Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

A szí ráki kastély belsőépítészeti munkája már részben elkészült. A napokban végeztek a Pásztói Építő-Szerelő Szövetkezet jobbágyi asztalosrész legének dolgozói a táblás parketta lerakásával.

A kastély északkeleti sarok pihenőjét láthatjuk a képen.

A pokol

és a paradicsom

A Santa Paola római plébánián ámuldozva vették tudomásul egy körkérdés eredményeit, melynek az volt a célja, hogy bevilágítson több mim húszezer hívő gondolkodásába és cselekedeteibe.

A terjedelmes kérdőívet egy több mint ezer személyből álló tesztcspoport állította ki. Már az első kérdésekre' adott válaszok villámcsapásként hatottak. A kérdésre: „Milyen hitigazságot tartasz a legvitathatóbbnak?” 57 °/n így válaszolt: „A pápa csalhatat- lanságát”. Még rosszabbul járt a hierarchia, azaz a papság rangsora a katolikus egyházon belül, melyet a megkérdezettek 60 %-a „ferde szemmel néz”.

Szilárdan vallják azonban Krisztus feltámadását és hisznek istenben, mint a világ teremtőjében. A fiílbegyóvás- hoz való visszatérés egyáltalán nem érdekli a megkérdezetteket. ,.Az emberek nem járnak gyónni, mert eltűrt a régi értelembe vett bűntudat” — vélekednek.

A 43 oldalas kérdőíven a válaszokból sok mindent megtudhatunk a mindennapi életről is.

„Uram, ön miért nem iszik?"

— Gyakran kérdezik meg tőlem Ismerősök, ismeretlenek, miután megtudják, milyen munkaterületen dolgozom; „Mondja Uram, ön egyáltalán nem iszik?” Mit válaszoljak, hogy ne nézzenek madárnak? Igen, sajnos, manapság az antialkoholistáknak kell megküzdeniük a környezetük előítéleteivel. Mert azt tartja a' közvélemény, hogy aki nem iszik, annak valami baja van, aki viszont sűrűn emelgeti a poharat, az belevaló kemény legény. Nézze, én valóban undorodom az italtól, mert naponta találkozom azokkal az egykoron belevaló, kemény legényekkel, akik önmaguk árnyékaként teljesen összeroppantak az alkohol súlya alatt. Roncsok, emberi roncsok, higy- je el! Bejönnek ide, vagy behozzák őket, s amikor oszlani kezd a köd a fejükből, próbálják megmagyarázni a bizonyítványt. Hogy az asszony hűtlenkedik, hogy a kemény fizikai munka, hogy a gyer,t meki hálátlanság... Egyszóval megpróbálnak mást hibáztatni azért, mert ók alkoholistává váltak. Hosszú évek tapasztalata mondatja velem, a sorrend általában fordított szokott lenni. Az asszony azért vált hűtlenné, mert a férj ré- szegeskedik, a gyerekek azért fordulnak el az apjuktól, mert annak egy józan pillanata sincs...

— Messziről jöttem én magam is. Lehetett volna alibim a kesergésre. Nevelőszülőknél nőttem fel Kecskeméten, nem volt tehát fenékig tejfel a családi indíttatás. Abba a kategóriába tartoztam, amelyet a VESZÉLYEZTETETT címszó alatt foglalnak össze. Szerencse, hogy volt bennem tartás, nem hagytam, hogy kicsússzon a talaj a Iában alól. Alig voltam húszéves, amikor a bátyám csalogatott, jöjjek dolgozni a balassagyarmati kórházba, meglátom, nem lesz rossz helyem. Jöttem és megjártam a fokozatokat. Először konyhai bevásárló voltam, aztán udvaros, magyarul takarítottam, rendben tartottam az épületek környékét, de szállítottam bútorokat is amolyan mindenesként. Hű de boldog voltam, amikor beteghordozóként már bent forgolódhattam a kórház folyosóin. Akkor talán nem is gondoltam még, hogy a rangot jelző fehér köpeny már nem kerül le rólam.

— Kemény terület volt az elmeosztóly, hozzá kellett edződni a beteg emberekhez, akik között alkoholistától kezdve, mindenféle lelki és idegsérült előfordult. Amikor elvégeztem a hároméves idegelme ápolói tanfolyamot, tudatosult bennem, hogy ez a munka a nehézségei ellenére szép feladatot szab a művelőjére, mert olyan emberekkel kell foglalkozni, akik a társadalom perifériájára szorultak, melegséget, szeretetet, jó szót csak a gondozóiktól kaphatnak. Jelenleg az alko- hológial osztály vezető ápolója vagyok, hetven-nyolcvan

beteg szervezett ellátásáról, jó körülményeiről kell gondoskodnom. Am az adminisztrációs munka, a szervezés, az ápolók irányítása nem elégít ki. A véremben van, hogy megismerjem az embert, az embereket, akik az osztályon fekszenek. Vannak visszajáró lelkek. Ok az akaratgyengeségben szenvedők. Fogadkoz- nak a kúra ideje alatt: többet nem isznak, csak egyszer kikerüljenek innen, egy hét múlva meg hozza visza őket az autó.

— Tudja nálunk otthon a családban állandó szóbeszéd az alkoholizmus, meg az ivás- ból származó mindenféle betegség, mert a fiam, bár lakatosszakmát tanult, itt dolgozik mellettem az alkoho- lógiai osztályon, a feleségem pedig segédápolónő a női elmeosztályon. Mondják is a lányaim, akiket nem sikerült egészségügyi pályára csalogatni „hagyjátok már abba ezt a témát!” Ok nem értik, hogy az az ember, aki több mint huszorhárom éve testilelki sérültekkel bajlódik, naponta találkozik sorstragédiákkal, nem tudja magát egykönnyen kikapcsolni, felszabadítani a mások gondjainak súlya alól. Állandó felelősséget érez a bentlévőkért.

— Hát Íme, ennyi. Ilyen hosszadalmas a válaszom a gyakorta nekem szegezett kérdésre; „Mondja Uram, ön egyáualán nem iszik?”

Közreadta; Veres Vince Lejegyezte: Kiss Mária

Változtatni nehéz

Eladósorba került

v

művelődési házak

— Mondja, mi volt legutóbb a művelődési házban?

— A kultúrban? — kérdez vissza kissé gyanakodva a harminc év körüli fiatalember. — Kérdezze inkább a bisztrót, he-he-he, arról őszintén szólva többet tudok mondani.

— A bisztróban mi volt?

— Mozi, összejövetelek, lag- zi most szombaton sajnos nem volt. Eseménytelen az élet.

A homokterenyei művelődési házban mostanában valóban eseménytelenül telnek a napok. Mi több, a községi közös tanácshoz tartozó többi intézmény sem bővelkedik programokban. Pedig a „területen” — azaz Homokterenyén, Nád- újfaluban, Jánosaknán, Mát- ranovákon, Mátranovák-bá- ny a telepen — élő ötezerháromszáz lélek művelődési házakkal igen jól ellátott, öt közül válogathatna. Ha volna érfeime. De mert nincs, megszületett az elhatározás, koncentrálni 'kell az erőket, státusokat, a közművelődésre fordítható pénzt, abba az intézménybe, ahol leginkább adottak a feltételek az eredményes munkára, a környék köz- művelődésének fellendítésére. Ezzel párhuzamosan a művelődési házak (már rég) feleslegessé vált nagytermét más célra kell felhasználni. Csikó István, a közös községi tanács elnöke:

— A tanácsi apparátusban nincs a közművelődéshez értő ember Ezért szeretnénk mielőbb létrehozni az integrált művelődési intézményt. Egy évvel ezelőtt elmondtuk a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységében, hogy szeretnénk, ha a körzet központja a Ganz-MÁVAG szakszervezeti művelődési ház lenne. A gyáregység vezetőinek tetszett az elképzelés, de a vasasszakszervezet országos központjának jóváhagyása nélkül nem megy. Azóta várjuk a vasasszakszervezet engedélyét.

— S történt-e valami a művelődési házak nagytermével?

— A nádújfalui házban most bútorvásár van, közben pedig arról tárgyalunk a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalattal, hogy Fészek Áruházat alakítanának ott ki Jánosaknán, a régi bányász művelődési házban, a nyomdaipari vállalat cimkeüzeme kapna helyet. Csak a vállalatoknak ingyen kellene, úgy gondolják, mi meg akarunk szabadulni ezektől a helyiségektől. Holott, mi hasznosítani akarjuk. A homokterenyei épület sorsa is kérdéses még, talán átköltözik a tanács, talán nem.

— Elég sok a feltételes mód, a talán. Mikorra akar* ják összevonni az intézményeket?

— Ezerkilencszáznyolcvan- keltőben el kell végeznünk.

*

Míg a tanácson az új intézményrendszer jogi és adminisztratív hátterén munkálkodnál!, a homokterenyei körzeti iskolában a tartalmi változásokon a hangsúly.

— A nevelési-oktatási tervek megvalósítása csak a társ- intézmények összehangolt munkájával lehetséges. Tantestületünknek sem közömbös tehát, hogyan jön létre az integráció, — kezdi az eddig elvégzettek ismertetését Pál Gyula igazgató. — Megtörtént annak idején az iskola körzetesítése, bevált. Tavaly összevontuk a községi és iskolai könyvtárat. Eredményei és előnyei kézenfekvőek. A gyerekek közvetlen kapcsolatba kerültek a könyvvel, a könyvtári órák természetesek és nem ünnepélyesek. Értéknek tekintik a könyvet és megbecsülik. A gyerekeken keresztül, a szülőkhöz is köny- nyebb az út. A tantestület tagjairak személyre lebontott feladatterve van a közművelődési munka javítására. Idén nyolc szakkört indítunk a Ganz-MÁVAG művelődési házzal közösen. Hely, pénz,

szakember szempontjából egyenletes az elosztás a kél intézmény között. Nyolcvan- négyig szóló feladattér vün k* ben konkrétan megfogalmaztuk, hogyan akarjuk teljessé tenni kapcsolatainkat a leendő művelődési központtal.

*

Az egységes . közművelődési rendszer kialakításán/ik gom dolata nem Homokterenyén született meg, megyei, illetvé járási kezdeményezésről van szó. Sándor Zoltán, a salgóH tarjáni járás közművelődési előadója hogyan látja megvan lósitésát?'

— Nem találtunk mi fel semmi újat. A körzetben levő intézményeknek eddig i9 együtt kellett volna működni. A változtatásra azért volt szükség, mert ezt nem tudták megoldani. Szeretnénk lehetővé tenni, hogy a Ganz- MÁVAG kisugárzása és vonzása egyszerre érvényesüljön. Módszertani központ lesz, sok helyi kiscsoporttal, klubbal és nívós rendezvényekkel. Ehhez adottak a feltételek.

Valóban adottak, ml több minden körülmény azt igazolja, szükség van a változtatásra, és ilyen jellegű változtatásra van szükség. Az érintett községek lakói is niesz- szeménően támogatják a törekvést. Csak... Csak Mátra- novákon a Ganz-MÁVAG szakszervezeti művelődési házban alig tudnak minderről. Azaz hogy, pontosan tudnak mindent, ám mostanáig semmilyen utasítást nem kaptak erre vonatkozóan, hogy készüljenek fej a körzet ellátására, dolgozzák ki az elképzeléseiket Amit eddig tettek, a ház népművelői saját kezdeményezésként- tették... Közel az év vége; S a vasasszakszervezet engedélyének; megérkezéséig sem ártana valamit tenni. Hogy a váltás, azaz a kezdet zökkenőmentes legyen.

Veszprémi Erzsébet

Döntött a Legfelsőbb Bíróság

Vissza a gyártónak!

tott arra, hogy a szakértői vélemény szerint valamennyi javítás elvégzése után is a traktor teljesítménye és értéke tíz-tizenöt százalékkal csökkenne. A Polgári Törvény- könyv értelmében, ha a hiba nem küszöbölhető ki, vagy a javítást nem vállalják, illetve annak elvégzése rövid idő alatt értékcsökkenés és a Vevő érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges, a vásárló a szerződéstől elállhat. h. e.

A vásárlók védelméről hangzott el állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróságon.

Az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezet egy vállalattól egymillió forintért importból származó lánctalpas traktort vásárolt. A gép rövidesen elromlott, számos rejtett hibája is előjött, a javítás pedig alkatrészhiány miatt akadozott. Ezek után a tsz az eladó ellen pert indított, amelyben a vételárat visszakövetelte. Keresetéhez csatolta a MERT (Minőségi Ellenőrző Rt) szakvéleményét, amely szerint 45 darab hasonló típusú lánctalpas traktort vizsgáltak meg és azokat gyártási hibák miatt a rendeltetésszerű célra alkalmatlannak találták.

Mind a megyei bíróság, mind a Legfelsőbb Bíróság a tsz-t a traktor visszaadására, a vállalatot pedig a vételár megtérítésére kötelezte.

Az ítélet indoklása rámutaMEG ALKUVAS eredménye a cím. Nem jó, mert semmitmondó, mert az égadta világon semmit el nem árul a mondandóról. Mentségem csak annyi, hogy kény- szerűségből írom a cikk fölé: nem is annyira cím, mint CÍMZÉS gyanánt, Fölsejiik ugyanis egy halovány reménysugár: ezzel a trükkel talán el is jut az illetékesekhez a közérdekű észrevételcsokor. Különösképp akkor, ha a tisztelt nyomdászkollégák is megértést tanúsítanak, az ügy iránt, és nem sajnálják a nagyméretű betűről a festéket.

„VAN VALAMI ÉRTEI,- ME?” — ezt már a sorstársak kérdezik keserűen, amikor arról tanakodunk, hogy újból kellene szólni (egyre szaporodó) bajainkról. A kétség jogos, hiszen a ' NÖGRÁD június 1-i száma egyáltalán nem sajnálta a helyet a Cserhát már-már kétségbeejtő közlekedési helyzetének ismertetésétől — csak éppen visszhang nélkül maradt minden tény. Mi tagadás, enyhén szólva is nagyvonalúságnak tűnik, hogy a VOLÁN agyonhallgatja a LEHET LE- jFELÉ NŐNI! című írást- Oly’ annyira, mintha az em-' foerek alapvető érdekeit sértő közlekedési hátralépés bírálatával éppenséggel egy díszmadártenyésztő klubnak, nem pedig a megyei közlekedési vállalatnak illenék „vitába szállni”.

Júniusban már azt hittük,

hogy közlekedésügyben itt a béka feneke, hogy annál lejjebb már tényleg nem lehet nőni. S amilyen természetesnek vette a monopolhelyzetben levő VOLÁN, hogy az utasok érdekeit sértő döntéseihez semmi köze az utasoknak és így magyarázattal sem tartozik, az élet úgy tanít a felismerésre: a lejjebb, még sokkal lejjebb is lehet.

SÍRNI volna kedve az embernek, amikor rádöbben: az érdekek össze nem hangolásával mennyire nem becsülik. Nem elég, hogy a legelemibb feltételnek nem tesz eleget a Volán: képtelenség az esti vonattól hazajutni, mert húsz perccel korábban elmegy a busz. Nem elég, hogy „nincs” menetrend. Hogy akkor közlekedik a busz, amikor a pilótának kedve tartja. Vagy amikor ébred. (Az ember pedig rágja a körmét, hogy hajnali öt óra negyven perckor ott áll a megállóban, a busz meg jön hat órakor. Vagy elment három perccel az indulási idő

V o

előtt.) Nem elég, hogy a korábbi kritikáknak semmi foganatja, hogy hiányzik a legelemibb utastájékoztatás. A Cserhátba induló utasnak hosszas téblábolás után kell rájönnie, hogy egy Szarvas- gede—Héhalom feliratú járat az „övé”. Nem elég, hogy rendre' kimaradnak a járatok. (Inkább akkor törölnék a menetrendből, hogy számítson rá az ember. Ezt persze nem teszik, mert rögvest romlana a statisztika.) Nem elég, hogy egy megyeszékhelyre történő utazásnál oda- vissza két, két és fél órát kell Pásztón „üresjáratban” eltölteni, mert véletlenül sem pászolnak a buszok a vonatokkal. Sem délben, sem este.

A MENETRENDEKET kell csak összehasonlítani, hogy az - iszonyatosan nagy „lyukak” szembetűnjenek. Bár, a menetrend már csal,' mert a legújabb döntés következményeként nincs már csatlakozás a Pásztóról Salgótarjánba és Hatvanba reggel nyolc

I á n

óra után pár perccel — ideális időben — induló vonatokhoz sem- A busz néhány perccel később ér be, mint ahogy a vonatok elindulnak. Miként egyeztették a különböző érdekeket — erre is kíváncsi voltam, amikor kisemmizett, lehetőségemtől megfosztott, semmibe sem becsült utasi mivoltomban az újabb változásról kérdeztem az ecsegi tanács titkárát.

Lehet megkapaszkodni: ez a tanács nem is tudott a döntésről. Volt már ez ügyben tanácstagi panasz is, ennek következményeként pedig levelet írt a tanács a Volánnak. Magánnyomozásom sem vezetett eredményre: egyáltalán, mikor indul az új járat, ha nem is éri el a vonatot. Az egyik sofőr nyolc óra előtt öt perccel Kozárdon már ott akar hagyni, a másik nyolc órakor még be nem fut a kocsival. Sebaj, gondolom, majd útbaigazít a pásztói menetrendtáblázat. Nem igazít útba! Több mint két hetet megélt már a változás, de a kutyának sem jutott

eszébe, hogy az utasra is tartozik a menetrend — azóta sem igazította ki senki. Egykedvűen hallgatja kétség- beesett észrevételeimet a Volán pásztói telepének vezetője is, s még csak any- nyit sem mond: elnézést kérünk. A reggeli órákban beszélgetünk. Este megnézem a menetrendtáblázatot — még mindig titok, hogy mikor kell az új rend szerint érkeznie a busznak.

A táblázat változatlan. Akárcsak a közöny. Meg a flegmaság. Sorstársam — akivel az út. szélén hoz össze a kényszerűség (érkezvén ő is a busz nélküli esti vonattal), szintén panaszkodott a Volánnál, Meg is kapta a választ: ménjen taxival!

JAVASLATOKAT az utasok is megfogalmaznak- Ízelítőül ebből néhány. 1.: Az esti vonattól induló buszok egyike többnyire két(!) utassal közlekedik, ez várjon húsz percet a vonatig. 2.: Miért nem találja ki a Volán, hogy a kevés utassal közlekedő járatokra mikro- buszt állítson be a panoráma Ikarusok helyett? 3.: Délelőtt tíz óra 50 perc helyett kb.

11 óra negyvenöt perckor induljon a Csécse—Ecseg— Kozárd—Pásztó járat. így legalább a déli vonatokhoz lenne normális csatlakozás.

4.: A reggeli csécsei busz egy kozárdi kitérővel pótolhatná a legutóbb tönkretett reggeli vonatcsatlakozást. Arról nem is beszélve, hogy az kedvezne a középiskolába és a munkába járóknak is.

HIGGADT javaslatok. Bár a kedélyek erősen felborzoltak, s a kérdés sem ok nélküli: miért nem azok gondolkodnak ezeken a variációkon, akik ezért kapják a fizetésüket? S legyen akármi a javaslatok sorsa, vigaszunk azért van: ennél rosszabb már nemigen lehet. Bár, ki tudja, mire telik még a fantáziából, hogy megutáltassák az emberekkel a lakhelyüket. S azt hiszem, igen sokan leszünk, akik bekopogtatunk a nagyközségi, meg a városi tanácsok lakásosztályaira: inkább lakás kell, mert a közlekedés a településpolitika alapvető érdekei ellen dolgozik.

Vajon melyik megoldás (lesz) az olcsóbb?

Kelemen Gábor

1 NÓGRÁD - 1982. október 3., vasárnap 5