Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-31 / 256. szám

Á látvány szépsége Á barátság jegyében Réti Mátyás képei a Képcsarnokban Réti Mátyás festőművész minap nyílott kiállítása a Kép­csarnok salgótarjáni bemutató- termében egy szempontból mindenképpen egyedülálló. A megnyitó idejére a képek többsége már elkelt, lelkes műgyűjtők megvásárolták. Er­re a nógrádi megyeszékhelyen még nem volt példa. Arra már igen, hogy a képcsarnok! tárlatokon legfeljebb néhány mű lelt gazdára, vagy éppen egyetlen egy sem. Anélkül, hogy messzemenő következte­tést kívánnánk levonni az ilyen jellegű bemutatókon tör­ténő vásárlások adataiból a művek esztétikai értékére vo­natkozóan, annyit mindenkép­pen megjegyezhetünk, hogy a Ivözönség igényével és ízlésé­vel — ha tetszik, ha nem — mindenképpen ajánlatos szá­molni. Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy az állam anyagi eszközeit, a társadalom érdek­lődését — és ezzel összefüg­gésben képzőművészeti alko­tások iránit megnyilvánuló vá­sárlási készségét —, valamint a képzőművészeknek mindet­től már-már teljesen „füg­getlenedő” alkotói magatartá­sát előbb-utóbb ajánlatos leg­alábbis némileg szinkronba hozni. Szó sincs arról, hogy mind­ez automatikusan egyértelmű lenne az esztétikai normák le­szállításával, a színvonalta- lanságnak tett engedménnyel, a kommersz favorizálásával. (Nem utolsósorban éppen a művészeken múlik, hogy ez egyre ritkábban forduljon elő.) Az évek óta az ál­lam által raktárra vásárolt művek azonban már régóta jelzik milyen mély a szaka­dék a képzőművészeti pro­duktumok egy része és a va­lóságos igény között. S tegyük hozzá, ez távolról sem min­dig a közönség alacsony esz­tétikai kultúrájából követke­zik. Ami nem jelenti azt, hogy itt is ne lenne még bőven tennivaló. Ennyit általában, és inkább csak utalásként ezen időszerű kérdéskörre. A mostani képcsarnoki be­mutatóról szólva, a hagyomá­nyos festői eszközökkel való képalkotás változatlan hazai közönségsikere a legszembetű­nőbb. Az 1922-ben Tiszadobon született művész, aki rajzta­nárként tevékenykedett több évtizeden át, mindig is meg­tisztelte közönségét a közért­hetőséggel. Ezt azonban mes­terségbeli komolysággal teszi s festészetének a valóságközel­ség az alapvető vonása. Él­ményanyaga meglehetősen be­határolt, riem megy túl a pa­raszti élet, a-falu, a történel­mi kisváros, a táj ábrázolásán, ezek ismert és kedvelt témái a közönségnek is csakúgy mint a csendéletek. Amit szellemi izgalomban, gondolatiságban nem nyújtanak a művek, azt némileg pótolják a tárgyi va­lóság festői ábrázolásában az objektivitásra való törekvés­sé}, a vizuális tapasztalatok tényleges visszaadásával, hang­vételük személyes jellegével, Salgótarjánban 39 festményt állított ki a művész. Ezekben beszámol azokról az élménye­iről, amelyeket a természeti világ, anha'k formái és színei váltanak ki belőle. A formák a színek festői átélése hiteles, a kifejezett látvány naturaliz­mustól mentes, többnyire lírai töltetű. Soproni utcáiban, szentendrei városképeiben, budavári szögleteiben, falusi házaiban, csarodai, hollókői templomaiban, e templomok­ban megőrzött stílusokban, csendéleteinek bensőséges vi­lágában a jelenségekben rejlő esztétikai értékeket hitelesen és közérthetően mutatja fel. A lovas kocsik, a gulyák, a ka­nyargós utcák, a,z életképek előadásmódja hiteles, s- a lég­kört élénk tónusokkal fejezi ki. Egy-egy tájat sokszor meg­fogalmaz, de sohasem ismétel. Szívesen gyönyörködik a láto­gató a látvány szépségében Réti Mátyás negyvenedik egyéni bemutatkozásán. T. E. Á tél előtt és még előtte MeghBkkenre láttam a minap, október utolsó harmadában, hogy egy „Kispolszki” tetején már ott díszelgett két pár síléc. A fényes napsütésben nem volt ínyemre a télre gondolni. Am mint később kiderült, ha a hóra nem is, a téli programokra kellett volna. A télközép egyik legcxponáltabb eseményét a szilvesztert például kénytelenek mindazok másutt tölteni, akik a megyei idegenfor­galmi hivatal, vagy az IBUSZ ke­zelésében levő szórakozó-, pihenő­helyeken szerették volna. Ügy tűnik népszerű a megye, hiszen legtöbb helyre már hónapokkal ezelőtt igényt tartottak sokan az országból. Olyannyira, hogy az eresztvényl turlstaházat már ta­valy december végén lekötötte magának egy budapesti társaság. A „Dornyaiba” Szegedről érkez­nek. a balassagyarmati Ipoly Szállóban román vendégek szil­vesztereznek, a Hotel Karancsban az IBUSZ vendégeként budapesti és miskolci csoportok Jönnek az évköszöntőre. A Hotel Salgóban a Hudaoest Tourist kötötte le a helyet, de Itt is, mint a salgó­tarjáni kempingben, a fennma­radt helvékre visszatérő vendégek kérték elhelyezésüket. ELŐTTÜNK A TÉL Természetesen ez a megyére vonatkozik;, hiszen az IBUSZ ka­rácsony tájt, szilveszteri, prágai, pozsonyi, eperjesi, vagbesztercei útjaira van még hely. Am ezek­re a november másodikán a Ka- rancs Szállóban megnyíló, Cseh­szlovákiát bemutató kiállítás első napján lehet jelentkezni. Ha már slicc, akkor sítúrák, síeléssel egybekötött programok is eszébe jutnak az embernek. Bizony, nem egészen jó a hír, miszerint előre tervezett progra­mok nincsenek, csupán megfele­lő szánni jelentkezés eseten indí­tanak túrákat, tanfolyamokat. No és mi történik akkor, ha a meg­felelő létszámból Jó néhányan más és más helyre szeretnének menni? Legfeljebb elmarad a program. Hazai pályán viszont az a gond, — különösen az utóbbi évek tapasztalatai alapján —, hogy kiszámíthatatlan, a termé­szet mikor szórja be tartósan hó­val a sípályákat. Viszont az orosz tél csodált van mód megtekinte­ni az IBUSZ rigai vagy leningrá- di útjain. Különösen a városi embereknek van .már, vagy még lesz olyan téli élménye, ami különlegesség- számba megy. Ilyen a disznóölés is. Bizonyára az idegenforgalmi hivatal szakemberei is erre gon­doltak, amikor programba iktat­ták a részvétel lehetőségét. Szinte csak nyári szokásnak te­kintjük a kirándulásokat, pedig a téli nógrádi tájnak is megvan­nak a maga egyedülálló szépsé­gei, s ha mindezt tetézni tud­juk azzal, hogy egy-egy hét vé­gén megtanuljuk mondjuk a szö­vés, hímzés, fafaragás, gyermek­játék-készítés alapfogásait, talán ellenkező előjelűre fordul ben­nünk a gondolat: „Ugyan hová lehet télen menni?” MÖGÖTTÜNK EGY SZEZON Ila szegényesnek is tűnik a teli kúiálat, azt meg kell állapítani, hogy az igényekhez igazodott. Tavasszal, nyáron, kora ősszel „mozgunk” inkább, a tél hide­gen hagy minket. Az elmúlt há­rom évszakban mintegy ötezren vették igénybe az IBUSZ felkí­nált utazási lehetőségeit. Különö­sen Olaszország örvendett népsze­rűségnek. A baráti országokba valamivel kevesebben utaztak, mint az elmúlt évben, ám a szovjet utak rendkívül népszerű­ek lettek — különösen a Fekete­tenger vonzotta az utazókat —, és mi sem jellemzőbb a népsze­rűségre, mint, hogy most egy hó­nap alatt három különvonat is indul a Szovjetunióba. Ez orszá­gosan is egyedülálló. Mindezekre a világot járók külföldi utaknál 22 milliót, belföldi utaknál 7 mil­lió forintot költöttek. <őd) Gazdag és tartalmas ese­ménysorozat jelzi megyénk­ben is azt az egész éven át tartó barátsági tevékenységet, amely különösen ezekben a hónapokban még inkább élénkülőben van. Nógrádban e munka külön sajátosságai közé tartozik, hogy idén ün­nepeljük a Kemerovo és Nóg­rád közötti testvérmegyei kapcsolat másfél évtizedes évfordulóját is. L. A. Gorskov, az SZKP KB tagja, az SZKP Kemerovo megyei Bizottsá­gának első titkára írja A ba­rátság útján című tavaly megjelent kétnyelvű kötet elő­szavában, hogy: „Barátságunk a világnézeti azonosság tala­ján fogant, az országaink messze előre mutató fejlődé­sét meghatározó marxi—leni­ni tanítás lobogója alatt." A barátsági tevékenység­ben megyénk lakosságának különböző rétegei vesznek részt, érdeklődési körüknek megfelelően az MSZBT-tag- csoportok .tevékeny irányítá­sával. Napjainkban megyénk­ben 49 MSZBT-tagcsoport mű­ködik, közülük 23 ipari, ki­lenc mezőgazdasági, 14 in­tézmény s három az úgyne­vezett egyéb termelő ágazat­ban dolgozókat tömörítő cso­port. Ezekben összesen csak­nem 40 ezer ember ismerke­dett meg az évek során a ba­rátsági munkával s szerzett — túl az ismereteken — él­ményeket, személyes kapcso­latok, színes rendezvények kapcsán a Szovjetunió népei­nek életéről, az együttműkö­dés eredményeiről. Az örvendetesen sokszínű események sorából példaként — s a teljesség igénye nél­kül — emeljünk ki néhányat. Az MSZBT-tagcsoportoknál október közepén fejeződött be a Szovjetunió megalakulásá­nak 60. évfordulójára rende­zett „60 év 60 kép" című fej- törőjáték, amelynek sorsolá­Más formájút is gyorsan Tavaly a megye két váro­sában, Balassagyarmaton és Salgótarjánban is bevezette a gyors javítást a Salgó Cipőipa­ri Szövetkezet, melynek rész­legei azóta nagy forgalmat bonyolítanak le. Emellett tar­tani tudják a garanciális ja­vítások nyolcnapos időtarta­mát, s különösen gyorsan ké­szítették a sérülteknek az or- thopéd cipőket. A szövetkezet egyébként a közelmúltban a MÁV Buda­pesti Igazgatóságával kötött szerződést a megyei és a Hatvan környéki rokkantak ortopédcipő-ellátásnak biz­tosítására. amelyet azóta is megelégedésre végeznek. BECSAPÓDIK A NEHÉZ, szürke ajtó, majdnem össze­ütközünk a kilépő fiatalasz- szopnyal. — Bocsánat, a könyvtár­ból? — Buta kérdés, már ahogy az ilyenkor lenni szo­kott, az ajtó mögött a szé- csényi nagyközségi könyvtár, a fiatalasszony keze tele van könyvvel. — Onnan. — Mit vett ki? — A kislányomnak mese-, könyvet és mai magyar iro­dalmat. Németh Lászlót, Szil- vúslt... Ne haragudjon, sie­tek. • Közben egy osztálynyi ha­todikos gyerek kígyózik fel a lépcsőn. Nagy hanggal indul­nak, mire a kölcsönzőterem­be érnek, elcsendesednek. A tanárnő „átadja” őket- a könyvtárosnak elkezdődik a könyvtári óra. — Nem idegenek nálunk, alsó tagozatos koruk óta rendszeresen járnak hozzánk, hogy ismerkedjenek, barát­kozzanak a könyvvel, meg­tanuljanak otthonosan mo­zogni a könyv birodalmában — magyarázza Fasching Ká- rolyné, a szécsényi Krúdy Gyula könyvtár vezetője, aki éppen húsz esztendeje, hogv az intézményben dolgozik. A napközisek számára könyv- J,' ' i vetélkedőket szervezünk, az úttöi'ő'-'nek ünnepi raj- gy üléseket. „Megbarkácsolt" könyvek Egy óta a szécsényi könyvtárban Ha már elkezdtük a könyv­tár különböző rétegeknek, életkorúaknak szánt prog­ramjai ismertetését, járjunk a végére. A mezőgazdasági szakkö­zépiskolához ugyancsak jó kapcsolat fűzi a könyvtárat — az olvasás szempontjából, talán fordítva. A tantervhez kapcsolódó rendhagyó iroda­lomórákon túl kifejezetten a szakközépiskolás fiataloknak gyakran szerveznek író-olva­só találkozókat, könyvheti, könyvhónapi rendezvényeket. — A szécsényi üzemek mű­velődési bizottságaival nagy­szerűen összedolgozunk, a szocialista brigádok kulturá­lis igényeinek kiszolgálásában, és az igények továbbfejlesz­tésében partnerek vagyunk. S aztán itt van a nyugdíjas­klub ... — Fasching Károlyné szavaiból kitettszik, az öre­gekkel való foglalkozás szí­véhez közelálló. Gyakran szalad át az öre­gek napközi otthonába, hogy könyvismertetőket tartson, megbeszélje az idős emberek­kel legutóbbi olvasmányéin! nyűket. Azok pedig maras talják: „Kedveském, mond csak, mi ráérünk, és oly; jó hallgatni.” Ilyenkor könyvtárvezető összeválog egy ruháskosárnyi könyv is, hogy az idős emberi helyben kölcsönözhessene A könyvtár elsődleg funkciója végül is a kölcsöi ző szolgáltatás. — Harmincnégyezer k tét, hatvanféle folyóir; ezerszáz hanglemez közül v lógathat az ezerháromsza huszonhét beiratkozott olv só. — Ottjártunk ideje ala ez utóbbi szám többször m dosult, újabb beiratkozok jc tek. A könyvtárban napon hetven-nyolcvan ember fo 'dúl meg — hát nem csoda. — Milyenek a szécsényii olvasási, kölcsönzési szók sai ma? — Nőtt az érdeklődés mai magyar irodalom irár szeretnénk remélni, hogy mi'író-oivasó találkozóinkn; is köze van ehhez. Ugyana! kor csökkent a külföldi kiás szikusok keresettsége. De ál­talában a szépirodalom rová­sára gyakoribb a szakköny­vek kölcsönzése. Az utóbbi tíz év tendenciája, hogy a könyvtár lassan beépül a termelésbe. Az állományunk is követi az ilyen irányú fej­lődést, ami nem éppen sze­rencsés, hisz a gyűjtőköröket nem lehet aránytalanul ala­kítani. Ám a könyvbeszer­zésre fordítható évi 70 ezer forint kevés. El fog jönni az az idő, amikor a beszerzett könyvek és a kiselejtezettek száma egyezni fog, akkor pedig nem nő a könyvállo­mány. Pedig a szécsényi könyv­tárban sok mindenen keresz­tül kell mennie a könyvnek, hogy leselejtezzék — nem szánják rá magukat egyha­mar a munkatársak. Ha egy régi könyv átköttetése többe kerül, mint egy új megvéte­le, akkor maguk látnak hoz­zá házilag megjavításához. A gyermekkönyvek között kü­lönösen sok az ilyen „meg­barkácsolt”, ragasztószalag­gal megerősített kötet. A GYEREKEK MOCOROG­NAK az olvasóteremben, vé­ge a könyvtárórának. Ahogy lefelé haladunk a lépcsőn, úgv erősödik a gyerekhad lár­mája. Jai, csak nehogv ösz- szeszaiadiuhk az alténál. a mára rn»g várható 30—40 lá­togató valamelyikével. . Sára decemberben kerül sor. A játék igen nagy érdeklő­dést váltott ki, kevés-nek bi­zonyult a kiadvány. Ügy lát­szik, az MSZBT által felnőt­teknek, diákoknak szervezett játék közül az elmúlt öt év­ben ez volt a legeredménye­sebb, a legösztönzőbb. Érde­kesek voltak a kérdések, sokoldalú ismeretszerzésre nyújtottak lehetőséget. A szépséghibák közé tartozik, hogy a szervezők közül a KISZ KB későn juttatta el a rejtvényfüzeteket az ifjúsági szervezetekhez; mintegy két héttel a beküldési határidő előtt. Egyébként, jelzi az igen nagy érdeklődést az is, hogy kevés volt a rejtvényfüzet, amelyet igen sokan pénzért is megvásároltak volna. Ez talán tanulság á jövőre. Már megtörtént a felhívás a megyei úttörőelnökség ál­tal meghirdetett „Aranyhíd” című általános iskolai gyer- mekrajzpályázatra is. A zsű­rizésre e hónap végén kerül sor. Utána kiállításon mutat­ják be a legjobb gyermekraj­zokat Salgótarjánban, a Ko­hász Művelődési Központban. A tárlatot pedig később ván- doroltatják. Az ipari és a mezőgazdasá­gi MSZBT-tagcsoportok szoci­alista brigádjai vesznek részt a „Távoli városok—közeli ba­rátok" című vetélkedőben. A A házi versenyek ebben a hó­napban befejeződnek, a rész­vétel örvendetesen nagy, 21 tagcsoport vetélkedik. A me­gyei döntőket december 10-én a szécsényi ELZETT-ben, de­cember 11-én a nagybátonyi FÜTÖBER-ben és a salgótar­jáni Kohász Művelődési Köz­pontban rendezik meg. Me­gyénkben a központilag kia­dott forgatókönyvet bővítet­ték a Kemerovo—-Nógrád kap­csolatára vonatkozó kérdések­kel. A márciusban megrende­zendő országos középdöntőbe három csapatot juttathat to­vább a megye. A „Ki tud többet a Szovjet­unióról?” című középiskolai vetélkedőre november 1-ig le­het jelentkezni. Tavaly először a dolgozók középiskolájából is neveztek a vetélkedőre, re­méljük, idén is így lesz. A Nógrád megyei Moziüze­mi Vállalat novemberben éa decemberben rendezi meg a szovjet filmek ünnepét. A szovjet filmek hagyományos ünnepére, a szovjet filmek fesztiváljára november 4-től 10-ig kerül sor megyénkben. Ezen belül négy filmnek lesz premierje Nyikolaj Gubenko • Ősszel a tengernél: Irina Pov- lavjanszkaja; Megbocsátás; Nana Mcsedlidze Az öszvér nem megy esküvőre; Viktor Gresz Fekete tyúk. Emellett még több filmet játszanak, többek között az Agónia (Raszputyin és a Romapovok) című kétrészes filmalkotást. A szovjet filmheteket pedig novemberben és decemberben tartják, valamemyi moziban láthatnak újabb filmalkotá­sokat az érdeklődők. A „Nógrád megye bemutat­kozik" című Keínerovóba kül­dendő barátsági vándorkiál- lítái hazai megnyitóját decem­ber 2-án nyitják meg Buda­pesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A kiállí­tás előkészítésében igen aktí­van kapcsolódnak be megyénk üzemei és intézményei. A tárlat egy hétig lesz majd nyitva. A Kemerovo és Nógrád kö­zötti testvérmegyei kapcsolat 15 éves évfordulója alkalmat nyújt arra iá, hogy az MSZBT- tagcsoportok áttekintsék ed­digi tevékenységüket az el­múlt évtized eredményeit. Számos tagcsoportnál díszei és tartalmas albumokat készí­tenek ebből az alkalomból. Tóth Elemér Három éve alakult a salgótarjáni úttörőházban a makra­mészakkör, melynek közel tucatnyi kisiskolás a tagja. A kezdők az alapfogásokkal ismerkednek, s a haladók már saját igény szerint különböző ajándéktárgyakat, faliképe­ket, divatcikkeket készítenek. Képünkön a haladó cse-ort tagjai, Szakái Erika és Kőhegyi Ildikó dísztárgyakon dol­goznak. j NÓGRÁD - 1922. október 31., vasárnap £)

Next

/
Oldalképek
Tartalom