Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-21 / 247. szám

Labdarúgó edzőmérkőzések STC—PÁSZTÓ 2—2 (1—1) Salgótarján. V.: Klement. STC: László (Réd-ei) — Babcsán, Bogdán (Juhász), Varga, Kalmár, — Zsidó, Földi (Balga), Lipták. — Ga­rai, Kovács II. Szoó, (Kántor). Pásztó : Reviczki — Nagy, Szőke, Balazsovics, Németh, — Szabó (Kovács), Orosz, An­tal, — Szarvas, Bedő, Szeles. Harminc percen át a jól tömörülő pásztói védelem könnyedén akadályozta a igen sok hibával körülményes­kedve játszó STC-t a gólszer­zésben. Átlövések, kapuralö- vések alig szálltak a kapuk­ra A 34. percben Garai jobb oldalról ívelt szögletét Bog­dán fejjel a jobb alsó sarok felé továbbította. A jól he­lyezkedő kapus előtt Szoó kö­zelről a hálóba továbbította a labdát. 1—0. Két percre rá egyenlített a Pásztó. Gyors adogatással zavarba hozták az STC-védőket, a kiugró Be- tíő védtelenül. lőtt a hálóba. 1—1. A 60. percben a 16-os- nál közvetett szabadrúgáshoz jutott a pásztói együttes. A ledurított labdát Bedő erővel a b''l felső sarokba lő+‘e. 1—2. A 70. percben kapu előtti tö­mörülés után Garai éles lö­vése Szőke lábáról a bal al­só sarokba kötött ki. 2—2. Az alacsony színvonalú első fél­idő után a második játékrész­ben már javult a hazai együt­tes támadó lendülete, de a helyzetek értékesítése tovább­ra is gondot jelentett. m 1. RECSKI ÉRCBÁNYÁK— NAGYBÁTONY 2—2 (2—1) Nagybátony: 100 néző, v.: Veres. Nagybátony: Kiss II. (Halasi) — Csékl, Antair Orosz, Bocsi — Dóra, Tóth, (Mihalkó) Berindán, (Hu- gyecz) — Szabó L. Kiss I. Kiss III. Az NB Il-es hazai gárda és a területi bajnokságban szereplő vendégcsapat talál­kozója meglepetéssel kezdő­dött: A Recsk 10 perc alatt kétgólos vezetéshez jutott. Ezt követően feljött a Nagy­bátony és végig mezőnyfö­lényben játszott. Kiss I. szé­pített, majd a szünet után Bocsi ll-esből egyenlített. A gólokon kívül a hazaiak számtalan helyzetet kihagy­tak és két kapufát is lőttek. Loch és B. Kovács sérülés m'att nem szerepelt, összessé­gében az edzömérkőzés jól szolgálta a Dorog elleni talál­kozóra való felkészülést. T. I. Labdarúgás Országos serdülő- és területi ifjúsági bajnokság Serdülök: Nagybátony—Recsk 7—1 (2—0) Nagybátony: Lászlók — Urbán, Ferenczi, Kósa, Hegedűs — Bárá­ny:, Verebélyl, Bettes (Fábián) — Orosz (Tóth), Kecskés, Varga. Edző: veres Mátyás. Góllövők: varga és Ferenczi a—2, Verebélyl, Kecskés, Hegedűs. Jók: Varga, Kecskés, Ferenczi. A hazaiak végig fölényben ját­szottak és biztosan győztek. Pásztó—Borsodi Bányász 2-1 (1-1) Pásztó: Berkes — Juhász, Mar­kó. Qsépe I- Szabó — Stork (Treczka), Csépe II., Kántor (Nagy A.) — Hegedűs, Bognár (Danyi), Sárközi. Edző: Telek László. Góllövők: Stork, Hegedűs. Jók: Markó. Stork, Szabó. A pásztóiak 0—1-ről fordítottak, s így a szerencsésebb csapat nyert. STC—Síküveggyár 7—1 (6—0) STC: Tarlősl (Toldi) — Vass, Hajdú, Tóth, Janik (Janák) — Baja (Oláh), Sándor, Simon — Gubán. Csemer, Kun. Síküveg­gyár: Somodl — Barta, Baranyi, Csemer, Ugra (Simon) — Juhász (Fiikor), Pribisán (Varga), Illés — Tóth, Surján, Smelkó. Góllövők: Kun (2), Sándor (2), Gubán, Csemer, 111., Surján. Jók: Kun. Sándor. Vass, Cse­mer, ill., Baranyi, Smelkó, Sur­ján. Tóth. Nagyszerű első félidei játék után, a stécés fiatalok a második játékrészben kleigedtek. Ifjúságiak: Nagybátony—Recsk 0—0 Nagybátony: Hiesz — Balázs, Varga, Kovács, Matuszka — Ba­rack, Hajdara, Babcsány — Ba- zsó (Laczkó), Somogyi (Orosz). Babják. Edző: Ponyi László. Jók: Varga és Barack. A hazaiak nem tudták feltörni a kitűnően Játszó recski védel­met, pedig az ellenfél a második félidő nagyobb részében csak tíz emberrel szerepelt. Pásztó—Borsodi Bányász 0— 3 (0—2) Pásztó: Berkes — Sz1 ráki (Od- ler, Klárik), Ludányl, Prezenszky, Balogh — Sándor. Andó, Ravasz — Farkas, Berzák, Csépe (Tó*h). Edző: Veres Béla. Jók: Andó, Sándor. A gyenge napot kifogó hazai együttes ellen megérdemelten nyertek a vendégek. STC—Síküveggyár 1— 1 (0-0) STCt Gáspár — Boző, Gyetval, Gemza, Szalal — Morvái, Tol­nai, Prokaj (Győri) — Jaszik, Virág (Dupák), Miklós. Síküveg­gyár: Oláh — Tóth, Juhász, Bre- zovszkl, Szabó — Rigó, Dóra, Mátrai (Sármány, Oláh) — Király (Terényl), Németh, Makó. Góllövök: Miklós, ill.: Szabó. Jók: Gyetval, Szalal, Illetve Ju­hász, Rigó, Dóra, Szabó. Az STC csatárai meglehetősen körülményesen szőtték támadá­saikat. A síküveggyáriak lelkes játékukkal rászolgálták a pont­szerzésre; Kosárlabda NB II. Fölényes győzelmek, látványos játék Férfiak: STC—Békéscsabai MÁV 108—57 (56—26) Salgótarján, v.: Turnár, Belley. STC: Bóka (15), Gant- ner (4), Tóth (12), Szabó (39), Novák (10), cs.: Kojaok (11), Dániel (17), Edző; Boronyai Tamás Az eredmények alakulása: 5. p.: 10—6, 10. p.: 25—14, 15. p.: 37—20, 25. p.: 68—32, 30. p.: 80—38, 35. p.: 90—42. Juhász hiánya új taktika ki­dolgozására késztette Boro­nyai Tamás edzőt A pozíció- játékról a sok futást és ütkö­zést igénylő harcias játékmo­dorra tért át a Stécé. A tar- jániak helyzeteiket sokszor látványos megoldásokkal te­remtették s nem csak közel­ről, hanem távolról is igen jól dobtak. Borcnyai Tamás: — Jelen­legi helyzetünkben a mutatott játék kitűnő teljesítménynek gzámít. Nők: STC—Békéscsabai ÁFÉSZ T4—54 (28—29) Salgótarján, v.- Turnár, Pet- ró. STC: Kaposi (5), Kővágó (2), Belinyák (2), Kovácsaié (22), Hegyi M. (10), cs.: Lon- gauer (4), Angyal (12), Vá- lóczi (17), Takács (—), Szák- már (—). Edző: Szarvas Jó­zsef. Az eredmény alakulása: 10. p.: 6—13, 15. p.: 20—16, 17. p.: 24—24, 25. p.: 38—31, 30. p.: 46—35, 35. p.: 64—46. A békéscsabai együttes a vártnál nehezebb ellenfélnek bizonyult. Az STC nagy aka­rását a szünetig kapkodás jellemezte. Több kidolgozott helyzetét eldobálta a tarjáni együttes. Szünet után lehig­gadt az STC játéka. A jól ki­dolgozott helyzeteket ponto­sabban dobták kosárra a já­tékosok. A vegyes védekezés­re történt eredményes átté­rés, Angyal lendületes, lelkes játéka és Hegyi M. kitűnő vé­dekezése, Kovácsné és Válóczi ponterőssége folytán a szünet után már egy percig sem volt kétséges a tarjániak győzelme. Szarvas József: — A szünet előtti görcsös akarást szünet után lendületes, jó játék vál­totta fel. Győzelmünk így is a vártnál nehezebb körülmé­nyek között született. — mátyus — Ahol tantárgy a foci Váltó A nyugati profi klubok sportiskolái kicsit hasonlítás nak az ókori gladiátorképzők- re. A gyerekek együtt élnek, tanulnak és főként együtt fo­ciznak. Igaz, saját nevelésű játékos kevés kerül be a nagycsapatba, de ha egy-ket­tő beérik, már megérte. A többieket pedig eladják más egyesületnek. így aztán nem csoda, hogy az utánpótlás­nevelés nem ráfizetéses. Mi magyarok sokáig félváll­ról kezeltük az utánpótlás helyzetét. Hozzá voltunk szok­va, hogy a grundok ontják a tehetségeket, s terem a fo­cista mindenfelé. Aztán be­épültek a grundok, szaporod­tak a gondok honi labdarúgá­sunkban. Majd néhány éve — kicsit későn — felébredtünk. Rádöbbentünk utánpótlás-ne­velésünk hiányaira, s eddigi módszereink tarthatatlanságá­ra. Folytonosan átalakuló éle­tünk változó követelményei­hez megpróbáltunk jobban alkalmazkodni, és hogy ez az alkalmazkodás még most is csak folyik, azt labdarúgásunk jelenlegi helyzete is igazolja. Mindenesetre, jelentős lépés­nek számított az ország egy­két helyén megalakított lab­darúgó-kollégium. A pacsai.a nyíregyházi kísérletek sikere nem csak irányt mutatott, ha­nem módszertani újdonságok­kal is szolgált. Idén szeptemberben Nógrád megye is lépett, ha nem is kollégiumi rendszerrel, de végre megszervezett egy lab­darúgóosztályt. Kezdés garanciák nélkül Már több mint két éve mondogatták mindenfelé: jó lenne egy focitagozatos osz­tály. iskolaigazgató is akadt, aid vállalta, tanintézetében helyet és minden mást ad, ami ilyen vállalkozáshoz szükséges. Már csalt azért is, mert az iskola hajdan váloga­tott játékosok sorát nevelte, így Szojkát, Oláh Gézát, VI- lezsált, Bodont, Bástit, — hogy csak a leghíresebbeket említsük. hosszú lejáratra Csalódtak az egyesületben Czane Gyula igazgató gazdagodott, nem csupán spor­tolókkal, hanem pedagógiai tapasztalatokkal is. Kiválasztottak? Az osztály szervezéséhez már tavasszal hozzáláttak. Több száz gyermeket megnéztek, s mintegy hatvanat találtak al­kalmasnak arra, hogy a foci­osztályba járjon. A kiválasz­tás utolsó lépcsőjét a nyári tábor jelentette, ahol közülük a legügyesebb gyerekeket tesztelték. Végül levél ment a családinak: „örömmel értesít­jük, hogy gyermeke felvételt nyert a Petőfi Általános Is­kola labdarúgóosztályába.” Előtte már szülői értekezleten találkoztak a szervezők a családokkal, ahöl a papáknak, mamáknak is kötelezettséget kellett vállalniuk: „Alulírott hozzájárulok, hogy fiam az sTC labdarúgó- osztályának játékosa és ezál­tal a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója legyen. Az egyesület és az iskola előírá­sait, szabályait elfogadom és tiszteletben tartom.” Végül 11 iskolából 27 gye­rek került az irigyeltek közé, s kezdte nem kis hangzavar­ral az 1982—83-as tanévet — Az első hetek észbontó­Horváth Gyula edző, egyik tanítványával Mindezek ellenére lassan mentek a dolgok a maguk út­ján. Jószerivel az igazgatón kívül egy ember érezte szív­ügyének Salgótarjánban a gyerekfocit, mégpedig Horváth Gyula, az STC-utánpótlás ve­zető edzője. — Volt jó néhány gondunk, amíg ide jutottunk — emlé­kezik Czene Gyula, a Petőfi iskola igazgatója. — Ezernyi kérdés merült fel, s ezekre csak menetközben kaphatunk választ. Vajon lesz-e támoga­tás, hogyan egyeztetjük a fo­cit az atlétikával, hol és mi­ben edzenek a gyerekek? Mind, mind olyan nehézség, amelynek megoldására alig volt garanciánk. Ráadásul a tanári karral is el kellett fo­gadtatnunk az osztályt. A művelődési osztály meg­értőnek bizonyult, támogatta a kezdeményezést. A Stécé új vezetősége nem különben, örült a lehetőségnek. Az isko­la pedig — mint kiderült — az osztály, megszűntek a pa­naszok is. Rövid idő alatt ki­derült, ki hogy tanul, s mi­lyen futballista. Szlivka Gyula osztályfőnök elégedetten beszél az eddig eltelt két hónapról: — Peda­gógiai kísérletnek sem volt utolsó az osztály megalakítá­sa. Gyerekek kaotikus halma­zéból lassan kitűnő közösség­gé formálódtunk. S ezzel a tantestület is elégedett. Ta­nulmányi gond sem több mint máshol, szerencsénk, hogy a hangadók jó tanulók és ügyes focisták is egyben. A közelmúltban szociomet­riái felmérést végeztek, amely a közösség társas kapcsolatait volt hívatva feltérképezni. Kiderült, kevés a peremem­ber, olyan akinek nincs ba­rátja. Lassan formálódik a sok iskolából toborzott ötödik osztályosok közössége. Ráadá­sul a testnevelési teszt is jól sikerült. A négytusában pél­an teltek — mondja az igaz­gató. — Jelentkezett a pozí­cióharc az osztályon belül. Szerepeltek a gyerekek, min­denki igyekezett elfogadtatni magát. A pedagógusok pa­nasszal voltak tele. edzések többsége — legalábbis jó időben — a Kohász-stadi­onban zajlik, s a foglalkozá­sokon való részvétel elméleti­leg kötelező. Azért csak elmé­letileg, mert az igazolatlan hiányzás másik osztályba va­ló áthelyezést vonhat maga után, s ezt egyelőre egyik gyerek sert akarja. Sőt! — Nincsenek hiányzók^ ügyesek, lelkesek, szorgalma­sok a srácok — így Horváth Gyula edző. — Eleinte nehe­zen viselték, de már meg­szokták a terhelést. A mester gondokat is em­lít: — A# klubtól sajnos nem kaptuk meg azt a támogatást, amit joggal reméltünk. Hiá­nyoznak a segédeszközök. Nincs melegítő és tornacipő. Pedig az osztály hivatalosan is a Stécé előkészítő csoport­ja! Az iskolaigazgató csak azt fájlalja, hogy a klub egyál­talán nem érdeklődik a gye­rekek után: — Olyan hosszú lejáratú váltót kapott az STC, amely nem cserélhető be azonnal aranyra. Talán ezért van, hogy az egyesület apparátusá­ból még senki nem kérdezte meg, miben segíthet, mire van szükségünk. Bár mindkét edző nagyon agilis, s nélkülük aligha valósult volna meg az elképzelés, de nem az ő dol­guk, hogy mindenért kilin­cseljenek. Pedig jövőre újabb fociosztályt indítunk, s akkor még több lesz a gond a pá­lyával, a tornateremmel és a felszereléssel. Szlivka Gyula osztályfőnök dául jobb eredmények szület­tek, mint a tagozatos osztá­lyokban. Még van varázsa a focinak? A labdarúgóosztály nem csak az Iskolának okozott gondokat, hanem több család életébe is beleszólt. Áldoza­tot követel szülőtől, gyerektől egyaránt. No nem minden családtól egyformán, hiszen akad olyan tanuló, aki ko­rábban is a Petőfibe járt. Vi­szont Somoskőújfaluról, Kis- terenyéről, vagy Salgótarján más körzetéből nap mint nap eljutni az iskolába és az edzésre, nem kis feladat ötö­dikes gyerek számára. Czene Gyula szerint mégis olyan modell született, amely példaként szolgálhat az isko­lai nevelésben. Az osztály csak a családi ház, a sport­egyesület és az iskola szoros együttműködésével működhet, s ezért szerencsés, hogy a szü­lői értekezletek eddig szinte százszázalékos részvétellel zajlottak. Sőt nem egy szülő keresi fel gyakorta az edzése­ket is. Ügy látszik, még min­dig van varázsa a focinak... Váltó —hosszú lejáratra A két testnevelés óra úgy folyik, mint más osztályok­Aztán ahogy kirajzolódtak ban. Viszont a testi nevelést az erővonalak, lecsillapodott hat edzés egészíti ki. Az Edzés előtt együtt az egész osztály Csincsik Sándor edző A nehézségek ellenére az osztály tanul és focizik. Nem kiváltságosok elitgárdája, csu­pán egyetlen sejtje az Iskola­közösségnek. S hogy miként érzik magukat a gyerekek az osztályban és a stécé mezé­ben, arról a társai nevében is Nyeste Viktör, Koós Zoli, Oláh Attila, Fejérvári Géza egyöntetűen állítja, hogy „Ajándékot kaptunk! Azt te­hetjük, amit szeretünk.” Emellett ha sikerül egy-két tehetséges focistát is nevelni, már nem volt hiábavaló az osztály létrehozása... Kiss László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom