Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

Nyár! színházi esték Ez aztán szerelem Oleg Popov, a bohóc KÖZHELYES IGAZSÁG, te­hát cáfolhatatlan1 ugyanaz az előadás egy másik alkalom­mal már nem ugyanaz. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Ez aztán szerelem című rockoperáját másfél hó­nap alatt két ízben volt sze­ren lém látni, először Szolno­kon ban Művelődési Központ nyári színházi esték sorozatában, s tapasztalhattam az eltérést, a változást. Akadtak részek, amelyek a „Szigligetiben” tet­tek rám nagyobb hatást, és fordítva, a „József Attilában”. Lényegében azonban az is­mételt megtekintés sem vál­toztatta meg eredeti vélemé­nyemet: ez a rockopera ugyancsak „fércelmény”, szín­padi megvalósítása eklektikus, hatása csenevész. Pedig... Pedig az argentin Dalmiro Saenz drámája egy kubai könyvkiadó pályázatán 1967- ben első díjat nyert, rockope­záböl mit kezdeni a groteszk­kel. Még a szöveg csak-csak visszaad valami apróságot az élet fintoraiból (például a ma­ma a következőképpen reagál lánya kezének megkérésére: „No, de kérem, az én lányom nem olyan, hogy ingyen le­fekszik...”), a zene azonban másodszor Salgótarján- .megtapad az eszpresszók pis- a József Attila Megyei la fényű füstkarikás világá­nál, tánczenei ízű,, szirupos hangzású, semmi köze a rock­hoz. FOGALMAM SINCS miért vállalkozott Bozóky István, a nyíregyházi színház igazgató­ja ennek a darabnak a meg­rendezésére, .méghozzá Ma­gyarországon elősőként. Bizo­A két főszerepet Szabó Tünde és Vitai András játsz- sza, énekli. Hétköznapi alak­juk szimbolikussá nő, a te­remtés első emberpárját tes­tesítik meg (még ez ere­deti és remek ötlete Saenz- nak). Ezt azonban képtele­nek elfogadtatni a nézővel, főleg énekbeli fogyatékossá­gok miatt nem „emelkednek meg” az alakítások. Emléke­zetes perceket a karaktersze- repek alakítói szereznek: Má- thé Eta (Evangelina, anyja), Albert Éva (Juan anyja), Kovács Gyula (ügyvéd), Pa­lotai István (szexológus), Hartmann Teréz (lány), Bá­rány Frigyes (apa). A szük­nyára a színdarab groteszk séges énektudással azonban hangvétele, iróniája hozta ők sem rendelkeznek, s a sza- mozgásba fantáziáját, s kérte tírikus, groteszk játékmód fel szöveg- és muzsikaírásra még nem természetes tulaj­a magyar szerzőket. Sajnos — a látottakból legalábbis ez tűnik ki — egységes, határo­zott, karakteres elképzelése alig volt a történetről. Az rásítására két jónevű magyar egyébként is filmes techniká­dalíró és komponista, Fülöp Kálmán és Wolf Péter vállal­kozott. Csakhogy — díj ide, vagy oda — Saenz művét tel­jesen eljelentéktelenítette az eltelt másfél évtized, bár meggyőződésem, akkor sem volt — legalábbis Európában — új a férfi és nő szerelmé­nek, kapcsolatának groteszk, ellentmondásos ábrázolása. Problémalátása, gondolatrend­szere, társadalmi környezet­rajza sablonos és közhelyes, semmi többletet nem ad az ábrázolt témában eddigi is­mereteinkhez. Tudtuk: a szűz arca lehet Janus-arc, s a va­gány is lehet tiszta kapcsolat­ra áhítozó, javíthatatlan ál­modozó. Egyetlen pozitívumot azonban ne tagadjunk meg a szerzőtől: anya és lánya em­beri, üzleti kapcsolatának ken­dőzetlen, érzékeny, finom áb­rázolását, a groteszk iránti fogékonyságát. A magyar szerzőpáros — különösen vonatkozik a ze­neszerzőre — nem tudott igá­val — rövid schnittekkel — dolgozó író jeleneteit nem tudja harmonikus egésszé ol­vasztani. Egymást több-keve­sebb tartalommal és eltérő színvonallal követő jelenet­sort látunk, s a füzér nem áll össze koszorúvá. A ren­dező tanácstalanságát két té­donságuk. Az előadás kiállítása egyéb­ként a szegény színházakra emlékeztet. A gépzenét zon­gora kíséri, a díszlet (Tóth József) roppant egyszerű és roppant semmitmondó. Egyet­len előnye, hogy olcsó. Kék Maja jelmezei sikerültek, döntően alkalmazódnak vi­selőjük jelleméhez. A koreog­ráfia (Kun Ildikó), puritán, fantáziátlan, ámbár elképzel­hető, hogy szükségből, igazo­dásképpen a fiú- és lánykar nyező mutatja a legszembe- tagjainak képességeihez. tűnőbben. Az egyik: a vetített képeket logikátlanul alkal­mazza többféle funkció ellá­tására. A képek helyszínt, időt jelölnek, ráadásul értel­meznek is, kaotikus halmaz­ként jelenve meg a néző előtt. A másik: a szabadjára enge­dett színészi játék. Nincs egy­séges stílus. A lány anyja víg­játékira, a fiúé szatirikusra, a szexológus bohózatira — és lehetne folytatni a keveredést — „veszi” a figurát. Persze mmdamellett — tartozunk az igazságnak ennyivel — az em­lítettek (»magúkban jól old­ják meg feladatukat, csak a rendező ujjlenyomata hiány­zik ezekből az alakításokból. A ZENÉS SZÍNHÁZ ÍGY, eben a formában, ilyen szín­vonalon fölösleges, ízlésron­tó. Persze mit tegyen egy színházi vezető, ha szubjektív re nem futja? Várjon, amíg és objektív okoknál fogva töb- minden feltétel adott lesz? Avagy nekivágjon a lehetet­lennek? Bozóki István az utóbbit választotta, ezért őszinte elismerés illeti. Válasz­tása azonban méltatlan volt, ineveciója, munkájának vég­eredménye, hatása szegényes. A következő ettől már csak jobb lehet, s talán jövőre már láthatjuk is. Snlydi László Balatoni szemelgető Tárlatok a tóparton Bármerre járunk-kdünk a un római ösztöndíját Az len megragadására tesznek Balaton körül, az idei nyá- észak-magyarországi közön- kísérletet, kitűnve erőteljes ron tanúi lehetünk a kultu- ség is találkozthatott művei- plasztikai karakterükkel, s a rális kínálat gyarapodásának, vei, hiszen példázd 1974-ben személyesség hitelével. Vonat­na vannak is még fehér föl- elnyerte az egri akvarellbi- kozik ez, többek között, az tok e kínálatban, tény, hogy ennálé nívódíját, 1980-ban Egri torzó, a Mementó 1., az ez a mostani nyár gazdagabb pedig a hatvani tájképbien- Őrzők vigyázzatok!, a Tele­mark, a Héros című szobrok­színházi, zenei események- nálén kapott díjat. ben, komoly- és könnyűzenei A ZeUei Tóparti Galériában r.a éPPúgy, mint a ragyogó koncertekben, a vízi sportok __ szemben ------ " &•— í ®he^eib,e?-. VáU<f*í“ kellemes hangulatú SZOT időtöltést kínainak — kulo- LeUe Klubbal, a Napfény rosen boru^bb időkben, mert strand szomszédságában _ hiszen az időjárásban is de­rűre ború következik — a múzeumok és több képzőmű­vészeti, népművészeti kiállí­tás. Ez utóbbiakból szemel- getünk, az északi és a déli parton nyílt tárlatokból em­lítünk egyet-egyet érmek közül a Pandora-sze- “ toot lence, az Exodus I—ÍV. című ekre, vagy éppen a római Magyar Kápolna dombormű- hogy csak néhányat említsünk. E művészetben semmi sem esetleges, a mű­vek az általánosítás erejével s erőteljes etikai töltetükkel augusztus végéig tekinthető meg újabb egyéni kiállítása, elsősorban balatoni ihletésű képeinek, akvarelljeinek gyűj­teménye. A Balaton környéki tájakról szólva, a szakirodalom lraradandó hatást nyújtanak, a világunk sorsán való gon­dolkodásra késztetnek. a tó kilenc arcát emlegeti, a tágabb környezet azonban en­Boglárlellén, a bogiári Te- nél többarcú. Szekeres Emil a mető-dombon két kápolna is Dél-Dunántúl magyar valósa-, áll egymás mellett, egy idő gának festője s távolról sem óta hagyományosan sikeres csak a tájé. Nagy érzékeny­kiállításoknak ad otthont. Az séggel létrehívott műveiben egyikben most éppen Gross mindenekelőtt a humánum Arnold mesevilága bűvöli el a megtartó erejét mutatja föl, betérőt. A neves grafikusmű- a küzdelem, a munka elsődle- vész a mindennapok kis cső- gességét tartja szem előtt, dáinak káprázatos megjele- Tárlatának föl-fölbukkanó nitője. „Csodái” hétköznapi- drámai hangja is erről vall. ak, szeretetteljes irónia árad Képein távlatokat kap az el- belőlük, telve groteszkbe haj- múlás szoritásábaan élő em­lő elemekkel s az ember irán- bér alakja, akár a vízparton ti bölcs megértéssel. Gross áll, akár a holdtölte sejtelmes Arnold „játszik”, játékát fénye világítja meg. azonban komolyan vehetjük, A Tihanyi Múzeumban akarcsak a mesek igazságait. Kiss Kagy András Szobrász- Lapjai belülről átfutották, le- és éremművész kiállítása au- lekhangon szolnak hozzánk, gusztus 22-ig tart nyitva jü_ mint az igazi koltok versei. nius közepétől. Koczoah Ákos Grafikai olyan történetek, szerint; Nem formabontó ameyek itta földön - es né- szobrászat ez> inkább a ,-or. ha kicsit a mennyekben - mát összegező_ Mintha ‘egy zajlanak. _ Amikor meselm széthulló vüág törmelékéböl kezd - így van, amikor me- mentené ki az ép darabokat> sélnek - kitagul a világ, a s egészítené ki őket az em- latogató arcara gyengéd mo- berre emUkeztetön régészek solyt varázsolva. hitével és türelmévelA Szekeres Emil a terméke- Kossuth-díjas művész törek- nyítő magány hívének vallja végeinek elemzését a műkri- magát. Kaposvárott született Ilka elvégezte, ez a gyüjte- 1934-ben, a Képzőművészeti ményes tárlata az összegezés Főiskolát 1961-ben végezte el. erejéval hat. Jelképpé maga- Két egyéni kiállítása volt Bu- sodó művei figyelmeztetést dapesten, 1972-ben megkapta hordoznak, akár ősi kulúrá- a Művelődésügyi Minisztéri- kát idéznek, akár pedig a je­4 NÓGRÁD — 1982. augusztus 14., szombat fte) Bársonyzakóhan, ulktm nadrágban lép ki a porondra Oleg Popov, Osear-díjas bo­hóc, a Szovjetunió népművé­sze. Kockás sapkája alól ki­látszik kóchaja. Az utánozha­tatlan bohócfigura megte­remtőjét minden cirkuszra­jongó ismeri és — Gyerekkoromban minden Chaplin-filmet megnéztem — meséli. — Szerettem cirkusz­ba járni. De akkor még nem akartam bohóc lenni. A há­ború, apám halála arra kény- szerített, hogy dolgozni men­jek a „Pravda” nyomdájába, mint lakatos. Kevés szabad időmben akrobatikát tanul­tam. Társaimmal együtt gyak­ran adtunk műsorokat a ka­tonai kórházakban a sebesült harcosoknak. Ott kaptam az első tapsokat. 1948. január elején egy moszkvai munkásklubban na­ponta folytak az újévi elő­adások. Az egyik jelenetben Oleg Popov lépett fel, ez a vidám, fekete bajuszos bohóc, szakácssüveggel a fején. A gáztűzhely mellett zsonglőr­mutatványokat végzett lába­sokkal és kanalakkal, a gye­rekek harsány kacagása kísé­retében. ö kedves, nyílt mo­sollyal válaszolt a nevetésre, s a szám végére a kicsinyek igaz barátjuknak érezték. — Röviddel később a cir­kuszin ű vészét intézetének igazgatója magához kérette irodájába. — Tegnap a metróépítők klubjában láttam egy fiatal bohócot, — mondta az igaz­gató. — Hasonlít magára, de... nagyon tehetséges. Ajánlom, hogy nézze meg. — Köszönöm, de nines mit nézzek rajta, az a bohóc én voltara — felelte Oleg. XXX A főiskola elvégzése utána tbiliszi cirkuszban lett kö­tél táncos. Hamarosan meg­hívták a moszkvai cirkuszba, a híres Karandas assziszten­sének. A véletlen, mint any- nyi más művész esetében, az 6 életében is fontos szerepet játszott Akkor a moszkvai cirkusz Szaratovban vendég­szerepelt Az itt töltött húsz nap döntő fordulatot hozott a művész életében. Megsérült a bohóc, senki sem tudott beugrani helyette. Nem volt mit tenni, a fiatal kötéltán­cosra bízták a szerepet Gya­korlás nélkül, azonnal po­rondra kellett lépnie. Parodi­zálta a kötéltáncosokat, zsong­lőrködött.. Ezen a napon új bohóc született Oleg Poppv egyszerű vidám fickóként lép a porondra, ki­csit naív, ámodozó, talán az orosz népmesék Bolond Iva- nuskájára hasonlít A nézők azonban szívükbe zárják. Po­pov nem a buffó stílus kép­viselője, kerüli az erős ki­festesd, a borzas hajat a ha­Koekás sapkája idol kilátszik kóchaja gyoiwányos bohócöltözetet Azt tartja, hogy ha a külső­ségeket hangsúlyozza, a já­ték háttérbe szorul. A nevet- tetés mellett szatirikus voná­sokkal formálja meg figurá­it alakjai ugyanakkor egy­szerűek és reálisak, Szabad idejében űjabö je­leneteken töri a fejét. Min­dig magával hordja jegyzet­füzeiét és ha valami új öt­let, mozdulat tréfa jut eszé­be, azonnal feljegyzi. Bohóc­eszközeit És maga gondolja ki, és saját kezűleg készíti el. Oleg Popovnafe van egy al­legorikus jelenete, a „Fény”. A cirkuszra sötétség borul. Csak egy kis kört világít meg a porondon egy fénysugár. Megjelenik Oleg Popov. Be­lép a világos körbe, meleg­szik a fényben, odatartja a kezét, arcát. Elővesz egy üveg tejet, és inni kezd. De a fénysugár tovább halad. Az ember rémülten követi, majd újra melegszik a fényben. De az újra arrább megy, akkor megpróbálja kézbevennj a fényt. Az lassan engedelmes­kedik, & visszatér régi he­lyére. Aztán újból melegszik, issza a tejet Hirtelen eszébe jut a veszély, arcára kiül a rémület. De a fény nem moz­dul, az ember megnyugszik. Hirtelen éles hang hasít a levegőbe, a fény összezsugo­rodik. Az ember kapkodva gyűjti össze a fényt és meg­próbálja egy táskába dugni. Meggömyedve, megrémülve megy ka a porondról, kezében a belülről világító táskával. Ebben a jelenetben, amely­nek a szerzője is Popov, azt fejezi ki, hogy mindarra, ami az embert melegíti, vigyázni kell, különben elveszíthetjük. A nyugodt élethez béke, tisz­ta égbolt, napfény kell ...Popov minden este fellép. Többszáz szempár szegeződik rá, közöttük is a legkedve­sebbek a gyerekszemek. — Nagyon szeretem a gye­rekközönséget. Mindig meg­hat a kicsinyek természetes­sége. Szívesen lépek fel gye rekműsorokban. Azt szeret­ném, ha a gyerekek arcán mindig mosoly ragyogna. Mert a mi korosztályunknak nem volt igazi gyermekkora. V. R. A nyári szünidőben is igen sok könyvbarát keresi fel a salgótarjáni gyermekkönyvtárat, kikapcsolódás, szó­rakozás céljából. A csemeték huszonnyolcezer kötet, ötven­féle folyóirat és közel kétszáz lemez között válogathat­nak. Képünkön: Kálmánná Tóth Gabriella könyvtáros fog­lalkozást tart a gyermekeknek. Somoskői harangláb, háttérben Salgó vára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom