Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-14 / 190. szám
Nyár! színházi esték Ez aztán szerelem Oleg Popov, a bohóc KÖZHELYES IGAZSÁG, tehát cáfolhatatlan1 ugyanaz az előadás egy másik alkalommal már nem ugyanaz. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Ez aztán szerelem című rockoperáját másfél hónap alatt két ízben volt szeren lém látni, először Szolnokon ban Művelődési Központ nyári színházi esték sorozatában, s tapasztalhattam az eltérést, a változást. Akadtak részek, amelyek a „Szigligetiben” tettek rám nagyobb hatást, és fordítva, a „József Attilában”. Lényegében azonban az ismételt megtekintés sem változtatta meg eredeti véleményemet: ez a rockopera ugyancsak „fércelmény”, színpadi megvalósítása eklektikus, hatása csenevész. Pedig... Pedig az argentin Dalmiro Saenz drámája egy kubai könyvkiadó pályázatán 1967- ben első díjat nyert, rockopezáböl mit kezdeni a groteszkkel. Még a szöveg csak-csak visszaad valami apróságot az élet fintoraiból (például a mama a következőképpen reagál lánya kezének megkérésére: „No, de kérem, az én lányom nem olyan, hogy ingyen lefekszik...”), a zene azonban másodszor Salgótarján- .megtapad az eszpresszók pis- a József Attila Megyei la fényű füstkarikás világánál, tánczenei ízű,, szirupos hangzású, semmi köze a rockhoz. FOGALMAM SINCS miért vállalkozott Bozóky István, a nyíregyházi színház igazgatója ennek a darabnak a megrendezésére, .méghozzá Magyarországon elősőként. BizoA két főszerepet Szabó Tünde és Vitai András játsz- sza, énekli. Hétköznapi alakjuk szimbolikussá nő, a teremtés első emberpárját testesítik meg (még ez eredeti és remek ötlete Saenz- nak). Ezt azonban képtelenek elfogadtatni a nézővel, főleg énekbeli fogyatékosságok miatt nem „emelkednek meg” az alakítások. Emlékezetes perceket a karaktersze- repek alakítói szereznek: Má- thé Eta (Evangelina, anyja), Albert Éva (Juan anyja), Kovács Gyula (ügyvéd), Palotai István (szexológus), Hartmann Teréz (lány), Bárány Frigyes (apa). A szüknyára a színdarab groteszk séges énektudással azonban hangvétele, iróniája hozta ők sem rendelkeznek, s a sza- mozgásba fantáziáját, s kérte tírikus, groteszk játékmód fel szöveg- és muzsikaírásra még nem természetes tulaja magyar szerzőket. Sajnos — a látottakból legalábbis ez tűnik ki — egységes, határozott, karakteres elképzelése alig volt a történetről. Az rásítására két jónevű magyar egyébként is filmes technikádalíró és komponista, Fülöp Kálmán és Wolf Péter vállalkozott. Csakhogy — díj ide, vagy oda — Saenz művét teljesen eljelentéktelenítette az eltelt másfél évtized, bár meggyőződésem, akkor sem volt — legalábbis Európában — új a férfi és nő szerelmének, kapcsolatának groteszk, ellentmondásos ábrázolása. Problémalátása, gondolatrendszere, társadalmi környezetrajza sablonos és közhelyes, semmi többletet nem ad az ábrázolt témában eddigi ismereteinkhez. Tudtuk: a szűz arca lehet Janus-arc, s a vagány is lehet tiszta kapcsolatra áhítozó, javíthatatlan álmodozó. Egyetlen pozitívumot azonban ne tagadjunk meg a szerzőtől: anya és lánya emberi, üzleti kapcsolatának kendőzetlen, érzékeny, finom ábrázolását, a groteszk iránti fogékonyságát. A magyar szerzőpáros — különösen vonatkozik a zeneszerzőre — nem tudott igával — rövid schnittekkel — dolgozó író jeleneteit nem tudja harmonikus egésszé olvasztani. Egymást több-kevesebb tartalommal és eltérő színvonallal követő jelenetsort látunk, s a füzér nem áll össze koszorúvá. A rendező tanácstalanságát két tédonságuk. Az előadás kiállítása egyébként a szegény színházakra emlékeztet. A gépzenét zongora kíséri, a díszlet (Tóth József) roppant egyszerű és roppant semmitmondó. Egyetlen előnye, hogy olcsó. Kék Maja jelmezei sikerültek, döntően alkalmazódnak viselőjük jelleméhez. A koreográfia (Kun Ildikó), puritán, fantáziátlan, ámbár elképzelhető, hogy szükségből, igazodásképpen a fiú- és lánykar nyező mutatja a legszembe- tagjainak képességeihez. tűnőbben. Az egyik: a vetített képeket logikátlanul alkalmazza többféle funkció ellátására. A képek helyszínt, időt jelölnek, ráadásul értelmeznek is, kaotikus halmazként jelenve meg a néző előtt. A másik: a szabadjára engedett színészi játék. Nincs egységes stílus. A lány anyja vígjátékira, a fiúé szatirikusra, a szexológus bohózatira — és lehetne folytatni a keveredést — „veszi” a figurát. Persze mmdamellett — tartozunk az igazságnak ennyivel — az említettek (»magúkban jól oldják meg feladatukat, csak a rendező ujjlenyomata hiányzik ezekből az alakításokból. A ZENÉS SZÍNHÁZ ÍGY, eben a formában, ilyen színvonalon fölösleges, ízlésrontó. Persze mit tegyen egy színházi vezető, ha szubjektív re nem futja? Várjon, amíg és objektív okoknál fogva töb- minden feltétel adott lesz? Avagy nekivágjon a lehetetlennek? Bozóki István az utóbbit választotta, ezért őszinte elismerés illeti. Választása azonban méltatlan volt, ineveciója, munkájának végeredménye, hatása szegényes. A következő ettől már csak jobb lehet, s talán jövőre már láthatjuk is. Snlydi László Balatoni szemelgető Tárlatok a tóparton Bármerre járunk-kdünk a un római ösztöndíját Az len megragadására tesznek Balaton körül, az idei nyá- észak-magyarországi közön- kísérletet, kitűnve erőteljes ron tanúi lehetünk a kultu- ség is találkozthatott művei- plasztikai karakterükkel, s a rális kínálat gyarapodásának, vei, hiszen példázd 1974-ben személyesség hitelével. Vonatna vannak is még fehér föl- elnyerte az egri akvarellbi- kozik ez, többek között, az tok e kínálatban, tény, hogy ennálé nívódíját, 1980-ban Egri torzó, a Mementó 1., az ez a mostani nyár gazdagabb pedig a hatvani tájképbien- Őrzők vigyázzatok!, a Telemark, a Héros című szobrokszínházi, zenei események- nálén kapott díjat. ben, komoly- és könnyűzenei A ZeUei Tóparti Galériában r.a éPPúgy, mint a ragyogó koncertekben, a vízi sportok __ szemben ------ " &•— í ®he^eib,e?-. VáU<f*í“ kellemes hangulatú SZOT időtöltést kínainak — kulo- LeUe Klubbal, a Napfény rosen boru^bb időkben, mert strand szomszédságában _ hiszen az időjárásban is derűre ború következik — a múzeumok és több képzőművészeti, népművészeti kiállítás. Ez utóbbiakból szemel- getünk, az északi és a déli parton nyílt tárlatokból említünk egyet-egyet érmek közül a Pandora-sze- “ toot lence, az Exodus I—ÍV. című ekre, vagy éppen a római Magyar Kápolna dombormű- hogy csak néhányat említsünk. E művészetben semmi sem esetleges, a művek az általánosítás erejével s erőteljes etikai töltetükkel augusztus végéig tekinthető meg újabb egyéni kiállítása, elsősorban balatoni ihletésű képeinek, akvarelljeinek gyűjteménye. A Balaton környéki tájakról szólva, a szakirodalom lraradandó hatást nyújtanak, a világunk sorsán való gondolkodásra késztetnek. a tó kilenc arcát emlegeti, a tágabb környezet azonban enBoglárlellén, a bogiári Te- nél többarcú. Szekeres Emil a mető-dombon két kápolna is Dél-Dunántúl magyar valósa-, áll egymás mellett, egy idő gának festője s távolról sem óta hagyományosan sikeres csak a tájé. Nagy érzékenykiállításoknak ad otthont. Az séggel létrehívott műveiben egyikben most éppen Gross mindenekelőtt a humánum Arnold mesevilága bűvöli el a megtartó erejét mutatja föl, betérőt. A neves grafikusmű- a küzdelem, a munka elsődle- vész a mindennapok kis cső- gességét tartja szem előtt, dáinak káprázatos megjele- Tárlatának föl-fölbukkanó nitője. „Csodái” hétköznapi- drámai hangja is erről vall. ak, szeretetteljes irónia árad Képein távlatokat kap az el- belőlük, telve groteszkbe haj- múlás szoritásábaan élő emlő elemekkel s az ember irán- bér alakja, akár a vízparton ti bölcs megértéssel. Gross áll, akár a holdtölte sejtelmes Arnold „játszik”, játékát fénye világítja meg. azonban komolyan vehetjük, A Tihanyi Múzeumban akarcsak a mesek igazságait. Kiss Kagy András Szobrász- Lapjai belülről átfutották, le- és éremművész kiállítása au- lekhangon szolnak hozzánk, gusztus 22-ig tart nyitva jü_ mint az igazi koltok versei. nius közepétől. Koczoah Ákos Grafikai olyan történetek, szerint; Nem formabontó ameyek itta földön - es né- szobrászat ez> inkább a ,-or. ha kicsit a mennyekben - mát összegező_ Mintha ‘egy zajlanak. _ Amikor meselm széthulló vüág törmelékéböl kezd - így van, amikor me- mentené ki az ép darabokat> sélnek - kitagul a világ, a s egészítené ki őket az em- latogató arcara gyengéd mo- berre emUkeztetön régészek solyt varázsolva. hitével és türelmévelA Szekeres Emil a terméke- Kossuth-díjas művész törek- nyítő magány hívének vallja végeinek elemzését a műkri- magát. Kaposvárott született Ilka elvégezte, ez a gyüjte- 1934-ben, a Képzőművészeti ményes tárlata az összegezés Főiskolát 1961-ben végezte el. erejéval hat. Jelképpé maga- Két egyéni kiállítása volt Bu- sodó művei figyelmeztetést dapesten, 1972-ben megkapta hordoznak, akár ősi kulúrá- a Művelődésügyi Minisztéri- kát idéznek, akár pedig a je4 NÓGRÁD — 1982. augusztus 14., szombat fte) Bársonyzakóhan, ulktm nadrágban lép ki a porondra Oleg Popov, Osear-díjas bohóc, a Szovjetunió népművésze. Kockás sapkája alól kilátszik kóchaja. Az utánozhatatlan bohócfigura megteremtőjét minden cirkuszrajongó ismeri és — Gyerekkoromban minden Chaplin-filmet megnéztem — meséli. — Szerettem cirkuszba járni. De akkor még nem akartam bohóc lenni. A háború, apám halála arra kény- szerített, hogy dolgozni menjek a „Pravda” nyomdájába, mint lakatos. Kevés szabad időmben akrobatikát tanultam. Társaimmal együtt gyakran adtunk műsorokat a katonai kórházakban a sebesült harcosoknak. Ott kaptam az első tapsokat. 1948. január elején egy moszkvai munkásklubban naponta folytak az újévi előadások. Az egyik jelenetben Oleg Popov lépett fel, ez a vidám, fekete bajuszos bohóc, szakácssüveggel a fején. A gáztűzhely mellett zsonglőrmutatványokat végzett lábasokkal és kanalakkal, a gyerekek harsány kacagása kíséretében. ö kedves, nyílt mosollyal válaszolt a nevetésre, s a szám végére a kicsinyek igaz barátjuknak érezték. — Röviddel később a cirkuszin ű vészét intézetének igazgatója magához kérette irodájába. — Tegnap a metróépítők klubjában láttam egy fiatal bohócot, — mondta az igazgató. — Hasonlít magára, de... nagyon tehetséges. Ajánlom, hogy nézze meg. — Köszönöm, de nines mit nézzek rajta, az a bohóc én voltara — felelte Oleg. XXX A főiskola elvégzése utána tbiliszi cirkuszban lett kötél táncos. Hamarosan meghívták a moszkvai cirkuszba, a híres Karandas asszisztensének. A véletlen, mint any- nyi más művész esetében, az 6 életében is fontos szerepet játszott Akkor a moszkvai cirkusz Szaratovban vendégszerepelt Az itt töltött húsz nap döntő fordulatot hozott a művész életében. Megsérült a bohóc, senki sem tudott beugrani helyette. Nem volt mit tenni, a fiatal kötéltáncosra bízták a szerepet Gyakorlás nélkül, azonnal porondra kellett lépnie. Parodizálta a kötéltáncosokat, zsonglőrködött.. Ezen a napon új bohóc született Oleg Poppv egyszerű vidám fickóként lép a porondra, kicsit naív, ámodozó, talán az orosz népmesék Bolond Iva- nuskájára hasonlít A nézők azonban szívükbe zárják. Popov nem a buffó stílus képviselője, kerüli az erős kifestesd, a borzas hajat a haKoekás sapkája idol kilátszik kóchaja gyoiwányos bohócöltözetet Azt tartja, hogy ha a külsőségeket hangsúlyozza, a játék háttérbe szorul. A nevet- tetés mellett szatirikus vonásokkal formálja meg figuráit alakjai ugyanakkor egyszerűek és reálisak, Szabad idejében űjabö jeleneteken töri a fejét. Mindig magával hordja jegyzetfüzeiét és ha valami új ötlet, mozdulat tréfa jut eszébe, azonnal feljegyzi. Bohóceszközeit És maga gondolja ki, és saját kezűleg készíti el. Oleg Popovnafe van egy allegorikus jelenete, a „Fény”. A cirkuszra sötétség borul. Csak egy kis kört világít meg a porondon egy fénysugár. Megjelenik Oleg Popov. Belép a világos körbe, melegszik a fényben, odatartja a kezét, arcát. Elővesz egy üveg tejet, és inni kezd. De a fénysugár tovább halad. Az ember rémülten követi, majd újra melegszik a fényben. De az újra arrább megy, akkor megpróbálja kézbevennj a fényt. Az lassan engedelmeskedik, & visszatér régi helyére. Aztán újból melegszik, issza a tejet Hirtelen eszébe jut a veszély, arcára kiül a rémület. De a fény nem mozdul, az ember megnyugszik. Hirtelen éles hang hasít a levegőbe, a fény összezsugorodik. Az ember kapkodva gyűjti össze a fényt és megpróbálja egy táskába dugni. Meggömyedve, megrémülve megy ka a porondról, kezében a belülről világító táskával. Ebben a jelenetben, amelynek a szerzője is Popov, azt fejezi ki, hogy mindarra, ami az embert melegíti, vigyázni kell, különben elveszíthetjük. A nyugodt élethez béke, tiszta égbolt, napfény kell ...Popov minden este fellép. Többszáz szempár szegeződik rá, közöttük is a legkedvesebbek a gyerekszemek. — Nagyon szeretem a gyerekközönséget. Mindig meghat a kicsinyek természetessége. Szívesen lépek fel gye rekműsorokban. Azt szeretném, ha a gyerekek arcán mindig mosoly ragyogna. Mert a mi korosztályunknak nem volt igazi gyermekkora. V. R. A nyári szünidőben is igen sok könyvbarát keresi fel a salgótarjáni gyermekkönyvtárat, kikapcsolódás, szórakozás céljából. A csemeték huszonnyolcezer kötet, ötvenféle folyóirat és közel kétszáz lemez között válogathatnak. Képünkön: Kálmánná Tóth Gabriella könyvtáros foglalkozást tart a gyermekeknek. Somoskői harangláb, háttérben Salgó vára.