Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-12 / 214. szám

jelentjük... ’ -Évente 20—22 játékfilm ké- ízül hazánkban, á MAFILM Lumumba utcai stúdióiban és külső helyszíneken. A filmek nagy része a nyári hónapok­ban „forog’.’, egyrészt, mert a színészeknek ilyenkor van szabad idejük, másrészt a Külső felvételek is egyszerűb­bek a napsütésben, mint hó­ban, fagyban, vastag felhők­kel takart égbolt alatt. Így hát zajlik az élet, haj­nalonként benépesülnek a stúdiók, a filmgyár elől pe­dig színészeket, felszerelé­seket szállító autókonvojok indulnak útnak szerte az or­szágba. A Dialóg Stúdió két stáb­ja is munkában van. Dobrai György —, aki Az áldozat cí­mű filmjével mutatkozott be a közelmúltban —, most Szö­kevények címmel forgatja új filmjét Horváth Péter forga­tókönyvéből, Szabó Gábor ope­ratőr közreműködésével. A film alcíme egyébként: Vér­szerződés. A főszerepeket két fiatal színész: Bubik István és Epres Attila alakítja, mel­lettük Kádár Flóra, Tomanek Gábor és Dégi István kapott jelentősebb feladatot a pro­dukcióban. A történet két fiatalemberről szól, akik meg­szöknek a katonaságtól, s bujkálás közben izgalmas kalandokat élnek ót. A szö­kés tragikus véget ér... A külső felvételek egy része a márianosztrai, iiletve nagy­mogyoródi büntetésvégrehaj­tó intézetben készül és érde­kességként hozzátehetjük: ar­ra alkalmas, jó magaviseletű rabok is szerepelnek a film­ben — önmagukat alakítják. Jelenet a Szökevények című készüld magyar filmből Ugyancsak a Dialóg Stúdió .>jegyzi” az elsófilmes Szurdi Miklós Vidékiek című film­jét. A rendezőről tudni kell: a szolnoki Szigligeti Színház­ban tevékenykedik színpadi rendezőként, s öccse Szurdi Andrásnak, aki Transzport cí­mű filmjével hívta fel ma­gára a figyelmet. A Vidéki­ek operatőre Szalai András, konzultánsa pedig Verebes István, aki játszik is a film­ben. A többi főszereplő: Sza­kácsi Sándor, Udvaros Do­rottya, Linka György, Végvá­ri Tamás, Ivancsics Hona és Töreky Zsuzsa.. A forgató- könyvet is Szurdi Miklós ír­ta. Cselekménye egy vidéki színházban játszódik, ahová váratlan vendég érkezik: egy nagybeteg Kossuth-díjas író. Azért jött, mert úgy tudja: az ő darabjának bemutatá­sára készülnek. Ez azonban csupán kegyes hazugság, hogy megszépítsék élete utolsó he­teit. így hát nincs mit tenni: az író érkezésének napján „eljátsszák”, hogy az ő da­rabját' próbálják. Ám a csel túlságosan is sikerül: az író ottmarad a városban, hogy végigkísérje a próbákat a be­mutatóig. Emiatt felborul a színház rendje, a színészek kénytelenek megtanulni a szerepüket, díszleteket, jel­mezeket kell készíteni a be­mutatásra sohasem kerülő színdarabhoz, és jó képet kell vágni az egészhez. A film — mindezzel — azt a kérdést feszegeti: meddig van értel­me az álhumanizmusnak? Az egész produkció műterem he­lyett hiteles környezetben — a kecskeméti Katona József Színházban — kerül filmsza­lagra ezekben a napokban. Ugyancsak mai témájú fil­met készít Visszaesők címmel — saját forgatókönyve nyo­mán — Kézdi Kovács Zsolt az Objektív Stúdióban) Ken­de János operatőr társaságá­ban. A négy főszerepet Tö- rőcsik Mari, a filmen rég nem látott Monori Lili, vala­mint Molnár Tibor és Szé­kel'/ B. Miklós játssza. Az Objektív Stúdió filmje lesz az Elveszett illúziók is amelyet Gazdag Gyula ren­dez, operatőre pedig ifj. Jan- csó Miklós. A cím nem vé­letlenül hangzik ismerősen: Spiró György és Győrffy Miklós forgatókönyve Honoré de Balzac egyik leghíresebb regényét adaptálta, helyezte át a közelmúltba, az 1960-as évekbe és hazai környezetbe. Hőse egy vidékről a fővá­rosba került fiatal újságíró, akit Máté Gábor személyesít meg. Partnerei: Udvaros Do­rottya, Básti Juli, Margittay Ági. Bessenyei Ferenc, Ma­jor Tamás, Sinkó László, va Bessenyei Ferenc cs Sinkó egyik jelenetében Constance Engelbrecht NSZK- beli színésznő, a Viadukt egyik női főszereplője. lamint két külföldi színész: az angol Robert East és a lengyel Boguslaw Linda. A szereposztás érdekességei: több mint másfél •. évtizedes „kényszerszünet” után ismét a felvevőgép előtt áll Béres Ilona. (Annak idején egy film forgatása közben megbe­tegedett, emiatt beperelte a filmgyárat, meg is nyerte a „fájdalomdíjat”, de utána, hogy úgy mondjuk feketelis­tára került...) Erdős Pál elsőfilmes ren­dező a nepirég alakult Társu­lás Stúdió keretében dolgozik Adj király katonát című film­jének utómunkálatain. Sze­replői amatőrök, a cselekmény színhelyei pedig vidéki ta­nyák, füstös vasúti fülkék, munkásszállók és Pestre ke­Kertbaráfok Bortermelő tájainkon a szőlő­szüret szinte már népünnepély. Szorgoskodik a család apraja, nagyja. Nem ünneprontás azon­ban már most emlékeztetni arra, bogy a jó bor készítésének két fontos feltétele van. Az egyik, ki­váló minőségű szelőt termesztet- ni és szüretelni, a másik perVg. hogy szigorúan tartsuk be a .bor­készítés alapszabályait. Egyszó­val. a borkezelés legalább olyan nagy tudomány, mint a szőlőter­mesztés Jő szőlőből is lebet csap­nivalóan rossz, élvezhetetlen bor. az Elveszett illúziók rült ágyrajárók kietlen, sivár szobácskái... Már csak az utómunkála­tok vannak hátra a magyar —amerikai—NSZK közös pro­dukcióban készült Viadukt cí­mű filmből, amely a hírhedi vonatrobbantó, Matuska Szil­veszter életét dolgozza fel Si- mó Sándor rendezésében. Ma- tuskát A lovakat lelövik, ugye? című ámerikai filmal­kotásból is jól ismert Michael Sarrazini játssza, partnerei között van az NSZK-beli Her- linde Ruff, Constance En­gelbrecht, Tordy Géza, Bács Ferenc, Udvaros Dorottya, Újlaki Károly, Derzsi János, Müller Péter és a kis Ábel Anita. Sándor Pál is már csak az utószinkronizáláson dolgozik: Szerencsés Dániel című új filmje, amely Mezei András novellájából készült, rövidesen a bemutatásra váró filmek sorát gazdagítja. Ra­gályi Elemér kamerája előtt Margittay Ági, Töröcsik Ma­ri, Garas Dezső, Kern And­rás, Soltész Sándor és Rudolf Péter kelti életre az 1956 de­cemberének első napjaiban játszódó történet figuráit: egy Bécsbe tartó vonat. utasait, akik között egyaránt vannak Nyugatra menekülő nyilasok, és ellenforradalmárok, volt ÁVH-sok, karrieristák, ut­calányok, no meg két fiatal­ember, akik közül a cselek­mény fő szála bonyolódik. Végül: javában folynak két újabb, érdekesnek ígérkező film előkészületei. Zsombo­lyai János magyar—amerikai közös produkcióban rendezi majd Libikóka című új film­jét, Kardos Ferenc pedig Zrí­nyi Miklósról, a hadvezérről készít nagyszabásúnak ígér­kező történelmi filmet, Kar­dos István forgatókönyvéből, Mennyei seregek címmel. Garai Tamás tanácsadója ügyeljünk arra, hogy a szürete­lés során lehetőleg m'né! keve­sebb homok és egyéb, nem oda­való anyag kerüljön a darálóba. A mustot, ha van rá mód és fő­leg idő, 122 napig hagyjuk üle­pedni és úgy szűrjük le a tisz­tára mosott hordókba. A szüret és a borkezelés alapja az ideális tisz­taság. A must erjesztését lehető­leg olyan helyen csináljuk, ahol legalább 20—25 Celsius-fok hőmér­séklet ván mert így gyorsabb és tökéletesebb az erjedés. Hat község iskolája Álsóto'don Iskolai ügy ritkán kerül a közérdeklődés középpontjába annyira, mint a cserháti ap­rófalvak iskoláinak sorsa. Be- körzetesíták-e Pásztora, kol­légiumot biztosítva a gyere­keknek? Vagy a szülők akara­ta vágya érvényesül és hét­közben is otthon tudhatják csemetéjüket, azaz helyben oldják meg kikörzetesítéssel az ügyet? Alsótold, Felsőtold, Cserhátszentiván, Kutasé, Bo­kor, Garáb lakóit foglalkoztat­ta a kérdés. Áprilisban született meg véglegesen az a döntés, hogy az utóbb említett elképzelést valósítják meg. A tanévkezdés, augusztis 31-e már az al- sótoldi intézményben köszön­tött rá a 98 gyerekre. Mit hozott á kiskörzeti ösz- szevonás ? — ezt kérdeztük meg a leginkább érintettektől. A válaszok érthetően nem ad­hatják még a változás értéke­lését, csupán helyzetjelentéssé állnak össze, a körzet lakóinak hangulatáról tudósítanak. Klátyik András tanácselnök­höz kopogtunk be legelsőnek. — Amikor eldőlt, marad is­kolája ennek a településcso­kornak, meg kellett oldani az elhelyezését Alsótoldon, a székhelyközségben. A járás, a naegye is segített, pártfogolta az ügyet. A pátbizottság lehe­tőséget adott rá, hogy évi 86 ezer forintért bérbe vegyük a pártalapszervezeítől a nemrég felépített pártházat. Beépí­tett faszerkezettel, válaszfalak­kal négy tantermet sikerült kialakítani, a könyvtári helyi­ségben is tanítanak. Egy má­sik teremben mozdítható mun­kaasztalokat helyeztek — té­len itt tornaszoba lesz. A ré­gi kultúrházban kettő, a ré­gi iskolában egy terem van. Sok vitánk volt már a Volán­nal, de most őszintén csak di­csérni tudjuk megértésüket a megfelelő buszjáratok kialakí­tásában. A gyerekek napkö­zit igényelhetnek, az étkezést jelenleg az óvoda konyhájáról biztosítjuk. Hogy a körzeti iskolában magasabb színvona­lú legyen az oktatás, új peda­gógusokat is felvettünk — je­lenleg 10 nevelőnk van, négy új,tanerő érkezett. — Hogyan fogadták a lako­sok az új iskolát? — Mivei átérezték, az ő akaratok érvényesült, nem hagyták cserben az ügyet ak­kor sem, amikor gyakorlati tennivalókra került sor, a szü­lők társadalmi munkát végez­nek az étkezde építésénél is. És nem csak az alsótoldíak, a társközségekből is jönnek! A falvakban a születési szám úgy alakult, hogy évekre előre tudjuk, lesz egy-egy első osz­tályra való hatéves. Ezen az őszön új igazgatója lett a körzetnek Begia Vilmos személyében, aki orosz sza­kos lévén egy régi-réígi gon­dot is megöld, nem kerülnek immár hátrányba az itt vég­zők a továbbtanulásnál. — Bár sok minden újszerű volt. hiányzott a gyakorlat, rögtön az első napon zökke­nőmentesen beindult az óra­rendszerű tanítás, a napközi. A szülők érdeklődéssel néz­ték végig a termeket, nagyon tetszetc nekik, három kivétel­lel mindenkinek napközit is kértek. Először csak két cso­porthoz volt keretünk, de a túlóra terhére egy harmadikat is sikerült létrehozni. A ta­nulólétszámhoz igazodva az 1—3., a 4—5. és a 7—3 osz­tályok összevontan, a második és a hatodik szólóban működ­nek. A felszereléssel nem volt különösebb gondunk, mivel a megszűnt tagiskolákban sok szemléltetőeszköz íelhalmo-’ zódott, több helyről még most is jön címünkre például tér­kép, könyv. Ami egyedül hi­ányzott, az az orosz tanításá­ban szüliséges eszköztár. Körösi József korábbi is­kolavezetőnek egy kissé ké­nyes kérdést teszek fel: ‘ — Hogyan fogadták a költ lektívák a változást? — Őszintén mondhatom, jó a légkör. Nem jártak nagyon rosszul a régiek: a pótléko­kat ugyanis alapbéresítették. Igaz, a túlóra kevesebb lesz... Az átjárás nem különösebb gond sem a felnőtteknek, sem a gyerekeknek. Javult a sza­kos ellátottság: fizikát és ké­miát kivéve szaktanárok ok­tatnak. . A szülők közül egy felsős és egy alsós anyukát sikerült megkeresni Magvető Oyörgyné lánya hatodikos — a legjob­ban a napközit és az orosz belépését dicséri. Eddig' bizony nagyon nehéz volt a középis­kolai továbbtanulás, hiába szerettek volna például keres­kedőtanulónak jelentkezni, esetleg különvizsgával jutot­tak be. Puszta Andrásék kis­lánya még csak másodikos. És jön az utánpótlás is.. — Ha nem marad meg az iskola, nem vállaltunk volna második gyerekei, biztosan... Talán még a házat is elad­tuk volna, mert a kollégium- bajárásba nem tudtunk volna beletörődni. Férje rábőlint és hozzáfűzi: — Több a gyerek minden tagközségben mostanában. A körzeti óvodában valószfnűleg másik csoportot is indítani kell. Mégsem fog kihalni, el­fogyni a lakosság! Ebben na­gyon sokat jelent az iskola, az óvoda — azt érezzük, le­het itt élni. érdemes! G. Kiss Magdolna , Nyelvtani feladat készül az 5—6. osztályban Sorsbalescl Vannak kérdések, amelyek­re nincs válasz. Csak vála­szok vannak, különböző, egy­mással sokszor ellentétes vá­laszok. Bármelyik elfogadha­tó és támadható is egyben. Dönteni mégis kell. Megtenni valamit, vagy nem tenni. El­fogadni, vagy elutasítani. Az ember tehát mégiscsak érvel, indokol, töpreng. Például ezen: adjon-e pénzt a koldusnak? Koldusok talán mindig lesz­nek. Vajon miért? Lehet va­laki olyan szegény, hogy ilyen alantas módon kelljen bizto­sítania a megélhetését? És ha így van, valóban az koldul, aki rászorul? A szegénység legtöbbször büszkévé, dacossá teszi az embert — nem szo­rulok senkire, nem vagy jk rosszabb, mint a többi. Lehet, hogy szélhámosok a koldu­sok? Ha így van, egyenesen nevetséges, aki pénzt ad. Miről is van szó? Egy két forintról. Nem is pénz. Eny- nyit sajnáljon az ember? Mi­kor naponta a tízszeresét is elkölti többé-kevésbé fölösle­ges dolgokra. A koldusnak mégiscsak szerencsétlen sorsa van, a társadalmi értékskála legaljára csúszott. Ha csal. akkor is. Lehet, hogy dolgoz­hatna. Lehet, hogy van pénze, de elissza. Lehet, hogy máni­ákusan kuporgat, a szalma­zsákja tele van ötszázasokkal. Akárhogy is van, mégiscsak koldul. Áll a fal mellett ma- gábaroskadtan, ül a hideg kö­vön nyomorékságát mutogat­va. A koldus magát gyalázza a fizetségért: nyomorék va­gyok, elesett vagyok, szegény vagyok. Tőle sajnáljon az em­ber egy forintot? Mit fizet meg azzal a fo­rinttal? Nem a saját lelki nyugalmát? Nem azt az ér­zést: én különb vagyok nala, én adok neki, és nem ó ne­kem? Kegyes leszek, és még a hálájára sem tartok igényt. Mert én egészséges vagyok, es nincsenek anyagi gondjaim. Ennek az érzésnek semmi kö­ze a jótékonysághoz. Akkor ne kapjon pénz a koldus? De hát tényleg azon a pár forinton múlik....? Ha kilenc csaló mellett egy a rászoruló, ki vehetné a lelkér e, hogy el­mulasztott segíteni rajta? Bár­milyen megfontolásból. Vagy ki meri kimondani a gyűlöl­ködő mondatot: kaparj kurta, neked is lesz? Áz alamizsnától persze a koldus koldus marad. Egy fo­rint, tíz forint, száz forint —'• a lényegen nem változtat. Mindegy, hogy a hordó lyu­kát egy percig vagy másfél óráig fogja be tenyerével az ember. Ez igaz, de ezreket mégsem lehet adni a koldus­nak. Mármost segít a kevés, vagy nem segít? Nem jó koldust látni. Mint egy baleset, mondhatni sors­baleset: riasztó, félelmet kel­tő, idegesítő. Jobb volna, ha nem volna. De van. Vannak koldusok, a jobbsorsúak szá­mára egyúttal erkölcsi kihí­vásként is, amely kihívásra válaszolni kell. Egyedül helyes válasz, ki­zárólagos megoldás nincs Mit tehet, mit tesz az ember? Hol ad pénzt, hol n^m. Emberis­meretére támaszkodva próbál dönteni, hogy valóban rászo­rul-e az illető. Vagy elfordítja a fejét, mintha nem vef+e volna észre. De azért töpreng. Nem is egy-két forinton, ha­nem azon. hogy milyen az ei- kölcsös, etikus emberi maga­tartás. Ennyi haszon legalább van a dologban. Bencsik Gábor I NÓGRÁD — 1982. szeptember 12., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom