Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-18 / 219. szám

Portréfilm Dési Huher Istvánról r vereh is akció (o.) Érthetetlen dolgok Dési Huber Istvánról, szá­zadunk nagy festőművészé­ről készített rendhagyó port­réfilmet a Magyar Televízió. (Szerkesztő Ézsiás Anikó, rendező Radó Gyula, opera­tőr Hollós Olivér.) „Semmi kifogásunk a tár­gyi ábrázolás, vagy akár a cselekményes téma ellen, de ezt a témát a festészet és szobrászat sajátos formai rendjébe átültetve, átszervez­ve kell megjeleníteni. Már­pedig ennek a rendnek lé­nyege, mondattani törvény- szerűsége éppen a XX. szá­zad újítómozgalmai révén tisztázódott. Ám, ha valaki a tömegek számára való, köz­érthetően tematikus és rea­lisztikus művészetet sürgeti, és egyben mindazt lomtárba való, meddő okvetetlenkedés- nek minősíti, amit a XX. szá­zad haladó művészete egy természeti folyamat szükség- szerű, szerves erejével, egy logikai levezetés tündöklő egyenesvonalúságával létre­hozott, akkor ez a program- szerű, tehát egyelőre valóban csak mondvacsinált szocialis­ta realizmus a maga politi­kai és társadalmi célzatában lehet ugyan forradalmi, de művészetileg a maradiságot és a visszaesést szolgálja”. (Kállai Ernő) Kállai Ernő szavait vette mottóul a Dési Huber Ist­vánról készült film forgató- csoportja, hogy a szocialista realizmus sokat vitatott kér­désében egy klasszikus meg­állapítás őrködjék a szocia­lista magyar festészet egyik jelentős alakjának megidézé- sekor. A film nem tekinthető „ha­gyományos” portrénak, noha Dési Huber Istvánná, Major Máté és Manga Jánosné a festő egyéniségét is bemutat­ják visszaemlékezéseik és az életmű elemzése révén. Lé­nyegesebbek azonban a film­nek azok a részei, ahol Dési Huber művészeti írásainak azon részletei hangzanak el, amelyekben a IV. rend, a munkásság művészetéről, an­nak pártosságáról és formai jegyeiről ír. Hároméves kora óta hegedül Az idei, VII. nemzetközi Csajkovszkij zenei verseny aranyérmét Viktoria Mullo- va, 22 éves hegedűművésznő nyerte meg. A hires mester, Leonyid Kogan tanítványai közé 11 évesen került komoly előadó- művészként, hiszen először háromévesen vett a kezébe hegedűt. Csodálatos tehetsé­gét az óvónője fedezte fel, s így négy és fél évesen már a Moszkva melletti Zsukov- szkij városka zeneiskolájá­ban tanult. Majd felvették a moszkvai konzervatórium különösen tehetséges gyere­kek részére létesített zeneis­kolájába. Ötödikes volt, amikor Paganini legnehe­zebb capriccióit adta elő, egy évvel később pedig si­keresen birkózott meg a mester Első hegedűverse­nyével. Később Glazunov, Mendelssohn és Sibelius műveit is felvette repertoár­jába. : Tizenhat évesen az ifjú hegedűsök versenyéről, Bubimból aranyéremmel tért haza. »égy évvel ké­sőbb, Helsinkiben a Sibeli­us nemzetközi zenei ver­senyt nyerte meg. Szívesen ad elő Bachot, Beethovent, Brahnaaot, Csajkovszkijt, Síbeliust. Közel áll hozzá Mozart zenéje is. — A zenei lényeg örökös keresése — az ifjú előadó­művésznő jellemzője. Na­gyon harmonikusan fejlő­dik, sikerrel fejti meg a he­gedűjáték törvényeit — mondja tanítványáról Leo­nyid Kogan. — Már ma ké­szen áll a koncertezésre mint művészi életformára. Natalja Lazareva Viktória Muliova, 22 éves hegedűművésznő, a Csajkovsz­kij zenei verseny aranyérme­se. Kismamák a nagybátonyi Má tra-lakótelepen Szentmiklóssy Andorral azo­kat az értesüléseket, amelyek gályosikodás 1944. március 10-én — vagy­is azon a napon, amikor a -ályi 1 helyei főnökétől egy amerikai fogadáséit kívánta —, már pedig ne legyen más, mint rendelkezésre álltak a készü- maga Ujszászi István vezér­Kádár Gyula emlékiratai- ejtőernyőst*: Magyarországra cáfolhatatlan dokumentumoki ban nem se* szót veszteget küldését Svájcban teljesen — kettős játékot játszott. Mi- arra, hogy miért nem közölte megbízható amerikaiakkal tár- után budapesti parancsra ág­gyal ták meg,- mindenfajta ag- rándulgatott Isztambulba, felesleges. Az hogy ott az amerikaiakkal tár­urak együtt eldöntötték: az gyaljon, rendszeresen jelent­___________amerikaiakat úgy adják át a gette az ügyek állását a szó­magyar királyi külgyminisz- németeknek, hogy az előre el- fiai német követségen egy bi­ter állandó helyettese a VKF/2 készített Tito-mesét jegyző- zonyos Deliusnak, a hitleris­t iszt könyvbe veszik. A kihallgató ta katonai elhárítás ottani fő­rezidensének. Erről sem Ujszászy, sem lő német megszállásrőL Arról őragy, az Államvédelmi Köz- Kádár Gyula nem tudott. De- azonban megemlékezik, hogy pont főnöke Ennyi kiváló hát ők maguk sem titkolódz- március 16-án reggel Király szakembernek eszébe sem ju- tak. Több vasat tartottak a őrnagy (nála alezredes, de tott, hogy a hitleristák, ha tűzben. Amikor 1944. január ezt a rendfokozatot alighanem nem tudtak volna már eleve 9-én Kádár Gyula — éppen később, még 1945. április 4. mindenről (mert — mint az Hátszegi-Hatz társaságában előtt, de már 1944. március 19. egy fennmaradt dokumentum- — Münchenben találkozott után kapta meg) jelentette; ba olvasható — „becsületes Canaris tengernaggyal, a hit­három — és nem egy ameri- magyar tisztek” informálták leristák katonai hírszerzésé* kai tiszt szerencsésen megér- őket), éppen abból foghattak nek főnökével — amint azt a kezett, s elindult velük Budai- volna gyanút, hogy egy ilyen hitleristák külügyminisztéri­magas beosztású kémelhárító urnának irattárából előkerült személyesen foglalkozik egy, följegyzés rögzítette —: „lé­pestre. Kádár Gyulát „Az fcaiak megérkezését azonnal valamelyik jobban képzett nyegében tájékoztatták” őt közöltem Saentmiklóssyval. fogdmegjére tartozó témával, „arról, hegy érintkezésbe lép­Kádár Gyula szerint márci- tek az angolokkal és az ame- ns 17-én délután érkeztek rika.iakkal”. Ügy vélték talán, meg az amerikaiak Budapest- hegy ez a magas rangú kato- lékszem: »-„Ejnye, hát mégis re, Duke szerint csak március na — aki később valóban megérkeztek! Pedig értesítést 18-án este. A VKF/2 volt fő- szembekerült Hitlerrel, aki küldtünk, hegy most, amíg ez nőké szerint Űjszászy még kivégeztette — afféle jó kol­mem pénteken, vagyis 17-én dél- léga, aki megérti az ő gond- És után el is készítette a kihall- iáikat, s segít nekik abban, gatási jegyzőkönyveket, hogy Magyarországot st „nyu­volt szó! Na, mindegy, ha már amelynek rövidített tartalmát Saü demokráciák irányába” itt vannak, úgy kell eljárni, azonnal átküldték a német kivezessék a háborúból? katonai attasénak. Ö azonban Tévedtek persze, de meny­nyire tévedtek! Amikor Hitler magához ren- Hogy az amerikaiak Nagy- úelte Horthyt — a „meghí- kanizsán töltöttek-e el két éj- vást” egyébként éppen abban a Hadik-lak- a percben adta át Jagow bi- volna őket, rodalmi német követ a ma­vagy pedig a Hadik-lakta- gyár kormányzónak, amikor amen­Lényegesnek tartom nyomaté­kosan hangsúlyozni válaszát, amire egészen pontosan em­a megszállási história tisztázódik, ne jöjjenek, hárman jöttek? Csak egyről tudni kell a dologról. Nem tudott. És nem is szé- tői értesülhettek gyelte tájékozatlanságát. El- már jó előre a lenkezöleg: ő kérdezte M a főnökét Azzal, hogy őt az valamelyik amerikai bürokra­tát megsértették hatásköri büszkeségében. Küszöbönálló német megszállásveszély ide, idején még egy csillagot a határon gyülekező Wher- kapott a parolinjára. fnacht-csapatok oda, nem volt tisztázandó. A tér-helyettes megnyugtatta őket: minden rendben van, az UtÜUMIllllllllllUlilll Ami a tankönyvekből kimaradt Diákvélemények — közügyről Természetes a reakció, ha olyan dologról hallanak va­lamit az emberek újból és új­ból, melyben vajmi kevés előrehaladás tapasztalható: Non is érdemes beszélni ró­la! Ezek közé sorolható a kör­nyezetkultúra, környezetvéde­lem is. Mert kikerülhetetlen, íön-külön is válaszoltak a kérdésemre: mint leendő épí­téstechnikusok, miként talál­koztak a környezetkultúra, lányok, fiúk. Szimpatikus, környezetvédelem témájával. Ám mintha összebeszéltek volna szóról szóra hasonló a válasz. Valahogy így: — Amikor még semmit sem tudtunk jóformán az épí­ha a szabad idő eltöltéséről tésről, a környezetből indul­ván szó, ha a természetvéde­lem buktatóit emlegetik, ha tunk el a ház felé. Ez így természetes — de az talán az utcák, parkok „tisztaságé- nem, hogy vissza sosem ju­rái” mondanak szenvedélyes tottunk... Szó esett még er­vélemény-t — és folytatható a sor. Ahogy magatartásunkat ál­talában, úgy a környezetkul­túránkat is a szokásaink irá­nyítják. Ezek gyökerét a gyer­mekévekben, a kereshetjük. Ezért mégis csak érdemes beszélni a témáról, különösen a fiatalokkal! ről a munkavédelemben, de semmi többet... De hiszen az építés és a környezetkultúra annyi szál­lal összefonódik! Lehetséges szetbarátok köre. Sokszor A salgótarjáni Madách Im­re Gimnázium és Szakközép- iskola hat építóiparis diákjá­val ültünk be a KlSZ-terem- be beszélgetni. Szakmár Zsu­a lenne, hogy a tervezésnél sem fiatalkorban kapcsolódik be? — A helyszínrajzok készí­tésénél azért ami van, azt bele­rajzoljuk. — például a fákat. De sajnos, gyakran áldozatul esnek a terep-előkészítésnek, túl körülményesnek tartják kerülgetni. — Sokszor beszélgettünk már egymás között arról, mi­lyennek képzeljük el az ide­zsa, Vezsenyi Zsuzsa, Kis Ba- ális lakótelepet. Legjobb ter­kos Tamás harmadikosok, Vincze Katalin, Kazinczy Ka­talin és Tóth Tibor negyedi­kesek. Mivel az utóbbiak pár perccel később érkeztek, kü­NÓGRÁD — 1982. szeptember 18., szombat mészetesen erdő mellé építe­ni. Ám ha erre nincs mód, építés közben már el lehet­ne 1 kezdeni a fásítást — kül­földön van rá példa, hogy ahogy magasodik az épület, úgy terebélyesedik egy-egy fa is. amint azt megbeszéltük.«” A telefonbeszélgetés lezaj- nem tartotta fontosak a dol- lott, és röviddel azután vá- got; semmit nem tett. ratlanul megjelent a főnöki irodában Hátszegi-Hatz Ottó. Kádár Gyula feltételezte róla, szakát, mielőtt hegy az általa Törökország- tanyába vitték ban, az amerikai rezidensek­kel folytatott egykori tárgya- nyában aludtak kettőt addig, Dukéék földet érhettek —, lások és az amerikai ejtőer- amíg a hitleristák megszáll- hogy közölje vele: nem tűri nyősök érkezése között össze- ták az országot, tulaj donkép- tovább az ingadozást, és el- függés van, tehát Katznak pen mellékes körülmény. Az határozta Magyarország meg­azonban nem, hegy vajon ki- szállását, a mondandókat a a németek Külügyminisztérium .egy föL Veréb-akció jegyzésben összegezte a Führer megkezdéséről? Feltételezhe- számára. E szerint Hatz tő, hogy — bár írásos bízó- alezredes, a szófiai magyar amerikaiak úgy informálták, nyfték nincs rá — például Ki- katonai attasé, a magyar kor- hogy Magyarországgal kapcso- rály Kennél repülő őrnagytól, mány tudtával és megbízásá- Iatban minden ügyet Kairó- Több mint gyanús, hogy ké- hói, bevallottan tárgyalást ban székelő kirendeltségük sőbb, amikor április közepén folytatott Törökországban az intéz, sőt figyelmeztették is az amerikaiakkal való cimbo- angolokkal és amerikaiakkal, rá: Magyarország ne tárgyai- raság miatt a Gestapo letar- Saját közlése szerint Hatz jón más amerikai szervekkel tóztatta Ujszászy Istvánt, Ká- 1943. októberében kezdte el Az ezredes és az alezredes dár Gyulát, sőt helyettesét, tárgyalásait, és azokat mim- egyaráirt attól tartott, hogy Kern Károly őrnagyot is, Ki- den bizonnyal 1944. január rály Koméinak a haja szála végéig folytatta. Tárgyalásai- sem görbült meg, s hogy rá- nak lefolyásáról bizalmas kcxz- adásul a hitlerista megszállás lésben tájékoztatta ugyan a ' ' " ' •" is szófiai német elhárítás veze­tőjét, a birodalmi kormány- Király Kornélon kívül tu- nak mégis olyan eljárással fontoséi* dolguk, mint átug- domást szerezhettek a hitle- kell szembenéznie, amelynek remi Szentmiklóssyhoz, ezt risták a készülő Veréb-akció- komoly jelentőséget tulajdonít külügyminísz- ról Hátszegi-Hatz Ottótól is. Hatz alezredes bizalmas köz- A bulgáriai magyar attasé lései ugyanis ellentmondást ugyanis — és erről vannak tartalmaznak, és ugyanakkor iiiiMiimiiiiiiiiHiuiiuiitiiiiiimiiiiiiiiiiHiiiiniiiiiiiniiiiiiiniiiiiiiit.ifnT*— olyan képet adnak a tárgya­lások lefolyásáról amely több szempontból is valószínűtlen­nek tűnik. Emellett a biro­dalmi kormány afelől sem lehet biztos, • hogy a szófiai német elhárítótiszt tájékozta­tása vajon nem azt a célt szolgálta-e, hogy azzal alibi­ről gondoskodjanak, és a tár­gyalások menetének legfonto­sabb mozzanatait elhallgatták. Ilyen feltevésre okunk van annál is inkább, mert az el­ső tájékoztatásra két hónap­pal a tárgyalások felvétele után került csak sor. De hal­latlan eset elsősorban maga az a tény, hogy egy magyar katonai attasé, kormánya megbízásából, a szövetséges német birodalom háta mögött, Törökországban közvetlen kapcsolatba lép az ellenséges oldallal.” Ennek alapján Hitler ala- pasan le is teremtette Horthyt: micsoda dolog, hogy csak kés­ve és nem teljesen tájékoztat­ták az ő embereit az elle­nük készülő akciókról. Hor­thy tagadott, hebegett-habo- gottj és aztán — ez más téma, persze — végül is beleegye­zett abba, hogy a német meg­szállás idején is a helyén ma­rad. Minderről azonban Duke és társai mitsem tudtak. Ők továbbra is úgy képzelték, hogy átadják Horthynak Roosevelt elnök üzenetét, és aztán, mint összekötő törzs, megkezdik munkájukat. Hogy ez az üzenet pontosan mit tartalmazott, írásban hozták-e magukkal, vagy csak szóbeli­leg kellett volna átadniuk, ed­dig még nem derült ki. Lehet, hogy már soha nem is fog? (Következik: „Kellemetlen...”) — Fáj az ember szemének, amikor látja, már megint ki­döntötte egy fát abból a ke­vésből. Azt mondják: a ter­mése pelyhedzik. Igen, de csak egyszer egy évben, rövid ideig! Máskor még indok sincs rá, miért irtották ki. — Persze, nem csak ezen múlik a környezet kulturáltsá­ga. Gyorsan „kapcsolnak’’ hogy nem hiányzik az ön­kritika sem szavaikból. „Az iskolában még úgy, ahogy odafigyelünk a környezetünk tisztaságára, rendjére — fő­leg, mert szólnak érte — de az utcán már fegyelmezetle­nebbek vagyunk. Ezernyi el­dobott csikk, papírdarab, hul­ladék a járdákon, ezt láthat­juk a parkban is.” „Igaz vi­szont, hogy nemcsak öntudat hiányzik, hanem sokszor a szeméttároló és az utcasöprő is...” „Egyre szűkül a termé­csak a mi osztályunkból jön­nek el hiába hirdetünk jó tú­rákat. Közömbösség? Lusta­ság? Nem tudom...” „Meg­döbbentett a parkőr esete — hallottatok róla, ugye, aki fel­mondott, mert úgy érezte, nem lehet teljesíteni azt, ami­ért fizetik. Sok fiatalnak más­képp kellene viselkedni, hogy ne így legyen...” „Már az óvo­dában el kell kezdeni a neve­lést a környezet megbecsülé­sére. És lehetne többet foglal­kozni itt a suliban is ezzel — csak nehogy új tantárgy le­gyen, mert abból van elég...” A Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépiskolá­ban Kadlót Katalin és Barna Magdolna élelmiszereladó, Ve- rebélyi Orsolya vendéglátó eladó, Nagy László szakács és Szabó Attila felszolgáló vál­lalkozott rá, hogy elmondja a véleményét a témáról. Ab­ban tökéletesen egyetértünk, hogy mindegyikük leendő szakmájában fontos szerepe van a környezeti kultúrának. Ebből az is következik, ne­kik nem kevés a felelősségük. — Nem csak a felszolgálón, a kereskedőn múlik a dolog. Kettőn áll a vásár — a ven­déget tényleg tekintsük ven­dégnek, úgy foglalkozzunk ve­le, biztosítsuk a megfelelő kör­nyezetet, tisztaságot. De le­gyen becsülete ennek a mun­kának, ne tegyék pillanatok alatt tönkre! — Igényesebb helyen az emberek is igényesebbek ön­magukkal szemben. Jelez va­lamit, hogy egyre kevesebb egységben írják ki: A padlóra köpni tilos! Kati a zagyvarónai 8-as ÁFÉSZ-bolt, Magdi a zagy- vapálfalvai 19-es üzlet lehan­goló tapasztalatairól szól. Hiá­ba tesznek meg mindent a környék rendjéért, még gye­pesítettek is — nem sok a lát­szatja. — A tananyagban szerepel-e ez a témakör? — Munkavédelmen. Osz­tályfőnökin. No meg a gya­korlat során, a szakoktatók figyelmeztetnek erre. De nem nagyon kell mondogatni — aki szereti a szakmáját, ter­mészetesnek tartja, vannak e téren feladatai. Nincs igazam? Nincs ellenvélemény. G. Kiss Magdolna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom