Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-04 / 259. szám

Vállalati kártérítés és baleseti járadék üzemi baleset után Sz. Lajos, salgótarjáni olvasónk üzemi balesetet szenve­dett, amely után hosszú ideig állt kórházi ápolás alatt, volt betegállományban, amíg felgyógyult. De régi munkakörét betölteni már nem tudja, így más munkakörbe helyezték ót. Keresete új helyén sem lett kevesebb, mint volt régi mun­kahelyén. Balesetéből eredően azonban csonkulásra is sor került, így rokkantsága állandó. Hallotta, hogy ilyen esetben a vállalat is köteles kártérítést fizetni és baleseti járadékra is joga van. Hová kell ezért fordulni és mennyire számít­hat, kérdezi olvasónk. Olvasónk kérdése kétirányú, ezért a válasz is kétirá­nyú. Társadalombiztosítási járadékot annak állapítanak meg, Bkinek munkaképesség-csökkenése üzemi baleset, vagy fog­lalkozási betegség következtében a 15 %-ot meghaladja, de rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. A baleseti járadék mértéke a munkaképesség-csökkenés fokától függ. Ebből a szempontból a munkaképesség csökkenésének négv fokoza­ta van. Az I. fokozatba a 16—25 százalékos, a II. fokozatba a 26—35 százalékos, a III. fokozatba a 36—49 százalékos, a IV. fokozatba pedig az 50—63 százalékos rokkantak kerül­nek. A baleseti járadék összege áz első fokozatban a havi ádagkereset 8 %-a, a második fokozutbpn a havi átlagkere­set 10 %-a. a hormidik fokozatban 15 %, a negyedik foko­zatban pedig a havi átlagkereset 30 %-a jár. A rokkantsági fo­kozat lehet ideiglenes és lehet végleges. Az ideiglenes azt jelenti, hogy az orvosi bizottság által meghatározott időben újból meg kell jelenni felüvizsgálaton, ahol a rokkantságot újból megállapítják, vagy a járadékot véglegesen megszün­tetik. Ha a munkaképesség-csökkenés a 25 százalékot nem haladja meg. a baleseti járadék legfeljebb két évre jár, ami­kor is az újbóli felülvizsgálat során döntenek arról, hogy a rokkantság eléri-e a 26 %-ot. Ha a felülvizsgálaton azt ál­lapítják meg. hogy a rokkantsági fokozat már csak az I. csoportbeli fokozatnak, vagyis 16 %-nak felel meg, akkor két év után a járadék folyósítását felülvizsgálat nélkül be­szüntetik. Ha az orvosi bizottság a rokkantságot véglegesíti, vagy­is azt állapítja meg, hogy javulás belátható időn belül nem következhet be, újabb felülvizsgálat nélkül a baleseti jára­dékot is időkorlátozás nélkül folyósítják. A baleseti járadék iránti igényt az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságon kell bejelenteni, amely szerv orvosi felülvizsgálatra küldi és annak véleményétől függően folyósítja a járadékot. Já­radék a jogosultság megnyílásától kezdődően, legfeljebb azonban hat hónapra visszamenőleg folyósítható, tekintet nélkül arra, hogy az igénylő áll-e munkaviszonyban, illető­leg, hogy új munkahelyén magasabb-e a keresete, mint a baleset előtt volt. Más elbírálás alá kerül a vállalat anyagi felelőssége. A vállalat csak akkor köteles kártérítést fizetni, ha a dolgozó­nak a balesetből jövedelemkiesése van. Ha tehát a dolgozó új munkakörében keres annyit, mint a régiben, akkor kártérítésre nem tarthat igényt. Ha viszont az új munkakör szerinti keresete és a baleseti járadék együttes összege nem éri el a baleset előtti keresetét, a különbözetet kártérítés címén a dolgozónak meg kell fizetni. Minthogy olvasónk ke­resete eléri a baleset előtti keresetét, mindaddig, amíg ez fennáll, kártérítési igényt a Vállalattal szemben nem ér­vényesíthet. Dr. Jónás Sándor Hogy ne legyen több baleset a vasúti átjárókban Mozdonyban, buszban villog a lámpa... Fúvószenekari találkozó Kisterenyén A kisterenyei kastélypark­ban nemrég fúvószenekari ta­lálkozón vehettünk részt. Bár már olvashattunk erről az újságban, valamit mégsem említettünk meg idáig. El­csépelt szó, amit ilyenkor ki­mondunk, sokszor nincs is jelentősége, de néha nagyon igaz: „Zeneszeretet'’. Az itt megjelent több zenekarban sokan olyan felnőttek szere­peltek, akiknek nem hivatá­suk a zene, mégis annak te­kintik. Három generáció ta­lálkozott, gyerekek, fiatalok és idősebbek. Az elsőként sor­ra kerülő nagybátonyi ifjú­sági fúvószenekar és a ké­sőbb következő salgótarjáni ifjúsági fúvószenekar átlag- életkora a legalacsonyabb volt, hiszen gyerekek kerül­tek a pódiumra. A felnőtt­kori tagok távolabb állva hallgatták figyelemmel az utánpótlást. Ök a felnövők, ők kerülnek maid egykor a helyükre. A nagybátonyiak 1982. szeptember 4-én mutat­koztak be először lakóhelyü­kön a nagyközségnek. Figye­lemre méltó, hogy egy alig pár hónapja létező ■ zenekar máris produkált. Műsorszá- maik kielégítőek, csak így tovább! A salgótarjáni bányász fú­vószenekar már szép múltra tekinthet vissza. 1894-ben ala­kult. Három ízben elnyerték a Kiváló együttes címet, leg­utóbb az Aranylant fokoza­tot. Járlak már külföldön is, Franciaországban. Csehszlo­vákiában és az NSZK-ban. A hagyományos és a modern ze­nét egyaránt játsszák. Ez utóbbi külön kiemelendő, mert fúvószenekarok ritkán játszanak modern műveket és néha nem is szívesen. (Nem csoda, ebbe már a fia­talabb nemzedék nő bele). De ha egv zenekar mégis vállal­ja az újat, annak hatása meg­mutatkozik a játékmódjuk­ban. Például Brahms V. ma­gyar táncában. A bonyolult ritmusképietekben jártasak­nak bizonyultak, bár követ­keztetést levonni egv szerep­lésből nem lehet Zavarénak minősüli: a szabad tér, ahol játszottak a zenekarok, mert a hang több irányban haladt, sok mindent nehéz volt „ki­hallani”. Más egy zárt te­rem akusztikája és a pró­bák ott folytak, A karmes­ter biztos keze alá játszik a zenekar. Ez a megállapítás a többi szereplőre is érvényes. A balassagyarmati városi fúvószenekar országos verse­nyen Ezüstlant diplomát ka­pott. Többek között Pozsony­ban is szerepelt. Hallhattuk tőlük Suppé: Ünnepi nyitá­nyát, Csajkovszkij:- Chanson tristje-t (Szomorú dal). Erre jellemző a nyugodt, lassú já­ték, igazodva a hangulathoz. A salgótarjáni ifjúsági ze­nekar (szintén régen fenn­álló zenekar) 1876-ban ala­kult. Fenntartója a Nógrádi Sándor Űttörőház és Zeneis­kola, ahol rendszeresen, he-, tente két alkalommal próbál­nak. Jártak már a veszprémi találkozón és Zánkán is. Re­pertoárjukon Kodály-, Joplin- feldolgozás egyaránt találha­tó. Akadnak olyan zeneér­tők, akik lenézik a köny-' nyűműfajt és annak, átdolgo­zásait, hangszereléseit, pe­dig egyes zenetanárok és ne­ves emberek nem győzik ele­get hangsúlyozni, hogy erre igenis szükség van. És nem elsősorban a hallgatóságnak fontos, hogy felviduljon, ha­nem a gyerekeknek, akik játsszák. Egy kisebbet, aki még általános iskolába jár, megfog e hanghatás, ezen ke­resztül is megszereti amit csinál. Zenésszé senki sem válik (még) attól, hogy zene­iskolába jár. Ha nem szere­ti meg, amit csinál, akkor nem kínlódik azért, hogy a feladatot megtanulja, ami so­hasem könnyű, mert mindig nehezebbet és nehezebbet kap. Itt van hallatlan nagy szerepe a feloldódásnak, hogy azután már a nehezebb is könnyebben menjen. Persze, a könnyűzene sem éppen „könnyű” zene. A salgótarjáni Kohász fú­vószenekar 1879 óta műkö­dik. Szintén elmondhatjuk, a Siófok, Mohora, Székesfe­hérvár. .. Van-e, akit ne döb­bentett volna meg a vasúti kereszteződésekben történt emberi tragédiák sorozata? Hiába volt az első tömeg- szerencsétlenség intő példája, az emberi figyelmetlenség, a felelőtlenség újabb és újabb karambolokat okozott. Már- már úgy tűnik, kísért nálunk a száguldó vonatok, s az elé­jük kanyarodó autóbuszok, személygépkocsik, teherau­tók végzetes ütközése. Pedig működött a • fénysorompó, váltakozva villogtak pirosat a lámpák... A tragédiasorozat elgon­dolkodtatott két egri mér­nököt, akik már az első eset után törni kezdték a fejüket: miként lehetne biztonságo­sabbá tenni a vasúti átjáró­ban a közlekedést, ötlet öt­letet követett, s végül kiala­kult a végleges elképzelés, amelyet azután formába — azaz: prototípusba — öntött Nagy József - gépészmérnök és Szalai Gyula híradásipari technikus. De miből is áll az életmentő találmány? Az egész berendezés tu­lajdonképpen arra a vasúti biztonsági berendezésre épül, amelyet mór régen használ­nak a MÁV-nál. Amikor a vonat egy útkereszteződéshez közeledik, a mozdony és a szerelvény súlya — egy tapo- sóval ellátott sínszakasz se­gítségével — működésbe hoz­za a fénysorompót, ha az egyáltalán működőképes ab­ban az időben. Hogy a jár­művezetők a hibás sorompó­nál, vagy éppen egy „elné­zett” tilos jelzésnél ne hajt­sanak rá a vágányokra, il- le ve a mozdonyvezetők tudo­mást szerezzenek a fényso­rompó hibájáról — szükség van egy tökéletes jelzőberen­dezésre. Ez a berendezés az úgynevezett „taposóra” épül­ne rá, s három — egymással rádiókapcsolatban levő — egy­ségből áll: egy az átjáróban, egy a mozdonyon, egy pedig az úton közlekedő járműben működik. Amikor a vonat be­érkezik a kérdéses zónába, akkor a kereszteződésben le­vő adó jelei felvillantják az átjáróhoz közeledő autóban levő készülék piros lámpáit. Ha a jármű száz méterre megközelíti a sorompót, s a sebességét nem csökkenti le öt kilométerre: éles hangjel­zés figyelmezteti a gépkocsi- vezetőt. Sőt: a készülék a memóriaegységében még el is raktározza a „pilóta” hibá­ját. .. Ha a fénysorompó esetleg nem működik, akkor a moz­donyban levő készülék „uta­sítást” ad a vezetőnek a se­besség csökkentésére, Is a fentiek szerint riasztja a közúti járművek vezetőit. Ez lehetővé teszi, hogy — mi­vel mindkét vezető lelassít­hatja a járművét — elkerül­jék a balesetet. Ez a minia­tűr adórendszer, illetve a járművekbe szerelt „fényso­rompó” természetesen nem mentesíti az embert a foko­zott figyelem, s a közleke­dési fegyelem alól. Csupán: erősíti azt! A balesetek megelőzésében rendkívül fontos szerepet be­töltő készülékrendszert a két egri mérnök felajánlotta hasznosításra a KPM, a Vo­lán és a MÁV illetékeseinek, miután —. amint arról a legutóbbi Felkínálom című tv-műsorban is hallhattunk — rövid időn belül sorozat­ban is gvárthatő. s effv-p"'7 beépíthető „fénysorompó” ára nem lesz több, mint egy olcsóbb táskarádióé... Szilvás István régebbi és a mai kor zenéjét egyaránt művelik. Hallunk tőlük indulót, polkát, amit minden rendes fúvószenekar­nak tudni kell játszani és Gerschwin művét is. Már négy ízben nyerték el az Aranylant rrfinősítést, több külföldi országban szere­peltek: Ausztria, Csehszlo­vákia, NSZK egy-egy állo­más. Megemlítendő: Wagner1 Tannhäuser indulója, amely­ben nagyon szép trombita­hangokat hallottunk. Utolsónak a nagybátonyi Bányász fúvószenekar sze­repelt, 1971-ben két zene­karból alakult; a nagybáto- nyiakból és a kisterenyeiek- ből. Ezüstlant, majd 1981-ben Aranylant fokozatot kaptak. A fúvószenekarok különös szerepet vállalnak. Ünnepe­ken, polgári szertartásokon, versenyeken, tereken, kon­certpódiumon egyaránt sze­repelnek, klasszikust, moder­net, indulót és valeert egy­aránt kell tudniok játszani. Szép és felemelő, hogy a hét­vége feláldozásával megmu­tatták, hol tartanak munká­jukban. Becsülendő, hogy ál­taluk nem hal ki ez a nemes hagyomány, s hogy fiatalok és idősek egyaránt részt vesz­nek ebben. Mindegyik zene­kar hagy maga után kíván­nivalót hangilag, de talán fur­csa lenne, ha nem találnánk hibát. Hiba nélküli produk­ció szinte nincs is. Kellemes hangulatot ad­tak játékukkal a hallgató­ságnak, s nagy kedvvel ját­szottak. Láttunk olyan zene­kari tagot is, aiki nem egy, hanem több zenekarral fellé­pett. Szép példája volt a kö­zös áldozatvállalásnak, a ze­ne 'szeretetéért. M. É. Yá!?*ze! az üleíéfces Átdolgozott menetrend A NÖGRÁD október 7-i számában megjelent „Uta­zási gondok” c. cikkében foglaltakat megvizsgáltuk, az alábbiakat közöljük — írja a MÁV miskolci igaz­gatósága. — A Hatvan—Salgótar­ján vasútvonalon közleke­dő vonatoknál igazgatósá­gunk is tapasztalta a hosz- szú menetidőket, ezért az eddigi rendelkezésre álló paramétereket felülvizsgál­tuk. Az 1983—84. évi me­netrendi időszakra a me­netrendet már az átdolgo­zott menetidőkkel szerkesz­tettük, A 322. sz. vonatnak me-, netrendi kötöttségek miatt kell három helyen ellenvo­natra várni. A vonatok szerelvényei­nél — a bizonyos mértékű utaslétszám csökkenése és az energiatakarékosság ér­dekében — igazgatóságunk rendelkezett 1—1 kocsival történő csökkentésre. A vo­nalon jelenleg pályafenn­tartási munkálatok folynak, és áz ótszállásos'vágányzá­rak miatt többletszerelvényt kell kiállítanunk. A jelen­leg szűkös kocsiheiyzetben, sajnos nem tudjuk a szük­ségleti szerelvényeket meg­felelő nagyságúra összeál­lítani. A vágányzárak idő­tartamára kérjük szíves megértésüket. A jegyvizsgáló magatar­tásával kapcsolatos észre­vételre az illetékesek fi­gyelmét felhívtuk és utasí­tottuk megfelelő intézke­dés megtételére — fejező­dik be Miskolci Sándor vasútigazgató-helyettes szer­kesztőségünknek küldött válaszlevele. Reméljük így lesz! Fórum Pásztori A TIT rendezésével a na­pokban tartották meg Pásztón az első fórumot. A nagyköz­ségi tanács elnöke és titkára mellett részt vett a fórumon a pártalapszervezet titkára, az iskola nyugdíjas igazgatója, valamint a KISZ-alapszervezet titkára is. A megnyitót Ger- hét Gyuláné, a TIT titkára mondotta. A fórumon nem volt nagy­számú hallgatóság, de gondo­lom a jelenlévők úgy érezték, hogy valami olyan folyamat kezdődik, ami a közös érdek­nél fogva közelebb hozza egy­máshoz a jelenlévőket a veze­tőséghez vagy éppen fordítva a vezetőséget a jelenlévőkhöz. Gerhátnénak sikerült a köz­vetlen hangot megtalálni, ami szintén erre a meglátásra utal. A tanácselnök ismertette a jövő távlati terveit. Érezni kellett, hogy készült a talál­kozóra, a hallgatóknak is se­gítséget nyújtva a kérdések­hez, ami bőven adódott, nem titkolva a problémákat sem. • A beszámoló szinte minden pásztói lakost érintett közvet­ve, vagy közvetlenül, kit így, kit úgy. A hangulat családias vplt—n" —*■*' ............ I dén ezer CB-rádiótelefon elekíronikarés^e készül a dré- gclypalánki Szondi Lakatos és Szerelő Ipari Szövetkezet­ben. A kétszázezer forint értékű bérmunkában Berényi Ist- vánné betanított munkás is részt vesz. öregek habját renaezték. A Vöröskereszt és a KISZ szer­vezte. Vacsorával kedves­kedtek az idős nagymamák­nak és nagypapáknak. Kü­lönböző műsorok zajlottak. A bányatelepi óvodások szív­hez szóló versei annyira meg­hatották az idős embereket, hogy voltak akik egy-két örömkönnyet is ejtettek. A kisdobosok is műsorral, ké­szültek. A vacsora közben ze­ne szólt, ami egy „kis” nosz­fogalmazódtak, addig az erre illetékesek az írásban leadott kérdésekre válaszoltak. A ta­nácselnök a párttitkérral egye­temben betekintést engedett a kulisszák mögé. Ez talán felhí­vás volt az összefogásra, hogy bizonyos társadalmi hibák ki­küszöbölhetők legyenek bünte­tés nélkül. (Pld. szemét, ház­tartási edények stb. illetékte­len helyre való kihordása.) Fiatalok kevesen, szinte alig voltak. Gondolják sebaj! Az ő érdekük képviselve van. Java­solták többek között jégpálya létrehozását. sportkombinát létesítését, fúvószenekar meg­alakítását, ifjúsági park léte­sítését, de sorolhatnám még tovább. Igen mindez már na<^ pirenden volt, de a több egy- > forma gondolat talán a terved zésnél jelent valamit. Az idő­sebb jelenlévőktől az a kérés hangzott el, hogy kellene Pásztó központjában valahol egy napközi otthon, mert a je­lenlegi a nagyközségben, ré­gi szóval élve, az alvégen van, a nagyközség felső részén és a Zagyván túl lakók bizony kétszer is meggondolják — idős bácsik, nénik — elindul­janak-e a számukra hosszú ' útra! Bogácsi Istvánná Pásztó tóberi ködben talgiát kelteit a szívükben. Mindenki nagyon jól érezte magát! Ezúton szeretnénk köszöne­tét mondani a szervezőknek és szereplőknek a közremű­ködésért, hogy egy emlékeze­tes délutánt szereztek az öregeknek, akik magányo­sak és egy októberi ködös napra boldogan emlékeznek majd vissza. Ezúton kívá­nunk még sok-sok boldog évet az é'e’ben nekik! Cserhalmi Adél Mátranovák, Orgona út 5. NÓGRAD - 1932. november 4., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom