Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-13 / 240. szám
A bronzot ezüstre Kitekintés ilákeiiies ci meaner mezőgazdaságban Amikor fellőtték, s amikor visszajöttek... Mit remélnek Rétságon? A z idén szeptember 29 és október 1. között hatodik alkalommal rendezték meg a bábolnai napokat, amelynek fő célja ezúttal is az iparszerű termelés és az exportnövelés elősegítése. Mindennek érdekében a gyakorlati bemutatókon kívül előadások és szakmai tanácskozások, viták segítették a mező- gazdasági szakemberek eligazodását a mai, nyugodtan mondhatni, bonyolult világban. Gyakran hallani olyan véleményeket, miszerint könnyű a bábolnaiaknak, nekik telik olyan gépekre, amelyekről másutt csak álmodozhatnak, van pénz kutatásra, kísérletezésire, özönlenek hozzájuk a jobbnál jobb szakemberek, mert Bábolnának olyan neve, rangja van, amely párját ritkítja a nemzetközi összehasonlításokban is. Mindez igaz is, csak éppen arról feledkeznek meg sokan, hogy mindezt saját maguk teremtették meg v és távolról sem öncélúan. A bábolnai napok az utóbbi években már nemzetközi fórummá vált, amolyan összekötő kapoccsá a magyar és a külföldi mező- gazdaság között. Nem rejtegetik új termelési technológiáikat, eljárásaikat, ellenkezőleg minden érdeklődő számára hozzáférhetővé teszik. Mi mással lehetne magyarázni azt a hallatlan érdeklődést, ami évről évre megnyilvánul az esemény iránt. A tavalyi ötvenezer látogató idén már csaknem megduplázódott és a bábolnaiak ma már azt is megengedhetik maguknak, hogy válogassanak a kiállítani szándékozó cégek közül, s csak azok kapjanak helyet, amelyek valóban újat, hasznosat tudnak mutatni. A nagyszabású kiállítás és bemutató mellett, az újságírók „belülről” is megismerkedhettek a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát életével, problémáival. Dr. Burgent Róbert vezérigazgató betekintést adott e 250 Jaggazdaságból álló „szövetkezet” mindennapos munkájába. Ízelítőt kaptunk, hogyan készülnek a jövőre az IKR csaknem 250 taggazdaságban, ahol négy al- ternatívás tervet vittek a részközgyűlés elé, s végül az ötödiket fogadták el. Abban a növénytermesztési rendszerben, amely az egyetlen közös vállalat is egyben és a hazai szántóföldi terület 12 százalékán gazdálkodik, s termeli meg az összes kukorica egyhatodát, és termelési értéke eléri a 15 milliárd forintot. Bábolnán most annak a lehetőségét kutatják, hogyan lehet tovább iparosítani a mezőgazdasági termelést, minthogy a beruházásra kevesebb pénz van mostanában. S ha ennek nem is lehet különösebben örülni, keresni kell a módját, hogyan lehet a kevesebből is fejleszteni. A magas színvonalú technológia, a fejlett technika — bármilyen különös is — hovatovább gátja a gyorsabb fejlődésnek, mert az ipar lépéshátrányba került a mezőgazdaság fejlődésével szemben. Ezt a nem kis nehézséget csak tetézi az árakban bekövetkezett arányváltozás. Néhány éve egy kilogramm traktor egy kilogramm marhahús árába került. Ma már kettőbe... Óhatatlanul is felmerül az a kérdés, mit tud ebben a helyzetben egy mezőgazdasági nagyüzem tenni? Bábolnán évről évre 21 ezer-féle alkatrészt, ipari eredetű terméket vásárolnak. Ha ebből ezer-ezeröt- százat elő tudnának állítani az IKR-en belül, már jobb lenne a helyzet. Étre előbb-utóbb sor is kerül, részben költségkímélés miatt, mert ez a nemzet* közi piacokon folyó konkur- renciaharc egyik feltétele. Ennek eredményessége érdekében 15 százalékkal kellene csökkenteni a költségeket. Az önálló export joggal rendelkező Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát is érzi a kedvezőtlenre fordult világpiaci helyzetet. Különösen kedvezőtlenül érinti a gazdaságot a közel-keleti beruházások megtorpanása, ámbár ennek ellenére derűlátóak. Ismét vannak megrendelések és a cél sem változott, miszerint a fejlődő országokat segíteni kell termelni. Ennek érdekében működik Bagdadban már tíz „tojás-, illetve húsgyár”, s épül a közeljövőben újabb öt. Nyugat-Európában igen nehéz eladni. Magasak az igények, erősödik a konkurencia, csak a legkorszerűbb, legjobb minőségű termékek értékesíthetők. A szocialista országokkal folytatott kereskedelemben a legfontosabb teendő a hosz- szú távú, tervszerű együttműködés szerkezetét kialakítani, mert ebben még nagy tartalékok vannak. Az iparosodó Bábolna a világszínvonalú technológia és gépesítettség mellett sem feledkezik meg az emberekről. Vallják, hogy minden ember legalább egy valamiben jobb az átlagnál, csak meg kell találni mi az. Minden azon múlik, sikerül-e. A . mai mezőgazdaságban egy-egy emberre nemritkán 1—2 millió forint értékű technológia, gép van bízva, érthető nem mindegy, ki hogyan „gazdálkodik” efc- zel. S a sok kiállított gép mellett erre is oda itell figyelni mindenkinek, aki felelősséggel tartozik a fejlődés mikéntjéért. (zilahy) Abban az időben alakultunk, amikor a Szovjetunióban fellőtök Farkas Bertalan űrrepülőt, szovjet kollégájai- val együtt. Ügy döntöttünk, hogy az alakuló brigád neve: Farkas Bertalan lesz — kezdi a beszélgetést Pótn József né, a legkevesebb múlttal dicsekedhető kollektíva kedves és közvetlen brigádvezetője, a Fémbútoripari Szövetkezet rétsági telepén. Néhány pillanat múlva a következőket mondja: — Hatan vagyunk. Jórészt fiatalok és új dolgozók. Én vagyok a legrégebbi tagja a kollektívának, már kilenc éve dolgozom itt. — Élő emberről nem szokás brigádokat elnevezni — vetem közbe. — Akkoriban ez nagy szenzáció volt. Legalábbis mi így gondoltuk és gondoljuk ma is — válaszol jókedvűen a fiatalasszony, miközben keze alatt a sajtológép segítségével a kívánt méretre formálódik a kempingszékhez szükséges alkatrész. — Valóban hasonlítanak névadójukhoz? — Méltók vagyunk hozzá. Áprilisban, tavalyi eredményeink alapján, megkaptuk a szocialista brigád cím bronz fokozatát. Az idén ezüstre szeretnénk felcserélni. Reméljük sikerül... — Kizárólag csak önökön múlik. — Nem egészen! Nagyon fontos, miként értékelnek bennünket — válaszol sokatmondóén, majd pár pillanatra elhallgat Miután elrendezte újabb gondolatait, a következőkkel folytatja. — Olyan a munka jellege, hogy együtt egyszerre nem tudunk egy csoportban dolgozni. Most is különböző helyeken tevékenykedünk. Korábban babakocsit gyártottunk, most pedig készre szereljük a kempingszékeket Nem is akárhogyan! Eddig még nem érkezett kifogás a minőségre sem. — Nincs lehetőségünk a lustálkodásra. A termék a szalagon fut végig, egymás keze alá kell dolgoznunk, ha akarjuk ha nem folyamatosan kell termelni. Mi pedig akarjuk — érzékelteti a brigádvezető az eredményeket kikovácsoló egyik fontos ösztönzőt. Ez azonban kevés lenne a kollektíva jó összekovácsolásához. — Erősségünk, hogy a brigád többsége a fiatal korosztályhoz tartozik. Örömmel mondhatom, hogy aktívak, ugyanakkor nincs köztünk semmiféle ellentét. Akkor is az igazat mondom, ha azt állítom: — Családias nálunk a hangulat, nincs baj senkivel. — Vajon a brigád tagjai is így vélekednek? Somogyi Ildikó nehezen akarja abbahagyni munkáját, mert kiesése megzavarhatja a következő munkafolyamatokat. Ezért csak röviden és szűkszavúan beszél: — Korábban Vácon, az Egyesült Izzóban dolgoztam. Azért hagytam ott, mert rossz volt a főnököm. — Az miben nyilvánult meg? — Nem engedett el szabadságra. — Itt elengedik? — Igen,. De jobbak is a vezetők. És ami igen fontos: megbecsülnek. — Mondjon néhány szót a brigád belső életéről! — összetartóak vagyunk, segítjük egymást, senki sem húzza ki magát a kollektívából, a közös munkaakciókra együtt megyünk — válaszolja és elnézést kér, mert nagyon kell sietnie, nehogy hátrányba hozza a hozzá igazodó munkástársát. Nem sokkal később Csóka Istvánné vallott a kollektíváról. — öt éve vagyok Magyar- országon. Korábban Lengyel- országban éltem. Ide jöttem férjhez és a harmadik éve járok ide dolgozni. Örülök, hogy jó brigádba kerültem, Kellemesen érzem magam. Megértjük egymást. Sem a brigádvezetőnkre, sem a főnökeimre nem panaszkodhatom. Ha valamilyen gondom van, ha tudnak, akkor mindketten szívesen segítenek. Ami még nekem nagyon tetszik, hogy' nálunk ismeretlen fogalom a veszekedés. Amit elmondtak a brigádtagok a termelőmunkával kapcsolatban, egymás segítségére vonatkozóan és belső életükről, az érvényes a társadalmi munkájukra is. — Egyiküknek sem kell könyörögnöm, hogy gyertek társadalmi munkára. Időpontját viszont mindig egyeztetjük, mert Petényből és Tereskéről is vannak brigádtagok. Létszámunk nem nagy, vegyes brigádnak tartjuk magunkat. Az asszonyok melleit vannak lányok és fiúk. Az utóbbiak mindig a nehezebb feladatokat vállalják. Akármilyen munkáról legyen szó. — Hova járnak társadalmi munkára? — A nyáron például segítettünk kitakarítani a rétsági óvodát. A tanáccsal pedig szerződést kötöttünk egy idős dolgozó gondozására. Behordjuk neki a téli tüzelőt és elvégezzük azokat a házon kívüli munkákat, amire ő már nem képes. Az előbbieken kívül még véradás, ajándékkészítés és sok egyéb dolog is szerepel a listánkon. S hogy az eddig elért eredmények, s ami még ezután következik, elég lesz-e az ezüsthöz, arra majd annak idején a szövetkezeti értékelő bizottság válaszol. Remélhető kedvezően! — venesz — Két esztendeje főbizalmi Bátyi Jánosné, az Ikladi Ipari Műszergyár berceli gyáregységének motorüzemében, ahol mintegy kétszáz munkatársa érdekeit képviseli az üzemi szak- szervezeti bizottságban. Javaslatot tesz órabéremelésekre, kikérik véleményét a prémium és jutalom szétosztásánál, de a lakáskérelmek elbírálásánál is számítanak reá. Képünkön: Hugyecz Mihállyal, aki a termelési csoportnál bizalmi, a gyáregységben év végén esedékes kampánymunkákra való mozgósítást beszélik meg. — kj — Miattuk bizonytalankodni „Nézze, mester — mondja a karancslapujtői illetőségű dolgozó, aki roppant szívesen veszi, hogy eltekintünk neve közlésétől —, engem tényleg rajtakaptak a betegellenőrök. Otthon 'kellett volna feküdnöm, azt is tettem tíz napig, de mivel később jobban éreztem magam, ki-kijárogattam a kocs- Hjába. Semmi volt az egész, felhajtottam a féldecit meg a sört, váltottunk néhány szót az ottlevőkkel és már bandukoltam haza. Mindez nem került többe tíz percnél, esküszöm. Aztán a tizennegyedik napon jött az ellenőrzés a vállalattól és nem találtak otthon. Hiába magyarázkodtam nekik, hogy ez a kis séta kell már nekem, de egyáltalában nem méltányolták. Megvontak tőlem tizenöt napra járó táppénzt, hogy az istenit a hülye fejemnek!” A, Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban, miként az sztk-ügyintézők csoportvezetője .elmondja, tavaly 47 ezer 694 nap esett ki betegség, baleset miatt a termelésből. — Nagyon nagy szám — bizonygatja az ősz hajú asszony —, s még ha azt is figyelembe vesszük, hogy akkor még a szombatokra is járt a táppénz, mert az ötnapos .munkahetet csak az idén vezettük be, az idei statisztikák sem mutatnak számottevő javulást. Sőt! Kimutatásokat terít’elénk, s azokat böngésszük nem nagy nyugalommal, mert a számológép a következő tényt állapítja meg: több mint kétszázzal kevesebb létszám mellett a fél évben 21 ezer 779 mun kanapnyi időt mulasztottak. Különösen „jeles” hónap volt e tekintetben a március, amely 3886 napjával vezeti eddig a listát. Kénytelen-kelletlen rövidre fogjuk a beszélgetést: az „ügyfelek” áradata megindult, s kevesen, mindössze négyen vannak a táppénzespapírok intézésére. A lépcsőházban cigány nyelvű káromkodás is elhangzik, s a termetes, gubancos hajú asszonyság papírokat öklében szorító, felemelt kezéötven kilométeres körzetből. Zavarólag hat továbbá az ellenőrzésre, hogy a munkából távolmaradók egy része nem betegség, hanem egyéb indokolatlan mulasztás miatt nem jelenik meg munkahelyén.” * A tűzhelygyár „ellenőrei” a két év előtti 289-cel szemben tavaly 496 beteg dolgozót látogattak meg. Volt, ahol örültek jöttüknek, s vannak ma is olyanok, akik ferde szemmel néznek rájuk. * Kurucz Imréné mondja: — A betegek gyakran fegyelmezetlenek. Nem jelennek lálunk. Sajnos sokan mindenféle engedély nélkül cserélgetik lakásukat, anélkül, hogy ezt bármilyen hivatalos fórumon bejelentenék. Így gyakorta előfordul, hogy hosszas kér- dezősgetés után, néha dél- előttnyi időbe kerülve leljük meg a „páciensünket”. — A táppénzesnapok számának növekedésébe — mondja Molnár István, a munkavédelmi osztály vezetője —, újabban „belejátszanak” az úti balesetek is. A munkába jövet, onnan menetben történt esések, csúszások általában Táppénz és következményei vei ad nagyobb nyomatékot szóáradatának. * Dr. Rácz Zsuzsanna üzemorvos néhány héttel ezelőtt a következő tartalmú feljegyzést tette le a vállalati szakszervezeti bizottság asztalára. „Az üzemorvosi tevékenység jelentősen segíti a betegségek megelőzését, valamint csökkenti a termelésből kiesett napok számát. Ezt bizonyítja az orvosi rendelő forgalma. Hiszen amíg 1980- ban mindössze 12 ezer 999 esetben keresték fel az üzemorvost, addigra ez a szám 1981- ben már 34 ezer 436-ra nőtt. Ám a táppénzesfegyelemre tett intézkedések, a fokozott ellenőrzés mellett sem kielégítő. Ennek egyik oka, hogy ellenőrzéseink csak a város területére és a közeli községekre terjednek ki, pedig vállalatunkhoz ötvenhat községből járnak be a dolgozók, meg a kötelező orvosi felülvizsgálatokon, néha okiratot hamisítanak, táppénzesidő alatt munkavégzés közben találjuk őket, s akadnak olyanok, akik gyógyulásukat szándékosan — mondjuk az orvosi utasítások be nem tartásával, a gyógyszerszedés elmulasztásával — hátráltatják. — Ezek ellen eljárunk. 1981-ben öt renitenskedőtől vontunk meg tizenöt napnyi táppénzt. Sajnos, ezt mi is tudjuk, a szám nem fedi a valóságot. De hát, ennyire futja az erőnkből. . . — Idén volt-e már hasonló esetük ? — Eddig még nem. Csupán azt tartjuk érdekesnek, hogy az otthon nem talált betegeink mindig fel tudnak mutatni hivatalos igazolást távollétükre. Ez a „pontosság” már több mint feltűnő... Aztán akadnak olyanok, akiket a nálunk meglevő lakáscímen meg sem tahosszan tartó időre marasztalják otthon a dolgozókat. Idén öt ilyen töréses sérülés csaknem hétszáznyolcvan (!) munkából kiesett napot eredményezett. S hogy ez milyen nagy szám, azt igazolja: ebben az évben, szeptember végéig a vállalatnál százegy baleset történt, s ebből a mulasztott na- "ok száma csak 1838. A tűzhelygyár orvosai minden tőlük telhetőt megtesznek a táppénzesállomány csökkentésére. Hiszen bevezették, s évente szűrővizsgálat alá vetik- a vállalat valamennyi dolgozóját, sőt gyakoribb időszakonként -az egészségre ártalmas munkakörökben tevékenykedőket és a tizennyolcadik életévüket be nem töltötteket. Raituk hát nem múlik. És mégis. . . Karácsony György
