Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-17 / 244. szám
Á hét 3 Miért mondott le a japán miniszterelnök? Váratlan volt felemelkedése és váratlan volt bukása — Szuzuki Zenko japán miniszterelnöktől búcsúztak ekképpen a politikai nekrológok, amikor a héten meglepetésszerűen lemondott tisztségéről. Amikor huszonkét hónappal ezelőtt, elődje Ohira — a velencei tőkés-csúcsértekezlet előestéjén — szívroham áldozata lett, sok utódjelöltet emlegettek. Szuzuki nem szerepelt közöttük, azután a nagy riválisok semlegesítették egymást, s a kormányzó liberális-demokrata párt legerősebb csoportjának, a Tanaka- frakciónak támogatásával a szürke, kevéssé ismert Szuzuki került a miniszterelnöki bársonyszékbe. Akkor vette át a kormányzást, amikor a gazdasági válság szorítása már a korábban sokak által irigyelt, a fejlett tőkésországok között legdinamikosabban előrehaladó Japánban is érezhetővé vált. Nem tudta megakadályozni, hogy ne emelkedjen meredeken a költségvetési hiány, amely' tavaly 9,5 milliárd dollárra rúgott, s az idén elérheti a 23 milliárdot. A nyár végén kénytelen volt elrendelni a „gazdasági szükségállapotot”. Ez, például félmillió közalkalmazott bérének teljes befagyasztása az inflációs körülmények között, nagyfokú elégedetlenséget váltott ki. Érthető, ha Japánt is elérte a „nyugat-európai betegség” az adott kormány elkopása, a gazdasági gondok közepette. A legutóbbi közvélemény-kutatás negatív rekordja szerint Szuzuki népszerűsége a 16 százalékos mélypontra süllyedt, természetesen, ami történt, nem személyes politikája volt, de a megkérdezettek mégis az ő nevéhez kötötték a bajokat. Szuzuki lemondása mélyebb belpolitikai válságot robbanthat ki a távol-keleti szigetországban. £ liberális-demokrata pártban eddig mindig a három-négy fő frakció s a számtalan kisebb csoport kompromisszumával jelölték a kormány vezetőjét. A frakciók azonban nem tudtak egyezségre jutni Szuzuki utódlását illetően. Különösképpen tanácstalan a legerősebb csoport, amelyet Tanaka vezet. (A volt miniszterelnök nem vállalhatja ismét a kormányfői tisztet, mert részese volt a Lockheed repülőgépgyár emlékezetes korrupciós botrányának, viszont eddig minden alkalommal a „királycsináló” szerepét tölthette be. A következő hetet a liberális-demokrata frakciófőnü- kök újabb titkos tanácskozás- sorozatnak akarják szentelni. Amennyiben nem tudnak egyezségre jutni, a teljes párttagságot kell m.egszavaztat- niok, amire még. item adódott példa. Egy ilyen szélesebb körű szavazás pedig nem várt eredményhez vezethet a párton, sőt az országon belüli politikai erőviszonyok alakulásában. Melyek a közel-keleti válság legújabb fejleményei? Kevesebb mosoly — több magyarázkodás — az amerikai—izraeli külügyminiszteri találkozó után főleg azt bizonygatták, hogy közeledtek az álláspontok a Libanonból való izraeli visszavonulás ügyében. Dehát annak már rég el kellett volna kezdődnie, s ha történetesen meg is történik, még mindig várat magára a válság igazi magjának, a palesztin problémának rendezése. Erről egyelőre nem esett szó Washingtonban, legalábbis nem kerültek részletek a nyilvánosság elé. Megkülönböztetett figyelem kísérte a másik utazást: Arafat ammani látogatását és tárgyalásait Husszein jordá- niai uralkodóval, önmagában érdekes volt, hogy tizenkét esztendő, a hírhedt 1970-es fekete szeptember óta, a palesztin vezető első ízben szólalhatott fel egy jordániai tömeggyűlésen, s hogy a király amnesztiában részesíthette mindazokat, akiket még mindig megtorlás fenyegethetett a palesztin—j ordán összecsapásokban való részvétel miatt. A lényeg azonban a párbeszéd volt egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok Jordániát tekinti a Reagan-terv kulcsállamának, s a palesztin problémát Jordániához kapcsolódva szeretné megoldani. (Az egyszerűsített képlet: Izrael kivonul a megszállt területek egy részéről, kiigazítások történnek, de egy független palesztin állam helyett jordán—palesztin konföderáció születik. A Be- gin-kormány határozottan elveti ezt az elképzelést, miután a bibliai határokhoz és a megszállt területek bekebelezéséhez ragaszkodik. Az izraeli szociáldemokrata ellenzék „jordániai megoldása” azonban sokban rokon a Reagan-tervvel.) Az ammani tárgyalás mindkét résztvevője nehéz helyzetben volt. Husszein a nyolc évvel ezelőtti rabati csúcsértekezleten elismerte a palesztin jogokat, s ettől nem visz- szakozhatott. De hivatkozhat arra, hogy a föderáció jobb az izraeli megszállásnál. Ara- fatnak tekintettel kell lennie’ az egységes arab támogatás biztosítására — márpedig a centrumtól jobbra sokan pártolják a föderációt —, s a palesztin egységre, hiszen a mozgalomban jog<v ellenérzések vannak a jordániai uralkodóval szemben. Ilyen előzmények nyomán született meg a palesztin álláspont, miszerint nem vetnék el a konföderációt, de az államszövetségben államoknak kellene szövetkezniük, vagyis az első logikus lépés egy független palesztin állam megalakítása lenne. Ez , a kérdés minden bizonnyal a vita középpontjában áll majd a palesztin vezető szervek, s más, arabközi testületek közelgő tanácskozásán, de a közel-keleti válságról folytatott valamennyi megbeszélésen. Mit jelent az új lengyel szakszervezeti törvény? A lengyel szejm az új szak- szervezeti törvény elfogadásával fontos lépést tett az ország intézményrendszerének tisztázása érdekében. Feloszlatták az összes eddigi szak- szervezeteket — működésüket már a szükségállapot bevezetése során fel kellett függeszteni — s a szakszervezeti mozgalmat új alapokon szervezik újjá. A döntést hosszú és alapos vita előzte meg. Végül olyan álláspont győzedelmeskedhetett, hogy a korábbi szakszervezetek élkövette súlyos hibák miatt legjobb a tiszta lappal való indulás. Ezt pedig csak a szocialista rendszert, s a szövetségesi kötelezettségeket vállaló, egységes, az államapparátustól független, alulról felfelé demokratikusan építkező szakszervezetek garantálhatják. A konszolidációnak ezt a jelentős lépését egyes reakciós elemek ismét rendbontásra használták fel. Jóllehet a kiprovokált összeütközések viszonylag szűkebb körre, a tengermellékre és Nowa Hutára korlátozódtak, s a sztrájkfelhívást a gdanski hajógyár dolgozóinak csupán egytizede kövétte, ismét utcai konfliktusokra került sor, amelyneknek egy halálos s néhány sebesült áldozata volt. A Nyugaton „spontánnak” kikiáltott megmozdulások kapcsolódtak a külföldi beavatkozáshoz, amelyet Reagan személyesen bejelentett, újabb szankciói tettek teljessé. Ügy tűnik, folytatni akarják az „ördögi kör” politikáját. Rendzavarások szervezését, hogy azok természetes megfékezését használhassák fel újabb lengyelellenes intézkedések ürügyeként. A konszolidáció tehát folyik Lengyelországban, de ma még számot kell vetni a mesterségesen támasztott útakadályokkal. Réti Ervin Egymással homlokegyenest ellentétes jelenségekkel terhelt az izraeli belpolitika. Egyfelől a polgári demokrácia alapvető játékszabályainak a főirúgását jelenti, hogy a Begin-kormány titkos terveket hajt végre; cinkosául szegődik a bejrúti Szabra és Satila táborban végrehajtott förtelmes tömeggyilkosságnak. Másfelől mégis a polgári demokrácia érvényesülését jelenti, hogy a társadalom szembeszegül ezzel a ka- tasztrófapolitikával és hosz- szabb távon esetleg megbuktathatja a bűnös kabinetet. Üj tényező mindenképpen, hogy — az arabokkal folytatott több évtizedes háború óta első ízben — hozzávetőlegesen négyszázezren vonultak az utcákra, és hatalmas tömegtüntetésen ítélték el a politikai vezetést. Még újabb, hogy a hadseregben is felszínre tört az elégedetlenség, beosztottak fordultak szembe a följebbvalóikkal. Nem egyszerűen arról van szó, hogy mentesülni kívánnak az erkölcsi felelősségtől, elhatárolni magukat az egész világ által elítélt akciótól: A háborús politika új megítélése jutott és jut itt érvényre. VÁD SÁRON ELLEN Kezdetben olyan tisztek és tiszthelyettesek tagadták meg az engedelmességet, akiket J tartalékos állományból hívtak Amszterdamban ismét összecsaptak lakásfoglaló fiatalok és a kivezényelt rendőrök. Képünkön: felgyújtott villamos a holland nagyváros központjában. 2 MÖGRÁD — 1982. októbei 17., vasárnap Akik megnehezítik a madridi találkozót — Az amerikai diplomácia békeellenes akciói sorában nem a legutolsó helyen azok a makacs próbálkozások szerepelnek, amelyek révén a washingtoni kormány megkíséreli megnehezíteni a madridi találkozó munkáját — írja szombati számában a Pravda. A szovjet lap megállapítja, hogy az Egyesült Államok néhány szövetségesével együtt a találkozó kezdete óta obst- rukciós irányvonalat követ. „Hamis, koholt ürügyekkel mindent elkövetnek, hogy a madridi fórum ne fejeződjék be ésszerű határidőn belül, és ne hozzon konkrét, pozitív eredményeket” — mutat rá Rakétakísérlet Kínában Kína az elmúlt napokban atomhajtóműves tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétával sikeres kísérletet hajtott végre. Japán kormány- forrásokra hivatkozva a Jo- miuri Simbun beszámolt arról, hogy a kísérletre október 12-én került sor, s az elkövetkező tíz napban még további két-három hasonló rakétaindítás várható. A tekintélyes tokiói lap megállapította: a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és Franciaország után Kína ily módon az ötödik olyan ország, amely ballisztikus rakétával felszerelt, atomhajtóműves tengeralattjáróval rendelkezik. Pekingben mindeddig semmit nem közöltek a kísérletről. Az említett források ugyanakkor kínai katonai körökből szerezték értesüléseiket, egyebek között arra vonatkozóan is, hogy a rakétakísérletre a Kelet-kínai-ten- geren került sor, s a szóban forgó ballisztikus rakéta hatótávolsága 1200 kilométer volt A források szerint ez „közepes, de inkább kis” hatótávolságnak számít. Ezért arra következtettek, hogy Kína a végrehajtott rakéta- kísérlettel — egyelőre legalábbis — nem annyira katonai, hanem elsősorban politikai, illetőleg pszichológiai hatást kíván gyakorolni szomszédaira, beleértve Japánt is. Emlékeztettek arra, hogy Kína szárazföldi indítású, ballisztikus rakétával már jóval korábban sikeres kísérletet hajtott végre, s mindennek fényében úgy vélékedtek, hogy a tengeralattjáróról indítható rakéták hatótávolságának növelése csupán ,,idő kérdése”. a Pravda, majd emlékeztet arra, hogy a november 9-én újrakezdődő találkozótól a népek nem terméketlen és szükségtelen polémáit, hanem konstruktív elképzelésekről folyó, érdemi tanácskozást várnak. A nemzetközi jog elemi normáinak megsértése az amerikai politikában nem kivételt, hanem szabályt jelent, s e politika megnyilvánulásai egyre agresszívabbak és cini- kusabbak. Washington most a lengyel téma kapcsán igyekszik vitát szítani, á mintegy előírni a lengyel kormánynak, hogy mit tehet meg önállóan, és mihez kell kikérnie a Fehér Ház áldásét. A Lengyel- ország elleni politikai diverzió kezdeményezői ismételten törvényesíteni kívánják az önkényességet a nemzetközi életben. qs egyáltalán nem zavar, ja .őket, hogy ezzel az egész Mint pénteken Prágában hivatalosan bejelentették, Gustáv Husák csehszlovák köztársasági elnök november második felében Ausztriába látogat, eleget téve Rudolf Kirchschläger osztrák államelnök meghívásának. Ez a meghívás eredetileg még 1979. márciusában, Rudolf Klrchscläger akkori csehszlovákiai látogatása folyamán hangzott el, és az azóta esedékes viszontlátogatás- hoz a két ország közötti kapcsolatok alakulásának kellett megteremtenie a feltételeket, a szükséges kedvező légkört. Két, e héten történt találkozó is arra mutat, hogy a felek most alkalmasnak tartják az időpontot a legmagasabb szintű állami látogatás számára. Matej Lucan, a csehszlovák szövetségi kormány elnökhelyettese néhány napja Prágában fogadta az osztrák újságírók egy csoportját, s a velük folytatott beszélgetéseurópai enyhülési és együttműködési folyamatot veszélyeztetik. A megfigyelőknek az a benyomásuk, mintha az Egyesült Államokban valaki egyenesen azt kívánná, hogy Európa süllyedjen vissza a jégkorszakba, s vesszen kárba az a fáradságos munka, amivel az emberek száméra kellemesebb politikai légkört teremtettek meg — írja a Pravda, majd végezetül megjegyzi; „Az amerikai diplomácia Madridban nem a helsinki ajánlások céljait és elveit, nem áz egyes államok bizton, ságának és egyenjogú együttműködésének érdekeit tartja szem előtt, hanem a feszültség fokozására, s annak a diktátumpolitikának a megvalósítására törekszik, amelyet a washingtoni kormány a tőkésvilágot sújtó nehézségek megszüntetésének csodaszereként reklámoz.” ben méltatta a csehszlovák- osztrák jószomszédi viszony fejlődését, a gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokban elért eredményeket. Rámutatott' továbbá, hogy megvannak a további feltétek és lehetőségek is a minden irányú kapcsolatok elmélyítéséhez. Egyidejűleg osztrák meghívásra csehszlovák újságírók jártak Ausztriában, s ők Gusztáv Husák leendő vendéglátójával. Kirchschläger elnökkel találkozhattak. Az osztrák államfő ez alkalomból kifejezte meggyőződését, hogy a csehszlovák vezető közelgő ausztriai látogatása minden bizonnyal jelentős lépés lesz a két ország közötti viszony további fejlesztésének útján. Kiemelte: most először keresi majd fel csehszolvák köztársasági elnök Ausztriát, mint ahogy néhány évvel ezelőtt az ő személyében is első ízben utazott osztrák elnök a szomszédos csehszlovák államba. A felölt Áprilisi tréfának hihetni az ember, ha nem jelentené egybehangzóan valamennyi hírügynökség: a spanyol szolidaritás elnevezésű szélsőjobboldali párt indulni kíván az október 28-i választáson A bíróság nem emelt kifogást az ellen, hogy a madridi listát Tejero csendőr alezredes vezesse. Igen, a név ismerős: Ö volt a tavaly februári puccskísérlet egyik vezéralakja. S spanyol demokratikus erők joggal nevezik botrányosnak a döntést. Tejero egyszer már bejutott a parlamentbe. Igaz, húsz hónapja, géppisztolysorozatokkal, a képviselők földreparancsolásával valósította meg az általa elképzelt parlamenti szabályokat. Most vajon mit tenne? Ausztriai látogatás előtt Ütötf-e Begin órája? A kormány és cinkosa: a hadsereg be, akiknek nem .hivatása a fegyveres szolgálat, a polgári életből ragadták ki őket. Erre még azt lehetett mondani, hogy a „civil szellem” jutott érvényre, húzódozás a harctól. Ámint azonban föltárultak a Nyugat-Bejrútban történtek részletei, a kétkedés hangot kapott a hivatásos állományban is. Sőt, a vezérkarból ugyancsak elhangzottak a vádak: Sáron hadügyminiszter nem kérte ki beosztottainak a véleményét, Menahem Beginnel egyetértésben a maga szakállára cselekedett, ő keverte bele a hadsereget a súlyosan kárhoztatható akcióba. Tekintettel arra, hogy az izraeli társadalom erősen mi- litarizált, ennek az új tényezőnek jelentőséget keli tulajdonítani. Arról tanúskodik, hogy a zsidó államban mélyreható fölülvizsgálat megy végbe, ami csakugyan véget vethet a Begin-korszak- nak. Mind komolyabban kezdik fontolóra venni azt a csaknem általános nemzetközi fölismerést, hogy a több hónapos libanoni háborúban az izraeli fegyverek katonai győzelmet ugyan arattak, de politikailag az Arafat vezette Palesztinái FelsZabadítási Szervezet kerekedett fölül. Bár az amerikai Reagan-kor- mány mind a mai napig nem ismeri el, hallgatólagosan, a korábbihoz képest, mégis módosította álláspontját. TEHERTÉTEL A MEREVSÉG Mind több jel mutat arra, hogy Washington számára kezd tehertétellé válni a Be- gin-politika, Tel Aviv görcsös merevsége, hajlíthatatlansága és immár szívesen cserélné föl kezelhetetlen szövetségesét a hajlékonyabb munkáspárti vezetésre. Ha tehát néhány hónapon belül bekövetkeznék az őrségváltás az izraeli kormány élén, az nemcsak a belső hangulatváltozásnak köszönhető. Az Egyesült Államok könnyebben véli végrehajthatnak a Közel-Keletet amerikai elképzelés szerint átalakító Reagan-tervet a Peresz-féle Munkapárttal, mint Begin kemény katonapolitikájával és diplomáciának semmiképpen sem nevezhető manővereivel. MÁS CÉGTÁBLA? És éppen itt van a Bejrút után megindult izraeli társadalmi forrongás buktatója. Hiába mozdultak meg százezrek a tömeggyilkosság szervezőinek a felelősségre vonására, hiába kerítette hatalmába a kétely a hadsereg egyes vezető köreit, ha a politika alapjában változatlan marad, csak végrehajtásának módszerei módosulnak. Pereszről az a vélemény, hogy ugyanazt csinálná, mint Begin, csak ügyesebben, kevesebb feltűnő hibával. Engedelmesebben alkalmazkodnék az Egyesült Államok nemzetközi igényeihez, nem volnának a maihoz hasonló, nyílt ellentétek. Ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy Tel Aviv megint elsza- lasztaná a nagy történelmi alkalmat, amit ilyen nyíltan talán először kínál föl a PFSZ: az egyszerre történő kölcsönös elismerést, utat nyitva a hosszú távú megoldáshoz. A palesztin nép megkapná régen áhított önálló államát, de Izrael is garanciához jutna, hogy biztonságos és nemzetközileg elismert határok között élhessen. Ehhez a fordulathoz azonban, bármennyi új jelenség bukkant föl az izraeli politikában, még nem értek meg a feltételek. Tárkonyi Tibor
