Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-13 / 240. szám

Vesz és elad — új stílusban Gyártókat, vásárlókat hí­vott randevúra a minap a Duna Élelmiszer- és Vegyi­áru Kereskedelmi Vállalat salgótarjáni fiókja. Frissen megjelent termékeket muta­tott be, hamarosan vásárol­ható újabbakról kért és adott ismereteket- Bár a forgalma­zás folyamata alapjaiban nem változtatható, úgy tűnik, új módszerekkel, stílusban dol­gozik a nagykereskedő is. Vásárol és elad — ezután is így lesz. De nem mindegy, hogy mit, mennyit és hogyan. Erről folyik a beszélgetés Korbár Ottónéval, a Duna Élelmiszer- és Vegyiáru Ke­reskedelmi Vállalat salgótar­jáni fiókvezetőjével. — Hogyan tudják munká­jukat új módszerekkel fel­frissíteni? — Iparkodunk közelebb ke­rülni vevőinkhöz, ez a tö­rekvés vonul végig üzletpo­litikánkon. Ha kereskedelmi partnereinkkel sikerül a kap­csolat szálait szorosabbra vonni, az nemcsak nekünk előny, éppúgy merít belőle a másik fél is. Ezért rendezünk az eddiginél több árubemu­tatót, tájékoztatót, odavlsz- szük az árut az üzemekbe, vállalatokhoz, kivált, ahol sok nő dolgozik. Engedményes vásárokat rendezünk, amik megint csak az együttműkö­dést erősítik, nem beszélve arról az ez évi egymillió fo­rintos megtakarításról, mely­hez ezek révén hozzásegítet­tük a vevőket. — Jól eladni csak jó árut lehet, s ebben már a gyár­tóval kell közös nyelvet be­szélni. — Szerencsére ez nemcsak a nagykereskedő törekvése, készséggel rááll a termelő is. A Duna Vállalat eddig még mindig megtalálta velük a közös hangot. Kezdeményezte például az olcsóbb élelmisze­rek megjelentetését, de úgy, hogy a vásárló jó minőséget kapjon ' érte. így születtek meg az úgynevezett fehérter­mékek, melyek egyszerűbb csomagolásuk, kevésbé mu­tatós címkéjük révén jutnak alacsonyabb áron a vevőhöz. Tavaly legfeljebb tfzfajta, idén már mintegy harminc­féle árut szállítunk a perse- lyes malac emblémájával, s jövőre a kör, tovább bővül. A fogyasztók hamar észrevet­ték, megszerették az új vá­lasztékot, segítettek ebben a kiskereskedelmi vállalatok, szövetkezetek is, külön kon­zolon való bemutatással, a figyelem felkeltésével. — Hasonló célokat szolgál a monopolcikk is? — Ami a Választék gazda­gítását illeti, feltétlenül. Ezek ugyan nem kifejezetten ol­csó áruk, viszont csak a Du­na Vállalatnál kaphatók a gyártóval való egyezkedés ér­telmében- A kizárólagos for­galmazás régi üzletpolitikai fogás, nálunk is bevált. El­sősorban a konzerviparral, az állami gazdaságokkal és a Fővárosi Sütőipari Vállalattal áliapodtunk meg. Szót értet­tünk abban is, • hogy ha a monopolcikként forgalomba hozott árut a piac nem ked­veli meg, újabbakkal próbál­kozunk. A gyártó ebben is készséges, hiszen neki leg­alább olyan érdeke az eladás, mint nekünk. — Sokféle terméket forgal­maznak, számtalan vevővel állnak kapcsolatban. Hogyan mérik áruik keresettségét? — Áruforgalmi apparátu­sunk rendszeresen figyeli az eladási mennyiségeket, ezen túl öt üzletszerzőnk járja a megye boltjait, ök közvetlen információkat hoznak. A bol­ti rendelések önmagukért szólnak, hiszen egy árut rá­erőszakolni az üzletre csak egyszer lehet, tehát nem ér­demes, nem is szabad! A ke­reskedelmi egységek állandó partnereink, jól együtt dol­gozni csak korrekt módsze­rekkel tudunk. — Mit jeleznek az üzlet­szerzők közvetlen informá­ciói? — A korábbinál kevésbé kelendőek a befőttek, sava­nyúságok, paradicsom-alap­anyagú készítmények. A há­zi befőzések divatja ismét él, s ezt gyártó, kereskedő egy­képp megérzi. Emelkedik vi­szont az olcsóbb lisztesáruk, díszdobozos édességek, szá­raztészták forgalma. Szá­munkra ez nem okoz gon­dot, hiszen csak száraztész­tából csaknem harmincfélét kínálhatunk. — Mi várható az utolsó negyedévi ellátásban? — Október közepén meg­kezdődik a Télapó-figurák és a szaloncukor kiszállítása, a tavalyihoz hasonló mennyi­ségben. Küszöbön a disznó­ölés! ezezon, az ehhez való fűszerekből is jó ellátásra le­het számítani. A karácsonyi sütés-főzéshez rendelkezésre áll a hozzávaló. Megjött az első grape frult-szállítmány, hamarosan érkezik a kubai narancs, az egyéb narancs- és banánszállítmányok de­cemberre várhatók. Szendi Márta Új varsenyállomcs fallóskúton Galyatető közelében, Fallós­kúton elkészült a Nógrád megyei rádióamatőrök máso­dik versenyállomása,1 amely­nek felépítéséhez nagy segít­séget adott az ÉLGÉP 5. szá­mú gyáregysége. A napokban már az első versenyben is vizsgázott az új állomás, igaz csak tapasztalatszerző jelleg­gel. de számos összeköttetést létesítettek a környező orszá­gok hasonló rádióamatőr-ál­lomásaival a Nemzetközi Rá­dióamatőr Szövetség szoká­sos októberi „viadalán”. Az állomás operátorai az első tétre menő versenyben no­vember 1—7. között vesznek részt, ezt a programot a Rá­diótechnika című folyóirat szervezi. Fény a vadak e'len Az NSZK-ban, ahol évente mintegy 70 ester balesetet okoz az utakra kirohanó vándorló vad. az effajta balesetek szá­mának csökkentésére tükör- readszert szerkesztettek. Az út menti oszlopokon fényvisz- szaverő sokszögű testeket he­lyeznek el, s ezeknek az alu­míniummal bevont csiszolt olr’alfelületel olyképpen térí­tik el a gépkocsik fényszórói­na'' fényét, hogy a terepet szé’es felvillanások sugároz­zák be. Ez visszatartja a fény­től félő va*"! attól, hogy gén- já"művek k i éledtékor az út­ra fusson. Trófealeltár Elkészült az idex szarvasbőgés vadászati évadjának trófealeltára a Qcmenci Állami Erdő- és Vucl- gazdaaágban: összesen harmincöt érmes agancsú gim szarvasbika került terítékre, köztük tizenhét trófea arany-, tíz ezüst- és nyolc bronzérmes minősítést kapott. A Duna menti vadászati .rezervá­tumban a korábbiakhoz képesti kiemelkedően súlyos-szép agancsú szarvasbikát ezen az őszön nem lőttek, a j égj óbb trófea 239 nem­zetközi pontszámot ért el. A szüreti felvonulás nem a régi... Méltóbb lelkesedést jeles hagyományaink ápolásához Szüreti felvonulás... Régi, szép emlékeket idéz a kifeje­zés. A szőlő- és borvidékeken élő idősebbek egy vasárnapra gondolnak, amikor ünnepi díszt öltött a falu, s a lázas készülődés eredményeként együtt örült a település apraja és nagyja, hogy fedél alá került az egész évi fáradságos munka gyümöl­cse. Több volt hát ez a nap az önfeledt, kacagtató szórako­zásnál: jelképrendszere túl­mutatott a szőlőn és színpom­pás betakarítási ünneppé emel­te. De már a szüreti felvonulás sem a régi — a borongós han­gulatú megjegyzést vasárnap délután az ecsegl főutcán hal­lom. Mi tagadás, a fiatalabb korukra gondoló asszonyok mejegyzése találó. Több alca- rat, a jelenleginél sokkal na­gyobb lelkesedés méltóbb vol­na jeles hagyományaink ápo­lásához. A gondosságról és figyelemről nem is szólva. S akkor nem konkurrálna a mű­velődési ház falán egymás mellett két plakát: szüreti felvonulást és futballmérkőzést hirdetve. Csaknem egy idő­pontra. A csendes meditáció köz­ben a kultúrház udvarán gyülekeznek az ecsegi szüreti felvonulás résztvevői. A por­tól gondosan megtakarított hintón ott ül a díszes népvi­seletbe öltözött bíró és bíróné, mellettük a kisbíró, akinek a tiszte közhírré tenni a még Oly vaskos igazságokat is. Négy szemrevaló lány emeli a magasba a szölőkoszorút, a menetben őket követik a csőszök. Jelképezve, hogy óv­nunk kell megtermelt javain­kat a sunyi embertől és min­denféle bajtól. Felpántlikázott lovak húzzák a lapos stráf- szekereket, a platókon alkal­mi zenekar, meg népviseletbe öltözött lányok. Csak a ked­vük nem akar egykönnyen megjönni, az útpartról néze- lődök meg is jegyzik: „Nagyon Cscnben vannak, nem tudnak ezek nótázni?” A falu nyilvánossága előtt iltu ■I,. * 1 ... v onultak a hinták, s szekerek Elindul a menet a főutcán. Nézem a lány- és gyerekse­reggel megrakott szekereket, s az jut eszembe: micsoda le­hetőségeket szalasztunk el. El­képzelem, hogy a lapos kocsi­kon életképeket jelenítenek meg: eljátszák a szőlőműve­lés és -betakarítás fontos moz­zanatait; felvonultatják a régi, lassan az emlékezetből la ki­vesző egykori eszközöket. Ügy mint az egy hagyomány- ápoló ünnepi aktushoz illenék.- Az a baj, hogy manap­ság az ilyen megmozdulás nem nagyon érdekli a fiatalokat — halljuk a templom előtt, mi­közben a visszaforduló mene­tet várjuk. — Most csak fe­küdnének itt a pádon, este pe­dig... majd kimondom, hogy mi mindent csinálnak. A megjegyzésre igen sokan bólogatnak; valaki pedig ezt mondja: — Annak idején minden fia­tal részt akart magának a szü­reti felvonulásból. Boldog volt, ha hívták, hu valaminek felöltözhetett. A helyi népviseleten kívül bohócruhába is öltöztek- Ez a kislány javasasszonyt alakított. ......... V a laki csöngetett. Ifjabb Rialtó úr éppen a jég­kockákat ere (fette a whiskyjébe. Ki keresheti öt?'. Nagyon gyűlölte az ilyen vét­keket, mint amilyen a csön­gőé is. Már régóta készült, hogy eltávolítja ezt a készü­léket, amely igazán felesleges a lakásban, de mindig elfe­ledte. Csak azokban a ritka pillanatokban jutott az eszébe, amikor a csöngő felhívta ma­gára a figyelmet. A csöngő csökönyösen szólt. Ifjabb Rialtó figyelmesen belehörpintett a U'hískybe, és fölállt. Az ajtóban egy öregember állt, sétabottal és sapkával a kezében. A kérdése egészen váratlan volt. — ön ifjabb Rialtó úr? — Igen! — felelt a házigaz­da, anélkül, hogy csodálkozá­sát véka alá rejtette volna — a sapkás és pálcás ember is­merte a nevét!... — Idősebb Rialtó vagyok — folntrtta az öreg. A következő pillanatban, ki I tudja miért, fejébe csapta a Dimifar Kerelezov: Á nadrágtartó sapkáját, majd egy elegáns mozdulattal újra levetette. — Aha, tehát ön az — mond­ta ifjabb Rialtó és moz­dulatot tett, amelyet kéz­nyújtásnak is föl lehetett fog­ni. Az öreg nem fogadta el — mindkét keze foglalt volt, csu­pán előrébb lépett. A házigazda előbb elhe­lyezte még az utolsó jégkoc­kát is a whlskybe, azután azon igyekezett, hogy itt az ajtóban befejezhesse a beszélgetést, ás ne kelljen a vendéget behívni a hallba. — Pénzre van szüksége? — kérdezte. — Nem — felelte az atya, és újabb lépést tett befelé. Ez megnyugtatta a fiút. — Csak nem valami örök­ségről szóló írást kakar átadni nekem? — kérdezte ironiku­san. — Nemi — felelte az atya, anélkül, hogy továbblépett volna. — Az istenért, akkor mit akar? Ilyen alkalmatlan idő­ben csbngetnil... — Csitpán azért, mert az én arteriszklerózisom... — Ho nem tévedek, ezelőtt harminc évvel semmiféle szklerózisa nem volt, mégis csak egyszer csöngetett. Fe­jezzük be, mit akar mondani? — Tulajdonképpen, igen, az­ért csöngettem, hogy egy nad­rágtartót kérjek. Emlékszem, kölyökkorában nadrágtartót viselt. Fel akarom akasztani magam... A fiú fölnevetett. — Micsoda pechje van!... Sajnálom, de nem szolgálha­tok veié... Az ifjabb Rialtó őszinte volt — két nappal ezelőtt ugyanezzel a kéréssel az any in- járt nála. és 6 odaadta n- !:l az utolsó gyermekkori nad ráglartójót. Migray Ernőd fordítása Neveket említenek, sorol­ják a régi és emlékezetes szü­reti felvonulások ma is szá­mon tartott szervezőit, ami­kor a mai esemény két feltű­nést keltő szereplője érkezik a bámészkodókhoz. Fiatalok, szépek, arcuk kicsattan a pi- rosságtól, ruhájuk csiricsáré. Ioazi javasasszonyok. Kapkod­nak a bámészkodók tenyerei után, szatyrukból kártyát vesznek elő: „Jaj aranyom, kivetem, hogy szereti-e az ura!" Vérbő, mulattató jele­net — régi, szép szüreti felvo­nulások mozzanata találkozik most a jelennel. Az utcán fiatalember trap­pot, szemmel láthatóan izgul a vasárnapi program sikeréért. Ozsvárt László ő, az ifjúsági klub vezetője, aki a szüreti felvonulást is szervezte. — A művelődési háznak most nincs vezetője, de úgy gondoltam, hogy a szüreti fel­vonulást mindenképpen meg kell csinálni. Az ötletet helye­selte a tanácselnök is, csak... nehezen ment a szervezés. Ner.i jönnek a fiatalok, egy- egy hét végén két-három em­bert érdekelt az előkészítés. Van, aki azt mondja, hogy „nem nevettetem ki magamat" másokat meg a felesége nem enged, hogy részt vegyen a közös mulatságban. Szerencsére, akad akinek más a véleménye. Talán a legnagyobb sikere egy csuda gúnyába bújt bakusznak van, a fekete harisnya alól csak éktelen szélesre festett szája rikít. Visítanak az emberek, ahol toliseprűkkel a kezében megjelenik és majdnem fo­gadásokat kötnek, hogy kit is takar a maszk. S hogy az esé­lyeket ne rontsam, egy al­kalmatos pillanatban négy- szemközt tudakolom meg a ne­vét. A kellemes percek szer­zője Kelemen József, a buda­pesti Dunamenti Termelőszö­vetkezet dolgozója. A menet újra a falu köze­pére ér, s mintha a díszbe öl­tözött lányok nótázókedve is megjött volna. A dobszó azon­ban csendet parancsol, s a nyalka kisbíró világgá kiált­ja: „Közhírré tétetik! Az óri­ási szőlőtermés pánikot oko­zott a termelőknél. Segítségért a községi tanácshoz fordul­tunk. ahol megnyugtattak: ha­marosan elkészül az Ilonka- várnál a völgyzáró gát. Ott minden must elfér!" S hogy a hosszú mondóká­ból éppen ezt idézem? A szü­reti kisbíró az igazságok ki­mondója, afféle közéleti fórum megtestesítője. Azt a bizonyos völgyzáró gátat pedig kido­bolhatták volna talán húsz esztendővel korábban is, azó­ta rebesgetik megépítését a környéken. Kórós László mel­lesleg igazi kisbíró. Bátorsá­ga, készsége, humora van a nyilvános szerepléshez, s talán még az előadói képesség sincs nála híján. Az pedig nemigen csak rajta múlik, hogy ilyen szakállas favicceket kell vi­lággá kiáltania: ..Elcserélném r-,--ásómat némakacsára"; ''Vi~.i színekben és e'hagyott .—’-'.’■ban pompázik a határ"; A kisbírónak öltözött fiatal­ember rigmusokkal szórakoz­tatta az egybegyűlteket. — képek: kj — „Kocsmafűtésre nagyhuzatú szeszkazánok kerestetnek"; és így tovább. Ennél már százszor jobb ez is: „Esténként a falu közepén, a pádon, szexuális felvilágo­sítás van. Akinek mindez nem elég, forduljon dr. Veres Pál­hoz — vagy forduljon el!" Mondom, jobb. Mert nyitott szemre vall a kisbírói strófa és a helyi visszásságokat figu­rázza ki. Lám, nem is beszél­tek bolondságokat az asszo­nyok? A menet tovább indul, a kultúrház ablakán mes.sze- hangzóan szól a hangfalakból a diszkózene. Tudja isten, kis­sé stílus ront ónak érzem ezt a zenebonát, miként a szüreti felvonulást követő diszkót is. S miközben arra gondolok, hogy a nehéz körülmények között szervezésre vállalkozók minden elismerést mc-érde­melnek, azt is- bátrán áldha­tom: sokkal nagyobb f igyelmet érdemelne e jeles hagyomány ápolása. Nézem a Várszeg felé ka­nyarodó, felpántlikázott lo­vak húzta kocsikat: ott rajza­nak körülöttük a gyerekek éa fiatalok. Kerékpárok nyergé­ben. Jó volna hinni, hogy jö­vőre sokan közülük maszkot húznak, vagy a kocsik pinká­jára ülnek. Növelve az újabb kori szüreti felvonulások rang­ját, s méltón emlékezve ha­gyományainkra. Kelemen Gábor- 1932. október 13., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom