Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
I Tizenöt év barátságban Tiszta, szép, gyönyörű... Szibéria hatalmas, méretei lenyűgözőek A füves pusztákkal tarkított Uraitól a Ba.ikál- tóig, a gyomrában ércet őrző Altáj-hegységtűl a Jeges-tengerig terjed világa. Területe löbb. mint tízmillió négyzetkilométer — másfélszer akkora szárazföld, mint Európa. A sztyeppe, a tajga, a hegyek és a tundrák csodálatos vidéke. Egyes feltételezések szerint a Szibéria név alapja a mongol „sziber” szó, ami tisztát, szépet, gyönyörűt jelent. Mások arra esküsznek; hogy az orosz „sziver” — szever (észak) szóból származik, ismét mások a szibériai kunság fővárosának, Iszkernek nevét hozzál« összefüggésbe vele. . . Ha az elnevezés pontos származása nem is bizonyos, az azonban nem tűr kétséget, hogy Szibéria kellős közepén, a Szovjetunió déli határának szomszédságában húzódik a kuz- nyecki töld, amely viszont elnevezését az ősi időkben itt megtelepült törzsek — a sorcók kedvtelve űzött kovácsmesterségéről Kapta. A sorcok kitűnő és avatott értői voltak a vasérc feldolgozásának és különféle használati tárgyakat készítettek belőle. A múlt század közönétől —, amikor már többé-kevésbé képesek voltak pontosan feltérképezni a szénlelőhelyek határait — a vidék új nevet kapott: Kuznyecki-medence, vagy rövidebben, Kuzbnssz. Mint egységes, óriási gazdasági szervezet, az Oroszországi Föderáció önálló közigazgatási megyéje 1943-ban lett, és központi városa után a Kemerovo nevet kapta. A megye kiterjedése 95 ezer négyzetkilométer. S bár csaknem megegyezik Magyarország területével, szibériai léptékkel mérve egyáltalán nem sok. Alig egy százalékát teszi ki Szibériának és sokkal kisebb bármely szomszédos megyéjétől — a krasznojarszki, az a! táji határterülettől, vagy éppen a tomsz- ki, a novoszibirszki megyétől Is. Milyen föld a Kuznyecki-medence? ( * Az itt lakók becsülik elődeiket. Emlékezetük megőrzi mindazoknak a tudósoknak és parasztoknak, geológusoknak és vadászoknak a nevét, akik valamilyen módon részt vettek a Kuznyecki-medence föld alatti kincseinek feltárásában. A történelem eseményei kavarognak, idő és nemzedékek fonódnak össze. . . Néhány tucat kilométerre az Égett-hegytől, ahol Mihail Volkóv rábukkant a kőszénre, a kutatók gyönyörű sziklarajzokat fedeztek fel a köves partszakaszon. A hely hajdani lakóinak nyomaira bukkantak. A szemnek is élvezhetőén fennmaradt — állatvilágot és vadászj eler.eteket ábrázoló — sziklarajzok születési idejét „több mint ötezer esztendőre becsülik. A tornszki nevezetességek ma nemzetközi ielen- fiségű régészeti leletek, a sajátos kiállítás pedig a turisták kedvelt célja. * Az iparcsodás jegyei mindinkább rányomtál: felismerhető jegyeiket a tájra. A Szalairi- hegyekben 1771-ben épült fel az akkori időkben legnagyobbként számon tartott vasiéi dolgozó üzem. Mellette, mint kotlós mellett a csibék, nyíltak sorba az ércbányák, amelyekre a gavrilovszki ezüstolvasztót is telepítették. Aztán 1816-ban üzemelni kezdett a gur- jevszki ezüstolvasztó, amelyet később vas- feldolgozóként hasznosítottak. Az olcsó munkaerő, az ingyenes robot híján az udvari fémfeldolgozó üzemekre a hanyatlás sorsa várt. A tornszki vasgyár például 1864-ben vált veszteségessé és bezárta kapuit, s alig valamivel később hasonlóan járt a gavri'ovszki ezüstolvasztó is. Századunk elején az elfeledett és írástudatlanságra kárhoztatott orosz muzsik ismét ámulatba ejtette a világot. Fanasztikusan rövid idő alatt — mindössze tíz esztendőre volt szükség hozzá — vasútat épített az Uraitól a Csendes-óceánig. Ezzel a vasúttal kitárulkoztak Szibéria kapui a külföldi tőke élőit, bíztatást adott az Oroszországból áttelepülni kívánkozó parasztoknak, s egyúttal utat nyitott a világpiacra a szibériai búzának és olajnak is. ^ ✓ A Kuznyecki-medence 1917 elejére Szibéria egyik legfejlettebb ipari körzete lett, üzemeiben, gyáraiban, bányáiban körülbelül húszezer munkás kereste kenyerét mostoha viszonyok között. Amikor 1917 februárjában megdőlt a korhadt cári önkényuralom, a bányákban, gyárakban, az ásványlelőhelyeken szervezkedni kezdtek az új forradalmi hatalom szervei. Egymás után alakultak meg a munkástanácsok, a katona-, és valamivel később a paraszttanácsok. Az osztályküzdelem minden eddiginél kiélezettebb /volt, a munkásság fokozta létérdekeiért folytatott támadását a burzsoázia és a kulákság ellen. Az egység és az összeforrottság megőrzött és emlékezetes példája a szudzsenszki bányászoké. A tulajdonostól a szénbányászok a tűrhetetlen munkafeltételek javítását, az emberségesebb, nyolcórás napi munkaidő bevezetését követelték. A válasz gyorsan érkezett: megtiltották a munkások jogos bérének kifizetését és a széntermelés szüneteltetése melletti döntés látott napvilágot. összeült a szudzsenszki munkás- és katonaküldöttek tanácsa; javaslatukra nekiindultak a bányászok, és elfoglalták a lelőhelyeket. önfeláldozó küzdelmüket Lenin is üdvözölte. Az erről irt cikkében, „A tőkések még egy bűncselekménye" címmel támogatásáról biztosította a szibériai követeléseket. 1917. november 24-én Kemerovőban győz a szovjethatalom. Az események futótűz sebességével terjednek, melegséggel bizsergétik a szíveket, acélozzák a forradalmárok akaratát, szövetségeseket toboroznak. December 20-án az anzserszki lelőhelyen, január 5-én Prokopjevszkben, 10-én Kolcsuginszkban, 18- án Gurjevszkben veszik kezükbe a dolgozók ügyeik intézését, teremtik meg a munkáshatalmat. A forradalmi vívmányok védelmére megalakulnak a Vörös Gárda munkásosztagai, amelyek azonnal a nélkülöző parasztság segítségére sietnek a nekidühödött véres kezű kulákbandák ellen, a falusi szovjethatalom megteremtéséért * A Kuznyecki-medencében 1922 tavaszán huszonhét külföldi nemzet képviselői érkeznek, hogy az internacionalista összefogás példáját bizonyítandó, részt vegyenek a gazdasági, ipari, fejlesztési feladatok megvalósításában. Mérnökök, technikusok, munkások. Egyik Amerikából, másik Németországból érkezett, a harmadik hazája Hollandia volt, akadtak köztük csehek, finnek, magyarok. Megérkeztek és négy esztendőn keresztül együtt építik és üzemeltetik a helybeliekkel a kokszolóüzemet, forgatják a földet és vetnek, bányákat nyitnak meg, régieket varázsolnak újjá. Az 1924-és év ismét megjegyzendő dátum. Ekkor helyezik üzembe a kemerovói kokszkombinátot, s ezzel egyidőben hozzákezdenek a villanyerőmű kivitelezésének munkálataihoz is. ütemesen növekszik a termelés az an- zsero—szudzsenszki és a kolcsuginói bányákban. Jelentősen javul a vasútak munkája. Jellemző a gazdaság fejlődésére, hogy a Kuznyecki-medence széntermelése 1926-ra eléri az egymillió 715 ezer tonnát, amellyel siker »■ült túlszárnyalni az 1913-as esztendő termelésének színvonalát. A Kuznyecki-medencében a bolsevik párt 1928. évi XVI. kongresszusának határozata alapján létesült a Donyec-medence utáni második legnagyobb szovjet szénkitermelő-központ A vidék fejlesztési programjának megvalósulásén olyan neves személyek fáradoztak. mint Ordzsonikidzp, Kalinyin, Vorosilov, Andrejev, Mikoján. * A fasizmus elleni harcban az egész ország fegyvert fogott. A Kuznyecki-medence munkásai és parasztjai közül sok ezren már a háború első napjától kezdve a frontokon voltak. Akik otthon maradtak, azok pedig késlekedés nélkül láttak hozzá a gazdaság háborús sínekre való átállításához. A Kuznyecki-medencében a németek által veszélyeztetett területekről áttelepített és elbán a frontokon harcolók számára készítették a lőszereket, repülőgépeket. A moszkvai Pravda a következőképpen írt az emberek helytállásáról, a proMopjevszki szénbánya országossá terebélyesedett mun- kaversery-felhívásáról: „Azért történt mindez, hogy annyi szén jusson a hazának, amennyi a megvadult ellenség feletti győzelemhez szükséges”. A tárnák sötét gyomrába önkéntesek ezrei szálltak alá. Kommunisták és l.omszomolisták mutattak példát, s visszatértek a munka veteránjai, akik megérdemelt pihenésüket tölthették volna. A bányászmesterséget kitanulták az asszonyok is. A szovjet haza várta a segítséget, az utánpótlást. S nemcsak a frontokon születtek dicső tettek, a hátországban is. * A szén, a vas és a vegyészet — íme erre a három alappillérre támaszkodik és táplálkozik a kuznyecki föld gazdagsága. A háború utáni evekben a népgazdaság e kulcsfontosságú ágazatai új, rohamos fejlődésnek indultak. A széntermelésben a mélyművelésű bányák mellett nagy jelentőségű a külszíni szénkitermelés, A Kuznyecki-medencében sok olyan gazdag lelőhelyre bukkantak, ahol a szénrétegek közel vannak a felszínhez. A nagy teljesítményű exkavátorok és teherautók megjelenése lehetővé tette a magas színvonalon gépesített hatalmas szénbányák megnyitását. Az ember ismét csodálatosat alkotott. Exkavátorok rnaikoiták a meddő réteget, s alóla karnyújtásnyi távolságra megcsillant a szén. Ezek közül a bányák közül az első, Krasz- nobroriszkijban — a belövői járásban — Jelenleg a medencéMoszkvában a népgazdasági kiállítás élőt# tör az ég felé a kozmosz szovjet meghódítón inak fényesen csillogó, karcsú emlékműve: a fellegekbe fúródó, napfényben sziporkázó acélív, amely egy rakétát röpít az ismeretlen magasságba. Az emlékmű fémanyagát Szibériában, a kuznyecki kombinátban ön-; tötték. A kombinát neve felfedezhető a budapesti metró sínjein és az évszázad építkezésének nevezett Bajkál—Amúr vasútvonal kivitelezésén is. Ma a kuznyecki kombinát évente 10 millió tonna nyersvasat és több mint 12 millió tonna acélt állít elő. Ez túlszárnyalja a legtöbb iparilag fejlett ország termelését. Termékei repülőgépen, vonaton; hajón, ezer és ezer helyre kerülnek szerte a Szovjetunióban és határain túl egyaránt. E vasmennyiség túlnyomó részét a háború utáni időkben épült nyugat-szibériai kohászati kombinát adja. A háború utáni években a Kuznyecki-me-' dence a vegyészet központjává vált. Ennek alapja a novokuznyecki vegyikombinát, amelyet elsősorban azért hoztak létre, hogy mű-’ trágyává! lássa el a Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságainak termékeny gyapottermó földjeit. Működésbe léptek a kaprolaktán- gyantát, ammóniát, metanolt, formaiint, különböző savakat, ioncserélő gyantákat, feste-! keket és gyógyszer-alapanyagot gyártó berendezések. Napjainkban a kuznyecki vegyipar lobi* mint kétszázféle terméket állít elő. Az iparág új nyersanyagforrásává vált a földgáz,1 amely a Kuznyecki-medencébe egy 900 kilométer hosszú gázvezetéken érkezik Nyugat-; Szibéria északi részéről. * Bármennyire is nehéz elképzelni, de tény; hogy mindössze hat évtizeddel ezelőtt még, gyakorlatilag apáink, nagyapáink korában, a Kuznyecki-medence lakossága majdnem terjesen írástudatlan volt. Az egész területen összesen két, középfokú végzettséget adó iskola volt, ahová csak a helyi, gazdag családok és tisztviselők gyermekei juthattak el; körülbelül tízen-tizenöten évente. Az iskolák kapui a munkások, parasztok gyermekei slőtt zárva maradtak. Napjainkban a Kuznyecki-medencében több mint ezerháromszáz általános iskola, és megközelítőleg száz szakmunkásképző-intézet szolgálja a tanítást, amelyekben hatszázezren gyarapíthatják ismereteiket. A területen ötvennyolc technikum és hét felsőoktatási intézmény működik: a tudományegyetem, a tanárképző főiskola, az élelmiszeripari főiskola, a műszaki egyetem, a kohászati főiskola, a kultúra intézete és a távközlési főiskola. Ezek az intézmények évente btiszonkétezer felkészült szakembert bocsátanak szárnyaikra, indítanak, irányítanak a népgazdaság különböző területeire, több mint száz foglalkozási ágban. A tudomány és a gyakorlat égető problémáinak megoldásán húsz tudományos kutató- intézet kollektívája fáradozik. Az iparvidék fényes életéről, dolgos hétköznapjairól szóló kiváló alkotások kerülnek ki a Kuznyecki-medence festőművészeinek és szobrászainak műtermeiből is, akik szintén szakmai szervezetbe tömörülnek. Saját szakmai szervezettel rendelkeznek az építészek és a színészek is, akik tevékenységükkel fontos tényezői a terület szellemi életének. A salgótarjániak közül sokan élvezték a kemerovói „Sahtyorszkij Ogonyok” amatőr ! táncegyüttes vendégszereplését és tapsolták vörösre tenyerüket a pompás produkció láttán. A Kuznyecki-medencében több száz hasonló együttes gyakorol, és százezernél több műkedvelőt tömörítenék. Tömegessé vált a testnevelés, a sport és a túrizmus. * Kemerovo város, a Kuznyecki-medence adminisztratív és kulturális központja. Egyidős a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal; több mint félmillióan élnek itt. A város számtalan, gondosan egymáshoz fűzött utcája közül az egyik a Nógrád nevet viseli, a magyar testvérmegye tiszteletére. Új és város résznyi lakótelep körvonalai is kibontakoznak, amelyet Salgótarjánról neveztek eü Az építők papírra vetett tervei tiszteletre j méltóak: kilenc-tíz szintes lakótömbök szél-! árnyékában iskolák, óvodák, bölcsődék, emeletes garázs, üzletek, szórakozóhelyek. . . A város rohamosan fejlődik. Tanúsítja ezt egyebek között, hogy a korábbi négy kerület mellé a közelmúltban szervezték meg az ötödiket, amely Lenin nevét vette fel. A kemerovói vegyiszálgyárban tevékenyen dolgoznak a társadalmi ellenőrök. A képen: a társadalmi ellenőrzési csoport tagjai: L. Sz. Bikora, R. SztUejmenov és N. A. Pankov mű vezetőhely ettesekkel beszélgetnek. Fotó: V. Grizihin menekített üzemek sietősen emelt csarnokaiA kn-zny-eeki ssénmedenoében majdnem minden bányának van üdülője, ahol a dolgozók pihennek, és ha szükséges orvosi ellátásban is réMvsüinek. Fotó: J. Szer ge je?
