Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-24 / 224. szám

Ha oszt rossz, ha szoroz i<5 Bérek és különbségek Biztosított a téli takarmányé Hatása a szarvasmarháknak a nógrádmegyeri termelőszövet­kezetben, ahol ezekben a napokban a silónak való kukoricát takarítják be- A közös gazdaság telephelyén levő és a kisgéci majorban már telve a tárolók, a szállítójár­művek Magyargécre viszik a tápanyagokban gazdag növényt. Képünkön: Yeszelovszki Ferenc és Kapcsok László silózógéppcl dolgozik a Kaste licska dűlőben.- kj — Iránymutató — aranyból Előny együttesen! — Aranyból kovácsolt gítségükre; várhatólag csak iránymutatója a kooperációs jövőre lesz szerződés a dolog­gyakorlatnak, hogy: mindkét bői. félnek előnyös legyen! Ennek érvényesülése sajnos néha ve­szélyben van. Előfordul, hogy az egyik fél nagyobb előnyre törekszik a másik rovására — vélekedik a főmérnök. — Az öt évvel ezelőtti álla­JOBB SZÓ HÍJÁN... — A melléküzemágakon kí­vül mi, „nagyvállalatok” is együttműködünk — fogalmaz az osztályvezető. — A salgó- potokhoz képest természetesen tarján! VEGYÉPSZER-gyárral jelentős a javulás. Mégis: jó- és a mátranováki Ganz- val előbbre tarthatnánk... üzemmel exportban dolgozunk össze. Az ő felkészültségük és »MELLÉKESEK” ÉS eszközállományuk alkalmas VAr'VOK” speciális munkák elvégzésére. ** Salgótarjánban ciklonkúpokat, Jelentékeny mérvű kooperá- Má^ováko*^rövidesen fe­nek lenni kéne. Emlegetjük a gyorsaságot, a rugalmasságot, ugyanakkor erre alig nyílik lehetőség. Ezért törekszik sok gyár a kooperációk leépítésé­re, és nagy készlettel az anyagellátás biztonságának megteremtésére. KIS LÉPÉSEK IS — Gazdaságunkban a célok világosok, ismertek; a fő kér­dés a hogyan. — Nagyobb önállóságot ér­demes adni a kis egységeknek is — véli az irányító műszaki cióra van utalva a FÜTÖBER IT, nagybátonyi gyáregysége. Az a ™ igénylésimkre. utóbbi időben számos kétkezi gg^^rációk^^tó^belső” szakember mondott búcsút az f° koop^éciökon túl „belső , üzemnek, s megunván a beu- teha* f^?B?R-en... b®luh tazgatási; lakóhelyükön vállal­tak munkát. Ám az üzem fel- “ “ viaeki tarsgyaraiitol adatai nem csökkentek, gyarapodtak, így a lemorzsoló- lott kapacitást más egységek­kel való együttműködésből pó­tolják. Idén több mint har­er­tői is elmehessenek: a MŰVEK hez, és tárgyalhassanak akkor is, ha nem több ezer tonnás, csak néhány száztonnás meg­rendelésről van szó. A TEK- vállalatok létének szükséges­mincötezer normaórára jutó munkát rendeltek meg koope­rációs társaktól, jövőre ezt a gyakorlatot bővíteni kívánják: minimum ötven-, maximum hetvenezer óra az együttmű­ködőknek szánt feladat nor­maideje. — Az utóbbi két évben fej­lesztettük erőteljesebben a ggt keznek a nagybátonyi gépekre ségét pedig érdemes felülvizs- és szakértelemre szabott fel- gálni, s kiiktatásukkal rövidí- adatok, és Bátomyból is útra térni lehet azt a „tengeri ki­kelnek megmunkáló alkatré- gyót”, ami a közvetlen, ragal- szek más FŰTŐBER-üzembe. más kapcsolattartást píflanat- A belső kooperáció aránya nyilag hátráltatja. Ezen kí- azonban nem túl nagy: a 460 vűl, ahogy a központi bízott- millió forint évi termelési ér- ság titkára is említette, több tékből mindössze 5—6 millió- apró lehetőség feltárásával, ki- ra rúg a „családban maradó” használásával kell javítani a összedolgozás értéke Nagybá- helyzetünket a mostani nehéz tonyban. — Mi az, amiben javításra szorul a kooperációs gyakor­lat? — szögeződik a kérdés Szabó Ferenc főmérnök mellé­körülmények között. Molnár Pál MONDJÁK, NÉHÁNY esz­tendővel ezelőtt a VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyárában még jól lehetett keresni, a megyeszékhelyi üzemek kö­zött az első három helyet foglalták el. Igaz, most is: hátulról! Különféle okok mi­att nem tudtak lépést tarta­ni mások bérfej lesztéséveL Ez meglehetősen súlyos követ­kezményekkel járt: munkás­létszámukból jelenleg nyolc­van-százzal vannak keveseb­ben, s az utóbbi egy év alatt tíz középszintű vezető kere­sett magának máshol állást. Idén márciusban viszonylag magas, 4,1 százalékos bérfej­lesztést hajtottak végre, s úgy tűnik, most már sikerül megállítani az erők elvándor­lását. Persze a kisebb felelős­séggel, kevesebb munkával és — nagyobb fizetéssel ke­csegtető foglalatosságoknak ma is nagy a vonzereje... A bérek differenciálása a VEGYÉPSZER-ben is hosszú évek óta megszokott elosztá­si rendszer, ám Herboly György főkönyvelő, mikor az idei helyzetről faggatom, meglepő kijelentéssel kezdi: — A fizikai és a nem fi­zikai állománycsoportok kö­zött nem differenciáltunk. Ez azonban, amint látni fogja, nem jelentett általános bér- fejlesztést. Hiszen példaként, a nem fizikai dolgozók húsz százaléka idén egyetlen fillért sem kapott, ellenben ötven­egyen — ez a létszám har­minckilenc százalékát teszi ki, hét százalék fölötti bér­emelésben részesültek. Ti­zennyolcán 2—4, harminché­tén 4—6, huszonhármán pe­dig 6—7 százalékos emelést érdemeltek ki. — Érdemeltek ki? — Igen. Munka és munka, ember és ember, teljesítmény és teljesítmény között kü­lönbség van, s így a pénzzel nem lehet egyenlősdit ját­szani. A középszintű vezetők bérszóródása idén nulla és hatszáz forint közötti. Most is azokat honoráltuk többel, akik értelmesen többet, job­bam dolgoztak társaiknál. Pél­dának említeném a számvi­teli osztályunk vezetőjét, aki a „garnitúrában’’ a legfiata­labb, mégis a legmagasabb béremelésben ő részesült. — Gondolom, 5 elégedett. S azok, akik lemaradtak a lis­táról ? — Nem én mondom ki elő­ször, hogy közmegelégedésre nem lehet pénzt szétosztani. S bár a munka szerinti dif­ferenciálási rendszerünk ,jó mellékzöngék vannak, voltak és lesznek. Egy azonban biz­tos: e tekintetben is igyek­szünk a legdemokratikusab- ban eljárni. Rónai Tibor, a szakszerve­zeti bizottság titkára mondja: — BÉRMECHANIZMU­SUNK a következőképp mű­ködik. Év elején a budapesti, vállalati szakszervezeti kül­döttértekezleten döntenek a különböző egységeknek szánt béremelések nagyságáról, majd ezt követően (már gyá­ron belül) elsőként a bizal­miak kérik a dolgozók véle­ményét. Az így begyűjtött in­formációk birtokában készül­nek a javaslatok, melyeket a szakszervezeti bizottság, az­tán pedig az összbizalmi ta­nácskozás „szentesít”. Min­den üzemrészre, egységre megvannak a keretszámok, s ezeket aztán ott személyekre bontják le. Pócsa Sándor főbizalmi, egyben az előkészítő üzem le­mezleszabó műhelyének mű­vezetője: — A bérek elosztásánál mi legelőször a csoportvezetők van, aki 1982-ben igazolatla­nul hiányzott, vagy tavaly is volt három indokolatlan „ki­maradása”. Viszont az átla­gosnál magasabb béreme­lést, 6—7 százalékot is adha­tunk azoknak, akik legalább két-három éve vannak ná­lunk és munkateljesítmé­nyükkel, magatartásukkal tartósan az élen járnak. — Sajnos — mondja Né­meth László üzemvezető —, főként a fegyelmezetlenkedők miatt nyílik könnyebb lehe­tőségünk differenciálásra. Vannak, akik saját hibájuk miatt eleve kizárják magu­kat a béremelésből, s így ke­vesebb ember között eleve könnyebb a pénz szétosztása. Egyébként ez nálunk is úgy megy, hogy a művezetőkkel, a csoportvezetőkkel és a bi­zalmiakkal tárgyaljuk meg minden részletre és személy­re kiterjedően az emelést, úgy, hogy hiba ne legyen. — Ez mindig sikerül? — NÉZZE! NEKEM, s más-' nak sem érdeke, thogy bárki­vel is kivételt tegyünk, hisz véleményét, elképzeléseit az feszültségekhez, rossz vesszük figyelembe, hiszen ki más, mint ők ismerik legjob­ban beosztottaik kapacitá­sát. Így, közösen döntünk. — Közmegelégedésre? — Nézze, a pénz hálátlan dolog. Ha osztani kell rossz, ha szorozni jó. Nálunk a har­minc ember több mint egy- harmadának nem lett maga­sabb idén a fizetése. Persze volt morgás, de kénytelen­kelletlenek beletörődni ab­ba, hogy nálunk a béreme­lésnek kritériumai vannak. Nem kaphatott az, aki janu­ár elseje után lépett be a vállalathoz, aki az idén szi­gorú megrovásnál súlyosabb fegyelmi büntetést kapott, akinek a teljesítménye rend­szeresen száz százalék alatt hangulathoz vezetne. Dolgoz­ni, eredményeket elérni pedig csak jó légkörben lehet. Igaz, a hangulat még így sem va­lami rózsás, mert elég alacso­nyak a keresetek és elég so­kan elmennek. Csakhát töb­bet nem fejleszthetünk, mert ugye ott van a „nagy mu­mus”, a bérszínvonal, amit átlépni nem lehet. így csak lépésekkel haladhatunk elő­re ezen a területen, néhány an pedig türelmetlenek. Igaz, a jövedelmek alakulásába be­segítenek a gyáron belüli kisvállalkozások, de ez más lapra tartozik. Egyelőre ez hát a helyzet a VEGYÉPSZER-ben a diffe­renciák körül... Karácsony György Szilatrcm Szibériai kutatók 1—(metil- klorid-)szilatran elnevezéssel olyan készítményt hoztak létre, amely felfokozza a fehérje­szintézist és a nukleinsavak képződését. A kísérletek sze­rint a készítménnyel tyúkok 16 százalékkal szolgáló tyúkok tojásai. A to- iások fehérje- és zsírtartalma 1—1,1 százalékkal bizonyult nagyobbnak, míg karotin- és A-vitamin-tartalmuk csak­nem háromszor akkora, mint etetett az előző csoport tojásaié. A ké- tojtak szítményt tyúkonként napi több tojást, mint azok, ame- 25—30 milligramm mennyi- lyek ilyen szert nem fogyasz- «égben kevertek hozzá az ele- tottak, s a tojásaik átlagosan b£n ^ néhány hónapon át. két grammal voltak nehezieb- A többi hónapban a hatása bele, mint az ellenőrzésül megmaradt. ■iiiiiiiiiiiniiiiiiiiimniiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiuiiiiiiiiiiriiiiitmiiHiiMiiniiHiHHiiitiiiiiiiiiiiiiiiiitiuiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiMiHiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiuiiiHiiiiiniiiiniiiimiiiinmiiiiiimniiiiniminiiiiimt megyén belüli kooperációkat nek — közli Domonkos István tér- _ Az az, igazság, hogy gaz- ^^tályvezeto. A daságunkban a szerződéses fe- TESZÖV-on keresztül felvet- gyeiem jelenleg, nem tudok tűk a kapcsolatot a ieesz- j0bb szót, csapnivaló — önti melleküzemagakkal. Negy-ot formába hosszú évek alatt ki­szövetkezettel próbálkoztunk, kristályosodott tapasztalatát a s kettővel fűződött szorosabb- szakember. — A baj elkezdd- ra a kapcsolat. Az o kapaci- a nagyobb MÚVEK-nél: fásuknak harmadat-felet tölt- <*** egy része vaidsul meg jük ki mi, öli is törekszenek a annak, amit ígér. Aztán ezek i a biztonságra, s több vallalat- a féligazságok tovább gyűrűz- | tál tartják a kapcsolatot. nek. Mi is részben ezt a mód_ A nógrádmegyeri és a kiste- szert folytatjuk, de sajnos, mi renyei termelőszövetkezet mű- kényszerpályások közé tarto­zunk. A Volkswagennek há­romnapos raktárkészlete van — emlegetjük irigykedve. Ná­lunk ott áll több mint száz­millió forintos anyag, de ugyanakkor a hiányzó anya­gok értéke is huszonötmillió. Mert a szállítási fegyelem egyelőre nem olyan, amilyen­ködik együtt a bátonyiakkal. Ok viszonylag egyszerű esz­közökkel előállítható alkatré­szeket gyártanak. Igényeseb­ben felszerelt megyén kívüli melléküzemágakkal is keresik * kapcsolatot a „fűtőberesek” a Technokoop nevű piackuta­tó vállalkozás siet ebben a se­Lábaiét termesztésiek Ismét termesztik a Kísal- földön az egyik legősibb kul­túrnövényt, a lóbabot, több év­tizedes szünet után honosítva meg újból a határban. Az sertést hizlalnak a lóbabos ta­karmánykeverékkel, de a bor­jakat és bárányokat is erősítik vele. A lóbab emberi étkezésre is idén mintegy kétezer hektá- alkalmas, régebben gesztenye ron termesztették, elsősorban a helyett ették és levest is főz- Hanság menti gazdaságok, tek belőle. Újbóli termeszté- Aratására — hogy a szem ne sét a Keszthelyi Agrártudo­peregjen ki a hüvelyekből — kora reggel, késő este és éj­szaka kerítettek sort. A ter­mésből értékes fehérjedús ta­mányi Egyetem mosonmagyar­óvári tanszéken olyan új faj­ták kikísérletezésén is dolgoz­nak, amelyek biztonságosan karmány készül, árpát, kuko- termeszthetők az ország csa­ricát, és különböző vitamino- Paposabb, hűvösebb vidéke- ; , m. A cél, hogy a kővetkező kát is kevernek hozza. A vi- években tovább növeljék a ló- ciefc gazdaságai elsősorban bab termőterületét Kevesebb új termék A kivétel legyen a példa! A statisztikai adatokat böngészve arra kerestem választ, hogy 1981-ben hogyan ment végbe az ipari termékszerke­zet átalakulási folyamata, amely egyik leglényegesebb fel­tétele annak, hogy a nemzetközi versenyben — a mai kü­lönösen kiélezett feltételek között — miként tudnak vál­lalataink részt venni és így végső soron olyan tartós üzleti sikereket elérni, amelyek nélkülözhetetlen elemei az ország külgazdasági stabilitásának. A száraz adatok azt jelzik, hogy 1981-ben az új termékek aránya az összes értékesíté­sen belül 2,3 százalék volt. Ez kevesebb, mint 1980-ban, amikor az arány 2,6’ százalék volt-. Az alacsony arányok mellett az irányzat sem megnyugtató, hiszen a lassulás egyértelmű. (Ne bonyolódjunk annak boncolgatásába, hogy az általunk új terméknek minősített gyártmány nemzetkö" zi mezőnyben is annak bizonyulna-e.) Az új termékeknek mindössze négy százaléka volt olyan, amely a tudományos kutatóintézetek „műhelyeiből” került ki. Ez az arány két gondolatot provokál: vagy az intézetek munkája nem szolgálja kellően a termelést, vagy a válla­latok nem honosítják meg elég aktívan a kutatóink ered­ményeit. Az iparon belül is nagyok az új termékek gyártásában az ágazati különbségek. Például a kohászatban mindössze 0,9 százalék volt az új termék, pedig közismert, hogy a vi­lágválság hatására kohászatunk legnehezebb évét jelentet­te 1981. (Egy alkalommal Heiszig József a Metalimpex ve­zérigazgatója elmondta, hogy az új termékként megjelenő minőségi acélfajtákban nincs dekonjuktúra és a termékek több piacon is gazdaságos feltételekkel értékesíthetők.) A gépiparban az új termékek aránya 1981-ben 4,7 százalék volt. Ez a két szám azt jelzi, hogy a termékszerkezet tel­jes kicserélődéséhez az iparban átlagosan több mint 32 esz­tendő, de még a „gyors” gépiparéhoz is 15 esztendőre len­ne szükség a jelenlegi ütem mellett. Az új termékek arányának mechanikus előrevetítésénél megbízhatóbb információ, ha a termékek átlagos életkorá­nak 1981. évi adatait vizsgáljuk. Eszerint az ipari termé­kek átlagos életkora 16 év volt 1981-ben, tehát az új termé­kek átlagos megjelenési aránya 4,6 százalékot mutatott, a gépiparban pedig az életkor 10,6 év volt, tehát az új ter­mék átlagos megjelenési aránya évi 6,9 százalékot kép­viselt. Nincs pontos nemzetközi statisztika a termékek cserélő- dési üteméről, de a technológia fejlődése és a tudományos haladás révén ma már 5—7 év alatt a teljes termékszer­kezet kicserélődése is elképzelhető. Nyilvánvaló persze, hogy az egyes országok sajátosságai, az adott körülmények befolyásolják az arányokat és a kö­vetelményeket. Mindemellett nyugodtan leszögezhetjük hogy — a különféle erőfeszítések ellenére is — a termékszerke­zet átalakítása hazánkban — korábbi saját fejlődésünkhöz viszonyítva, de különösen a nemzetközi összehasonlítás függvényében — lassú, s mindenképpen lassúbb annál, hogy a nemzetközi versenyben való esélyeinket növelje. Vállalati gazdasági és műszaki vezetők a termékszerke­zet átalakulásának lassú voltát többek között a követke­zőkkel indokolták: az új termékek kibocsátására nem kény­szerültek rá, mert a piaci lehetőségek és a szabályozók a tradicionális gyártás bővítésére ösztönöztek. A vállalati ér­dekek rövid távhoz, általában egy naptári évhez kötődnek és így nagyobb termékcsereprogram megvalósítása ebből a szempontból kockázatos. Az innovációhoz nincs pénz, a li­cencvásárlás sokat segít, de nem oldja meg az alapprob­lémát, azaz olyan innovációs lánc kialakítását, amely nem­zetközi mércével is új magyar termékek kínálatát tenné lehetővé- A vállalaton belüli érdekek is igen eltérőek az új termék fejlesztését és piaci megalapozását tekintve és a kompromisszum ez esetben késést jelent. A fejlesztésre szolgáló pénzeszközök elosztása nem optimális, és a köz­ponti célok teljesítése mellett már alig jut pénz a vállalati feladatok finanszírozására ... A felsorolt érvek valószínűleg támadhatók és vitára in­gerlők. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a vállalatok — néhány kivételtől eltekintve — jelenleg in­kább félnek az új termékektől, minthogy erejüket azok fejlesztésére összpontosítanák. Ez napjainkban, amikor a piaci siker nagy mértékben a termék újszerűségétől és minőségétől függ, nehezíti az eladhatóságot, hiszen a nem­zetközi piacokat kínálati túlsúly jellemzi. Ipari termelésünk termékszerkezetét csak úgy frissíthet­jük fel kellő ütemben, ha e tekintetben a vállalatok zöme számára Nógrádban is a kivételek lesznek a példaadók. W. I. NÓGRÁD - 1982. szeptember 24., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom