Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-28 / 280. szám

Á legszebb „csúnya" autó, a „dösvo" Az alapmodell szinte máig változatlan Ha nem is túl nagy szám­ban, da a mi útjainkon is itt szaladgálnak azok a francia gyártmányú gépkocsik, ame­lyek a Citroen gyár 2 CV je­lét viselik, és amelyek e be­sorolásuk szerint általában a dösvo (deux chevaux) néven kerülnek szóba a szakemberek és a kevésbé szórványos au­tók iránt érdeklődő motorba­rátok körében. Ez a dösvo márkanév im­már fogalom! A maga két szótagjaval egy páratlanul hosszú életű, egészen eredeti formájú és a megújításra mindig alkalmas modellt je­lez. Mágped’g olyan kilomé­terfaló négykerekűt, amely ezen eszköz leglényegét — te­hát rendeltetésének vrlameny- nyi fő meghatározóját — célszerűen és egyszerűen meg­testesíti. Ilyenformán pedig az ipari formatervezésből ad világraszóló leckét. Hogy születését megérthes­sük, előbb fel kell idézni a híres amerikai Ford T-modelI karrierjét, amely nem keve­sebb, mint 18 éven át szinte változatlan formában gurult le a futószalagokról, lévén a legelső népautó. A frankföldi André Citro­en (1878—1935). ez a jól kép­zett és eleven fantáziájú me­chanikus ezt a bizonyos T-mo- dellt' irigyelte meg a tenge­rentúliaktól, s határozta el, hogy egjí hasonló masinát fab­rikál. Először 1919-ben állt elő a7. A jelzéssel ellátott népautó­jával. Ez az őskocsi szinte már mindazokért az eré­nyekért dicsérhető, amelyek az alapterv későbbi .változatait is jellemezték. Tehát kényel­mes volt, keveset kellett sze­relni, a vezető egyszerűen kezelhette, az úgynevezett kis­emberek számára sem volt túl drága, hiszen, ha részlet- fizetésre is, de meg lehetett venni, a motorjába való ben­zin pedig igazán nem sokba került. Citroen úr tömegterméké­nek olcsóságát azzal is garan­tálta, hogy egy kevéssé bo­nyolult gyártási eljárást öt­lött ki. Mig más autógyárak a szerszámok tömegét voltak kénytelenek, használni, addig e francia cég ezek számát a legszükségesebbekre csökken­tette, s egyúttal számos más újítást is alkalmazott. Egye­bek között a borítólemezeket hullámosra sajtoltatta — így megszűnt azok korábbi me­revsége —, az üléseket gu- miszalagokra erősített pár­nákból formálta ki. A jó szel­lőztetés érdekében billenthe- tővé alakította a szélvédőt, és a fejek feletti tetőt is fölte­kerhető gumírozott vászon­ból készítette. Amilyen köznapian használ­ható, éppen olyan csúnyácska lett ez a Szóban forgó modell, amely — hogy ne feledjük — 1936-ban került le végképp a tervezői asztalról, s amelyet 1948 óta gyártanak csupán ki­sebb kiigazításokkal nagy- nagy sorozatokban. A hivatásuk szerint is hozzá­értő mérnökök, ipari forma- tervezők, de velük együtt a csupán alapképzettségű volán­forgatók is egybehangzóan azt vallják, hogy a „dösvo” — föstst'i ismertetett előnyei mi­att — tulajdonkeppen már nem is autó. Sokkalta inkább egy rendkívül jól használható mindennapi eszjcöz a helyvál­toztatáshoz. Mivel pedig ülé­seit könnyen ki lehet emelni, szállítómasinaként is meg­teszi, sőt még az alvó ember is elfér benne. * Nincs mit csodálkozni te­hát azon, hogy elsősorban a kispénzűek veszik a Citroen CV 2-őt, akiknek igazán nem számít az a „csúnya” külső, hanem sokkal inkább az fon­tos, hogy biztonságosan, ké­nyelmesen — no meg még mindig olcsón! jöhetnek, me­hetnek vele. A. L. Reitvényfejtők vetélkedője Mind nagyobb tért hódít a rejtvény fej tők tábora me­gyénkben. Ezt példázza az is, hogy a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemek KISZ-bizottsága.ál­tal hirdetett rejtvényfejtő­vetélkedőre öszesen 32 csapat nevezett be. Így a nagy lét­szám miatt a házibajnokság megrendezése kétfordulós lesz. Az elődöntőre kedden dél­után került sor az SK.U mű­velődési házában, ahol Laka­tos József és Tóth László já ­tékvezetése mellett mérték össze erejüket a csapatok a számos rejtvényfélében. Az izgalmas küzdelem után tíz csapat jutott a döntőbe, ame­lyet a közeljövőben rendeznek meg. Szociális célokra A Nógrád megyei Tanacs Útkarbantartó Költségvetési Üzeménél a szakszervezeti bizottság a közelmúltban ér­tékelte az Idei szociális terv­ben megszabott feladatok idő­arányos teljesítését. A be­számoló adatai szerint a ha­todik ötéves tervben 155 mil­lió forintot irányoztak elő szociális célokra, munkavé­delemre, melyből 1982-ben 7,1 millió forint jutott. Ez. ideig megközelítőleg, hat és fél millió forint értékben zömmel megvalósultai-; a cél­kitűzések. Ukrán kumisz A krím-félszigeti „Zelono- gorszkij” szovhozban meg­kezdték a gyógyító ital, a kumisz gyártását. A fejős kancákat nem tartják lóállá­sokban, nem kötik meg, nem használják lovaglásra. Az égész telet kint a szabadban, a hegyekben töltik, és csak március végén vagy április elején kezdik meg a kancák fejősét. A kifejt tejet először kü­lönleges kádakban 26 Celsi- us-fokra melegítik és oltó­anyagot tesznek bele. Félórás kavarás és ugyanannyi idejű erjedés után bekapcsolják a keverőgépet. Három óra alatt, amíg a gép dolgozik, végbe­megy az aeráció. a levegő el­különítése és elszívása. És csak ezután szivattyúzzák át a kumiszt a hűtőtart^Jyokba, ahol véglegesen beérik. Nem volt még nagy csinnadratta Részleges honfoglalás a balassagyarmati zeneiskola új épületében Ügy hírlett, ünnepi hangver­sennyel egybekötött átadási ceremóniával adták át rendel­tetésének a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Ze­neiskola új épületét. Sajnos a hírből nem csak az ünnepi hangverseny bizonyult „ka­csának”, de — mint azt Réti Zoltán iskolaigazgatótól meg­tudtuk — a honfoglalás sem tekinthető befejezettnek. Tény, hogy október 27. óta az új épü­letben folyik az oktatás, de csupán a kényszerűség diktál­ta az Óváros téri épületbe tör­ténő beköltözést. A minap ott jártunkkor magunk is meg­győződhettünk róla, hogy az épület felújítási munkálatai még javában zajlanak. — Ha az átalakítás végleg befejeződik, intézményünk több mint negyed évszázados gondja oldódik meg — hang­súlyozta Réti Zoltán, és sza­vai nvomán az alábbiakban idézzük fel a balassagyarmati zeneiskola történetét. Furcsa mód „történetünk” ott kezdődik, ahol végződik. Itt, a Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központ volt Óváros téri épületében alakult meg 1959-ben Daiassa’varmat ze­neoktatóinak munkaközössé­ge. A munkáké-ösaeg 1963- ban kapott lehetőséget arra, hogy a salgótarjáni zeneiskola fiókintézményeként 100 növen­dékkel megkezdje az iskola­szerű oktatást. A növendékek létszáma ha­marosan elérte a bűvös két­százas határt, s a zeneiskola — immár önálló intézményként — 1967-ben költözött a Deák Ferenc utca 6. szán alatti épületbe, amely már akkor is szűkösnek bizonyult. Nem Is tekintették az első „honfogla­lást” csak ideiglenes megoldás­nak. Ez az „átmeneti időszak” tartott r apjainkig. Közben persze a növendékek és taná­rok létszáma fokozatosan gya­rapodott, új hangszeres szakok Indultak, és Szécsényben, End­re falván, Érsekvadkerten, il­letve Rútságon is lehetőség nyílt kihelyezett tagozatok be­indítására. Ezzel a balassa­gyarmati zeneiskola látta el szakemberekkel — és látja el mind a mai napig — Nóf d megye nyugati részének egé­szét, szemben a keleti terület­tel, ahol két önálló intézmény, a salgótarjáni és a nagybáto- nyi zeneiskola osztozik a ze­nei oktatás feladataiban. (Je­lenleg mintegy 600 növendék és 28 pedagógus tartozik a ba­lassagyarmati zeneiskola köte­lékébe.) A balassagyarmati anyain­tézmény úgy próbált enyhíte­ni a nyomasztó helyhiányon, hogy öt évvel ezelőtt fabarak­kal egészítették ki az épüle­tet, amelyben több hangszeres termet alakítottak ki. A faház- épület azonban alapvetően nem oldotta meg a problémát, ráadásul az áthallások miatt szinte tragikomikus körülmé­nyek közepette folyt az oktatás Az intézmény fűtésrendszere egyébként is korszerűtlen volt, a faházrészben telente 10—15 Celsiusnál magasabbra soha­sem emelkedett a hőmérő hi­ganyszála. Szinte érthetetlen, hogy a mostoha körülmények dacára, hogyan sikerült nem csak az oktatás terén, de a város ze­nei életében is szép sikereket elérnie a zeneiskolának. Eb­ben nyilvánvalóan a minden­kori tantestület tagjainak ön­feláldozó munkája játszott fő­szerepet. Az intézmény 1973- ban vette fel Rózsavölgyi Márk nevét, de erre — egye­bek között — épp azért kerül­hetett sor, mert a zeneiskolá­nak ekkor már valóban „neve” volt. A tarthatatlan működési fel­tételek ellenére csak az elmúlt évben érett meg a helyzet ar­ra, hogy — a Mikszáth Kál­mán Művelődési Központ ki­költözésével — az Óváros téri épületben — némi átalakítás­sal — a zeneiskola végleges otthonra leljen. Az átköltözés előtti utolsó simításokat társa­dalmi munkában a városi ta­nács dolgozói végezték el. Lássuk ezek után, mi áz, ami már látható, pontosabban már használható az új épület­ben! A szolfézstanításra két ter­met alakítottak ki, a hangsze­res órák összesen 18, egymás­sal hangszigetelt falakkal el­választott helyiségekben foly­nak. Jelenleg még a mintegy 35 négyzetméteres kamarate­rem a „nagyterem”, azaz a hangversenyterem, így ma rnég legfeljebb félszázan hallgathat* nak koncertet a zeneiskolában. A valódi nagyterem és a hozzá tartozó klubhelyiség még felújítás alatt áll. Ha elkészül, nem csak koncerteket, de szín­házi előadásokat, pódiumeste­ket is itt tartanak majd., mert átmenetileg (?) ez Balassa­gyarmat egyetlen színpaddal rendelkező nagyterme... Átalakítás alatt áll még az úgynevezett irodai blokk, ás több kiegészítőhelyiség is. Ezek között a hangszer- és kottatár berendelése a legége­tőbb feladat, e pillanatban ugyanis „köbméterekben” fek­szik a kottaanyag egy ideigle­nes helyiségben. Megjegyzen­dő, hogy a város és a megye illetékes vezetői jelentős támo­gatást biztosítottak ahhoz, hogy a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola tartalmi munkáját megfelelő hangszerek és minden hang­szertípushoz elegendő kotta­anyag segítse. Elsősorban épp a hangszerek megóvása miatt jelent gondot az új épület fűtésrendszerének megoldatlansága. Mindebből természetesen a város hang­versenykedvelő nagyközönsé­ge • számára egyetlen kérdés vár válaszra: mikor csendül fel muzsika az új épületben a szé­les nyilvánosság előtt? A „honfoglalók” erre nem tudtak választ adni, mert ez­úttal nem rajtuk múlik, mi­kor fejeződik be a második honfoglalás. Pintér Károly Kompiitergyerekek, avagy az írásbeliség átka „Egyszavas válaszok, betűk, vonalak, X-elés, bekarikázás, csoportosítás — sok lényeg- retörő, okos nyelvtani fela­dat — ez van bőven az ötö­dikes munkafüzetben. Húzd alá! Egészítsd ki! — de so­káig lapozhatunk, míg elő­ször ilyesmit olvasunk: Nézz körül! Néhány mondatban írd le a környezetedet!...” Kovács Sándomé, a ma- gyarnándori körzeti általános iskola magyar—történelem sza­kos nevelője mutatja a be­szédes bizonyítékokat a gye­rekek elnémulására, hiszen ezzel nem bővül sokat a szó­kincs, a beszédkészség. Pedig ez fontos nevelési cél! Bizonyítékul erre néhány idézet az iskola alapos mun­katervéből — csak ízelítőül: „Szoktassuk tanulóinkat a pontos gondolatközlésre, a helyes és kifejező szóhaszná­latra, a világos és logikus mondatfűzésre. Folyamatosan javítsuk a hibákat, a rossz nyelvi beidegződéseket. Emel­jék magasabbra a szinonimák alkalmazásának szintjét, (fe­lelős: anyanyelvet oktató és minden nevelő) ...Érjük el, hogy tanulóink világosan, ösz- szefogot.ían, az alkalomhoz il­lően tudjanak beszélni. Stí­lusukat a gördüiékenység, a szóbeli megnyilatkozásukat a nyugodt tempó jellemezze, (felelős minden nevelő) ....Ér­jük el, hogy tanulóink egy­más közötti nyelvi érintkezése kulturáltabb legyen. Szüntes-, s’Jk meg az igénytelen köz­lések és a trágár kifejezések használatát.” (felelős minden nevelő)”. Ámen, úgy legyen — mond­hatjuk erre. Persze, a gya- kolat nem mentes ezernyi konfliktustól sem — egyet már felidéztünk, futólag, a nyelvtan kapcsán. De az ötö­dikes, hetedikes történelemből is számos illusztráció akad horogra. — Itt van ez a témazáró. Az egyik kérdés: Húzd alá, maliik helyes: mit nevezünk hűbérbirtoknak? A gyerek át­futja a 4—5 meghatározást, kiválaszt egyet, aláhúzza — de ezzel egy pillanatra sem iöéződik fel benne a jobbágy­világ, jobbágysors, arra nincs mód, hogy szóban vagy írás­ban azt megfogalmazza, mi­lyennek képzeli egy jobbágy életét. Kijavítani egyébként csodálatos, egyszerű — vagy jó, vagy rossz, nincs olyan, hogy a gondolat lényege he­lyes, csak apró tévedések van­nak a megfogalmazásban — nincs megfogalmazás! Ha a hetedikes anyagra gondolok, jobb a helyzet, nagy a szűr- Tanácstalan vagyok — ho- egy példa a sok közül mutat- keség és sok a nyomdafestéket gvan lehetne javítani ezen a ja a másik gondunkat is, az nem tűrő szó is. helyzeten? Hogy a nebulók időzavart, időhiányt. Mert — Hadd térjek vissza még valóban megtanulják azt is például a Napóleon utáni idők a feleltetésre! Előfordul-e, az iskolában, hogyan kell vi- Magyarországának általános hogy egyik-másik tanuló, fél lágosan. logikusan összefűzni jellemzése, a reformkor előz- év alatt egyszer sem felel a szavakat mondatokká, a menyei, a reformországgyű- szóban? mondatokat az alkalomhoz il­lések kora, Széchenyi egyet- — Nálunk nemigen — sze- lő, gördülékeny stílusú beszéd- len óra anyaga! Nem kell ah- rencsére 20—25 fős osztályok dé, véleménynyilvánítássá, hoz túlzottan előadói típus- vannak, jobban tudunk időt Hogy merjenek is szót kérni, nak sem lenni, hogy az óra szakítani rá. Az a gyakorlat, legyen mondanivalójuk és hoz- nagy részét a tanár beszélje hogy akinek a felmérője nem zá forma. végig — nem tehet mást, ha sikerült, lehetőséget kap kü- Kovácsné mondja: jó lehe- át akarja venni az anyagot... lön is szóbeli beszámolásra — tőség lenne az anyanyelvi — Akkor egyáltalán nem soknak az a festpeszabottabb. szakkör — de mivel csapat­jut idő arca, hogy a gyerekek Ismerni kell persze minden vezető, ezt már nem vállalta, szóban kifejtsék véleményű- gyereket ehhez, a tanulási szó- És nagy gond — ezen lehetne két, szóban feleljenek? kásáit, képességeit, készsége- és kellene is változtatni! —, — Azért ennyire nem sötét it. Szóval legkevesebb kétszer hogy családi körben sem be- a kép! Amit az új tanterv „el- mindenki felel szóban is. Ám szelhet többet a gyerek, mint vesz” az egyik oldalon, azt hogy ez egy negyvenfős ősz- az iskolában sok helyen. Herr» „visszaadja” a másikon: a tályban is megvalósítható-e, kérdezik, türelmetlenül hali- szemléltetés lehetőségeit kiak- nem teszem le a nagyeskűt... gatják, a rokonok, ismerősök názó tanárok többek között a Közben bekapcsolódik a be- beszéde sem mondható általá- fóliaképek alapján a gyereke- szélgetésbe Jakab Mária ta- ban fejlesztő, gazdagító hatá- ket is aktivizálják — nem nítónő is, aki az anyanyelvi súnak, hiányzik az ízes- osak történelemből, más őrá- nevelés gazdája egy másodé- ség, az igényesség. Fa­kor. is. S ott van a magyar kos iskolaotthonos osztályban, lun kevés szóból is meg- irodalom őrá, amikor az idő — A kifejezőkészség ? Első- értik egymást az emberek, és az anyag jellege is jobban ben még sokaknál az egyetlen hiszen ismerősei egymásnak — megengedi a több szóbeli és kerek mondat: A képen Iá- kevesebb az olyan szituáció, összefüggő írásbeli kifejtést, tóm... Az egyszavas válaszok melyben a gyerekeknek al- De ha a többi órán alig be- dominálnak. Másodikban sike- kalmük lenne az önkifejezés­szél, nem vh'ágzik Id a szó- rül kialakítani, hogy teljes re. kincse ezen az egyen. És az mondatokkal válaszoljanak. A munkatervbe nem vé- osztályíőnöki órákon, az út- Aztán kikerülnek az egész na- letlenül került be a tucat- törő-foglalkozásokon is gyak- pos osztályból és csökken az nyi anyanyelvi feladat — a ran tapasztaljuk: a gyerekek az idő, amikor beszélhetnek, helyzetfelmérés nyomán ki- sokszor nem is mernek hoz- meghallgatjuk őket. A tan- bontakozó riasztó kép íratta zászólni, mert tartanak tőle, anyaggal haladni kell... A le. Hegy ne legyen csak írott hogy nem sikerül jól kifejez- munkafüzet, a feladatlap a malaszt, azért felelős: min- niük magukat. Az egymás kö- sok előnye mellett itt is visz- den nevelő! zötti nyelvi érintkezésben sem szaszorít kissé. C. Kiss Magdolna A karóra sunnyogva vonult végig a piacon. Az alkalmas pillanatot vár­ta, hogy megcsillogtassa kró­mozott csatját, és hurutos hangján suttogja: — Svájci. Háromszázért. Vízálló. Egy finom bőrkabát utána­szólt. — Digitális nincs? A karóra lemondóan nő- cögtette másodpercmutatóját, és néhány percet késett. A piaci zsivajban egy Icát- Ion Marlboro integetett felé. A karóra felocsúdva, energi­kus ketyegéssel surrant a ci­garetta közelébe. Késón érke­zett. A Marlboro kapósabbnak bizonyult. — Hej, ha ezt megérte vol­na szegény öreg! — sóhajtot­ta magában a karóra. — Tel­iéi» meg sem értené az én nyomorúságomat!’ ö. aki zseb­óra volt, szinezüst.böl, dupla fedéllel. Micsoda Világ! De nem is maradt több ide­A szegény karóra je ezen tűnődni, mert egy zsí­ros kesztyű kérdezősködött. — Ez magának három kiló? — kopogtatta a karóra szám­lapját. — Kérem, ebben stopper is van! — Bóvli! — mondta a zsí­ros kesztyű, és továbbsodró­dott. A karóra egykedvűen nézett utána, és közben arra gondolt, hogy könnyű neki, mármint a marha bőrének, könnyű neki, mert kesztyű, de 6 karóra. Ha kartyü lenne, biztos, hogy nem így visel­kedne! A karóra lassan ott tartott, hogy senki nem tud­ta őt igazán felhúzni. Kezdett mindenről lekésni. Minden olyan messzinek tűni. A. harminckilences férfitri­kó, ott sürgölődött körülötte, és messze harsogta, hogy len­gyel, ingyen van. Minden olyan távolinak tűnt. — Fa! — spriccelte le egy desodor. — HI-FI erőlködő! • — re­csegte egy rozoga Tesla, mi­közben felborított egy Phi- Upset. A Philipsnek se kel­lett több, rögtön begerjedt. — Egy kilóért tessék! — löttyent középre egy félliteres jugó pálinka. A karóra körbenézett. Króz mozott csatján megtántorodott a délutáni bágyadt napfény, és lecsordult a kutyapiszkos jár­dára. Az italboltban még egy­szer magához tért, majd egy hosszúlépés társaságában megállt. örökre. A piac pedia egykedvűen feketedeit tovább. Szűcs Mariann 1 NÓGRÁD - 1982. november 28., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom