Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
A város új fénye ÄZ IPOLY Felavatták hát újra, ki tudja hányadszor, mert arra pillanatnyilag nincs támadha- tatlanul pontos adatunk —, mikor is nyílt meg valójában a balassagyarmati Ipoly Szálló? Annyi biztos, hogy régvárt — sokáig bizony hiába várt, hiszen majd két évig készült — eseményt ünnepeltek a mai tulajdonosok, a megyei vendéglátósok és a régi-új alkalmazottak, a városiak és mindazok, akik jelen lehettek augusztus 13-án, Ipoly napján (!), amikor újra megnyílt az öreg-ifjú gyarmati szálló. Tizenharmadikán nyílt, pénteken, tizenhármas számú szobája is van és éppen névnapján kezdte új életét —, nos, annyi bizonyos, hogy itt senki' sem babonás! Balassagyarmat sokat áldoz szép lokálpatriotizmusára hosszú éveken át kitartó türelemmel-szeretettel, sok kényelmetlenséget is vállalva sorra veszi patinás épületeit és ha nem is gond nélkül, de mégis csak felújítja őket. Így vált újra büszkeségévé a városi tanács épülete, így újult meg a hírneves Balassi Bálint Gimnázium, így kapott, ha hosszas huza-vona után is új külsőt, belsőt az egykor volt Rák Szálló, és így marad, újul meg a régi megyeháza is. De ha már a Rák Szálló szóba került — nem hallgathatjuk el, hogy milyen örömmel és segítőkészen „nyomoz- gatta” velünk együtt a szálloda történetét a városi tanács titkára, s azt meg miért is hallgatnánk el, hogy milyen szívesen beszélt mindenről a város máig szeretett egykori tanácselnöke, Balassagyarmat díszpolgára, Lombos Márton. Tőle tudjuk, hogy talán valamikor a századforduló tájékán épült fel, akkoriban még külön színházterme is volt a mai felső traktusok egyikén és nyilván nem arra szánták, hogy üresen kongjon. Ellenkezőleg, állandó színitársulattal rendelkezett, ha a szobaszámok a jelenleginek éppen a felét adták is ki, de a szándék az érdekes! Hogy nem csupán a szálláshelyet, hanem egyúttal a‘ városi élet, kulturálódás szolgálatát is figyelembe vették első tulajdonosai. Mai csúcsvezetője, az az EXPRESS utazási irodától került a szálló élére — beleértve ide Valamennyi területét — hasonlóan gondolkodik, amikor a jövőt a mai színvonal tartásával és a szállodához tartozó vendéglátóhelyek műsoros kihasználásával együtt képzeli el munkatársaival együtt. Rubik Ferencné legfőbb segítőtársai között is az első Balogliné Lombos Mária, aki hos&zú ideje vezeti az Ipoly Szállót; aztán újra a pultnál találjuk a nagy tapasztalattal rendelkező és a fiatal, új portásokkal törődő Szandai Jenő főportást, de a konyha is erősödött a Sal- gó Hotelből ide» szerződött séffel, Kovács Jánossal, aki máris kitalált néhány specialitást, közöttük a szó szerint titokzatos nevű „Nyírjesi titkot”, amelynek receptjét elárulhatnánk, ha nem lennénk titoktartók. Legjobb lesz azt mindenkinek magának megfejteni, amihez őszinte szívvel kíván jó étvágyat a krónikás! Dehát például ízes palócspecialitás is egyedül itt kapható, ahogy a fáma tartja: Mikszáth tekercs (semmi köze a kéziratpapírhoz!), Ri- móci gulyás és a többi... Jómagam kimondottan jó ómennek tekintem például, hogy a három fiatal portás (portásnő) közül az egyik történelmi nevet visel, úgy hívják, Deák Ferenc és bár end- refalvai születésű itt végzett a „Balassiban”. És már csak megmaradva egy kicsit a neveknél — a régi, Lombos Márton által is említett híres prímás a Rekedt Baranyi után, a mai jól hangzó zenekart is egy Baranyi (János) vezeti. Mert tegyük a kezünket a szívünkre és úgy mondjuk-valljuk meg, milyen a jó szálló, akkor is ha új, akkor is ha régi: legyen benne szép tiszta szoba, legyen csendes, amikor aludni akar az ember, de legyen benne élet is! Lehessen jót enni és már megbocsásson a világ — inni, ha kedvünk tartja. Nos, az újjászületett Ipoly ilyen kellemes, családias, de élettel is telített szállónak ígérkezik. Minden együtt van, ahogy mondani szokás. Sok a fiatal alkalmazott, akik érthetően magukénak érzik kezdettől az újat, és szerencsére itt vannak a régiek, a tapasztaltak is, akik meg azért érzik a magukénak, mert akkor is itt voltak, amikor az áldatlan állapotok miatt enyhén szólva többféleképpen emlitődött a gyarmati Ipoly Szálló. Számok helyett inkább a benyomások az érdekesek. Meg mindenütt, ahol lehet, egy cseppnyi múlt. Több tízezret költöttek például délszaki virágok beszerzésére és természetesen minden berendezésében új tárgyak fogadA portán: Deák Ferenc ják a belépőt, aki, ha valaha lakott már itt egyszer is életében, semmi kényszeredett és nem is mindig kényelmes idegenszerűséget, ellenkezőleg, régi meghittséget tapasztal. Miközben a szeme azt látja, hogy mindent kicseréltek, mindent felújítottak. Étterme ma több térre leválasztható, tehát különféle rendezvényekre kiválóan alkalmas, huszonhat szobája derűs, kényelmes, árai — a ma: szállodaárakat tekintve — szolidak még akkor is, ha mint egy régi törzsvendég, az „éppen csak bekukkantó” Brand János, a Képcsarnok Vállalat talán' legrégibb üzletkötője arra is emlékszik, hogy „volt idő, amikor negyvenöt forintért lakhatott itt az ember". Ez persze mindenkit érdekel, hiszen az, hogy a szálló átalakítása, felújítása után egycsillagos —, nem sokat mond az átlagutasnak. Kétszáz és hétszáz között mozog a skála, mégis megkockáztatom az aforiszti- kus tömörítést: a mai Ipoly Szálló olyan egycsillagos szálloda, amely kétcsillagos... Az első vendég ugyancsak nem sokat adott a hiábavaló babonára: Martin Ressot úr volt és a felesége Franciaországból. Jó a forgalom, soka külföldi vendég, olyanok, akik talán még nem hallhattak arról sem, hogy megnyílt az Ipoly .Szálló, de nyilván arról sem hallottak, hogy k^t éve bezárták. Nekik tehát nem is hiányzott és végeredményben szerencsés utasok, nem úgy azok, akik eddig szerettek volna szállodai körülmények között megszállni Balassagyarmaton. Hihetünk a profi utazónak, a már idézett Brand Jánosnak, aki így beszél erről a legnagyobb kézséggel: „Én mindig este érkeztem ide, dolgozva jöttem a fővárosból és amikor fáradtan betértem kicsit olyan volt ez a kopottas szálló is, mintha haza értem volna... A családias hangulatára célzok, ha érti mire gondolok... ” De mennyire értem! A legtöbb utas szeret otthon lenni a megszokott szállójában, de szereti a profi kiszolgálást is, azt a kedves-közvetlen kapcsolatot a szállóval, amelyben benne van szükséges távolságtartás is. Ami viszont éppen az időközben (a zárva tartott szálló miatt) felfejlődött úgynevezett fizetővendég-szolgálatban ismeretlen. Mondják, kicsit visszaesett éppen annak a forgalma, amióta megnyílt az Ipoly. Lehet véletlen is. De jobb lenne, ha konkurrencia lenne, mert ezzel jár jobban mindenki. T. P. L. Képek: Kulcsár József Baranyi János és zenekara vigasságra hív Brand János 35 éve vendég itt A lakosztály pompás, a kényelem királyi Habosán friss ágynemű, tisztaság a szobákban, az étteremben ínycsiklandó ételspecialitások A receptió egyszerűen elegána
