elején olyan elképzelés volt vele kapcsolatban, hogy augusztus 30-án átadják. „IDŐPONT-ÁTHELYEZÉS” — Még a VÁTI tervezte 1976 körül — így a főmérnök. — Akkoriban épp szűk volt náluk a tervezőkapacitás. Azóta az eredeti terv készítői nagy részben már minősének annál a vállalatnál. Így a módosításokat már mások oldják meg. Az egész Mérleg úti építkezésre jellemző, hogy az építtetők a munkák befejezése előtt jelentik be módosítási igényeiket. Nem menet közben, amikor még könnyebben lehetne változtatni, hanem a végén, amikor látják, hogy „nem ilyen lovat akartak”. Aki pénzt — százezreket, milliókat — ad építésért, s vállalja a módosítás ráadásköltségeit is, joggal várja el, hogy igényeihez, „szeszélyeihez” igazodjon az épület. Ám a vállalatok közötti együttműködés mai formái igen bonyodalmassá, s ami evvel jár: hosszadalmassá teszik a váltást. A STÉSZ a Mérleg úton — többek közt — főként két olyan vállalattal kooperál, amely országos méretekben, „kiemelt munkákkal” foglalkozik. Az egyik egy kőmegmunkáló, a másik egy szakipari feladatokat ellátó egység. Ezek a vállalatok — helyzetüknél fogva — a nagy hazai, illetve a nemzetközi tennivalókra fordítják fő figyelmüket, s a STÉSZ-nagy- ságrendű partneroknak csak a látókör peremén szorítanak helyet. így fordulhat elő. hogy például a 4-es jelű épület homlokzatára kerülő lapokból egy készlet 1981 (!) szeptember 23-ára volt megrendelve, s mostanában, 14 hónapos késéssel számíthattak rá ténylegesen a helyszíni szerelők. Gondolhatni, hogy egy-egy soron kívüli változás ilyen szerkezeten mekkora sebességgel halad végig. Az eredeti elképzelések megvalósítása sem megy mindig a lehető leggördülékenyebben. Az üveglapok fölszerelését például az említett szakipari egység csak tempóhalasztással tudta megoldani, 'tá jékoztatásuk szerint a munkába bevont, Dél-Magyaror- szágon működő üveggyár bizonyos „időpont-áthelyezéssel” küldte a táblákat. Ám e tábláknak nem mindegyike volt a kért méretű. Mire azok is befutottak, akkor szerelvényekből volt kevés. A pótlásként érkező szerelvények pedig méretben tértek el a szükségestől. E zökkenők áthidalásához a STÉSZ — alvállalkozójának besegítve — a pálfalvai síküveggyár segítségét is kérte: „hasson oda”, hogy dél-magyarországi társüzemük egy kissé nagyobb rokonszenvvel kezelje a Mérleg úti üveglapok ügyét. BEFEJEZNI — JÓL! — Az utolsó Mérleg úti épület már bizonyára kevesebb galibával épül föl... — Amikor éppen hogy elkezdtük cölöpözni, az egyik építtető „kilépett a buliból” — emlékezik vissza a főmérnök. — Helyét egy zöldségkereskedő vállalat vette át. De ő természetesen áttervezést is kért. «/V munkákat azonnal lefékezte a fedezethiány, és az. hogy bizonytalanná vált, milyen módosítások szükségesek, így természetesen a határidő is módosult. Sok fáradsággal Jár még egyszer megszervezni mindent az alvállalkozókkal- nem szívderítő erre gondolni. De ezt a fontos munkát mi kezdtük eí, és mi akarjuk jól befejezni. (mólnál) Külkereskedelmi megbízottak megyei hálózata Már megkezdte működését a Külkereskedelmi Minisztérium első megyei megbízottja Vas megyében, s a közeljövőben további megbízottak látnak munkáihoz az ország különböző területein. A Külkereskedelmi Minisztériumban kísérleti jelleggel kezdték meg a kiküldötti hálózat kialakítását, amelynek célja a kisebb tételek nem rubelelszámolású exportjának elősegítése. A tervek szerint a kiküldöttek sorra látogatják a vállalatokat és a szövetkezeteket, s feltérképezik az olyan termékeket, amelyek exportjára lehetőség kínálkozik. Munkájuk során gondoskodnak arról, hogy a termelők megtalálják a megfelelő külkereskedelmi vállalatot, a to" vábbiaktoan pedig figyelemmel kísérik az üzlet megvalósítását. Ugyanakkor külkereskedelmi információkkal segítik a termelőket, és a termeim elképzeléseket, a terveket pedig közvetítik a külkereskedelmi vállalatokhoz. Elsősorban olyan vállalatoknál, ipari szövetkezeteknél, kis és közepes nagyságú gazdálkodó egységeknél tevékenykednék, amelyek a korábbiakban nem exportáltak, nem választottak külkereskedelmi partnert. A képviselői meg a malterosvödör — Ogy látom, igen. Most először állok a munkatársaim elé, mint országgyűlési képviselő, ezért a kíváncsiságom. — Miről beszél majd? — A közrend, a közbiztonság helyzetéről adok tájékoztatót. Bár az országgyűlésről, a belügyminiszter által elmondottakról a televízió a sajtó, tájékoztatta az embereket, azért nem árt föleleveníteni az ott elhangzottakat. Egyébként már csak azért sem izgulok, mert segítséget is kaptam, hiszen a téma helyi szakembere, a rétsági járás rendőrkapitányságának vezetője is itt van, aki a kérdésekre járási adatokkal felelhet. Egyébként a vagyonbiztonságról és a közös tulajdon védelméről külön szeretnék szólni, hiszen ezzel a gyárban sok volt korábban a gond. Bosszantó az emberek közönye, érdektelensége. Bocsánat, mennem kell. Mindjárt két óra, várnak rám. Szinte a lépteit sem hallani, ahogy az építési kerámiagyár művelődési házának előcsarnokán átsiet. * — Elégedett? — Igen. Sokan voltunk és kérdeztek is a munkatársaira. De ez csak az egyik fokmérő. Gyakran megállítanak utcán, boltban, itt a gyárban is. Ezért sincs külön fogadónapom, hiszen gyakran járom a járás településeit, falugyűléseken, rendezvényeken veszek részt, gyakori vendég vagyok a tanácsoknál. A falugyűlések előtt mindig korábban ott vagyok, és helyben beszéljük meg a gondokat. Előfordul persze, hogy nem rám tartozó ügyekkel is engem keresnek, de akkor is segítek megtalálni az illetékest. — Sok a tennivaló? — Nem unatkozom. Nem vezetek külön naplót, mert nem hagyom elaludni a rámbízott feladatokat, igyekszem minél gyorsabban végére járni egy-egy ügynek. — Decemberben szólalt föl először az Országházban. — Furcsa volt. Szokványos, amit mondok, de éreztem a felelősséget. Tudtam, mit akarok mondani, alaposan fölkészültem, de azért az ország- ház az mégiscsak más. Elmondhatatlan. Ki mindenki járt már előttem azokon a lépcsőkön ... — Más lépték. — A tennivalókban igen. De emberek dolgoznak a többiekért. Már járatos vagyok egyik-másik minisztériumban, miniszterekkel tárgyaltam, tagja vagyok az építésügyi és közlekedési bizottságnak az országgyűlésben.. . . — Feleség és anya. — A férjem, a családi háttér nélkül nem tudnék dolgozni. * Vastag Tibor az íróasztal mögül néz rám. — Többet vállalok az otthoni teendőkből. Ez csak természetes. Kevés a szabad időnk, de azt együtt töltjük. A tetejében épp az építkezésbe is belefogtunk, azzal is haladnunk kell. Az országgyűlési képviselő már tudja, milyen nehéz egy malterosvödör... Voltak problémáink, különösen az első évben, de megoldottuk. Ha nem lettek volna, biztosan másokat találtunk volna ki — nevet a feleségével együtt. — A férjem sokat segít. — Néha, mint egy komputer, úgy jár az agyam, hogyl azt a kevés szabad időt hogyan is osszuk be, de most már fölvettük a ritmust. Kérdezni nemigen szoktam a feleségemet, de, ha szóba kerül valamiféle közügy, hát megbeszéljük. Az én véleményem is egy a sok közül. * Együtt nézzük, ahogy az utolsó ember is kisétál a művelődési házból. Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD — 1982. november 12., péntek &
