Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-19 / 220. szám

Egy úr, aki leszállt a lóról Interjú Christian Pfeifferrel, az INTER GROUPE FOLKLORES REGION ILE DE FRANCE vezetőjével Pintér István dokumeniumripoitja: A veréb is akció „Kellemetlen..." Mint arról lapunkban beszámoltunk, ez év augusztusá­ban is a Nógrád megyei Idegenforgalmi Vállalat adott he­lyet Hollókőn a nemzetközi népművészeti szaktábornak. A tábort a francia INTER CROVPE FOLKLORES REGION szervezte. Vezetőjével — Christian Pfeifferrel — készítet­tük az alábbi interjút. — A nemzetközi szaktábor tematikája már ismert olva­sóink előtt. Keveset tudunk viszont arról a szervezetről, amely — ha jól tudom—több országgal tart fenn hasonló kapcsolatot... — Az INTER GROUPE FOLKLORES REGION ILE DC FRANCE 1975-ben jött lét­re, és 1976-tól már államilag jóváhagyott „népművelő egye- sület”-ként működik. Jelenleg mintegy ezer tagja van egye­sületünknek, de további más­fél száz néptánccsoporttal vagyunk kapcsolatban. Az egyesület nemzetközi jellegé­ből következik, hogy bármely ország állampolgára vagy csoportja kérheti felvételét az egyesületbe. Egyetlen krité­rium; a tolerancia. — Ezt hogy érti?! — Ügy, hogy senki se te­kintse saját nemzetének folk­lórját magasabb rendűnek másokénál. — Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az egyesület minden tag- 'ja köteles minden etnikum folklórját egyaránt megismer­ni? — Nem, ez természetesen lehetetlen volna. Az egyesü­leten belül több szekció te­vékenykedik. Hogy csak né­hány nagyobb etnikai körze­tet említsek, külön szekció ismerkedik, foglalkozik a bal­káni népek, az Ibér-félsziget, az angolszász terület, vagy a Kárpát-medence folklórjával. FOLKLORINFORMACIÓ cí­mű folyóiratunkban rendsze­resen közzétesszük, mikor hol rendezünk táborokat. Törek­vésünk ugyanis az, hogy le­hetőség szerint „tiszta forrás­ból merítsünk”, azaz ott ta­nuljuk meg a táncokat, ahol születtek. — Több éve rendszeresen táboroznak Magyarországon, Hollókőn inásodik alkalom­mal. Itt azonban nem csupán a népitánc-tanulás szerepel a szaktábor programjában... — Másutt sem. Bár tábo* raink — az egyesület fő pro­filjának megfelelően — első­sorban a különböző etnikumok néptánckultúráját vizsgálják, Gondoljatok a gyermekekre! Huncut kislányok. nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül azt a környezetet sem, amelyben ezek a táncok szü­lettek. A népi tánc elválasztha­tatlan a népművészet .egyéb ágaitól. Példának okáért is­mernünk kell azt is, hogy mi­lyen ruhát viseltek tánc köz­ben az adott néprajzi körzet lakosai, és persze hajdani életmódjuk is meghatározó ebből a szempontból. — A „tiszta forrást” kere­sik. Ügy vélik Hollókő ezt a forrást jelenti? — Tánccsoporljaink oda­haza főként városokban élnek, lemezekről, videofelvételekről ismerkednek más népek tán­caival. Nézze, itt Hollókőn egy vi­szonylag „védett” néprajzi közegben dolgozunk. Reg­gel kakasszóra ébredünk... Eb­ben a formában úgy gondo­lom nem mehetünk közelebb a „forráshoz”. — ön nem csak vezetője, de egyúttal alapítója is az egyesületnek. Eredetileg föld­rajz—történelem szakos tanár. Hogyan került kapcsolatba a néprajzzal, a népi tánccal? — Talán szokatlanul hang­zik, de úgy, hogy korábban ak­tívan lovagoltam. Egész ben­sőséges kontaktust, teremtet­tem a természettel. Így ju­tottam el az emberhez, az emberhez, aki formálja, s akit •egyúttal formál is a természet. Innen már csak egy lépés volt a népművészet, a néptánc. Természetesen választanom kellett. A lovaglást abbahagy­tam, és minden időmet a néptáncra fordítottam. Két éve kizárólag ezzel — no meg az egyesület vezetésével — foglalkozom. Azonban már ez is megosztja az időmet, úgyhogy az egyesület vezeté­sét a közeljövőben át fogom adni másnak. Érzem olyan szervezettnek az egyesületet, hogy ezt megtehessem. — Személy szerint önhöz, melyik etnikum folklórja, né­pi tánca áll legközelebb? — Arról nem tehetek, hogy franciának születtem. Abban a korban vagyok, amikor le­hetőségem van a választásra, arra, hogy ne kössem magam a szülőföldemhez. Az én ha­bitusomhoz a Kárpát-medence folklórja áll legközelebb. Ezért is veszek részt szemé­lyesen minden alkalommal a magyar táborok munkájában, Pintér Károly Az ameri Icai hírszerzés, amely Magyarország hitle­rista megszállásának küszöbén útnak indította Duke ezredest és társait, semmit nem tudott arról, hogy Hitler Magyaror­szág megszállására készül. A kiválóan szervezett OSS, amely óriási aparátussal és hatalmas költségvetéssel dol­gozott, nem kapott értesülése­ket a meglehetősen széles kör­ben elterjedt hírekről. Termé­szetesen Király őrnagy sem említette Duke ezredes és tár­sai előtt, hogy milyen veszély fenyeget. Türelmüket kérte, elszállásolta őket a nagykani­zsai laktanyában, a tiszti részlegben. Itt töltöttek két éjszakát, aztán egy zárt kato­nai mentőautón Budapestre vitték őket. A mentőautóból semmit sem láttak, s amikor megállt a kocsi, kellemetlen meglepetés érte őket. Örök vették körül a kis csoportot, tagjait pedig beterelték egy szobába. Négy fekhelyet, amo­lyan priccset találtak benne. A szalmazsákukon lepedők, pokróc. Ügy hitték, hogy fog­dában vannak: az egész be­rendezés arra vallott. Mit tud­ták ők. hogy a Hadik-lakta- nyában, a kémelhárító osztály rezidenciáján egy volt altiszti lakás egyik szobáját külön lakályossá tették részükre. Alighogy vaskos káromkodá­sokat eregetve a fogaik közül elhelyezkedtek, belépett egy pincér. Remek vacsorát tálalt, annak rendje-módja szerint fogásonként más-más megfe­lelő borral tetézve. A bőséges lakoma után jött egy tiszt, aki felvezette őket egy tágas, ki­tűnően berendezett dolgozó- szobába, az emeletre. Egy tá­bornok várta őket, aki kezet nem adott, csak a bokáját ütötte össze és könnyedén meghajolt. — Ujszászy István vezérőr­nagy vagyok! — mutatkozott be —. Foglaljanak helyet... A tábornok úgy viselkedett, mint aki ezerszer megbánta, hogy belekeveredett az ügybe. Meglehetősen kelletlenül kér­dezte, hogy ml az amerikaiak ajánlata. — Azonnal vezessen a kor­mányzóhoz, személyes üzene­tet hoztam Roosevelt elnök­től! — Lehetetlen — felelte az egyre idegesebben viselkedő Ujszászy. — A kormányzó nincs a fővárosban! Duke ezek után Kállay Miklós miniszterelnökkel vagy Szombathelyi vezérkari főnök­kel kívánt volna beszélni. Uj­szászy ezt is lehetetlennek minősítette; — Erre most nincs mód — mondta —. Most szombat es­te van, majd esetleg hétfőn. Különben sem értem, hogy miért olyan sürgős a dolog. Dukééknak azt sem enged­ték meg, hogy használatba ve­gyék rádióadójukat, hogy hív­ják Algírt. Így hát az amerikai tisztek csoportja dolgavége- zetlenül tért vissza a cellába, azaz a külön számukra beren­dezett szobába. Nem tudták, hogy közben, körülbelül ab­ban az időben, amikor ők Uj- szászyval 'perlekedtek, Horthy, aki magéval vitte Hitlerhez Szombathelyit is, Klessheinő­ben beleegyezését adta Ma­gyarország megszállásához. Ujszászy viszont sejtette, hogy rövidesen megérkeznek a hit­lerista megszálló csapatok. Ez­ért volt olyan ideges és nyug­talan. A Veréb-akció tagjai is meglehetősen nyugtalanul töl­tötték az éjszakát. Arról termé­szetesen ismét nem volt fogal­muk, hogy közben a német csa­patok átlépték a magyar ha­tárt, s a budai Várban izga­tott tanácskozások folynak Kállay miniszterelnök, vala­mint a kormányzó családtag­jainak részvételével a teen­dőkről. Álmukat inkább az za­varta, hogy helyzetük ideigle­nes jellegének hangsúlyozása­képpen — nem úgy, mint Nagykanizsán, ahol hajlandók voltak éjszakára teljes kénye­lembe helyezni magukat — nem vetették le egyenruháju­kat, hanem csak felöltözve dőltek le a priccsekre. Felhá­borítónak tartották, hogy fo­golyként kezelik őket, fegyve­res őrök vigyáznak rájuk, ho­lott ők a titkos szolgálatok megállapodása alapján, mint a legmagasabb amerikai kö­rök és a magyar kormány kö­zötti közvetlen összeköttetés biztosítására érkeztek Magyar- országra. Egyébként nem sokat alhat- tak. Duke ezredest és tiszt­társait reggel ötkor ébresztet­ték. Szó sem esett egy falatnyl reggeliről sem, hanem amúgy mosdatlanul és borotválatla- nul azonnal ismét Ujszászy elé vezették őket, alti közölte, hogy a Wehrmacht éjszaka megszállta Magyarországot. Az amerikai ezredes dühö­sen mondotta, hogy előbb Is felkelthette volna őket. Ujszá­szy azzal mentegetőzött (leg­nagyobb elképedésükre), hogy teljesen megfeledkezett róluk. Csak akkor jutott az eszébe, hogy itt vannak, amikor Kál­lay miniszterelnök telefonált, hogy engedje szabadon, saját felelősségükré, az angol, ame­rikai és francia hadifoglyokat. — Szóval a miniszterelnök mégsincs városon kívül — je­gyezte meg gúnyosan Duke ezredes. — Azt hittem, ő is Hitler­hez ment — mondotta zava­rodottan Ujszászy tábornok —. Hívja azonnal Algírt, jelentse mi történt! — Tizenegykor várják je­lentkezésünket, az a délelőtti időnk, Addig mással vannak elfoglalva, nem hallgatnak tde. —r Kellemetlen... Duke ezredes Ujszászy sze­mébe vágta, hogy felelőtlenül jártak el. Hitler Magyaror­szág lerohanását hetekkel előbb tervezhette, a végrehaj­táshoz szükséges haderőt nem lehet egy éjszaka összehozni, A csapatrhozd álatokról bizto­san értesültek, miért nem fi­gyelmeztették a berni OSS- írodát. hogy ne küldjék a missziót. — Most pedig azonnal in­tézkedjék, hogy kikerülhes­sünk ebből a csapdából — mondotta erélyesen a boros- tásállú. zavarodottan pislogó VKF-főnöknek —. Adjon egy gépet, hogy vísszarepülhes- sünk Olaszországba! — A németek kezén van­nak a repülőterek — vála­szolta Ujszászy. — Vitessen a Drávához, on­nét megtaláljuk az utat Tító- hoz! — A Dunántúlt már meg­szállták a németek. — Bújtasson el bennünket! — Nincs hova. — Akkor mi a terve? — Átadjuk önöket a néme­teknek. s követeljük a genfi egyezmény betartását.,. Duke ezredes figyelmeztette Ujszászy tábornokot, ha máris hadifoglyoknak tekintik őket, akkor rájuk is érvényes Kál­lay miniszterelnök rendelkezé­se: — Saját felelősségünkre sza­badon engedhet bennünket.. — Ha a németek kezére jutnak és kitudódik, hogy mi­ért jöttek Magyarországra, az coliak életébe kerülhet A további érvelés szintén céltalannak tűnt (Következik: „Hagyjuk a me­sétn (IlIflllllllfnHIIIIIIIIIllllltlItllJIllllltIlUillllVIIlilllMlllllllllIflIIIIMNIinilllltlIIIHIimillliniMIIIHiHlllltlIlllimmilllUilMMIHIIIHHIIUIIIIIIIMIIIHlIflUllllllllillfIflIHIIIIIIIimi MIMI Az Associated Press dokumentumfotója bejárta a világot, a magyar heti- és napilapokban is láthattuk: a képről egy pa­lesztin kislány riadt tekintettel néz ránk, mögötte lebombázott házuk romos falai. Az összeomlott épület maga alá temette szü­leit, testvéreit— A kép gyermekkoromra emlékeztet, arra a napra, amikor tompa morajjal közeledtek városunkhoz az angol gépek, s mi­re lebukdácsoltunk a pince kopott lépcsőjén, mór süvítve hul­lottak a bombák. Robbanásukba belereszketett földszintes há­zunk. Anyám rémületében rám hajolt, arra gondolva, ha ránk szakad a ház, testével felfogja a súlyos gerendák halálos üté­sét. Akkor még nem tudtam mi a veszély, csak a felnőttek ar­cán láttam a rémületet. Az is hihetetlennek tűnt, hogy másnap az iskolában két társunkat a hiányzók közé sorolták — örökre. Nincs szörnyűbb, fájdalmasabb a gyermekhalálnál. Mindez a gyermekek világnapjának évfordulóján jutott eszembe... Huszonnyolc esztendeje már annak, hogy az ENSZ segélyezési alapja az UNICEF kezdeményezésére minden év szep­tember 20-án a világ a nélkülöző gyermekekre figyel. Számot vetünk a tényekkel: a föld négymilliórd lakója közül másfél mil­liárd a gyermek... Az emberiség egynegyede éhezik, közöttük 200 millió gyermek. Afrikában, Dél-Amerikában, Dél-Ázsiában minden percben száz gyermek születik. Ebből tizenöt meghal, mielőtt elérné az egyéves kort. Okok: betegség, éhség, orvoshi­ány. Gyermekek milliói dolgoznak még ma is rabszolgaként és több száz millióan vannak, akik még az alapfokú iskolai oktatás­ban sem részesülhetnek. És hányon azok, akiket a háború sújt, kiknek élete nap mint nap veszélyben van? Ma a föld gyermekeinek sorsa a világ lelkiismeretétől függ. Az UNICEF a nyomor, a tudatlanság felszámolására szólít fel, hogy „a gyermekek ; gyermekkora boldog legyen és, hogy saját, valamint a társadalom javára élvezzék a meghatározott jogokat és a szabadságot..." Tegyük hozzá: a BÉKÉT. A jelen békéjét, amely tőlünk, felnőttektől függ, bármely kontinensen is élünk. Mert önmagában mit ér az anyagi és erkölcsi támogatás - bár­mennyire is szép és hasznos emberi •megnyilvánulás - ha nem adunk hozzá biztonságot?! Rajtunk múlik az új nemzedék sorsa; ha boldog jelent adunk gyermekeinknek, később ők teremtenek az emberiségnek szép jövőt. . ,, H. A. Tallózó Buggyantott akciók LÁTTUK: a szeszélyesen­gyorsan változó iskolaköpeny- divatot, nem kellett hozzá túl­ságosan nagy megfigyelőkész­ség, egyszerűen szólva — so­ha ilyen feltűnő átalakuláson nem mentek át a diákok (fő­ként persze a diáklányok), mint az idén! Szinte csikor­góit, ahogy a nyári hacukákat felcserélték az „iskolaszerű” öltözetekre (azért „szerű”, mert valójában nem sok kö­ze van az iskolához), hiszen az idei nyár szlogenje szerint a barna bőr, a fehér ruha és a színes kiegészítők voltak di­vatban. Ennyi cukrász soha nem járkált még a magyar utcákon, na, de mindennek vége szakad egyszer, s akkor erre a sok fehérségre, meg talmi aranyra rákényszere­dett az iskolaköpeny. Ami állítólag ma is kötelező .,, Az alig-köpenyeket nézve, ame­lyek rendre-sorra azonnal be­kerülnek a diplomata-iskola­táskákba (soha ennyi diplo­mata nem volt még a hazai tájakon) talán mégis jobb len­ne, ha nem tennék kötelező­vé, mert így legfeljebb a lát- szatra(!) nevelődik az ifjúság, azaz „a látszat is elég, minek ide még a kötelezettség is?” Szemforgató Jakab tudná csak elmesélni, milyenek a mai kö­penyek. De ő meg mással van elfoglalva... HALLOTTUK: hogy a jö­vőben — az eddigi tapasztala­tok nyomán, miért tartott ez ennyi ideig?! — szakosodnak a BNV-díjakat odaítélő zsű­rik.,, Mert kiderült egy és más a díjazott termékekről (évtizedek óta hallott dolgok derültek ki), hogy például ké­sőbb nem lehet kapni azokat a pompás termékeket, ame­lyekért az ilyen-olyan díjakat a gyártók glóriás fejjel átve­szik, hogy ellenőrizetlen vég­eredményben az is, miként marad meg, vagy változik a minősége a díjazott termékek­nek a későbbiekben, sőt, az is kiderült ennyi idő után, hogy nem a hazai igényeket céloz­zák a gyártók, de hazai dí­jakat tesznek a vitrinbe oda­haza, hogy a termékek jó ré­szének később a hazai piacon olyan magas az ára, ami meg­lendíti a „célzott” turistafor­galmat ugyan a környező szo­cialista és nem szocialista or­szágok irányába, de végül is nem ez a célja a BNV-nek. Szóval ebből a legfontosabb, hogy ezután „szakosodik a zsűri”. Mákoslencse! Eddig vajon hogy csinálták.,,? OLVASTUK: hogy a londo­ni Timesnak elküldte pontos műszaki leírásokat is tartal­mazó levelét Mister John Marker, aki igazi brit létére nem átall újítani, sőt valósá­gos innovációs fürdőbe helye­zi a borotvakészülékeit. Így, többes számban, mert arról van szó a levélben, hogy Mar­ker úr kitalálta, hogyan le­het a világválságot leküzde­ni (mit mondjunk? éppen ideje volt már!) ... A dolog rendkívül egyszerű, és csak azon csodálkozhatunk így utólag, hogy miért nem jutott sokkal hamarabb eszünkbe? Két zsilettkészüléket kell al­kalmazni a reggeli borotvál­kozásnál, mindkét kézben egyet-egyet, így sokkal hama­rabb megy a dolog, rengeteg időt takaríthatunk meg és ezzel enyhülnek a gazdasági nehézségek. Nekem spéciéi gondot okoz, hogy Marker nagyvonalúan kihagyja a vél- ságenyhítési akciókból a nő­ket, akik ugye sokat tehetnek ezen a vonalon is, a másik gondom pedig egészen gya­korlati. Kipróbálás után fel­szabadult időmet alighanem az SZTK illetékesei körében prédálom el, és ha már min­denei odajár — ki váltja meg a világot? A gasztromozi is aranyos, Kőszegen prosperál, hogy mi­lyen eredménnyel, azt innen nehéz lenne megállapítani, mindenesetre így olvasatban (a Hotel Irottkő nagyszerű „menükártyáján”) úgy tűnik: az erősidegzetűek és erős- gyomrúak törzshelye lehet a mozgóképszínházzal kevert vendéglő vagy micsoda. Lás­suk az étlapot! A film és a vacsora harmóniája lenyűgö­ző.,. Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? — frankfurti sertéstokány, rizzsel... Hair — sajtos kaliforniai húsci- pó .,. A nagy balhé — ame­rikai hússaláta ... Zsarutörté­net — crostata (itt álljunk meg egy pillanatra, ez nem urológiai eset, lekváros rá­csos tésztát tessék érteni a crostata alatt!), de a legin­kább ínycsiklandó ez a pár: A leprás nő — lengyel töl­tött sertésszelet.,. Hát mit mondjak? Kellemes szórako­zást és igen-igen jó étvágyat minden kedves vendégüknek! Hijnye, a kiskésit! Majd­nem kimaradt a magyar film.., Kísértet Lublón — magyaros húspástétom. És ha még ezek után is könnyű álma leend az ember­nek, elmondhatja, hogy a sis­tergés kénköves istennyila sem fog rajta! (T. Pataki) r NÓGRAD - 1982. szeptember 19., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom