Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-07 / 209. szám

Könnyűipari kooperáció Nógrádban En szabom, te varrott, ő viseli ■— Akik az előbb itt voltak nálam, fel akarnak mondani. Pedig mind a hárman régi dolgozóink. — Mért lett forró lábuk alatt a talaj ilyen hirtelen? — Azt mondják, nem akar­ják vállalni az új munkára való átállást. „MELLÉKES” TÁRSAK A sokat szidott gazdasági nehézségek gyakran üdvös ha. fásokat is kifejtenek. Többek között azt, hogy néhol föl­élénkíti a korábban eler- nyedt, elnehezült gazdasági gyakorlatokat. Ezek közé tar­tozik a gyors döntés, a koc­kázatvállalás, a sokoldalú tá­jékozódás — és így tovább között a rugalmas, korrekt együttműködés, a kooperáció is. Ez a gyakorlat a mostani „bonyolult helyzetben” más és más okból nélkülözhetet­len, más és más célból hasz­nos az erre vállalkozó tár­saknak. A Salgótarjáni Ruha­gyár „élő” kooperációi jól szemléltetik, hogy a partne­rek hogyan és mennyire hasz­nosíthatják az együttműkö­désben rejlő lehetőségeket. — Kapcsolatunk van egy sor téesz-melléküzemággal — számol be Gyöngyösi Ró­bert, a gyár főmérnöke. — Ezek bérmunka jellegű együtt­működések. Mi adjuk az anyagot, a kelléket, a műsza­ki segítséget. Űk az épületet és a létszámot. A tarjániak négy éve me­gyén kívüli téeszekkel kezd­ték a bérmunkában való dol­goztatást. A belföldi és a külföldi szocialista piac igé­nyeit képesek kielégíteni mi­nőséggel ezek a partnerek. Mivel ilyen igénye bőven jut a gyárnak, gyarapították a társak számát nógrádi tsz-ek- kel is. — Miért jó maguknak ez a bérmunka? — hangzott a kérdés Hiitter Csabának, a szécsényi téesz elnökének ad- resszálva. — Nefn mondhatnám, hogy annyira jó. Eléggé „vékony­pénzű” dolog ez. Az embe­reknek is, akik végzik; a té- esznek pedig idáig vesztesé­ges. 60 forintos normaórák­ban egyeztünk meg, de olyan normát kaptunk, amit eddig nem tudtunk teljesíteni. Tíz­éves gyakorlattal rendelkező varrónő se éri el a 70 száza­lékot. Pedig vadonatúj japán gépekkel dolgoznak. A mun­kahely is szép, másfél millió forintból újítottuk fel a hol­lókői épületet. Nemigen vi­gasztal bennünket, hogy a ruhagyáriak azt mondták: elégedettek, egyre jobb a mi­nőség. r KEZDETNEK KELETRE — Épp a múlt héten vol­tunk kint, hallottuk a pa­naszokat — feleli Gyöngyösi Róbert. — Kipróbáltunk egy műveletet, amelyre 7 perc volt adva. A varrónő hat perc alatt elvégezte. Kérdeztük, akkor miért nem teljesíti a normát. Azt felelte, nincs rá­szorulva a pénzre, a férje szobafestő. Tehát embere vá­logatja, hogy feszített-e a norma, vagy sem. Egyébként mi sajnálnánk nagyon, ha a téesz megszüntetné a velünk való kapcsolatot. Nagyon szép az üzem, amit kialakítottak. És fél éve sincs, hogy -igazá­ból ráálltak a munkára, eny- nyi idő alatt nem szabad pál­cát tömi a kapcsolat fölött. Mi hamarosan kimegyünk, megbeszéljük, min javítha­tunk és kérjük őket, hogy várják meg legalább az egy­éves kifutást. Ez a kooperáció tehát még csak egyik oldalról érdemel tapsot. Mert a téesz egyelőre nem találta meg számítását: félszáz asszony értelmes, jö­Megkezdődött a cukorgyártás Hatvanban A Mátravidéki Cukorgyárak hatvani üzemében vasárnap reggel megkezdődött a cukor- gyártás. Már az első szállít­mányok ígéretesek: a beérke­zett répa cukortartalma 12- től 16 fokig terjed. Vrabecz Mátyás, a vállalat igazgatója az MTI munkatár­sának azt is elmondotta, hogy a vállalat másik gyárában, Selypen, szerdán indul a ter­melés. A két üzemben össze­sen 730 ezer tonna cukorrépa feldolgozásával számolnak, ez mintegy százezer tonnával több az előző évi termésnél. Ezért felkészültek arra, hogy mindkét gyár az elkövetkező 125 napon folyamatosan tel­jes kapacitással dolgozik és naponta hatezer tonna répá­ból készítenek cukrot. Negyvennyolc órával a fel- dolgozási szezon kezdése után raktárba került az első 300 tonna új cukor a Szolnoki Cukorgyárban. Vasárnap Sze­ged térségéből három irány­vonat, a környékbeli gazda­ságokból pedig 40 tíztonnás Volán tehergépkocsi érkezett rakományával a gyár terüle­tére. Vasárnap az új kam­pány legnagyobb eredményét produkálta a gyár, ötezer-há­romszáz tonna répát dolgozott fel. A korai szezonkezdés pon­tos és fegyelmezett együtt­működést követel meg az üzemtől és a termelő gazda­ságoktól. A meleg időjárás miatt csak két-három napra elegendő nyersanyagot szed­nek fel, illetve szállítanak el, mivel a szeptemberi meleg jelentékeny kárt okozna a felhalmozott cukorrépában. A 124 napra tervezett kam­pány ideje alatt 560 ezer ton­na répa feldolgozása a terv. A hatalmas tömegű nyers­anyagból 65—70 ezer tonna új cukor készül. A kész cu­kor minősége —, mint a szak­emberek mondják — jobb lesz a tavalyinál. védelmező foglalkoztatását és egy alkalmas épület be­töltését. Akad viszont ennél újabb kapcsolat is, amely mindkét fél számára tüstént hasznot hozna. — Ez már igazi kooperáció — közli a főmérnök. — A Balassa Ruházati Szövetkeze­tei exportfeladatok megoldá­sába vonjuk be. Szerettük vol. na, ha tőkéskivitelre is ter­melnek. Ez, mivel mennyisé­gileg a ruhagyár névén fut, a mai szabályzók között le­hetőséget adna nekünk a sta­bil belföldi árképzésre. De a Balassa egyelőre szocialista exportra vállalkozott. — Jól. jön indulásnak a szocialista export — fogal­maz Siket Lajosné, a Balassa Ruházati Szövetkezet elnök­asszonya. — Ha ezzel nem lesz hiba, akkor utána köny- nyebben tudunk a tőkésex­portba belevágni. Óvatosságuk — a mai „koc­kázatvállalási láz” dacára —, indokoltnak látszik. Három évtizede egyfolytában férfi­öltönyöket varrnak: egyik szalag nadrágot, a másik za­kót. A váltás bajosan kezdő­dik: a bevezetőben említett három régi dolgozó épp ez miatt akar hátat fordítani megszokott üzemének. De hát akkor miért erőltetik a vál­tást? — A gépeink nagyon ré­giek — így az elnökasszony. — Magyarországon minden más, öltönyt gyártó üzem sok­kal korszerűbb eszközökkel termel. Nekünk is nélkülöz­hetetlen a felújítás. Az im­portgépekre hitelt viszont csak akkor remélhetünk, ha magunk is exportálunk. Az érv logikus, s ráadásul hozzátehetnénk: az „egy lá­bon állás” mind bizonytala­nabb a nagy múltú szövetke­zetnek. A belföldi piac „szí­vóereje” ugyanis egyre gyön­gébb, s a kereskedelem nem .akarja, hogy nyakán marad­jon a Balassában varrt öltö­nyök garmadája. Így hát a gyarmatiaknak mozdulniuk kéll, s megragadták a ruha­gyár által dobott mentőövet. A tarjániak segítségével „fel­hozzák” magukat az export­minőség nívójára, s kialakít­ják az alapvető kapcsolato­kat. KÉNYSZER­RUGALMASSÁG — Amit nyugati cégeknek mi végzünk bérmunkában, az nekünk épp olyan hasznos, mint a mi megyei partnere­inknek a velünk való együtt­működés — summáz a tar­jám főmérnök. — A tőkés­megrendelőtől ellessük a di­vatot, rákényszerülünk a jó minőségre, és belerázódunk a kapcsolatokba. Egyszóval „megmozdulunk”. Kénytele­nek - leszünk rugalmasabbá válni! Molnár Pál Nehéz fél év — indokolt optimizmussal A pártbizottság új titkára : Hegedűs Imre Átmeneti huflamveigybeti a HÁÉV!? Sajnos, azokból a célki­tűzésekből, amelyeket a Nóg- rád megyei Állami Építőipa­ri Vállalat kollektívája az év elején, a demokratizmus kü­lönböző fóramain jóváhagyott, az első fél évben jóformán alig valósult meg valami. A termelési elmaradás megha­ladja a 70 milliót. A terme­lékenység 15,4 százalékkal ki­sebb a tervezettnél, ugyanak­kor az összes bérfelhaszriálás 99,8 százalék. Az igen rosz- szul sikerült első hónapok végső summázata: 30 millió forint veszteség. Okok és a kiút Mint a legutóbbi pártbizott­sági ülésen, az írásbeli elő­terjesztésből, majd Timmer Zoltánnak a vállalat igazga­tójának szóbeli beszámolójá­ból egyértelműen kiderült, hogy a jelenlegi igen ked­vezőtlen helyzet előnyös meg­változtatásához rendelkeznek a szükséges eszközökkel. A kiutat jellemző optimizmus, reális alapokon nyugszik. Az első fél év kritikus, önkriti­kus elemzése után már folya­matban vannak azok az in­tézkedések, amelyek az első féléves termelési és gazdál­kodási kudarc okait folyama­tosan megszüntetik, s a mos­tani átmeneti hullámvölgyből kivezetik a vállalatot. Az eredménytelenség leg­főbb oka a termelési elma­radásban, a fel nem osztott költségek magas hányadában, a termelés kedvezőtlen össze­tételében és természetesen a nem kellően kihasznált ren­delkezésre álló kapacitások­ban, valamint a gyenge szer­vezésben, az alacsony haté­konyságban keresendők. Mit tettek eddig és mit kí­vánnak tenni a jövőben? A vállalat gazdasági és po­litikai vezetése az első ne­gyedév végén felmérte a le­hetőségeket, értékelte az idő­közben bekövetkező változá­sokat és úgy döntött, hogy az 1982. évi tervet módosítja. Létszámhiány miatt csökken­tette a termelési érték- és nyereségtervet, oly módon, hogy a bértömeg-gazdálkodás felté­teled! továbbra is biztosítsák. Felülvizsgálták a szerződé­ses állományukat, s ahol le­hetett, a beruházókkal együtt közösen módosították azokat Ennek megfelelően új prog­ramot, új fontossági sorren­det állapítottak meg. Intézke­déseket tettek a tőkésexport zökkenőmentes lebonyolításá­ra, a költségtényezők alapos vizsgálatára. A bérgazdálko­dásban előtérbe helyezik az" alapórabér-emelést. A bevétel növelése érdekében fokozzák az ipari termelés „idegenek” felé történő értékesítését. Az eddiginél jobban kihasználják á Nógrád megyei Koordiná­ciós Iroda adta lehetőséget. A gyorsan növekvő készleteket az előírt szintre szorítják, és az évek óta elhúzódó selejte­zést végrehajtják, ezáltal meg­szabadulnak az* elavult esz­közállománytól. Gazdasági munkaközösségeket szervez­nek, a minisztériumtól pedig a budapesti lakásépítkezés alól kérik a felmentésüket. Az eddiginél jobban, a meg­növekedett feladatok szolgála­tába állítják a szocialista munfcaversenyt, egységes ten- niakarásra ösztönzik a dolgo­zókat. A hullámvölgyből va­ló kilábalásnál döntő szerepe van az emberi' tényezőknek, a dolgozók aktív, cselekvő kezdeményezésének. A beszámolók szerint, bár a vállalat nehéz fél év előtt áll, ennek ellenére úrrá tud lenni a nehézségeken. He kívülállóként A beszámolót követő vitá­ban Kriger Elemér hangsú­lyozta, hogy támogatja azt az optimizmust, ami a vezetést jellemzi, mert az eddig tett és sorra kerülő intézkedések kedvező irányba terelik a vál­lalat fejlődését. Később a személyes példamutatásra hívta fel a figyelmet — mond­ván — mindenki végezze el saját munkáját kifogástala­nul. Ennek megteremtésében jó közösségi szellemre van szükség. Juhász János szerint az utóbbi hetekben tett intézke­dések, a társszervek munká­jának jobb egybehangolása, az idős, tapasztalt megbízha­tó szakmunkások irányító fel­adattal való megbízása, a zsarolókkal szembeni határo­zott fellépés is jól jelzi, hogy ki lehet lábalni a mai nehéz helyzetből. Gordos István, a szocialis­ta munkaversenyben rejlő le­hetőségek kihasználására hív­ta fel a figyelmet, utalva a termelést irányítók meghatá­rozó szerepére. Szerinte nem szabad teret engedni az olyan felfogásnak, amely a leg­jobb dolgozókat vissza akarja tartani a cselekvéstől. Tóth József, a munkaidő hatékonyabb kihasználása ér­dekében az anyagellátás ja­vítását szorgalmazta. A gon­dokat ne csak feljegyezzék az illetékesek, * hanem azonnal intézkedjenek is. Javasolta, hogy a munkahelyeken dol­gozókból társadalmi, minősé­gi ellenőröket szervezzen a vállalat. B. Kovács István szerint sincs ok az elkeseredésre, mert mindéig feltétel megvan ahhoz, hogy megszűnjön, il­letve előnyére változzon a jelenlegi kedvezőtlen helyzet. Ehhez az kell, hogy senki se nézze kívülről az erőfeszíté­seket. A színvonalasabb mun­kaszervezés érdekében job­bá kell tenni az anyagellá­tást. Fel kell készülni a té- liesítésre. A központi beszéd­téma mindenütt a hatéko­nyabb, termelékenyebb, gaz­daságosabb munka konkrét feladatai legyenek, ne pedig az elosztás mikéntje. Sára János, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára őszintének, reálisnak és^a fel­adatokat jól meghatározónak értékelte a beszámolókat. A benne foglaltak végrehajtása biztosítja a kivezető utat és indokolt optimizmussal tölti el mindazokat, akik az eddigi­nél jobban és hatékonyabban dolgozva kívánják a vállala­tot egyenesbe hozni. Timmer Zoltán válaszában hangsúlyozta, hogy elkesere­désre nincs ok, az indokolt optimizmus újabb lendületet ad a még eredményesebb munkához. Kérte a pártbizott­ság tagjait, hogy a tanács­kozást jellemző alkotó szel­lemben tájékoztassák dolgo­zóikat, és ösztönözzék arra, hogy az eddig tett és ért kö­vető intézkedéseket maradék­talanul hajtsák végre. Ezután a pártbizottság Ju­hász Nándort felmentette a pártbizottsági párt-végrehajtó­bizottsági tagsága, valamint a megbízott pártbizottsági titká­ri beosztása alól, mivel a po­litikai főiskola nappali tago­zatán tanul tovább. A pártbi­zottság titkos és egyhangú szavazással megválasztotta a pártbizottság, a párt-végrehaj- tóbizottság tagjának és a pártbizottság új titkárának Hegedűs Imrét. Rövidebb, vagy hosszabb idő kell? A pártbizottság állásfogla­lása szerint a jelenlegi hul­lámvölgyet átmenetinek kell tekinteni. Hogy ez az átme­net, a kibontakozás, rövidebb, vagy hosszabb időt vesz igény­be, az a vállalat kommunistái­nak és dolgozóinak összefogá­sán, a vezetők következetes, színvonalas munkáján múlik. —venesz— Minőség: I. osztályú Kishartyánban kibővített vegyesbolt várja a vásárlókat gaz­dag áruválasztékkal. A község egyetlen üzlete havonta mint­egy hatszázezer forintos forgalmat bonyolít le. Nyolc hónap átlagában 99 szá­zalékos első osztályú részarányt mutattak ki a Páva Ruhagyár já- nosaknai üzemében. A jó hányad az előző időszakhoz képest 2,2 szá- alékkal gyarapodott. Az úgyne­vezett munkaközi visszavetés csak­nem felére csökkent. Ezek a te­kintélyt parancsoló adatok részint annak köszönhetők, hogy az idén tizenöt éves üzemben a varrónők már megszerezték a kellő szaktu­dást, gyakorlatot a magas színvo­nalú munkához. Részint pedig an­nak, hogy hatásos anyagi ösztön­zés késztet jó minőségre. A ki­fizethető mozgóbér ötven százalé­kát kapják a pontos, gondos mun­káért az asszonyok. Másfelől a gyártásközi és végmeósok „kompe­titiv” díjazással ösztökélődnek az alaposabb ellenőrzésre. A jánosak- naiak vállalaton belül jelentékeny részarányban exportálnak, kivi­telre készült darabjaikkal kapcso­latban említhető kifogás régóta nem merült fel. Tanácsadás kisvállalkozóknak A Magyar Kereskedelmi Kamara kisvállalkozói tago­zat,. —, mely az idén alakult — rendszeresen szervez , kon­zultációkat a hazai kisvállal­kozóknak, különböző, az egy­ségek létrehozását, működé­sét érintő jogi, gazdálkodási kérdésekről. A kisvállalkozói tagozat olyan fórumot biztosít a tár­sadalmilag és gazdaságilag egyaránt hasznos új vállalko­zási formák művelőinek, ame­lyen tapasztalataikat kicserél­hetik, munkájukat értékel­hetik. A tagozat segítséget nyújt más gazdálkodó szerve­zetekkel a kapcsolatok kiala­kításában, a gyártók és a fel­használók, a termelők és a kereskedők, a fő- és az alvál­lalkozók együttműködésének fejlesztésében. Szervezési, tájékoztatási és tanácsadói te­vékenységével támogatja a kisvállalkozások elterjedését és továbbfejlesztését. A mái megtartott konzultációkon a kisvállalatok, a szövetkezetek, a polgárjogi társaságok és a vállalati gadasági munkakö­zösségek működésének általá­nos jogi szabályozásával fog­lalkozó kérdésekre, illetve az árképzéssel, a haszonnal, a tisztességtelen haszonnal foglalkozó problémáikra kap­tak választ az érdeklődők. A következőkben olyan speciális konzultációkat terveznek, amelyeken a költséggazdálko­dás, a jövedelemadózás, az alkatrészellátás témakörébe tartozó felvetéseikre kaphat­nak választ a tagozat részt­vevői. (MTI) A Romhányi Építési Kerámiagyár I-es gyáregységének napi termelése ezerkétszáz négyzetméter padlóburkoló lap. Ké­pünkön: Kölle Erzsébet belföldre készülő termék adago­lását végzi. — Fotó: Gyurkó — NÓGRÁD - 1982. szeptember 7., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom