Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
r Közös érdek a művelődés Nlncsennek irigylésre méltó helyzetben Kisterenye népművelői. A körzeti művelődési ház ugyan gyönyörű helyen fekszik, az ápolt, ligetes kastélykert végében, óm a leg_ nagyobb gondot éppen ez okozza. A kert ugyanis esténként félelmetessé válik, a szülők nem szívesen engedik gyermekeiket a rendezvényekre, s maguk a felnőttek sem tolonganak túlságosan. Kis- terenyén ugyanakkor — van már egy évtizede — sűrűn váltogatták egymást a kultúr, házigazgatók. Mihelyt valaki megismerkedett a községgel és lakóival, többé-kevésbé kialakította munkakapcsolatait az üzemekkel, intézményekkel, valamilyen oknál fogva — sajnos nem egyszer saját hibájából — szednie kellett a sátorfáját. Az új vezetőnek pedig ugyancsak időbe telt, míg újra belerázódott a dolgokba. HELYISMERETTEL KÖNNYEBB Forgó István, a művelődési ház igazgatója két éve vezeti az intézményt, irányítja két tiszteletdíjas szakkör, vezető munkáját. Tősgyökeres kisterenyei, ismeri a falu apraját-nagyját, őt is ismeri szinte mindenki. Így könnyebb a dolga, mint elődeinek, akik mindegyike csak dolgozni járt a nagyközségbe, lakóhelye más településen volt. A nyolcvanas évek elejétől pezsgőbb lett a kulturális élet. Csökkent ugyan a nagyrendezvények száma, de megerősödött a kiscsoportos művelődési mozgalom, különösen a fiatalokkal való foglalkozás. — Három klubot működtetünk — mondja Forgó István —, az ifjúsági, a nyugdíjas- és a cigányklubot. Mindegyikben körültekintően szervezett tevékenység folyik. Igyekszünk a klubok munkáját tartalmassá, hatékonnyá tenni, hogy minél inkább betöltsék feladatukat: a tudatformálást. Az igazság azonban az, hogy főként szórakoztató programok iránt muntatkozik érdeklődés, ezért jóval több a kötetlen foglalkozás, mint a kötött, bár tematikussá tesszük valamennyit Aktuális hazai és külföldi témákról ejtünk szót természetesen könnyed stílusban, s nagyon sokat játszunk. — Kezdetben csaknem százan jártak az ifjúsági klubba, most jóval kevesebben. Mi lehet ennek az oka? — Ügy érzik sokan, hogy nem azt kapják a klubban, intézményben, mint amit elképzeltek. Sokaknak még ezek a programok is túl kötöttek, magas szintűek, s a vendéglátóipari szórakozóhelyek sok_ kai vonzóbbak a számukra. Mostanában általában harminc fiatal jár rendszeresen a klubba, s ők, úgy látom, hiszen mindig itt vagyok velük, jól érzik magukat. Ha lenne községi KISZ-alapszervezet újra, mint pár esztendeje, akkor bizonyára eredményesebben tudnánk dolgozni, több fiatalra tudnánk hatni tevékenységünkkel. ESETLEGES KAPCSOLATOK — A népművelői tevékenység alfája és ómegája: az eleven, széles körű társadalmi kapcsolat. Kisterenyén ezzel gyakorta hadilábon álltak a népművelők. Történt-e változás az utóbbi időben ezen a területen? — Az oktatási intézményekkel szorosabb együttműködés alakult ki, s ez jórészt köszönhető Danyi Vincének, aki a tanácsi közművelődési intézmények vezetője volt Az iskolában lezajlott néhány emlékezetes program. Részt vettem a pedagógusok ifjúsági parlamentjén, s hozzászólásomban kértem, hogy a gyerekeket többször hozzák el rendezvényeinkre. A iskola igazgatója kedvezően fogadja együttműködési törekvéseinket. — Volt az üzemek parlamentjén is? — Nem. Nem hívtak meg. — Információi sincsenek az ott elhangzottakról? — Nincsenek. — Kapcsolatuk azért létezik? — Az üzemek művelődési bizottságaival felvettük a kapcsolatot, s megpróbáltunk együttdolgozni. Ismerve a tevékenységet, nem járhatunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, a művelődési ház társadalmi kapcsolatai esetlegesek, felszínesek, lényegesen nem befolyásolják a közművelődési munkát. A Kapcsolatok természetesen léteznek, tagadni tévedés, ám közel sem any_ nyira mélyek, hatékonyak, mint amennyire annak kellene lenniük. Egyelőre ezen' még a népművelők helyismerete sem segít. A LEGNAGYOBB DOBÄS Kisterenye cigánylakossága jelentős számú, s a település szerkezetéből adódóan zömük a művelődési ház környékén helyezkedik el. Évekig sok probléma forrása volt az, hogy az intézményben dolgozók nem tudtak velük zöldágra jutni. Pár hete másként beszélünk. — Három hónapja — főként fiatalok részvételével — megalakult a cigányklub. Vezetője Forgács Erika munkatársunk, aki a Nőgrád tánc- együttes tagjaként járatos a népművészet bizonyos kerületein. A klubban kötetlen formájú tevékenység folyik, de nem titkolt célunk, hogy keretében a cigány folklór ápolását is szorgalmazzuk. Később szeretnénk egy táncegyüttest megalakítani. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a művelődési ház a cigányklub megalakításával az utóbbi időszak legnagyszerűbb tettét hajtotta végre, továbbfejlesztésének elképzelése pedig logikus és kívánatos. Persze figyelembe véve létszámot és lehetőséget nem lehetünk elégedettek. Kisterenyén több ezer harminc éven. aluli él, s mindössze néhány tucatnyian veszik igénybe a művelődési ház kulturális kínálatait Hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni? Régi gond, máig megválaszolatlan. Az objektív és szubjektív feltételek javítása elengedhetetlen. S még egy, talán a legfontosabb: az üzemek és az intézmény érdekazonosságának felismerése, és valameny_ nyi megbízott, érdekelt együttműködési igyekezete. Sulyok László Elias Canetti nevét 1981ben kapott Nobel-díja tette ismertté. A Világirodalmi Lexikon osztrák írónak mondja — a cikkíró e megállapítása nem minden kétségét kizáró. Canetti ugyanis Bulgáriában spanyol zsidó szülők gyermekeként született, Böcsben, Zürichben, Manchesterben nevelkedett, az Anschluss után Párizsba emigrált, • jelenleg Angliában él és németül ír. Az Európa Kiadó A megőrzött nyelv (Egy ifjúkor története) címmel adta ki visszaemlékezéseit Ruszcsuk, ahol Canetti született és hatéves koráig él-t, nyüzsgő, sok- nemzetiségű és soknyelvű városka volt az együttélés békéjének, s az állandó vitatkozásoknak a színtere. Itt szívta magába először az élet és a kultúra sokszínűségének levegőjét. „Minden, amit később átéltem, egyszer már megtörtént velem Ruszcsukban” — írja. A következő színterek az első világháborús Európa más és más típusú városai. Ezék- ben az olvasztókohókban érett meg az ifjú író és esszéista, hogy már 1935-ben írt regényét Dosztojevszkijjel és Joycet-szal hasonlíthassa ösz- sze a kritika. Élete főműve, a Tömeg és hatalom, méltatói szerint (magyarul még nem jelent meg; húszévnyi munka eredménye) pszichológia és szociológia, történelem és regény-esszé, a mai német nyelvű próza csúcsteljesítménye A megőrzött nyelv is több mint egyszerű emlékezés, nem pusztán a vele megtörtént dolgok és események sora; a lélektani elemzés eszközeivel megírt terjedelmes esszé a gyermek és szülő kapcsolatáról, a gyermeki lélek fejlődéséről : egyúttal a műveltség fogalmáról, elsajátításának lehetőségiről és belső kényszeréről. Canetti műve intellektuális élmény. Nyelve szépségesen erdekes és választékosán finom. A századforduló utáni Európa szellemi arculatának sodróaii s élvezetesen, pontos rajza. A mai NDK irodalom egyik jeles, Magyarországon is jólismert képviselője Erwin Strittmatter. Az Európa Kiadó most elbeszéléseiből adott ki egy szép válogatást Az ördögbicska címmel- Elbeszéléseinek témája a gyermekkor, a felnőtté válás időszaka. Sritt- matter változatos és gazdag élményvilága elevenedik meg elbeszélései lapjain. A gyermekkor színhelye Lausitz. Rendkívül érdekes város, ahol a szláv szorboK élnek sajátos közösségben. Vándorcirkuszosok, agyafúrt parasztok, csínytevő suhancok, állástalan műlovarnők, analfabéta bányászfiúk a szerző hősei Strittmattert az állandó derű, a kifogyhatatlan mesélőkedv és bölcs irónia jellemzi, mely- lyel minden olvasóját magával ragadja. Írjon butaságról vagy féltékenységről, önzésről vagy ónfeláldozásról, visszásságról, gazdag életismerete birtokában részévé teszi az olvasót a történetnek. Kellemes stílusa minden írását élvezetessé teszi. John Bérger neves angol művészettörténész, nevét mégis G. című regénye tette ismertté egész Európában. A G. a világirodalom egyik legismertebb és örökké visszatérő nagy témáját a Don Juan- motívumot dolgozza fel, illetve újítja meg. A G. Don Giovannit jelöli, aki 1886-ban jön napvilágra, újra járja elődje sikereinek színhelyeit, s persze egyúttal a mát is. G. látszólag passzív, mégis valósággal az életerő forrása, nem személy, mítosz, ö az, aki a nőkben fel tudja szabadítani a bennük rejlő értékeket, s kioldja őket a polgári erkölcs kényszerzubbonyábóL John Berger értelmezése szerint G. a szabadság vezérelvét testesíti meg. Írói célkitűzése: megérteni és megértetni, elemeire bontani az emberek viselkedését és a történelmi folyamatokat. A perui irodalomból jószerivel csak a már világhírű Vargas Llosa neve ismeretes nálunk. E kulturális hagya- mányokban oly hihetetlenül gazdag ország legújabb irodalmát mutatja be a Vasárnap a gyékény ketrecben című kötet. A hamis és hamisított a keserves inka örökség mellett a nagyvárosi kőrengeteg is nyomasztja a népet. A festői tájak mellett ott van a nyomor és a kilátástalanság is. A mai perui elbeszélők írásaiban a múlt öröksége és a jelen valósága egyforma erővel jelenik meg. Irásművésze- tük tömör, jellemábrázoló művészetük nagyhatású. La- tin-Amerika egyik leggazdagabb irodalmi hagyományokkal rendelkező népét ismerj hetjük meg e válogatásbóL VÍZPART (Bényi László rajza) Közoktatás és a közművelődés együttműködéséről A z iskolai tanév kezdetén országszerte bevezették az ötnapos tanítási hetet. A hétvégi pihenőnapok számának növekedése ellenére azonban az iskolád feladatokat éppen úgy el kell végezni. Ugyanakkor a diákoknak a növekvő követelményeknek az eddigieknél biztosabb tudásanyaggal kell megfelelniük. Jó, na a pedagógusok, a tanulók, a szülők együttesen alakítják ki a szabad idő eltöltésének programját, amelyhez érdemleges segítséget ad a közművelődés egésze, sajátos intézményeivel. Két kérdésre kell választ keresni a jelenlegi helyzetben: először az iskola oktatónevelő munkája hogyan tehető rugalmassá, milyen módon építhetők be a kulturális közvetítéssel eljutó értékek, másodszor a család, az iskola milyen hétvégi lehetőséget tud biztosítani. Az első kérdésnél figyelembe kell venni, hogy a rádió, a televízió, a sajtó szinte valamennyi településre eljut. A helyi közművelődési intézmények pedig adottságaik, lehetőségeik szerint eltérő módon és színvonalon járulnak hozzá az ismeretek gyarapításához, kiegészítéséhez, a művészeti alkalmak megszervezéséhez. Éppen ezért az eddigieknél is alaposabban szükséges végiggondolni a közoktatás és a közművelődés egymáshoz való viszonyát. Figyelemmel a .megváltozott feltételekre, mind az iskolának, mind a művelődési otthonnak, mind a könyvtárnak tevékenységében nyitottabb- nak kell lennie. A nyitottság a kölcsönös lehetőségek igény- bevételét, egymás tevékenységének a kiegészítését, az egységesebb nevelési eredmény elérését jelenti. Hiszen a fő cél: a gyermekek és a fiatalok nevelése az eltérő módszerek és formák ellenére közös felelőssége a pedagógusnak, a népművelőnek és a szülőnek. A második kérdésnél az eddigi művelődési gyakorlatból azokat az elemeket érdemes átvenni, amelyek a szabad idő együttes eltöltését teszik lehetővé. Néhány városban, községben családi hétvégeket szerveznek, az iskolai sportpályákon szervezett és spontán események zajlanak. A közoktatás és a közművelődés kapcsolata már régi hagyományokkal rendelkezik. A hetvenes évek ismert és fontos politikai dokumentumai — az állami oktatásról, a közművelődésről szóló párthatározatok, az 1975-ös programnyilatkozat, az 1976- os közművelődési törvény — hatására kiteljesedett az a felismerés, hogy a korábbinál összehangoltabb, jobban egymásra épülő nevelési tevékenységre van szükség a művelődés e két területe között. A művelődési élet alapintézménye az iskola. Településeink többségén megtalálhatók a művelődési otthonok, a könyvtárak, a mozik, a sport- lehetőségek, amelyek teljessé tehetik az ott élő emberek helyi művelődését, szórakozását, társas együttlétét. A kölcsönös érdekek felismerését jelentős kezdeményezések követték 1972 és 1974 után. A helyi párt- és tanácsi szervek kezdeményező támogatása révén néhány településen olyan kapcsolata alakult ki a két művelődési területnek és a sportnak, amely újszerű lehetőséget, egyben új feladatot is je^ lentett. Példákat tudunk felsorolni iskolai és közművelődési könyvtárak közös tevékenységéről, az iskolák és a művelődési otthonok együtt szervezett szakköreiről, rendhagyó óráiról, az iskola és a sportegyesület kölcsönösen támogatott csapatairól. Társadalmi céljaink megvalósításában, amelyet legutóbb az MSZMP XII. kongresszusa fogalmazott meg, feladataik vannak a művelődési és sportintézményeknek is. pz azonban az eddigieknél gazdagabb, tartalmasabb összefogással érhető el. Az emberek tágan értelmezett kulturális igényeinek kielégítését kell alapul venni a tennivalók csoportosításánál. A kongresszus határozata hangsúlyozza: „az oktatás jelentősége a tudományos, technikai haladás felgyorsulásával mindinkább növekszik, társadalmi, gazdasági előrehaladásunk egyik fontbs tényezője”. A közművelődés jelentőségéről szólva pedig kiemeli: „Előrehaladásunk elsőrangú feltétele, hogy tovább gyarapodjék népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább váljék társadalmi ügy- gyé”. A műveltség fontosságának hangsúlyozása jelzi azt a társadalmi igényt, amely az állampolgároki ril szemben megfogalmazódik. A korszerű műveltségen az ismehetek, a képességek és a készségek összességét, illetve az erre épülő világnézetileg is meghatározott társadalmi magatartásmódot értjük, amely hozzásegíti az egyént a szőkébb és tágabb környezete, a világ dolgaiban való eligazodáshoz. A gondolatok egyszerre tartalmaznak politikai, gazdasági és művelődési megfontolásokat. Az egyén és a közösség kölcsönös érdeke egyre inkább megfelelni a fenti céloknak. A folyamatos művelődés társadalmi igénye új követelményeket támaszt az oktatással, a közművelődéssel szemben. Az iskolának fontos feladata előkészíteni és megalapozni az egész életen át tartó művelődést, a közművelődés intézményeinek pedig már az iskoláskorban színvonalas és választékos kínálatot kell nyújtania. Hiszen csak így érhető el, hogy a művelődés az életmód szerves része legyen. Az eredményes munka együttműködést, egymás mellettiséget tételez fel a közoktatás és a közművelődés között. A permanens művelődés oly gyakran emlegetett szükségessége csakis a kor követelményeinek megfelelő tartalmakkal, módszerekkel valósulhat meg. Ennek része az önművelés. Az igények tudatos felkeltése, színvonalas kielégítése mellett lényeges az önművelés módszerének elsajátíttatása is. Ennek tudatában kell a pedagógusoknak, a népművelőknek munkájukat végezni, a szülőknek pedig ezt a folyamatot megfelelően segíteni. Az iskolával szembeni követelmények teljesítése ma már elengedhetetlenné teszi a közművelődés lehetőségeinek az eddigieknél rendszeresebb igénybevételét. A ma és a holnap fiataljainak ismernie kell a természeti, a társadalmi valóságot, az ember helyét és szerepét ebben a környezetben, és képessé kell válnia a valóság formálására. A szocialista oktatással szemben megfogalmazott követelménynek az iskola egyre inkább csak a rádió, a televízió, a sajtó, a könyvkiadás és -terjesztés, a köz- művelődési és művészeti ■ intézmények segítségével képes megfelelni. Az utóbbi évtized bebizonyította, hogy a korszerű iskola nevelő-oktató munkája nem nélkülözheti a közművelődés szokszínű kultúraközvetítő, . személyiséget alakító tevékenységét. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a kultúra ^ehetőségeivel a gyermek- és az ifjú korosztályok élnek a legtöbbször. Ezek is hozzájárultak ahhoz a felismeréshez, hogy a falvakban, a lakótelepeken, új intézménytípust: általános művelődési központot érdemes létrehozni. Az ilyen int/grált intézmények együttműködésének nem kizárólag és nem elsősorban a szervezeti megoldását, kell keresni. A cél az, hogy az új módon dolgozó intézmények elsősorban színvonalasabban, jobban végezzék alapfeladataikat, nevezetesen az oktatást, a kulturális és a sport- tevékenységet. Ma már Pécstől Salgótarjánig, Sarudtól Kecelig léteznek egyre gyarapodó számban a művelődés új műhelyei. A rendelkezésre álló erőforrások gazdaságos és takarékos felhasználása az épületekre és a tevékenységre egyaránt érvényes. A művelődési otthon, a könyvtár oktatási célra történő használata éppúgy természetessé válik, mint az iskola igénybevétele közművelődési alkalmakkor gyermekeknek és felnőtteknek. A felismerés nemcsak a jelenlegi nehezebb gazdasági feltételekre érvényes, hanem hosszabb távra is. Főleg a kisebb településeken érdemes több célra is használható középületeket építeni, vagy a meglevőket integrálni. Ezt a folyamatot azonban csak akkor szabad elindítani, ha gz összes feltétel megvan. Ebben a munkában nagy a helyi párt-, tanácsi, . intézményi vezetők felelőssége. Az azonban már az eddigiek alapján biztosan elmondható, hogy új szemlélettel, új módszerekkel, új funkciókkal jól lehet működtetni az új típusú művelődési intézményeket. Fontossága miatt szólni kell arról, hogy a szabad idő átrendezése, bizonyos növekedése új követelményeket jelent a művelődéssel szemben. Az iskola és a többi köz- művelődési intézmény együttesen megtalálhatja és segítheti a szabad idő valóban kulturált körülmények között való eltöltését; részt vehet az erre való nevelésben. A szabad idő növekedése fontos és kedvező fordulat az emberek életében. Elsősorban életformaváltást jelent, és erre fel kell készülnie szülőknek, gyermekeknek, iskoláknak, munkahelyeknek, sport- létesítményeknek, könyvtáraknak, művelődési otthonoknak, múzeumoknak, moziknak. A növekvő szabad idő növekvő felelősséget és lehetőséget jelent az embereknek a művelődési élet szervezőinek. Ezt pedig nemcsak a kulturális szolgáltatások kérdését fedi, hanem igen alapos és tudatos nevelési tennivalókat ad. M űvelődéspolitikai céljainknak megfelelően a közoktatás és köz- művelődés együttes munkájában elsősorban azt kell megvalósítani, ami a kultúra értékeinek közvetítésében, az ismeretek gyarapításában, a közösségi és egyéni élet alakításában, a szocialista életmód formálásában fogalmazható meg. Ennek megfelelni bátrabb kezdeményezéssel, több ötlettel, a létező szellemi, anyagi, szervezési tartalékok mozgósításával, a társadalmasítás szélesítésével lehet. Fodor Péter 8 NÓGRÁD — 1982. szeptember 18., szombat
