Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

A város új fénye ÄZ IPOLY Felavatták hát újra, ki tud­ja hányadszor, mert arra pil­lanatnyilag nincs támadha- tatlanul pontos adatunk —, mikor is nyílt meg valójában a balassagyarmati Ipoly Szál­ló? Annyi biztos, hogy rég­várt — sokáig bizony hiába várt, hiszen majd két évig készült — eseményt ünnepel­tek a mai tulajdonosok, a megyei vendéglátósok és a régi-új alkalmazottak, a vá­rosiak és mindazok, akik je­len lehettek augusztus 13-án, Ipoly napján (!), amikor új­ra megnyílt az öreg-ifjú gyar­mati szálló. Tizenharmadikán nyílt, pénteken, tizenhármas számú szobája is van és ép­pen névnapján kezdte új éle­tét —, nos, annyi bizonyos, hogy itt senki' sem babonás! Balassagyarmat sokat ál­doz szép lokálpatriotizmusá­ra hosszú éveken át kitartó türelemmel-szeretettel, sok kényelmetlenséget is vállalva sorra veszi patinás épületeit és ha nem is gond nélkül, de mégis csak felújítja őket. Így vált újra büszkeségévé a vá­rosi tanács épülete, így újult meg a hírneves Balassi Bá­lint Gimnázium, így kapott, ha hosszas huza-vona után is új külsőt, belsőt az egykor volt Rák Szálló, és így marad, újul meg a régi megyeháza is. De ha már a Rák Szálló szóba került — nem hallgat­hatjuk el, hogy milyen öröm­mel és segítőkészen „nyomoz- gatta” velünk együtt a szál­loda történetét a városi ta­nács titkára, s azt meg miért is hallgatnánk el, hogy mi­lyen szívesen beszélt minden­ről a város máig szeretett egykori tanácselnöke, Ba­lassagyarmat díszpolgára, Lombos Márton. Tőle tud­juk, hogy talán valamikor a századforduló tájékán épült fel, akkoriban még külön színházterme is volt a mai felső traktusok egyikén és nyilván nem arra szánták, hogy üresen kongjon. Ellen­kezőleg, állandó színitársulat­tal rendelkezett, ha a szoba­számok a jelenleginek éppen a felét adták is ki, de a szán­dék az érdekes! Hogy nem csupán a szálláshelyet, ha­nem egyúttal a‘ városi élet, kulturálódás szolgálatát is figyelembe vették első tulaj­donosai. Mai csúcsvezetője, az az EXPRESS utazási irodától került a szálló élére — bele­értve ide Valamennyi terüle­tét — hasonlóan gondolkodik, amikor a jövőt a mai színvo­nal tartásával és a szállodá­hoz tartozó vendéglátóhelyek műsoros kihasználásával együtt képzeli el munkatár­saival együtt. Rubik Ferencné legfőbb segítőtársai között is az első Balogliné Lombos Mária, aki hos&zú ideje ve­zeti az Ipoly Szállót; aztán újra a pultnál találjuk a nagy tapasztalattal rendelkező és a fiatal, új portásokkal törő­dő Szandai Jenő főportást, de a konyha is erősödött a Sal- gó Hotelből ide» szerződött séffel, Kovács Jánossal, aki máris kitalált néhány specia­litást, közöttük a szó szerint titokzatos nevű „Nyírjesi tit­kot”, amelynek receptjét el­árulhatnánk, ha nem lennénk titoktartók. Legjobb lesz azt mindenkinek magának meg­fejteni, amihez őszinte szív­vel kíván jó étvágyat a kró­nikás! Dehát például ízes pa­lócspecialitás is egyedül itt kapható, ahogy a fáma tart­ja: Mikszáth tekercs (semmi köze a kéziratpapírhoz!), Ri- móci gulyás és a többi... Jómagam kimondottan jó ómennek tekintem például, hogy a három fiatal portás (portásnő) közül az egyik tör­ténelmi nevet visel, úgy hív­ják, Deák Ferenc és bár end- refalvai születésű itt vég­zett a „Balassiban”. És már csak megmaradva egy kicsit a neveknél — a régi, Lom­bos Márton által is említett híres prímás a Rekedt Bara­nyi után, a mai jól hangzó ze­nekart is egy Baranyi (János) vezeti. Mert tegyük a kezün­ket a szívünkre és úgy mond­juk-valljuk meg, milyen a jó szálló, akkor is ha új, akkor is ha régi: legyen benne szép tiszta szoba, legyen csendes, amikor aludni akar az ember, de legyen benne élet is! Le­hessen jót enni és már meg­bocsásson a világ — inni, ha kedvünk tartja. Nos, az újjá­született Ipoly ilyen kellemes, családias, de élettel is telített szállónak ígérkezik. Minden együtt van, ahogy mondani szokás. Sok a fiatal alkal­mazott, akik érthetően ma­gukénak érzik kezdettől az újat, és szerencsére itt van­nak a régiek, a tapasztaltak is, akik meg azért érzik a magukénak, mert akkor is itt voltak, amikor az áldatlan állapotok miatt enyhén szólva többféleképpen emlitődött a gyarmati Ipoly Szálló. Számok helyett inkább a benyomások az érdekesek. Meg mindenütt, ahol lehet, egy cseppnyi múlt. Több tízezret költöttek például délszaki vi­rágok beszerzésére és ter­mészetesen minden beren­dezésében új tárgyak fogad­A portán: Deák Ferenc ják a belépőt, aki, ha valaha lakott már itt egyszer is éle­tében, semmi kényszeredett és nem is mindig kényelmes idegenszerűséget, ellenkező­leg, régi meghittséget tapasz­tal. Miközben a szeme azt látja, hogy mindent kicserél­tek, mindent felújítottak. Étterme ma több térre le­választható, tehát különféle rendezvényekre kiválóan al­kalmas, huszonhat szobája derűs, kényelmes, árai — a ma: szállodaárakat tekintve — szolidak még akkor is, ha mint egy régi törzsvendég, az „éppen csak bekukkantó” Brand János, a Képcsarnok Vállalat talán' legrégibb üz­letkötője arra is emlékszik, hogy „volt idő, amikor negy­venöt forintért lakhatott itt az ember". Ez persze min­denkit érdekel, hiszen az, hogy a szálló átalakítása, fel­újítása után egycsillagos —, nem sokat mond az átlagutas­nak. Kétszáz és hétszáz kö­zött mozog a skála, mégis megkockáztatom az aforiszti- kus tömörítést: a mai Ipoly Szálló olyan egycsillagos szál­loda, amely kétcsillagos... Az első vendég ugyancsak nem sokat adott a hiábavaló babonára: Martin Ressot úr volt és a felesége Franciaor­szágból. Jó a forgalom, soka külföldi vendég, olyanok, akik talán még nem hallhattak ar­ról sem, hogy megnyílt az Ipoly .Szálló, de nyilván arról sem hallottak, hogy k^t éve bezárták. Nekik tehát nem is hiányzott és végeredményben szerencsés utasok, nem úgy azok, akik eddig szerettek volna szállodai körülmények között megszállni Balassa­gyarmaton. Hihetünk a pro­fi utazónak, a már idézett Brand Jánosnak, aki így be­szél erről a legnagyobb kéz­séggel: „Én mindig este ér­keztem ide, dolgozva jöttem a fővárosból és amikor fárad­tan betértem kicsit olyan volt ez a kopottas szálló is, mint­ha haza értem volna... A csa­ládias hangulatára célzok, ha érti mire gondolok... ” De mennyire értem! A leg­több utas szeret otthon lenni a megszokott szállójában, de szereti a profi kiszolgálást is, azt a kedves-közvetlen kap­csolatot a szállóval, amely­ben benne van szükséges tá­volságtartás is. Ami viszont éppen az időközben (a zárva tartott szálló miatt) felfejlő­dött úgynevezett fizető­vendég-szolgálatban ismeret­len. Mondják, kicsit vissza­esett éppen annak a forgal­ma, amióta megnyílt az Ipoly. Lehet véletlen is. De jobb lenne, ha konkurrencia len­ne, mert ezzel jár jobban mindenki. T. P. L. Képek: Kulcsár József Baranyi János és zenekara vigasságra hív Brand János 35 éve vendég itt A lakosztály pompás, a kényelem királyi Habosán friss ágynemű, tisztaság a szobákban, az étteremben ínycsiklandó ételspecia­litások A receptió egyszerűen elegána

Next

/
Oldalképek
Tartalom