Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-24 / 276. szám

I Ülésezik owieSuPfiiö Jurij Andropovot az elnökség tagjává választották Moszkvában kedden reggel megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának őszi ülésszaka. Az ülésszak előzetesen meghatározott na­pirendjén az 19S3. évi terv ás költségvetés szerepel. A két tervezetet előzetesen megtár­gyalták a szovjet parlament illetékes bizott­ságai. Hétfőn a tervjavaslatot megvitatta és előterjesztésre javasolta a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága is. Ugyancsak az ülésszak napirendjén sze­repel a Szovjetunió államhatárairól szóló tör­vényjavaslat. A tanács ülésszakát eredetileg egy héttel korábbra hívták össze, de Leonyid Brezsnyev halála miatt elhalasztották. , A keddi megnyitó ülésen ott voltak az SZKP KB és a szovjet állam vezetői élükön Jurij Andropovval, az SZKP KB főtitkárával. A legfelsőbb Tanács két házának kedd délelőtti együttes ülésén a küldöttek egy­perces néma felállással adóztak Leonyid Brezsnyev, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elhunyt elnöke emlékének. Azt követően elfogadták az ülésszak na­pirendjét, majd megválasztották az elnök­ség új tagjait. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagja lett Jurij Andropov, az SZKP KB főtitká­ra. Ugyancsak az elnökség tagjává válasz­tották Sztyepan Salajevet, a szovjet szak- szervezetek központi tanácsának elnökét és Nyikolaj Bászov akadémlkiLst. Felmentették az elnökség tagsága alól Alekszej Sibajevet. Ezután Nyikolaj Bajbakov,- miniszterelnök- helyettes, a Szovjetunió állami tért?bizottságá­nak elnöke terjesztette elő az 1983. évi nép- gazdasági és szociálils tervet. Etedményes életkörülményeket javító intézkedések 1982-ben a Szovjetunió nem­zeti jövedelme 460 milliárd rubel lesz, 2 százalékkal több ttiint az előzó évben. Ennek az összegnek mintegy 80 szá­zaléka a fogyasztási alapban kerül felhasználásra. Az idén azok az ágazatok nőttek gyorsabb ütemben, amelyeknek fejlődésétől nagy­mértékben függ a műszaki előrehaladás és a gazdaság egésze teljesítőképességének növekedése. Ilyen ágazat a gépgyártás, a vegyipar, az olajvegyipar, a gázipar. Az ipari termelés növekedésének csaknem háromnegyede a ter­melékenység emelkedésének javára írható. A szovjet mezőgazdaság 1982-ben a számítások sze­rint 124 milliárd rubel érté­kű terméket állít elő — 3 százalékkal többet mint az előző évben. Az SZKP XXVI. kongresz- szusának határozataival össz­hangban ebben az évben Is jelentős, a lakosság életkö­rülményeit javító intézkedése­ket hajtottak végre a Szov­jetunióban. Növekedett a szén- bányászatban és a bányaépí­tő iparban dolgozó munká­sok és alkalmazottak alapfi­zetése és munkaköri pótléka. Több népgazdasági ágazat­ban bevezették a dolgozók korpótlékát. A könnyű- és a halászati ipar dolgozói szá­mára új jövedelemkiegészítő pótlékot állapítottak meg. Ezeknek az intézkedéseknek az eredményeként 1982-ben a munkások és alkalmazottak munkabére 2,6 százalékkal, a kolhoztagok keresete pedig 4,0 százalékkal emelkedik. 1982-beei mintegy 10 millió szovjet ember jut új lakás­hoz, illetve javíthatja lakás- körülményeit. Az 1983. évi népgazdasági terv —. mint Nyikolaj Baj­bakov megállapította — na­gyobb növekedési ütemet irá­nyoz elő, mint a jelenlegi öt­éves terv első két évének ter­vei. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1983-ban 3,3 szá­zalékkal, azaz 15 milliárd ru­bellel nő, szemben az idén várható 9 milliárd rubeles nö­vekedéssel. A nemzeti jöve­delem csaknem teljes gyara­podását a fogyasztási alapok­ban használják fed a jövő évben. A szovjet ipar termelése 3,2 százalékkal emelkedik. Három százalékkal kívánják növelni az egy lakosra jutó reáljöve­delmet. 1981—82-ben az egy lakosra jutó reáljövedelem évi átlagos növekedési üte­me 1,8 százalék volt. Az Öt­éves tervben erre az évre elő­irányzottnál nagyobb összte­rületű, összesen 106,6 millió négyzetméternyi lakást épí­tenek fed. A Szovjetunió a jövő év­ben is tovább bővíti külgaz­dasági kapcsolatait A szocia­lista országokkal folytatott ke­reskedelmének értéke 7,7 szá­zalékkal növekszik, s a szo­cialista országok részaránya a Szovjetunió teljes külkeres­kedelmi forgalmában csaknem 58 századék lesz. Az 1983. év költségvetésének tervezete A Szovjetunió 1983. évi ál­lami költségvetésének terve­zetét a Legfelsőbb Tanács t ülésszakának keddi ülésén Vaszilij Garbuzov pénzügymi­niszter terjesztette a küldöt­tek elé. \ A tervezet a jövő pénzügyi évben 354 milliárd rubel be­vétellel és 353,8 milliárd ru­bel kiadással számol. A nép­gazdaság fejlesztésére 349,3 milliárd rubelt, a folyó pénz­ügyi évben felhasznált összeg­nél 16,1 milliárd rubellel töb­bet fordítanak. A Szovjetunió ez év májusában jóváhagyott élelmiszerprogram jé val össz­hangban jelentős összeget, 126.9 milliárd rubelt szánnak az agráripari kompiesvi.u fej­lesztésére. Mint a költ9éír*'«tíe -terve­zetből kitűnik, a Szovjetunió a jövőben is árrá törekszik, hogy fejlessze gazdasági kap­csolatait minden országgal, függetlenül azok társadalmi és politikai rendszerétől. Mé­retüket és növekedésük üte­mét tekintve továbbra is a szocialista országokkal folyta­tott kapcsolatok maradnak a legjelentősebbek. A tervezet előirányozza a szocialista gaz­dasági integráció komplex programjában szereplő fel­adatok és a KGST-célprogra- mok tervszerű megvalósítását. 1983-ban tovább bővülnek a Szovjetunió és a fejlődő or­szágok kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatai i®. Szovjet vészről továbbra is arra tücsködnek, hogy az ame­rikai kormányzatnak z Szov- jv-lvuvtóval fennálló üzleti kap­csolatéit visszafejlesztését célzó szándékai ellenére szélesítsék rx egyenlőségen alapuló és kölcsönösen előnyös kereske­delmi és gazdasági kapcsola­tokat a fejlett tőkésországok- kal. Előterjesztésében Vaszilij Garbuzov végezetül arról szólt, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet védelmi képességének megfelelő szinten tortájára kényszeríti a Szovjetuniói. A szovjet állam azonban Mimi­vel sem költ többet e célra an­nál, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy szavatolni lehes­sen a szovjet nép, barátai és szövetségesei biztonságét. Az 1983. évi állami költségvetés ezért 17,05 milliárd rubelt, a költségvetési kiadások 4.8 szá­zalékát irányozza edő védelmi célokra. A nap második felében a tanács két házában, a szövet­ségi tanácsban és a nemzeti­ségi tanácsban megkezdődött az előterjesztett jelentések fe­letti vita. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka ma folytatja munká­ját. Robert Dole: A kár az USA-t érte Az amerikai szenátus pénz­ügyi bizottságának elnöke, Robert Dole hangsúlyozta a kölcsönösen előnyös szovjet— amerikai gazdasági-kereske­delmi kapcsolatok normalizá­lásának és fejlesztésének szük­ségességét. A szenátusi vezető az amerikai—szovjet gazda­sági-kereskedelmi tanács moszkvai üléséről hazatérve nyilatkozott az ABC amerikai tévétársaságnak. Az amerikai—szovjet gaz­dasági-kereskedelmi tanács moszkvai ülése „nagyon ven­dégszerető” légkörben zajlott le — jelentette ki. Elmondta, hogy megbeszélései során a szovjet hivatalos személyisé­gek kijelentették: a Szovjet­unió fejleszteni kívánja ke­reskedelmét az U3A-val. Hangsúlyozták azonban, hogy ezt a kereskedelmet semmi­lyen politikai feltételhez nem lehet kötni. Szovjet vélemé­nyek szerint most minden az Amerikai Egyesült Államok­tól függ. Ügy vélem, hogy lehetőség van kereskedelmi kapcsolata­ink kiszélesítésére — mondot­ta Dole. Ha itt eredményt érünk el, akkor más területe­ken is csökkenthetjük a fe­szültségei. Meg kell találnunk az utat a párbeszéd megkez­déséhez — hangsúlyozta. / A szenátor hangoztatta, hogy a Szovjetunióval szem­ben életbe léptetett különbö­ző amerikai kereskedelmi megszorítások és embargók — amelyekkel a Reagan-kor- mányzat politikai nyomást szeretett volna gyakorolni a Szovjetunióra — nagy kárt okoztak az USA-nak. Egy másik jelentős ameri­kai üzleti személyiség, Do­nald Kendall — az amerikai —szovjet kereskedelmi - gaz­dasági tanács volt amerikai társelnöke, a Pepetíeo Incor­porated cég igazgató tanácsá­nak elnöke — sifntén állást foglalt ae amerikai kereske­delmi szankciók ellen az ABC- távótúrsaság műsorában. Han­goztatta hogy » Szovjetunió nagyon pícvíiWmóó kérnie- delim partnerinek bizonyul! Fenn keil tastwutok a kap­csolatokat az USA éa a Szov­jetunió között, a • kereskede- lem ennek jó es/.söue — mon­dotta. Emlékeztetett arra, hog? * korábbi időszakban a két or­szág szálé« körű turisztikái, kulturális és kereskedelmi kapcsolatok*! tartott fenn. Ha az USA tovább folytatta volna az enyhülési politikát, aide or ma egész más légi«; ír­ben élnénk — mondotta. El­lenzem a mesterséges sorom­pók létrehozását mind a ke­reskedelem, mind a kapcso­latok más területein — hang­súlyozta Kendall. Habib ismét ingázik Hegvalósulnak a lengyel reformok Kedden délelőtt Bejrútból Damaszkuszba érkezett Philip Habib, az amerikai elnök Kö­zel-keleti különmegbízoitja és nyomban találkozott Ab­del Halim Khaddarn Szíriái külügyminiszterrel. A megbe­szélések tárgya — Habib kül­detésével összhangban — a Libanon területén tartózkodó külföldi csapatok, vagyis az izraeli inváziós alakulatok, az arab békefenntartó erőkhöz tartozó szírlai egységek és a palesztin fegyveresek kivoná­sa volt. Libanoni tájékozott forrá­sok szerint az amerikai dip­lomata kezdeti lépésként köl­csönös, részleges .zrae'i—Szí­riái csapatkivonást kezdemé nyez a Bejrúttói délkeletre, illetve északkeletre fekve hegyvidéken. Ez a törekvése részben azzal függ össze, hogy az izraeli megszállás követ­keztében tartós fegyveres konfliktus robbant ki a druz hegyvidékre behatolt falan- gisták és a haladó szocialis­ta párt tagjai között. A bej­rúti rádió úgy tudja, hogy Habib — Morris Draper kül­ügyi államtitkár-helyettessel együtt — szerdán Izraelbe utazik. A libanoni hadsereg szóvi­vője kedden határozottan cá­folta a Maariv című izraeli lap jelentését, amely szerint a libanoni hadsereg Nyugat- Bejrút átfésülése során 1200 palesztin menekültet megölt és továbbj 60 ezret a szíriai ellenőrzés alatt álló terüle­tekre deportált. (MTI) A lengyel kormányelnökség és a hazafias nemzeti újjá- születési mozgalom képvise­lőinek hétfői együttes ülése igen jelentős esemény az qf- szág életében — jelentette ki szokásos keddi nemzetközi sajtóértekezletén Jerzy Urban, a lengyel kormány szóvivője. A jövőben nagy szerepük lesz az ilyen találkozóknak a kor­mány munkájában való tár­sadalmi részvétel széles körű bővítése szempontjából. Urban arról is szólt, hogy a kormány több mint húsz további törvénytervezeten dol­gozik. Ezek igazi jelentőségét abban jelölte meg, hogy meg­teremtik a megfelelő jogi és törvényes kereteket az ország életének további stabilizálá­sához, a reformok folytatásá­hoz. E törvények különösen az­után lesznek fontosak, ha a szükségállapotot felfüggesztik vagy feloldják. Ehelyütt Ur­ban történelmi jelentőségűnek nevezte a szükségállapotnak azt az eredményét, hogy a ta­valy decemberben bevezetett rendkívüli Intézkedések nyo­mán a lengyel államnak sa­ját erejéből sikerült megál­lítania az anarchia folyamatát, amely a demokratikus refor­mokat is fékezte. Hangsúlyoz­ta, hogy — egyes nyugati la­pok állításaival ellentétben — a szükségállapot nem vezetett a hatalom és a társadalom közötti szakadék szélesedésé­hez. Ellenkezőleg: elmond­ható, hogy tavaly óta csök­kent a távolság a hatalom és a társadalom között. 2 NŰGRÁD - 1982. november 24., szerda J Két beszéd — két világ Ritkán kínálkozik alkalom, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok külpolitikájáról szinte egyidejűleg ele- mezhetonk felelős megnyilatkozásokat. Mi több, legmaga­sabb S'-.ntű véleményt, hiszen Jurij Andropov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára hétfőn a Központi Bi­zottság ülésén, Ronald Reagan elnök pedig a televíziőban mondott beszédet. Olcsó fordulat lenne csupán a két fővá­ros közti időeltolódással magyarázni a két álláspont közti irdatlan különbséget lényegesen többről van szó: mintha fényévnyi távolság ’•.utatkoznék a világméretű problémák szovjet és amerikai megközelítése között. Tegyük hozzá: sajnálatot:, hogy így van. Aligha cso­dálkozhatunk, hogy egyre többen és többen mélységes ag­godalommal figyelik a Fehér Házból érkező állásfoglalá­sokat, amelyekből mindinkább a feszültség tudatos élezése olvasható ki. Andropov rendkívül határozottan szélt arról, hogy a szov­jet külpolitika változatlan célja a tartós béke biztosítása. Felelősségteljes nézetről tett tanúbizonyságot, amikor ki­fejtette: hacsak az emberiség nem akarja kockáztatni a jö­vőjét, nem bókélhet meg örökre a fegyverkezési hajszá­val és a háború gondolatával. S azokkal szemben, akik az enyhülés jegyében eltelt hetvenes éveket szeretnék véletlen epizódnak minősíteni, az SZKP főtitkára azt a Nyugat-Euró- pában, sőt az USA-ban is sok politikus által képviselt néze­tet támogatta, miszerint az enyhülés korántsem túlhala­dott politikai célkitűzés. Ami Reagan beszédét illeti, az amerikai sajtó jód őre felcsigázta az érdeklődést, állítólagos fontos kezdeményező- \ seket kilátásba helyezve. Nos, az elnök alapos csalódást okozott mindazoknak, akik új, építő javaslatokat vártak tőle. Szólt viszont, nem is keveset — az elrettentés új ka­tonai eszközeiről. Az MX rakéták elhelyezése a Warren- támaszponton, a B—1-es bombázók flottájának gyors fej­lesztése Reagan értelmezésében szükségszerű lépés, mert az Egyesült Államok a békét „az elrettentés és a leszerelés egymással párhuzamos útján” keresi. Mi tagadás, ez rendkívül kockázatos vállalkozás. Külö­nösen akkor, ha az USA mereven ragaszkodik korábbi, jól ismert nézetéhez a genfi tárgyalásokon. A „nulla változat” és a hadászati nukleáris eszközök csökkentése tekintetében Washingtonban nyoma sincs a leghalványabb készségnek az ésszerű kompromisszumra. Abban pedig hasztalan remény­kednek, hogy a Szovjetunióra az erőegyensúly felborulá­sához vezető megállapodásokat kényszeríthetnek. Jurij Andropov világosan utalt erre beszédében: senki ne várjon a Szovjetuniótól egyoldalú leszerelést. Csakugyan naivitás lenne ilyen körülmények között bármely egyoldalú engedmény. Mint ahogy naivitás az ag­gasztóan megromlott nemzetközi helyzetben néhány ko­rántsem eredeti, még kevésbé korszakalkotónak nevezhető bizalomerősítő javaslatra korlátozni a kezdeményezések kö­rét Márpedig Ronald Reagan ezt tette. Sajnos, a két megnyilatkozást összevetve a világ aggodal­ma aligha enyhülhet. Sőt, az MX rakéták rendszerbe állí­tásának hivatalos bejelentése, a B—l-etok számának erőtel­jes növelése — minthogy ezek is az új stratégiai fegyver- rendszer körébe tartoznak — nem hat a feszültség föloldá­sa, az enyhülés Irányába. Ellenkezőleg! A két beszéd — két világ. Hogy melyik a béke, a haladás hordozója, azt nem nehéz eldönteni. Gyapay Dénes Szovjet—amerikai felszólalás A madridi találkozó keddi plenáris ülésén az amerikai küldöttség helyettes vezetőjé­nek sebtében kinevezett Ro­bert Dole szenátor kért szót. A konferencia protokoll-listá- ján nem szereplő szenátor mindössze egy beszéd erejéig kapcsolódott, be a találkozó munkájába. Az európai béke és bizton­ság kérdéseivel foglalkozó madridi értekezlet mostani, őszi szakaszán eddig cihán- zott amerikai megnyilatkozá­sokat a visszafogottság jel­lemezte. Ügy tűnik, Dole sze­nátornak jutott az a szerep, hogy keményebb megfogal­mazásban ismételje el az 1980. ősze óta már jő néhány­szor hallott vádaskodásokat. Egyebek között azt, hogy „a szocialista országok elmarad­tak a helsinki záróokmány ajánlásainak teljesítésében”. A szenátor kijelentette, hogy „az ügyes ül'. Államok pozití­van fogadná, ha a kelet-eu­rópai országok változtatná­nak eddigi politikájukon, a madridi találkozón tanúsított magatartásukon”. Majd azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok ' „a kelet—nyugati kapcsolatok légkörének ja­vítására törekszik”. Hozzá­tette, hogy Washington „kész elismerni saját fogyatékossá­gait is”, de hogy mit ért ezen, arra nem tért ki. Az amerikai felszólalásra Jurij Dubinyin nagykövet, a szovjet küldöttség helyettes vezetője válaszolt. Emlékez­Hadridban tetett arra, mi a madridi ta-' nácskozás rendeltetése és hangsúlyozta, hogy a mosta­ni találkozó egyéb fórumai­nak munkáját csak a konst­ruktív, érdemi felszólalások viszik előbbre. „Az imént hallott politikai kinyilatkoz­tatás — mondotta — nem tartozik ezek közé”. Rámu­tatott: Dole szenátor felszó­lalásából az volt érezhető, hogy az Egyesült Államok a helsinki záróokmányt azono­sítani kívánja valamely or­szág alkotmányával. A hel­sinki dokumentum nem egyetlen állam törvénye, azt senki sem sajátíthatja ki ma­gának. „Olyan dokumentum az — emelte ki —, amely az érdekek egyensúlyán alap­szik, ezért Helsinkire hivat­kozva, nem lehet egyetlen országot sem pellengérre ál- litani.” Dubinyin a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség a madridi találko­zón nem a kétségtelenül meg­levő ellentéteket kívánja fel­erősíteni, hanem előremuta­tó, építő jellegű megoldások­ra törekszik. A keddi, mindössze félórás plenáris ülésen csak a két nagyhatalom képviselője kért szót. A konferenciához kö­zelálló sajtókörökben ki­emelték a szovjet delegátus mértéktartó, érvelő hozzá­szólását. Szerdán a küldöttségveze­tők nem hivatalos találkozójá­val folytatja munkáját a madridi találkozó. (MTI) Személyi változások Albániában Hétfőn megtartotta alaku­ló ülését az újjáválasztott al­bán népi gyűlés. Először a népi gyűlés elnö­kének megválasztására ke­rült sor, majd elfogadták az ülésszak napirendjét és meg­választották a nép: gyűlés el­nökségét. Az albán népi gyűlés (par­lament) elnökévé Pali Mis­kát választották meg. Az elnökség elnöke (állam­fő) — az egészségi állapota miatt lemondott Hadzsi Lesi helyett — Ramiz Alia lett, aki eddig az Albán Munka­párt Központi Bizottságának titkára volt. Végül a parlament megerő­sítette hivatalában Adil Car- cani miniszterelnököt és meg­bízta őt az új kormány meg­alakításával. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom