Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-26 / 226. szám

Az ENSZ-közgyűlésen Elítélték a palesztin tömegmészárlást Az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszaka elítélte a bejrúti palesztin menekült­táborokban végrehajtott tö­megmészárlást, felszólította a Biztonsági Tanácsot a tör­téntek kivizsgálására és megerősítette a nyár folyamán a Libanon elleni Izraeli in­vázió ügyében hozott bizton­sági tanácsi határozatokat. A közép-európai idő sze­rint szombaton hajnalban megtartott szavazáson 147 tagállam képviselője mon­dott igent a fentieket tartal­mazó határozat teljes szöve­gére, ellene csak az Egyesült Államok és Izrael szavazott. A határozat egyebek között kimondja, hogy a Biztonsági Tanács „a birtokában levő eszközöket igénybe véve vizs­gálja ki a Bejrútban szep­tember 17-én történt mészár­lás mértékét és körülménye­it, s a vizsgálat eredményét hozza nyilvánosságra, ami­lyen gyorsan csak lehetsé­ges”. Felszólítja az államo­kat és a nemzetközi szerve­zeteket, hogy nyújtsanak minden lehetséges segítsé­get a Libanon elleni izraeli invázió áldozatainak. A határozat egyik legfon­tosabb pontja felszólítja a tagállamokat Libanon terü­leti épségének, szuverenitá­sának, egységének és poli­tikai függetlenségének tlsz- teletbentartására, egy másik pontja pedig megerősíti a Biz­tonsági Tanácsnak azt a két, június elején hozott határo­zatát, amely felszólítja Izra­elt csapatai azonnali kivoná­sára Libanonbót. A határozat sürgeti a testületet, hogy amennyiben Izrael nem tel­jesíti a határozatokat, vegye fontolóra mindazokat az esz­közöket, amelyeket az ENSZ- alapokmány biztosit ilyen ese­tekre. Még a szavazás előtt az Egyesült Államok képviselője közölte, hogy a határozatter­vezet teljes szövege „olyan megfogalmazásokat és utalá­sokat” tartalmaz, amelyek elfogadhatatlanok az Egye­sült Államok számára, s ezért külön szavazást kért csupán arról a pontról, amely a BT-t bízzía meg a történtek ki­vizsgálásával. Külön ezt a cikkelyt az Egyesült Államo­kat is beleértve 14Ü tagállam fogadta el. Izrael ezen a sza­vazáson nem vett részt. A rendkívüli palesztin ülés­szak a határozat elfogadásá­val ismét elnapolta munkáját. (MTI) Lengyelország Harc a spekuláció Lengyelország társadalmi, politikai és gazdasági helyze­téről, a helyi államigazgatási szervek feladatairól tanácskoz­tak a vajdasági tanácselnökök, valamint az országos honvé­delmi bizottság vajdasági meg­bízottai. Az ülésen, amelyen négy miniszterelnök-helyettes is részt vett, Wojciech Jaru­zelski hadseregtábornok, kor­mányfő elnökölt. Stanislaw CIosek, a kormány szakszervezetügyi minisztere a szakszervezeti mozgalom jövő­jéről szólva kifejtette: e kér­dés megoldásában a kiinduló pontot az 1980 augusztusi ese­ményekhez való visszatérés je­lenti. Ezen belül is azok a megállapodások, amelyeket a kormány képviselői a sztráj­koló munkásokkal írtak alá, rögzítve a független önigazga­tó szakszervezetek szerepét és céljait. A dolgozók jól felfo­gott, valós érdekeit képviselő szakszervezetekre van szükség, de nem lehet szó az 1981. de­cember 13-át megelőző anar­chikus körülmények visszaállí­tásáról. A tanácskozás egyik további témája a gazdasági jellegű bűncselekmények, köztük fő­ként a spekuláció elleni harc volt. Mint a rendőrség orszá­gos főparancsnoka, Józef Be­im vezérőrnagy elmondta, a bűnüldöző szervek már szá­mos vajdaságban kialakították a spekuláció ellenes különle­ges csoportokat. A feketézés továbbra is igen nagymérté­kű. A vezérőrnagy példaként hozta fel, hogy szeptember 15- én és 16-án egy országos ak­ció keretében csaknem 4,5 millió zloty értékű, a vásár­lók elől elrejtett árura buk­kantak a különböző kereske­delmi részlegeknél. A vitában nagy figyelmet szenteltek a télre való felkészülésnek, így a lakosság lehetőség szerinti legjobb és legigazságosabb áruellátásának is. Szó volt ezen kívül a kereskedelem működtetéséről, valamint a még mindig nagy problémák­kal küzdő lakásépítésről. Ez utóbbival kapcsolatban meg­állapították, hogy az eddiginél intenzívebb munkával kell ellen felderíteni és kiutalni az ille­gálisan külföldre távozott sze­mélyek lakásait. A lakosság téli élelmiszer­ellátásával kapcsolatban a ta­nácskozás résztvevői pozitívan értékelték a döntést a zöldség- és gyümölcsfélék, valamint a burgonya árának rögzítéséről. Ugyancsak helyeselték azt a gyakorlatot, hogy e terménye­ket a gazdaságok Illetve gaz­dák a piac kiiktatásával köz­vetlenül az üzemekbe vigyék, amelyek alkalmazottai így ol­csóbban juthatnak hozzá ezek! hez az alapvető élelmiszerek­hez. Wojciech Jaruzelski a fel­szólalásokhoz kapcsolódva rá­mutatott, hogy a spekuláció­val, az élősdiséggel, a vesz­teséggel szemben való fellépés akkor lehet igazán eredmé­nyes, ha az államigazgatás va­lamennyi szintjén betartják a szocialista erkölcsösség alap­elveit, ha magán az állami­gazgatáson belül is minden­kinek tiszta a keze. (MTI) Gondban a szabaddemokraták Feszült várakozás és a sza­baddemokrata párt belső el­lentéteinek kiéleződése jel­lemzi a nyugatnémet belpoli­tikai helyzetet, a vasárnapi, hesseni tartományi választás előtt. A legfrissebb közvélemény­kutatások valószínűnek neve­zik, hogy az FDP nem kapja meg a szavazatok 5 százalé­kát és így kiesik a tartomá­nyi parlamentből. Hans-Di- etrich Genscher, az FDP el­nöke, egy szombati rádiónyi­latkozatában azt a vélemé­nyét hangoztatta, hogy a hes­seni választók támogatásuk­kal javíthatják az FDP pozí­cióit a keresztény uniópártok­kal folyó koalíciós tárgyalá­sokon, ám a hesseni válasz­tásnak „nem lesz közvetlen hatása” ezekre a tárgyalások­ra. Ezzel, szemben Friedrich Zimmermann, a keresztény­szociális unió (CSU) parla­menti csoportjának vezetője kijelentette: a hesseni válasz­tásnak „rendkívüli jelentősé­ge van” a tárgyalások további alakulása szempontjából. Rádiónyilatkozatában Gen­scher az FDP-ből való kilépés­re szólította fel a politikáját bíráló baloldali szabaddemok­rata vezetőket. Ugyanakkor William Borm, az FDP országos elnökségé­nek tagja, a balszámy szom­bati, Norderstedtben megren­dezett tanácskozásán követel­te: Genscher azonnal mond­jon le pártelnöki tisztéről. Borm szerint az FDP liberális programja nem egyeztethető össze a CDU—CSU politiká­jával, így egy ilyen koalíció az FDP politikájának jobbra fordulását is jelentené. A ha­ladó szabaddemokraták azon­ban nem kívánnak egy „ra­kétakoalíció” támaszai lenni. Űjra dörögnek a fegyverek az olajkutak körül: Irak és Irán elhúzódó háborúja, s a Basra körüli harcok miatt felgyorsult a környező arab olajországok közvetítő diplo­máciája . Az olajdiplomácia azonban egy helyben topog. A Kőolajexportáló Országok Szervezetének, az OPEC-nek legutóbbi bécsi miniszteri ér­tekezlete semmiféle ered­ménnyel nem járt. Az olaj­piac jelenleg erősebbnek tű­nik az olajtermelőknél — nincs kereslet az olaj iránt, s a legújabb konjunktúraje­lentések szerint a gazdasági visszaesésből való kilábalás egyelőre még várat magára. Az olajpiacot ráadásul egyes OPEC-országok dömpingtak- tikája gyengítette. Bevételük fenntartása céljából néme­lyek megpróbáltak minél többet eladni fekete ara­nyukból a világpiacon, »át­hágva a részükre a szerve­zet által még márciusban megállapított maximális ter­melési plafont. Ez a „megol­dás” persze csak más tagor­szágok kárára sikerült. Rá­Az OPEC gondjai A bőség is adásul néhány ország az olaj árát a lényegében hasonló mi­nőségű szaúdi könnyűolaj hordónkénti 34 dolláros ára alá vitte. (A 34 dolláros ár az OPEC alapára, ennél ol­csóbban csak valamennyi tagország beleegyezésével le­het árusítani.) Ez a kedvezőtlen és kaoti­kus helyzet kényszerítette a szervezetet arra, hogy meg­próbáljon egyezségre jutni a termelési szint és az árak kérdésében. Maradhat-e a korábban elhatározott, ma­ximált OPEC termelési kvó­tarendszer? Hogyan osszák fel egymás között a teljes termelést? — ezek voltak a megválaszolandó kérdések. A felelettel az OPEC-minisz- terek, miután mindent hagy­ták a régiben, adósak marad­tak. Ügy tűnik, az OPEC jelen­leg képtelen a piac követel­ményeihez alkalmazkodni. Az eltelt fél évben nem irá­nyította a keresletet, hanem jószerével utána haladt. A mindenkori hangadó, a leg­nagyobb erőt képviselő, de „mérsékelt” Szaúd-Arábia nemcsak a könnyű és jó mi­nőségű olajat — szerinte — túl olcsón árusító, afrikai termelőkkel találta magát szemben, hanem Iránnal is, mely mindenkinél erőtelje­sebben követelte a részére megállapított termelési kvó­ta emelését. Tegyük hozzá: nem ok nélkül. Iránnak ugyan­is napi 1,7 millió hordó ola­jat szabadna felszínre hozni, de napi 2,2 millió körül ter­mel. (Igaz, korábban terme­lése napi hárommillió hordó volt.) Az értekezlet előtt elhang­zott az Öböl menti országok felhívása Nigériához, Algériá­hoz, Líbiához: emeljétek más­fél dollárral áraitokat. Igen ám, de még az irányadóul szolgáló szaúdi könnyűolaj 2 NŰGRÁD — 1982. szeptember 26., vasárnap A hét3 1. Ml várható az ENSZ- közgyűlés 37. ülésszakától? Válságos időszakokban, a nemzetközi feszültség növeke­dése sorún, gyakran hangzik el a kérdés: mit tesz az ENSZ, hol a világszervezet? Csakhogy az Egyesült Nemze­tek Szervezete nem valami­lyen időtől és tértől függet­lenül működő intézmény, ha­nem a 157, merőben külön­böző csoportokat alkotó tag­állam összessége. Vagyis az ENSZ-ben minden esetben az adott nemzetközi helyzet tük­röződik, s ez határozza meg lehetőségeit. Nem titok, hogy ezen az őszön — a washingtoni poli­tika jól ismert lépései követ­keztében — kedvezőtlenebb a világhelyzet mint a korábbi években. Ez azt jelenti, hogy a hagyományok szerint szep­tember harmadik keddjén megnyílt közgyűlési ülésszak­ra, nem várnak könnyű fel­adatok. A napirenden 138 té­ma szerepel, csaknem kizáró­lag „áthúzódó pontok” ame­lyekről évek óta eredményte­lenül vitáznak. Aligha lehet­nek tehát illúzióink, hogy egyszerre minden megoldódik majd. Be kell érni annyival, hogy ráirányul majd a figye­lem a legfontosabb kérdések­re és jobban körvonalazódnak az álláspontok. Az ENSZ szerepének van azonban még egy oldala, s ennek jelentősége megnövek­szik, ha romlik a nemzetközi légkör. A világszervezet ta­nácskozása alkalmat szolgál­tat külügyminiszteri találko­zókra, bonyolult témák nem­hivatalos. protokollmentes megtárgyalására. A közeli na­pokban New Yorkban kerül sor például Gromiko szovjet és Shultz amerikai külügymi­niszter első, személyes össze­jövetelére, de a diplomáciai naptár más tekintetben is zsúfoltnak ígérkezik. Az ENSZ-közgyűlés ülésszakának ily módom, sajátos szerepe le­het a különben sokszor fenn­akadt kelet—nyugati párbe­széd folytatásában. Az ENSZ-diplomáciában fontos, személyei szerepet vállalhat a mindenkori főtit­kár (erről a funkcióról írta Kurt Waldheim önéletírásá­ban, hogy a világ leglehetet- lenebb foglalkozása), valamint a közgyűlés soros elnöke. Ez utóbbi tisztséget évenként váltva töltik be, regionális megosztásban. Az idén — s az ENSZ-közgyűlésév szep­temberben veszi kezdetét — a kelet-európai szocialista or­szágok állíthattak jelöltet. Az általuk javasolt magyar dip­lomatát Hollai Imre külügy­miniszter-helyettest közfelki­áltással emelték a fontos posztra. Mindez bizalmat és elismerést jelent hazánk bé- kepolitikája Iránt. A Magyar Népköztársaság képviselője minden tőle telhetőt elkövet majd, hogy tisztségében a nemzetközi folyamatok javu­lását segítse elő. 2. Hogy alakul a bonni bel­politika? Mozgalmas hete volt a nyu­gatnémet belpolitikának: szin­éra is magas a vásárlóknak! Az olajpiac pangása pedig éppen az említett afrikai ter­melőket érinti a legkínosab­ban: drága olajuk Iránt a kereslet Igencsak megcsap­pant. A bevételek hirtelen visszaesése viszont komoly gazdasági problémákat ho­zott felszínre. Megoldásul az árcsökkentést választották, mielőtt a fogyasztók teljesen hátat fordítanak nekik. A fejlemények tehát na­gyon erős nyomást gyakorol­nak azokra az országokra, amelyek az árak fenntartásá­val próbálkoznak. A „minden­ki a magáét” politika nehéz helyzetbe hozhatja a szaúdia- kat és az általuk képviselt 34 dolláros alapárat is. Most itt tartunk. Megfigyelők sze­rint valószínű, hogy a vi­lágpiacon folytatódik az olaj­ár lassú lemorzsolódása. Az OPEC természetesen kísérle­tet tesz belső egységének visszaállítására. De lehetsé­ges, hogy a közel-keleti poli­tikai-katonai fejlemények felborítják a piac? diktálta lo­gikát és a szervezeten belüli erőviszonyokat. Kóvécs Gábor te minden előkészület megtör­tént az október első napjára, tehát péntekre tervezett bel­politikai fordulat érdekében. A papírforma szerint nem lesz akadálya a „konstruktív bizalmatlansági indítvány” ke- resztülhajszolásának, ami gya­korlatilag annyit jelent, hogy Schmidt kancellár kisebbségi szociáldemokrata kormányá­nak megbuktatásával egyidő- ben a CDU jelöltjét, Kohlt kormányfővé választják. Ez úgy mehet végbe, hogy fel­bomlott a 13 esztendőn át mű­ködő szociálliberális koa­líció és a szabaddemokraták, legalábbis az 53 képviselő többsége az eddiigi jobboldali ellenzékkel, a CDU—CSU-val voksol majd. Schmidt rendkívüli parla­menti választókat javasolt, ar­ra hivatkozva, hogy nem egé­szen két évvel ezelőtt a sza­vazók határozott többséget biztosítottak a szociálliberális koalíciónak. A keresztényde­mokraták azonban csak már­ciusra hajlandók ki Írni az új választást. Nyilván birtokon belül, a hatalom eszközeit ki­használva akarják biztosítani az előkészítést. A szabadde­mokraták különösképpen pár­tolják a halasztást, miután a közvélemény-kutatás szerint, ha ma vasárnap lenne a vá­lasztás, csupán 2,3 százalékot érnének el, s kiesnének a parlamentből. Ebből a szem­pontból nem lényegtelen, hogy a mai vasárnapon is lesz vá­lasztás, bár nem országos mé­retekben, hanem Hes.sen-tar- toményban. Az NSZK-ban a Bundestag (parlament)-vá­lasztás nem mindenben fedi a Landtag (tartományi gyűlés)- jelöltekre történő szava­zást, de ma bizonyos érte­lemben országos jelentőségű tesztelés zajlik majd a hesse­ni urnáknál. A lehetséges nyugatnémet kormányváltás hátterében fő­ként bel- és gazdaságpolitikai tényezők állnak. A világgaz­dasági válság, a nehézségek sorozata a maga szintjén az NSZK-t, Nyugat-Európa veze­tő hatalmát is megviselte. A CDU—CSU aligha hozza meg a csodát, de a belső megha- sonlással küszködő szociálde­mokraták sok tekintetben megkoptak. A partner FDP pedig me­nekült a hánykolódó hajóról, nem utolsósorban úgy, hogy hozzájárul számos keresztény- demokrata javaslathoz, ame­lyetet mindeddig elfogadha­tatlannak tartott. A nemzet­közi közvélemény természe­tesen felteszi a kérdést, mi­iyen lehet majd egy új koa­líció külpolitikai állásfoglalá­sa, különösen azok után, hogy a Schmidt-kormány több ízben is a józan ésszerűség talajá­ról nyilvánított véleményt a szélsőséges washingtoni lépé­sekkel szemben. Európa és a világ számára előnyös lenne, ha Bonnban egy belpolitikai tényezők következtében kia­lakuló új kormány megőriz­né a külpolitikai realitásér­zékét. 3. Melyek a közel-keleti válság legújabb fejleményei? A világ még mindig a bej­rúti tömegmészárlás felett ér­zett döbbenet hatása alatt áll. ÜJabb és újabb tények bizo­nyítják, hogy a gyilkos ban­dáknak az izraeli hadsereg nyitott kaput. Több jelzés szerint előzetes légi felderí­téssel, majd az akció közben világító rakétákkal nyújtottak segítséget. De « hírek szerint három Washingtonba akkre­ditált arab nagykövet az ame­rikai külügyminisztériumot előre figyelmeztette, hogy va­lami készül — a State De­partment azonban nem vette komolyan, vagy nem akarta komolyan venni. Az Arab Liga külügymi­niszteri ülése ezért terjesztet­te ki bírálatát az Egyesült Államokra — a Biztonsági Tanácsban, valamint múS nemzetközi fórumokon pedig következetes vizsgálatot sür­getnek, s a bűnösök felelős­ségre vonásét. Az érzékelhető változások­hoz tartozik, hogy az ameri­kai sajtó eddig feltétlen Iz- raet-barát körei, s a kong­resszusi képviselők is ostoroz­zák Beglnt. El akarják ma­gukat határolni az Izraeli kor­mányfő „őrült észlel e őség­ként” megbélyegzett telteitől és így próbálják elérni, hogy az általános amerikai közel- keletá politikát az amerikai— izraeli együttműködést ne terheljék ezek a védhetetlen mozzanatok. A hangulatvál­táshoz tartozik a belpolitikai feszültség növekedése Izrael­ben. Libanonnak közben új el­nöke van, Amin Gemajel sze­mélyében, akit öccséhez ké­pest pozitívabban ítéltek meg az ország hazafias erői, s a mohamedán tömegek. Az or­szágba visszatértek az ame­rikai—olasz—francia ellenőr­ző erők, de ezúttal nem szab­ták meg előre a kivonulás pontos határidejét. Az alap­kérdés , azonban változatlanul az izraeli csapatok visszavo­nulása Libanonból. Kérdés, mit tud és mit akar tenni ennek érdekében az új elnök, s hajlandó-e az Egyesült Ál­lamok kellemetlen szövetsé­gesének, a Begin-kabinetnek megregulázására ? Réti Ervin Példamutatást várnak A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­ságának pénteken megtar­tott ülésén, a Mitja Ribicsics elnök beszámolóját követő vi­tában, a felszólalók rámutat­tak a jugoszláv gazdaságnak a válság elemeit is magában foglaló súlyos helyzetére és sürgették a 2,2 milliós párt­tagság mozgósítását a ne­hézségek leküzdésére. Han­goztatták, hogy a XII. párt- kongresszus világos és konk­rét határozatainak megvaló­sításában a JKSZ nem indí­tott a társadalom minden ré­tegét átfogó akciót, és ez a nehézségek fokozódásával járt. Az opportunizmusnak és a felelőtlenségnek nincs tovább helye, politikai in­tézkedéseket kell tenni az el­fogadott határozatok végre­hajtását nem vállaló JKSZ- tagok ellen. A differenciáló­dásnak a JKSZ-en belül is végbe kell mennie, s a szö­vetség sorait el kell hagyni­uk mindazoknak, akik nem járrtak jó példával elől a gazdaság megszilárdításáért folyó küzdelemben, mutattak rá a felszólalók. A gazdasági teendők sorá­ban a vitában kiemelt he­lyen foglalkoztak Jugoszlá­via fizetőképességének el­lenőrzésével, hangoztatva, hogy azt egyetlen pillanatra sem szabad kérdésessé tenni, mert ettől az ország jó híre függ. Tollhegyen — huszonöt év Negyedszázados évfordulókról gyakran emlékeznek meg a világon, ezúttal azonban olyan huszonöt évről történt említés a héten, amelynek kapcsán sokhelyütt felhangzott a kérdés: hát ez is lehetséges? Szeptember 22-én volt negyedszázada annak, hogy a közép-amerikai Haittban megkezdődött a Duvalier család véres és kegyetlen diktatúrája, amely az országnak cső­döt, lakosságának iszonyatos szenvedést jelentett. „Papa Doc” az öreg diktátor kezdte, s most „Bébi Doc”, a fia folytatja. Legfeljebb egyes washingtoni intézményekben nem tették fel a kérdést, miután ők tudják, hogy ami Haitiban történik, az éppen az Egyesült Államok közre­működésével vált lehetségessé. A közmondás szerint a háborús évek duplán számí­tanak. Vajon Haitiben miként számolják a diktatúrának az ország ellen vívott háborújának esztendeit R. &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom