Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-10 / 238. szám
Megható találkozás A múltat feledni soha nem lehet... A hősi halott Ivan Ivanovics Bojko lánya és unokája, dr. Cscplák György főorvos társaságában a múltat idézi. Bállá Ödön Grand Hotel Hungária (7.) nyomoztok A házigazda, dr. Cseplák György kórházi főorvos is meglepődik egy pillanatra, amikor a csengetés után lakásának ajtaját nyitja és bár tudja, hogy jönnek, de szembetalálkozik Ivan Ivanovics Bojko gárdaalezredes lányával és unokájával. A vendégek: Ljubov Ivanovna Maty oha, a hősi halált halt szovjet katona lánya és unokája Tatjána Vasziljevna Kalasnyuk — mindketten tanárnők a Szovjetunióban — Vladimír Vo- iinszk városából érkeztek Salgótarjánba. Azzal a céllal, bogy megtudják: hogyan halt hóéi halált Ivan Ivanovics Bojko gárdaalezredes. A kérdésre a megyeszékhelyen kapták választ. — Szülőfalumban, a Bakony dombjai között nyújtózó Ba- konycsernyén a templom melletti nagy hársfák alatt áll egy síremlék. Azt sokan tudják, hogy a kövek alatt egy szovjet tiszt alussza örök álmát, de hogy azt Ivan Ivanovics Bojkónak hívták, hogy 1903-ban született, gárdaalezredes volt, s hogy 1945 március 21-én délelőtt 11 óra után néhány perccel halt hősi halált, arról eddig nagyon kevesen tudtak — kezdi a visszaemlékezést a hozzátartozók társaságában dr. Cseplák György főorvos. — Már 37 éve, hogy a tavasz első napján szép volt az idő. Az ég valószínűtlenül kék. A nap melegen sütött. A pirkadatkor odaérő szovjet csapatok a falunkban megvívták a helyzetet eldöntő ütközetüket és az első vonal távolodásával a csátazaj is halkult... A bátrabbak, közöttük szüleim is kimerészkedtek az . új világot tanulmányozni. Fáradt, de barátságos szovjet katonák sürogtek a szomszédunkban lévő templom udvarán és a toronyban, ahol a háború szabályai szerint figyelőhelyet, a templom mellett pedig géppuskafészket építettek ki. Mindezt észrevették a németek, s aknával, sorozatvetővel lőni kezdték a templomot. Nem volt nagy lövöldözés. Ezekben a .pillanatokban lépett az udvarunkba egy tiszt. Anyám emlékezete szé- rint alacsony, zömök, feketehajú és kék szemű volt, hosz- szú köpenyt viselt. Amint ijedten tétlenkedő szüleim mellett elsietett, kezét üdvözlésre emelte. Bátorságra buz- dítóan mosolygott és ezt mondta: „Vigyázzatok, lőnek, feküdjetek le!” Apám megjárta az első világháborút és megértette a szavakat... Aztán futóra vette lépteit a templom felé. Nem mehetett nyolc métert, amikor egy akna felrobbant előtte. A helyszínen ott maradt Ivan Ivanovics Bojko .. Anyám egy dunyhát adott és a megásott sírba így helyezték örök nyugalomra, ott a templom udvarán, egy öreg hársfa alatt a hősi halott gárdaalezredest. Halálának körülményeiről legendák keletkeztek. Még ma is él a faluban, hogy ő mentette meg a templomot a németek fel- robbantása elől. Én tudom, hogy olyan hős volt, aki kötelességének teljesítése közben halt hősi halált. Nem sokkal a háború befejezése előtt. Aki a halála előtti másodpercekben még apámékra mosolygott. .. A lány és unoka hallgatja a történteKel. Sok év telt el azóta. Ljubov és Tatjana azért jött el Salgótarjában, hogv köszönetét mondjon azért, hogy éppen dr. Cseplák György iratai alapján megtalálhatták a szeretett édesapa hamvait takaró síremléket. — Voltunk Bakonycsernyén. Láttuk a sírt. Elhelyeztük a kegyelet koszorúit a sírra, illetve a község felszabadulási emlékműjére, hiszen apánk sírhantjait annak tekinti a falu lakossága. Zsebkendőt vesz elő. Törli a könnyeit, amit' már nem bír takarni. Aztán folytatja: — Három fiú volt a családban. Az egyik már 1942-ben hősi halott lett. Anyánk 1944- ben hagyott itt bennünket, s apánk is elesett. Életét adta az önök szabadságáért. Apánk hivatásos tiszt volt. Az egyik fiú testvérünk ezredes a Vörös Hadseregben, hivatásos tiszt. Hisszük, hogy apánk utódjaként méltán őrködik békénk fölött... Régi emlékek idéződnek fel. S milyen a véletlen. Dr. Cseplák György apja az első világháborúban Vladimir Volinszk városában volt; hadifogoly. Éppen ott, ahol most a lány és az unoka él. Régi, az első világháborúból keltezett volinszki városkép kerül elő. LjuboV és Tatjána ismerősként nézi a megsárgult képeslapokat. — Igen. ez a mi városunk. Ma nagyon szép. Nemsokára ezeréves lesz. Felújítjuk a város régi műemlékeit. És ez a tér — ami ezen a lapon látható — most a hősök tere. Örök láng ég a Nagy Honvédő Háborúban elesettek tiszteletére. És milyen érdekes. Ott, ahol az ön édesapja fogoly volt, ott egy szovhoz van, ahol az én férjem a párttitkár. Nos, nagy a világ és mégis milyen kicsi! Talán a véletlen műve? Ki tudja? De mindent köszönünk, amit apánkért tett, tett a falu közössége, s hogy őrzik emlékét. Búcsúzunk azzal, hogy megtalálhattuk a legdrágább, az édesapánk sírhelyét... Néhány percre felvidult a lársaság. De feledni a múltat soha nem lehet... Somogyvári Lásszló # így A Hampton-ügy úgynevezett sláger volt. De annak idején minden napnak megvolt a kisebb-nagyobb szenzációja. Mert szükség volt rá. A rendőri riporterek napról napra járták a főkapitányság szobáit, anyag után kutatva. Hamarosan betekintettek abba a munkába, illetve módszerekbe, amelyekkel akkor a rendőrség dolgozott. BESÚGÓK ÉS DETEKTÍVEK A mai, itthoni állapotokat figyelembe véve törvényességről nem lehetett beszélni. Tény azonban, hogy a gyakran csak hat elemit végzett detektívek éjt-nappallá téve dolgoztak, halálosan megsértődött az, akit egy „húzásból" nappal vagy éjszaka kihagytak. Ismerték a „plat- zot”, ahogy ők nevezték, illetve a főváros különböző kerületeit, a zugkocsmákat, ahol mindegyiküknek megvolt az informátora. Persze a besúgók is általában megjárták a börtönöket, kisebb ügyeiket azonban az információk fejében — a nagyobb fogás kedvéért — elnézték nekik. Hogy milyen viszony volt közöttük, arra jellemző a következő eset: Az egyik éjszaka Angyalföldön leszúrtak egy detektívet. Másnap az illető detektívcsoportnál háromtagú „delegáció” jelent meg. Két betörő és egy kasszafúró. — Hallottuk, ml történt — mondták a detektívfelügyelő- nek. — Kérem, mi nehéz fiúk vagyunk, a szajré érdekében semmitől sem riadunk vissza, de nem vagyunk gyilkosok. Detektívre pedig még kezet sem emelünk. Kérünk három napot és megmondjuk, ki volt a tettes. Szavaikat a rendőrségen komolyan vették, tudták, hogy van bennük zsiványbecsület. Emellett az alvilágnak érdekében is .állt, hogy megtalálják az ilyen, vagy a hasonlóan súlyos, életellenes bűncselekménynek a tettesét, mert ezzel elkerülték a sorozatos, az egész városra kiterjedő razziákat, amelyek során őket is begyűjtötték és elszámoltatták volna. És valóban, ajánlatuk után két nappal a rendőrség már tudta — a segítségükkel —, hogy ki szúrta le a detektívet. A HÍRHEDT 200-AS Ettől függetlenül a detek- tívcsoportok bulldogok makacsságával üldözték a bűn- cselekmények elkövetőit. Aki pedig bekerült a betörők, kasszafúrók, rablók közül hozzájuk, annak számára nem volt kímélet. Mindennapos látvány volt, hogy az őrizetbe vett bűnözőt a detektív- szobából a fogdába kísérték. A hírhedt 200-asba, ahonnan már boldogságot jelentett a börtönbe kerülni. Az így kísért bűnöző cipőjét rendszerint a kezében vitte, bedagadt lábával nem tudott belebújni. Több detektívszoba mellett kis betonozott helyiség volt, s a rovott múltú bűnöző — miután előiőleg alaposan elverték és még nem vallott — odakerült. Lefektették a priccsre és a talpát gumiboü- tal verték. Ha még mindig hallgatott, a mennyezeten levő csigára hátrakötött kézzel felhúzták. Így azután rövid idő múlva már jegyzőkönyvbe vehették az elkövetett bűntetteket. Ezután már, mint „egyenrangú féllel” tárgyaltak vele, még ebédet is hozattak neki a közeli kocsmából. Általában 48 órán belül át is vitték a klozetszagú, mocskos kétszázasból a bíróságra. Persze, ha komplikáltabb ügyről volt szó, az IBI ügyész meghosszabbíthatta a nyomozás időtartamát. A gyilkosságok, vagy rablógyilkosságok gyanúsítottjait nem bántották, hiszen ezeknek a legsúlyosabb bűncselekményeknek a bizonyításához corpus, azaz tárgyi bizonyíték kellett. Az intellektuális — csalás, sikkasztás és hasonló — ügyekben sem vertek meg senkit, mert a 200-asban a delikvens hamarosan megpuhult. „KOMMUNISTA VESZÉLY. . . ” Hogy a főkapitányság politikai osztályán milyen kínzásokkal csikarták ki a vallomást, azt magam is csak a felszabadulás utáni emlékiratokból tudtam meg. Ennek az a magyarázata, alig néhányszor jártam csak a politikai osztályon, ahol annak vezetője, Hetényi Imre rendőr főtanácsos, főkapitány-helyettes délelőttönként tájékoztatta az újságírókat. Kollégáimmal kíváncsiságból néhányszor felmentem ezekre a tájékoztatásokra, amelyek azzal végződtek, hogy a főnök uzsonnapénzt adott az újságíróknak. Lapjaim nem közölték a kommunisták elleni nyomozásokat, így valójában ezek a tájékoztatások nem érdekeltek, ezekkel az ügyekkel elsősorban a kormánylapok és a jobboldali lapok foglalkoztak. Ugyanakkor sajtóirodabeli kollégáim gyakran beszéltek arról, hogy ezek közül az ügyek közül a legtöbb mondvacsinált volt. Hetényi egy sereg kommunista pert rendezett meg. Hogy miért? Kommunista veszélyre hivatkozva ugyanis az akkori kapitalista vállalatoktól szén összegeket zsebelt be. Az anyagiasság abban az időben még a rendőrség köreiben is dominált. (Folytatjuk) Jól illeszkedik a századforduló hangulatát idéző utcasor házaihoz Balassagyarmat főutcáján az az új épület, amely a központban elkészülte után az Állami Biztosító irodáinak és az MSZMP oktatási igazgatóság tantermeinek ad otthont. — kj — RÉGI HÍRÜNK „Továbbra is enyhe, meleg idő várható” — közli a meteorológiai jelentés, a szőlősgazdák igen nagy örömére. A megelégedettséget, persze, csak az érezheti át igazán, aki szüretelt rhár nyakig sárosán, miközben csurgóit a nyakába a kellemetlenül hideg eső; vagy éppen elgémberedett ujjakkal kellett a földről felcsipegetni a deres szemeket. De októberi nyár ide, vagy oda — a szürettel nem vár senki. Táviratokat továbbítanak a telefonvonalak, távoli városokból érkeznek a szüre- te'.ők egy kis őszi kikapcsolódásra és nagy hirtelen lekapkodják a tőkék termését. Pedig. .. — Bűncselekmény ilyen remek időben leszedni a szőlőt — morog vén medve módjára Ismerősöm. — Hetente legalább egy cukorfokkal jobb lenne a must ebben az aranyos időben, de a bolond ember nem vár. Siet. rohan, mintha -itt lenne a zimankó. Napok múltán nem is lesz majd szedetlek tőke a szőlőn hegven — egy sem talán. A szüret ugyanis csuda természetű járvány, terjedésével fel nem veheti a versenyt semmiféle kór. Valaki megko- pasztja a tőkéit — időpontot ugye, senki emberfia elő nem írhat — a szomszédot pedig a gutaütés kerülgeti. Nosza, hamarjában összehívja ő is a szüretelőket, mert a szedett táblák között veszélyben a még érintetlen tőkék édes terhe. Kószáló emberek, mez- gerélők ugyanis könnyen eltévednek ; összetévesztik a szabadot a tilossal. Egyik megbolondítja hát a másikat, a nagy sietségben meg potyára van, kihasználatlanul marad, a drága napsütés. Szüret idején, a minap, mondja muzeológus ismerősöm : — Tudod-e, hogy néhány száz évvel ezelőtt milyen híres volt a környéketekről származó bor? A tokajival jegyezték együtt — írás van róla. Rév! hírünk, hol van már az! Bepacsált neki a filoxé- ravész után hozott direktter- mő, a nova meg a delavári. Meg aztán... gyanítom, hogy annak idején kivárta az ember a szüret idejét. Akkor szedett, amikor kell. A JEL Még egy apróság a szüretről, az ideiről. Telnek a vödrök és a műanyag zsákok, a- szőlőtulajdonos idős asszony meg mondja a magáét cefetül: — A keze szára szakadjon le... Nézzétek, a szép szőlőmet mind elvitték, egy- egy csillingr, ha maradt a jegyes tőkéken. Pedig, a tökszőlőre' meg a szagosra kötöttem egy papírdarabot, műanyag szalagot is, hogy elhessentse a madarakat. A szüretelők egyike felnevet: — Na, meg is érte. Jelet tett a tolvajnak, ne kelljen keresnie a szép szőlőt. „FEJADAG” Égy kezembe került kimutatás szerint egyetlen fél év alatt 134 576 polgári peres ügyet tárgyaltak a megyei (fővárosi) bíróságok területén: a bíróságok által megtartott tárgyalási napok száma ebben az időben 21299 volt; egy tárgyalási napra pedig 6,3 ügy jutott. Ugyanazon a napon, amikor kivonatolom a statisztikát, ismerősöm magához int: — Mit gondolsz, hány oldalas egy.egy jogszabálygyűjtemény? ...Sok, nagyon sok. Ezernél is több. Kész téboly, az ember eligazodni Is alig képes a rengeteg jogszabály között. p „-.„.i Évek óta halljuk a t'v ' * "•> egyszerűsítésre. a f'" ' ~'« szabályozások likv,'’ál ' ■ ' Persze.. . eszembe jut az előbbi számsor: annyi polgári ügy igazságos tisztázására ezernyi jogforrás kell. És hol vannak még a büntetőügyek és a törvényeknél alacsonyabb jogszabályok? A hatóságok milliónyi rendelkezései, utasításai? S amíg a csökkentés, az egyszerűsítés nem sikerül, addig jó volna megfogadni ismerősöm tanácsát. Ki kellene mutatni — úgyis van elég fölösleges statisztika, eg®yel több mit sem számít —, hogy mennyi hazánkban az egy főre jutó jogszabály. Lehet, hogy világelsők lennénk? KAPITÁNY Egy alkalmi munka vasárnap délutánra és estére a balassagyarmati nyomdába szólít: eí kell készíteni a Kocogó című tábori újságot. A portás készséggel útbaigazít, s azt mondja: — Szép lesz. nagyon szép lesz az újságjuk. Bizonyára kellő értetlenséget lát a derék ember az arcomon, mert hozzáteszi:-r- Csakis szép lehet, mert a Kapitány József gépmester van idebenn. Tényleg, Kapitány József a gépmester. Akire este nyolckor haragszom. Akit tízkor szidok, mint a bokrot, s akit éjfélkor egyenesen a pokolra kívánok. Hogyisne, amikor régen végezni kellene, várnak Salgótarjánban. De Kapitány órákat matat, hogy a fénykép fénykép legyen. És Kapitány minduntalan gépet állít, szöszmötöl, mert valahol a papíron felfedez egy gom- bostűfejnyi, oda nem való festéket. Én sürgetem: „Jól van az, haladjunk! Ki figyel ilyen apróságra?’’ Kapitány meg hajthatatlan: — Nem addig az! Ki nem adok a kezem alól, csakis szén munkát. Majd „hoppá" és máris ugrik, leállítja a gépet egy légypiszok miatt. Nekem meg egy megenyhült pillanatban eszembe jut: de jó volna, ha mindig tudnánk — és akarnánk — Kapitány-módra dolgozni. Mindenütt! Kelemen Gábor NÓGRÁD — 1982. október 10„ vasárnap 5
