Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-10 / 264. szám

Korszerű, jól felszerelt üzemorvosi rendelő áll a dolgozók rendelkezésére az Ikladi Ipari Műsiergyár berceli gyáregy­ségében. A rászorulók a belgyógyászati panaszokon kívül fo­gászati és nőgyógyászati problémáikkal is felkereshetik az üzemorvost.- ki ­Lakóterületi modell — tervpályázat Szeged általános rendezési ter­ve szerint az északi városrészben, a családi házakkal körülépített nagy-szilléri dombot találták al­kalmasnak arra, hogy a kővet­kező tervidőszakban elsősorban a magánlakás-építés nagy és ösz- szefüggő építési területe legyen. Ennek előkészítése érdekében a városi tanács az Építésügyi cs Városfejlesztési Minisztériummal és más országos szervezetekkel közösen pályázatot hirdetett a nagy-szilléri domb beépítésének megtervezésére. A pályázat a feladat újszerű megközelítését kéri a tervezőktől. Követelmény, hogy először az általuk szükségesnek és optimá­lisnak vélt lakóterületi életforma- modellt dolgozzák lel* amely fi­gyelembe veszi a családok nagy­ságának, összetételének arányait és a társadalmi rétegeződést is. Ebben a modellben tehát a kö­zösségi és társadalmi igényeket fogalmazzák meg, s ennek meg­felelően gondoskodjanak az épí­tészeti, területrendezési megoldá­sokról. Az elgondolások szerint a ki­jelölt területen mintegy tíz év alatt fokozatosan 2000—2509 lakást építenek a szükséges kereskedel­mi és egyéb szolgáltató létesítmé­nyekkel ' és közintézményekkel együtt. A legjobb pályaművek díjazásá­ra és megvásárlására összesen 510 000 forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság a jövő év már­cius végéig hirdeti ki a pályázat eredményét.­r Óvoda az egykori kukoricásban Születését kezdettől fogva árgus szemek kisérik. Nem­csak hivatalos részről. Emlék­szem,' hányszor hozták szóba ismerőseim a nagybátonyi épü­lő, új óvoda ügyét egyszerű, mindennapos beszélgetéseink eorán. Aggódtak azért a száz férőhelyért, siettették volna az elkészültét. Persze tettek is érte. A Hazafias Népfront helyi bizott­ságának, valamint az üzemek szakszervezeti bizottságainak szervezéséber társadalmi mun­kákat vállaltak üres hét vé­geken. így növekedtek a fa­lak, tisztultak a termek, míg végül október 11-én már az apróságok vidámkodhattak az új létesítmény termeiben. Köszönet a segítőknek Lakótelep épül Nagybátony- ban, a nevét a Mátrától köl­csönözte. Ez azt Is jelenti, hogy a nagyközség lakossága fokról fokra gyarapodik, fő­ként ifjú, egy-két gyermekes családokkal. A meglevő óvo­dák szűknek bizonyultak, el­határozta hát. a tanács, hogy építtet egy újat. Gyakorlott kivitelező nem. akadt, a fela­datot a tanács községgazdál­kodási üzeme vállalta. Ügy, hogy előzőleg ilyen nagysá­gú munkát sohasem végzett, úgy, hogy tudta, szinte min­den kapacitását leköti az in­tézmény elkészítése. — Szívesen tettünk eleget a felkérésnek — mondja Nagy István, a vállalat igaz­gatója. — Kezdettől fogva ér­zékeltük, hogy társadalompo­litikai feladatról van szó. A kisgyermekek napközbeni biz­tos elhelyezése mindenki szá­néra fontos. — Először vágták ilyen nagy fába a fejszéjüket, és késtek is a megvalósítással... — Valóban először csinál­tunk ilyen nagy munkát — vág közbe az igazgató —, de késedelemről szó sincs. Mi, Ismerve lehetőségeinket, kapa­citásunkat, csak december 31-i határidőre vállaltuk a mun­kát, miután ehhez a munka- igényes, hagyományos techni­kával készülő épület elké­szítéséhez nem akadt vállal­kozó. Az egészen más kér­dés, hogy a lakók és a taná­csiak szerették volna, ha mi­nél előbb elkészülünk, lehető­leg még a szeptemberi tanév­kezdésre. Véeü] ií kornnromisszum szü­letett: szeptember eleje és de­cember vége helyett október közepére készült el belakha- tóan az óvoda. Hogy így tör­tént, abban a hivatalos em­bereken kívül sokaknak van érdeme. — \ n«npront mstTso7rt"tí" a lakossá'"'U — mondia N""” István. — A lakótelepiek r~- geteget |sesi*e*tek társa'1’ "'’ munkában. Különösen a bá­nyászok, akik 'nagy számban élnek itt. De kisiparosok is a partnereink voltak, A Nógrá­di Szénbányák érdemei el­évülhetetlenek. Villanyszerelő­inek csak anyagot kellett ad­nunk, a többi az ő dolguk volt. Az építési üzem az alapozást végezte bérmunkában. A KISZ-esek vállalták az ideig­lenes kerítés, a környék, az indiánfalu felépítését, rend­betételét. Köszönettel tarto­zunk érte mindenkinek. Csillogó, nagy szemek Mostanában nagy a vendég­járás a mátra-Iakótelepi óvo­dában. Kollégák, különböző szintű tanácsi vezetők' jönnek — s van látnivalójuk. Míg az óvoda vezetőnője másoktól foglalt, Domonkos Alajosné, az óvodai igazgatóság vezető­je végigvezet a létesítményen, Szellős, korszerű, tetszetős építmény. Mindene szép, de leginkább a foglalkoztatóter­me, melyből négy van. Ilyen­kor, csendes pihenőkor, ha belép az ember sok-sok kí­váncsi szem — csillogó, nagy szemek — „csíp” belé. — A legmodernebb eszkö­zökkel szereltük fel az óvo­dát — mondja Domonkos Alajosné. — Ezek a csinos kis fektetők például csupán feb­ruár óta vannak forgalomban. — Milyen a személyi állo­mány, mennyire hozzáértő? — Megítélésem szerint re­mek képességű óvónők, daj­kák és egyéb alkalmazottak dolgoznak itt. Arra töreked­tünk, hogy a fiatalok, kezdő szakemberek mellett néhány tapasztaltabb is helyet kap­jon. Azt hiszem, a jó oktatá­si-nevelési munka feltételei személy szerint is adva van­nak. Orvosnak lenni — és nem fogadni el semmit. Sem a parfümöt, sem a bonbont, sem a borítékot. Elejét venni még a próbálkozásnak is! Sike­resen dobtál ki egy vakbelet — nagyszerű fickó vagy. Fáj­dalmat alig éreztetőn rántot­tál ki egy fájós fogat — kín­tól szabadítottad meg a pá­cienst! Ez az igazi elismerés! És ettől több nem is kell. Legfeljebb pár szál virág, de az is csak akkor, amikor a beteg már teljesen felgyó­gyult, s maga hozta el a vi­rágot... Vezetni a gépkocsijavító részleget — és nem fogadni el sem a jattot, sem a kemény­valutát, sem a hazai bankót. Nem fogadni el sem a fel­ajánló kisember, sem a nagy- főnök, fogorvos vagy lán- gossütő meg hertesné, vagy a váVperes bíró lánya aján­dékát — legfeljebb a virágot. És azt is csak akkor, ha a Közben megérkezik az új óvoda, a 6. számú vezetője, Petre Lajosné is, és bekap­csolódik a beszélgetésibe: — Százhúsz gyereket he­lyeztünk el, kényszerűségből ebben a százszemélyes óvo­dában. De a tanév folyamán további emelkedésre számí­tunk. A lakótelep épülésével új Lakók költöznek ide, az­tán több kismama a gyes le­teltével visszamegy dolgozni. A kicsnyek 70—80 száza­lékának szülei valamelyik banyai üzemben munkálkod­nak. Használják egészséggel Nyolc óvónő, négy-négy daj­ka, konyhai dolgozó keresi kenyerét a 6. számú óvodá­ban. Kenyérkeresetet irtana, de ez több a számukra: hiva­tás. Tehetségük, szorgalmuk javát adják azért, hogy a gye­rekek a lehető legjobban érezzék magukat, fokozato­san gyarapodjanak fizikai­lag, szellemileg. Ehhez való­ban rendelkezésre áld min­den, hiszen a fenntartó ta­nács gondosan ügyelt rá. A bányai KISZ-bizottság 24 ezer forintot adott a berendezések­re, melyekre összesen több min félmillió forintot köl­töttek. Maga a létesítmény, mindent beleszámítva, közel tízmillió forintba került. Nem csekély összeg. De nem csekély a tett, az áldo­zatvállalás sem, mely a lakó­telepi lakosokat jellemzi. Az egykori kukoricás helyén kor­szerű óvoda épült, szó sze­rint: társadalmi összefogással. Szülők, gverekek örömére. Használják egészséggel! (ok) Szergej Hazanov: TE ÉS ÉN garancia lejárta után hozták... Tagja vagy az elit egyetem felvételi bizottságának — de nem fogadsz el semmit. Nem, sem összeköttetések révén, sem hízelgő könyvbecsúszta- tásként, sem közönségesen kézből. Az élet útjai kifür- készhetetlenek. Jön a követ­kező év. És ismét egy régi is­merős. Nem, ezt nem szabad! Legfeljebb csak virágot, és azt is csak akkor, ha a párt­fogolt már elvégezte az egye­temet. Ember vált belőle, és eszébe is jutottál... A konyhafőnökség is hálás foglalkozás — de csak akkor maradsz „talpon”, ha nem fogadsz el semmit. Sem a friss gyümölcsöt, se, a halat, se a félbe hasított malacot. Jóízű a káposztás bableves? E g y e d ü r A lmából ébredt arra a borzasztó érzésre. Elő­ször csak kinyitotta a szemét, de a sötétben nem láthatott semmit. Aztán fi­gyelte saját magát. Iszonya­tosan vert a szíve, szinte hal­lotta a tompa puffanásokat. Testéből kiszállt minden erő. És nem tudott levegőt venni! Hiába próbálta, hiába eről­ködött, sípoló, harákoló tü­dejébe szinte semmi nem ju­tott. Már verítékben úszott rajta a hálóing. A koszlott pokróc alatt a lyukas, szaka­dozott pléd — Adóm fiától kapta vagy tizenöt éve — szívta magába a gyötrődő test gőzeit. — Istenem — gondolta az első ijedtség után —, ha már magadhoz veszel, leg­alább ne kínozz engemet... Megtalálta a villanykapcso­lót, a kis éjjeli lámpáét, mit négy-öt esztendeje maga vá­sárolt a műszaki boltban. Akkor még könnyen volt, fiatalosan járt-kelt a nagy­ra nőtt faluban. — Margit néni! Hány éves is maga? — kérdezgették. — Nyolcvanöt, édes fiam. — Hát mért nem üldögél otthon, a jó melegben? Pi­henjen, dolgozott eleget éle­tében ! Bizony dolgozott. A hatal­mas kert, a temérdek gyü­mölcsfa, a szőlő ... mindig úgy ügyeskedett az ura mel­lett Is, hogy legyen kert, ahol a jó szagú szilva, a szép ba­rack, a gyerekkort idéző al­ma megterem. Mert ezt még otthonról hozta, Kolozsvárról, a Vasút utcából. Hol van már az a ház, az a tündérkert? Hol van már apuka, az egye­nes derekú szálfaember, aki kilencvenévesen mondott búcsút a világnak. Mennyi ember volt az utcákon! Fe­kete volt egész Kolozsvár, ahogy a tömeg a színháztól' a házsongárdi temetőig höm- pölygött. Nagy színészt teme­tett a város. Olyan embert, aki valahogy része lett Ko­lozsvárnak, akár a Farkas utcai református templom, vagy a romos várfalak. Szin­te hihetetlen, hogy már nincs, hogy nem görbéd Ti­borcként — istenem, mindig megsiratta — Bánk bán elé a színpadon. A Vasút utcai kisház kert­je. Micsoda nagy dolog volt az! Színésznek, komédiásnak saját háza! Ha kicsi is, ha földszintes is, de az övé. A hatalmas hinta — „a leány­káké” — mondta apuka —, ahol Katóval, a húgával any- nyit heverésztek nyaranta. Félóra járásra esett a szőlő, a faházzal. De sokszor látta apukát ballagni. Vállára ve­tette a kapát, végén himbált a tarisznya, és az ünnepelt, tisztelt színész ment a szőle­jébe ... A villanykapcsoló kattaná­sa rántotta vissza a valóság­ba. A gyengécske fény vala­hogy megnyugtatta. Keze visszazuhant a takaróra és újból sehogy sem sikerült fölepielnie. — Gyógyszer kellene. El kéne vennem a gyógyszert... Ott volt a feje mellett, a kopott széken. Ételmaradék, mosatlan lábosok, gyufa, té­pett újság és ki tudja mi kö­zött ágaskodott a kis üveg­cse. Most mégis olyan mesz- sze volt, akár a gyerekkor. L ustán, valamelyik zu­gából fáradt agyának, szinte észrevételedül kúszott elő a gondolat: — Épp annyi idős va­gyok, mint apuka volt halá­lakor. Azonnal nem merte to­vábbgondolni, de már nem parancsolhatott a tiszteletlen gondolatoknak. — Igen, meghalok. Vajon mikor találnak rám? Az or­vos öt hete nem volt itt, Ádámot három napja nem láttam. Amióta elment, sen­ki sem nyitott ajtót rám. Ha Ádám nem jön egy hétig, mint a télen, amikor ... Akkor decemberben a ve­randán zuhant el. Épp az aj­tó előtt. Négy napon át pró­bált talpra állni, de csak az ötödiken sikerült. EÍobb a szenesvödörre kapaszkodott föl, onnan a székre, aztán az ablakdeszkába markolva állhatott föl megint. Nem evett, nem ivott... rongyok­kal, szőnyegekkel takargatta magát. Nem jött felé senki. Persze, a tanács vitte volna már otthonba, de nem hagy­hatja itt apuka emlékét, a drága jó ura holmijait, a múltját... ? Majd csak el lesz valahogy — legyintett a tanácsi emberre, az orvosra. Hát eddig csak meg lett vol­na valahogy, de most? Most mi lesz? A szíve nyughatatlanul vergődött, a levegő mái' ir­tózatosan hiányzott. A feje azonban tiszta maradt, pon­tosan tudta, hogy tulajdon­képpen haldoklik, s ha ezt a rohamot meg is ússza, sok már *em lehet hátra. — De hát miért van ez így? — horgadt föl benne a düh egy pillanatra. — Miért kell megöregedni? Eltemetni édesanyát, apukát, a rokono­kat? És most itt fekszem, betegen, magatehetetlenül, egyedül. Idejében kellett vol­na elmenni... Gyere, halál, várlak. A lámpa gyenge, sárga fé­nye a porlepte fényképekre hullott. Ott lógtak körülötte a falon. Kató, apuka és ő, Margit, aki apja után szin­tén a világot megváltó desz­kákra lépett. Kolozsvár őt is befogadta, pedig hamar hűt­len lett a városhoz. Közelebb került apja szülőfalujához, Diósjenőhöz egy országhatár­ral. Hajdúböszörménybe vit­te a sorsuk. De hát hol van már az is az időben? Jaj, Kolozsvár, tündérvilág! A szíve lassúbbodott, már nem dobolt olyan bo­londul. s mintha leve­gővel telt volna meg a pará­nyi, összevissza dobált szo­ba. Percekig tartott, amíg fölült. Ügy maradt reggelig. Nem hunyta le a szemét. Ült és várt mozdulatlanul. Aznap sem nyitott rá senki ajtót. (Történt mindez 1982. októ­ber 18-ról 19-re virradó éj­szaka — a kolozsvári szín­ház örökös tagjának, Szent- györgyi Istvánnak kilencven- esztendős lányával — Szent- györgyi Margittal, érdi házá­ban.) Hortobágyi Zoltán Új lakásrendeletről döntött a tanács Romhányban O'csó tak ármány táro'ók Olcsó takarmánytárolók készí­tését kezdték meg előre gyártott elemekből az Agárdi Mezőgazda- sági Kombinátban. A Győri Mély­építő Vállalat paneljeiből épülő si’ók zöldtakarmányok és nedves kukorica tárolására alkalmasak, összeszerelésük alig egy hónapot vesz igénybe, áruk kétharmada a hagyományos módon — falazással —■ készültekének. Az első négy — egyenként ötezer köbméter ta­karmány befogadására alkalmas — siló Agárdon vizsgázott igen jó eredménnyel. A kedvező ta­pasztalatok alapján máris több gazdaság rendelt belőlük. Az ősz- szereléshez szükséges acélszerke­zeteket a velencei Agrokomplex- nél készítik, a szerelési munkála­tokhoz pedig irányító szakembert küld az agárdi kombinát. örülj neki! Finom a töltött palacsinta? Kívánj hozzá jó, étvágyat! A pénz ne csábít­son! Csak a virágot fogadd el, de azt is csak azután, mi­kor a kedves vendég már túl van az emésztésen... Általában ne légy kapzsi, mohó, ne törtess, ne nyoma- kodj, előre semmi előnyért, se a törvényesség megsértésé­ért, se emberi méltóságod megalázásáért, mert csak így maradhatsz becsületes... Ha a helyi főnökség tag­ja lettél — akkor is maradj meg szerénynek, s ne fogadj el semmit! Mondani pedig mindig azt mondd, amit gondolsz; tenni meg azt tedd amit a lelkiismereted, nem a számító eszed diktál. So­ha ne a kétes értékű i-nr- rier ha Hson. hanem a be- c-r,!et. Másként ezt nem csi­nálhatod! Te nem! De én igen! Romhány nagyközség közös Tanácsa három település: a székhelyközség, Kisecset és Szente életét irányítja, szer­vezi. A választott testület, a 41 tanácstag fontos kérdé­sekről döntött legutóbb. A végrehajtó bizottság tit­kára, Hajzsel Ferenc előter­jesztésében a szakigazgatási szerv két esztendőn át végzett munkájáról tárgyaltak. Nem­rég fejeződött be a rétsági járási hivatal vizsgálata, amely a romhányi tanácsap- parátus munkáját megfelelő­nek ítélte. Az év első felében 1153 ügyirat fordult meg a tanácsi szakemberek kezén. Alapos munkájukat bizonyít­ja, hogy határozataik 3 7 szá­zalékát fellebbezték meg az érdekeltek —, de csupán egy esetben kellett új döntést hoz­ni. Egyetlen egyszer sem lép­ték túl az ügyintézéshez szükséges határidőket. Tuskó Mihály, a tanács el­nöke a köztisztasági és a környezetvédelmi feladatok végrehajtásáról beszélt. Az ál­talános örömök és gondok mellett egyedi romhányi kör­nyezetvédelmi gond is akad- nevezetesen az, hogy az épí­tési kerámiagyár szennyezi a település levegőjét, amelyre mihamarabb megoldást kell találni. A KGST-országok ál­tal elfogadott normák szerint a településen átfolyó Lókos- patak vize „erősen szeny- nyezett”. Okozója a kerámia­gyár mellett az Erdőkémia Vállalat tolmácsi üzeme. amely különféle vegyi anya­gokat juttat a patak vizébe. Az elkövetkezendő időkben szigorúbban járnak el a köz- tisztasági és környezetvédelmi tanácsrendelet ellen vétőkkel, gyakrabban alkalmazzák a személyre szóló bírságokat is. A legnagyobb érdeklődést a lakások elosztásáról és a la- lcás-használatbavételi díj befi­zetéséről szóló új 'tanácsren­delet-tervezet váltotta ki. Romhány közigazgatási terü­letén 48 tanácsi bérlakás ta­lálható. A lakbérekből mind­össze 70 ezer fórint volt a bevétel, ami nem fedezte a fenntartási és karbantartási költségeket. A hatodik ötéves terv végéig 50 többszintes te­lepszerű lakást építenek, ame­lyek egy részének elosztását már az új rendelet alapján végzik. Szociális tanácsi bérlakás­ra 1983. január 1-tó1 Romhány nagyközség közigazgatási te­rületén csak az jogosult, aki­nek jövedelme nem haladja meg a havi kettőezer-ötszáz forintot. Az OTP-lakások 40 százalékát munkások kapják. Minden igénylő köteles le­téti díjat fizetni, amelynek összege csak nagyon indokolt esetben csökkenthető A ta­nács végrehajtó bizottsága ez­után kétévenként készít la­káselosztási tervet. A tanács testületé a laká­sok elosztásáról és a lakás­használatbavételi díj meg­fizetéséről szóló rendeletét el­fogadta. NÓGRAD - 1982. november 10., szerda 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom