Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-11 / 187. szám
Megújulás és innováció (II.) Együtt az alapszervezetekkel Az alkotó erő beruházása A gyors, rugalmas vállalati műszaki fejlesztés számára az utóbbi egy-másfél évtizedben nagyjából megfelelő ágazati (termelési) szerkezet jött létre. Néhány termelő infrastrukturális ágazat — pl. finomkohászat — kivételével kialakult az a fő technológiai keret, amelyet a K-f- F (Kutatás és fejlesztés) eredményeinek sokaságával kell (kellene) rendszeresen kitölteni. Ezek után valóban kérdés, hogy képes-e erre a jelenlegi műszaki-fejlesztési kapacitás, vagy elmaradt-e a makroszintű innovációtól? ' A műszaki fejlesztést nem lehet egyetlen adattal minősíteni. Általában a kutatási-fejlesztési (K + F) ráfordításokat, a termékek életkorát és az export alakulását kell szemügyre venni ahhoz, hogy egy ország (ágazat, vagy vállalat) műszaki fejlesztésének eredményességét megítélhessük. A III. ötéves tervidőszakban a kutatásra-fejlesztésre fordított összeg az 1965—70. között megtermelt nemzeti jövedelem 2,44 százalékát tette ki, a IV. ötéves tervidőszakban 3,14, az V-ben 3,67 százalékát. Ha a K + F ráfordításokat a bruttó nemzeti termékhez viszonyítjuk, lehetővé válik a fejlett tőkésországok ráfordításaival való összehasonlítás is. Vegyük az 1973-as évet, amely az utolsó „nyugodt” esztendőnek számít a világ- gazdaságban. Ekkor Magyar- ország a bruttó nemzeti termék 2,5 százalékát fordította kutatás-fejlesztésre, Francia- ország 1,7; Hollandia 2,3; az NSZK 2,1; Japán 1,9; az USA 2,3 százalékát, de Spanyolország csak a 0,3 százalékát. Ez az összehasonlíts azt is mutatja, hogy a műszaki haladás szerepét a világ műszaki élvonalában haladókkal azonos szinten ítéltük meg, legalábbis, ami a K + F finanszírozásához szükséges központi alapok előteremtését illeti. A 70-es években a K ■+ F tevékenység fejlesztésére ösz- szesen 150 milliárd forintot fordítottunk. (76—80. között 68 százalékkal többet, mint a 70-es évek első felében: éppen a műszaki haladás gyorsítása érdekében). A K + F- fel főállásban foglalkozók száma 10 év óta meghaladja a 80 ezret — ez az összes aktív kereső 1,7 százaléka. Kétharmaduk közvetlenül a műszaki tudományok művelője. A teljes létszám csaknem fele diplomás, és több, mint 50 százalékuk műszaki problémákkal foglalkozik. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a K + F ráfordításokat, valamint a kutatófej lesztős létszámot és ennek összetételét tekintve, kutatási teljesítőképességünk megfelel a fejlett ipari országok átlagának. Nem is a kapacitás mértékével, hanem annak ki- használtsági fokával kell elégedetlennek lennünk. A műszaki fejlesztés eredményességét mindenekelőtt a termékszerkezet-váltás előrehaladásában kellene tapasztalni. A termékváltás tempóját az értékesített gyártmányok korátlaga is tükrözi. Az értékesített gépipari termékek korát- laga — a 70-es évek végén — valamivel több, mint 8 év volt Ez mindössze néhány hónappal jobb az 1960-as évtized végének átlagánál. Fia- talodás csak a közlekedési eszközök gyártásában (8,05 évről 5,86-ra) és a műszeriparban (6,51 évről 6,12 évre) következett be. 1980-ban az exportban 38 százalék volt az 1976—80. közötti gyártásba vett termékek aránya. Az erőforrások jelentős részét tehát a 6—8 évnél régebben gyártott termékek előállítására fordítjuk, azokra, amelyek 1980-ban a gép-* ipari export csaknem kétharmadát adták, változatlanul gyorsan romló cserearányok mellett. Az 1979—1980-ban újnak számító termékek aránya az exportban 16 százalék volt. Elvileg, ha a gyártási költségek is versenyképesek és a piaci munka, a reklám ugyancsak korszerű, ennek a hányadnak van a legjobb cserearánya. E sávnak — lényegesen szélesebbnek kellene lennie. Az ipar termelésének tavaly csaknem 25 százaléka került exportra, a gépipar termelésének 44 százaléka, 13 százalékkal nagyobb hányada, mint 10 évvel korábban. Ebben nagy a szerepe a már említett központi fejlesztési programoknak, hiszen elsősorban azokban az ágazatokban volt erőteljes az export bővülése, amelyekben a központi beruházási programok új technológiát alapoztak meg, s, amelyek a tudományos-technikai forradalom keretében a műszaki haladás élére kerültek. A járműipar termelésének például 51, a híradás- és vákuumtechnikai ipar termelésének 56, a műszer- és gyógyszeripar kibocsátásának 50—50 százalékát külföldön veszik meg. (A magyar ipar az utóbbi 3 évben olyan világgazdasági körülmények között tudta növelni exportját, amelyek a világ legtöbb országában a kivitel jelentős visszaesését idézték elő. Az ipari export az utóbbi 3 évben évente átlagosan 11 százalékkal nőtt, szemben az 1971—78-as évek évi 3 százalékos átlagos növekedési ütemével.) Az elért exportszint stabilizálásához, a megszerzett piacok megtartásához, de még inkább az export egyenlegjavító hozamának növeléséhez is elengedhetetlen a gyártmányszerkezet megfiatalítása. Ezt mindennél jobban és hosszú távon az innovációs folyamat hatásfokának növelése szolgálná. (Következik: Távol a vásár zajától.) Gerencsér Ferenc Segítség X Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat szakszervezeti bizottságánál már hagyomány, hogy iskolakezdés előtt megkönnyítik a tanszervásárlás terheit. Idén augusztus 6-tól fizetik a tanszersegélyt — elsősorban nVgycsaládos illetve gyermekükét egyedül nevelő szülőknek. Az esetenként 600—1500 forint segélyből a bizalmiak javaslata alapján olyan családok is részesednek, melyeknek szociális helyzete indokolja a beiskolázási költségek enyhítését. A tanszerek beszerzését a vállalat összesen több mint 80 ezer forint segély kifizetésével segíti. Szünidei vigasságok Túl a nyári szünidő félidején a kisterenyei nagyközségi ■járási könyvtár és a népkerti művelődési ház közös szervezésében még javában zajlanak a szünidei programok. Idáig kézügyességi játékok, filmvetítések, rajzfoglalkozá- fok — meseillusztrációk készítése, tábori élmények megörökítése —, rejtvényfejtések, játékos vetélkedők (például Ismerd fel a növényeket símmel) szerepeltek többnyire a programban. A foglalkozásokon igény szerint, korosztályoknak megfelelően játék-, dal- és néptánctanítás is volt. A különféle napilapok» folyóiratok, lemezek, diák, művészeti kirakok, logikai játékok, társasjátékok szintén a hasznos és tartalmas közös időtöltést biztosítják. A nyári sorozat augusztus 26-án zárul, zenés klubdél- elöttel, minidiszkóval, ahol megjutalmazzák o programok versenyfeladatainak győzteseit. Táncversenyt is rendeznek, ahol minden versenyző nyerhet, s utána a minit:::fé- ben miniszendvicseket fogyaszthat. Sivatagi legelők A Türkmén Tudományos Akadémia sivatagi intézetének tudósai prognózisokat adtak a juhászok számára. Hosszú évekig végzett kutatások eredményeként olyan geobotanikai térképet készítettek. amelyek feltüntetik a legelők lehetőségeit, osztályozzák a legelőket, megjelölik, hol kell pótlásként füvet vetni. Türkmenisztánban a rideg állattenyésztés fejlesztésének fő bázisa a Kara-Kum, ahol milliószámra tartanak juhot. A juhtenyésztés további fejlesztése szorosan összefügg a sivatagi legelők ésszerű fel- használásával. Ehhez nyújtanak segítséget a türkmén tudósok. A politikai Kiunka és a hivatali tevékenység Vita a politikai munka módszereiről Alapszervezetünk — a Nógrád megyei Tanács IV-es alapszervezete — feladata, hogy a káderhatáskörök és a pártellenőrzés eszközeivel, a párttagság és a pártonkívüliek közötti felvilágosító, tájékoztató munkával, a meggyőzés módszerével megismertessük, megértessük, elfogadtassuk az adott területre és általában is a párt politikáját. Előmozdítsuk az értelmi és érzelmi azonosulás talaján a párttagok és a többi dolgozó tevékenységét a politikai célkitűzések végrehajtása érdekében. A társadalom igényei az államigazgatási munka színvonalával szemben a társadalmi viszonyok fejlődése, növekedése következtében emelkednek. Ennek csak ésszerűbb munkaszervezéssel, a szervezeti rendszer folyamatos korszerűsítésével, a dolgozók politikai-szakmai műveltségének emelésével, önálló, felelősségteljes, alkotó megújulásra képes tevékenységével lehet eleget tenni. Ezt a szemléletben, a gyakorlatban érvényesíteni nem könnyű feladat. Pártszervezetünk törekszik arra, hogy párttagjaink munkájuk során alaposan ismerjék a jogszabályokat, rendelkezzenek megfelelő információval az állami szervek feladatairól. Tájékozódnunk és tájékoztatnunk kell az időszerű politikai kérdésekről, párthatározatokról oly módon, hogy feltárjuk ezek lényegi tartalmát, helyes értelmét abban a mélységben, amelynek alapján konkrétan meghatározhatjuk alapszervezetünk és az egyes párttagok tennivalóit. Ennek során nyíltan, őszintén megválaszoljuk a tagságot foglalkoztató kérdéseket, s közös erővel — érvek, ellenérvek ütköztetésével — alakítjuk ki álláspontunkat. Igyekszünk fokozott igényt ébreszteni a dolgozókban a társadalom és szűkebb környezetük, a munkahelyük problémái iránt, hogy önálló kezdeményezésre, aktivitásra serkentsük őket. Segítjük ezzel az egyént helyének, szerepének meghatározásában, cselekvése helyes irányának megválasztásában. A párttagságot, hivatalvezetőket bevonjuk a magasabb szintű politikai döntések helyi adaptálásának előkészítésébe. így elérjük, hogy az előkészítésben részt vett párttagok, hivatalvezetők sajátjuknak érzik a politikai döntést, a feladatot, s a végrehajtás folyamatában meggyőződéssel, aktívan vesznek részt, még akkor is, ha korábbi álláspontjuk, véleményük, javaslatuk feladására kényszerülnek. Tapasztalatunk, hogy a hivatalok, s egyben a pártszervezetek előtt álló feladatok, a párt politikájának megvalósítása, az egyéni képességek kibontakoztatása csak nyugodt, egészséges munkahelyi légkörben, a munkahelyi demokrácia érvényesülésével, a munka megfelelő szubjektív és objektív körülményeinek biztosításával érhető el. Ennek érdekében a pártszervezetünk egyik fő törekvése a nyílt, őszinte, a politikai elveknek megfelelő kádermunka biztosítása. Annak elősegítése a feladatunk, hogy a dolgozók építő véleménye, javaslata, kezdeményezése fórumot találjon, a dolgozót a közös cél mind jobb megvalósításán munkálkodó partnerként kezeljék. Támogatjuk, hogy — a vezetési stílus folyamatos tökéletesítésével, a munkatársi kapcsolatok fejlesztésével — az irányított egység tevékenysége a politikai célkitűzések megvalósításának irányába hasson. Folyamatosan figyelemmel kísérjük a munkaszervezés, a rend és a fegyelem, a vezetési módszerek, a munkahelyi légkör, az anyagi és erkölcsi megbecsülés elvei érvényesülésének alakulását. Észrevételeinkkel, javaslatainkkal, káderhatásköreink gyakorlásával, folyamatos pártellenőrzéssel biztosítjuk a jó politikai légkört, a megfelelő munkakörülményeket. Feladataink megvalósítására a jelenlegi szervezeti formák, fórumok alapvetően megfelelőek, a hatáskörök biztosítottak, csak átgondoltan, következetesen kell felhasználni ezeket a kitűzött célok elérésére. A meglevő lehetőségek felhasználásának tartalmi gazdagítása mellett szükséges politikai munkánk módszereinek folyamatos vizsgálata, változó körülményekhez igazítása. Munkaprogramunkban, üléstervünkben — a felsőbb párt- határozatok és a működési területünkön jelentkező sajátosságok, aktualitások figyelem- bevételével — próbáljuk gondosan kiválasztani, megtervezni feladatainkat. Ebben aktívan támaszkodunk a párttagokra, s mind a munka tervezésébe, mind a politikai döntések előkészítésébe bevonjuk a hivatali vezetőket is. Gyakorlatunk, hogy a tervezés előkészítése során elbeszélgetünk a párttagokkal. Megbeszéljük az alapszervezetünkhöz tartozó hivatali vezetőkkel az előttünk álló feladatokat, problémákat, tevékenységüknek azokat a területeit, ahol a pártszervezet, a kommunisták segítségét kérik. A véleményeket, javaslatokat hasznosítjuk a napirendek kiválasztásánál és a napi politikai munkánkban is. Az egyes napirendi pontok előkészítésébe szintén bevonjuk a párttagokat, esetenként több párttagot bízunk meg az adott kérdés elemzésével, előterjesztésével. Az előkészítés során ügyelünk arra, hogy az előterjesztés vitára, a különböző nézetek, vélemények elmondására késztessen, ne legyen túlságosan lekerekített, reálisan tájékoztasson a felmerült álláspontokról, döntési lehetőségekről, azok előnyeiről, hátrányairól. Munkánkban fokozottan próbálunk támaszkodni a pártcsoportokra, az e formában rejlő agitációs, vita- és meggyőzési lehetőségek kihasználására. Egy-egy pártcsoport egy szakigazgatási szerv kommunistáit fogja ösz- sze, így teljes mélységben adott a lehetőség a politikai célkitűzések, feladatok lebontására. Az egyes pártmegbízatások kiadásánál figyelembe vesszük, hogy azok teljesítése elősegítse a párttagság politikai tájékozottságának növelését, a párttagok hivatali feladatainak politikai oldalról történő megközelítését, tisztábban látását, az összefüggések megértését, s e feladatok színvonalasabb megoldását. A híuüi^li alapszervezetek alap- lllVdlűIi vető feladatait tehát az alapos politikai, szakmai tájékozódásban, a színvonalas, rendszeres és reális tájékoztatásban, a meggyőző propagandamunkában, a jogszabályok kulturált, jogpolitikai elveknek megfelelő alkalmazásában, ennek érdekében a nyugodt politikai, munkahelyi légkör biztosításában, a megfelelő munkakörülmények megteremtésének elősegítésében látjuk. A célok eléréséhez folyamatosan kell fejlesztenünk belső szervezeti életünket, elemeznünk a politikai munkánk tapasztalatait, eredményességét, módszereink alkalmasságát. Ezért kísérjük figyelemmel a NÓGRÁD- ban folyó vitát a pártmunka módszereiről. Dr. Adamkó István alapszervezeti titkár \7 aratás befelezte vei az alsóioldi termelőszövetkezetben megkezdték a tarlók tárcsázását. Dulionyi János K 700-as munkagéppel végzi a talaj megmunkálását. — Fotó: Syurkó — Jugoszlávia íny ír csata hit szakaszban Az első pillantásra drámainak, vagy elkoptatott hírlapírói zsargonnak tűnhet a címben szereplő harcias kifejezés. Ám a jugoszláviai sajtó drámai szóhasználata ez esetben helyénvaló. Az általánosságban is nehéz gazdasági helyzetben különösen jelentős, hogy az ország kenyerét hazai termésből teremtsék elő. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az idén a szó szoros értelmében létszükséglet: Jugoszlávia a jelentősebb búzatermesztő országok közé tartozik. Némely területein a hozam eléri a nemzetközi élvonalat; az országos átlag alapján Jugoszlávia a világ- ranglista 9—10. helyén áll. De a fogyasztás szempontjából is előkelő helyet foglal el. A lakosonként számított évi 190 kilogramm búza azt jelenti, hogy az ország élelmezésében még mindig a kenyér adja a kalória 40 százalékát. A kisbirtokok hozama erősen ingadozik, márpedig a termőföld 88, az állatállomány 83 százaléka mintegy három és fél millió magángazda kezében van. Ide vezethető visz- sza déli szomszédunknál a „kemény” valuta időnkénti feláldozása a közellátás érdekében. Érthető volt tehát a fokozott várakozás az idei terméseredmény iránt. Az utóbbi hónapok gazdasági hírei után megkönnyebbülést váltott ki, amikor ismeretessé vált, hogy a búzatáblákról 5,1 millió tonnányi termést takarítottak be, megközelítve az 1977. év 5,3 milliós rekordját. Az élen ismét az ország éléskamrája, a Vajdaság áll 1,5 millió tonnát meghaladó hozamával. Ez a tavalyinál százezer tonnával több. Szerbiában 1,4, Horvátországban 1,1 millió tonna kenyér- gabona termett. A csata első szakasza tehát eredményes, a teljes sikerhez ennyi azonban kevés. A következő ütközet a felvásárlás „frontján” várható. Az ország szükségletét bőven fedező kenyérgabona nagy részéből ugyanis nem kenyér, hanem takarmány lesz. Egyedül a Vajdaság kivétel: a termelők a búza 94 százalékát átadták a malmoknak. A felvásárlási arány a köztársaságokban messze elmarad a vajdasági tartományétól. Horvátországban a termés 55, Szerbiában pedig mindössze 23 százaléka kerül a malmokba. Az utóbbiban sok termelő foglalkozik állattenyésztéssel. s amíg a kukoricát le nem törik, a búza sorsa bizonytalan. Belgrád, 1982. augusztus 10. Kopreda Dezső
