Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-09 / 263. szám
0 mmHü< L. .u..i: r«n ••»."' MM» .C ifi Augusztusban kálisóval és szuperfoszfáttal pótolták a talaj tápanyagtartalmát, ezekben a napokban nitrogéntartalmú mütr.'gyát szórtak a Majyarnándorl Állami Gazdaság gyümölcsösében. A debercsényi kerületben Kovák János traktoros — képünkön — és társai dolgoztak az erő- és munkagépekkel a jövő évi termés érdekében a szilva-, alma-, cseresznye- és meggyfák tövében. — kj — Találkozás kitüntetés után Döntött a Legfelsőbb Bíróság Per a meny és az unoka ellen Az egyik községben lakó Idős házaspár pert indított kiskorú unokája és özvegy menye ellen. Keresetükben előadták, hogy másfél évtizeddel ezelőtt fiuknak a községben, ajándékba, telket vásároltak, és azon* saját pénzükből konfortos családi házat építettek. Mindezt azért tették, mert arra számítottak: ha megöregednek, gyermekük gondoskodni fog róluk. Fiuk azonban nemrég meghalt, a házat tízéves unokájuk örökölte, özvegy anyja haszon- élvezeti jogával terhelten. Tekintve; hogy a gyermektől nem várható el, hogy róluk gondoskodjék, menyük pedig ellenségesen viselkedik velük szemben, az ajándékot visz- szakövetelik. A családi háború a járásbíróságon happy enddel végződött. Egyezséget kötöttek, amely szerint a ház tulajdonjoga fele-fele arányban a nagyszülőket és az unokát illeti. Az idős házaspárnak jutó fele részre vonatkozó haszonélvezeti jogról pedig menyük lemondott. Az egyezséget a járásbíróság jóváhagyta és a változás bejegyzésére az illetékes járási és Kínai megrendelésre az ÉLGÉP Vállalat három darab komplett takarmányüzemet készít, melynek hűtőberendezéseit a vállalat pásztói gyára szállítja. A berendezés feladata a ta- karmánygi ..nuláló berendezés késztermékének lehűtése, csomagolás előtt. Angolna mesterségesen Első ízben sikerült mesterséges körülmények között kitenyészteni a belorusz zoológusoknak az európai angolnát, amely évszázadokon keresztül kizárólag a Sorgasso- tengerben rakta le ikráit. Ezt az eredményt sok ország ku- ta'.'i számtalan módszerrel igyekeztek elérni. A tudósok ,előtt álló legnehezebb problé- pia az volt, hogy az angolnánál kényszerűségből nem terhelődnek meg az ikrák kifejlődéséhez szükséges hormonok. A sokéves kísérletek a hosszú óceáni vándorlást imitáló modell kidolgozására irányultak, amelynek idején természetes körülmények között termelődik az ikra. Ezek a kísérletek nem vezettek eredményre. Ekkor próbálkoztak meg a kutatók hormonbevitellel mesterséges úton. Az intézetben végzett munka új fejezetet nyitott az ichtiológiá- íbaru városi földhivatalt megkereste. Törvényességi óvásra azonban a jogerős végzést a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította. A döntés indokolása szerint az ajándék vagy annak ellenértéke akkor is visszakövetelhető, ha olyan feltevés reményében adták, amely később meghiúsult, holott enél- kül nem ajándékoztak volna. Az örökössel szemben azonban, ilyen esetben is, csak akkor lehet igénnyel föllépni, ha az ajándékozás körülményei és az adományozó életviszonyai a társadalmi felfogás szerint ezt indokolják. Tehát a járásibíróságnak a tényállást alaposan fel kellett volna derítenie, hogy eldönthesse: az egyezség a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek megfelel-e. Ezenkívül a jogi képviselő nélkül megjelent unokát és anyját a szükséges tájékoztatással el kellett volna látnia. A járásbíróság azonban mindezeket elmulasztotta, tehát az egyezséget jóváhagyó végzése törvénytelen. Nemcsak arról van szó, hogy az özvegynek nem volt jogi képviselője, hanem a tízéves unoka a Polgári Törvénykönyv értelmében cselekvőképtelen, tehát még gyámhatósági jóváhagyással sem tehet olyan nyilatkozatot, amelyben jogokról, el-lénérték nélkül lemond. Ilyen körülmények közötti különös gonddal kell vizsgálni: vajon az unoka az egyezségben nem tett-e érvénytelen joglemondást. Mindezt az új eljárásban kell tisztázni. Hajdú Endre Élete a lakóhelyé ZÖMÖK, HALK SZAVÚ. Találkozásunkig bennem is egy torzult, „idealizált” kép rajzolódott ki abból indíttatva, hogy az igazán népszerű emberekről azt hisszük: termetükkel, emelt hangjukkal szerzik tekintélyüket. Stadler István népszerűsége ráadásul osztott. Ez a furcsa megállapítás onnan ered, hogy tisztelet övezi a munkahelyén, az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában is, de tekintélye mindenekelőtt lakóhelyén, Károly-ak- nán érezhető igazán. Vajon honnan ered ez? — Tizenkét éve vagyok a helyi pártalapszervezet titkára és erről a posztról próbálok tenni a település érdi i- ben. Aki ismeri Károly-ak- nát, tudja, hogy sokáig elmaradott település volt, tele kolónialakásokkal, és azt is, hogy most is van mit tenni a jol?b élet megteremtéséért. Manapság, amikor a tekintélytisztelet nem tartozik a kiemelkedő magatartásformák közé, amikor az előrelépés szükség- és törvényszerű közösségi fonódásokat teremt, nehezebb megtalálni az egyén szerepét a sikerben. A frázisnak tűnő mondat, mellyel arra a kérdésre felelt, hogy a megvalósult eredményekből mit vallhat magáénak, sugallja azt is, hogy a közös feladatok megoldásában az egyes ember irányító, kezdeményezőszerepe meghatározó lehet. — Egyedül aligha tudtam volna tenni bármit is. Sok segítséget kaptam a városi párttbizottságtól, a városi tanácstól, a Hazafias Népfront helyi bizttságától, az ott lakóktól, nem utolsósorban a párttagoktól. Károly-akna bányásztelepülés volt. Stadler István itt született. Egyenes következményként lehetne venni, hogy munkáséletét bányászként kezdte. — A gépipari technikum elvégzése után a Vörös Csillag Traktorgyárban kezdtem, ötvenhéttől a zagyvái bányaüzemnél dolgoztam karbantartó lakatosként, Hatvanháromban kerültem a bányagépgyárba technológusnak és másfél év után- kineveztek a süveggerenda-gyártó üzem művezetőjének. Itt bányai biztosítóelemeket gyártunk. A süveggerenda iránt az utóbbi időben megcsappant az igény, így időnként más bányai biztosítóeszközök gyártását is el kell végeznünk. Szerencsére egy dolgozó több művelethez is ért, ‘így az átállás nem okoz nagy gondot. A művezetői beosztáson túl különösebb funkciója nincs a gyárban. Talán azért, mert Stadler István fontosabbnak tartja, hogy a lakóhelyi gondokon enyhítsen elsősorban, hiszen a gyárban megvannak a fórumok és az emberek a problémák megoldására. — A KETTŐT NEM LEHET elválasztani. Mint művezetőnek, az üzemben párt- munkát is kell végeznem, más az, hogy a területen ez a munka más jelleget ölt. Munka után az ember a szabad időre gondol. Aki a közösség segítését is vállalja, az nem bővelkedik ebben. Stadler Istvánnak is, heti két-három napon, munkaidő után a településsel való foglalkozás és a pártmunka kötelezettségei köti le idejét. Azután ott vannak még a ház körüli munkák. A kertes családi házban és körötte mindig van szükséges tennivaló. Ha akad, csak hét végén van szabad ideje. Szeret világot látni, ilyenkor autóba ül feleségével, járja az országot. — Nem gondolt arra, hogy beköltözzön a városba, ahol talán könnyebbnek tűnik az élet? — Nem gondolt arra, hogy beköltözzön a városba, ahol talán könnyebbnek tűnik az élet? — Én Károly-aknához kötődöm. Amit kezdtem, nem hagyhatom abba. — ön most negyvenhét éves. Ha megadatna, hogy legyen három _ kívánsága, mi lenne az? — Három kívánságra talán nem is lenne szükség. Azt szeretném, hogy a további életem ugyanúgy teljen, mint eddig, különösebb látványosságok nélkül. Ha mégis kellene kívánni, akkor az az lenne, hogy életünk békében, biríonságban teljen. — És ha Károly-akna részére lehetne egy kívánsága? — Itt már több kívánságom is lenne, de elsősorban az, hogy véglegesen tűnjenek el a kolóniák, és az ottélők olyan körülmények közé kerüljenek, mint akik már elköltöztek a városba. — Ez a település megszűnését jelentené? — Nem fog megszűnni. A’ bánya is akar ott lakásokat kialakítani, magánerőből is sorra húzzák fel az épületeket, több utca is kialakulóban van. Például a Mezei út és a Karancs utca leágazásában mostanában formálódik a Virágos út. — Ez szimbólum is lehet? Az ott élők, az oda költözőitek ezt annak tekintik és tesznek is azért, hogy ne csak neve legyen virágos. A NÉPSZERŰ EMBER szerény is. Ha általában nem is, Stadler István esetében mindenképpen igaz. Nehéz a szót kihúzni belőle, ha róla van szó. Inkább cselekszik. Nem voltam ott, amikod élete munkájáért átvette a Munka Érdemrend arany fokozatát. Nem láttam reagálását, de biztos vagvok benne, hogy az öröm után az első gondolata az volt. mi T“sz • holnap a következő lenes ICá- róly-aknáért. Zengő Árpád A bűnözés melegágya: az alkoholizmus Közhely már, hogy az alkoholfogyasztás nemzetközi listáján a legtöbbet fogyasztók között a helyünk, hogy a hazai egy főre jutó alkoholmeny- nyiiség húsz év alatt megkétszereződött. Az öt évé született minisztertanácsi határozat nyomán is csak a növekedés üteme csökkent, de nem állt meg. Sikerről beszélni tehát erős túlzás lenne — igazat kell adni ebben dr. Medve László egészségügyi minisztériumi államtitkárnak. És mindazoknak, akik az ország- gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottságának legutóbbi ülésén némi szkepticizmussal szóltak erről a társadalmi gondunkrói. Népbetegségről van szó, amelynek gyógyításában meglehetősen vontatott az előrehaladás. Dr. Simek Zsófia, a kérdésnek talán legavatottabb hazai szakértője, az Alkoho- lógiai Tudományos Módszertani Központ vezetője a tbc- hez hasonlította a tbz-t azaz a társadalmi beilleszkedés zavarát, amely a túlzott szeszfogyasztás révén mindinkább elmélyül. Az alkoholizmus a bűnözés melegágya, s a nehéz helyzetű, veszélyeztetett gyerekek számát is növeli. Olyan társadalmi méretű betegség, amelynek egyre több a közvetlen és közvetett kárvallottja. Becslések szerint mintegy félmillió alkoholtól veszélyeztetett ember, úgynevezett nagyivó él közöttünk. Köreikből meríti utánpótlását a 150 ezer narkomán alkoholista. És mindez valamennyiünk szemeláttára történik. Mert a társadalom meglehetősen kétarcú az alkoholfogyasztás megíléléséb en. m eg rn os ol y og ja a szalonspiccest, s a kedélyesen nótázó dülöngélő atyafit, de megveti a gyógyulást választó alkoholbeteget.- Megbélyegzi, előítéletekkel nehezíti meg visszatérését az egészségesek társadalmába. Nem beszélve az ivócimborákról, akik a gyógyulót ahogy tudják, húzzák vissza maguk közé. A megelőzésnek, a gyógyításnak egyaránt sok buktatója van, s lesz is mindaddig, amíg a társadalom csak az egészségügy területére tekinti kötelezőnek az alkoholizmus elleni küzdelmet. Hiszen ha van feladat,- amelyre nagyon illik az össztársadalmi jelző, akkor ez az. Sikerélményről beszélni azonban csak akkor lesz indokolt, ha a szót valódi tartalommal sikerül megtölteni. L. M. A szomszédasszony csen- • getett. Az arca egészen fel volt dúlva, szinte lángolt. Már amennyire a folyosói gyönge lámpafényben, így estefelé, látni lehetett. A szemei megnagyobbodtak és a szája félig nyitva volt, hogy rögtön mondhassa a mondókáját, amint feltárom az ajtót. Mondta is. — Most már szólnom kell — kezdte köszönés helyett, — mert a gyerekei a falhoz dobálják a labdát, és folyton puff! puff! csak ezt hallom a konyhában. Hiába szólok nekik, újra csinálják. Most már... ugye... — Nahát! — mondom, — mert jó szomszéd akarok lenni, s mégiscsak bölcsebb békében élni egy tízszintes házban ötszázadmagammal, mint folyvást perlekedni. — Ne tessék haragudni! Majd én beszélek velük. — S már megyek is le az utcára dühösen, felajzva. Büdös kölykök! Hát nem megmondtam, hogy ne dobják a falhoz a labdát! Hogy ne zavarják a lakókat! Nem értenek a szóból. De a lépcsőfordulóban már lasstLabda a falhoz tok, érzem, nyugodtabb ritmust ver a szív, és a tüdőnek sincs szüksége annyi levegőre. Dühöm ernyed. Az emlékezet előhív egy régi képet. A kisfiú egy vidéki ház falánál labdát dobál, s az pattog a vakolaton. Mert jó játék volt kettesben a fallal: labdát dobod a merev anyaghoz, s lesed, hogy az hova pattintja vissza. De itt? Egy lakótelepen? Itt mégse járja! Meg kell érteniük a gyerekeknek, hogy e0V szobába rántja a viláIsmét sietek. Ezt egyszer és mindenkorra meg •kell beszélni velük. Majd dühös leszek, és tele haraggal, hogy lássák milyen rosszat műveltek megint. Felelősségre vonom őket. És elveszem a labdát... A labdát? Milyen jogon? Hiszen gyerekek. Ki fosztja meg őket az örömeiktől? Ki veheti el a nekik tetsző játék lehetőségét? Űrhajók repkednek a fejük felett, négy labdát, úgy belelovalom magam a gyermekek védelmébe. Azért annyira nincs igazuk. A békés egymás tnellett élés technikáját már most meg kell tanulniuk: türelmesnek kell lenniük, hogy mások hozzájuk türelmesek legyenek. S hogy ez egy lakótelepen emberfeletti erőfeszítésbe kerül? Különösen a gyerekek számára? De — azt mondják —, csak ezzel az építési móddal kerülhet sok ember feje fölé (és talpa alá) fedél. S ez fontos szempont ha igaz. — Fiúk! — kiáltom. —• Kész a vacsora! — S mikor keréken gurul az emberiség, odaérnek, szomorú a hangom: ezek a falak nem ilyesmire valók. Itt nincsen udvar, a játszótér is messzebb — mást és másképp kell játszani. Megszokhatták volna már, hiszen négykézlábas koruktól kezdve mást sem hallanak a lakásban, mint hogy halkab— Miért dobáljátok folyton a falhoz a labdát? A szomszéd néni szólt'... H ova szakít got a televízió és akkor én a gyerekektől elvegyem a labdát? Amikor már annyi személyes tér, saját terület sem jut nekik a világból, ahol egy cigánykereket vethetnének? Nono! Csak na essen túliban, csendesebben létezzenek, zásba! Még a végén én főne trappoljanak, ne kiáltsatok, gom majd a szomszédasszony alattunk, felettünk, mellettünk konyhafalához rugdosni a emberek élnek. És most tessék! Fáihoz dobálják a lab- I ~ " dót! j NÓGRÁD — 1982. november 9., kedd dobáljuk? —• félbe a szemtelenebbik, a kisebb, és míg a válasz ott vibrál a ro- varteternéktől mocskos lámpa- blírák körül, elmegyünk vacsorázni. j Nógrádi Gábor
