Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-12 / 239. szám

ÚJ szörpüzem Drégelypalánkon Ki nem ismeri az ízes dré- eélypalánki szörpöket? Kifi­nomult ízlésű szörpbarátok kedvelik a palánki Szondy György Termelőszövetkezet szörpüzemének jónevű termé­keit. Jelenleg évi 800 vagon mál­na-, ribiszke-, szamócaszörp ta­lál gazdára — tisztes nyere­séggel. Nyersanyagbázisul a Börzsöny lejtőinek kitűnő ta­laján tenyésző zamatos, kü­lönlegesen jó aromájú szamó­ca-. málnaültetvények szol­gálnak. A most is működő szörp­üzem azonban az évek során elhasználódott, elavult. A meg­lévő pénzügyi adottságok te­hát azzal a kitűnő gondolat­tal társultak, hogy új, a je­lenleginél jóval nagyobb ka­pacitású üzemet építenek, mely a hagyományos szörpök mellett az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő ros­tos ivólevek, hőkezelt „pulp” féltermékek egész sorát adja. — Az építkezéseket tavaly áprilisban kezdtük meg, dön­tő részben saját erős beruhá­zásban, saját finanszírozással, és magunk által irányított fővállalkozásban — mondja Mayer Antal, a tsz elnöke. — Mikor jelennek meg a piacon az új termékek? — A műszaki átadások egy részén túlestünk, decemberre várhatók az NDK importgé­pek. Beszerelés után azonnal próbaüzemet tartunk, s ápri- lisban-májusban teljes üze­melésre készen állunk. A moz­donyból átalakított nagy telje­sítményű kazánházhoz is ha­marosan megérkeznek az utolsó egységek, a füstelszívó ventillátorok. — Mit jelent a tsz számá­ra az új üzem? — Most még csak gondot, az előkészítés összes nehézsé­gét. A későbbiekben persze könnyebbséget, mert korsze­rű üzemben dolgozhatjuk fel a szamóca, málna, ribiszke tonnáit. Átmenetileg a régi üzemben is folytatjuk a mun­kát, hogy az átállás okozta termeléskiesést ellensúlyoz­zuk. Azután sem marad ha­szontalan a régi: valószínű­leg gyümölcsborokat készí­tünk benne. — Nehéz szakmai próba az üzem indítása? — Nem mondhatnám. A munkások gyorsan elsajátít­ják az új gépek kezelését, lét­számukon sem kell számotte­vően változtatni. A berende­zéseket most is, a jövőben is két műszakban dolgoztatjuk. Ami az alapanyagot illeti: málnából, szamócából, ribisz­kéből, s az újonnan telepített feketeszederből önellátók va­gyunk — almát, meggyet, csonthéjasokat pedig vásásro- lunk. Termékeink felvevőpia­ca biztosítottnak látszik. Az ötliteres üvegekbe csomagolt, hőkezelt féltermékek jól érté­kesíthetők a tejipar, édesipar számára, ezek adják a rostos ivólevek alapját is. Bújna Ferenc így látják a szakemberek Eladható terméket kell gyártani K varsányi termelőszövetke­zet 1981 januárjában úgy dön­tött, hogy az erdejében és a területén képződő alapanyagok feldolgozására, árnyereség nö­velésére fűrészüzemet létesít. A döntésnek megfelelően 1981. március 1-én 12 fővel beindult az üzem, hogy elsősorban' sa­ját alapanyag-feldolgozására alapozva olyan termékeket gyártsunk, ami a nehéz gaz­dasági helyzetben megfelelő áron eladható. Termékszerke­zetünket elsődleges fafeldolgo­zásra alapoztuk, fűrészelési, szögezési munkákat végzünk. Termékeink széles skálában mozognak. Gyártunk Szabolcs garnitúrát, ládát, export tető­garnitúrát, különböző méretű fűrészárukat, raklapelemeket, mezőgazdasági tartályládát, parkettát, borosdongát, véko­nyabb anyagokat pedig papír­faként és rostfaként értékesí­tünk. A keletkező hulladéko­kat tüzelésre használjuk, foi- goszlap gyártásánál értékesít­jük. A lakosság igényeinek ki­elégítésére különbő építőanya­gokat, szarufákat, gerendákat, egyéb fűrészárukat készítünk, és bérmunkákat végzünk. A múlt tanulóévre visszate­kintve sikeres esztendőt zár­tunk, hiszen 10 hónap alatt fű­részüzemünk 1,5 millió forint nyereséget ért el. Ami a dol­gozók szorgalmas és bescsüle- tes munkája mellett sikeres üzletpolitikánknak, a jó minő­ségű munkának is köszönhető. Idái célunk az 5 milliós árbe­vételt teljesíteni, nehezebb gazdasági helyzetben — a késztermékek ára 7—14 száza­lékkal csökkent — a múlt évi nyereség elérése. Bár nem könnyű a jelenlegi gazdasági helyzetben ezt az elmúlt évi szintet tartani. Növelni kell a termelést, és a fő- és mellék- termékek kiválasztása, össze­hangolása során a múlt évi 64 százalékos kihozatalt szeret­nénk megtartani. Alapanyagokkal kapcsolatos nehézségünk- egyike a nem megfelelő minőségű anyag, ami éghajlati természeti hatásokon kívül a nem hozzáértő gondo­zásra is visszavezethető. A következő időszak felada­tai között szerepel az árbevé­tel növelése, a minőség javítá­sa, az anyagi érdekeltség erő­sítése, felkészülés a gyors, ru­galmas átállásokra, ami a mos­tani piaci helyzetben elenged­hetetlen. Fontos feladat a helyi mun­kaerő lekötése céljából „be­dolgozói” hálózat kiépítése. Holecz Ferenc üzemvezető Két oldal — két Mint arról már hírt adtunk, az elmúlt héten környezetvé­delmi, tisztasági szemlék kez­dődtek Salgótarjánban a Ha­zafias Népfront és a városi tanács illetékeseinek közös kezdeményezésére. A szemléző bizottságok egyikéhez csatla­koztunk néhány órára, hogy megismerkedjünk munkájuk­kal és részesei legyünk tapasz­talataiknak. A Baglyasi út 1/a előtt az „ötös fogat” — Nándo­ri Ferencné tanácstag, Bercze- li Mihály a városi tanács igaz­gatási osztálya munkatársa, Goldhauser Alajos, a Hazafi­as Népfront körzeti szervezete — és Győri Istvánné, a Vörös- kereszt képviseletében, vala­mint Csordás Oszkár körzeti megbízott rendőr főtörzsőr­mester — arról próbálják meggyőzni a háztartási bolt vezetőjét, hogy az üzlet előtt neki kéne rendet tartani. A tulaj arról panaszkodik, a ta­nács kaszásai sose érnek idá­ig... Pár lépéssel odébb a NOTÉV telephelye előtt deko­ratív szemétkupac társaságá­ban autók parkolnak. — Azt a szemetet egy ide­gen kocsiról borították le — mondja a portás, amíg a gond­nokra várunk. A telephely ka­pott már figyelmeztetést, en­nek azonban a kapun kívül kevés a látszata. Már nem so­káig — világosít fel bennün­ket a munkaügyi osztály ve­zetője, — kommunista szom­batot rendezünk, salakos par­kolót alakítunk ki dolgozóink számára.” Elég átsétálni az út másik oldalára, hogy ellenpéldát láthassunk. A kontraszt szem­beszökő. Az állategészségügyi állomás előtt szögletesre nyírt élősövény, számos dísznövény alkot gondozott parkot. Pár lépéssel odébb az ugyancsak világ? figyelmeztetett Patyolat kör­nyékén már van látszatja a munkának. Kitisztították az út menti árkot is, csak az a kár, hogy a kihajtónál nincs áteresz. No de ez már a ta­nács dolga. Portáról portára, vállalat­tól vállalatig jár a bizott­ság, ahol szükséges jegyző­könyv vétetik fel. A magán­házaknál legtöbben nincsenek otthon. így egyelőre csak egy- egy figyelmeztetés marad a le­vélszekrények némelyikében. A Kertész út 3. alatt például azért, mert a kihajló faágról lehulló alma a szemétgyűjtő­be való és nem mellé... Á Rá­kóczi út páros oldalán a 300— 314. szám közötti házak jóval az úttest szintje felett állnak. Nemcsak kertjeik gondozottak, a bejáró utacska túloldalán lévő sövénysor is mutatós. Ki­véve két portát, ahol megint- csak figyelmeztetés marad. Megváltozott munkaképességű dolgozók A termelési feladatok ma­radéktalan végrehajtása mel­lett a Nógrádi Szénbányák egyik fontos feladata a mun­kaerővel való ésszerű gazdál­kodás, a dolgozók szociális igényeinek lehetőségeken be­lüli kielégítése, az élet- és munkakörülmények folya­matos javítása és nem utolsó­sorban a nehéz fizikai mun­ka könnyítése. Eközben nem nélkülözhe­tik a megváltozott munkaké­pességű dolgozókat sem. A velük való foglalkozás nagy körültekintést, tapintatot, a gazdasági és szociális szem­pontok lehető legjobb össz­hangjának biztosítását köve­teli meg. Messzemenően igye­keznek figyelembe venni a dolgozó, a vállalat és a tár­sadalom érdekeit. Egyeztetik a feladatokat és a munkaké­pességet. Az áthelyezéseket körültekintően hajtják végre a vállalaton belül, a dolgo­zók egészségi állapotának megfelelően. Eredményesen dolgozik a nyolc rehabilitá­ciós üzemi bizottság. Éven­ként felülvizsgálják a csök­kent munkaképességű dolgo­zók számára alkalmas mun­kaköröket A vállalatnál manapság 384 férfi és 14 női csökkent munkaképességű dolgozót tar­tanak nyilván. Számuk és arányuk az összlétszámon be­lül emelkedő irányzatot mu­tat. Míg 1976-ban 5,4 száza­lék volt, 1980-ban már 7,4 százalék, tavaly pedig 7,9 százalékra növekedett. Az összes csökkent munkaképes­ségű dolgozó 11,6 százalékát tudják szakképzettségének megfelelő munkakörben fog­lalkoztatni. A csökkent mun­kaképességűek között 104-en vannak olyanok, akik külön­böző üzemi balesetet szen­vedtek­A ‘váHalat sajátos helyze­téből eredően, más vállalat­tól rehabilitálandó dolgozó­kat nem tudnak fogadni, an­nak ellenére, hogy 82 csök­kent munkaképességű számá­ra alkalmas munkahellyel rendelkeznek. A megfelelő munkahelyek biztosítása ér­dekében évenként felülvizs­gálják e munkaköröket és a dolgozók egészségi állapotát figyelembe véve módosítják a munkaköri jegyzéket. Átképzéssel és más válla­lathoz való átirányítással, mint lehetőséggel nem él­nek. A dolgozók rokkantsági nyugdíjba helyezése nem a rehabilitációs munka közvet­len eredménye. Inkább a ne­héz fizikai bányamunkából és egyéb károsodásokból ered. Az elmúlt évben például 90- en kerültek rokkantsági nyugdíjba a vállalattól. Kö­zülük csak 24 volt a rehabi­litált dolgozó. Megállapítha­tó, hogy a munkaképesség­csökkenés összefügg a sok éves, mesterséges levegőn végzett nehéz föld alatti munkával, és a betegségek zöme mozgásszervi, reuma­tikus, légzöszervi és szemmel kapcsolatos. A foglalkozási ártalomból eredő, vagy új, az eddigiektől eltérő megbetege­dések száma elenyésző a Nógrádi Szénbányáknál. A foglalkozási megbetegedések más vállalatnál betöltött ko­rábbi munkakörökre vezet­hetők vissza, de ezek nagyon ritkán fordulnak elő. A csökkent munkaképessé­gű dolgozók helyzetének ren­dezése, élet. és munkakörül­ményeik javítása összetett — orvosi, munkaügyi, gazdasági — együttműködést kíván és ehhez a rehabilitációs tevé­kenység továbbfejlesztésére van szükség. Kívánatos, hogy a rehabi­litált .dolgozó a termelésben a korábbinál nagyobb érde­keltséggel vegyen részt. Emel­lett meggondolandó, hogy nem lenne-e jobb a rehabili­tációs keresetkiegészítés já- radékosítása. Helyes lenne, ha a keresetkiegészítés meg­állapításánál csak a saját át­lagkeresetből lehetne kiin­dulni. A rehabilitációs mun­kával foglalkozó szakembe­rek véleménye szerint jó lenne, ha a vizsgálatokon részt vett és 36 százalékos, vagy afeletti munkaképessé­gű dolgozóknál kötelezővé válna a vállalat által felaján­lott és üzemorvosi szempont­ból megfelelő munkakör más üzembeni elfogadása. Olajkutak újjászületése Újra idajat adnak Borisz- lavban a Miriam körzet olajkútjai (Ukrajna Ívovi te­rületén), amelyeket három év­tizeddel ezelőtt állítottak le. Életrekeltésüket a gőzfoevíté- ses módszer tette lehetővé. Az olajat rejtő rétegbe nagy tel­jesítményű gépekkel nagy nyo­mású hevített gőzt sajtolnak. A felmelegedett olaj viszkozi­tása csökken, és így a felszín­re kerül. Jelenleg a régi olaj- kutakból naponta 20 tonná­nyi olajat termelnek ki. Ezzel a módszerrel a Kárpátok lá­bánál található régi olaj- kutakból legalább félmillió tonna olaj kitermelését terve­zik, ami alacsony rétegnyo­más miatt maradt a mélyben. Haletetés robottal A japán halipart az elmúlt években igen hátrányosan érintették azok a feltételek, melyeket az egyes országok 200 mérföldes parti övezeteikre vonatkozóan kikötnek a kül­földi halászflottáknak. Ezért egy sor kísérletet folytatnak a haltenyésztés intenzívebbé té­telére saját parti vizeikben. Felfedezték, hogy a hanghullá­mok a táplálék felvételére ösz­tönzik a kitett fiatal halakat. Az etetést robotszerű úszó au­tomaták végzik. A japán So­ciety of Industrial Machinery Manufacturers védnöksége alatt most nagy kísérletet foly­tatnak. A terv részei azok az automatikus hangmefigyelő bó" lyák. melyek jelentéseit kom­puter értékeli egy halászati központban: a halászflotta be­vetésének irányítását is kom­puter végzi. Vágányzár bosszúságokkal Pingpong­felelősség Csütörtökön számos panasz érkezett a szerkesztősé­günkbe a Salgótarján és Nagyba tony között létesített vá­gányzár miatt. Elsősorban a Salgótarján külső, Zagyva- pálfalva, Vizslázs állomásokon rekedt utasok nevében ér­keztek az észrevételek. Vágányzár máskor is volt már, s a forgalmat akkor is autóbuszok bonyolították le, de ennyi gond, panasz korántsem merült fel. Volt olyan állomás, ahol százötven utas maradt le és várakoztak hosszú időn át. A párhuzamos járatok szervezését senki sem végezte. A délutáni órákban sikerült a salgótarjáni külső pályaud­var állomásfőnökével kapcsolatba lépni, aki közölte: a té­máról nem nyilatkozhat. Ám, elsősorban a Volán a fele­lős, mert nem biztosította a megrendelt számú autóbuszt. Ezzel í a „szervával” kezdődött a pingpongmeccs, ahol a labda a felelősség volt. A Volán helyközi állomásán csak másnap tudakozód­tunk, s megtudtuk, hogy csütörtökön valóban kevesebb volt a kocsik száma, a járművek befogadóképessége azonban nagyobb lévén, a megrendeltnél, több volt a szállítható személyek száma! A gondot azonban a szervezetlenség okoz­ta, amit péntekre központi utasításra megszüntettek; A sal­gótarjáni külső pályaudvarról vasúti tisztet vezényeltek a vonatpótló autóbuszforgalom szervezésére. Következett az újabb „szerva”. Kérdésre az érintett vasúti tisz kijelentette, előző nap azért nem végezte senki azt a munkát, mellyel őt bízták meg pénteken, mert a sal­gótarjáni pályaudvar hatáskörébe nem tartozhat az oda- vezénylés. Hozzáfűzte továbbá, hogy a miskolci igazgató­ság az előző napi nehézségek elkerülésére az egri Volán­tól kért kisegítő autóbuszokat. ' Az utolsó „leütés” újfent a vasúté, a miskolci igazga­tóságtól az alábbiakat tudtuk meg: a vágányzárra vonat­kozó rendelkezések világosan tartalmazzák az összes teen­dőt. Ezek végrehajtása a helyi állomásfőnökök hatáskörébe tartozik. Legalábbis a szükséges szervezettség tekinteté­ben. Ami a Volánt illeti hiába adott nagyobb kocsikat, a kevesebb számú járművel lehetetlen volt a párhuzamos, illetve ellenvonatok utasainak kielégítő elszállítása, ezért kel­lett tarjáni buszok híján egrieket kérni. ' Végső soron tehát lehet felelőst keresni. De ez nem vigasztalja a bosszankodó, utazásukban késedelmet szen­vedő, MÄV-ot szapuló emberek százait. Fejvétel helyett hasznosabb levonni a konzekvenciákat és a továbbiakban elkerülni hasonló helyzetek létrejöttének lehetőségét is.-El­sősorban előrelátóbb szervezéssel, ami ráadásul pénzbe se kerül. —sp— A bányaipari szál­lítószalagok nélkü­lözhetetlen tartozé­kai a görgők, melyek palástmegmunká­lását végzi Gergely István. Ez év har­madik negyedévében 183 ezer darab ké­szült ebből az igen fontos alkatrészből a különböző szállító­berendezésekhez az Országos Bányagép - gyártó Vállalat sal­gótarjáni gyárában. i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom