Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

Tanulód és oktotók (II.) Gépjárművezető-képzés az HHSZ-nél A 72 éves szécsényi bácsit már az első KRESZ-órón az első padba ültette az oktató. Hátrábbról ugyanis nem lá­tott. Néhány óra elteltével egy feleltetés alkalmával kérdik tőle: „Milyen KRESZ-tábla ez?” Kiballag az öreg, megta­pogatja, majd így válaszol: „Hát, ez egészen új, édes íiam!” Ahány ház, annyi szobás? Bár az iskolavezető által elmesélt történet bizonyára nem általánosítható, mégis mutatja egy kicsit, ki minden­ki érdeklődik manapság az autóvezetés fortélyai iránt. Íme néhány típus a tanulók közül. — Van aki végigjárja az összes képzőszervet. ATI,» MHSZ, autóklub, mindenütt arra hivatkozik, máshol nem fogadták szívesen. Csoda? Volt olyan tanítványunk, aki 1974- től 1978-ig járt kéthetente Vizsgázni elméleti tantárgyak­ból. A végén sikerült. A nők egy része tűsarkú cipőben ál­lít be az első órára, ezért az oktatók szólnak. Erre legkö­zelebb papucsban érkeznek... Sokan vannak, akik ok nél­kül idegeskednek, drukkolnak. Ennek csúcsa, amikor első pillanatban belekötnek a vizs­gabiztosba. Hogy ez nekik nem kifejezetten előnyös, az biz­tos, de esetleg a később vizs­gázók sem látják hasznát... Elvégre a vizsgabiztos is ember. Az oktatók közismerten nem tartoznak a gyáva emberek közé. de néha már ők is két­ségbe esnek. — Egy-két kritikus helyzet után lábuk állandóan a fék fölött, de ilyenkor már nem az oktatásra koncentrálnak, ha­nem az állandóan leselkedő veszély elhárítására. — Ilyenkor mi a teendő? — Ilyenkor átveszi a tanu­lót a kirendeltség vezetője, Halász László. Egyébként mielőtt bárki megijedne, az MHSZ-nél öt év alatt mindössze egy szemé­lyi sérüléses baleset történt. Amikor az oktatok vizsgáznák Igaz ezért keményen meg kell dolgozni. Az oktatók pél­dául rendszeresen elemzik, ér­tekein: a legkülönbözőbb közú­ti baleseteket. Azt vizsgálják, hogyan lehetett volna ezt, vagy azt a veszélyt elkerülni, kivédeni, kimenetelét csökken­teni. ! — Kevesen tudják — mond­ja Horváth András őrnagy — de időközönként az oktatók is vizsgáznak. A vizsgázóknál so­rozatosan jelentkező hibák utón a gyakorlati oktatók az MHSZ gyakorlati mesterokta­tójánál, Ruttkai Istvánnál kell, hogy számot adjanak tudá­sukról. Egyszóval az 5 életük sem fenékig tejfel. De erről hama­rosan meggyőződhetek a gya­korlatban is. — Ha akar, elmehet egy ta­nulókocsival — ajánlja föl az iskolavezető, a közelben ru- tinozó narancssárga Skodát. — De a kocsiban egy szót sem — figyelmeztet. A volánnál fiatalasszony, mellett« Németh László pásztói gyakorlati oktató. Szépen be­ülök a hölgy mögé és illedel­mesen fülelek. — Kimegyünk a városba — hallom Németh László nyu­godt csendes hangját. — Menjünk a főtérre. A kocsi szépen megy, ve­zetője nyugodt, tanúja lehetek egy remekbeszabott kézifékes indulásnak, egy sima kanya­rodásnak, egyszóval minden a legnagyobb rendben. Miért izgul a tanuló? — Tessék a féklámpákat fi­gyelni ! Kekékpárosok mellett nagyobb oldaltávolságot kell tartani! — hallatszanak az intelmek. — Szeretném, ha mindig így sorolna be — ez már dicséretnek is beillik. A főtéren megpihenünk. — ötvenpercenként tíz perc szünet jgr a tanulóknak — mondja Németh László, aki­nek hajában jó néhány ősz szál sejteti hivatásának nehézsé­geit. — Marika túl van a negyvenedik óráján, volt már egy sikertelen rutinvizsgája, de biztos vagyok benne, ha egy­szer levizsgázik, nem lesz gondja a vezetéssel. Az „éber” parkolóőr közben szemrebbenés nélkül bekasszí­rozza a 4 forintos várakozási díjat az oktatókocsi vezetőjé­től, aki ugyanúgy szemrebbe­nés nélkül fizet. Saját zseb­ből... A tanuló aki kissé kifújta magát, meglepően közlékeny. Mint megtudom termelőszö­vetkezetben dolgozik vezető beosztásban és részben a mun­kája ellátásához lenne szüksé­ge a jogosítványra. — Csak ne lennék olyan iz- gulós — panaszolja. — Semmi oka rá — mon­dom én nagy bölcsen, mire hálásan néz rám. — Némi városi csalinkázás után — óránként 15 kilomé­tert kell vezetni a tanulónak — visszatérünk az MHSZ ru­tinpályájára. Ott az oktatóval kiszállunk, a tanuld pedig gya­korol. — Most kellett volna egy vizsgabiztos — mondja Né­meth László egy-egv jól sike­rült gyakorlat bemutatása után. Vizsgabiztos azonban se tá­vol, se közel. Talán azért is megy ilyen szépen. — Vajon a vizsgán mi lesz? Németh László nem szeret jósolni, de azért bízik tanít­ványában. Zllahy Tamás (Folytatjuk) P á I y „Az ifjúság az elektronika korában” címmel pályázatot hirdetett 8—18 éves fiatalok szá­mára a Nemzetközi Távközlési Egyesület (IPU). A Genf ben székelő IPU a pályázat anyagát nemzeti zsűrik útján gyűjti be. Ma­gyarországon a Magyar Posta által életre hívandó bizottság dönti majd el, hogy a be­érkezett pályamunkák közül melyek kapják a Magyar Posta díjait, és közülük melyeket küldi el a genfi nemzetközi versenyre. A pályázóknak be kell mutatniuk: ho­gyan képzelik el a távközlés szerepét a kö­vetkező évtizedekben, milyen hatással lesz a távközlés fejlődése a családi életre, a mun­kára, a tömegtájékoztatásra, a társadalmi együttélésre, az iparra, a gazdaságra, a né­pek közötti megértésre. A pályázók a vá­lasztott témát fényképek, rajzok, festmé­nyek. egyéb illusztrációk (például kollázsok) ázat segítségével dolgozhatják fel. A pályaműnek csak címet adhatnak, egyéb írott szöveg nem alkalmazható. A pályázaton részt vehet mindenki, aki 1964. január 1. és 1973. december 31. kö­zött született. A zsűri a versenyzőket há­rom kategóriába sorolja: 1. kategória 8—12 év; 2. kategória 13—15 év; 3. kategória 16—18 év. A magyarországi pályázóknak műveiket 1983. január 31-ig kell eljuttatniuk a Posta- vezérigazgatóság tájékoztatási osztályához. A tagországokból Génibe küldött pályaműve­ket 1983. október 26. és november 1. között mutatják be a „Teicorn ’3S.” híradástechni­kai világkiállításom. A nemzetközi zsűri itt választja ki a három kategória díjazásra ja­vasolt pályamunkáit. Visszapillantás KeSI-e a romantika? Az elmúlt néhány évben négy olyan ifjúsági rendez­vényre is sor került, amely­nek házigazdája Nógrád me­gye volt. Legutóbb — még alig pihenték ki fáradalmai­kat a résztvevők — az egye­temisták, főiskolások országos turisztikai találkozójának adott otthont a megye, pon­tosabban a tóstrandi kem­ping. Mint arról beszámol­tunk, több mint ezer fiatal töltött itt négy-öt napot a gazdag rendezvénysorozaton. Nem volt tehát mindegy, mi­lyen benyomásokkal élmé­nyekkel távoztak mit vittek „tarsolyukban” haza Nógrád­itól. Ezért is érdemes néhány tanulságot, jó és rossz példát egyaránt rögzíteni arról mi­ként fest ma egy efféle se­regszemle. Íme néhány mor­zsa az eseményforgatagból! 1. Rögvest egy kritikai észre­vétel: baj van az ifjúsági tu­risztikával! Ez különösen az országos turisztikainak titu­lált találkozón, a kizárólag effajta versenyszámokban de­rült ki igazán. Legszembetű­nőbb példája a tájékozódási futóverseny volt, amelyre a szervezők négszáz résztvevőt vártak... Amikor kezdetét vette a találkozó 120 nevezés érkezett... Amikor a start elhangzott, nyolcvanan indul­tak a távnak. S közülük alig negyvenen tudtak bánni a legalapvetőbb eszközökkel, a térképekkel, a tájolókkal- Ber- tók Béla, a megyei természet­barát-szövetség elnökhelyet­tese érthetően szomorú volt, amikor erről beszélgettünk, hiszen az egyébként is gyen­gécske utánpótlás helyzetére nem jó fényt vetett ez a ver­seny. Mit lehetne tenni? Nagyon egyszerű a válasz: visszaad­ni a találkozó turisztikai rangját! Vagyis egy olyan felmenő rendszert kialakíta­ni, melynek során valóban az egyetemek, főiskolák legjobb turistái jutnának el az orszá­gos találkozóra. Azok, akik nemcsak üdülésnek, hanem mondjuk, egy kicsit sportnak is tekintenék a rendezvényt. Jóllehet ehhez az intézmé­nyekben szorgalmas szerve­zésre, sok rendezvényre len­ne szükség... dehát a rang­nak ez az ára. 2. Pedig egy jó ötlet száz és száz hívet toborozhat a tu­risztikának. Volt erre példa az EFOTT-on is, nevezetesen az éjszakai természetjáró akadályversenyen, amelyre a résztvevők közel hatvan szá­zaléka benevezett! Harminc- nyolc csapat indult, s becsü­letükre legyen mondva, va­lamennyien megtették a nyolc akadályból álló ver- senytávot. Meglepetésre — vagy kitudja? — a debrece­ni tanítóképzősök végeztek az élen, megelőzve a sportfő­iskolásokat is! Szintén népszerűnek mondható a városismereti verseny, erre 210-en neveztek be — és indultak el. A 41 csapat Salgótarján nevezetes­ségeit kereste föl, kalandosan izgalmas játék során. S ez általános tapasztalat­nak mondható: azok a ver­senyszámok és programok voltak a legkedveltebbek, amelyek a romantika, a já­ték, az izgalom, valamint a sport elemeit ötvözték Nem tudni miért, de gyakori eset, hogy az úttörőmozgalmat el­A pásztói 200 személyes új álta’ános és középiskolai diákotthon északi szárnyába már beköl­töztek a vidéki tanulók. Eddig mintegy nyolcvanan vették igénybe a kényelmes szállás­lehetőséget. Az épület teljes műszaki átadása-átvétele szeptember nyolcadikon fejeződik be. Ezután lesz lehetőség az intézmény teljes elfoglalására. —kj— Bolti felvásárlási tapasztalatok A fogyasztók megyei taná­csának programjában fontos feladatként szerepel, hogy hoz­zájáruljon a kistermelők és a felvásárlással foglalkozó szö­vetkezetek, vállalatok kapcso­latának javulásához, — elle­nőrzésekkel, javaslatokkal, a hiányosságok feltárásával. Ez a tennivaló annál is je­lentősebb, mert országszerte, így megyér.kban is egyre töb­ben foglalkoznak a szabad idő hasznos eltöltéseként kertész­kedéssel. Az életmódváltással összefüggő tevékenység társa­dalmi és egyéni előnyei vitat­hatatlanok. A megye több tíz­ezer kiskerttulajdonosa gyü­mölcsöt, burgonyát, zöldségfé­léket, fólia alatt primőrárut termel- Sokan saját szükségle­tüket elégítik ki, de egyre töb­ben foglalkoznak árutermelés­sel is. Jelenleg a megye bur­gonya-, zöldség-, gyümölcsérté­kesítésének negyven százaléka a kistermelők gazdaságából származik. Az a cél, hogy a zöldség­gyümölcs útja a termelőtől a fogyasztóig rövidebb legyen, frissen jusson a fogyasztóhoz. A helyi intézkedések hatása­ként az élelmiszer-kiskereske­delmi vállalat 32 boltot, az AFÉSZ-ek több mint száz üz­letet jelöltek ki arra, hogy közvetlenül a kistermelőktől vásárolják fel a zöldséget, gyü­mölcsöt. A ZÖLDÉRT is sok boltban teszi ugyanezt. A ki­hagyva, a KISZ valamiféle merev modort erőltet magá­ra, a „felnőtteskedő” stílust. Mintha máról holnapra a ti­zenévesekből rögvest közép­korú lenne, s ezek számára a fiatalos, könnyed forma, a romantika már anakroniz­mus. Holott éppen e nemze­dék legfontosabb és legjel­legzetesebb tulajdonságait akarják megtagadni: az if­jonti lendületet, a fantázia­dús és az egészséges illúzi­óktól sem mentes törekvése­ket a romantikus lelkesedést. Ennek van keletje, s az if­júsági szervezet ezt nem hagy­hatja figyelmen kívül. Ne is hagyja! 3. Bonaparte Napóleon mon­dó ita volt: az hogy egy had­sereg miként menetel nem a lábától, hanem a gyomrától függ. Van némi igazság eb­ben akkor is ha egy országos találkozóra próbáljuk alkal­mazni. Azzal az áttétellel, amelyet Tóth József, a KISZ KB sport- és honvédelmi osz­tályának munkatársa is al­kalmazott a záróebéden, vagy­is, hogy az élelmezési lehető­ség — mint feltétel — mesz- sze fölülmúlta a várakozást, kivétel nélkül elegendő és megfelelő minőségű eledel Nógrádban jelölt üzletek a megye minden területén megtalálhatók, és számuk elégséges arra, hogy a háztáji kisgazdaságokból a saját szükségletet meghaladó terményeket átvegyék. A szer­vezettség megfelelőnek látszik, azonban a gyakorlatban szá­mos problémába ütközünk. Általános tapasztalat, hogy a bolti felvásárlásra kijelölt üzletek nem hívják fel a kis­termelők figyelmét erre a le­hetőségre. A termelő felesle­ges időtöltés, bosszúság árán találja meg piacképes termé­kének a „kijelölt” boltot. Sok kistermelő panaszkodik arra, hogy nem veszik át áruját' A termelő nincs megfelelően tá­jékoztatva egyrészt arról, hogy a felvásárló központoknak, bolti egységeknek előnybe kell részesíteni a szerződéssel le­kötött termékeket; másrészt gond van az áru minőség sze­rinti felvásárlásával is. A ter­melőnek a saját áruja a szép, a jó, de nem biztos, hogy ép­pen ez kell a vásárlónak. Van egy központi szabvány, amely osztályokba sorolja a zöldség­gyümölcsféléket, azonban en­nek ismerete elég hiányos. A központi felvásárlók ismerik, a boltvezetők már kevésbé, a termelők közül talán csak azok. akik hagyományosan sok éve foglalkoznak árutermelés­sel. A minőség eldöntésénél problémát okoz az is, hogy el­várta a diákságot az étkező­helyeken. De csaknem valamennyi szervezői munkáról szuperla- tivuszokban szóltak résztve­vők, vendégek, rendezők egyaránt, s ez ismét öregbí­tette a megye hírnevét. Per­sze, csak akik benne éltek azok tudják, hogy milyen szervező munka rejlik emö- gött Amelynek első napja az elmúlt év novemberében volt, s attól kezdve szinte „zsinór­ban” folytak az előkészüle­tek, nem kevesebb mint 320 szervező részvételével. Igaz, sok mindent dugába dönthetett volna egy ötnapos vihar, vagy egy nem várt esemény. De a rendezők ezt is belekalkulálták a program­ba, szerencsére mindez csak papíron maradt. Mindent egy­bevetve: az egyetemisták, fő­iskolások VII. országos turisz­tikai találkozója nemcsak ar­ra volt jó, hogy a mintegy ezer fiatal jól érezze magát, hanem a rendezvény az ifjú­sági mozgalom néhány olyan tennivalójára is rávilágított, amelynek megoldása várat magára. Kérdés, meddig? Tanka László sősorban nem a szabványban foglaltak a mérvadók, hanem a pillanatnyi áruhelyzet. Túl­kínálat esetén' az áru minősé­ge relatív? „romlik”, a keres­kedő válogat. Keresleti piac kialakulásakor a szabványnak nem megfelelő termékek is jó áron kelnek el. A korrekt ma­gatartás kölcsönösen fontos követelmény! Ne legyen a kis­termelő kiszolgáltatva a ter­melői ár, a minőség önkényes megállapításának. A fogyasztó elvárja, hogy a szezonnak megfelelő termé­kekből az ellátás bőséges, vá­lasztékos legyen. Ennek érde­kében a szükséges árualapot túlnyomórészt szerződéssel cél­szerű biztosítani- Amennyiben a termelési háttér ehhez lehe­tőséget ad, a bolti zöldség­gyümölcs értékesítés 40—50 százalékát is elérheti a kister­melőktől történő közvetlen fel-; vásárlás­A kereskedelem és a terme­lő szempontjából is biztonsá­gosabb a szerződésen alapuló áruátvétel, illetve áruátadás. Általános azonban az a ta­pasztalat, hogy a szerződésele nem tartalmaznak minden lé­nyeges követelményt. Hiány­zik a fajta megnevezése, a minőség meghatározása, a ter- melvény leadásának helye, idő-] pontja, módja. Hangsúlyozva a szerződéses felvásárlás jelentőségét, jelen­leg inkább az eseti bolti fel­vásárlás a jellemző, annak el­lenére, hogy egyes körzetek­ben (Pásztó, Balassagyarmat, Kisterenye) a szervezet szak­csoportokba tömörült kister­melőktől történő felvásárlás is jelentős. A bolti felvásárlás lényegét az adja, hogy előnyös a vá­sárlónak, termelőnek, kereske­delemnek egyaránt. Kíméli a központi árualapot, javítja a megyei ái'uellátást. rövidül a termék útja, frissen kerül a fogyasztó asztalára. Közvetle­nül jelentkezik a fogyasztó ér­tékítélete, mely visszahat a termelésre. A kistermelő ked­vezőbb áron. szerződéskötés esetén értékesítési biztonság­gal adhatja el áruját­Mivel életszínvonal-politi­kai szempontból sem közöm­bös a kisárutermelés, ezért a jövőben is szükséges ösztö­nözni egyrészt az önellátás, másrészt az árutermelés növe­lését. Ehhez a nagyjelentőségű munkához szervezettségre, megfelelő tájékoztatásra, kor­rektségre, céltudatosságra van szükség mindkét fél részéről. A fogyasztók megyei taná­csa ehhez a tevékenységhez is segítséget kíván adni a jövő­ben — a fogyasztók beielenté­«jo? pl •' Virág» 4 ftóM-é.n Ilona fmt-tag NÓGRÁD — 1982. szeptember 1., szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom