Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-06 / 183. szám

Lambsdorff: Reagan belenyúl törvényeinkbe Brezsnyev üzenete Arafathoz Izraeli előrenyomulás Nyugat-Bejrútban déli irányban több részre sza- Szombaton az arab kültigy- kítsák szét Nyugat-Bejrútot. miniszterek már összejönnek Ezután akarják elfoglalni az Tuniszban, hogy előkészítsék egész várost — vélekedett a csúcsot. Arafat. Szaad Mortada, Egyiptom Jövő héten kedden vagy Tel Aviv-i nagykövete pénte- szerdán összeül a 22 országot ken visszatér állomáshelyére tömörítő Arab Liga csúcs- — közölte maga a diplomata, konferenciája a tunéziai Mo- miután tanácskozott Kamal nastirban — közölték külön- Hasszán Ali külügyminiszter- böző félhivatalos jelentések, rel. A Szovjetunió követeli a Biztonsági Tanács haladékta­lan összehívását és olyan intézkedések elfogadását, amelyek elősegítik a testület Libanon ügyében hózott korábbi ha­tározatainak végrehajtását. Erről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke tájékoztatta Jasszer Arafatot, a PFSZ vb-elnökét Mint Leonyid Brezsnyev a palesztin vezetőhöz intézett táviratában megállapítja, a Szovjetunió halaszthatatlannak tartja a tűzszünet létrejöttét és ENSZ-megfigyelők jelen­létét Bejrútban, valamint az izraeli agresszió végleges be­szüntetését. (MTI) Iráni figyelmeztetés Irakhoz Csütörtökön újabb tűzszü- net-iépett életbe Nyugat-Bej- rútban — közölte a washing­toni Fehér Ház. A helyszíni jelentések a harci cselekmé- nvek hevességének csökkené­séről adnak hírt, de más for­rások szerint az izraeli csa­patok harckocsik, ágyúnaszá­dok és a tüzérség támogatá­sával folytatták előrenyomu­lásukat Nyugat-Bejrútban, és megközelítették az ostromlott főváros kulcsfontosságú útke­reszteződéseit. Jasszer Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítás! Szervezet végrehajtó bizottságának elnö­ke a párizsi L’Humaniténak nyilatkozatában elmondta: az izraeliek célja az, hogy több fronton támadva, keleti és nyugati, valamint északi és Atomrobbantás Egy nappal a Hirosima el­leni amerikai atombomba-tá­madás 3.7. évfordulója előtt újabb nagy erejű föld alatti atomrobbantást hajtottak vég­re a nevadai sivatagban. A 640 méter mélyen felrob­bantott nukleáris töltet hét­szer nagyobb erejű volt, mint a Hirosimát elpusztító. Szak­értők szerint a robbanás kö­vetkeztében egy íelhőkarco- lónyi nagyságú barlang kelet­kezett a föld alatt. A robba­nás hullámai még a 125 kilo­méterre fekvő Las Vegasban is érezhetők voltak, s több száz méter magas porfelhő ke­letkezett a sivatagban. Az el­ső mérések szerint nem ke­rült radioaktív anyag az at­moszférába. (MTI) Irán Irak elleni támadása „komoly figyelmeztetés Irak és támogatói irányában” — jelentette ki szerdán Raíszand- zsani hodzsatoleszlám, az irá­ni parlament elnöke. „Ha ők — mondta Rafszandzsani a teheráni rádió által közvetí­tett interjújában — ezt a fi­gyelmeztetést nem veszik ko­molyan és nem térnek észhez, akkor végrehajtjuk tervünk további részét is”. Nem rész­letezte, hogy ez a terv tartal- mazza-e Szaddam Husszein iraki államfő megdöntését Az UPI jelentése szerint Irak bejelentette, hogy kárté­rítést kér Irántól a 23 hónap­ja tartó háború során okozott károkért. Egyelőre nem tudni, milyen összegről van szó. Is­meretes, hogy az Irak elleni háború beszüntetésére tá­masztott iráni feltételek között 150 milliárd dollár kártérítés megfizetése is szerepel. Az „Iraki iszlám forradal­mi mozgalom” nevű, Iránban működő fölalatti szervezet szóvivője figyelmeztette Ira- kot, hogy ne rendezzék meg Bagdadban az el nem kötele­zett országok szeptember ele­jére tervezett csúcskonferen­ciáját. Mint az írna iráni hír­ügynökség jelentette, a szer­vezet azzal fenyegetőzött, hogy az értekezlet megtartása ese­tén merényleteket fognak vég­rehajtani a tanácskozás részt­vevői ellen. (MTI) A szovjet—nyugat-európai gázvezetéket érintő amerikai kereskedelmi tilalmak ko­moly kárt okozhatnak a nyu­gati szövetségi rendszernek — így vélekedett szerdán a ka­nadai látogatáson tartózkodó Ottó Lambsdorff nyugatnémet gazdaságügyi miniszter. Hoz­zátette: Kanada ebben a kér­désben teljes mértékben tá­mogatja a nyugat-európai ál­láspontot. Erről korábban Mark McGuigan kanadai kül­ügyminiszter tájékoztatta a nyugatnémet vendéget. Lambsdorff szavai szerint a szövetségesek körében „nyugtalanság, idegesség és határozott aggodalom érezhe­tő” azért, mert az amerikai kormány megtiltotta az ame­rikai cégek nyugat-európai partnereinek is, hogy folytas­sák a műszaki és a pénzügyi együttműködést a Szovjetunió­val a gázcső építésében. A nyugatnémet miniszter nem vitatta, hogy az amerikai kor­mánynak joga van bármit megtiltani az amerikai vál­lalatoknak, de „Reagan elnök döntése már a mi törvénye-» inkbe is belenyúl”. A miniszter emlékeztetett arra is, hogy az amerikai dön­tés eltérést jelent a fejlett tő­késországok júniusi versail- les-i csúcsértekezletén elért megállapodástól. Akkor —, mint mondta — megegyeztek, hogy nem szakítják meg a ke­reskedelmi kapcsolatokat a szocialista országokkal, s ez „reményteli elhatározás” volt. Lambsdorff» figyelmeztetett, hogy az amerikai intézkedés az amerikai cégek üzleti hi­telét veszélyezteti Nyugat-Eu- rópában. A nyugatnémet kormány nem adott a francia és a brit kormányhoz hasonlóan ha­tározott utasítást érintett vál­lalatainak az amerikai szank­ciók figyelmen kívül hagyá­sára. Nevek az oszlopon Nyolcvanezer név áll az áldozatok emlékoszlopán, de még most sem teljes a lista. Amikor ma 37 éve megje­lent Hirosima felett az iszonyatos tűzgömb, s nyomában ki­fejlődött a semmi mással össze nem téveszthető, gomba alakú halálfelhő, „csupán" tízezreknek adatott meg a gyors, fájdalommentes halál lehetősége. Egy hivatalos ja­pán statisztika szerint a város lakosai közül 151 ezer em­ber vesztette életét az atombomba-robbanás és az azt kö­vető sugárfertőzés következtében. Az összes sugárfertő­zött száma azonban meghaladta a félmilliót, és akkor nem szóltunk az utódokról, s az utódok utódjainak nemzedéké­ről, amely génjeiben hordozza még mindig annak > az au­gusztus 6-i pillanatnak hatását... Vajon hány emberöltőnek kell elmúlnia, amíg az em­beri faj végleg letörli önmagáról e radioaktív stigmát? El­jön-e az idő, s mikor, amidőn a nukleáris halál lehetősé­ge végképp s visszavonhatatlanul a történelmi múlt kate­góriájává válik, amit kisiskolásoknak oktatnak majd, az emberiség felnőtté válását megelőző korszakról? A hirosi- mai emlékoszlopon ez a felirat áll: „Nyugodjatok békében, a végzetes tévedés nem fog megismétlődni!”. Mikor mond­hatjuk majd, hogy Hirosima és három nap múltán Naga- szaki — történelmi léptékkel mérve — valóban tévedés volt? Nem kegyeletsértő, s az igazságnak tartozunk vele, ha leírjuk: Hirosima és Nagaszaki tragédiája nem volt té­vedés. Truman akkori amerikai elnök az 1945. július 16-i első kísérleti atomrobbantás után alig három héttel úgy adott parancsot az új fegyver élő embereken való felpró­bálására, hogy tudta: a szovjetunió — szerződéses kötele­zettségének megfelelően — két nap múlva hadba lép a Japánok ellen. Európában május 9-e óta már béke honolt, s az ázsiai kapituláció is csak idő kérdése volt, amikor Washingtonban az erődemonstráció mellett döntöttek. A so­ha nem látott új fegyver bevetése nem is annyira Tokió-r nak. sokkal inkább Moszkvának szólt, mintegy kinyilvánít­ván az atommonopóliumra alapozott világuralmi törekvése­ket, előhírnökeként a hidegháború megindításának. Napjainkban, amikor Washingtonból már-már új hi­degháború szelét érezzük közeledni, ébren kell tartanunk magunkban a hirosimai tragédia tanulságait. Annál is in­kább, mert ami 1945. augusztus 6-án történt, csupán kis­ded játéknak lenne minősíthető egy modern nukleáris apo­kalipszis esetén. A felhalmozott nukleáris fegyverkészletek többszörösen elegendőek az egész emberi faj megsemmisí­tésére. A homo sapiens szerencsére mindinkább tanújelét adja, hogy saját jövőjét felelősen alakítani kívánó, gondol­kodó lény. A Nyugat-Európában és Amerikában meg-meg- újuló béketüntetések százmilliók akaratát testesítik meg. csakúgy, mint a hazánkon épp e napokban végigvonuló bé­kemenet. * Hogy soha többé ne kelljen emlékoszlopokat állítani a tűzgömb áldozatainak. Kürti Gábor Amerikai személyiségek tiltakozása A Békemenet r82 résztvevői úttörő" és KISZ-táborokban A Békemenet ’82. résztve­vőinek néhány csoportja csü­törtökön a Balaton, illetve a Velencei-tó partjára látoga­tott, úttörő- és KlSZ-táboro- kat keresett fel. \ Zánkára, a balatoni úttörő­városba galambpostát küldtek a vendégek, s mire megérkez­tek, már 3000 úttörő kezében volt a sokszorosított levél, amely így hangzik: „A béke szimbóluma, a galamb viszi békemenetünk hí­rét nektek. Stockholmból in­dultunk, és Észak-Európán át, a Szovjetunión keresztül ér­keztünk hozzátok. Küldeté­sünk és menetelésünk célja a népek legfőbb óhajának, a bé­kének hirdetése és követelése. Csatlakozzatok hozzánk! A békéért cselekedni kell!” A feldíszített úttörőváros­ban a hazai úttörők nevében Magyar Melinda, az ott nyaraló külföldi gyerekek képviseleté­ben a stockholmi Asa Linde köszöntötte a menet résztve­vőit. Ezután Nádházy Lajos, az úttörőváros vezetője szólt a Magyar Úttörők Szövetsége békemozgalmi munkájáról és bemutatta a vendégeknek az úttörővárost, a szabadtéri szo­borparkot és a nemzetközi rajzpályázat alkotásaiból ren­dezett kiállítást. Délután baráti ta átkoz ót rendeztek, amelyen a békeme­net résztvevőivel együtt ott voltak a Zánkán nemrégen megnyitott nemzetközi tábor tagjai, 35 ország gyermekszer­vezeteinek képviselői. A Békemenet ’82 -vei ha­zánkba érkezett külföldi béke­harcosok más csoportjai fel­keresték a KISZ balatongyörö- ki, balatonszemesi és velencei vezetőképző táborát. Balaton­györökön a táborozókkal együtt békegyűlést tartottak, Bala- tonszemesen, ahová elsősor­ban finn és osztrák fiatalok látogattak el, megismerked­tek a táborban folyó ifjúsági vezetőképzéssel és részt vet­tek több foglalkozáson is. A Velencére látogatók baráti beszélgetést folytattak az ott táborozó középiskolás KISZ- vezetőkkel, hajókiránduláson vettek részt, majd megtekin­tették Székesfehérvár neve­zetességeit. (MTI) Új szín tűnt fel a nyugatné­met politikai életben: új párt, amely Zöldnek nevezi magát és valami sajátosat képvisel, az eddigiektől eltérőt. Szinte diadalmenetben vonul be a helyi testületekbe. Négy tar­tományban már ott ül há­rom-tizenegy képviselőjük, s jelen vannak Nyugat-Berlin- ben. Senki nem kételkedik ab­ban. hogy ha így megy tovább, 1984-ben bekerülnek az orszá­gos törvényhozásban, a bonni Bundestagba, s ezzel megtö­rik a hagyományos pártok több évtizedes parlamenti egyeduralma. Megjelenik a hatalom központjában egy szokatlan, lényegében balolda­li Csoport. Három kérdésre igyekszünk most válaszolni: honnan jöt­tek?, mi az oka a sikereiknek?, mit akarnak? SZAVAK HELYETT Hosszú évek óta olvasha­tunk az újsághírek között a nyugati polgárjogi és kör­nyezetvédő mozgalomról. Til­takoznak az atomerőművek építése ellen, felemelik szavu­kat az erdők, a mezők, az ál­latvilág pusztulása miatt, a le­vegő szennyeződése, általában a rivilizáció káros mellékhatá- sp’val szemben. Arra figyel­meztetnek. hogy a tudomány és a technika eredményeinek Hamburgban a „mérleg nyelve” Kik azok a zöldek ? nyakló és kritika nélküli al­kalmazása ma életünket se- kélyesíti el és teszi hajszolttá, a jövőben magát az emberi létet fenyegetheti. Ez a moz­galom a zöldek egyik forrás­vidéke. Nyilván ezért válasz­tották nevükül is ezt a színt, mert az ^egészséges és meg­óvandó természetet jelképezi. S mivel valamennyi régebbi párt beszél ugyan környezet- védelemről, de — a zöldek szerint keveset — tesz érte, önálló politikai párttá szerve­ződtek. S ezzel áttérhetünk a második kérdésre. Ennek a sokféle embert és szándékot lazán összefogó cso­portnak újabban kettős neve van. Hamburgban így indultak a választásokon: a Zöldek és Aleternatívok Listája. A név második fele arra utal. hogy politizálnak is, valami újat akarnak hozni a közéletbe. A hagyományos pártok nem tud­nak választ adni fontos tár­sadalmi kérdésekre: megment- hető-é a béke? Hogyan szün­tessék meg a munkanélkülisé­get és a válságot? Kiteljesed­nek-e valóban a szabadságjo­gok? Hol vannak a málvre’m- tó, a polgári tehetetlenséget NÓGRÁD - 1982. augusztus 6., péntek megváltoztató reformok jelei? Az „alternatíva”, az a másik, a maitól eltérő változat, ame­lyet ők szeretnének megterem­teni, vagy kikényszeríteni. De hogyan? Ez a harmadik és legnehezebb kérdés. ÚJ PURITÁNOK Elvetik a veszélyesnek ki­kiáltott atomenergiát, a gaz­dasági termelésnövelés ember- és természetellenes hajszáját; ki akarják terjeszteni az em­beri jogokat (például azzal, hogy a lakás nélküli fiatalok­nak joguk legyen szanálásra ítélt házakat elfoglalni). A had­sereget — mondják — min­den további nélkül, teljesen le kell szerelni. Valami új puritanizmussal próbálkoznak. Négy évre vá­lasztott képviselőiket kétéven­ként váltani szándékoznak és a magas fizetés egy részét a pártnak kell adni. Sok derék és számos naiv követelés sze­retjei programúkon. Híveik kö­zött a legkülönbözőbb típusú emberek találhatók: a csak a természeti környezetet t féltő konzervatívoktól a szociálde­mokráciában csalódott balolda­liakon át a hajdani maoista töredékpártocskák tagjaiig. Ér­dekesen fogalmazott egyik ve­zetőjük: a parlamentben is az utcát kívánják képviselni. BALOLDALIAK Eddigi tapasztalatok szerint egyértelműen szembeállnak a kereszténydemokratákkal, bí­rálják a szociáldemokratákat, de ha egy tartományi parla­mentben elkerülhetetlen a dön­tés, inkább melléjük állnak. Hamburgban, ahol a legutóbbi választásokon a jobboldal ke­rült az első helyre és a szoci­áldemokraták kisebbségben maradtak, ez utóbbiak a zöl­dek támogatásával tudják folytatni a kormányzást. E kis párt lett a mérleg nyelve. Sikerül-e a zöldeknek meg­valósítani tervüket, s e né­hány képviselővel bekerülni minden tartományi és a köz ponti parlamentbe. — legkö­zelebb Hessenbe —, s ott is „az utca”, tehát a tömegek hang­ját képviselni? Nem illeszked­nek-e be előbb-utóbb az év­tizedes hatalomgyakorlás so­rán elbürokratizálódott régi pártok sorába? Meg tudják-e őrizni önmagukat és önálló pártkeretüket? Ezt a jövő mutatja meg. A politika realitásának ismere tében egyelőre csak annyi biz­tos. hogy ily sokféle óhajt, vá gyat, nézetet, célt, amennyit ma a „zöldek” képviselnek, „nehéz” lesz tartósan egy ka­lap alá vonni. Tatár Imre az atomfegyverkezés ellen Ha az amerikai és a szov­jet atomfegyverzet felhalmozá­sát nem sikerül megállítani, a fegyverkezési verseny még gyorsabb ütemre kapcsol — hangzik az a levél, amelyet az atomfegyverkezés befagyasz­tását és a hadászati fegyver­zet korlátozásáról szóló szov­jet—amerikai szerződés rati­fikálását szorgalmazó kong­resszusi határozattervezet ki­dolgozójához, Clement Zabloc- kihoz intézett a korábbi ame­rikai kormányzatok több ma­gas beosztású tagja, köztük George Ball, Awerell Harri- mann és William Fulbright. A levél szerzői elítélik Rea­gan elnök arra irányuló kí­sérleteit, hogy a kongresz- szussal elfogadtasson egy ha­tározati javaslatot, amely az- utánra halasztaná az atom­fegyverek számának befa­gyasztását, miután megkötöt­ték az egyezményt csökkenté­sükről. A Reagan-kormány lénye­gében az atomfegyverek szá­mának növelését javasolja arra az idő'c, amíg számuk csökkentéséről folynak a tár­gyalások Genf ben. A levél rá­mutat, hogy a Kormány 17 ezer egységre kívánja kiegészíteni új fegyvereit, ez pedig az atomfegyverkezési verseny új fordulóját jelenti. Az atomfegyverek befa­gyasztását szorgalmazó hatá­rozat mellett állt ki Thomas O’Neill, a képviselőház elnö­ke, Edward Markey, Jona­than Bingham, Berkley Be­dell, Ted Weiss és még sok más törvényhozó. * Paul Warnke, az Egyesült Államok fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának volt igazgatója elítélte a washing­toni kormánynak azt az elha­tározását, hogy továbbra is akadályozza a tárgyalásokat a Szovjetunióval és Nagy- Britanniával az atomfegyver­kísérletek beszüntetését ki­mondó átfogó megállapodásról. Az atomfegyver-kísérletek ál­talános és teljes betiltása „erő­sen korlátozná új nukleáris fegyverek kifejlesztését és elősegítené a nukleáris fegy­verkezési hajsza megfékezé­sét” — mondta Warnke. Kína—Japán Tankönyv viszály A Kínai Népköztársaság kormánya visszautasította a hivatalos Tokiónak azt az ál­lítását, miszerint a kát ország között diplomáciai viszállyá fajult a tankönyvincidens nem érinti a japán—kínai viszony normalizálásáról intézkedő 1972-es közös nyilatkozat szel­lemét. Peking állásfoglalásá­ról Vu Hszüe-csian külügy­miniszter-helyettes csütörtö­kön tájékoztatta Katori Jaszue pekingi japán nagykövetet. A Kína ellen indított egy­kori japán agressziók tényét­nek tankönyvi meghamisítá­sáról szólva a kínai külügy­miniszter-helyettes elfogad­hatatlannak minősítette a tan­könyvi váloztatásokra adott japán magyarázatokat, neve­zetesen azt, hogy a módosítá­sokért a végső felelősség a ki­adókat és magukat a szerző­ket terheli. A japán sajtó megállapította, hogy a szöve­gek átírására az oktatási mi­nisztérium, vagyis a kormány kényszerítette a kiadókat. A tokiói parlament vitájában szerdán Ogava Heidzsi közok­tatási miniszter — hirtelen pálfordulással — szintén elis­merte: a felelősség nem há­rítható a kiadókra és a tan- könyvírókra. Ennek ellenére változatlanul kizárta az ere­deti szövegek visszaállítását. Mint a japán főváros poli­tikai köreiben emlékeztetnek, az újabb pekingi megkeresés azt jelenti, hogy Kína egyre magasabb diplomáciai szintre tereli az ügyet. Szuzukl Zenko kormányfő ezenközben sorozatos megbe­széléseket folytat kabinetié­nek tagjaival, a liberális de­mokrata párt más tisztségvi­selőivel, valamint a külügy- és az oktatási minisztérium illetékeseivel a japán—kínai nézeteltérések mielőbbi ren­dezésének lehetőségéről. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom