Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
a son .ujj. - epük te. Könnyen ' megtalálhatják Losonc felé haiwá a „szekeret”, Madách In>re kétségtelenül legjelentősebb emlékhelyét; az ősi kastélyt, a síremléket, a róla elnevezett emlékmúzeumot és mindazt, ami életművével kapcsolatos, életével és halálával szorosan összefügg. Fehér gyapjas fekete fejű juhok tengere hullámzik a nógrádi szemnek ismerős tájon a h egy ecskék-domb ócskák alatt a lankás részeken, maga Alsó- szlregova meg olyan hirtelenül ugrik elénk, olyan váratlan örömet keltve a szemnek, a szívnek, mint amikor hosz- szas keresgélés után kincset lel az ember. A kastély és a szomszédságában magasodó ősi evangélikus templom valósággal kiemelkedik Sztregova képéből, könnyű megtalálni azt is. De itt mindenki szíves, előzékeny és türelmes vála- szolgató ha az érdeklődő idegent kell eligazítani: És ahhoz sem kell sok idő, hogy valóságos fabulák, kis történetek, helybelivé szilárdult legendák kerüljenek elő a rövid párbeszédekbe keveredve a „köny- nyű vérű” Fráter Erzsiről Madách boldogtalan feleségéről, a nagyasszonyról, Majth- ényi Annáról, vagy az újabbakról, a kastély utolsó tulajdonosáról dr. Lázár Pál budapesti ügyvédről, aki nem is egyezer, de többszörösein is eiru- lettezte itt mindennek az árát, de ez egy későbbi és hosszabb történet lehet... A mindössze vagy 170 éves kastélyt (az ősi Madách-fé- szek, a régebbi kúria kicsit arrébb állt, leégett, de volt itt vára is a Madáchoknak, azt is „rulettes Lázár” bóntatta és adatta élt) a költő halálának centenáriumára hozatta rendbe és mentette meg úgyszólván az utolsó pillanatban a teljes leromlástól 1964-ben a csehszlovák állam. Csakúgy, mint a boldog házasélet színhelyét ugyanabban az évben a magyar állam Csesztvén (ott most renoválási munkák folynak). A költőről elnevezett múzeum alapítása, egy méltó síremlék felállítása és a költő végrendelének megfelelve hamvainak végső elhelyezése régi gondolat Megvalósítása késett vagy negyedszázadot, de amiként a múzeumban kapható nagyon szép kis prospektus elmondja erről a régen várt eredményről: * .. .így aztán a szocialista társadalom törleszti az előző nemzedékek adósságát. .." A legtöbb kárt, a legnagyobb és soha vissza nem fizethető adósságot mégis elsősorban a költő unokájának második férjé az a bizonyos sét ismerve nem is csekély! Maga a bútorzat és a tárgyak így is megtöltenek két szobát és további négy helyiséget — közöttük a „palotának” nevezett nagyobb termet — pedig a teljes életutat, életművet, a teljes rokonságot, a baráti köröket és a boldogtalan emlékű Fráter Erzsit bemutató nagyszerű, élményt nyújtó fotóna- gyitások, arcképek, eredeti levélrészletek (például Erzsinek anyósához írt könyörgő levele) és más dokumentumok teszik hosszas érdeklődésre alkalrhasjcu.aiv, meres kastély. Két híres tornya közül a falu felőliben írta Madách Imre főművét; Az ember tragédiáját. Ez volt tehát az „oroszlánbarlang” a szó irodalomtörténeti. értelmében is. Hiszen Arany János, az első és igazi elbíráló az ismert, szállóigévé emelkedett zárómondat után ezt írta a kéziratra: „Ex leone leonem!” — ez maga az oroszlán (nem csak a körme...) „Kezdtem 1859. febr., 17-én, végeztem 1860. március 26-án” — írta maga a költő a kéziratra, azaz alig valamivel több mint egy esztendő alatt megírt ebben a toronyban állva (mert beteg melle nem engedte az asztalnál gömyedést már akkor sem) négyezerszáz sort! „Mintha mindennap ima egy verset”. Ezt jegyezte meg róla a centenárium évében egyik méltatója, egy későbbi nagy irodalmi freskó alkotója — Bóka László. És egyik legjobb ismerője, Barta János 1931- ben: gondolkodása és költészete elsősorban nem formai, hanem életjelenség, bennük nem a műösztön, hanem az életösztön, a vitalitás nyilatkozik... Ez a vitalitás szenvedett itt betegségbe, anyai zsarnokságba, értelmetlenül szerzett házastársi boldogtalanságba (mert hiszen Fráter Erzsi „rosszaságát” senki bizonyítani soha nem tudta, nem is tudhatta), a kor ritkuló politikai levegőjébe zárva, hogy Szomszédolás Madáchinál — Sztregován ügyvéd okozta, hiszen mielőtt „szinte titokban eltűntek innen (még a harmincas években) mindent eladott, beleértve magát a kastélyt is. Teljes berendezését már az új tulajdonos, bizonyos bank, vagy bankok árverezték eL Így tűnt el talán örökre a híres fekete kínai festett bútorzat, a zöld szalon, a zongora, a könyvtár. De mint mondják, erős gyűjtőmunkával sikerült mindazt vissza-beszerezni, ami ma ott látható és ez egynémely hazai irodalmi emlékhelyünk, írószobánk szegényes berendezésé.' Ugyanitt más szobákban» Mikszáth Kálmén-emlékek, ezen kívül két szlovák íróköltő-forradalmár, a Strúr-cso- port, legradikálisabb tagja, Jankó Král, és a közeli Velky Krtis (Nagykürtös) szülötte. A. H. STcuitéty-dokumentumok láthatók. A hatalmas és a kastéllyal egyidőben, tehát 1955-ben védetté nyilvánított parkban vénöreg gesztenyék, matuzsálem fenyők, óriásira nőtt tumindenkinek ellenére és mindenek felett az alkotás, maga az ember győzzön egri sztrego- vai toronyszobában. Talán nem szentséggyalázás, ha a géniuszhoz egy mai költő Sólymos Ida 1964-ben írt szép versét illeszti a krónikás kizárólag azért, mert a lírára, a lírikusra mutat megkapó eröVel-szép- séggel: „Telet lebíró türelemmé légy mondatért szalad az ember/ s tüdeje mint bokréta lángol.! Ki párnán ég el, ki parázson.” És ez az egy mondat, ugye, itt is olvasható szlovák nyelven is — mutatva a legfontosabbat a legértékesebbet, hogy a mű egyetemes. „Mint magányos tengerszem végigéltn a tengerek rengését” (Halász Gábor), és mindez az „állandó késések” hazai irodalmában szinte mindentől és mindenkitől függetlenül... Í tt halt meg 1664 októberében (ötödikén hajnalban). Végrendeletében egyszerűen megfeledkezett irodalmi hagyatékáról. Itt vari eltemetve együtt ősei csontjával, ha külön koporsóban is, amiként ugyanitt nyugszik az ősi park egy dombján a tájból kiugró „Férfigéniusz” szobra alatt anyja és Aladár fia. A tragédiák kastélya melletti gyereksereg él a körzeti iskolában: biztosan szívesen látná az életet a toronyból... T. P. L. Kékkői asztalosok rekonstruálták a* egykori hálószoba bátorait. A füleld múzeumból került vissza Sztregovára a költő írókészlete A legendás vas hintaszék, amelyet Madách annyira szeretett Vajner Béla a kastély szomszédságában él, Az ősi címer az emlékmúzeum homlokzatán fiatal korában Lázár ügyvéd sofőrjeként a szemtanú hitelével emlékezik Ez a kép fogadja a látogatót az iskola felől. A bal oldali toronyban írta a ! “Itö a Tragédiát. Képek: Kulcsár József
