Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-10 / 238. szám
Trópusi kivitelben is Teljesítmények átlag fölött Háromszög egy terméksaládnak Nyolc éve annak, hogy az akkor még önálló pásztói építőipari szövetkezet munkát keresett asztalosműhelyének. Prospektusokat lapozgattak, kereskedőkkel tárgyaltak, alaposan fontolóra vették a dolgot. Okkal, hiszen sokévi munkájuk fundamentumait rakták le. Az iskolai bútorok mellett tették le a voksot. Tudták, mások is foglalatoskodnak vele. A piacból csak úgy hasíthatnak ki egy darabot, ha valami olyat is kínálnak, amit más nem. Legyen ez a vala- mi a bútorok külcsíne, minősége! Azóta történt egy s más a szövetkezet háza táján. Egyesülések, kiválások, az ilyenkor már szokásos . vagyon összerakással és osztozkodással — egy azonban mindvégig maradt: a laborbútor, évről évre csinosítva és ésszerűsítve. A termékcsalád lassan elnyerte azt az arcát, melyre már oda kell figyelni. Nyáron a szegedi ipari vásáron ez történt. A hatdarabos család három tagja, a fizikai, a kémiai és a biológiai laborberendezés Ki- báló Áruk Fóruma védjegyet kapott! A nógrádi ipari szövetkezetek termékeit első ízben jutalmazták a háromszögletű emblémával. Nyolcesztendei céltudatos munkát honoráltak, s a termék fejlesztésének további sorát serkentették vele. Ezekről beszélgetünk Jakus Györggyel, a szövetkezet elnökével. — Mit jelent a KÁF a szövetkezetnek. — Komoly erkölcsi sikert. Igazolását annak, hogy a nálunk dolgozó emberek felnőttek a kifogástalan minőségű munkához, megszokták az igényességet. Vevőinknek pedig biztosítékot arra, hogy jó árut kapnak a pénzükért. — Bizonyos kötelezettségekkel is jár a háromszög. — Jottányit sem engedhetünk a minőségből. A KERMl rendszeresen ellenőrzi a terméket is, a gyártási körülményeket is. Hiszen a KÁF nemcsak adható, de vissza is vonható! Utóbbi olyan kudarc volna, amit semmikép sem engedhetünk meg magunknak. — Az iskolai bútoroknál elsőrendű azok praktikus használhatósága. önök azonban Árammentes legalább ekkora gondot fordítanak a kivitelre. — Ez nemcsak esztétikai, hanem anyagi kérdés is. A rendesen megcsinált berendezés karbantartására jóval kevesebbet kell az iskolának költeni — nem pereg le a festék, nem válik el a ragasztás. A vásárlás egyszeri összegén túl ezek a költségek egyáltalán nem mellékesek a felhasználó számára. — Számos változáson esett át a termékcsalád. Kialakult már végleges tormája? — Korszerűsíteni mindig lehet. És kell is! A vevők most a robusztus, súlyos bútordarabokat szeretik, biztonsági okokból is, hiszen a kövjiyű berendezés könnyen rádölhet a gyerekekre. A rögzített berendezési tárgyak esetében .szeretnénk rhegkedveltctni a könnyebb kivitelezésűeket. Ezekhez kevesebb fém, vékonyabb faanyag kellene, olcsóbban kihoznánk, szemre is tetszetőseb b. — A kiváló minőség és az elfogadható ár az export lehetőségét is megcsillantja.., — Gondoltunk rá. A Gépexporttal tárgyalunk, úgy tűnik, a fejlődő országokban sikerrel próbálkozhatnánk. Ez egyelőre a jövő zenéje. Elsőként a piacot kell feltérképezni. Mindenesetre addig is kifejlesztünk egy trópusi kivitelt — az ottani éghajlatot álló ragasztással, fafelület-kezeléssel, ne érhessen az érdeklődés váratlanul. * — A laborbútorok karrierje nyilván látványosan átrendezi a szövetkezet gyártmányszerkezetét. — A Tanért Vállalattal kötött szerződés szerint évi hat és fél millió forint értékű iskolai berendezést adunk. Az összeget nemrégiben módosítottuk nyolc és fél millió forintra: Árbevételünknek most már minden tizedik forintját ezek a termékek hozzák. Nekünk persze, az a jó, ha minél többet eladunk, s ebben segítséget remélünk a nógrádi szövetkezetek mostanában megalakult marketingirodájától is. Szendi Márta Jövőre az egyik japán gyár olyan kísérleti alumíniumolvasztó gyárat kezd építeni, amellyel csökkenteni lehet ennek a köny- nyí'fémnek az árát. A kísérleti gyárat a tokiói Mitsui Alumina Co. Ltd. tervezte, s acélkohó módjára működik a Bayer-eljá- rás néven ismert, szokásos elekt- rolitos kiválasztási módszer helyett. A Bayer-módszer szerint a bauxitot először vegyileg kezelik, aztán igen erős áramra van szükség, hogy 99,7 százalék tisztaságú alumíniumot állíthassanak elő. Nos, így működik. Először a helyben előforduló alumínium- tartalmú anyagokat, amelyekben agyaa és pala is van, összetörik és szénnel keverve afféle briketté formálják. Egy széntisztító kokszolóeljárás után a brikettet átviszik egy speciális tervezésű kohóba, ahol 2000 Celsi- us-fokos hőmérsékleten megolvasztják. A Mitsui-módszernek ez az igen magas hőmérséklet, valamint a gondosan befecskendezett oxigén és ólom a kulcsa. Ezen a hőmérsékleten az oxigén kiég a szénnel, az ólom pedig leválasztja az alumíniumot, az érc vas- és sziliciumszennye- zőiről. Amikor a kohó megolvadt tartalmát leeresztik egy tartályba, az alumínium a felszínen úszik, ahonnan könnyen lefölözhető. Végső, kulcsfontosságú lépésként az ólom megmaradt nyomait olyan eljárással távolít- ják el, amely hasonlít a finomítókban a kőolaj szakaszos lepárlásához. Ez találmányunk lényege — mondja Kensi Kuvaha- ra, a Mitsui Alumina elnöke. A kohászok mindeddig úgy gondolták, hogy az ólmot és az alumíniumot lehetetlen tökéletesen szétválasztani, ha összekeveredtek. Közel harmincöt éve dolgozik a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben Folk József, aki jelenleg hatfokozatú előhúzógépen végzi mindennapi munkáját a gyár huzalmű részlegében. A vállalatnál univerzális szakemberként tartják számon, aki egyben kimondottan minőségi munkát végez. Eddig kétszer részesült Kiváló dolgozó kitüntetésben és ugyanennyiszer kapott minőségi dolgozó elismerést. A FEKETE SVÁJCISAPKA ALÓL, hiába gyűrte alá a többit, ki-kilóg néhány ősz, göndör hajfürt. Vélné az ember, „viselője’ jóval túl van már az ötvenen, mi feltételezést megerősíteni látszik a sűrűn redőzött, megráncosodott homlok. Pedig Bóka Gyula, a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat kőművese, vasbeton- szerelője, PEVA-szakértője és — ezermestere, még éppen csak betöltötte a negyedik évtizedet. ^ Mondom is néki: idősebbnek néztem koránál. — Hát, ami azt illeti, ezt már mások is szóvá tették. De hát én erről nemigen tehetek. Lehet, szülői örökség de vélem, közrejátszott ebben saját életem is. Mert tudja, Csé- csén, amikor elvégeztem az iskolát — egyébként ott születtem, sokáig ott is éltem, muszáj volt egyből dologba mennem. Lehet, sokra nem vittem volna a bizonyítványommal. Tovább tanulni nem akartam, így elszegődtem egy bizonyos Juhász József nevezetű kőművesmesterhez. Vonzott a kétkezi munka, mert a dolgot nagyon szeretem. Azt is tartom, aki nem így van vele, az a betévő falatját sem érdemli meg. Mondom, sok kemény évem volt fiatal koromban. — Akkor, nem örült... — De, igen! Bármilyen hihetetlennek is tűnik! Ez csak Munkásarcok Bent azóta derült ki. Nagyon jó ta- nulóiskola volt nekem. Mert nem csak a kőművességet tanultam ki, de értek a tetőfedéshez, az ácsoláshoz, meg minden olyasmihez, ami az építéssel kapcsolatban van. Megesküszöm, jobb iskola volt ez nekem, mint amikor már a vállalathoz kerültem és elküldték tanfolyamra, hogy szerezzem meg a szakmukás- bizonyítvanyt. Mert ugye papír nélkül, hiába van az embernek a kisujjában a szakma minden fortélya, fabatkát sem ér. legalábbis fizetésben. Mert oklevél nélkül hiába csinálok én meg akármit, csak betanítottmunkás-, vagy segédmunkás-kategóriában lehetek, ami ugye pénzben, magának nem kell különösképpen bizonygatni, sokat jelent. — Mennyit? — .. .Sokat. — És most? — Tudja, amikor hatvanki- lencben idenősültem Tarján- ba, nem nagy jövőt jósoltam magamnak. A vasútállomással szemben, a régen eHűnte- tett h§zak egyikébe kerültünk lakni a családdal. Most két gyerekem van: az egyik nyolcadikba, a másik ötödikA gyors változásokhoz igazodni Interjú az SZMT titkárával Hivatalos és nem hivatalos fórumokon egyaránt a viták középpontjában áll a munkaverseny. Nemrég az SZMT elnöksége vesézte ki a témát, megyénkkel! fejleményekre alapozva. Az ülésre készített előterjesztés számos olyan részletet tartalmaz, amelyet kissé „megbolygatva”, fény derül a lényegre- A testületi elemzésből kínálkozó kérdésekre Sarló Béla SZMT-titkár válaszolt. — Mint az előterjesztésben elhangzott: „a munkaverseny-mozgalom hozzájárult a szocialista életfelfogás erősítéséhez”. Konkrétan mely elemei erősödtek ennek az életfelfogásnak? — A munkaverseny-mozga- lomban , kifejeződik a résztvevők új, szocialista viszonya a munkához, a politikai és gazdasági célokhoz. E viszony fő jellemzői az önkéntes elhatározáson alapuló kezdeményezések: a munkaköri kötelességek átlagon felüli teljesítésére, a képességek teljes kifejtésére, az alkotó tevékenységre, a tudás gyarapítására való törekvés. A kezdeményezések kiváltója az, hogy a munkaverseny résztvevője felismeri: a közösségi érdek és az egyéni érvényesülés összefügg, egybetartozik. A munkaverseny megőrizte a haladó munkáshagyományokat; ezek sajátjai a dolgozó emberek többségének. — A vállalatok közötti munkaversenyben a „helyenként előforduló szubjektív értékelés időnként elkeserítette a pályázó vállalatok vezetését-” Mik voltak e szubjektív értékelés szempontjai? — Az értékelésben az utóbbi években ugyan nagyobb hangsúlyt kapott a hatékonyság és a minőség, azonban ezeket „bázisadatokkal” vagy házilag készített tervmutatókkal vetik egybe, s csak ritkán a hasonló profilú vállalatok eredményeivel, még kevésbé külföldi cégek produkcióival. Pedig ez lenne a sokatmondó mérce! A rövid távú növekedés jobban honorált, mint a tevékenység tényleges színvonala, vagy a korábban, elért magas szint megőrzése. Ugyanakkor nincs elismerve a hosszabb távú fejlődésért vállalt kockázat. Gond, hogy merevek az ágazati keretszámok: tiz százaléka lehet a vállalatoknak kiváló: akár van ennyi, akár többen is kiérdemelnék. A versenyértékelés ideje megelőzi a vállalat átfogó gazdasági értékelésének időpontját. Valamint — és itt hat leginkább a szubjektivizmus — az értékeléskor felhasznált mutatók fontossági sorrendjének megállapítása személyektől függ, s e fontossági sorrend év közben változhat, a versenyzők tudta nélkül. — „A szocialista brigádvezetők tanácskozása csak formálisan tud véleményt alkotni a pályázat elfogadásában.” Miként lehetne e formát tartalommal megtölteni? — A Kiváló vállalat címért folyó versenynek a munkahelyen belüli vetélkedéssel való kapcsolata alig érzékelhető. Ennek oka elsősorban a vállalati mechanizmus működésében található. A szerkezet többnyire hiányosan közvetíti a vállalati célokat és érdekeltséget a belső versenymozgalom résztvevőihez. Célszerű lenne, ha a vállalatok pályázási szándékukat év elején közölnék a kollektívával. Mellékelnék a tájékoztatáshoz a konkrét feladattervet is. Az „előpályázat” és a feiadatterv elfogadtatásával megoldható lenne,; hogy a szocialista brigádok,1 újítók, ifjúsági versenyformák, élüzemveíseny, DH-munkarendszerf 3 M munkamódszer, értékelemzés, minőségi körök stb. elősegítsék a Kiváló vállalat cím elérését. — Sokak szerint nincsenek meg a „szükséges erkölcsi és anyagi elismerés feltételei” a munkaversenyhez. Mik ezek a föltételek a szakszervezet szerint? — Minden gazdálkodó szervezetnek adottak a feltételei, ha az ösztönzésben és az értékelésben a teljesítményelvet érvényesíti, s a végzett munka és a versenyvállalás egységes kezelését megoldja. Ott ma sincs gond, ahol az értékelés alapja az összteljesítmény, amely magában foglalja a munkaköri feladatok és a versenyfelajánlások teljesítését. Ha a többletmunkát bérben és erkölcsi elismerésben díjazzák, akkor fokozódik a résztvevők aktivitása. — „A dolgozók egy része azért nem vesz részt a munkaversenyben — szólt az elő. terjesztés —, mert nem. látják célját, értelmét.” Megyénkben a belátható jövőben mi a munkaverseny célja, értelme? — A cél általánosan megfogalmazva, mindenütt azonos. Hosszabb távon komplexen kezelni, közelíteni, egymásra építeni és folyamatosan fenntartani az egyéni, üzemi, gyáregységi, vállalati versenyt. Rövid távon mindig a helyzethez, a gyors változásokhoz igazodni. Fontos kérdés: mit tekintünk ma versenynek? Az átlagon felüli teljesítményeket! A gazdasági munkában, a politikai, az általános műveltség fejlesztésében, valamint a korszerű szakismeretek gyarapításában. Ezek csak úgy teljesíthetők, ha a versenyt jelentős tartalékkal rendelkező mozgalomnak ismerik el a gazdasági vezetők. Ezt a szakszervezeti testületeknek számon kell kérni — a versenyben részt vevők nevében is! Az eredményesség csak megfelelő irányítással fokozható: az első számú irányító a vállalati terv lehet! Így biztosítható, hogy a verseny ne célja, hanem hatásos eszköze legyen a gazdálkodásnak— „A jó példák népszerűsítésével növelni kell a mozgalomnak a tömegek közötti vonzerejét” — szögezte le az előterjesztés. Milyen jó példák említendők ebben »1 interjúban? — Azokat a kezdeményezéseket kell megemlítenem, amelyek már az újszerű követelményeket tükrözik. Ilyen a célra irányuló komplexbrigádok szervezése a MÁV-nál és a Volánnál, valamint a szénbányáknál. Ez utóbbi vállalatnál jó minták találhatók a rövidszakaszos vállalásokra, és ezek rugalmas ösztönzésére. Korszerű értékelési rendszerre kínál példát a FÜTÖBER nagybátonyl gyáregysége. Fontos mozgalmat indított útjára: „Egy brigád — egy energiaőr” jelszóval az SKÜ Joliot Curie brigádja. „Egy brigád —több hasznosítható újítás” névvel a síküveggyár Komarov brigádja kezdeményezett mozgalmat. A ménkesi aknaüzem Nagy Pál Máté vezette szocialista brigádja a hármas jelszó kiegészítésére vállalkozott: szocialista módon nevelni formában. Ezek a brigádok azon a területen nyújtanak átlagon felülit, amelyen erre ténylegesen lehetőségük van. S ezt is várhatjuk el valamennyi kollektívától. Molnár Pál is, kint is... be jár. Szóval, nem éppen kellemetes viszonyok között éltünk, de hát akkoriban nem volt más. Ám aztán, hogy a vállalatnál látták: én nem akármilyen munkaerő vagyok, sikerült szert tennünk egy beszterce-lakótelepi, nagyon szép otthonra. És közben brigádvezetőnek is megválasztottak. Panaszra a vállalattal szemben egyáltalán. nincs okom. Sőt, kifejezetten örülök, hogy ilyen jó kollektívába kerültem. Mert, tudja, jó emberek gyűltek itt össze, soksok „emlék” megmaradt Tar- jánban meg másutt is a kezünk nyoma. Dolgoztunk a garzonházon, az Arany János utcai lakóházak építkezésein, s másutt. Példaként mint most már lokálpatrióta, mi kezdtük meg a „csapattal” a most már Beszterce-lakótelepnek titulált Sebaj-telep első tízemeletes házainak alapozását, majd azt követően, tető alá hozását. Nem dicseks-zem, de jól sikerültek. Sok-sok külföldi is elismeréssel nyilatkozott róluk. — Temérdek munkában vett részt brigádjával az elmúlt esztendők során. — Sajnos, én nem. Múlt év szeptemberében külhoni munkát vállaltam: „elszegődtem'’ abba a brigádba, amely Irakban vállalt hasonló jellegű tevékenységet, — Mint brigádvezető, cserben hagyta volt csapatát? — Nem! A vállalat érdeke kívánta így. Jelenlegi pénzügyi helyzetünknek nem ártott, hogy szert tegyünk ilyen bevételekre. — No meg (gondolom) a többletkereset is vonzotta. — Hát, nem tagadom, ez sem volt, egy utolsó szempont. Bár, mint említettem, két gyermekem van, s tudja, egy apának nehezére esik megvárnia a családjától, akárcsak egy-egy hónapra is. Mégis vállaltam a kiküldetést. Egyrészt szakmai szempontból, mert külföldön azért mégis csak sokat tud tanulni az ember, lévén, a világ másmás táján, jelen esetben Irakban, Bagdad közelében is má- sok-mások a szervezési fogások, új gépekkel, technológiákkal lehet megismerkedni. Ezt hasznosnak tartom. Aztán meg — ez is az igazság egy része — szeret az ember világot is látni. — De a legroeszabkor volt kint... — Igen. Dúlt a két szomszédos ország közötti háború, Ami igaz tart még a mai napig is, de ebből mi nem sokat érzékeltünk. Bagdad melletti két hűtőházat építettünk, ahonnan csak a zajló eseményekről tájékozódhattunk. — Mennyi időt töltött külszolgálatban ? — CSAKNEM EGY ÉVET. De ha nem ilyen háborús helyekre nyílik mód kikerülni, arra is szivesen vállalkozom. Lehet emberi gyarlóság ez, bár meg kell mondanom, csodálatos családi harmóniában élünk. Mégis, mindig vonz az ismeretlen, a távoli. Pedig, higgye el, ótt ' olyan megfeszített, munkát kell produkálnunk, a nem is akármilyet, ami miatt nem kell szégyenkeznie hazánknak. — És most, hogy itthon van? — Sajonos a régi brigádomba már nem kerülhettem vissza Tudja nálunk szinte hétről hétre változnak az emberek és a munkahelyek. Úgyhogy most a munkahelyek egyikén vagyok. Itt, a megye- székhelyen. — És jól érzi magát? — Nagyon. A családommaj együtt. A kicsivel is, meg a naggyal is... Karácsony György NÓGRÁD - 1982, október 10., vasárnap 3
