Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-26 / 251. szám

A szaktekintélyek nyomdokain Ha egy tősgyökeres salgó- nyeiért S aztán gyorsan hoz- gyobb szakértelmet igényel, s tarjáni előtt említjük Rigó zá is teszi: miután ezek az alkatrészek Sándor nevét, akkor bizonyá- — Én csak brigádvezető-he- modifikált eljárással készül- ra arra a vékonydongájú, de lyettes vagyok ebben a 17 ta- nek, a nagyobb élettartamú, példátlanul szívós, szerény gú kollektívában. Mindenki a komplikáltabb termékért a ko- gyerekre gondol, aki 17 éven maga igyekezetét, szaktudá- rábbihoz képest dupla árbevé- keresztül örvendeztette meg a sát, felelősségét adja, hogy telt biztosítanak az üzemnek tarjáni szurkolókat, technikás végül is kiérdemeljük az ino- Rigó Sándor és formázócso- öklözésével és ragyogó győzel- faiak vagy a tatabányaiak el- portja átlagosan 102 százalé- mekkel. Mert Rigó Sándor a ismerését. S hogy magam is kos teljesítményt ért el. Az Salgótarjáni Kohászati Üze- rászolgáltam a dicsérő szóra, előírt technológiai és munká­méit öntőformázőja valóban abban része van egykori mes- védelmi előírásokat is ponto- szerény és fegyelmezett tagja teremnek, Krajer Peri, Klimek san betartják. Mint Rigó Sán- volt az ökölvívók első osztá- Gyula, Horváth Feri és Gyeb- dór mondja, híve a DH-moz- lyú keretének. A gyárból, az nár Józsi bácsinak is. Tőlük galomnak, s ez a törekvés ná- öntöde grafitporos levegőjéből sajátítottam el az öntőmes- la nem egyszerűen formai do járt a nagy mérkőzésekre, ön- térségét. log. Lelkiismereti kérdés is, tudatból, sportszeretetből min- Mondja még, hogy Somogyi hiszen saját munkáját is el- denféle kedvezmény nélkül. László brigádvezető és Pál 1st- lenőrzi és szigorú, bíráló te­Most azonban más minőség- ván csoportvezető is kulcsem- kintete nem enged át legki- ben emlegetik az első osztá- bere az eredményes és sikeres sebb minőségi problémát ve- lyosok között. A Salgótarjáni munkának. Pál Pista, mint szélyeztető és okozó munkát Kohászati Üzemek kiváló dől- csoportvezető irányít, szervez, sem. S amit ő megtanult a gozója. Lehet, hogy ez a cím anyagot biztosít, formáz, vagy szakma fortélyaiból az egyko- nem annyira ismert, mint egy ha kell, darut is kezel. ri öntő szaktekintélyektől, azt első osztályú öklözőjé, de Rigó Azt meg már a vezetői te- ő mindig készséggel ' átadja Sándor meggyőződése szerint szik hozzá, hogy Rigó Sándor fiatalabb munkatársainak, ezzel legalább annyira kö- olyan szakember, aki nem na- Nem véletlen tehát, hogy a zösségi érdekeket szolgál. Töb- gyolja el a munkát. Har- szakmában példaként emlege- bet, jobbat és nagyobb érté- mincéves öntő- és formázóta- tik. Munkája mellett azonban két előállítani a ma em- pasztalata van. Ha kell, ak- még ma is ott van egykori herének legfőbb törekvése és kor felveszi a háromdioptriás sportágának szaktekintélyei megtisztelő feladata. szemüvegét, hogy a legkisebb között. Néhány napra leteszi a Rigó Sándor akárcsak spor- hibát is korrigálni tudja a formázószerszámokat, hogy tolónak, szakembernek is sze- formákon. Korábban az üzem- az NDK-ban a napokban sor- rény és udvarias. Igaz, feleme- ben simább, szürke vasöntvé- ra kerülő nemzetközi ökölvivó- li a tekintetét, amikor az ino- nyékét készítettek. A kismotor- versenyen igényes, igazságos taiak levelét felolvassák az és gépgyártól azonban mint- és tárgyilagos tekintetével bí- üzem kollektívája előtt, amely- egy öt éyvel ezelőtt átvállal- róként részt vegyen. Különös ben köszönetét mondanak a ták a kohók adagolószerkeze- és figyelmet érdemlő ötvözete Rigó Sándorék által készített tének formázását és öntését, ez egy sikeres életútnak. kohóadagoló szerkezet öntvé- Ez a muníka lényegesen na- Orosz Béla Sikeres életút Túlterhelés vagy igénytelenség AZ ELEKTRONIKAI rész­egységeket gyártó szalag af­féle reprezentatív minta­üzemnek számított a válla­latnál. Ha látogatók, netán külföldi vendégek érkeztek, többnyire ide vezették őket, mondván: lássák, milyen korszerűek a termelés mód­szerei. A tágas, jól világított, a színdinamika szerint kel­lemes árnyalatokra pingált üzemcsarnok valóban impo­záns látványt nyújtott. A szalag mentén ülő — több­nyire a fiatalabb korosztály­hoz tartozó — lányok, asz- szonyok fehér köpenyben, igazán üdítő, kellemes ha­tást keltettek. Az égett olaj szagát árasztó forgácsoló­üzemrészben, a zajos, piszkos présműhelyben, vagy a mér­ges párákat lehelő galván- üzemben dolgozók többsége irigységgel gondoltak az elektronikai szalag mellett szorgoskodó társaikra, sze­rettek volna a kivételezettek közé tartozni. Az üzemi orvosi rendelő­ben mégis a fehérköpenye­sek közül fordultak meg a legtöbben. Habár munkájuk fizikailag nem volt nehéz, s tiszta, egészséges környezet­ben dolgoztak, az átlagosnál mények ellenőrzése, ott jóval lazábbak a követelmények. A szóban forgó szalagon példá­ul, ha javítanivalója akadt a tmk-nak, arra is volt ide­jük a karbantartóknak, hogy kedélyesen eltréfálkozzanak a szalagon dolgozó nőkkel. Órabérben dolgoztak, nem hajtotta őket a normaidő. Előfordul persze, hogy át­meneti munkaerőhiány kész­tet arra, hogy a dolgozó két, sőt három emberre szabott feladatot vállal. Van, akit ambíciója hajt. Mert kell a pénz az épülő családi ház­hoz, vagy a rég áhított ko­csira gyűjt, s nincsen olyan túlóra, különmunka, amit el ne vállalna. A vfizetők kö­zött nem ritka, aki nélkülöz­hetetlenségét azzal bizonyít­ja, hogy mindent maga intéz el. Még azt is, ami beosz­tottjainak közvetlen hatáskö­rébe tartozik. S HOL LEHET TETTEN érni az ellenkező végletet: az igénytelenséget? Legfőképp a nemtörődömség, a kényel­messég szüli. Nyílt titok, hogy jó néhány építőipari vállalatnál, építésvezetőségen miért nem sikerült időben bevezetni az egyösszegű mun­gyakoribbak voltak kisebb- kautalványozást. Pedig a nagyobb idegrendszeri pana­szaik. Az üzemi orvos hamar kiderítette az okot. Mivel ezt a fajta összeszerelési munkát lehetett a legapróbb részle­tekre felbontani, leegyszerű­síteni, s ugyanakkor felgyor­sítani, a szalag mellett dol­gozók közül többen meglehe­tős stresszben töltötték el a műszakot. Hiszen néhány perc alatt kellett minden munka­helyen á meghatározott mű­veleteket elvégezni. S nem minden ember egyforma ké­pességű. Van akinek gyorsab­ban jár a keze, ügyesebbek a mozdulatai, mások kicsit las­súbb tempónál képesek csak figyelni arra, hogy minden forrasztás, a csavarok vala­mennyi illesztése, az előírt minőségű legyen. megszokottnál sokkal terme­lékenyebb és jobb minőségű munkára ösztönöz, csakhogy az építésvezetőknek szaporít­ja a gondjait. Ilyen elszámo­lási rendszer mellett .az épí­tőipari brigádok tagjai meg­követelik a jól előkészített munkaterületeket, a zökkenő- mentes anyagellátást, hiszen minden terméketlen percet pénztárcájuk bánná. S aki nehezen tud' gondoskodni a folyamatos munkáról, annak egyszerűbb, ha lazább, ke­véssé ellenőrizhető elszámo­lási rendszerben dolgoznak a beosztottjai, csak őt hagyják békén. Szubjektív emberi gyengeségek is együttjárnak az igénytelenséggel. A túlzót- „jószívű” vezető kerüli a konfliktusokat, nem tud ne­szerencsétlen összejátszása körülmények akár üzemi balesetet is okozhat. A mun­kafegyelem lazulása . pedig előbb-utóbb pontatlan tech­nológiához, felületes munká­hoz vezet, vagyis az igényte­lenséghez. Ráadásul mérgezi a munkahelyi légkört is. Túl sok idejük marad az embe­reknek egymást figyelni, a szomszéd gép, vagy íróasztal mellett levő dolgával törőd­ni a maguké helyett. S mi­vel ilyen szituációban min­dig vannak „kedvezménye- zettebbek”, akik többet en­gedhetnek meg maguknak, nem kell magyarázni, hogy miért romlik meg egy-egy közösség légköre. ­A TÚLTERHELTSÉG, vagy az igénytelenség egy­aránt árulkodó jel. Valami­lyen formában a szervezet­lenség bújik meg mögötte. A dinamikus, hatékony, jól szervezett munka viszont jó közösségi hangulatot teremt, kibontakoztatja a dolgozók készségeit, növeli szorgalmát, s mindez tanúsítja, hogy az ilyen munkahelyeken előre­látó, rátermett a vezetés. Vajda János Kék Lászlóval kezdődött Nyomdászok a Badacsonyban Harmincéves a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat Ma nyílik zsef 10 órakor kiállítás a salgótarjáni Jó- Attila Művelődési Központban. A Nógrád me­gyei Nyomdaipari Vállalat — melyet 1952-ben alapí­tottak — három évtizedes történetét reprezentálja. Ennek kapcsán tekintünk vissza — a teljesség igé­nye nélkül — a nyomdá­szat nógrádi történetére, a vállalat harminc esztende­jének legfontosabb esemé­nyeire. * A könyvkészítést forradal­masította 1455-ben Gutenberg János mainzi nyomdász, ami­kor megjelentette a „Guten- berg-bibliát”. Kultúrtörténe­ti mérföldkő volt az emberi­ség történetében a mozgatha­tó betűkkel történő könyv- nyomtatás bevezetése. Ma­gyarországon 1472-ben első­ként Budán nyílt meg Hess András könyvnyomdája. A tulajdonos valószínűleg szin­tén német származású volt. Az 1500-as évek közepén — a reformáció pezsdítő hatására — már 23 hazai nyomda mű­ködött. Az 1800-as éveli vé­gén 488 nyomdát számláltak és 5417 szedő kereste a ke­nyerét nyomdában. Nógrádiban meglehetősen későn — 1853-ban — alapí­totta Balassagyarmaton az első nyomdát Kék László mester. A század végén roha­mos fejlődésnek induló Sal­gótarjánban 1896-ból van fel­jegyzés az első nyomdatulaj- donosról. A felszabadulás után Salgótarjánban a Munka, a Turul és a Petőfi nyomda működött. Balassagyarmaton a Hollóssy és a Mayer nyom­da készített plakátokat, röp­lapokat, irodai nyomtatvá­nyokat. Nógrádfoan 1945. vé­gén hetenként három újság jelent meg 4—4 oldal terjede­lemben. Amikor 1948. nyarán egyesült az MKP és az SZDP, a lapokat is összevonták és ekkortól már az MDP lapja­ként jelent meg a Szabad Nógrád. A vállalat előtörténetének fontos állomása, hogy 1949 decemberében államosították a nyomdákat, élükre kormány- biztosokat állítottak. A kicsi korszerűtlenül felszerelt, kevés szakembert foglalkozta­tó salgótarjáni és balassagyar­mati nyomdák az Észak­magyarországi Nyomdaipari Egyesüléshez kerültek. Nem éppen szerencsés döntés volt, mert Miskolcról irányították és meglehetősen elhanyagol­ták őket. Ezért a tanácsok megalakulása — 1950. októ­ber — után már ismét Sal­gótarjánból vezették a nóg­rádi nyomdákat és pila István lett az első igazgató. A Nógrád megyei pártbi­zottság határozatban sürgette u Egy kép 1953-ból, a volt „Badacsony” Szálló előtt. Ma is a vállalatnál dolgoznak: Simon Zoltánné, Fekete Albertné, Fancsik Jánosné, Fekete Lajos I., Haray Károly, Földi Ti­bor. a nyomdák — mint politikai­lag fontos üzemek — helyze­tének megnyugtató rendezését. Ezt követően — az 1950-től Salgótarjánban székelő — a Nógrád megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága egy megyei tanácsi vállalatként történő egyesítésre hozott döntést, így jött létre az 1952. ápri­lis. 2-i határozattal a salgó­tarjáni . és balassagyarmati nyomdából a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat. Salgó­tarjánban 1952-ben a legfon­előállítása mellett lehetőség nyílt a Tarjáni Acél heten­kénti és a Nógrádi Bányász című üzemi lap havonkénti megjelenésére. Kicserélték az elavult gépeket, az elhaszná­lódott betűkészleteket és a fővárosból szakemberek is ér­keztek. Ezt követően a fejlődés 1965-ig szerény mértékű volt. A vállalat termelési értéke évente alig haladta meg a 11 millió forintot. Űjabb nagy feladatot jelentett, hogy 1964­tosabb az volt, hogy olyan ben a NOGRAD napilappáváit, épületet találjanak, ahová Salgótarján városközpontjá- összevonják a szétszórt üze- ban 1965-ben készült el az új meket. Ilyen épület azonban nem akadt. Pedig többet is alaposan megvizsgáltak. A Szabad Nógrád miskolci nyo­mása is sok gondot okozott, mert vesztett frisseségéből, és többletköltségeket idézett elő. Az Ipari Minisztérium ezért hozzájárult, hogy átme­netileg a lapot Budapesten, a Szikra Nyomdában állítsák elő. A megyei tanács ipari osz­tálya újabb és újabb erőfe­szítéseket tett a nyomda hely­zetének végleges rendezésére. Az államosítás utáni történe­tének legjelentősebb álomásá- hoz 1953-ban érkezett el. Megkapta a kisüzemek egye­sítéséhez szükséges — ma is meglevő — épületet a volt Badacsony Szállodában, a MÁV nagyállomás közelében. Az épületet már korábban ál­lamosították. Akadályozta viszont a teljes Igénybevételt, hogy az egyik szárnyában há­rom család lakott, a földszin­ten pedig a megyei mentőál­lomás működött. Ám nem ta­láltak jobb megoldást. A két­ségeket támasztó statikai vizsgálatok ellenére is né­hány hét alatt megoldották az átköltözést. Itt hozták lét­re a megye első önálló lap­részlegét. A megyei újság sajtószékház — jelenleg is itt működik —, melyben a Nóg- rád megyei Nyomdaipari Vál­lalat központja mellett helyet kapott a laprészleg, a keres­kedelmi részleg, a NÖGRÁD szerkesztősége és a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat is. A felépült új üzem a koráb­binál kedvezőbb körülménye­ket biztosított a dolgozók szá­mára. Balassagyarmaton viszont mostoha állapotúk közepette működött a nyomdaüzem és a dobozgyártó üzem. Kitele­pítése és új üzem felépítése városrendezési okok miatt is indokolt volt. Erre a hetvenes évek elején került sor. A vállalat életében újabb jelentős fejlődés — a termék­szerkezetet tekintve — 1966- ban merít végbe, amikor a Nógrádi szénbányák által át­adott helyiségekbe a vállalat átvette Kisteleken a fővárosi Globus Nyomdától' a dombor- címkék gyártását. E korábban Nógrádiban nem ismert ter­mék előállítása • a vállalat termelését 1967-ben már 50 százalékkal növelte. Az 1968- ban bevezetett gazdaságirá­nyítási reform révén felgyor­sult a vállalat fejlődése. (Folytatjuk) Rozgonyi István A példa csupán azt kíván- dl^nki™° s, ufasf^n'’ m’n~ ja érzékeltetni, hogy termelő- akar , . p ben >*1° főnök” vállalatainknál ma is evako- Pe.rsze> h°SY visz­min­csak vállalatainknál ma is gyako- szaélnek iósáeával ri egyfelől a túlterhelés, más- ’ • ■ „Josagaval felől bizonyos igénytelenség. Az előbbi olyan technológi­áknál, munkafolyamatoknál, amelyeknek a szabályozása egyszerű, ahol a teljesítmény mérése könnyű. Ahol viszont nehezebb a valóságos teljesít­denki lehet. ott „lazít” s ahol Végeredményben mindkét véglet káros következmény­nyel \jár. A túlterhelés kap­kodást, figyelmetlenséget idéz elő. Eredménye: selejt, de a SiJÉÉil Salgótarjánban az információtechnikai vállalatnál közel tu­catnyi típusú számítástechnikai és ügyvitelrendszeri gép ja­vítását végzik. Évi 4,5 millió forint értékben. Képünkön: Rózsa Károly műszerész köny velőgép-összegzőművet javít. Korszerűsítés Salgótarjánban Szalagon a csomagok A postán az egyik legnehe­zebb munka a csomagok moz­gatása. A Salgótarjánban új helyre költözött megyei hiva­talnál a dolgozóik segítségére siettek, gépesítve a napról napra ismétlődő, megerőltető feladatot. A csomagraktárban szállítószalagot helyeznek üzembe. Az elektromos be­rendezés könnyen mozgatha­tó, ha szállítmány érkezik, a vége kitolható egész a kocsiig, így nagyobb emelgetés, cipe­li edés nélkül jutnak a raktár­ba a csomagok. A berende­zést a RAPISTAN—Salgó rendszerből választották ki. Á megszelídített zuhatag Amikor a hegyekből lezú­dul a víz, s kőözönt sodor ma­gával, hatalmas károkat okoz az öntözött földeken. A kőáradat elleni küzde­lemben új fegyvert találtak a szovjet szakemberek. Az előre gyártott vasbeton szerke­zetekből álló, egy sakktábla- szérűén felállított nagy ros­tára emlékeztető duzzasztó­gát feltartóztatja a kőzuhata- got, s a terrpőföldre csak az éltető vizet engedi. Az Isszák völgyében az új­fajta gátrendszer kiállta a próbát — fölfogva a kő és iszap áradását, a segítségével létrehozták az Isszik-tavat —, mely nem más, mint az eddig pusztító zuhatag szelíd víztározója. NÓGRÁD - 1982. október 26., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom