Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

Népek esküvője Ljubjanában Yes, oui, igen, da, si, ja Petárda robban a ,kis tér félett, a dörrenés vetekszik a rezesbanda hangerejével Színes népviseleti ruhákba öl­tözött táncosok a spanyolok, magyarok, szlovénok — rop­ják kitartóan, a több ezres tömeg ovációja közepette. A tér sarkánál hideg sört mér­nek, parasztsonkát, meg kol­bászt árulnak. A városházán zászlók: a szél jóvoltából a magyar lobogó a finnekével ölelkezik. Lassan elcsendesül a tér Csend lesz a városháza pati­nás nagytermében is. Leszá­mítva a diszkréten osonó an­gol, spanyol, magyar tévése­ket, no meg a seregnyi újság­írót. Középkorú hölgy szól ün­nepélyesen, a falak felerősí­tik a hangját. Aztán sorra el­hangzik a sí, oui, da, igen, yes, ja. Tizenkét nemzet lá­nyai és fiai' köszöntik egy­mást kipirulva, koccannak a pezsgőspoharak. A csehek a tokióiakkal ölelkeznek, a fa- papucsos holland pár a tuné­ziaival. a nottinghami a mon- tenegróival, a pesarói olaszok a szombathelyiekkel, a buda­pestiek az osztrákokkal. Újabb petárda süvölt a téren, tíz­ezer ember üdvrivalgása hal- lik. Vagy kétezer énekes, tán­cos, harmonikás, ostort dur- rugtató karéjában föltűnnek a rózsákkal díszített kecses hintók. Népek esküvője, Ljubljana, 1982. június 26. Európában is párját ritkító látványosság ez. Tizenöt évvel ezelőtt a szlo­vén fővárosban két fiatal pár, — egy helybeli, valamint egy «véd — házasságot kötött. A negyedmilliós város lakói kö­zül sokan elkísérték őket a lakomára, az utcákon való­ságos fesztivált rendeztek tiszteletükre. A helyi turis­taszövetséget igazán nem le­het rugalmatlansággal vádol­ni. Rá egy évre már fél Euró­pából idecsődítették a háza­sulandókat — persze, alapos szelektálás után. Az esemény ürügyén nagyszabású foklór- programot állítottak össze. A város utcáin felvonulókat minden évben nágy tömegek köszöntik. A költségek termé­szetesen nagyok, de, ha azt vesszük, hogy átlag öt-hat or­szág tévései, filmesei örökí­tik meg az eseményt, tucatnyi újságíró ir az esküvőről, a szép számmal futnak be a valutát hozó csoportok, ter­jesztik a város —, s közben az ország — hírét, akkor ko­ránt sincs szó kidobott pénz­ről. De térjünk vissza a lagzira. Nagyon szép népviseleti ru­hában éppen most jön le a városháza lépcsőjén a szom­bathelyi pár, Horváth Andrea és Taschner Sándor. Még me­leg a tanári diplomájuk. Nagy éljenzést kapnak az át- rándult magyaroktól, s a kő­szegi tánccsoporttól. Nyomuk­ban a budapesti páros, Gön- tér Ágnes és dr. Trásy Gábor. Aztán a combtőig érő bőr­csizmás, sokszoknyás osztrá­kok, a kimonóba öltözött ja­pánok, a bányászsityakos nyugatnémetek. Az olasz vő­legény fején cilinder, az an­golok Robin Hood szellemét idézik öltözetükkel. S a töb­biek, a montenegrói, a ma­cedóniai, a szlovéniai, szer­biai, tunéziai, spanyol, cseh, finn párosok. Csörren az ostor, megindul a menet, át az óváros sörö­zőkkel, éttermekkel zsúfolt részén. A ljubljanaiak nem sajnálják a tenyerüket. Vagy három kilométer után feltű­nik a cél, az atlétikai világ- versenyeknek is gyakorta he­lyet adó Tivoli sportcsarnok Itt jön a java. A párokat dí­szes aszta’hoz ültetik, meg­telnek a lelátók. A terembe hatvantagú fúvószenekar ma­síroz be, főtt sonkákat gurí­tanák kis kocsikon. Késő estig tart a lakoma, a nagy vigalom. Másnap a pá­rok Dubrovnikba utaznak nászúira. S a szervezők ké­szülnek a következő évre. Kozma C-'-or Hintóbán a szombathelyi pár Víz alatti dízelmotor A Nagy-Britanniában levő newcatle-i egyetem egyik kutatócsoportja olyan dízel­motort fejlesztett ki, amely korlátlan mélységben történő viz alatti használatra alkal­mas. Az új motort hir sze­rint az olaj bányászáshoz szük­séges víz alatti szivattyúk hajtására, valamint búvár­munkáknál hő- és energiater­melésre használják majd. Feltárult a Jangár-legenda Sok évbe telt, míg az altá- ji Sinzsin történelem-, nyelv- és irodalomtudományi intézet munkatársai teljes egészében lejegyezhették a „minden vi­tézek atyjának”, Jangámak történetét. A nemzeti eposz 34 ezer verssorból áll. Bár a legendáról tudtak a kutatók, sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a Jangár csupán az Ismert kalmük Dzsangár- eposz egyik változata. A hős­költemények szövegét azon­ban nem hasonlíthatták ösz- sze, mert senkit sem talál­tak, aki teljes egészében tud­ta volna ezt a roppant hosz- szú regét. Most mégis sike­rült: a régi regősök kései utó­da, a galambősz N. Jálatov ismertette meg őket az altáj! szegény emberek deli-vitéz védelmezőjéről szóló verses legendával, melyet még gye­rekkorában hallott az öregek tői és megőrizte csodálatos/ memóriájában. 1 Fafaragók megyei tábora Diósjenőn Értékes munkát végeztek a résztvevők A gyermekeknek készült falovat egyelőre az alkotó lovagolja. Háttérben a városkapu részlete látható. A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ negyedik alkalommal rende­zett nyári alkotótábort a Nógrád megyei fafaragóknak Az idén a diósjenői erdészet segítségével verték fel „sátor­fájukat” szép természeti kör­nyezetben, a Börzsönyben. Az egyhetes táborozáson nem­csak alapítótagok vettek részt, hanem új fafaragók is, sőt a szomszédos Heves megyéből és Szlovákiából is érkeztek érdeklődők. A tábor szakmai vezetője három év óta Egri István, balassagyarmati fafaragó nép­művész. A jól gépesített műhely­ben, sokféle faanyag segítet­te a lelkes kollektívát. Az idén nagyobb hangsúlyt kapott a csoportos munka, a közös al­kotás. így készülhetett el a Balassagyarmat városnak ajándékozott hatalmas mére­tű üdvözlő tábla, melyet ha­gyományos palóc, áttört tech­nikával készítettek. A táblát a 22-es műút mentén, a vá­ros szélén kívánják felállíta­ni. A készítők elmondták, hogy a díszítmény technikai kivitelezése bravúrnak szá­mít, mert az országban most és itt Nógrád megyében si­került talán először a motí­vumokat így felnagyítani. A táborban közel harminc darab kisebb-nagyobb alko­tás készült: játszótéri plasz­tika, népi bútorelemek, hasz­nálati és lakásdíszítő tárgyak, szobrok. A plasztikát a Jókai utcai gyermekek máris bir­tokukba vették. A táborban készült alko­tásokból, nem rendeztek ugyan kiállítást, de a tábor nyitva- tartása idejét!, sok helybeli, arra jpró turista és a közeli Az életrekelő fatörzs. (Ján Ferencsik felvételei) > úttörőtábor lakója nézte meg a műveket, Íjehetett tanúja egy-egy alkotás születésének. A Mikszáth Kálmán Műve­lődési Központ jövőre meg­hívásos alapón tervezi egy komplex népművészeti tábor — hímzősök, fafaragók, szö­vők stb. — megrendezését, re­mélhetőleg már végleges, ál­landó helyen, célkitűzésük si­keres megvalósítását az Orszá­gos Népművészeti Egyesület­től, illetve a közelmúltban megválasztott Nógrád megyei szervezettől is váriák. L. Elekes Éva Jeles napok augusztusban A naptárcsinálók eltévesztették Lőrincet Egyes néprajztudósok sze­rint kalendárium! tévedés, mások szerint a Kárpát-me­dence időjárásának sokfélesé­ge az oka annak, hogy au- gustusban több, nyarat bú­csúztató, őszkezdő napot je­gyeztek fel a népéletkutatók. Még napjainkban is or­szágszerte a legismertebb tré­fás szentencia Lőrinc rvapjá­Ä kocka el van vetve, most már nincs más teendő, mint a várakozás. De ez még ideg­tépőbb, mint a készülés, a hajrá Izgalmas, a vizsgák drukkja. És lassan-lassan van mit csereberélni az informá­cióbörzéken, a strandon, a tér padjain, a peresszók te­raszán: „X-et felvették a ta­nárképzőbe, Y-nak nem sike­rült az orvosi, — a ml osztá­lyunkból mindenkinek sike­rült a felvételi, aki matema­tikával ment; Z-t felvették az orvosira, pedig emlékszel, min­denki le akarta beszélni, azt mondták, túl nagy fába vág­ja a fejszéjét; igen, de bent is kell maradni; á, az menni fog neki, szorgalmas.. . ” Nemrégiben még az érettsé­gire készültek, majd a felvé­teli tárgyakat gyúrták — most átmenetileg a „senki földjén” vannak — a sikerrel felvételizők még nem főis­kolások, egyetemisták, de már nem tartoznak a középisko­láshoz sem. Nem lehet ez olyan nagyon rossz állapot. De kérdezzük meg erről az érintetteket! Ám ez nehezebb, mint gon­doltam. .. Reményt vesztetten még egy utolsót csöngetek Lenkó Csa- báéknál — sehol senki. Már indulnék lefelé, amikor meg­érkezik a háziasszony, a fiú édesanyja. Csaba táborozik... — Hazudnék, ha azt mon­danám, nem számítottunk a sikerre. Csaba nagyon szere­ti a matematikát — a BME gépészmérnöki karára, mate­matikus—mérnök szakra ver­ték föl. Sokszor még éjszak i is arra figyeltem, Csabának eszébe jutott valamilyen meg­Utak, választások Riport- a „senki földjéről f# oldás, nem hagyta másnapra. Szenvedélye a matematika. A vonzalom gyümölcsei: jó helyezés az OKTV-n, minisz­teri dicséret a kiemelkedő ta­nulmányi munkáért, 20 pon­tos felvételi. Ami üröm az örömben: csak egy év múlva kezdheti az egyetemet, augusz­tus végén a honvédség várja. Ugyanígy van Schreng Csa- báéknál is — az építőmér­nöknek felvett fiú szintén üdül, szintén katonasággal kezd ősszel. Az ő mamája így nyilatkozott: — Nem volt csöndes „jó­gyerek” típusú sosem a fiam. Beszélgettünk vele arról, hogy ez nem baj, legyen vélemé­nye, mondja is el — de ha tanulás, munka helyett is csak beszél, az üres hőbörgés. Le­gyen fedezete annak, amit mond! Belátta — azt hiszem, ennek köszönheti, hogy tisz­tességesen megállta a helyét. Három a magyar igazság — a harmadik műszaki egye­temre készülőt, Kozma Hildát végül sikerült otthon talál­nom. A törékeny szőke kis­lány szintén építőmérnök sze­retne lenni a szerkezetépítő szakra ment. Sok-sok randevú színhelyén, a salgótarjáni fő­téri padoknál találkozunk. — Elég későn döntöttem el véglegesen, hová jelentkezzek — ezért is a fizika kemény felkészülést igényelt. A .mate­matika könnyű volt a Bo­lyaiban a mi osztályunk sok jó matekost számlált. Hogyan kezdődik a készülődés? Egyé­nenként más és más. Ami kö­zös: a suliban elkezdik mon­dogatni, többet kihozhatnátok magatokból, tudatosabban ta­nuljatok. Kell a szerencse is a felvételinél — hónapok munkája kevés lehet, ha a kihúzott tételről hirtelen sem­mi különös pluszt nem tud az ember mondani. — Ezt mondják rossz for­maidőzítésnek, ugye? — kér­dezem a közben megérkező Telek Gyulától. Öt földrajz— testnevelés szakra vették fel a nyíregyházi tanárképző főis­kolára, neki tudni1 kell. — Nekem a földrajz írás­beli volt nehéz és a testne­velésnél a torna — túl ma­gas vagyok hozzá. .. Az atlé­tika és azon belül is a ma­gasugrás a területem, két méter az eddigi egyéni csú­csom. Amiért a nyíregyházi főiskolára pályáztam: a spor­tolási lehetőség jobb ott, mint Egerben. — Ez a katonág idején is meglesz... — Igen, ezzel biztosan köny- nyebben eltelik az egy esz­tendő, mint a többieknek. Be­vallom, nálam a sport van az első helyen. Most ’ a nemzet­közi ifjúsági atlétikai ver­senyre megyek, a napokban lesz országos ifibajnokság. Edzésben vagyok... A tari Bencze Sándor szep­tembertől már a Semmelweis Orvostudományi Egyetem padjaiban üí. Mi a titka, hogy első nekifutásra sikerült? — Másra nem is gondol­tam, csuk az orvosi pályá­ra, céltudatosan elsős korom óta készültem. Bár nem nyer­tem az OKTV-n, a dolgozat­készítés, a szakirodalom ta­nulmányozása sokat jelentett. Negyedikben aztán a második félévben a biológia és a fi­zika lett a fő-fő dolog. Nem voltam biológia tagozatos, ezért még komolyabban kel­lett vennem a tanulást — Do­hány Irén és Szabó Istvánnál tanárnők segítettek. Hajtó:) osztály volt a miénk alij akadt aki ne jelentkezett voy na továbbtanulásra. De azért stréberek nem voltunk — ló közösség alakult ki, amit si/,- nálök. Ha csak lehet, kerqs- sük egymást, édeklődünk a többiek sorsáról. Nekem hat­éves az egyetem, ezért csal) a Végzés után hívnak be a hon­védséghez. Nagyon várom az őszt. .. Sajnálom, hogy leendő . év­folyamtársával, Péter Zsuzsá­val nem sikerült találkozz om: őt a salgótarjáni egészsétügyi szakközépiskolából vették fel orvosira, ami szép siker, bi­zonyítja, nem zsákutca. És másokkal: egykori kollégis­tákkal és bejárókkal, gimna­zistákkal és szakközépiskolá­sokkal. Azok, akik nyilatkoz­tak, mindnyájan más utat vá­lasztottak. Egy dolog azonos: nem várták ölbe tett kézzel a sikert, dolgoztak érte. Meg­érdemelték, hogy- szerencséjük is legyen! G. Kiss Magdolna hoz, augusztus 10-hez kapcso­lódik, miszerint a névadó nem éppen szenteltvízzel teszi tönkre a dinnyét, amit tize­diké után már nem érdemes fogyasztani. Különösen a sárgadinnye romlik el Lő­rinc „vizének” hatására. Egy másik néphagyomány szerint, amelyik kígyó Lőrinc napján nem bújik el, az nem akar megmaradni. A szegediek pe­dig azt tartották, ha Lőrinc napján esik az eső és a ke­rékvágásban is megáll a víz,, akkor jó bortermés lesz ősz­szel. Olyan vélemény is akadt, hogy Lőrlnc-nap után már nem fejlődnek a fák. A név­adó Lőrincet legendája alap­ján a középkorban a szegé­nyek, a tűzoltók, a tűzzel dol­gozó pékek, cukrászok tisz­telték védőszentkérit és okai­mul hívták égést sebek, láz, zsába és szemfájás ellen. A néprajztudomány kimutatta, hogy az ősz fogalmával kap­csolatos Lőrinc-napl szoká­sok kalendárium! elcsúszások, ugyanis a naptárcsinálók té­vedtek, mivel szeptember 5- én is ünnepelnek egy másik Lőrincet. Ezzel a naptári csú­szással magyarázható az is, hogy Lőrinc napját tartják a szabadban fürdés utolsó dá­tumának. Persze, napjaink­ban az utazási irodák utó­szezonra invitáló reklámal a naptárkészítők tévedését éven­te korrigálják. A májusi Orbán mellett az augusztusi Donát is a szőlős­gazdák, szőlőskertek védszent- je volt régen. Különösen jég­eső, villámcsapás ellen kö­nyörögtek hozzá augusztus 7-én az érdekeltek. Történel­mi tény például, hogy 1724- ben Budán fényes ünnepsé­gek közt választották Doná- tot villámcsapás ellen a vá­ros védőszentjévé. Csepregen 1676-ból származó hegyk'öny- vi bejegyzéssel megtiltották, hogy Donát napján u szőlők­ben tartózkodjanak, dolgozza­nak az emberek. A mai nap­tár Donát nevenapját febru­árban ünnepli. Augusztus 15-e a régi ka­ién-Hü um ok szerint a bibliai ' Mária mennybemenetelének napja. Nagyboldogasszony nap­jának búcsújáró kultusza mel­lett — elég Máriabesnyő, Má- riagyüd, Máriapócs, Mária- nosztra nevét idézni — a gyógynövénygyűjtés, a virág­áldás szokása dívott ezen a napon. A szegedi tájon „nagy- boldogasszonyi fűnek” ne­vezték a többféle virágból, növényből szedett csokrot. Halottak koporsójába rakták, de jutott belőle új pár ágyá­ba, csecsemő bölcsőjébe, új ház alapjába. Főzetét hideg­lelés ellen itták. A Rába mentén a sokféle kerti és me­zei virágból szedett csokrot a sublót tetejére tették, víz- keresztkor a szirmok egy ré­szét parázsra vetették 8 a kellemes illatot árasztó szir­mokkal a ház helyiségeit is megfüstölték. Abaligeten aa ágyba, szalmazsákba tették ördögi rontás ellen a csok­rot. Augusztus 20-a megünnep­lésében régi és új keletű ha­gyományok fonódnak össze. 1949. óta ez a nap az alkot­mány ünnepe, valamint az új kenyér megünneplésének a napja, de megőriztük azt aa igen régi hagyományt is, hogy augusztus 20-án az államala­pító István királyra emlékez­zünk. Az alkotmány napja al­kalmából már szinte népszo­kássá váltak a dolgozó osz­tályok szövetségét jelentő au­gusztus 20-i munkás—paraszt találkozók. Bertalan napja — augusz­tus 24-e — ugyancsak ősz­kezdő nap. Többfelé ekkor kezdik szüretelni a szőlőt, s számos időjárási babona is kapcsolódik hozzá. Azt tart­ják például. Imgy e napon bújnak el téli szállásukra a kígvók. A karcagiak szerint, amilyen Bertalan napján az időjárás, olyan lesz az ősz. A Bertalan-napi zivatar — mond­ják — sok jeget hoz. A régi öregek körében a Bertalan­kor köpült vaj minden baj ellen jó orvosságnak számí­tott. Kiss György Mihály NÓGRÁD — 1982. augusztus 1., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom