Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-09 / 237. szám
Megkezdődött a DRSZ—3 hírháló első nyomtatott áramköri lapjainak mérése a Budapesti Rádiótechnikai Gépgyár salgótarjáni gyáregységében, mely berendezés az elkövetkezendő évek főprofilját jelenti. A méréseket a gyáregység műszergyártó csoportja által készített célmúszt ken végzik. Képünkön: Kuris Gábor műszeripari technikus munka közben Merre jár az autóbusz? Az angliai Bristolban egy központi ellenőrző állomáson állandó figyelemmel kísérik j város negyven autóbuszvonalát és ellenőrzik, hogy a gépjárművek a menetrendnek megfelelően közlekednek-e. Ezzel az a céljuk, hogy a közlekedési rendellenességeket azonnali Intézkedésekkel megszüntessék, biztosítván az egyenletes közlekedést. Minden autóbuszban a vezető feje felett egy gázlézer készülék van, amely vörös sugarát forgótükrökre vetíti. A forgótükrök a lézersugarat le-fel mozgatják, így az autóbusz haladása közben letapogatnak egy bizonyos szélességű függőleges sávot a jármű útvonala mentén. A lézersugarakat visszaverő kis, téglalap alakú fémsávokat falon, lámpaoszlopokon helyezik el, a sűrűn lakott részeken egymástól 80 m, a külterületeken 160 m távolságban. Mivel maga a lézersugár nem alkalmas az autóbusz útvonalát jelző ismertetőjelek képzésére, a visszaverő fémsávok úgv vannak kialakítva, hogy a rajtuk végighaladó lézersugár az útvonal és a hely kódjelét képezze le. A fémsávról visszavert kódolt jelet egy érzékelő fogja fel és továbbítja a közvetítőkészülék adattárolójába; ez továbbadja a jelet a jelzőkészüléknek, amely addig mutatja a jelzést, amíg a következő visszaverő sávról az újabb jelzés be nem érkezik. Az útvonalak jelzőkészülékei a kódolt jeleket meghatározott időközönként rádióval automatikusan továbbítják az ellenőrző helyiségben lévő központi számítógépbe, amely az egyes autóbuszok legutolsó helyének adatait tárolja. Ezt az információt a számítógép egy táblára kivetítve mutatja. ha benyomják az illető útvonalnak megfelelő nyomógombokat. Átmeneti lakosok Salgótarjánban A Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat jelenleg 14 átmeneti lakással rendelkezik azon családok számára, melyeknek otthonát csak úgy lehet felújítani, ha a lakók kiköltöznek. Jelenleg Salgótarjánban több mint 600 olyan lakás van, melynél az elkövetkezendő években Ilyen mérvű felújítás válik szükségessé. Éppen ezért tovább gyarapítják az átmeneti lakások számát. Zagyvapálfalván a Szamuely úton már tető alatt van tíz újabb, s további tíz szerkezeti munkáit is elkezdték a napokban. A húsz lakást még az Idén szeretnék teljesen elkészíteni. Az első tíznek már várományosai is vannak, a felújítás alatt álló „Kilczer”- házból kiköltözendő családok. A vállalat további 15 átmeneti lakás létesítésére kért támogatást. Szilárd papír A távol-keleti habarovszki udósok olyan berendezést izerkesztettek, amely a papír- parban előállított minden négy- :etmétemyi papír súlyát há- om-négy grammal csökkenti. Kz új módszer a papírmaszsza úgynevezett vibrációs tulajdonságain alapul. A vibrációs berendezést a papírgyártó gép szitaasztalára kell felszerelni. Az általa létrehozott nagy erősségű akusztikai térben teljes egészében elroncsolódnak a szálak és ideálisan egyenletes lesz a massza elosztása, amely a továbbiakban a szárítódobokra kerül. Ennek a foly matnak az eredményeként a papír vékonyabbá, ugyanakkor háromszoros szilárdságává válik. Önállósodó élelmiszeripar Kiapadó crSforrások, növekvő feladatok. .Ebből a keltűn szorításból az ólclmlizerlpai a vállalati önállóság növeld- Kével próbál kibontakozni. Ke az önállóság jóval több én bonyolultabb dolog, mint * cégtábla kicserélése. Erről a kérdésről faggattuk dr. Kovács Imre MEM-minlsztcr- hcl.vcttest. — Ml volt a* alapvető oka a korábban meglehetősen központosított élelmiszeripar átszervezésének? — A mezőgazdaság állami és szövetkezeti vállalatai eddig is önállóan gazdálkodtak. Az élelmiszeriparban viszont meglehetősen tarka volt a kép. A sütőipari vállalatok, továbbá a mezőgazdasági üzemek, fogyasztási szövetkezetek élelmiszeripari üzemei önállóan dolgoztak, az állami élelmiszeripar (amely a tevékenység 80 százalékátadja) vállalati gyáregységei azonban tröszti illetve nagyvállalati rendszerben tevékenykedtek korlátozott önállóság mellett. Ezen a felemás helyzeten változtatni kellett. — Az elmúlt két óv során teljes önállóságot kaptak a baromfi-, bor-, cukor-, dohány-, édes-, konzerv- és söripari vállalatok. A középirányító trösztöt megszüntették, a vállalatok közvetlenül a minisztérium felügyelete alá kerültek. — Ez azt Jelenti, hogy mindenütt bevonták a tröszti zászlót? — Nem! Egyes ágazatokban a tröízti (gabona-, hús-, tej-, szeszipar), máshol a nagyvállalati (hűtő-, növényolajipar) szervezetek megmaradtak. Ez utóbbiaknái olyan belső szervezeti korszerűsítés készül, aminek értelmében a partneri kapcsolatok, a műszaki fejlesztés, az értékesítés, az érdekeltségi rendszer stb. területén 1983. január 1-től nagyobb önállóságot kapnak a vállalatok és a gyáregységek. A tröszti nagy- vállalati központ gazdálkodási és irányító szerepe csak azokra a feladatokra korlátozódik (ágazatonként differenciáltan), amelyeket jelenleg így célszerűbb ellátni. — A cukor-, a bor-, ■ dohányipar vállalatai már két, az édesipari gyárak másfél esztendeje, a baromfi-, a konzerv- és a söripar vállalatai pedig ez év eleje óta dolgoznak önállóan- Tapasztalatok összegzésére tehát már van lehetőség. Az önállósult vállalatok eltérő műszaki, technikai, személyi feltételekkel indultak, azokat a legalaposabb — az érdekelt funkcionális szervekkel együttesen végzett — előkészítés sem szüntette meg. Így az önállóvá vált vállalatok gazdálkodási színvonala természetesen eltérő. Nagyon lényeges viszont, hogy az átszervezés miatt egyetlen vállalat gazdálkodásában sem következett be- átmenti zavar, vagy visszaesés. A korábban átszervezett vállalatok közül egyik sem vált veszteségessé, vagy alaphiányossá. Ugyanakkor közvetlenebbé vált a kapcsolatuk a mezőgazdasági termelőkkel, a háttériparral és a kereskedelemmel. Erőteljesebben törekedtek a termékszerkezet korszerűsítéeére, javítani tudták a minőséget, s növelték' az exportárualapokat. — Elmondható tehát, hogy ezek a vállalatok, eltérő felszereltségük és vezetési szíh- vonaluk miatt, igaz különböző mértékben, de éltek az önállóság adta lehetőségekkel, bár a tartalékokat még korántsem merítették ki. A dohányiparban például kétszeres, a cukoriparban pedig négyszeres a fajlagos nye- reségmutátók közötti különbség a legeredményesebb és a legkevésbé eredményes vállalatok között. — Az önállóvá vált vállalatok egy részénél kifejezetten kedvezőek az eddigi tapasztalatok. Azok a vállalatok, amelyek termékeikkel befolyásolhatják a fogyasztói szokásokat, mint például a Békéscsabai Konzervgyár vagy az Egri Dohánygyár, egyre több új árut dobnak a piacra, bővítik a tevékenységi körüket. Mások, mint például a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat vagy a Közép-magyarországi Pincegazdaság kölcsönös előnyökön alapuló hosszú távú kapcsolatok kialakítására törekednek a mezőgazdasági üzemekkel, a bel-- és külkereskedelemmel. Keresik az új lehetőségeket, mert tudják és érzékelik, hogy áruikat nekik kell eladniuk és ebből kell megélniük. — Eriked elmet a hfteflenkedő- sért, de aligha képzelhető el, hogy az évtizedes beidegződés után valamennyi újsütetű vállalatnak minden a legjobban menne. .. — Több önálló vállalat viszont — bár etek is előreléptek — még keresi a helyét. A kezdeményezésben, az önálló gondolkodásban, a kockázatvállalásban, egyszóval a korszerű gazdálkodásban még nem olyan egyértelmű az előrelendülés, mint az előbb említetteknél. — Az önállóvá vált vállalatoknál természetesen továbbra is sor kerülhet ki- sebb-nagyobb belső szervezeti kiigazításokra, korszerűsítésekre (például leányvállalat alapítására), ha annak jó gazdasági indítékai vannak. Az a cél, hogy az önálló vállalatok üzemeinek, gyáregységeinek önállósága és az ott dolgozók közvetlen érdekeltsége tovább növekedjen, hiszen ez sok gazdálkodási tartalékot tárhat fel. — Most folyik a vállalati belső szervezet korszerűsítése. Például a vállalatok egyi- ke-másika (például a Hajdúsági Cukorgyár, a Kőbányai Sörgyár) nagyon jól él a kisszervezetek adta lehetőségekkel. Egy sor, korábban nehezen szervezhető, megvalósítható munkát sikerül így saját dolgozóikkal együtt elvégeztetni— Az önállési; esetire tőb* területen párhuzamos tevékenységhez vezet. Hogyan próbálj. ezt elkerülni? — Az élelmiszeripar átszervezése után több olyan feladat adódott, amelyet célszerűbb és főként gazdaságosabb közösen elvégezni. Ezért az önálló vállalatok létrehoztak olyan társulásokat (egyesüléseket, jogi személyiségű, vagy jogi személyiség nélküli társulást), amelyek kis létszámmal, a vállalatok megbízása alapján különféle szolgáltatást, koordinációt végeznek. Vannak olyan ágazatok, ahol a szolgáltató egységeket kifejezetten a szállításra, vagy az alapanyag-beszerzésre koncentrálják. Máshol az exportimport munkát bízzák közös vállalatokra. Nagyon lényeges, hogy ezeknek a társulásoknak a munkáját, létszámát, anyagi érdekeltségét az önálló vállalatok vezetőiből alakult igazgató tanácsok határozzák meg. — Milyen a* önállóvá vált, illetve a nagyobb önállóságot kapott élelmiszeripari vállalatok kapcsolata a mezőgazdasági üzemekkel? — Az élelmiszer-termelés a szántóföldtől az élelmiszerüzletekig olyan vertikális folyamat amelyben elkülönült szervezetben dolgozó (mező- gazdasági, élelmiszeripari, kereskedelmi) vállalatok, szövetkezetek vesznek részt. Ezért változatlanul a legfontosabb feladat a kapcsolat kölcsönös előnyök alapján való elmélyítése. Ennek pedig az élelmiszeripari vállalatok önállósága az egyik legfontosabb feltétele. — Az élelmiszeripar számára meghatározó a nyersanyagot termelő mezőgazdasággal kiépített kapcsolat- rendszer. A piachoz való rugalmasabb alkalmazkodás, a gazdaságos szerkezetváltás, egyáltalán: eredményes ipari tevékenység csak akkor lehetséges, ha van elegendő mennyiségű és minőségű nyersanyag. Ennek érdekében az éves és a több éves szerződéses rendszer fenntartása mellett a közös érdekeltségen alapuló szerződéseket Is általánossá kell tenni. A szerződéses kapcsolatoknál fejlettebb együttműködési forma a közös fejlesztésekben érdekelt társulások, új szó- használattal, területi integrációk. Jó példaként említhetők érre többek közül a Sárvári Baromfi-feldolgozó Vállalat, az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát, vagy a Petőházi Cukorgyár és az agráripari egyesülések között kialakult kapcsolatok. — Fontos, hogy a mező- gazdasági nagyüzemek mellett az élelmiszeripar — ha a nagyüzemek közvetítésével is — erősítse kapcsolatait a kistermelőkkel. Néhány fontos terméknél ugyanis a kistermelésnek meghatározó szerepe van és lesz még hosszú ideig. B. P. Nincs rozsdatemető Nagybátonyban Anyagokról — közelró! Mesélik, hogy amikor az esztergályos meglátta a megmunkálandó anyagot, először majdnem sírva fakadt. Aztán megbékélt, többedmagával föltette a gépre, annak rendje és módja szerint kicentírozta, beszorította a pofák közé és indított. Az ötödik műszak végére elkészült a négyszázhúsz milliméter átmérőjű csapágyház. ~ De mi volt még előtte! — Sajnos acélöntvény nem állt rendelkezésünkre — mondja Bocsok József főművezető —, így kénytelenek voltunk bugából elkészíteni. Ám, mivel a fűrészgépbe csak kétszázhatvan milliméter átmérőjű anyagot tudunk befogni, a darabolást gázzal kellett elvégezni. Egy ember két műszak alatt dolgozott vele, s közben elhasználta egy disso- us- és öt oxigénpalack tartalmát. Utána kicsit köszörűvel lesorjáztuk, legyalultuk a megkeményedett felületet és igy mehetett a gépre, — Nem egy olcsó mulatság. — Valóban. De néha a szükség törvényt bont, hiszen az aknák igénye gyors, majd- hogy nem azonnali, s nekünk sebesen kell cselekedni. Sajnos öntvény, nem az anyagosztály hibája miatt, nincs mindig kéznél. így tartani kell a szükség törvényt bont elvet — Mindenáron? — No, nem! Természetesen, az ésszerűség határainak megtartásával. A szénbányák nagybátonyi gépüzemének forgácsolói egy év alatt hozzávetőlegesen húsz tonna anyagot használnak fel, öntvényt, rúd- és idomacélt, bronzot. Igaz, öntvényből ritkán dolgoznak. — A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárral, a tatabányaiakkal, újabban meg a du- dariakkal és a mecsekiekkel állunk ilyen ügyekben kapcsolatban, s így biztosítjuk a nagyjából előre látható igényeket. De amikor váratlan, hosz- szú ideje nem volt meghibásodások következnek be, néha egy percig sem lehet késlekedni. Ilyenkor nincs arra lehetőség, hogy a formaságokat betartva, végigjárva a hivatalos utat, rendelgessünk. Vannak például olyan speciális alkatrészek, amikhez, lévén egyedi darab, amivel az öntödék nem szívesen foglalkoznak, mi magunknak kell a famintát elkészíteni, s így előfordulhat, hogy a késztermék elkészültéig beletelne egy esztendő is. Cz a mi munkánkba nemigen férne bele, hiszen az aknáknak folyamatosán termelni kell, nem állhat Je a szénosztályozó, mozgásban kell lennie a kötélpályáknak, s más fontos berendezéseknek. — Ez azonban, tetemes töb- letanyag-felhasználással jár. — Igaz — mondja Kecskés István fődiszpécser. — Az aknaegység csapágyházának elkészítésekor, amiről a főművezető beszélt, az anyagnak csaknem a nyolcvan százaléka került a hulladékba. Sajnos, majdnem hasonlóképp vagyunk a jóval drágább matériával, a bronzzal is. Pedig ebből jelentős mennyiséget használunk. És bizony nemegyszer előfordul, hogy kétszáz milliméter átmérőjű rúdból kell egy perselyt kiesztergálni és a hulladékarány itt Is elérheti a nyolcvan százalékot. — Nagy rozsdatemetőjük lehet — Az aztán nincs! — tiltakozik a főművezető. — Olyan ösztönzési rendszert dolgoztunk ki, amely minden dolgozónkat érdekeltté teszi, különösen a drága bronzhulladék összegyűjtésében. Akár hiszi, akár nem, az első fél év, hogy a forgácsot újrafelhasználásra visszaszállítottuk az öntödei vállalatoknak, néhány forint híjón félmilliós bevételhez jutottunk. — Meg aztán a sok hulladék — teszi hozzá Szarvas Imre, a forgácsolók diszpécsere —, nem is mindig rajtunk múlik. Gyakorta úgy tűnik, hogy az öntödék a tonnában vannak érdekeltté téve, nem a mérethűségben. Hányszor előfordul, hogy mondjuk egy tengelykapcsolóról, amire kész lesz, nyolcvan meg száz millimétert is le kell faragni. Aztán itt van például egy másik eset. Az osztályozói láncpálya perselyeinek! anyagát is ötven, hetfren milliméter, átmérőjű tömör anyagban kapjuk, s mire lészúrjuk, kifúrjuk oldalazzuk, odavész a hatvan százaléka. S ez többlet- munka, többletenergia. — És többletpénz... — Olyan is van — igazolja Horváth György normatechnológus. — Sajnos, ez különösen a forgácsolóknál, szinte állandó téma, bár a többlet- időkérést igyekszünk kiküszöbölni. Például, ha én tudom, hogy valamit öntvény helyett bugából kell elkészíteni, már eleve úgy állapítom meg a normát Néha ez azonban, mondjuk a túl „kövér” öntvények esetében, elkerülhetetlen. — Ám — veszi vissza a szót a főművezető —, nehogy úgy lássák, hogy mi ráfizetésesek vagyunk. Dolgozóink, különösen egy-két sikeres újítása vagy ésszerűsítése révén, ott takarékoskodnak, ahol tudnak. Űj eljárást, dolgoztak ki, például a csiilekerekek felújítására. És ez roppant jelentős, hiszen egy újnak az ára több mint kéteoernégyszáz forint, a felújítás pedig jóval ezer alatt van. A különt ’éget szorozza meg havi három záz- zal! Aztán itt van az uszta'on ez az EHOR-géphez szüks'- ges, úgynevezett Wicker sz’ vattyúfedél. Ha importbo szereznénk be, huszonkétezer forintot fizetnénk ki érte. Mi magunk „kihoztuk” hatszázból. Rácsodálkozpk: az egész elfér a tenyerében... Karácsony György 3 NÓGRAD — 1982. október 9., szombat 1
