Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
Nem szívtelenség; egészségvédelem Ismét a bőség zavarával küszködünk, amikor néhány tudósításnak, beszámolónak helyt adunk az Üttörősarok- ban. Ugyanis meglehetősen megszaporodott tudósítóink tábora, s örömmel tapasztaljuk hétről hétre, hogy egyre többen ragadnak tollat a kisdiákok közül, s tájékoztatnak bennünket szűkebb környezetük eseményeiről, az iskolaéletről. S hogy ez nemcsak munka, hanem egyben öröm is, arra bizonyítékul hadd álljon "itt bevezetőül a karancs- lapujtöi Zrínyi Ilona Úttörőcsapat riportereinek levele! „Nogyszeiű dolog..." ... hogy nemcs'ák olvassuk a NOGRÁD-ot, hanem írjuk is! Szeptembertől „városi’’ gyerekek lettünk, az Úttörőhöz riporterének tudósítói. Nem vagyunk éppen kezdők, mert már otthon is riporterked- türuk. De az újság más! Ol- vásní a nevünket az újságban nagyon jó dolog. Mi most levelet írunk, csak éppen nem tudjuk, hogy kinek? Valóban „bácsinak”? Vagy jóbarétnak? Vagy kispajtásnak? Szőke, barna, alacsony, magas? ...Nem kíváncsiskodunk tovább, szeretettel meghívjuk legközelebbi tudósításunk , színhelyére: november 9-én az I. számú óvodába, 15 órára”. Eddig az idézet Tóth Cecília, Fodor Krisztina és a riporterkor tagjainak leveléből. Mivel többen és gyakran kérdeznek hasonlókat, hadd mondjuk el, hogy az Úttörő- sarok rovat felett a NÓGRÁD szerkesztőség KlSZ-alap- szervezete vállalt védnökséget, így az írások gondozását többnyire többen is végzik, noha személy szerint az ifjúságpolitikával foglalkozó munkatárs látja el az Űt- törősarok összeállítását. A meghívást természetesen elfogadtuk, így hát november kilencedikén személyesen is találkozhatunk, s akkor kissé részletesebben beszélgethetünk a tudósítói munka lehetőségeiről! Szécsényből — szabadon Szenográdi Péter a szécsé- nyi általános iskola tudósítója rovatunk régi tagja, ő is szinte kötelességének érzi, hogy rendszeresen beszámol, jón a helyi eseményekről. Ezért is kezdi némi magyarázattal levelét. Bizonyára nem egyedüli a véleménye... — Szégyenlem magam, hogy eddig még nem írhattam, de alig van szabad időm. Igaz, a látszat ellenem szól, hisz szeptembertől heten tó csak öt napon át járunk iskolába, de kevesebb az engedmény és többször van hat óránk. A tanulás még nem minden, mert ott vannak a szakkörök, nekem még az iskolarádió is, aztán föl kell készülnünk a tanulmányi versenyekre. .. Nem vitás, a diákok jó része túlterhelt, különösen, ha még számításba vesszük az e=etleges otthoni elfoglaltságokat is, tény azonban, hogy közülük sokan, ilyen feltételek mellett is vállalják a plusztehert, itt vannak például a kallói és a pásztói pajtások. Folytassuk velük a sort! Sport minden mennyiségben Kálién figyelemre méltó eredményeket mondhatnak magukénak a diákok, legalább is ez tűnik ki leveleikből, amelyek rendre beszámolnak valamilyen sportese- ménvről. Legutóbb Augusz- tin Márta írt. egyebek között a futba'lmárkőzésröl, amelyen elsöprő leállói gvőze- j87üintett Vnnynrc és Er- dükürt ellenében. Nem így sikerült viszont a női mérkőzés, amelyen a kállóiak 2—0 arányú vereséget szenvedtek az erdőkürtiektől. Szintén káliói hír, hogy jelentős társadalmi összefogással elkészült az úttörőszoba, valamint ' tizennyolc őrs részvételével a közelmúltban népdalverseny zajlott le, melynek során a kisdobosoknál a Vadvirág, az úttörőknél a Karthágó őrs bizonyult a legjobbnak! Futottak a Dózsások — írják a pásztóiak, többek között Petre Marianna, Sisák Tímea, Zeke Andrea, Márton Ágnes, Nagy Szilvia, míg Mikuska Ádám és Judit a papírgyűjtésről és egy diszkóról számol be. Ruia Gabriella, a hatodik osztályosok Gábor Áron rajának tudósítója kéri, ahol működik hasonló raj, vagy valakinek netán lenne Gábor Áronról képe, bővebb információja, történeti anyaga, az vegye fel a kapcsolatot a rajjal, címünk: Gábor Áron raj, Pásztó, Dózsa György Általános Iskola, Nagymező út 36. Szintén érdekes dolgot közöl a Riporter őrs, amely számos felvétel birtokában felajánlja riportjait a rovatnak. Örömmel vesszük abban a formában, hogy alkalmankénti tudósításokban egy-egy sikerültebb anyag írott változatát az Űttörősarokban közöljük! Még pásztói hír: megkeresett levelével bennünket Ivánfy Mária, aki már kinőve az általános iskolát, jelenleg a salgótarjáni kereskedelmi és vendéglátóipari- iskola elsőéves hallgatója, s az itteni életről számol be, várjuk újabb jelentkezésedet! Érdekes írásokat kaptunk még a Partizán Örstől és Sárenczky Epikőtől is, ők az őrsi élet időszerű eseményeiről tájékoztatták a rovatot DIVAT Megállók pár percre a megyeszékhely központjában, körbejárom az újságosstand üvegfalait. A szemlélődés fölöttébb tanulságos, csak össze kell hasonlítani a vevőkre váró folyóiratok címlapjait, illetve a figyelemfelhívó tartalomrés zleteket. „Településfejlesztés” és „településszerkezet” — csaknem valamennyi kiadvány címoldalán olvasható e két szó egyike. Az egyik folyóirat „csak” cikkeket vagy tanulmányt közöl, a másikban hónapok óta folyik a településfejlesztés eredményeitől és gondjaitól inspirált vita. Az ország legkülönfélébb pontjain szerkesztett és kiadott lapok közös témája tehát egyértelműen jelzi: divatos dolog manapság falvakról és városokról — az arányokról — folyó disputa. Akárcsak a rádióban és a napilapokban, a jóval frissebb tömegtáj ékoztaitási eszközökben is. De meglehetősen sokszínű a műfaj is A publicisz- tikus elmélkedések mellett egymást érik a tudósítások is, merthogy egyik konferencia, tudományos tanácskozás követi a másikat Településfejlesztés ügyében — természetesen. A naponta visszaköszönő téma jó ismerője már tudja: a lényeget tekintve — nem számítva a szélsőséges véleményeket — mindenütt ugyanazt mondják. Nevezetesen: differenciálni kellene, mert az anyagi javak döntő többségét a városok és nagyvárosok kapják. Aztán: éppen ideje volna a feszültségek mérsékTöbbekről, röviden Csak címszavakban a többi levélről! Gál Attila Bujákról, mint az ötödik osztályos Kinizsi őrs vezetője szintén hasonló nevű őrsöt keres, a Bujáki Általános Iskola címére várja a leveleket! Kovács Gábor Pilimyből az Arany János-évforduló helyi rendezvényeiről írt, míg Bódi Orsolya Szécsény- felfaluból a múzeumi hónap keretében megrendezett szavalóversenyről számolt be. Szalai János a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskolában működő — és igen eredményes! — Makk Marci búvárklub foglalkozásairól tudósít, Szalai Éva pedig az úttörőszoba berendezéséről, társadalmi munkálatairól ír. Endrefalváról két levelet is kaptunk; az egyikben Kovács Erika a helyi kézilabda- bajnokságról, a másikban Szűcs Natália a szécsényi atlétikai versenyről írt. Nagy érdeklődéssel olvastuk még a homokterenyei Kotroczó Róbert, a kisierenyei po°ány Dóra, a salgótarjáni Mártírok útja Általános Iskolából Vaniga Zsuzsanna, az erdőkürti Berceli Judit és a mátrakeresztesi Kontra Gábor levelét. Megfejtés, nyerteseié, feladvány A legutóbbi feladvány helyes megfejtése: Közbe vágott Pa,tó Tál úr: Ej, ráérünk arra még!” Nyertesek: 1. Kincskereső raj, Kálló, általános iskola. 2. Kazári Gyula, Salgótarján, Ybl Miklós út 82. 4/4. 3. Gál Anita, Dejtár, Béke út 25. 4. Bacsa Gyöngyi, Luciáivá, Arany János út 33. 5. Olimpia őrs. Salgótarján, Gararln Á’talános Lko'a. Kérjük, hogy a beküldött megfejtéshez a rejtvény ábráját is mellékeljétek! E lésének. Ebből következően: nagyobb figyelmet érdemelnének a kisvárosok, a nagyközségek. S mindent összevetve: az anyagi eszközök okosabb szétosztásával, a túlzott koncentráció elkerülésével, a falufejlesztési hozzájárulás új rendszerének kialakításával arányosabb településfejlesztésre van szükség. Milyen igaz! A bibi ott van, hogy ezek az igazságok régóta ismétlésként hatnak: talán túlságosan is sokat BESZÉLÜNK erről a manapság oly divatos témáról. Jó volna már érezni e széles körű eszmecserék gyakorlati hasznát is! NÉPVISELET Emlékezetem lomjait porol- gr.tom, felidézem gyerekkorom szüreti felvonulásait — és tanúnak jelentkezem. Isten uccse’ tizenöt-húsz évvel ezelőtt is ugyanolyan ruhába öltözött a felvonulás bírónéja Ecsegen és Kozárdon, mint az október 12-i címlapon megörökített mai menyecske. S amikor hosszú évek múltán újra felidézték a már-már elfeledett hagyományt, meg sem fordult a fejemben, hogy kutatni kéne a jelmez eredetét, jogosságát. A hagyomenyéb- resztés öröme egyébként is lelkesít annyira, hogy feledjem az „apró" külsőséget. KiA fő ellenség az édesség November — fogászati hónap. Az idén éppúgy, • mint tavaly, tavaly előtt és azelőtt. Ebben az Időszakban több szó esik a fogak és a száj ápolásának fontosságáról, mint az év többi részében. Jó néhány év propagandaanyagát ismerve, sokan kételkedhetnek abban, hogy a fog- és szájápolásról, valami újat lehet mondani. Előtérben a gyermekfogászat Idén a szokásosnál többet foglalkoznak a gyermekfogászati problémákkal. Aggasztó adat: 100 évvel ezelőtt, gyermekkorban szinte ismeretlen volt a fogszúvaso- dás, ma pedig a gyermekek 90 százalékának nincs ép fogsora. Az ok nem az egészségnevelési módszerek hiányosságában keresendő. A gyerekek már kicsi koruktól kezdve tisztában vannak a száj- és fogápolás fontosságával, módjaival, s ebben sokat segítenek a különféle felvilágosító filmek, játékos propagandaanyagok. A fogmosás azontoan önmagában nem elég. S az első számú ellenség: az”édesség. Ahhoz, hogy egy gyermeknek ne legyenek fogászati problémái, 15 éves koráig semmiféle édességet nem szabadna fogyasztania. Ez természetesen túlzás, de szigorúbb „édesség-elvonókúra” nem ártana. Ezt bizonyítják a svédországi tapasztalatok, ahol egyre több gyermek heti étrendjében csak egyetlen napon szerepel édesség. Az eredmény: ezeknél a gyermekeknél alig-alig fordul elő fogszúvasodás. A rágásf is meg kell tanulni Nem szívtelenség, ha a szülő kevés édességet ad gyermekének. Hiszen a hibás fogsorú gyermek étvágytalanná, kedvetlenné válik, fejlődésében is visszaesik. Ehhez azonban nemcsak az étrendből, az ajándékok közül is „száműzni” kell a cukorkát, csokoládét Nem így a rágógumi. A fogorvosok egyöntetű véleménye alapján a rágógumi kitűnően tisztítja a fogakat, és fejleszti a rágóizmokat. A helyes, alapos rágás, amire a gyermeket tanítani kell, szintén a szülők által nem túl fontosnak tartott dolgok közé tartozik. Pedig ezzel előzhető meg legjobban a fogínysorvadás, a fogak meg- lazulása. Hasznosak tehát az óvodákban, iskolákban egyre szaporodó „almaklubok”, ahol a szakemberek a helyes rágásra, és szájápolási tudnivalókra tanítják a gyermekeket. A tejfogak is fontosak Az utóbbi években egyre több olyan gyermek került fogorvosi székbe, akinek már a tejfogai is szuvasodtak. Legtöbb felnőtt úgy vélekedik, hogy az első fogak úgyis kiesnek, nem túlságosan fontosak. sőt. több esetben megtiltják a fogorvosnak, hogy a szú vas tej fogat kezelje, mondván, hogy felesleges a gyermeket kínozni. Az első fogakat épp úgy kell kezelni, mint a „véglegeseket”. Ha ezt elmulasztják, az utánuk következő fogak ferdén, egymásra nőnek, vagy egyáltalán ki sem fejlődnek. Az egyre több óvodában, iskolában található „alma- kluboknak” nemcsak oktató, felvilágosító szerepük van. A gyermekek összebarátkoznak a fogorvosokkal, nem félnek tőlük. Ez azonban nem elég. Elsősorban a gyermek családjához tartozó felnőtteknek kell jó példával elöljámi. Egészséges étrendösszeállítással, a helyes fog- és szájápolásra szoktatással. S nemcsak a fogászati hónapban. Németh Szilvia SZÓTÖREDÉK Az ábra szótöre- d ékeiből rakjatok össze egy hatszor hat kockából álló négyzetet úgy, bogy a betűk folyamatosan olvasva Petőfi Sándor egyik verséből adjanak idézetet. Hogy szól ez az I idézet? I Olcsó ba hús A skóciai Stirling egyete-’ men olyan eljárást dolgoztak ki, amellyel a táplálékban szegény harmadik világbeli országok sokkal több olcsó halhúshoz juthatnak hozzá. A melegégövi tilapia halnak — Délkelet-Ázsia és Afrika egyik legkeresettebb népélelmezési cikkének — a hímjei sokkal gyorsabban és nagyobbra növekszenek, mint nőivarú egyedei. Ezért emberi táplálék céljára főként a hímeket érdemes szaporítani és növeszteni. Fölismerték, hogy, ha kis mennyiségű hím nemi hormont tesznek a vízbe, nem sokkal azután, hogy az ivadékok világra jönnek, kivétel nélkül hímek lesznek belőlük. Ä.7. egyetemi kutatócsoport laboratóriumi körülmények között 2900—3000 tilapiaivadékot tenyészt évente. Az eljárást kormánytámogatással most dolgozzák át nagyüzemi alkalmazásra: akkora új tenvészmedencét építenek, hogy benne havonta 30 000 ivadékot kaphatnak. Az eljárást egyébként a „terepen” is kipróbálják, mégpedig a kenyai Mombasóban. Az eredmények iránt már hat ország érdeklődött. Z - A vált, hogy mindig is ezt láttam ezen a vidéken is a hintára ült menyecskén. Mégis, egy-két szót a bujáki varroda dolgozóinak leveléről, amelyet T. Pataki László idéz a Kinek jár a kakatúr? című írásában. Sokat hozzá nem tehetek. Kiváltképpen azért, mert felkészültségem népviseletügyben meg sem közelíti szerzőtársamét. Röviden tehát csak annyit: e sorok írója illő alázattal köszöni a bujálciak hevülékeny sorait. Ha másért nem, akkor azért, mert éppen a minap próbáltak egy nyilvánosság előtt zajló vitában meggyőzni; széthull a falu, nem ragaszkodnak már a kistelepülések lakói semmihez és senkihez. Fájlalom, fölöttébb fájlalom, hogy akkor még nem ismerve, fel nem olvashattam e kurta, mégis oly sokat mondó levelet. De még valamit, a szüreti felvonulás és a népviselet kapcsán. A mai Kozárd őszi eseménye bizony vetekszik a régi nagy felvonulásokkal, s ehhez csupán az kellett, hogy özv. Kabács Urbánné szövőasszony személyében egy ambiciózus, csupa tűz, mindenre kész szervező állt az ügy élére. Tőle hallom, itt már nem öltöznek kölcsön jelmezekbe, mint gyerekkoromban. Saját pénzből anyagot vásárolnak, maguk varrják — leírások és Idős emberek elmondása alapján — valódi helyi viseletéi. 2 Mi tagadás, nem olyan színpompás ez a teljes feledésből újrateremtett viselet, mint a kölcsönkért és vitát kavaró bujáki. De ez az értékmentés, ez a hagyományteremtés épp oly elismerésre méltó, annyira becsülnivaló, mint az ismert és elismert színpompás viselet őrizése. Csak legyen mindkettőhöz kellő önbecsülés, kitartás. ÖNKRITIKA Egy helyreigazítási hírt olvasok a Napjaink című folyóiratban, és hetek múltán sem tudok fölötte napirendre térni. A felületességek és sajtóhibák kiigazítása ugyan meglehetősen gyakori a sajtóban, ebben a mostani tizenhárom szedett sorban mégis van valami rendkívüli. Így kezdődik: „A szerző kérésére közöljük... ” Majd így fejeződik be: ., .. a felelősséget magára vállalja és elnézést kér”. Jól lát a kedves olvasó, ezt idéztem: a A FELELŐSSÉGET MAGÁRA VÁLLALJA! Mi, tagadás, kissé szokatlan „hibaigazítás”. S talán azért szúr szemet, mert manapság a vétségeinket igy szoktuk lemosni: elírás történt... gépelési hiba miatt. .. Vagy ami a legszebb — és legsemmitmondóbb ! —: technikai hiba r\ü atL.. NÓGRAD - 1982. r Eljátszom a gondolattal, mi volna, ha egyszeriben népszerűvé válna a Napjaink önkritikus hajlamú szerzője és követőkre találna. Akkor holnap talán olvashatnánk a lapokban, hogy X. Y. magára vállalja a felelősséget, mert nem lehetett kapni ezt és ezt. Esetleg felolvasnának a tévéhíradóban egy kommünikét, amelyben Z. tudatja országgal és világgal, hogy a Margaréta utcai lakóházban az ő hanyagsága miatt hullámos a parkett, azaz vállalja a felelősséget. Aztán kopogná a távirati iroda telexgépe, hogy Y. elnézést kér, mert a hanyagsága miatt maradt ki a lépcső- ház egy tízemeletes házból. Termés,zetesen*: vállalja a felelősséget! De sorolja a példákat ki-ki kedve szerint. Persze, volna ennek a nagy őszinteség! rohamnak egy szépséghibája is. Ismerve vétkeink, mulasztásaink és hanyagságaink számát félő, hogy nagyonis egyformák lennének az újságjaink, A felelősségvállalások mellett esetleg nem jutna másnak hely. A ködö.s;tésnek . és a mellébeszélésnek sem, hacsak ... Hacsak nem indulna egy új lap, mondjuk Vállaljuk a felelősséget í címmel. Most jut eszembe: e jegy- zetecske sutasága, esetleges szellemtelensége kizárólag az én lelkemen szárad. Mentségem csak egy van: vállalom érte a felelősséget. Kelemen Gábor ovember 2., kedd $
