Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-08 / 210. szám

Zárt ülésen megnyílt a fési arab csúcs Rákos György, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: II. Hasszán marokkói ki­rály ünnepélyes keretek kö­zött, ám rendkívül rövid — alig néhány perces — beszéd, del nyitotta meg hétfő . este az Arab Liga XII. csúcsérte­kezletének második üléssza­kát A mégnyitó beszédet nyomban zárt ülés követte, s —, mint az uralkodó bejelen­tette —, a csúcsértekezlet ki­zárólag zárt üléseket fog tar­tani. Szaddam Husszein iraki el­nök váratlan esti érkezése folytán a csúcstalálkozó kez­dő aktusa némi késedelmet szenvedett az eredeti tervek­hez képest, n. Hasszán helyi idő szerint este tíz óra előtt fogadta fési palotájának ud­varán vendégeit: tizennégy ál­lamfőt, Jasszer Arafatot, a Palesztina! Felszabadítási Szervezet VB-elnökét, s to­vábbi öt tagállam küldöttségé­nek vezetőjét. (Az Arab Liga tagjai közül mindössze Líbia maradt távol a találkozóról és Egyiptom, amelynek tagságát a Camp David-i egyezmények megtorlásául felfüggesztet­ték.) A marokkói uralkodó és az arab országok rádióállomá­sai által közvetített megnyi­tójából elmaradt a sokak ál. tál várt politikai szónoklat, illetve bármilyen utalás a csúcstalálkozó munkájának tartalmi vonatkozásaira. II. Hasszán arra szorítkozott, hogy maga és vendégei nevé­ben, forrón köszöntötte Jász- szer Arafatot, a nap folyamán Fésbe érkezett palesztin ve­zetőt, majd röviden kifejezte reményét, hogy az értekezlet „az arab nemzet és az iszlám népek javára, eredményesen fogja végezni munkáját”. Hasszán közölte, hogy amiről a résztvevők tájékoztatást kívánnak adni, azt a konfe­rencia hivatalos • szóvivője, Mohamed Bucetta marokkói külügyminiszter — és segítő­társaként Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára — fogja bejelenteni. Szolidaritási nap Az újságírók nemzetközi szolidaritásának napja, szep­tember 8. alkalmából a Nem­zetközi Üjságíró Szervezet (NUSZ) főtitkársága kedden nyilatkozatot tett közzé prá­gai székhelyén. A nyilatkozat megállapítja: az újságírók szolidaritásának eszméje világszerte egyre ha­tékonyabban nyilvánul meg. Bizonyítja ezt a többi között az a tiltakozás, amellyel a világ haladó újságíróinak kö­rében Izraelnek a palesztinai, a libanoni és a Szíriái nép ellen legutóbb elkövetett bűncselekményt elfogadták. Szeptember ,8. — folytató­dik az állásfoglalás — jó al­kalom arra, hogy a NUSZ tagszervezetei és tagjai újból szolidaritásukról biztosítsák Afrika, Latin-Amerika és Ázsia igazságos ügyért har­coló népeit és újságíróit. (MTI) Mubarak tárgyalásai Belgrádban Hosznl Mubarak egyiptomi elnök hivatalos jugoszláviai látogatásának második nap­ján, kedden folytatódtak a csúcsszintű tárgyalások Pe- tar Sztambolics államelnök­kel. A megbeszélések első, hét­fő esti szakaszában —, amint a Belgrádban kiadott közle­mény jelenti — a két fél át­fogó eszfnecserét folytatott nemzetközi kérdésekről, kü­lönös tekintettel a Közel- és Közép-Kelet helyzetére a Libanon és a palesztinok el­leni izraeli agresszió után. Ki­emelt helyen foglalkoztak az el nem kötelezett országoknak a mozgalom hetedik csúcs- értekezletét előkészítő tevé­kenységével. A tárgyalásokon Európa és a földközi-tengeri térség kérdéseit is érintették és szó volt a jugoszláv—egyiptomi kapcsolatokról, a két ország együttműködéséről is. A tár­gyaló felek aggodalommal szóltak a világban jelenleg tapasztalható feszültségről, a fegyverkezési verseny foly­tatódásáról és ennek fényében nyomatékkai szorgalmazták az el nem kötelezettek csúcs- értekezletének mielőbbi meg­tartását. Megítélésük sze­rint a mozgalom állam- és kormányfőinek értekezlete döntő mértékben hozzájá­rulhatna a jelenlegi negatív nemzetközi irányzat megál­lapításához, ahhoz, hogy a világ visszatérhessen az eny­hüléshez. Mubarak egyiptomi látoga­tásra hívta meg Petar Sztam- bolicsot, a jugoszláv államel­nökség elnökét, aki a meg­hívást örömmel elfogadta. (MTI) Nyomozás az olasz maffia után Emanuele de Francesco 61 éves tábornok személyében hétfő óta új ember irányítja a maffiaellenes küzdelmet Szicíliában. Legelső nyilatko­zatában az új prefektus azt mondta, hogy ott akarja foly­tatni, ahol Dalia Clüesa ab­bahagyta. Amellett, hogy de Francescot Palermo rendőr­prefektusává nevezték ki, fő­biztosi rangot is kapott a munkájához, továbbá meg­maradt a polgári titkosszol­gálat (SISDE) vezetőjének is. Mindez azt jelenti, hogy a köztársasági Olaszországban sohasem összpontosult még ekkora hatalom egyetlen em­ber kezében. Megkapta a le­hetőséget, hogy nagyobb eredményt mutasson fel, mint valaha is elértek többé-ke- vésbé sikeres elődei. Közben Palermóban nagy apparátussal nyomoznak a pénteki merénylet tettesei után. A hétfőn este kiadott rendőri jelentés a bűntény újabb részleteiről számolt be. Megállapították, hogy Dalia Chiesának és feleségének gyilkosai legalább öt fegy­verből tüzeltek kiszemelt ál­dozataikra. Kettő-kettő BMW- ből és Fiat 132-esből, egy pe­dig Suzuki motorról lőtt. Részt vett a merényletben a nyomozás jelenlegi állása sze­rint három gépkocsivezető, illetve motorkerékpáros em­ber is. További két személy­ről feltételezik, hogy a me­rénylők útját fedezte. Így legalább tíztagú bandát ke­resnek a gyilkosságban való közvetlen részvétel miatt. A részletek két korábbi maffiás gyilkossággal mutat­nak hasonlóságot. Június 16- án ugyanígy öltek meg há­rom rendőrt, valamint an­nak a gépkocsinak a vezető­jét, amelyben az egyik ban­da irányítóját szállították új börtönébe. Itt még az autók típusa is megegyezik a mos­tanival. Pio la Torre, az OKP szicíliai titkára ellen is hasonló módon követtek el merényletet április 30-án. Akkor is, most is a motor- kerékpárosnak fontos szerep jutott: jelezte, hogy merre halad a kiszemelt áldozat ko­csija. Hétfőn több, mint 120 em­bert állítottak elő Palermó­ban, de bizonyíték híján va­lamennyit el is engedték. Fényképeznek az űrhajósok Tizenhetedik hetét tölti a világűrben Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev. A földfelszín adott körze­teinek vizuális megfigyelése és többféle módszerrel tör­ténő fényképezése —, amely az űrhajósok legkedveltebb foglalatosságai közé tartozik — nagy segítséget nyújt a gazdaság és a tudomány kü­lönféle területein dolgozó szakembereknek. Berezovoj és Lebegyev az elmúlt na­pokban — az erőforrás-kuta­tási programot összefogó „Pri- roda”-szervezet szakértőinek útmutatásával — megfigyel­te és lefényképezte a Balhas- tó körzetében és a Távol-Ke­leten található nagyméretű gyűrűs képződményeket és a földkéreg törésvonalait, az A1 táj-hegységben, a Kárpá­tokban, az Amúr és a Baj- kál-tó térségében elhelyez­kedő erdőségeket, egyes hegy­vidéki körzetek gleccsereit és jégtakaróját, a Kaspi-tenger térségének földgázmezőit. Kazahsztán, a Kaukázus, Uk­rajna és Türkmenisztán terü­letén figyelemmel kísérték a homokviharok keletkezését és fejlődését. (MTI) A TUC harcos határozata A brit szakszervezetek (TUC) idei kongresszusa ked­den délelőtt egyhangú szava­zással elutasította a kormány novemberben életbe lépő új foglalkoztatási törvényét. Ez a törvény már a máso­dik szakszervezet-ellenes „cso­magja” a Thatcher-kormány' nak és 1980-as elődjéhez ké­pest új vonása az, hogy egész szakszervezeteket tesz bírói úton felelősségre vonhatóvá és büntethetővé „illegális” más szóval politikai és' ro- konszenv célzatú — sztráj­kok miatt. A TUC-kongresszus ked­den megfogadta, hogy „har­cosan ellenáll” a törvénynek, és minden olyan szakszerve­zet, amely bíróság elé kerül, azonnali szolidaritást fog él­vezni a többi szakszervezet részéről. Az elfogadott hatá­rozat felszólítja a szakmai szakszervezeteket: ne fizessék ki a rájuk kirótt büntetése­ket, s ne fogadják el a bíró­ság! idézéseket. Ha ezek után szakszervezeti vezetőket bör­tönbüntetésre ítélnének, azonnali munkabeszüntetés lesz a válasz. A határozat megszavazásá­tól mindössze két kisebb szak- szervezet tartózkodott, azon a címen, hogy „nem bátorít­hatják tagjaikat törvénysér­tésre”. (MTI) Voksok tétje Hollandiában Szoros, fej-fej melletti küzdelem várható Hollandiá­ban a parlamenti választáson. Hat esztendőn belül most harmadszor járulnak az urnákhoz a hollandok, s ez ön­magában is patthelyzetre utal. Andreas Van Agt miniszterelnök balközép koalíciója május 12-én kényszerült lemondásra, miután hat szocia­lista párti miniszter kilépett a kabinetből. Az okokat egye­sek abban látják, hogy az ország két nagy politikai tö­mörülése: a kereszténydemokrata CD A és a szociáldemok­rata orientációjú munkáspárt (PVDA) önállóan képtelen meggyőző többséggel kormányozni. Így aztán Hágában föl­váltva hol az egyik, hol a másik párt szerez magának rövidebb-hosszabb időre koalíciós partnert, ám ezek a po­litikai érdekházasságok gyorsan felbomlanak. Politikai földcsuszamlás tehát nem várható. A 150 tagú holland parlamentben 44—46 helyet jósolnak a CDA- nak és a PVDA-nak, amely eddig 48—44 arányban oszto­zott a mandátumokon. Ha hinni lehet a jóslatoknak, az idei választásokon a CDA-tól jobbra elhelyezkedő szabad­ság és demokrácia pártja (VVD) növelheti — 26-ról akár 35_36-ra — képviselőinek számát, amiből netán a jöven­dő koalíciója körvonalazódhat, jobbközép színezettel. A „két nagy” szövetsége szinte teljesen kizárt. A mun­káspárt csak akkor hajlandó koalícióra lépni a keresztényr demokratákkal, ha azok elfogadják az eurorakéta-ügyben a szociáldemokraták vétójogát. Milyen változások várhatók ezek után Hollandiában szeptember 8-a után? Nos, egy jobbközép kabinet előrelát­hatóan megnyirbálná az ország szociális juttatásait, mér­sékelné az adókat és beleegyezését adná a NATO-rakéták telepítéséhez. A kérdések kérdése azonban a gazdaság jelene és jö­vője. Rekordmagasságú a munkanélküliség: 540 ezer em­ber, vagyis a keresőképes lakosság 12 százaléka keres ál­lást. Új" munkaalkalmakra a hollandok aligha számíthat­nak, mivel a beruházások szinte teljesen leálltak. Rendkí­vüli terheket ró az államháztartásra a viszonylag magas szociális jólét, amelyet a középbal kabinet sérthetetlen­nek tartott, s ami hozzájárult ahhoz, hogy a. deficit 1982- ben a tervezett négy százalék helyett meghaladja a nem­zeti jövedelem 10 százalékát. A kereszténydemokraták és a liberálisok a társadalombiztosítás rovására szeretnének kilábalni a deficitből. A munkáspárt ellenzi az efféle taka­rékoskodást, inkább a munkanélküliség csökkentésére he­lyezi a hangsúlyt. . Bármiként is alakul a szerdai választásokon a voksok aránya, a tét legföljebb az lehet, hogy melyik kisebb part lesz majd a mérleg nyelve. Az újabb kényszerházasság tar­tósságát pedig már az urnák lezárása előtt megkerde-- — ik. Gyapay Denes Nixon Pekingben „Szovjet fenyegetésről” be­szélt és egy erős Egyesült Ál­lamok oltalmát kínálta fel Kínának Richard Nixon volt amerikai elnök kedden este egy pekingi fogadáson. „Minél jobban fejlesztjük a (kínai—amerikai) kapcsola­tot, minél jobban elősegíti ez Kína gazdasági fejlődését, an­nál könnyebben érhetjük el célunkat: a szovjet fenyegetés feltartóztatását” — jelentette ki az exelnök, aki a kínai kormány meghívására tar­tózkodik Kínában, s útjának, végén ellátogat Sanghajba is,, ahol több mint tíz évvel ez­előtt Csou En-lajjal aláírta a kínai—amerikai kapcsolatok normalizálását megalapozó közleményt. Nixon a továbbiakban azt állította, hogy egy gyenge Kí­na „magára vonná az agresz. sziót, s minél erősebb az Egyesült Államok, Kína an­nál nagyobb biztonságban érezheti magát”. A volt elnök elvetette a „kínai kártya” kijátszásának gondolatát, ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy az 1972-es közlemény „történelmi kap­csolatnak” vetette meg az alapjait. Sem az Egyesült Ál­lamok, sem pedig Kína ném sző terveket más országok el. len — mondotta. Nixon a fogadást megelő­zően megbeszélést folytatott Huang Hua külügyminiszter­rel, az est házigazdájával. Nixont ma fogadják leg­felsőbb szinten. (MTI) Ml lehet az oka annak, hogy Afrika forrong? Miért ily nyugtalan a fekete földrész, mint az ötvenes-hatvanas évek fordulóján, amikor sorra vál­tak függetlenné az angol és francia gyarmatok? Mivel magyarázható, hogy az afri­kai politikai rendszerek nap­jainkban ingatagabbak, mint korábban? Hiszen két és fél év alatt, erőszakos hatalom- átvétel révén hat kormány tűnt el a süllyesztőben. AZ ÖRÖKLÖTT BAJOK I Belső és külső tényezők indokolják a változásokat. Az öröklött bajok még mindig meghatározóak- A kontinens legtöbb országában mindmáig erősebb a törzsi hovatartozás tudata, mint a nemzeti érzés. A nemzetté válás folyamata be sem fejeződött mindenhol. A törzsi viszályok gyakorta a legmagasabb politikai szférá­ban rejlik, hiszen a káderek kiválasztása nem egyszer tör­zsi, illetve rokoni alapon tör­ténik. Mindezt súlyosbítja, hogy a legtöbb afrikai határt annak idején vonalzóval húzták meg a gyarmattartó hatalmak, egy­séges népeket vagy népcsopor­tokat választva szét. Ez így persze csaknem abszurd, de az Afrikai Egységszervezet mégis tudatosan fogalmazta meg a határok sérthetetlenségének el­Mit mutat Afrika órája? (2.) Két világrendszer érdekeltsége vét, hiszen etnikai érvekre hi­vatkozva jószerivel egyetlen állam sem maradna a konti­nensen, amely ne léphetne föl területi igénnyel szomszédai­val szemben. Az AESZ emlí­tett elve azonban mindinkább asak papíron létezik. A körülmények szinte min- nütt kedveznek a korrupció­nak. Az írástudatlanság és a szakemberek hiánya kiváltsá­gos helyzetet teremt az állam- hatalomban és a helyi közigaz­gatásban szerephez jutott szűk rétegnek, amely csak a pénz nyelvét ismeri. Nem vé­letlen, hogy mind a szilveszte­ri ghanai hatalomátvételt, mind pedig az 1980-as libériái puccsot irányító fiatal kato­natisztek céljaik között első helyen a korrupció elleni had­járatot jelölték meg­- „ZÁSZLÓ- FÜGGETLENSÉG" A korrupció persze csupán következmény. Álapjában az, afrikai gazdaságok katasztro­fális helyzetéről, a közellátás, pontosabban a népélelmezés gyakorlatilag általános csőd­jéről van szó. Mintegy két év­tizeddel a „zászlófüggetlen­ség” kivívása után nyilvánva­ló, hogy még hosszú út vezet a tényleges, vagyis a gazdasá­gi önállóságig. A földrész szin­te minden országa monokultú­rás, torz gazdasági szerkezetet örökölt a gyarmatosítóktól. Az ipar fejletlen, kezdetleges, legfeljebb a feldolgozó szférá­ban működik úgy, ahogy. Az elmaradott mezőgazdaság még a közellátáshoz szükséges élel­miszer-mennyiséget sepr képes megtermelni. Súlyosbítja a gondokat, hogy négy-öt éven­ként végigsöpör a kontinen­sen a szárazság kíméletlen hulláma, amelynek vonulását emberek és állatok tízezreinek pusztulása szegélyezi. És itt kapcsolódnak össze a belső okok a külső tényezők­kel. Afrika független ország­nak többsége még mindig a tőkés világgazdasághoz kötő­dik, akár a gyarmati korszak­ban- Csupán néhány, a szocia­lista irányzatú fejlődés útjá­ra lépett állam — például An­gola, Mozambik, Etiópia,' a Kongói Népi Köztársaság — lazított ezen a köteléken. Ők inkább g szocialista országok­ra támaszkodnak. De még az ő esetükben is fájdalmasan igaz a megállapítás, hogy a tőkésviiággal, konkrétan ál­talában a volt gyarmattartó­val kialakult kapcsokat nem szabad egyik napról a másik­ra eltörölni, mert a kipróbált technológiát, gépeket és be­rendezéseket nem lehet egy­szerűen behelyettesíteni egy másik műszaki kultúra termé­keivel. Afrika országait különös­képp sújtják a világkereske­delemben létrejött arányok. Exportcikkeik, az ásványi nyersanyagok, a kávé, a ka­kaó, a szizál ára általában és tartósan csökkent, miközben az importolaj és az iparcikk­behozatal megdrágult. Mindez­zel fokozódó eladósodás jár. AZ ÉLET NEM VÁR Mi lehet a kiút? A konti­nens vezetői és a nemzetkö­zi szakértők keresik a választ. Afrikában azonban az élet nem tűri a várakozást, s a hogyan tovább kérdése egyál­talán nem közömbös a nagyha­talmak szempontjából sem. Mivel -Európában évtizedek óta létezik az érinthetetlen, tudomásul vett elismert sta­tus quo, amelynek ré­szére hátrányos változást sem a Varsói Szer­ződés, sem a NATO nem en­gedi meg, a „harmadik világ” s benne Afrika — kézenfek­vőén kínálkozik a két világ- rendszer harca színteréül. Nem véletlen, hogy miért vált világpolitikai kérdéssé 1975- ben az' angolai polgárháború amelyb'e Washington biztatá­sára fegyveresen beavatkozott a fajüldöző Dél-Afrika, majd — a luandai kormány kérésé­re — megjelentek Afrika föld­jén a kubai reguláris alakula­tok, hogy segítsenek az agresz- szor kiűzésében. Végtére azonban nyilvánva­ló, hogy a két világrendszer érdekeltsége nem határozza meg, legfeljebb módosítja az afrikai ügyek állását. Döntő szerepük a belső folyamatok­nak van. A nemzeti felsza­badítás történelmileg késésben lévő folyamata még nem feje­ződött be. Nem szabad még Namíbia és Dél-Afrika. A jö­vő főként azon múlik, hogy sikerül-e a külvilág segítségé­vel olyan megoldásokat talál­ni amelyek lehetővé teszik az afrikai népek elemi szükség­leteinek legalább alapfokon való kielégítését. Végső soron ettől függ. hogy holnap és hol­napután mit mutat Afrika órá­ja. — Vége — Kürti Gábor Svájc elítéli a terroristákat A PAP lengyel hírügynök­ség jelentése szerint a ter­roristák még mindig meg­szállva tartják a Lengyel Népköztársaság berni nagy- követségét, fogva tartva a követségnek az épületben tartózkodó munkatársait. Az épületet körülvette a svájci rendőrség. A svájci kormány képvise­lője elítélte a terroristákat, és a követség megszállását köztörvényes bűncselekmény­nek nevezte. Azokból a beszélgetésekből, amelyeket egyes újságírók folytattak a terrorista cso­port vezetőivel, kiderül, hogy e terrorakció célja a Len­gyelországban 1981. december 13-ig fönnállt helyzet vissza­állítása — úgy, ahogy azt a földalatt működő „Szolidari­tás” és a NATO-országok kö­vetelései tartalmazzák. A terroristák „érvelése” teljes hasonlóságot mutat azokkal az értékelésekkel és ajánlásokkal, amelyeket a kor és a Szolidaritás nyuga­ti lapok által nyilvánosságra hozott röplapjai tartalmaznak. E röplapok nemcsak azokat a törvényes hatalommal való szembeszegülésre, az engedet­lenség demonstrálására és a lengyel törvények megsérté­sére szólítanak fel, célba ve­szik a szövetségi rendszert, s a szocialista országokkal való kapcsolatokat, hanem egy­ben a lengyel hatóságokkal szembeni erőszak alkalmazá­sára, terrorista akciók vég­rehajtására is felszólítanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom