Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

Varrónők féléves sikere SiÍEU¥@B!€*!«s«bb vezetés — A SIKK női ruházati szövetkezet szécsényi telepén hozzáértő szakmunkáslányok, asz- szonyok készítik a divatos kabátokat, pantallókat. A 22 dolgozó leány, asszony ered­ményesen munkálkodott, teljesítette féléves tervét. Képünkön: Sztrémi Sándorné szalag­vezető, aki tíz esztendeje dolgozik az üzemben, Kozma Magdolna varrónőnek ad a mun­kában hasznosítható tanácsokat. — rigó — Munkásarcok Hallotta, hogy A TÖBB MINT NEGYVEN méter hosszúságú gép szinte zajtalanul sodorja karvastag­ságúvá a huzalok szálait. A sárgára festett, forgódobok és védőlemezek közül itt-ott ki­csillan az alumínium huzalok még tiszta fehére, hogy az­tán olajtól csillogóan teke- redjen fel a hatalmas átmérő­jű kábeldob tengelyére. Előt­tünk, úgy mellmagasságban, acélcsőre szerelt „irányító- asztal” piros, sárga, zöld lám- pácskái villognak, minden egyes fénynek külön jelentése van a gyártás folyamatában, ám kezelőjük csak ritkán vet rájuk pillantást. — A különféle hangok alap­ján érzékeli a fülem is, hol, mi történik a gyártósoron. Néha én előbb reagálok a hi­bára, a dob megtelésére, mint ez az egyébként roppant okos masina. Tudja, ezt teszi a gyakorlat, a beidegződöttség, a szakmai rutin. Ami „tulajdona" már Har­sányi Istvánnak, a balassa­gyarmati kábelgyár gépmeste­rének, hiszen lassacskán tizen­ötödik esztendeje, hogy itt dol­gozik. — Bizony — mondja —, gyorsan múlik az idő. A mi­nap jómagam is meglepőd­tem, hogy életeimnek egy je­lentős részét töltöttem le Gyarmaton. — Ezt úgy mondja, mintegy nem idevalósi. — Már régóta az vagyok, de tényleg nem erről a fer­tályról származom. Arlói len­nék egyébként, Borsod megyei, ám 1964-től nagyon ismerős lett nekem ez a város: itt katonáskodtam huszonhét hó­napig a határőrségnél. — És a szíve húzta vissza? — Az is, meg — a felesé­gem. Itt ismerkedtünk össze, házasodtam meg. Aztán visz- szaköltözködtünk szüléimhez, én a borsodnádasdi lemez­gyárban dolgoztam. Aztán egy­szer hallattuk, új nagyüzem épül Gyarmaton, korszerű, a megyében eddig ilyen termé­ket még nem gyártó, hát fog­tuk magunkat, s szerencsét próbáltunk. — Eszerint, azzal járt. — Igen. Igaz, eleinte nehe­zen ment minden: szűkösen laktunk feleségem szüleinél, aztán én még két évig Pes­ten tanultam a kábelgyártás mesterségét, hétszámra nem jártam haza, de a tanfolyam leteltével kezdetét vette bol­dogulásunk. Lakást kaptunk a gyártól, a Kun Béla-lakó- telepen, már csak egynéhány hónap, hogy az utolsó részle­tet is kifizessük, megkezdő­dött a munka, ment a „friss termés” és gyarapodott a csa­lád. Már úgy értem, hogy lá­nyunk és fiunk született. Szó­val, bekerültünk a kerékvá­gásba, s azóta is ezen a ki­mért pályán haladunk. Mond­hatom apróbb-cseprőbb gon­dokat leszámítva, jól, magabiz­tosan. A kapcsolótáblához nyúl, benyom egy gombot, s lecsön­desülnek a zajok. — VEGE ENNEK A SZÉ­RIÁNAK, s most megkezdhe­tem az átállást másik termék gyártására. Látja, hiába szép, meg modem és új ez az erős­áramú vezetékeket gyártó csarnok, a múlt év decembe­rének végén adták át, gond mégis csak van. Lehet, ezek a kezdet nehézségei, a tanuló­idő, de függetlenül ettől, a szervezés még nem az erős oldalunk. Bitkán tudom ki­használni ezt a nagy teljesít­ményű, ki tudja, hány millió forint értékű gépsort úgy, hogy adja a teljes kapacitását. Mert, ha ilyen anyag nincs, akkor amabból kell másfélét gyárta­ni. Persze, ez nem minden esetben belső hiba: bűnösek ebben a szállítók is. Kibosszankodja magát a harmincnyolc esztendős gép­mester. De nemcsak a szája jár. A keze is. Néhány perc, s máris indul a gépbe a huza­lok hosszú szálszövevénye. — Jó munka ez, szeretem — nézi a csillogó alumínium huzalt — Igaz, nem olyan könnyű, mint amilyennek egy külső szemlélő látja. A fizikai munka ugyan elenyésző, de itt az óra minden percében, rettenetesen kell koncentrál­ni, s ettől fárad el az ember De muszáj ezt tenni, mert elegendő egy csöppnyi nem odafigyelés és máris horribi­lis értékű selejtet gyárt az ember. Arra pedig, mondanom sem kell, senkinek nincs szüksége. — Hogyan sikeredett agyö- kéreresztés Balassagyarmaton? indul... — Könnyen! Nézze, aki dol­gozik, annak tudatában kell lennie, hogy abból éL S, hogy jól éljen, mert én ezt vallom magamról, annak a maximu­mot kell kiadnia magából. Es, ha így lesz, nincs az a reális kérése, amit itt ne teljesíte­nének. Mondhatom, megbe­csülnek, de — én is becsüle­tesen dolgozom. Tudja, ami­kor hajdan mi negyvenen be­indítottuk az első gépeket, tudtuk: ez a gyár olyan lesz, amilyenné mi*alakítjuk. És, hogy a jelképes fogadalmun­kat megtartattuk, különöskép­pen nem kell bizonygatni. Hiszen a megye legnagyobb termelési értéket előállító gyá­rává nőtte ki magát az évek során a kábeL A dolog „civil” része meg az, hogy minden új környezetet meg lehet szok­ni. Természetesen, kell egy­fajta alkalmazkodókészség az ottani szokásokhoz, emberek­hez, de, ha valaki hosszabb távon akarja jól érezni ma­gát, ezzel számolnia kell. Per­sze, nekem, hogy itt kato­náskodtam, könnyen ment a „befogadás”. Mond valamit munkatársá­nak, aki rábólínt szavaira, s megint rám figyeL — Ne legyen Harsányi a nevem — mosolyodik el — ha azt mondanám, nem érzem Itt jól magam! Háromszor voltam kiváló dolgozó egy szer kaptam Kiváló munká­ért miniszteri kitüntetést, két alkalommal meg vezérigazga­tói dicséretet. De hangsúlyo­zom, nem pofára, protekciós alapon, csak azért, mert het­ven óta párttag vagyok, két éve meg alapszervezeti tit­kár. S hogy így van, remé­lem, nem kell ezt magának bizonygatni! Itt olyan a csa­pat, hogy mindenki tudja: kétség nem férhet az elisme­rések és a felelősségre voná­sok jogosságához. Nincs is nálunk pletyka, meg „hátul­ról jövő szöveg”. És ez a kor­rektség, elhiszi, még inkább növeli az ember munkaked­vét RONGYBA TÖRLI olajos kezét, s úgy nyúl az egyik villogó vezérlőgombhoz. Le­lassul az egymásba fonódó szálak surrogó futása és Har­sányi István összevonja sze­möldökét... Karácsony György eredményesebb munka írta: Skoda Ferenc, a megyei pártbizottság titkára A FF II FTT társadalom épfté­ILJLl.il sének növekvő követelmé­nyei, a nehezebb feltételek, az Intenzív fej­lődés, a soron levő új és bonyolultabb fel­adatok a korábbiakhoz képest jobb, színvo­nalasabb munkát követelnek. Célkitűzéseink eredményes megvalósításának fontos felté­tele — a jó politika és a dolgozók aktív részvétele mellett — a vezetők alkalmassá­ga, munkája. A párt XII. kongresszusának határozata okkal hangsúlyozta a feladatok végrehajtását biztosító személyi feltételek növekvő fontosságát. A megyei pártbizottság a közelmúltban mélyreható elemzés, széles körű előkészítés és véleményezés alapján tárgyalta meg a pártszervek hatáskörébe tartozó vezetők és utánpótlásuk munkáját és nevelésének hely­zetét. Vezetőkkel és munkahelyi kollektí­vákkal beszélgettünk a személyi feltételek­ről és a pártszervezetekben folyó nevelő munka tapasztalatairól. A véleménycsere legfőbb tapasztalata, hogy a vezetők túlnyo­mó többsége becsületesen dolgozik, eredmé­nyesen teljesíti kötelességét és az adott kol­lektívákra támaszkodva hosszabb távon is képes a növekvő feladatok ellátására. Fejlő­dött felkészültségük, hozzáértésük, szocialis­ta elveink szerint élnek, élvezik környeze­tük bizalmát, támogatását. Ezt megyénk po­litikai, gazdasági, kulturális célkitűzéseinek eredményes megvalósítása igazolja. Az irányító munkában három generáció alkotóan dolgozik együtt. Az elismert, nagy tapasztalatokkal rendelkező vezetők mellé folyamatosan és fokozatosan kerültek funk­cióba a szintén jól felkészült, a pártszer­vek, a munkahelyi közösségek által céltu­datosan nevelt fiatalok, örvendetes, hogy többségük zökkenőmentesen tudott bekap­csolódni a felelősségteljes munkába, az idő­sek gazdag tapasztalatait jól egészíti ki kor­szerű ismereteikkel, friss lendületűkkeL Megnyugvással tapasztaltuk azt is, hogy a különböző kollektívák a gondolkodó, kezde­ményezőkész vezetőket igénylik. Az eredmé­nyesen dolgozókat, a területükön rendet, fe­gyelmet követelőket, a magánéletükben is példát mutatókat támogatják, tisztelik. Nagy jelentőséget tulajdonítanak aimak, hogy be­osztottjaikkal, munkatársaikkal jó emberi kapcsolatot alakítsanak ki, együttműködjenek velük. Ugyanakkor határozottabban, kriti­kusabban teszik szóvá mulasztásaikat, kü­lönösen a szocialista erkölcsi normák meg­sértését, a példamutatás hiányát. Pá^lTlIüBf káderpolitikájának több mint I H SlI Uil Bt két évtizede egyik meghatá­rozó alapelve a vezetőkkel szembeni hár­mas követelmény: a politikai alkalmasság, a szakmai hozzáértés és a vezetőkészség. E követelmények tartalma szocialista társadal­munk fejlődésével együtt változik, fejlődik, gazdagodik. Társadalmi viszonyaink jellegé­ből fakadóan rendkívül fontos a politikai megbízhatóság, a vezetők beosztásuknak megfelelő politikai felkészültséggel rendelkez­zenek. Jól ismerjék a párt politikáját, alap­vető fontosságú határozatait és ennek szelle­mében képesek legyenek a helyi körülmé­nyek között annak végrehajtására. A veze­tőktől joggal várja el a párt és az irányított kollektíva is, hogy meggyőződéssel, érvelő­én képviseljék, népszerűsítsék és ha szüksé­ges, védjék politikáját. A termelés, a gazdálkodás feltételei bo­nyolultabbá váltak. Az export, a piaci érté­kesítés nem mindig kedvező lehetőségei, a gyenge termőhelyi adottságú termelőszövet­kezetek, a kiegészítő tevékenység fejlesztésé- • nek szükségessége, a termékszerkezet indo­kolt változtatása miatt megyénkben nagy szükség van a megújulni képes, az ésszerű kockázatot vállaló, a kollektívákkal jól együtt dolgozó vezetőkre, örvendetes, hogy ezeknek az igényeknek egyre többen meg­felelnek. A különböző munkahelyeken, pél­dául a gép-, az üveg- és a kerámiaiparban, mezőgazdasági üzemeink többségében ilyen felkészültségű vezetők irányítják a munkát. Tapasztalataink szerint politikái célkitűzé­seinknek megfelelő, helyes döntéseket hoz­nak, amelyeknél egyre inkább figyelembe veszik a dolgozók véleményét, javaslatait, érvényesül a demokratizmus. Az ilyen irá­nyítás mellett hatékonyabb a termelés, job­bak az eredmények, kedvezőbbek a lehető­ségek az élet- és munkakörülmények javí­tására. A megyei pártbizottság azt is megállapí­totta, hogy a vezetők kisebb része nem ren­delkezik megfelelő politikai ismeretekkel. Akadnak, akik nem ismerik fel közvetlen politikai feladataikat, nem képesek rugalma­san alkalmazkodni az új körülményekhez. Tapasztalható még kényelmesség, megnyug­vás, az újtól való félelem, a kezdeménye­zőkészség, az öntevékenység hiánya. Az is előfordul, hogy nem számolnak a dolgozók véleményével, javaslataikat figyelmen kívül hagyják. A pártszerveknek, az üzemek, mun­kahelyek demokratikus fórumainak nagy szerepe van abban, hogy változtassanak a helyzeten. Gazdaságépítő munkánk feladatai fejlődé­sünk intenzív szakaszában a vezetők maga­sabb színvonalú szakmai felkészültségét kö­vetelik me % Nap, mint nap tapasztalhatjuk, hogy a munkával szemben nőnek a szakmai igények. A vezetők' zöme rendszeresen gya­rapítja szakmai ismereteit. A beosztáshoz szükséges iskolai végzettséggel a vezetők 87 százaléka rendelkezik. Az állami ipar, a mezőgazdaság termelését túlnyomó többség­ben hozzáértő szakemberek irányítják és a közoktatásban te sikerült a korábbi kedved zőtlen helyzetet megszüntetni. A megyében a diplomások száma az elmúlt évtizedbe* megkétszereződött. Mindezek ellenére van még pótolnivaló.' A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, a salgótarjáni síküveggyárban, Balassagyarma­ton a kábelgyárban nagy gondot fordítanak arra, hogy a vezetők és utánpótlásuk szak­mai felkészültsége lépést tartson a tudomá­nyos-technikai haladás nemzetközi és hazai eredményeivel. Ám több üzemben — főként az építőiparban, a szövetkezetek egy részé­ben, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhely­gyárban, a FÜTÖBER nagybátonyi gyárában — nem kis nehézséget okoz a szerényebb szakmai színvonal. Alapvető politikai érdekünk a fizikai dol­gozók vezetővé nevelése, felkészítése. Mégis kevésbé élünk a lehetőségekkel. Megyénkben — a megfelelő ösztönzés hiányában — alig akad jelentkező a szakmunkások egyetemi továbbképzése, az érettségizett szakmunkások egyetemi továbbképzése iskolatípusokba. Az is általános gond, hogy szakembereink nem tanulnak idegen nyelveket, pedig erre egy­re inkább szükség volna. A politikai alkalmasság, a szakmai hoz­záértés mellett, egyenrangú követelmény a vezetőkészség folyamatos fejlesztése. Olyan készségek és képességek kerülnek előtérbe, mint az előrelátó tervezés, a szervezés, az ellenőrzés, melyek meghatározóak a felada­tok eredményes végrehajtásában. Sokszor ta­pasztaljuk és a dolgozók is joggal kifogásol­ják, hogy helyenként nem ismerik a célki­tűzésekből adódó konkrét tennivalójukat, nem biztosítottak a folyamatos munkához szükséges feltételek, hiányos az üzem- és munkaszervezés. Találkozunk olyan szemlé­lettel is, amely szerint a vezetőkészség vele­született tulajdonság, holott rendszeres, fe­gyelmezett munkával, törekvéssel ez is elsa­játítható és fejleszthető. FmmrcRAK h°sr * vezetőt rUniUOnfM magatartása a szocialista erkölcs normáinak megfelelő legyen, magán­életükben is mutassanak példát. Pártbizott­ságunk úgy Ítélte meg, hogy túlnyomó több­ségük ennek jegyében éL Azt is tapasztal­tuk azonban, hogy időről időre vannak, akik visszaélnek lehetőségeikkel, vagy nem egy esetben súlyos mulasztásokat, törvénysérté­seket követnek el. Ezeket a közvélemény is joggal elítéli. Az ilyen jelenségek megelőzé­sében nagy szerepe van a pártszervezetek­nek, a kisebb-nagyobb közösségeknek, a munkatársi figyelmeztetésnek. A jogszabá­lyok a vezetőkre is érvényesek. Akik erről elfeledkeznek, természetesen a felelősségre vonást sem kerülhetik el. A pártszervezetek és a -vezetők is növeljék tovább felelőssé­güket abban, hogy az Irányító posztok bár­mely szintjén dolgozók törvényeinket és a párt normáit figyelembe véve éljenek, élet­vitelüket a szerénység jellemezze. A megyei pártbizottság káderpolitikánk szellemében határolta meg a vezetők és után­pótlásuk nevelésének további feladatait. Szükségesnek tartja, hogy az irányításba* dolgozóknál következetesebben érvényesülje­nek a párt XII. kongresszusán megerősített követelmények, erre kell felkészíteni a fia­talokat is. Ahhoz, hogy a célkitűzések meg­valósuljanak, a pártszervezetek, a kollektí­vák és a vezetők tudatos, folyamatos és együttes munkájára van szükség. A nevelés­hez, a vezetőkkel való sokoldalú foglalko­záshoz jó lehetőséget ad, hogy ma már va­lamennyi pártszervünk középtávú tervben jelölte meg a tennivalókat és a legtöbb he­lyen jelentőségének megfelelően foglalkoz­nak végrehajtásával. Pártbizottságunk hangsúlyozta, hogy ve-' zetőink alkalmassága további javításának és utánpótlásuk felkészítésének változatosak a módszerei és lehetőségei. Ezek közül legfon­tosabbnak tartotta a munka hatását. A kol­lektívák nevelő hatása, az egyén szorgal­ma, politikai és szakmai képzettsége, tevé­kenysége, a munkában szerzett tapasztalatok, a sikerek és a kudarcok jelentik a legna­gyobb nevelő iskolát. Ezért nagyon lényeges, hogy pártszervezeteink jó irányba fejlesszék politikai munkájukat: megbízatásokkal, be­számoltatással, a minősítéseknél tett észre­vételeikkel és a vezetői munka folyamatos figyelemmel kísérésével segítsék elő ered­ményes tevékenységüket, fejlődésüket. A párt- szervezetek és a -vezetők a kollektívákkal együtt teremtsenek olyan munkahelyi lég­kört, amelyet az emberek szeretnek, ahol jól érzik magukat és képességük legjavát nyújt­ják. Természetesen a jövőben Is biztosítani kell a vezetők és utánpótlásuk szervezett képzé­sét, továbbképzését. Nem szükséges növelni a képzési lehetőségek számát, de minden for­mán elő kell segítem az oktatás, nevelés színvonalának további javítását, a munka­helyeken pedig a megszerzett ismeretek jobb hasznosítását. Ezért a pártszervezeteknek és a helyi személyzeti munka felelőseinek az eddigieknél átgondoltabb" tevékenységére, együttes munkájára van szükség. A MFßVFI pártbizottság a vezetők mun-' ™U; I ti káját és felkészültségét, az utánpótlás nevelését széles körű vitában ele­mezte és határozott a további feladatokról. Most arra van szükség, hogy a testület vé­leményét és döntését széles körben megis­mertessük és a mindennapi munkában va­lóra váltsuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom