Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-12 / 239. szám

VTLÍG opofPTÄpiÄ! FOVFSötlFTFKT NOGRAD AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ESA MEGYEI TAN ACS LAPJA ’ XXXVIII. ÉVF., 239. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1982. OKTÓBER 12., KEDD Befejeződött a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa Nógrád megyei küldött az országos vezetőségben Vasárnap a Parlament kongresszusi termében az or­szágos vezetőség beszámolója fölötti vitával folytatta mun­káját a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa. A felszólalók áttekintették a Vöröskereszt munkájának szinte valamennyi területét, beszámoltak az alapszerveze­tek törekvéseiről, eredményeiről. Elmondták: örvendetes, hogy a lakóhelyi, a munkahelyi és az ifjúsági alapszerve­zetek mindinkább megtalálják a rájuk váró feladatokat. A imi"r“ss'--ns munkáját köszöntötték — üdvözölve a Magyar Vöröskereszt több mint egymilliós tagságát — a bol­gár, a cseusziovák, a lengyel, az NDK-beli, az osztrák, a román és a szovjet testvérszervezetek vezető tisztségviselői. Kifejezték reményüket, hogy a segélyakciókkal és a béke- harc fokozásával a jövőben tovább erősödik a nemzeti Vö­röskereszt-szervezetek együttműködése is. Szociális gondoskodással A vita homlokterében ál­lott a szociális gondoskodás, az öregekkel, a testi fogyaté­kosokkal való foglalkozás megannyi kérdése. Sokan szá­moltak be az eredményekről, és elhangzottak új javaslatok is a gondok enyhítésére. Az egyik Vas megyei küldött például felvetette: hasznos volna, ha a Vöröskereszt megszervezné a térítéses há- zibeteg-gondozó szolgálatot, felkutatva azokat, akik mun­kaidejük után, jövedelem­kiegészítésért vállalnák ezt a tevékenységet. Így a rászoru­lók otthon is szakszerű ápo­lást kapnának, s a kórházak zsúfoltsága is csökkenne. Ja­vaslatával vitába szállt egy másik hozzászóló, hangsúlyoz­va, hogy a Vöröskereszt egyik legalapvetőbb öve az önkén­tesség, s ennék — akár egy szűk területen való — meg­változtatása nem egyeztethe­tő össze az 1 200 000 vöröske­resztes társadalmi munkás tő" Fekvéseivel. Többen kiemelték, hogy az elesettekről való gondoskodás nem csupán a Vöröskereszt feladata; rávilágítottak a ki­sebb és nagyobb közösségek, főként a család felelősségére. Vöröskeresztes alapszerveze­tek, szocialistd brigádok sok­szor erejükön felül vállalják az öregek segítését, miközben a hozzátartozók hónapokig, évekig még csak nem is ér­deklődnek az idős emberek hogyléte felőL Mindezt meg­döbbentő adattal példázta az egyik Tolna megyei küldött: a dombóvári egyesített szoci­ális intézmény gondozottjai közül tavaly mindössze egy „vette ki” évi harmincnapos szabadságát —, amit családja körében tölthet —, s ő is csak azért, mert dédunokájá­ra kellett vigyáznia... Az e témával foglalkozó hozzászó­lások végkicsengése szinte ki. vétel nélkül az volt: a csa­ládhoz tartozás érzését sem­mi nem pótolhatja, így • gondozás, a szociális ottho- nokbeli körülmények továb­bi javítása mellett a Vörös- keresztnek széles körű felvilá­gosító munkát kell végezni. Társadalmi összefogással Ez egyben azt is megköve­teli, hogy a ma már ország­szerte működő családvédelmi szolgálatok előtérbe helyezzék a nevelő és a megelőző tevé­kenységet. Sokan értékelték a Vörös- kereszt együttműködését a kü­lönböző hatósági szervekkel, társadalmi szervezetekkel. Egyebek között elmondták, hogy a lakóterületi, a munka­helyi és az ifjúsági alapszer­vezetek mind szélesebb kör­ben vesznek részt — a taná­csokkal és a Hazafias Nép­fronttal együttműködve — a község-, és városépítési -fejlesztési akciókban és aktív részesei a helyi társadalompo­litikai feladatok végrehajtá­sának. A felszólalók közül számo­sán példákkal bizonyították: munkahelyi, lakóhelyi alap­szervezetük hozzájárult a la­kosság egészségének védelmé­hez, a betegségek, a balesetek megelőzéséhez. Szóltak a ten­nivalókról is. A többi közt ja­vasolták: a Yöröskereszt ak­tivistái segítsék a dohányzást korlátozó intézkedések érvé­nyesítését, a társadalom össze­fogását a dohányzás ellen. Győzzék meg a szenvedély rabjait —, főleg a fiatalkorúa­kat, a terheseket, az idősko­rúakat, a betegeket — a do­hányzás ártalmasságáról, ve­gyék rá őket, hogy ne dohá­nyozzanak. Van mit tenni, hi­szen a cigarettafogyasztás mértékét tekintve országunk világviszonylatban a negyedik, az európai országok között a második. Ezen a fórumon hangoz­tatták: társadalmi összefogás szükséges az alkoholizmus le­küzdésére. A Vöröskereszt az ifjúsági és társadalmi szer­vezetekkel együtt óvja a fiata­lokat az alkohol túlzott fo­gyasztásától, fontos azonban, hogy a családtagok, a munka­társak jó példát mutassanak. A kongresszuson részt vevő orvosok Ismételten elismeré­süket fejezték ki a véradók­nak, akik véradományaikkal önzetlenül segítik embertár­saik gyógyítását. Többen el­mondották: az orvostudomány fejlődése a szív-, az agy-, a nyelőcsősebészet, a veseátül­tetés, a haematológiai beteg­ségekben szenvedők gyógyke­zelése sok-sok vért, vérkészít­ményt igényel, ezeket csak fo­lyamatosan megújuló mozga­lom elégítheti ki. (Folytatás a 2. oldalon.J M Szüreti felvonulással ünnepelték vasárnap az Idei bő termést az ecse giek. Helyi viselet­be öltöztek a fiatalok, s hintóval, lovas kocsival járták körb e a községet, vidáman hir­detve mindenfelé, hogy magtárban a gabona, pincében a szőlő leve. Regionális környezetvédelmi tanácskozás Salgótarjánban Minél kevesebb anyag váijon hulladékká s minél több hulladék váljék nyersanyaggá A tudományos-technikai forradalom által felgyorsult fej­lődésnek nemcsak áldásai származnak az emberiségre, ha­nem ez a fejlődés mind több gondot is okoz. Ilyen alap­vető gond — amely a földkerekségen immár mindenütt érezhető — a környezetszennyezés. Nem véletlen, hogy a környezet, a természet védelme az emberiség egyik nagy feladata lett. S az sem véletlen, hogy a XII. nógrádi mű­szaki és közgazdasági hónap egyik kulcsfontosságú témá­jául a környezetvédelmet választották a szervezők, az SZVT megyei szervezete és a Nógrádi Fórum szerkesztő­sége. Salgótarján ad otthont an­nak a kétnapos regionális környezetvédelmi tanácsko­zásnak, amely tegnap dél­előtt kezdődött a TIT gedőcz- tetői oktatóbázisán. Az észak-magyarországi régiót érintő környezetvédelmi kér­désekkel foglalkozó tanácsko­zás résztvevőit Havas Ferenc, a Nógrád megyei Tanács el­nökhelyettese üdvözölte. Ki­emelte, hogy örülünk ennek a tanácskozásnak, hogy az észak-magyarországi megyék szakembereivel közösen ke­ressük a környezetvédelem legcélszerűbb lehetőségeit. Ezt azért is kiemelt jelentő­ségűnek tartjuk, mert megyénkben ezen a te­rületen meglevő gondok az átlagosnál nagyobbak és megoldásuk számunk­ra sem kis feladatot je­lent. Idén az első fél évig megle­hetősen nehéz helyzetben volt a Volán 2. számú Vállalat te­herforgalmi részlege. Évkez­dettől ugyanis jelentősen meg­csappant a vállalatok szállítá­si megbízatásainak száma, ahelyett, hogy a hosszú esz­tendők eredményességét to­vább tudják folytatni, nagy­mérvű piackutatással próbál­tak ellensúlyozni. A megye, s az ország számos vállalatát ke­resték fel a szakemberek, így -»javarészt sikerült biztosítani azokat a fuvarokat, amelyek kapacitásuk jelentős hányadát lekötötték. Szeptembertől, főként az őszi nagy betakarítási mun­káknak köszönhetően azonban olyannyira megnőttek a szállí­tási igények, hogy kielégítésük csak alapos szervező munkával, s más Volán-vállalatok — mint például a 3.. az 5., a 6. és a 19. számú — besegítésé­vel lehetséges. A harmadik negyedév végé- is a megyei Volán-vállalat te­hergépjárművei több mint négymillió 582 ezer tonna súlyt juttattak el rendeltetési he­lyükre, legfontosabb teljesít- tnénymutátójukat, az áruton­na kilométert 98 százalékra tel­jesítették és 327 millió forint árbevételhez jutottak. S fon­tos hangsúlyozni, hogy mind­ezt egymillió kilométerrel és hetvenezer munkaórával keve­sebbel érték el. Így sikerült a kapacitást jobban kihasználni, Romhány remekel Szállítási „csúcsforgalom a Volánnál jelentősen csökkent az ener­giafelhasználás, a jó forgalom­szervezés és a kereskedelmi, piackutató munka eredménye­ként szinte minimálisra csök­kent a terhet szállító gépjár­művek üres futása. Különösen jeleskedett az utóbbi hónapok jó eredményeinek elérésében a salgótarjáni és a nagybátonyi üzemegység — előbbi áruton- na/kilométer tervét 102,5, utób­bi 105,5 százalékra teljesítette —, ám az eredeti célkitűzé­sektől nagyban lemaradtak a balassagyarmatiak. A fuvarigények csökkenését, s így a súlytervtől történt majdnem ötszázhetvenezer tonnás lemaradást még tetéz­te a Nógrádi Szénbányák ho- mokterenye-kőtetői külszíni fejtésén (csaknem egy hóna­pig műszaki hiba miatt állt) egy nagy teljesítményű toló­gép üzemlcéptelensége is. Ez számottevő kiesést okozott, hi­szen az az egyetlen munka­hely biztosította volna a súly­elszállítási terv jelentős há­nyadát. Szeptemberben, főként a mezőgazdasági fuvarok „belé-; pésevel”, meglehetősen feszült helyzet alakult ki a Volánnál. Az évkezdeti érdektelenséget akkora fuvarigények követték, hogy ennek a megyebeli vál­lalat egymaga képtelen eleget tenni. így a trösztön belüli ki­magaslóan jó koordinálással, a vissz-szállítások megszervezé­sével, a fellelhető kapacitások maximális kihasználásával igyekeznek megoldani a reájuk háruló feladatokat. Sajnos szűk kapacitások még ezek el­lenére is adódnak, mint pél­daként a Romhányi Építési Kerámiagyárnál, a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemekben, va­lamint a balassagyarmati Ipoly Bútorgyárban. Az utóbbi hetekben mind több gépkocsit vesznek igény­be a Volán-vállalattól a me­gyebéli mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek, főként cukor­répa, burgonya, kukorica, gyü­mölcs és egyéb termék elszál­lítására, s nagyobb kapacitást foglalnak le az útépítő válla­latok, valamint a Dunai Ce­ment- és Mészmű is. E nagy szállítási napoknak azonban még további gondja is vafli Ä megye vállalatai, üzemei, s más gazdálkodóegy­ségei még mindig nem kellő számban veszik igénybe a hét • végeken történő rakodások le­hetőségeit, s az ezekkel járó kedvezményeket. Igaz, akad erre jő példa is, így a Nógrá­di Szénbányák, a Romhányi Építési Kerámiagyár, a DCM, s újabban néhány mezőgazda- sági üzem, de jobban ki le­hetne használni a rendelke­zésre álló kapacitást, ha má­sok is vállalkoznának hason­ló tevékenységre. Örvendetes viszont, hogy e tekintetben is jó az együtt­működés a megye valamennyi, rakodási munkát is végző va­súti állomásával. Az ott dol­gozó MÁV—Volán komplex- brigádokat — ismerve a teen­dők nagyságát — októbertől külön bérpótlékkal is ösztön­zik a hét végi ki-berakodások meggyorsítására. Szombaton­ként száz-, vasárnaponként két­száz százalékos pluszbért kap­nak az akkor dolgozók. A megnövekedett fuvarigé- nyek tudatában, a vállalat csupán tíz-tizenöt kocsival se­gít be a nyírségi alma fuvaro­zásába, s megszüntette kül­földi tevékenységét. A Volán­vállalat dolgozóinak eddigi jó hozzáállása (a vezetők szerint is), biztosíték a megyei igé- nvek zökkenőmentes kielégíté­sére. Dr- Gonda György állam­titkár, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal Vezetője az ipari hul­ladékok környezetvédelmi problémáival kapcsolatban mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a hulladékok nagy sze­repet játszanak a környezet­és természetvédelemben, s ezt a kérdést csakis a ter­meléssel, a termelési-gazda­sági folyamatokkal szoros összefüggésben lehet kezelni. Szólt a hulladékok és az anyaggazdálkodás, valamint a természeti erőforrások kap­csolatáról. Hangsúlyozta, hogy a hulladékokat nem lehet, nem szabad önmagában szemlélni, hanem mindig a célszerűség oldaláróL Esze­rint az legyen a törekvésünk, hogy minél kevesebb anyag váljon hulladékká és minél több hulladék váljék másod­lagos nyersanyaggá. Körvonalazta a környezet­védelem fejlődését, amit az is bizonyít, hogy az V. ötéves tervben 9,8 milliárd forintot fordítot­tunk erre a célra, míg a VI. ötéves terv nem egé­szen 12 milliárd forinttal számol e tekintetben. Utalt rá, hogy az egyre ne­hezebbé váló gazdasági kö­rülmények közepette is szük­ség van a környezetvédelmi ráfordításokra, hiszen így is lépéshátrányban vagyunk mind a fejlődéssel, mind a fejlett ipari országokkal j szemben. I A környezetvédelem nem I kampányfeladat, amit az is j bizonyít, hogy hazánkban i törvény is született, intézke- I dések egész sorát hoztuk I ezeknek a feladatoknak a megoldására. Nagyon fontos I az is, hogy megváltoztassuk i a környezetvédelemmel kap­csolatos társadalmi, emberi szemléletet és e célok érde­kében felvonultassuk a szer­vezés, a technika vívmánya­it, valamint a saját környe­zetéért aggódó alkotó ember akaratát és cselekvését. Utalt rá, hogy számos konkrét intézkedés történt már az ipari hulladékok csökkentése, illetve hasznosí­tása, vagy megsemmisítése érdekében. Szólt a hulladék- szegény technológiák alkal­mazásának bevezetéséről — amelyről kormányhatározat is intézkedik —, a hulladé­kok- felhasználásával kau­csolatos kísérletekről, vala­mint a hulladékok — elsősor­ban a toxikus eredetű és nagyon veszélyes — hulladé­kok megsemmisítésével kap­csolatos elképzelésekről. Ez utóbbi érdekében egységes országos prog­ramot készítettek, s 1986- ig egyelőre megoldják egy hulladékégető-mű, valamint nyolc lerakóhely létesítését. Emellett azonban döntő a technológiai fegyelem betar­tása, valamint a rendszeres ellenőrzés az iparban, ami az intézkedésekkel és a szem­léletváltozással együtt hozzá­segíthet a környezetvédelmi célok eléréséhez. Dr. Berecz Endre a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető egye­temi tanára az észak-magyar­országi fémes szennyezések vegyészeti problémáiról szólt. Hangsúlyozta, hogy a meg­felelő ismeretek hiányában sokan nem reálisan közelítik meg ezt a kérdést. A közvé­lemény nagy része nincs tisz­tában a hulladékprobléma megoldható voltával, a meg­oldás valós útjaival s ezért ezeket a problémákat veszé­lyesebbnek, sőt megoldhatat­lannak tartja. A professzor konkrét kémiai problémákról és megoldási módokról be­szélt a hallgatóságnak­Gavallér István, az OKTH észak-magyarországi felügye­lőségének igazgatója előadá­sában elmondta, hogy a ve­szélyes hulladékok problémái Észak-Magyarországon na­gyobbak az országos átlagnál. A vállalatok eddig három­féleképpen foglalkoztak ez­zel a kérdéssel: egyrészt igye­keztek minél gyorsabban „megszabadulni’’ ezektől a hulladékoktól, mások szabad területeken helyezték el eze­ket a hulladékokat, jelentős veszélyt teremtve ezzel, míg egy részük többé-kevésbé el­fogadható módon tett eleget a feladatnak. Kiemelte a galvániszap kérdését, mivel ez az anyag nem bomlik el, s biztonságos elhelyezés hiányában komoly ve­szélyeket okozhat. A vállalatok egy része ezt fs kommunális szeméttelepre hordta ki. Viszont jó példák is vannak. Az Elzett szécsé- nyi gyárában példásan oldot­ták meg a biztonságos táro­lást, míg a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben keletkező galvániszapot a téglagyártás­ban hasznosítva közömbösí­tik. Hopka László, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek ve­zérigazgató-helyettese előadá­sában éppen e galvániszan megsemmisítési eljárásának tapasztalatairól és eddigi prprlmpnvpirnl számolt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom