Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
Körutazás Kemerovóban (IV. rész) Marinszk O Kemerovo Q Leninszk-Kuznyeck OBetovó A OKiszeljovszk QProkopjevszk Mezscfurecsenszk HavoKi^znyeck O Q O £ i Kaltan /^^Oszinn/iki ff Másfél évtizedes múltra, tekint vissza Nógrád megye és a szovjetunióbeli Kemerovo terület baráti kapcsolata. E kapcsolat 15. évfordulója alkalmából meghirdetett rejtvényjátékunk 4., egyben utolsó fordulójához érkeztünk. Rejtvénykedvelő olvasóinknak ezúttal is néhány so. ros információk alapján kell kitalálniuk — és a mellékelt térképre berajzolniuk — szellemi körutazásunk befejező szakaszának útvonalát! * Miként azt korábban Is írtuk, a négy forduló során Kemerovo terület 19 városából tizenkettőt érintünk. A rejtvény fej tőknek azonban egy térképen mindig csak azoknak a városoknak a „köreit” kell (egyértelműen!) összekötniük, melyekre megítélésük szerint az adott információk vonatkoznak! Bár Játékunk címe „Körutazás”, egy-egy útszakasz nem feltétlenül egymás mellett fekvő településeket érint, de egy települést többször nem érintünk. Azoknak az olvasóknak, akik kezdettől „útitársaink” voltak, ezúttal még egy feladatuk lesz: az egyes fordulókhoz mellékelt térképeket — kitöltve — be kell küldeniük szerkesztőségünk címére: Salgótarján, Palócz Imre tér 4., 3100. Kérjük, hogy —■ az értékelő bizottság esetleges tévedéseinek elkerülése végett — a térképeken római számmal tüntessék fel, hogy melyik útszakasz vonalát jelölték rajtuk! Beküldési határidő: november 3. (A borítékra kérjük ráírni: „Körutazás Kemerovóban”!) * Mint ismeretes, több megyei nagyvállalat, szerv és intézmény ajánlott fel értékes jutalmakat az eredményes rejtvényfejtőknek. A nyereményeket — köztük játékunk fődíjait: két kcmero- vói utazást — természetesen azok között sorsoljuk ki, akik mind a négy térképet helyesen töltik ki. A „Körutazás Kemerovóban” című rejtvényjáték helyes megfejtését, és a nyertesek nevét lapunk november 6-i számában közöljük! IV. ÚTSZAKASZ 10. állomásunk környékén, kezdetben ezüstöt fejtettek, majd a vasércbányászat került előtérbe. A településen 1816-ban üzembe helyezett ezüstolvasztót is vasfeldolgozóként hasznosították idővel. A munkásoknak azonban egyre ment. Amíg a bányák és feldolgozó üzemek magánkézben voltak, kevés településen szenvedtek annyit a dolgozók, mint éppen itt. A férfiakat csak akkor vették fel munkára, ha feleségét és nagyobb gyermekeit is magával hozta. Az egész napi robot mellett nem csoda, hogy a szellemi elmaradottság olyan kegyetlen hagyományt „ápolt”, mint „a hegy istenének kedvében történő emberáldozat”, a bányaomlások megelőzésére... Mára itt a bányászat és a kohászat — Kuzbassz nagy központjaihoz képest — valamelyest veszített jelentőségéből. A város lakói Számára azonban a NOSZF győzelme óta eltelt idő a folyamatos felemelkedést jelenti. ti. Ezen a településen mintegy kétezer főnyi bányász cserélte fel fegyverrel a csákányt 1918 nyarán, hogy a szovjethatalom védelmére keljen. Parancsnokuk az . a legendás hírű Pjotr Szuhov volt, akinek emlékét ma egy altáji falu neve is őrzi. A partizánosztag mind egy szálig odaveszett a hősi küzdelemben. Hamvaik közös sírban, a város tisztelettel övezett helyén nyugszanak. A település lakó! másodszor is fegyyert fogni kényszerültek a n. világháború idején, és másodszor is bizonyították hősi helytállásukat. A város szülötte Afanaszik Silin tábornok — a Nagy Honvédő Háborúban véghez vitt tetteiért — kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést. A történelem lapjaira azóta ismét munkájukkal írták fel nevüket a település dolgozói. A szovjethatalom évei alatt tíz hatalmas gépesített bánya és számos ipari létesítmény kezdte meg működését. 12. állomásunk — egyben körutazásunk végállomása — a Kuznyecki-medence modern városa. Hogy pontosak legyünk; egyidős a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. A város helyén hajdanvolt települést egykor Scseglovszk-nak is hívták. Szűk, falusi utcácskáit ma hiába keresnénk, helyette széles sugárutak — s amire a helybeliek ugyancsak büszkék — nem kevésbé széles sétautak szelik keresztül-ka- sul a várost. A városlakók azonban a történelmük kezdeti időszakáról sem feledkeznek meg. A város központjában áll Mihail Volkov helybeli parasztember szobra, aki a Tom folyó egyik partszakaszán bukkant rá a XII. században 'az első kőszénlelőhelyre. Arra az ásványkincsre, amely egész Szibéria történelmében új fejezetet nyitott. Ám „végállomásunk” gazdasági erejének alapja mégsem a szén, hanem a vegyipar, amely szintén jelzi, hogy ez a város már a legújabb kor szülötte. Központjában — a Szovjetek terén — áll Kerbel szobrászművész impozáns Lenin-emlékműve, de ebben a városban két Nógrád megyei vonatkozású névvel is találkozhatunk; a Nógrádi utcával és a most körvonalazódó Salgótarján- lakótelep nevével. Utunkat ebben a városban fejezzük be, de rejtvényjátékunk fődíjának nyertesei először ide érkeznek.—.! * E HETI KÖRKÉRDÉSÜNK Adósak vagyunk még egy körkérdéssel, mely ezúttal nem ennek az útszakasznak a városaihoz kötődik. Utolsó kérdésünk ismét a két megye kapcsolatára ' utal, a Kuznyecki-medence egyik bányája ugyanis a „NÖG-, RÁD” nevet viseli. Kérdésünk: Melyik kemerovói város mellett található a „NÖGRÁD”-bánya? * (A megfejtéseket — „Körkérdés” jeligével — november 3-ig kérjük szerkesztőségünk címére beküldeni! A megfejtést és a nyertes nevét úgyszintén november S-i számunkban kpzöljük.) Új lakótelepi klub Hangulatos, kedves otthonos hely, ennek megfelelő a forgalma is. Kézről kézre vándorolnak a népszerű játékok, de vannak látogatók, akik csak ülnek és beszélgetnek. Már ahogy az egy klubban lenni szokott... Űj intézmény a Beszter- ce-lakótelepi .klub, az általános iskola egy helyiségében működik. De milyen klub ez, kié? — kérdezzük Brunda Gusztávot, a lakótelep és az iskola népművelőjét. — Nem lakóklub és nem ifjúsági. Lakótelepi. Amikor a nyáron elkészült, úgy gondoltuk, délután a gyerekeké és a fiataloké lesz, este a felnőtteké. A megnyitás pillanatában, amikor kilencvenen akartak bejutni, kiderült, hogy nagyon pici ez a klub az igényekhez képest. S az is eldőlt rövid idő alatt, hogy az iskola tanulói és a lakótelepen élő fiatalok uralják a „vidéket” — nagy egyetértésben. Ennek a krónikás is szemtanúja lehetett: néhány kamaszfiú ücsörgött a hangulatos szegletben, amikor csapatnyi apró nebuló „szállta meg’’ a klubot. A nagyfiúk megértőén, kivonultak. Hat óra tájban, fordítva játszódott le ugyanez, a kisebbek hagyták el a helyiséget, hogy a fiatalok zavartalanul szórakozzanak. Nap mint nap magától ért- hetődő természetességgel zajlik ez a folyamat, mint azt Brunda Gusztávtól megtudjuk. — A programot a mindenkori vendégek igényei, életkori sajátosságai határozzák meg. A gyerekeknek Vitai Ildikó előadói délutánja, vagy Pádua Ildikó műsora, a Pom-Pom bábegyüttes, Csalóka Péter, pa- pírhajtogató, gyöngyfűző foglalkozás, a fiataloknak Buda László diaporáma- bemutatója, karatebemutató, hogy néhány eseményt kiragadjak novemberi elképzeléseink közül. Vannak állandó programjaink, a fiataloknak például a köny- nyűzenei ismeretterjesztő előadások, játékfilmvetítések. A könyvtárral munkamegosztásban dolgozunk, az ott a csendes övezet, a lakótelepi fiataloknak is, a klub pedig azoknak van, akik határozott érdeklődés nélkül szeretnék hasznosan, kellemesen eltölteni a szabad idejüket. — Van mód személyes kapcsolatok kiépítésére? — Igen, és ez szükséges is. A klub megnyitásával szem elé kerültek azok a csavargó teanegerek, akik addig a strand és az indián falu környékén, kissé elbújva töltötték idejüket. Számos lakói zavar, hogy ezek most idejönnek. Én nagyon örülök neki, hisz önként a felügyeletünk alá bocsátották magukat. Segítséget kémek a problémáik megoldásához, olykor még tanulmányaikhoz is. Máskor meg szokatlan kérdéseket tesznek fel, amikkel megméretnek bennünket. Szentpéteri Katalin kolléganőm, aki egyébként az iskolában tanít is nagyszerű eredményeket ér el az ilyen fiatalok között. Vannak gyerekek, akik nem tudnak viselkedni ebben a környezetben. Ha felszabadult, rongál. Itt a mi segítségünkkel megtanulnak mozogni, élni, kulturált, emberi körülmények között. A lakótelepi klub csak egy része a Besztercén folyó közművelődési munkának. Az itt tevékenykedő népművelőnek összetettebb a feladata. — A lakótelep már nagyra duzzadt, s ha nincs is művelődési ház, a népművelői munkára, kulturális életre szükség van. Most az iskola a gyerekeknek művelődési házként is működik, később ezt a lakókra is szeretnénk kiterjeszteni. Addig is szeretnénk kiépíteni a lakótelepi műhelyhálózatofc. Felkutattam az összes kihasználatlan lépcsőházi tárolóhelyiséget, s javaslatokat teltem az ottlákóknak, használják ki a teret, segítünk. Ahol igény mutatkozott — csak ott, mert nincs értelme egyébkén* —, elkezdtük a munkát. A Kilián körút harminchárom alatt a lakok társadalmi munkájával készül a kondicionálóterem, és a barkácsműhely, a berendezésre pályázat útján szereztünk pénzt, mintahogy az iskolában létrehozandó szövőfonó és kerámiaműhelyre is. A szalagház első lépcsőházában teljesen spontán módon hoztak létre a szülők egy gyermekjátszót, rövidesen ennek is a segítségére sietünk padlószőnyeggel, berendezéssel, játékokkal, hogy még otthonosabbá varázsoljuk a gyerekeknek. Ha sommázni illenék az elmondottakat, esetleg magasröptű következtetéseket kellene levonni, hogy lám, művelődési ház nélkül, kevés pénzből, mégis milyen tartalmas, a lakótelepiek számára vonzó... Hisz így van! Hogy mégsem tesszük, annak az az oka, hogy reméljük, lesz még ennél sokkal jobb, ez még csak a kezdet... — veszprémi — Ü gy kezdődött.i. ügy kezdődött, hogy észre sem vettem, amikor elkezdődött. Tény, hogy egyik reggel a hátamon, közvetlenül a bal lapockám alatt _ és így tovább. ízlelgettem megjelent valami szokatlan. a kérdéseket, mint a bort Eleinte csak apró pontocska szokás. Rutinból? Féltésből? volt a bőrben, de hamarosan Tudja már a diagnózist? Baj kiemelkedett onnan és nőtt- van? — próbáltam kihámoz- növekedett. A fenébe! — ni a hangjából, de semmire mormogtam közönyösen, bár sem jutottam. Pedig a bará- mintha némi különös rezo- tok nehezen titkolhatják ei A műtőasztalról jelentem — Egy hét múltva, ponté- akkor elvesztem. Ha békén nanciája lett volna annak a közönynek. Fél év alatt szépen gyarapodott a pont, már cseresz- nyényire hízott. — Mit törődsz vele? —legyintettem a tükörben csodálkozó arcomnak. — Nem fogsz belehalni! De már ott, a tükör előtt egymás elől gondjaikat, nem igaz? — Menj be a klinikára, mutasd meg! — De hát mi ez? — Pontosan nem tudhatom. Amíg András doktortól hazafelé ballagtam, valahogy minden megváltozott. Az utsan délelőtt tíz órakor a sebészeten jelentkezik. Leveszik azt a csomót. Két héttel később jöjjön be a szövettani eredményért. Álltak már a toronyban akkor, amikor elsőt döndül a nagyharang? Ültem ugyan, hagynak, nyertem. És ha visszahívnak? Minek hívnának akkor, ha nincs semmi esélyem? Vagyis, ha nem hívnak, az is lehet baj. No, és akiket kobaltágyúval, vagy mi az isten csudájával kezeltek, azok közül hányán szemben a személytelen fe- azóta is _ boldogan? hér köpenyes nővel, mégis, Miert ne uszhatnam meg én mintha minden megmozdult Vagy legalább nyerek nevolna. Műtét? Szövettani hány hónapot. Esetleg evet eredmény? Mi ez? Mi törté- • • • • Azalatt annyi vnin- nik itt körülöttem? Mit akarbambulva is éreztem. Hisz ca, a fák, még a cirógató az ember minden testrészéről őszi napfény is. Mintha va- tud, de érezni nem szokta, lami búra alatt baktattam Ha mégis, az nem jót jelent. A következő stáció a táj- dalom. Fura, bizsergető, olyan fáradtságféle a bal karomon, végig. — No, jó — döntöttem el néhány hét után. — Végül is az orvos dolga. Szinte örömmel vetettem le az ingemet, mert már a viselése is idegesített. Dörzsölte azt a nyomorult púpocskát a lapockám alatt. András doktor a barátom. Amint a hátamon babrált, nyomogatta, lökdöste, huzigálta bosszantó gyarapodásomat — magam sem értem —, igyekeztem a pillantását keresni. Ideglehetősen nehéz feladat volna. Késve kopogtattak a zajok a fülemen, valahogy zunk. minden távol került. Igen, Fejem igen. ma másik táborba soroltattam: a nem egészségesek közé. Mostmár akármi történhet velem. De hát nekem könyvespolcot kell csinálnom a szobába! Tele keli fuvaroznom a Görbe szomszéd kétkerekű kocsijával az olajoshordókat! A vízelvezető árokban is bokáig ér már s sár! Csakhogy eddig ment minden a maga útján, ritmusa volt az életemnek és most ez a nyomorult púpocska közbekontárkodott. Elveszett a ritmus. A klinikán a doktornő nem nak tőlem? Jézusom, hógy sajog a hátam! — Tulajdonképpen hol vagyok most?" — Ezen a szakrendelésen a bőrtumorokkal foglalkoden elintézhető még... és nekem annyi mindent el kell intéznem. A napok úgy peregtek, mint féle műtő ez? Ványadt, keskeny kis asztalka, zöld huzattal. Fölötte levesestányérnyi lámpa. Ez műtő? Ez nulla, ez egy vacak Ids sufni! Hát mit képzelnek ezek? Nekik persze nem számít, nem őket, hanem engem hajszoltak kés alá. — Azt hiszem az a legjobb ha fölfekszik ide. Nem lesz valami kényelmes, de keressen magának megfelelő pozitúrát. És mosolyog az asszisztens. Mosolyog! Hason fekszem, nem sok mindent látok. A doktornő balról érkezik, kezén kesztyű. Hallom fémek undorító csörömpölését, valami üveges ősszel a levelek. Átkozott ér- csörrenést, talán az injekciószés ülni egy ajtó előtt, amit ha fiola nyaka most adta meg kinyitnak, be kell azon lépni magát. Hátamra zöld lepedő valami sosem-próbáltba, vala- kerül, apró lyukkal. templomában szerre ezer őrült harangozó rángatta a karvastag köteleket, Róma minden harangja zengett ott belül. Tumor. Kész. Tumor, az annyi, mint daganat, az annyi mint rák. Harmincegy év méretett csupán ki rám? De hiszen ez képtelenség! A könyvespolc, . az olaj... a kisfiam! És az a másik, aki két hónap múlva bújik ki erre a nem túl szép, de pótolhatatlan világra. Megérem? mi erendően idegenbe. Idekint szokványos kórházszag, pizsamás, fürdőköpenyes csoszogó sorstársak. Csakhogy ők már túlvannak rajta. De hát vé— Csípést fog érezni, aztán már semmit Fölkészült? — Igen. Ez nem az én hangom. Gödörmélyből otromba fejhang, gül is mi a jobb? Túljutni az Nevetséges. Ki kéne mennem, egész cirkuszon és belezuhanni a biztosba, vagy megrekedni ezen a mostani állapoton, nem tudva semmit pontosan ? Innen már nincsen viszbiztos van itt valahol egy vécé . auuúú...! — Fájt? — Nem. Előbb a nyakam gémberedik szakozz, listára vagyok véve, el. aztán a lábam kezd zsibogm. Mozdulhatok egyáltalán? Matatnak a hátamon. Érzem volt. Mit érzek? Fáj? Mióta? sokat kérdezősködött. várnak. Az ajtó nyílik, gyerünk. uoiiiuuawun X.J.C.6V.1VÍH; — Derékig legyen szíves le- csak tudom? Rángatnak Nyugi. Van még esélyem. Ha vetkőzni és húzzon papucsot' ptt valamit, ezt^ érzem. Egyre a műtét után, a szövettani Kis csapóajtón terel be a eredmény birtokában vissza- vékony köpenyes nővér (asz- rendel a klinika kezelésre szisztens?). Na, de kérem! Miidegesítőbb. Nedves lesz a tenyerem. a szám száraz. Egy korty sör... A doktornő már nal... igen tamponozok __ t án reggel leruccantunk a I zsönybe... parancsolj, a hát a Csóványos gyönyörű, látni onnan az egész völg igazán érdemes annyit gy, golni. — Mancinak szóltál, h holnap helyettesítsen? — Bocsáss meg, elfelej tem, de most azonnal telefe lók. Ragasztom, igen. Kés vagyunk, lehet öltözni. Micsoda? Mennyi idő ■ ez? Kilenc vagy tizenr perc? Öt perc valahol elka dott. Állunk egymással sz ben, a sebésznő, meg én. H gat. Nem tetszik ez nel; Miért hallgat? Szólaljon meg! Komor a szeme. — Három-négy nap mi kivesszük a varratokat. V mi baj van?-Ö... ö.eredmény... — Ebből? Tréfffl. zsírcsomó, ebből meg aztán minek is? Ke múlva azt is elfelejti, ho volt.^Minden jót Á lombéli cipőcsere, pucsot gondosan b vissza a polcra, ír az életem függne attól, hí sarkuk pontosan a deszka léig érjen. A fogas m amiről a pulóveremet z tóm le, lóg egy tükör, merek belenézni. Aztán i Elkezdek röhögni, hogy lám is reszket belé. A t ben a fickó sokkal gúnyt Hortobágyi Zol
