Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
BRAZIL EPOSZ Jorge Amado hetvenéves Sztárcsinálók, Farkasok, West Side Story Megalakult a Rockszínház Beszélgetés Miklós Tibor művészeti vezetővel Húsz évvel ezelőtt Bóka László így köszöntötte a magyar olvasók nevében: „Most ünnepli a könyvolvasóvilág ötvenedik születésnapját. Akik valaha beszélhettek vele. vagy csak látták őt beszélni, azok tudják, hogy ez a mosoly egy sugárzó derű áramforrásából táplálkozik, ez az energia dé- lias-latinos szenvedélyből és mindig tettrekész igazságsze- retetből árad; Jorge Amado sohasem közömbös, körötte vagy nevetés gyöngyözik, vagy vita kavarog”. Most — 1982. augusztus 10- én — Jorge Amado brazil író 70. születésnapját köszöntjük. Egyike ő a Magyarországon legismertebb dél-amerikai í'-óknak, számos regényét lefordították nyelvünkre; színes, olvasmányos, egyszerű, de sodró lendületű cselekmény jellemzi; a magyar olvasót is elbűvöli. Szegények, gazdagok, elesettek és feltörekvők közt játszódnak regényei, s Jorge Amado mindig a szegények, az elesettek oldalán áll Brazil író, de Brazília, a Brazíliai Egyesült Államok („A jövő országa” — Stefan Zweig szavaival) nagy ország, s egyáltalán nem elhanyagolható, hogy Jorge Amado észak-brazil író, bahiai. Ezen a vidéken Amado gyerekkorában fejezték be a nagy kávé- és kakaóültetvények telepítését, s ő testközelből látta, tapasztalta a munkások nehéz küzdelmét a földdel, a parasztokét az ültetvényesekkel, amelyet később több regényben is ábrázok „Kegyetlen, eposzba illő, feudális harc volt” — emlékezett ezekre az időkre. Gimnáziumban tanul, s már gimnazistaként rendszeresen cikkeket ír — valódi újságíró. Tizenkilenc éves korában jelenik meg első regénye, a Karnevál országa, szülőföldjének, Bahia munkásainak, halászainak bemutatója. Ettől fogva: író. Jogi egyetemre jár, s derekasan részt vesz a baloldal politikai küzdelmeiben: a kommunista vezetésű Nemzeti Felszabadulási Szövetség tagja. 1936-ban emigrálni kényszerül, s csak a II. világháború után térhet haza. Ékkor belép a kommunista pártba, képviselő lesz, de a pártot törvényen kívül helyezik, s Jorge Amadonak újra emigrálnia kell: Párizsban, s közelünkben Prágában él. 1951-ben Nemzetközi Lendn- békediijal tüntetik ki, tagja iesz a Béke-Világtanácsnak. Amikor hazájában, Brazíliában, kedvezőbbre fordul számára a politikai helyzet — pontosan ötvenéves korában —, 1962-ben véglegesen visszatér. Azóta fölváltva Rio de Janeiroban és Bahiábanél: a Brazil Irodalmi Akadémia tagja, az Írószövetség elnöke, sőt egyidőben nagykövet is. Regényeinek állandó színtere szülőföldje, a brazil Észak- Kelet, Bahia; hősei mindmáig az egyszerű bahiaiak: munkások, parasztok, csavargók, munkanélküliek. Amado — különösen végső visszatéréséig, az ötvenes évek végéág, — rendkívül progresszív, haladó szemléletű. Már első jelentős regénye, a Jubiabá (1931), a brazil társadalom éles kritikája lágy, lírai mozzanatokkal, színes, gazdagon áradó folklorisztikus motívumokkal. A regénynek nemzetközi sikere volt, utána sorban fordították le műveit a világ nyelveire: a Holt tengert, a Szenvedélyek földjét, a Végtelen földeket, a Vörös vetést, a Gabriela, szekfű és fahéjt, s ezzel csak egy részét soroltuk fel életművének, mert Amado termékeny alkotó, mint például a mi Jókaink. 1962-es hazatérése után kissé visszafogottabb a szemlélete; egyik interjújában elítéli néhány korábbi regényét, mondván, túl egyszerűen, sematikusan nézte a világot, alakjai vagy csak sötétek, vagy csak világosak. Magyarországon — túlzás nélkül mondhatjuk — népszerű író. (Magyarul csaknem minden könyve olvasható.) Munkásságának egésze mélyen emberi, joggal ünnepelhetjük ismét — ezúttal születésének 70. évfordulóján — a már klasszikus brazil írót, Jorge Amadot Egyik interjújáben így vallott: „Brazíliában az emberek boldogtalanok, de sohasem szomorúak, különösen északkeleten nem. Félelmetes vidámság van bennük, és ez teszi lehetővé számukra, hogy áz éhség és igazságtalanság ellenére előrehaladjanak. (...) Ha mágikus elemeket alkalmazok regényeimben, éppen ezért teszem, hogy kifejezésre juttassam Bahia népének költői képzeletvilágát Mert ez a nép képes megteremteni egy olyan nagyerejű mitológiát, amelynek segítségével megőrizheti méltóságát Egy olyan országban, mint Brazília, ahol a néprétegek a leg- nyomorúságoeabb feltételek közé kényszerültek, és ahol már önmagában az a tény is, hogy élnek, győzelem, a nép az életben maradás puszta tényével fs nagy tettet visz végbe”. (07. 14 Odahúztam egy széket az ágy fejéhez, — halkan, tolvaj módra, hiszen loptam az álmát — s úgy ültem le, hogy arcomat simítsa majd végig első, védtelen pillantása. Az ablakon túl már mocorgott a kiismerhetetlen, rossz szándékú óriás, egy ú] nap — de ő még nem hallotta a cölöpverők robbanásait, bár azok (apró rebbenésként) befészkelték magukat a szemhéja alá. Talán lépteknek álmodta őket, valaki várva-várt lépteinek: — a háborút nem ismerte, csak a várakozás háborúját — s ebben a háborúban elképzelt arcok estek szét szilánkokká, bőr alá tokosodó repeszként őrizve az igaznak hitt hazugságokat: s a titok, sebezhetősége titkai nyugtalanná tették az álmát. Bekapcsoltam a rádiót — talán oratóriumot vártam, a kinti zajokat elnyomva visszaringatni titkai közé: de az óriás már teljesen felébredt, s szájából pattogó ritmusok törtek elő. Akkoriban nem dolgoztam: olyan munka nem volt, amit szívesen csináltam volna, a pénz meg nem érdekelt. Albérleti szobácskámat fél évre előre kifizettem — s magamnak hazudni megtanultam nagyon, hiszen ez a szegények fegyvere. Legkisebb fiúként ábrándoztam az óriásokról, akiket én fogok majd legyőzni — s erőt gyűjtöttem, legalább hazudni eleget. Amikor megmoccant, megijedtem. Az ébredés már kikezdte az álmát, s öntudatlanul ringatta magát, hogy legyűrje, akár a kisgyerekek. Ebredrfi olyan, mint megszületni — és megszületni kín. Az ablakhoz léptem, leengedtem a rolót — így a sivárság sejtelmessé vált, mint valami be nem fejezett, önként vállalat bűn, vagy büntetése. Nem, előtte nem szégyelltem a Deák Mór: Nem láttam soha többé szobámat, — csak valahogy bántott, többet szerettem volna nyújtani neki többet magamnál is. De a hazugságaim, mint a titkok, egyszemélyesek voltak — hogyan mondhattam volna el neki, hogy ez a spoba a kis herceg otthona is? Félt tőlem, amikor gyenge voltam — hát erősnek mutattam magam mindig, mintha már tű) lennék a csatáimon. A sötétidő résein átfénylő sugarak rácsokat kentek az arcára — akárha beszélőre jött volna az álom börtönéből. Pedig nem tudtunk beszélgetni. Ami történik, bennem lörténik: meg ne zavarjon, ami nincs. S ő félt megbolygatni látszólagos fölényemet — talán érezte, milyen mélyre zuhannánk. Ha nem veszik észre, ha nekem kell bizonygatnom, már nem is igaz, hogy győzni tudok. S mit ér, ha erőmet lehetséges magamra elpazarolom? Néha lányokat vittem fel magamhoz, s olyankor soha nem láttam. Csak egyetlenegyszer bukkant fel — igaz, akkor nem szabadott volna. Nagyon szerettem őt — de csak ahogy az ember a hazáját szereti, megfoghatatlan sóvárgással. Edit más volt. Más lett volna. Neki talán még nem létező csatákról is tudtam volna beszélni. Amikor belépett a szobába, nem nézett körül — s hirtelen úgy éreztem, sejti ki vagyok. Az újjaim előre tudták teste titkait, s arra gondolám, vele talán jó lesz mint kamasz álmaimban. Még az ágy is örült neki — máskor méltatlankodó rugói engedelmes sóhajjal adták meg magukat Az ajtóra pillantottam, be van-e zárva — és ott állt ö, Xélszegen, mint akit el is küldhetek. Edit furcsállotta: —miért bámulod olyan mereven az ajtót? — de képtelen voltam bármire is. Pedig <5 soha nem adott nekem örömet — csak a jeienidejű kapcsolatok tették képessé feloldódni engem is; s Vele nem tudtam csak a pillanatra összpontosítani. Édit pedig elment, mint más hazákban induló gondolataim. Visszaültem a székre — arcán újra letisztult az álom hullámverése. Tudtam, hogy ez a kapcsolat most már örökre szól, hiszen akkor halt meg, amikor legjobban szerettem, és féltem a jövőtől. Féltem a vele való harctól, amiben, talán soha nem sikerül eldönte- nem, győznöm kell? Veszítenem? Ha csak magam miatt féltem, az erőssé tett: képes leszek-e mégis megvívni csatáimat? De felelősséget vállalni másért úgy, hogy saját életemet sem látom, nem tudtam. Megbénított, mellette fekve a kudarc félelme. S itt maradna-e azután, hogy a legrejtelmesebb — mert utolsó — lehetőséget kihasználjuk? Gyereket szerettem volna tőle — akinél gyengébb az ember, azt igyekszik megalázni, .hogy magához köthesse. De lehet-e következménye meg nem történt dolgoknak?! Furcsa körülmények között zajlottak annak idején a Margitszigeten az Evita próbái. Az előadás sikerében a szervezők talán nem is bíztak nagyon. Pedig siker volt, tomboló siker. A közönség s a kritikusok szemet hányták afölött, hogy a díszlet, a rockoperánál oly fontos látványosság, szerényebb volt. A társulat eny- nylt engedhetett meg magának. Akkor fogalmazódott meg; talán együtt kéne maradni, meghonosítani Magyar- országon ezt a világszerte elismert műfajt, a rockoperát — A társulat megalakult. Milyen út vezetett idáig? — Sokan furcsán néztek ránk, amikor Várkonyi Mátyás zeneszerzővel együtt elmondtuk, mire készülünk, mivel szeretnénk meghódítani az itthoni közönséget — kezdi Miklós Tibor, a Rockszinhóz művészeti vezetője, akit hósz- szú időn át szövegíróként ismertünk. — Mondták, még korai, nálunk erre nincs szükség. Művészeket sem találtunk, hiszen ez a műfaj olyan embereket kíván, akik jó szi- nészek, kitűnő táncosok, ha kell akrobaták, és nagyon jól énekelnek. Könnyű a Broad- wayn! A világ bármely országából felkérhetnek egy-egy művészt. Mi állítottuk, hogy kemény munkával néhány esztendő alatt olyan társulatot tudunk szervezeni, amelyik a leghíresebbekkel is felveszi a versenyt. Tavaly nyáron, úgy hiszem, megnőtt a hitelünk. Színpadra állítottuk az első magyar rockoperát: a Sztár- csinálókat. A KISZ Központi Bizottsága ezt látva döntött úgy, hogy segít bennünket Az ifjúsági szövetség érdeme, hogy a Rockszínház július 1 óta hivatalosan is létezik, a KISZ Központi Művészegyüttes önálló tagozataként. — Megkötötték a szerződéseket, de tudjuk,' az aláírások még nem jelentenek, nem jelenthetnek egy csapásra kész színházat. Ehhez előzmények kellenek, no meg sok-sok tanulás. — Ez a társulat új színt hoz a magyar színházi életbe. Nemcsak a műfaj miatt, haKör bepillantottam a szobán, próbáltam az ö szemével látni, s hirtelen kietlennek tűnt, hazugságaim Jiíján. Az ö titkai a szemhéja alatt, mocorogtak, — az enyémek köröttem, szanaszét.' Éreztem, hogy a mai nap óriása már reggel legyőzött, keserű számban a vereség rossz ízét hagyva. S ha felébred, harcolni biztat? Tudtam, hogy nem — meghagyja a választás jogát, s ezzel kényszerít veszíteni. Szerettem. Bár ha Editet szerettem, neki más szó való. Ügy volt szükség rá, ahogyan a hazugságaim erőt adtak. Ha kenyérre sem maradt pénzem, nem ettem — de nélküle iszonyút kordult a gyomrom. Ha nem volt mit olvasnom, hanyatt feküdtem az ágyon — de nélküle éreztem, milyen kevés a tudás józansága. S a mesék ereje az ö hiányában motyogássá változtatva a csa- takiálltés. Ahogy felnyitotta a szemét, úgy maradt meg bennem örökre. A tenyerem ismeri az arcát, a fülem a sóhajtását — de ö csak így maradhatott meg. Az emlékezet sötétkamrájában elmosódnak a rosszul exponált képek — újjaim már hazudták őt más bőrét simogatva. —, de ennyi megmaradt, végleg, céltábla pontosan. Felnyitotta a szemét, rám mosolygott —, de ez a mosoly csak az álom idegen tájairól hazavetődött mosolya volt egy régi ismerősnek, — rám mosolygott, msgdörzsölte a szemét. Hirtelen annyi mindent szerettem volna tenni érte, hogy nem tudtam ülve maradni — tehetetlenségemben kinyitottam az ablakot, s elfelejtve a játékszabályokat, elfelejtve, hogy ilyenkor nem szabad az üres ágyra pillantanom, amikor nem vagyok képes odaképzelni, a győztes mosolyával, hogy tettem valamit, hátrafordultam, s nem láttam. Soha többé. nem a képzésben is. Akik hozzánk szegődtek, azoknak olyan terheket kell vállalniuk, amikre másutt nem köteleznék őket Igazán jó musieal- szinészt a főiskolán sajnos nem képeznek. Onnan inkább primadonnák, és bonvivánok kerülnek ki. Ezért nekünk, a már meglévő színház keretein belül kell előadókat nevelni saját magunk számára, Havonta huszonnégy kötelező gyakorlatot írtunk elő szereplőinknek, négy balett-, illetve két énekórát. S ezeket a gyakorlatokat — erre páldát másutt nem találtunk, — kifizetjük. Miután az előadóink egy része végzettség szerint nem színész, ezért beszédtechnikát oktatunk, előadókat hívunk szinészmester- séget tanítan:. Persze a képzés nem most júliusban kezdődött, A balettigazgatónk, Eve Reinthaller már január óta dolgozik, és Jezsenszky Endre balettmester is képezte azokat, akik időt. pénzt áldoztak erre. — Hogyan került kapcsolatba önökkel az NDK legnagyobb balettsziházának eddigi igazgatója Eve Reinthaller? — A Színművészeti Iskolán találkoztam vele először. Ig- lódi István kért fél arra, hogy az ott bemutatásra kerülő West Side Story-nak írjak új magyar szöveget. Eve volt a koreugráfus. A próbák alatt meséltem el neki, hogy mi előadtuk az Evitát, beszéltem a lelkes fiatal szinészekröl, előadókról, és arról: mik a terveim. A következő nyáron a Sztárcsinálókban már együtt dolgoztunk. Óriási nyereség nekünk. Kitűnően ismeri a műfajt, Nagyon sokat követel, mindenki hallgat rá. — Szóljunk a nyári tervekről, , s az első évadról, amelynek ideje, tudom, a Rockszínháznál másként alakul. — Júliusban, Budapesten tizenkétszer játsszuk a kicsit átírt, módosított Sztárcsinálókat. Közben elkezdjük próbálni azt az egyenlőre tíz szereplőre írt rockfantáziát, amely a Farkasok elmet kapta. A Magyar Televízió ugyanis benevezett bennünket egy Helsinkiben augusztus elsején sorra kerülő nemzetközi televíziós rock- fesztiválra. A téma kötött: Rómeó és Júlia feldolgozása. Az örök szerelmi históriát Várkonyi Mátyással sci-fi szerűen, groteszk módon dolgoztuk fel. A két főszereplő Szolnoki Tibor és Prókai Annamária lesz Helsinkiből visszatérve augusztus 12-én országos turnéra indulunk. A Sztárcsinálók, illetve a Lázadók, szentek, őrüllek szerepelnek műsoron. — És ősszel? — Az énekes címen Novai Gábor könnyed, új musicalt írt. amely a magyar beatzene múltjáról, a hőskorról szól. A legnagyobb próbatétel a december elején műsorra kerülő West Side Story lesz. A rendező Iglódi István. Ez alkalommal kiderülhet, képesek vagyunk-e arra, amit vállaltunk. Kamaraprodukcióként pedig a Kis herceget adjuk elő prózában. Stúdiumnak szánjuk a táncosok, énekesek számára. A mi évadunkról annyit, december végén és januárban tartunk szünetet, hiszen fiataloknak játszunk, akiknek nyáron éppúgy szükségük van ránk, mint ősszel. — Várkonyi Mátyás, Miklós Tibor. A Rockszínházhoz ez a szerzőpáros kötődik. Megmásíthatatlan ez a gyakorlat? — Nem. Sőt. mi azt szeretnénk, ha minél többen jelentkeznének nálunk Állandó rendezőink sincsenek, de alkalmi felkérésre szivessen dolgozik velünk többek között Kovácsi János, Katona Imre, Bór József, Iglódi István, örülök, hogy az elmúlt hónapok során nagyon sok szerző jelentkezett. Szakcsi Lakatos Béla és Cse- mer Géza ördögi kísértelek címmel írt számunkra új színpadi művet, Victor Máté Prométheusz címmel rockoratóriumot, s talán — sikerül összehoznom Szabó Magdával Bródi Jánost, illetve Szörényi Leventét. Akkor az Az a szép fényes nap című Szabó Magda-darabből születne számunkra produkció. — Térjünk vtísza a képzéshez. Hogyan képzelné el ezt Magyarországon? — Nagyon jó lenne, ha a Sínhóz- és Filmművészeti Főiskolán ezentúl bennünket is meghallgatnának. Ha ott lehetnénk a musical tanszak felvételi vizsgáin, kiválaszthatnánk azokat a fiatalokat, akiket diplomával a kezükben mi szerződtethetnénk. Akiknek már az induláskor elmondhatnánk: ml minden más munkánkat a saját színházunknak rendeljük alá, úgy kell dolgoznunk, hogy a rockközönség elfogadjon, befogadjon Fazekas Ágnes Réti Zoltán: Kapáló NÓGRÁD — 1982. augusztus 7., szombat
