Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-28 / 227. szám

Leonyid Brezsnyev? Legyen az enyhülés valamennyi földrajzi térség monopóliuma A szovjet—kínai kapcsola­tokról, az el nem kötelezett országok szerepéről, s a szov­jet külpolitika néhány fon­tosabb területéről szólt Leo­nyid Brezsnyev vasárnap Ba­kuban. Az SZKP KB főtitká­ra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke azon a nagygyűlésen szólalt fel, amelyen átnyújtotta Azer­bajdzsánnak a Lenin-rendet. A köztársaság a X. ötéves terv idején elért kimagasló eredményeiért kapta az elis­merést. Leonyid Brezsnyev emlé­keztetett az Indira Gandhi látogatása idején megtartott szovjet—indiai tárgyalásokra, amelyekkel — mint mondotta — szovjet részről maradék­talanul elégedettek. — A meg­beszélések ismét bebizonyí­tották, hogy a Szovjetunió és India barátságának és együtt­működésének alapja szilárd, távlatai jelentősek. A két or­szág egyformán, vagy egy­máshoz nagyon hasonlóan ítéli meg a nemzetközi hely­zet legfontosabb kérdéseit, különösen a békével, az új világháború veszélyének- el­hárításával kapcsolatos kér­déseket. Az Indira Gandhival foly­tatott megbeszéléseken meg­erősítették, hogy pozitívan értékelik az el nem kötele­zett országok mozgalmát, s úgy tekintik azt, mint a nemzetközi helyzet javításá­nak fontos tényezőjét. A szov­jetunió véleménye szerint a gyarmati, vagy félgyarmati sor­ból felszabadult, a független­ség és a haladás útjára lé­pett államoknak nagyobb sze­repet kell játszaniok a nem­zetközi életben, mivel ezek­nek az országoknak a politi­kája kedvezően befolyásolhat­ja a világhelyzet alakulását. Éppen ezért a Szovjetunió, más szocialista országokhoz hasonlóan, aktívan támogat­ja az afrikai, ázsiai és latin­amerikai országok békés együttműködésének, egységé­nek és összeforrottságának erősítését. Híve annak, hogy növekedjék a fejlődő orszá­gok olyan szervezeteinek te­kintélye és hatékonysága, mint az Afrikai Egységszervezet, az Arab Liga és más tömö­rülések. — Az imperialista orszá­gok ugyanakkor arra törek­szenek, hogy gyengüljön ezek­nek a felszabadult országok­nak az egysége. Nem vélet­lenül tesznek meg mindent azért, hogy megosszák az arab országokat, csökkentsék az Afrikai Egységszervezet tekintélyét és befolyását. Az Amerikai Államok Szerveze­tét is a nyugati hatalmak gyarmatosító törekvéseinek szolgálatába kívánják állítani. Ezt bizonyítják az Atlanti­óceán déli térségében nem­rég lezajlott események. — Ami konkrétan Ázsiát il­leti, nagyon fontosnak tarta­nánk, hogy a józan ész, a kölcsönös tisztelet és a köl­csönös előnyök alapján nor­malizálódjanak, fokozatosan megjavuljanak a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kapcsolatai — mondotta Brezsnyev. — Ez jól kiegé­szítené azt a barátságot és együttműködést, amely a Szovjetuniót Ázsia sok orszá­gához, fűzi, s hozzájárulna Ázsia és az egész világ bé­kéjének és stabilitásának meg­szilárdításához. — Európában a Szovjetunió fontos, az enyhülést erősítő tényezőnek tartaná, hogy si­kerrel végződjék a madridi értekezlet, s megnyíljon az út az európai leszerelési konfe­rencia előtt. — Ezzel kapcso­latban Leonyid Brezsnyev emlékeztetett arra a konst­ruktív, békeszerető maga­tartásra, amelyet a semleges és el nem kötelezett európai országok tanúsítanak a mad­ridi értekezleten, s a Szovjet­unió nevében további sikere­ket kívánt ezeknek az orszá­goknak a tevékenységéhez. Az enyhülés általános kér­déseiről szólva Leonyid Brezs­nyev hangsúlyozta: az eny­hülés nem lehet egyetlen földrajzi térség, a világ egy meghatározott térségének mo­nopóliuma. — Tény ugyan, hogy a világ egyes részein, például Európában, különbö­ző történelmi okok miatt ez a politika mélyebb gyökere­ket eresztett, mint máshol, de erősítésének lehetőségei min­denhol megvannak, s ezeket ki is kell használni, — mon­dotta. Beszédében Leonyid Brezsnyev szólt néhány idő­szerű belpolitikai kérdésről is. Leonyid Brezsnyev, bé’Főn Bakuból Moszkvába érkezett. Leonyid Brezsnyev azokon az ünnepségeken vett részt, ame­lyeket az Azerbajdzsáni SZSZK-nak adományozott Lenin-rend átnyújtása alkal­mából rendeztek. (MTI) Eltemették Dobozy Imrét Hétfőn a Mező Imre úti te­metőben mély részvéttel kísér, ték utolsó útjára, s gyászolók százainak jelenlétében a mun­kásmozgalmi panteon sírkert­jében helyezték végső nyugo­vóra Dobozy Imre Kossuth-dí. jas írót. A párt és a magyar munkásmozgalom régi harco­sa, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a Magyar írók Szövetségének nyugalma­zott elnöke, a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövetsé­ge Országos Bizottságának tag­ja ravatalánál — ahol a vö­rös szemfedővel borított ko­porsó előtt bíborpárnán he­lyezték el Dobozy Imre ki­tüntetéseit — díszőrséget áll­tak az elhunyt elvtársai, po­litikai, társadalmi és kulturá­lis életünk vezető személyisé­gei, munkatársak, tanítványok, barátok és tisztelők. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a családtagok és barátok nevé­ben Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője búcsúzott Dobozi Imrétől. Hubay Milós, a Magyar Írók Szövetségének elnöke az író- társak nevében búcsúzott. A Kossuth-díjas író sírját a családtagok, áz elvtársak, az írótársak, a barátok és a tisz­telők elborították a koszorúk sokaságával, majd az Interna, clonálé hangjaival vettek vég­ső búcsút Dobozy Imrétől. Lázár György Ausztriába utazik Bulgáriában Ha kezdődik a Pajzs—82 hadgyakorlat A „Pajzs—82** hadgyakorlat­ra hétfőn megérkeztek Bulgá­riába a Varsói Szerződés tag­államai honvédelmi miniszté­riumainak küldöttségei. A de­legációkat ünnepélyesen fo­gadták. Küldöttség élén Bulgáriába érkezett Csémi Károly vezér- ezredes, a Magyar Népköztár­saság honvédelmi minisztériu­mi álilamtitkára, Heinz Hoff­man hadseregtábornok, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság nemzetvédelmi minisztere, Florian Siwicki vezérezredes, a lengyel néphadsereg vezér­kari főnöke, nemzetvédelmi miniszterhelyettes, Constantin o'lteanu altábornagy, a Román Szocialista Köztársaság nem­zetvédelmi minisztere, Dmitrij Usztyinov, a Szovjetunió mar- sallja, a Szovjetunió honvé­delmi minisztere, Martin Dzur hadseregtábornok, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere. Ugyancsak Bulgáriába érke­zett a „Pajzs—82” megtekinté­sére Le Trong Tan vezérezre­des, a VSZK néphadseregének vezérkari főnöke, nemzetvédel­mi miniszterhelyettes, Julio Casas Regueiro altábornagy, a kubai forradalmi fegyveres erők miniszterének első he­lyettese és Dzsarantajn Avhia vezérezrédes, a Mongol Nép­köztársaság honvédelmi mi­nisztere. A delegációkat a várnai re­pülőtéren Dobri Dzsurov had­seregtábornak, a Bolgár Nép- köztársaság nemzetvédelmi minisztere, Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Var­sói Szerződés tagállamai egye­sített fegyveres erőinek főpa­rancsnoka, és Anatolij Grib­kov ha dsereg tábornok, az egyesített fegyveres erők törzs- főnöke fogadta. A csapatok és a törzsek elő­készítő, tervező és szervező munkájának befejeztével a „Pajzs—82” hadgyakorlat ma megkezdődik. (MTI) Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná. csának elnöke dr. Bruno Kre- iskynek, az Osztrák Köztársa­ság szövetségi kancellárjának meghívására szeptember 28-án, ma hivatalos látogatásra Ausztriába utazik. (MTI) Szuzuki Pekingben A kínai kormány meghívá­sára vasárnap a kínai fővá­rosba érkezett Szuzuki japán miniszterelnök. A japán kor­mányfő kíséretében van Sza- kuraucsi Josio külügyminiszter is. Szuzuki Zenko Csao Ce-jang kínai miniszterelnök nyár ele. jei japán látogatását viszonoz­za. Pekingi tartózkodása egy­beesik a kínai—japán diplo­máciai kapcsolatok rendezésé­nek tizedik évfordulójával. Á hésseni meglepetés Ritkán van arra példa, hogy egy ország — sőt, a világ — közvéleménye olyan izgatottan várjon egy tartományi választást, mint ahogy ez most vasárnap Hessennel kap­csolatban történt Az NSZK-beli kormányválság idején e voksolást joggal lehetett felfogni afféle nemzeti szeizmog­ráfnak, amely országos viszonylatban is sok mindennek előrevetítheti árnyékát, s módot ad számos tanulság le­vonására. Ügy tűnik mindenekelőtt, hogy Genscher óriási hibát kö­vetett el, amikor Hessent meg sem várva, kiléptette mi­nisztereit a kormányból és a jobboldalhoz csatlakozva, „hi­deg puccsot” hajtott végre Bonnban. Igaz, a tartományi szavazást valamennyi közvélemény-kutatás előre lefutott­nak vélte. Minden prognózis egyértelműen a szociáldemok­raták teljes összeomlását várta és azt, hogy a CDU abszo­lút többséget szerezve, alakíthatja meg a tartományi ka­binetet, még akkor is — ez volt az előrejelzések egyetlen valósnak bizonyult része —, ha az FDP nem jut be a tör­vényhozásba és a környezetvédők, az úgynevezett zöldek viszont bejutnak. Nos, Genscherék valóban történetük legnagyobb arányú vereségét szenvedték el. Tökéletesen csődöt mondott vi­szont a jövendölésnek az SPD-re és a CDU-ra vonatkozó része. Kohl jobboldali kancellárjelölt pártja Hessenben a várt frontáttörés helyett a négy évvel ezelőttinél kevesebb voksol szerzett, az SPD viszont gyakorlatilag megőrizte tartományi pozícióit. A szenzációs eredmény olyan meg­rázkódtatást jelent, amelynek hordereje messze túlnő Hes­sen határain. Jelzi, hogy az NSZK lakosságának többsége továbbra is Schmidt személyét látná szívesebben a kancel­lári székben és idegenkedik Kohltól. Genscher pártjának jelentősége pedig alaposan megcsappant, mind a Bundes­tagban, mind a keresztény pártokkal folytatott koalíciós tárgyalásokban. A hesseni választás után kérdéssé vált az október 1-i kancellárbuktatási kísérlet kimenetele. Az eredmény kiélez­te az FDP vezetésében folyó bélharcokat és új muníciót adott Strauss, CSU-vezérnek, aki már korábban leírta Genscheréket és nagyobb szerepet kíván kapni az új ha­talmi formációban. Ügy tűnik, hogy új jelentőséget kapott a szociáldemokraták és a zöldek viszonyának alakulása is­Hessen hatása oda vezethet, hogy esetleg módosul az ál­talános választások dátuma, amelyet Strauss ellenkezését Leküzdve, a CDU és az FDP jövő március első vasárnapjá­ra írt ki. Nem lehetetlen, hogy erre az országos erőpróbá­ra — Schmidt kancellár javaslata szerint — korábban ke­rül sor, de a Hessen utáni megváltozott politikai-lélektani közegben. Így és ezért vált egy tartományi választás olyan láncreakció elindítójává, amelynek fejleményei nemcsak az NSZK, de a tágabb térség sorsát is befolyásolhatják. Harmat Endre Izrael akadályozza Bej rút kiürítését Izrael felrúgta a libanoni hatóságokkal korábban létre­jött megállapodást: vasárnap sem ‘ürítette ki Nyugat-Bej- rútot. — A jövő hét második felében adják át a városrészt a libanoni hatalomnak — ígér­te a jeruzsálemi rádió sze­rint Ariel Sáron hadügymi­niszter Philip Habibnak, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottjának. Az iz­raeli csapategységek Nyugat- Bejrút központját elhagyták ugyan, de a repülőtéren és a kikötőben vasárnap is jelen voltak. Habib tárgyalásainak mene­tét így meglehetős homály fe­di. Izrael ugyanis korábban azt követelte, hogy Nyugat- Bej rútnak csak a belső kör­zetét üríthesse ki, s legalább „jelképes’’ jelenlétet fenntart­hassa a főváros repülőterének területén. A megszálló erők bejrúti ténykedése — a PFSZ távozá­sa után itt maradt palesztin fegyveresek után kutatnak — mind hevesebb ellenállásba ütközik: szombaton négy tá­madás érte az izraeli alakula­tokat A libanoni karhatalmi erők fokozzák nyugat-bejrúti jelen­létüket, de ez sajátos módon nem vonja maga után a fenn­hatóságuk alá kerül körzetek­ből való végleges izraeli tá­vozást. A két fél szinte pár­huzamosan végzi rendőri jel­legű akcióit — a fegyver- és lőszerrej fekhelyek felhajtá­sát. A libanoni hatóságok egyébként szombaton több száz személyt letartóztattak, olyan külföldieket, akiknek nincsen érvényes tartózkodá­si engedélyük. (MTI) A fegyveres (Folytatás az 1. oldalról.) szocialista közösség országai­nak megvédésére bármikor, bárki ellen és bármilyen vi­szonyok között. Ennek tudata különösen nagy jelentőségű napjainkban, amikor feszül­tebbé vált a nemzetközi hely­zet, megnehezedtek a szocia­lizmus építésének feltételei. — Fegyveres erőink részesei a gazdasági építőmunkának is. Tagjaikat ott találjuk a föl­deken, az építkezéseken, az elemi csapások sújtotta la­kosok mentésében, vagy a ká­rok helyreállításában. Közka­tonákból képzett szakembere­ket, technikusokat, általános műveltségükben, politikai is­meretekben, fizikai felkészült­ségben fejlettebb, edzettebb fiatalokat nevelnek. — Nem háborúra, nem más országok határainak át­lépésére készítjük fel és tart­juk fenn fegyveres erőinket. Határainkat, vívmányainkat és szocialista rendszerünket őrizzük, hogy békében, biz­tonságban élhessünk és dol­gozhassunk, fejleszthessük országunkat, önmagunkat — hangsúlyozta a továbbiakban. — Azt kívánjuk elérni, hogy se a ma élők, se a jövő ge­nerációi soha ne ismerjék meg a háború borzalmait, so­erők napján ha ne kelljen rettegésben, bi­zonytalanságban élniök. Né­pünk békében akart és akar élni. Aligha van ma ennél nagyobb vágya bárkinek is hazánkban. De azt is tud­juk, hogy ehhez közös, ke­mény munka, emberség, szo­cialista elkötelezettség és korszerű védelem egyaránt szükséges. — Minőségében új, szocia­lista hazát védenek a fegy­veres testületek, a hatalmon levő dolgozó nép fiai; ön­maguk, osztályuk hazáját őr­zik. A nép ezért számíthat a katonákra, s a fegyveres tes­tületek tagjai ezért építhet­nek népünk bizalmára és tá­mogatására. — Olyan életért dolgozunk folytatta —, melyre régen vágyott népünk. Olyan élet­formát védelmezünk, melyet mindannyian magunkénak vallunk. Fellépünk az eWen, ami fékezi ennek a megvaló­sulását. Ugyanakkor támoga­tunk mindent és mindenkit, aki szocialista céljaink el­érését segíti. Támogatjuk a közéletiség, a közösségi gon­dolkodás kibontakozását. Tá­mogatjuk a dolgozó emberek kezdeményezéseit, akcióit, amelyek az ország gazdasági, politikai vagy szellemi arcu­latát alakítják. — Mindenkinek a maga helyén van tennivalója, ami­kor jelenünkről és jövőnkről van szó. A mi körülményeink között a harc legeredménye­sebb formája a kötelességek maradéktalan teljesítése, . a becsületes, áldozatkész mun­ka. Örömmel tapasztaljuk, hogy a társadalmi légkör, el­veink mindennapos érvénye­sülése nyomán egyre több az olyan kollektíva, az olyan ember, aki a gazdasági élet megnövekedett gondjai, a ne­hezedő és változó körülmé­nyek között cselekvőén vesz részt közös dolgaink rende­zésében. Ez a bizalom a leg­főbb biztosítéka annak, hogy céljainkat maradéktalanul el­érjük- A nehéz helyzet elle­nére hazánkban az élet min­den területén van előrehala­dás. Van tehát mit védeni. És ez nem kis dolog akkor, amikor Szinte az egész vilá­gon gondokkal küzdenek. Gondjaink persze nekünk is vannak. Nem is kicsik. Ami­kor pártunk és kormányunk az egész társadalom erejét e gondok leküzdésére, az ered­ményeink megvédésére, a szocialista építőmunka to­vábbfejlesztésére ösztönzi, ez egész népünk egyetértésével és alapvető érdekeivel talál­kozik. A hatékony cselekvés a legfőbb eszköze szocialista elveink és gyakorlatunk ér- vényrejuttatásának. Gáspár Sándor ezután rá­mutatott: — pártunk, kormá­nyunk, népünk a jövőben is mindent megtesz azért, hogy fegyveres erőink elláthassák feladataikat, teljesítsék köte­lességüket. Erőnket, biztonság- érzetünket megsokszorozza az a tudat, hogy a szocialista or­szágok együttes védelmi ere­jének, a Varsói Szerződésnek a tagjai vagyunk. Elszakítha­tatlan kapcsolatok, baráti kö­telékek, testvéri fegyverbarát­ság fűznek bennünket felsza­badítónkhoz, a Szovjetunió­hoz, a szocialista országok hadseregeihez és népeihez. — Kérjük önöket, továbbra is őrizzék hazánk sérthetetlen­ségét, biztonságát. Fejlesszék harci készségüket, erejüket, növeljék a fegyveres erők te­kintélyét — mondotta végeze­tül, s köszöntve a fegyveres erők napján kitüntetetteket, azt kívánta a fegyveres erők minden tagjának, hogy egész­ségben, sikeresen és békében lássák el megtisztelő, szép hi­vatásukat. Ezután kinevezési okirato­kat és kitüntetéseket adott át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Stock János vezérőrnagyot altábornaggyá; Kapus Gyula ezredest, Kovács György rendőr ezredest, Lő- rincz Kálmán ezredest, Paró- czi Ottó ezredest, Sebők János ezredest, dr. Szabó Egon ezre­dest és Varga Károly tűzoltó ezredest vezérőrnaggyá nevez­te ki. Az Elnöki Tanács a fegy­veres erők napja alkalmából, a haza védelmében rájuk há­ruló feladatok ellátásában, a közrend biztosításában, vala­mint a. szolgálat teljesítésében elért kimagasló eredményeik elismeréseként kitüntetéseket adományozott. * A megyében több nagyvál­lalatnál megemlékeztek a fegyveres erők napjáról, ki­tüntetésekét adtak át az ön­kéntes határőröknek és a több évtizede eredményes munkát végző MHSZ-aktivis- táknak. Salgótarjánban a Volán 2. számú Vállalatnál hétfőn dél­előtt bensőséges ünnepségen köszöntötte Nagy Zoltán törzskari igazgatóhelyettes az önkéntes határőrcsoport tag­jait. Elismerően szólt a vál­lalat és a határőrkerület kö­zött fennálló szocialista együttműködés jelentőségé­ről és eredményeiről. Ezt kö­vetően Vincze Zoltán ezre­des, a balassagyarmati ha­tárőrkerület parancsnoka méltatta az önkéntes határ­őrök munkáját, majd a leg­kiválóbbaknak kitüntetése­ket nyújtott át. Kiváló ha­tárőr jelvényt és oklevelet ve­hetett át a vállalat önkéntes határőrcsoportjának vezető­je. csoportja nevében. Kiváló társadalmi munká­ért belügyminiszteri kitünte­tésben részesült Verbói Jó­zsef, míg Tóth Lászlóné, Nyerges Miklósné, Pál Gyu­la és Kicsiny Pál Kiváló ha­tárőr jelvényt kaptak. Ezt követően Szoó Béla, a válla­lat igazgatója a honvédelmi miniszter kitüntetését adta át Koronczy Imrének 25, Végh Józsefnek 20, és Tolmácsi Jó­zsefnek 15 szolgálati éve alatt kifejtett eredményes munkájáért. , Délután a salgótarjáni öb­lösüveggyár Kossuth Művelő­dési Házában került sor a fegyveres erők napi ünnep­ségre, amelyet Kecskés László gazdasági igazgatóhelyettes nyitott meg. Ünnepi beszédé­ben Szabad Sándor, a gyár MHSZ-titkára méltatta a néphadsereg katonáinak, az államhatárok őrzőinek, a köz­rend védőinek és a munkás­őröknek felelősségteljes mun­káját. Ezt követően kitünte­tések átadására került sor- Harmincéves eredményes munkájának elismeréseként Honvédelmi érdemérmet ka­pott Sólyom István, míg Longauer István az MHSZ Kiváló munkáért kitüntetés arany fokozatát, Andó Miklós ezüst, Horváth Istvánná és Sinka Miklós bronz fokoza­tát vehette át. Az MHSZ fő­titkárának dicsérő oklevelét Ponyi Lászlóné kapta. Az ünnepség ezután az egyik szovjet katonai alaku­lat művészegyüttesének kul­turális műsorával folytató­dott. A vendégek egyébként nem először szerepelnek Sal­gótarjánban, a gyárral évek óta szoros kapcsolatot tarta­nak fenn. A gazdasági egységeknél történő megemlékezések ma a Nógrádi Szénbányáknál íM másütt folytatódnak. 2 NÖGRÁD — 1932. szeptember 23., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom