Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-30 / 229. szám

Pillantások a műszaki osztályra (IV.) Rendíthetetlen kivitelezők A Dunai Vasmű részére csarnok épületszerkezetének szerelését kezdték meg a Ganz. MÄVAG mátranováki gyáregységében, melynek értéke tízmillió forint. Vállalati belső érdekeltségi rendszerek Kinn a farkas, benn a bárány különböző méretű csoportok- például a szécsényiek ered- ban a korábbinál jobban fel- ményében is, és a gyárak sorakoztathatok a feladatok összesített nyeresége egyezzen végrehajtására. meg a vállalat nyereségével. Gazdaságunkban létkér­dés hogy a vállalatok „up to date”, vagyis naprakészen ér­tesüljenek a környezet, a világgazdaság változásairól. Elvégre kizárólag a megfele­lő információk birtokában képzelhető el a helyes reak­ció, az ellenreakció, a köve­tendő cselekvés. Ezt az igényt szem előtt tartva, gazdaság- politikánk az irányítás és a szabályozás eszközeivel arra törekszik, hogy a különböző érdekeltségi elemek alkalma­zásával meghatározott lépé­sekre késztesse a gazdálkodó szervezeteket. Ám ezeket a törekvéseket lefékezi, gyengí­ti, hogy a gazdasági klíma- változások jobbára csak a vállalati kapukig hatolnak, azokon belül késleltetve, le­csillapodva érződik hatásuk­A „NAGYKALAP” ELVE A gondot az okozza, hogy a legtöbb gazdálkodó szerve­zet híján van egy olyan bel­ső érdekeltségi rendszernek, amely frissiben közvetítené a h irtelen keletkező áreséseket, ^csúcsokat, árfolyam-módo­sításokat, a különböző ter­melési, gazdálkodási tevé­kenységeket visszafogó vagy éppen serkentő változásokat. Amolyan „kinn a farkas, benn a bárány” helyzet ala­kul ki. Vagyis, miközben a vállalatok a korábbi időkhöz képest mindinkább érzékelik, tapasztalják a belföldi és a nemzetközi gazdaság által szorgalmazott követelménye­ket, a termelés tényleges színterén, a gyárakban, a gyáregységekben, az üzemek­ben és a műhelyekben lépés- hátránnyal jelennek meg az igények. A vállalati közpon­tok ugyanis érdekeltségi ele­mek alkalmazása helyett jó esetben is csak irányítva, el­rendelve közvetítik a tenni­valókat. A jellemzőbb és a gyakoribb azonban az, hogy az évközi szabályozómódosí­tások pozitív' és negatív ha­tásaitól a „nagykalap” elve alapján a központi alapok duzzadnak vagy apadnak. Aligha szükséges bizonyítani azonban, hogy a szorgalma­zott lépések megtételére leg­gyorsabban akkor kerülhet sor, ha a termelés alapegysé­gei is közvetlenül, saját bő­rükön, az érdekeltségi alapok változásán érzékelik a teen­dőket. Belső érdekeltségi rendszerek alkalmazásával, belső ösztönzések révén a dolgozók egyenként, illetve EGY REMÉNYTKELTÖ MÓDSZER EGY SIKERES MÓDSZER Ellentétben a cipőgyáriak­kal, az Elzett Művekben si­keresebb volt az érdekeltségi rendszer bevezetése. Még 1980-ban a központi tervszá­mok előírása helyett, a gyá­rakra bízták a tervezést. Azon az alapon, hogy a termelés helyszínén látják a legjobban: mire képesek melyik költ­ségből mennyit tudnak lefa­ragni. Korábban az Elzettnél is előfordult, (miután az év­közi változásokat ők sem közvetítették a gyáraknak), hogy a gyárak összesített nyeresége több volt, mint a vállalaté. Mindez egyebek közt azzal járt, hogy a gyá-. rak évközben olyan béreme­lést is végrehajtottak, amely­nek nem volt fedezete. A je­lenleg alkalmazott érdekelt­ségi rendszer alapelve, hogy a nagyvállalatot érintő vala­mennyi hatás jelenjen meg. A STÍLUSVÁLTÁS SZÜKSÉGE Specialis, energiatakarékos kenőanyag gyártását kezdi meg hamarosan a Politur Vegyipari Szövetkezet. Az egységes súrlódás- és kopás­csökkentő adalék — amely Eska néven kerül forgalom­ba — az Autóipari Kutató In­tézet munkatársainak talál­mánya. Kísérleteik eredmé­nyeként sikerült olyan kenő­anyagot előállítani, amelynek használata a belsőégésű mo­toroknál 5 százalékos üzem­anyag- és 30 százalékos kenő­anyag-megtakarítást jelent, s mintegy 50 százalékkal meg­hosszabbodik a motorok élet­tartama is. Az új hazai kenő­anyag kedvező tulajdonságai­val a világ élvonalába tarto­zó hasonló gyártmányokkal is állja az összehasonlítást, s nagy előnye, hogy előállítása lényegesen olcsóbb — átlago­san 120 forint a személygép­kocsikhoz szükséges egy-egy adag. Kiszámították, hogy az Eska alkalmazása országosan a je­lenlegi évi 3 millió tonna üzemanyag-felhasználás mel­lett 150 ezer tonna megtaka­rítást eredményez. Kenőolaj­ból az évi 216 ezer tonnányi felhasználást 64 800 tonnával csökkenti, a motorok élettar­Az ügyfélfogadás rendjét pontosan szabályozták a Sal­gótarjáni városi Tanács mű­szaki osztályán is. Az ajtókon a tábla éppen azt jelzi, hogy ma nincs. A réggebbi előadók azonban azt mondják: képte­lenek ajtajukat kulcsra zárni azok előtt, akik nem a foga­dónapokon kopogtatnak be. Mert aki a városszélről, vagy a környező településről ide­utazik, biztos, hogy fontos számára. Lantos Lóránt osztályveze­tő-helyetteshez kevés ügyfél érkezik, munkájának jellege miatt. A műszaki osztály ten­nivalói közül nem hiányzik a gazdálkodás, a beruházás sem. A legtöbb gondot a cél- csoportos — állami — lakás­építés okozza. Erre a célra 1982-ben például 135 millió forint fordítható. Aztán ott vannak a fenntartási felada­tai, amelynek idei költségve­tése 55 millió forint körül van. Ahhoz, hogy jövőre vala­ki új lakásba költözzön, egy­két évvel előtte már munká­hoz lát a műszaki osztály. — A terület előkészítése, esetleges szanálások, kisajá­títások, közművesítés, terve­zőkkel, kivitelezőkkel való tárgyalások... — sorolja az osztályvezető-helyettes. Rá­adásul a terület előkészítésé­nek lebonyolítását nem vál­lalja a Nógrád megyei Beru­házási Vállalat (?), így az is a nyakukba szakadt. — Korábban sok mende­monda kelt szárnyra a le­bontásra ítélt épületek körül. Változott-e a helyzet? — Az idén az épületeket már árverezzük, meghirdet­jük, s aki többet kínál érte, illetve előbb bontja le, az kap­hatja meg — válaszol a kér­désre, majd a tennivalók lis­tájánál szóba hozza a kolóniá­kat. Rengeteg régi épületet újíttattak fel Rónabányán, Sal- góbányán, Somlyó-bányatele- pen. S hogy ezek a kolóniák meddig maradnak még? Bi­zonyára sokáig adnak dolgot a műszaki osztálynak. Meg­szüntetésük, de felújításuk is rengetegbe kerül. Mostaná­ban azonban az új lakások állnak a beszélgetések, viták középpontjában. Többnyire rossz hitek. A Beezterce-lakó- telepen 65 lakás nem készül el az év végére, a Dimitrov úton egy tucattal hasonló a helyzet. (Egy múltkori szem­lén ott volt a STÉSZ képvi­selője a Dimitrov úton. Eskü- dözött, hogy a lakások egy ré­szét befejezik december vé­géig, bár a műszaki osztályve­zető látta a készültségi fok­ról, hogy ez nehezen hihető. Másnap a megyei tervosztály­ról körben telefonáltak ettől a szemlétől függetlenül. Ak­kor úgy nyilatkoztak: szó sem lehet a befejezésről. Néhány nap múlva megint ígéret hangzott el a kivitelező szájá­ból, hogy elkészülnek a laká­sok.) — Mi az oka a késedelem­nek, ami egyben azt jelenti, hogy az éves lakásépítési terv Salgótarjánban nem teljesül? — Már nem hivatkozhat a kivitelező arra, hogy későn vo­nulhatott fel, nincsenek köz­művek. Így hát kivitelezői ka­pacitáshiány az indok. — S mit lehet az ellen tenni, ha a határidőt nem tartják? _ ??? L antos Lóránt nem tudja a választ. A kivitelezők ren­díthetetlenek. Olykor a fele­lősség legkisebb érzete nél­kül jelentenek be technológiai változást, határidő-módosítást, mintha egyszerű játékról len­ne szó. Az állampolgárok er­ről vajmi keveset tudnak. Azt azonban láthatják, hogy a nyugati városrészben ott van­nak a közművek. Két épü­let csigalassúsággal emelkedik. A műszaki osztály vezetője hónapos időközönként saját fényképezőgépével készített felvételeket. Négy hét alatt összesen négy szint készült el, holott a szakemberek szerint egy szintre néhány nap az optimális. Az ember azt hin­né, a beruházási lehetőségek mérséklődésével az építőipari szervezetek komolyabban ve­szik a megbízásokat, vállalá­sokat. Hinni hiheti... * Bekukkantok a műszaki osztály egyik szobájába. Azt nem mondhatni, hogy ezek­ben a helyiségekben bált rendezhetnének. Az asztalo­kon papírhegyek. Igyekeznek gyorsítani az ügyintézést, de e területen még messze van­nak a babéroktól. Az is igaz viszont, hogy az idén, a fél évig csaknem annyi ügyük keletkezett, mint tavaly egész esztendőben. Így aztán még mindig át-átcsúsznak a har­mincnapos határidőn. A me­gyei tanács ÉKV-osztálya komplex felügyeleti vizsgála­tot tartott a műszaki osztá­lyon. Ezt követően feladat­terv készült, s ennek végre­hajtásán igyekeznek az osz­tály dolgozói. Hogy nem min­denki egyformán? Előfordul ma is, hogy az ügyintéző o helyszínen olyan ígéretet tesz az állampolgárnak, amit „benn” nincs módjában írás­ban megismételni. Az ilyen dolgokat (ha előfordulnak) szigorúan bírálják el. Balya Istvánná sok más mellet a város közterületeinek gazdája. Évente körülbelül 12—15 millió forint jut az utakra. Elhangzanak interpel­lációk, beállítanak tanácsta­gok, érkeznek levelek kátyus utakról, tönkrement járdák­ról, vagy éppen újak igényét tolmácsolják. Több mint 125 kilométer a tanácsi úthálózat Salgótarjánban s ehhez jönnek a KPM kezelésében levő köz­utak. — A sorrendben nehéz igaz­ságot tenni, hiszen mindenki azt szeretné, ha az az utca élvezne elsőbbséget, amelyben lakik — mondja Balyáné. Igyekeznek valamennyi körül­mény számbavételével dönte­ni a sorrendről. Aztán ott vannak azok, akik egy-egy körzetben vállalkoznak rá, hogy az odaszállított anyag­ból megoldják gondjaikat. A Kinizsi Pál utcában élők esz­tendeje kértek járdalapot, de még ma sem rakták le. Más­sal azért gyűlik meg a ható­ság baja, mert a szalmát az úton tárolja, mintha sajátja lenne a közterület. — Bizalmatlanok női ügyin­tézővel szemben. A múltkor bejött egy férfi, meglátott és azt kérdezte: „Nincs itt vala­ki? — jegyzi meg Balya Ist- vánné. Sok kellemetlen ügyféllel találkozik. Főként ha a köz­műfejlesztési hozzájárulások kivetésének ideje érkezik. Nem kis összegekről van szó. Aki­nek a háza előtt kiépítették a vízvezetéket 5300, szennyvíz­csatornánál 8000, szilárd bur­kolatú út esetén 4500 forint a tanács számlájára fizeten­dő összeg, ami természetesen csupán csekély töredéke a ki­vitelezés költségeinek, hiszen egyetlen méter szennyvízcsa­torna létesítése megközelítő­leg háromezer forintba kerül. * Baj van hát velünk is, ál­lampolgárokkal. Olykor tü­relmetlenek vagyunk, minde­nek elé helyezzük saját dol­gainkat, azonnali intézkedése­ket követelünk, elvárjuk, hogy a jogszabályokkal ellen­tétesen a tanács ügyintézője velünk értsen egyet. Olyan dolgokért is a műszaki osz­tályra hárítjuk a felelősséget, amihez éppen (talán) vajmi kevés a köze. — Törvényességet, rendet akarunk a városban! Ez min­dennél fontosabb. Ügy érzem, az elmúlt egy esztendő alatt sikerült például visszaszorí­tani a protekcionizmust — mondja Godó Dezső. (Az egyik ügyfél távozása után — ked­vezőtlen választ kapott — pár perc múlva fülem hallatá­ra csörgött a telefon. Egy fő­osztályvezető igyekezte más belátásra bírni a műszaki osztályvezetőt. Persze, siker­telenül. Az elutasítás határo­zott volt.) Az osztályvezető szobája előtti helyiségben, ahol szin­tén előadók dolgoznak, álta­lában nagy a sürgés-forgás. Ezekben a napokban különö­sen. Mert a tanács végrehaj­tó bizottsága a műszaki osz­tály munkáját tűzte napirend­re. Készülnek a megmérette­tésre. (Folytatjuk) M. Szabó Gyula Jöhet a transzformátor! Néhány hete szóvá tettük, hogy üresen árválkodik Pász­tó központjában az új transz­formátorállomás épülete. Pedig ez energiára igen rövid időn belül szükség lesz, hiszen át­adás előtt áll az állami gaz­daság központjának épülete, s ugyanakkor a közeljövőben megkezdődik 84 tanácsi lakás építése, amihez ugyancsak áram kell! A nagyközségi kö­zös tanácstól kaptuk az öröm­hírt: az ÉMÁSZ illetékesei Miskolcról jelezték, a napok­ban elvégzik a kérdéses ká­bel szerelését s a — Gyöngyö­sön már készen levő — transz­formátor a helyére kerülhet. Így várhatóan nem lesz szük­ség az irodaház energiaellá­tásához előirányzott ideigle­nes vezetékre. Energiatakarékos kenőanyag: Eska tárnának növekedése pedig esztendőnként 2—3 milliárd forint értékű pótalkatrész be­hozatalát teszi feleslegessé. Összességében az Eska hazai gyártásának megindítása és széles körű alkalmazása évente csaknem 140 millió dollár kiadásától mentesíti a népgazdaságot. Használatának feltételei is megvannak, az Armafilt Ipari Szövetkezet ugyanis gyártja azokat a lég- és olajszűrőket, amelyek a kenőanyag megfe­lelő hatásfokának biztosításá­hoz szükségesek. A Politur Vegyipari Szövet­kezet a gyártást meglevő mű­szaki, technikai berendezései­vel kezdi meg az idén. Tervezik azonban egy kísérleti üzem létesítését, amely 1984. végére a várható szükségletek 10 szá­zalékát kielégíti, mintegy 4 millió — 0,3, 0,5 és 1 literes adag előállításával. A hazai ellátás mellett az Eskanak megvan az esélye arra, hogy exportképes ter­mékké is váljon. Az őszi BNV-n ugyanis, ahol a szö­vetkezet először mutatta be, nagy érdeklődést váltott ki a külföldi szakemberek körében A burgonya védelme Uj e'járás a veszteség csökkentésére Évjárattól függően a burgo­nya tárolási betegségei jelen­tős kiesést okoznak. Énnek egyik oka, a termelés techni­kája, amelyek során a betárolt burgonyát sok mechanikai sé­rülés éri, utat nyitva külön­böző kórokozóknak. A veszte­ségek jelentősen csökkenthe­tők a vetőgumó betárolásakor végzett csávázással. Az eljá­rásnak az elterjedését me­gyénkben hátráltatta, hogy nem volt a válogatóasztal tel­jesítményének megfelelő kapa­citású burgonyacsávázó gép. A Debreceni Mezőgép Vál­lalat által gyártott Gumotox S gép a kis teljesítmény mellett a szükségesnél jobban nedve­sítette a betárolt burgonyát, ami tárolási és növényegész­ségügyi szempontból egyaránt káros. A Dél-somogyi ÁG, a so­mogyi burgonyatermesztési rendszer, valamint a Somogy megyei Növényvédő és Agro­kémiai Állomás rendezésében az elmúlt napokban a burgo­nyacsávázás újszerű eljárásait mutatták be. Kifejlesztésre ke­rült egy új burgonyacsávázó gép, amely kiküszöböli a fenti típus hiányosságait, nagyon egyszerű, ára pedig töredéke a Gumotoxnak. Az engedélye­zett növényvédő szerek egy ré­sze minden további nélkül ki­juttatható vele. A vetőburgonyagumó-csá- vázással nem csak a tárolási betegségek csökkenthetők, ha­nem kitároláskor végzett ke­zeléssel a kelési betegségek is megelőzhetők. A CFG jelű kisgép be is sze­rezhető, így nincs akadálya, hogy a burgonyacsávázás me­gyénkben is elterjedjen. Emel­lett az eljárás mellett más gé­pek és beavatkozási lehetősé­gek is bemutatásra kerültek, de bevezetésükre — a további vizsgálatok miatt — még vár­ni kell. Természetesen a burgonya­csávázási eljárás — élelmezés­egészségügyi gondok miatt — csak vetőburgonyánál alkal­mazható. K. A. 1 NÓGRÁD — 1982, szeptember 30., csütörtök 3 Persze könnyebb dolog megfogalmazni a teendők közvetítésének igényét, mint megfelelő módszert találni ehhez. A Duna Cipőgyárban megpróbálták. Nehézséget okozott, hogy a vállalat bu­dapesti és három vidéki gyáregységének önállósága, termelési szerkezete meglehe­tősen differenciált. Az egyik zárt technológiai egységben, a másik a többi gyáregység­gel kooperálva, tőlük függő­en működik. Az egyiknél pontosan kimutatható a költ­ség és a nyereség, a másik­nál összemosódnak a ráfor­dítások- Az említett gondok ellenére a vállalatnál techni­kai elszámoló árak alkalma­zásával megtalálták azt a módszert, amely egy jól mű­ködő érdekeltségi rendszer alapjául szolgálhat. S hogy a módszer egyelőre mégis csu­pán papíron létezik, azt a pénz hiánya okozza. A kiug­ró teljesítmények honorálá­sára ugyanis a meglevőnél nagyobb béralapokra lenne szükség. Ez pedig, miután a korábbihoz képest (elsősor­ban a szabályozóváltozások következtében) a Duna Cipő­gyárban a felére mérséklő­dött a nyereség, csak a kö­vetkező évek reménye lehet. A módszer bevezetése nem maradt hatás nélkül. Többek között ennek köszönhető a tavalyi nyereségnövekedés, és az, hogy egyik, létezése óta mindvégig veszteséges gyá­ruk, az idén először nyere­ségre számít. Anélkül, hogy a módszer — laikus számára minden bizonnyal túlságosan bonyolult — gazdasági meg­fontolásait ismertetnénk, fon­tos tudni, hogy a gyári veze­tők ösztönzését is az említett követelményekhez - igazítot­ták. Munkájuk értékelésében, premizálásukban a korábbi­nál nagyobb szerepet kapott a gyár gazdasági eredménye. Az érdekeltségi rendszer ala­posan megváltoztatta mind a gyári vezetők, mind beosztot­taik munkastílusát. Előtérbe kerültek a tartalmi • gazdasá­gossági, jövedelmezőségi szem­pontok. Nemcsak az Elzett példája, hanem az ország előtt álló feladatok is arra utalnak, hogy a gyárak, gyáregységek nem szigetelhetők el a külső hatásoktól. Ellenkezőleg: csakis a követelmények azon­nali érzékeltetése segítheti elő a gyors és megfelelő gaz­dasági reakciókat: a stílus- váltást országos szinten . •. Molnár Patrícia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom