Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

Munlcáscrrcok Egy nehéz élet történései C sak a szeme fehérje vi­lágít ki Gabora Fe­renc arcából, mert az ábrázata olyan, mintha feke­te harisnyát húzott volna rá. Pedig, dehogy! Vastag libegős­sel száll itt az öntvénytisztltó műhelyben a por, s perc sem telik bele, hogy, mintha sze­net bányászott volna nyolc órán keresztül, a felismerhe- tetienségig össze ne piszko­lódna. — Látja — nevet —, olya­nok vagyunk, mint az ördö­gök. Én meg duplán, hiszen a bőröm szine amúgy is sö­tét. Cigány vagyok, na, ne kerülgessük ennek kimondá­sát, mint macska a forró ká­sát. Ügyhogy én aztán köny- nyen el tudnék tűnni az éj­szakában. Arrébb tol egy vaskos önt­vényt, s int: kívül tágasabb. Persze, jön velem, s jólesően nagyot szippant a kinti, tisz­ta levegőből. — De jó is, istenem! — só­hajt és száját, szeme környé­két gondosan beletörli zseb­kendőjébe, Fújtat még egy ke­veset, hatalmas mellkasa las­san hullámzik és kér: kérdez­zem. — Mindig itt dolgozott, a tarjáni tűzhelygyárban? — Három hónapot leszá­mítva, mindig. Negyvenkilenc­ben léptem be ide, a sajtóié­ba segédmunkásnak és le is húztam tíz hosszú évet. Kín­lódtam, dolgoztam keményen, de úgy vettem észre,, kevés az a pénz, amit keresek. Négy gyerek volt még otthon akko­riban, foghoz kellett verni minden forintot. Elmentem hát az acélgyárba, a kovácso­lóüzembe ekevasat csinálni, mert azzal biztattak: több lesz a fizetés. Aztán úgy jártam, hogy a munka sem lett ke­vesebb és a borítékban is ugyanannyi volt a százas. Ver­tem is a fejem a falba, hogy én, marha, mi a fenének en­gedtem a csábításnak. Meg fúrdalt a lelkiismeret is, hogy olyan helyet hagytam ott, ahol megbecsülnek, amit megszok­tam. Egyszer hajnalban aztán mondtam a feleségemnek: no, asszony, én visszamegyek. Né­hány nap múlva már itt dol­goztam az öntödében. Vasat hordtam tíz évig, s ma is ott lennék még, ha közben nem operálták volna meg a gyom­rom. Akkor kerültem ide, a tisztítóműhelybe. — És azóta nem volt sehol másutt? — De, egyszer, négy napig. Tudja, a feleségem is itt dol­gozik a gyárban, s hogy va­lamelyikünk mindig otthon legyen a gyerekkel, kértem, helyezzenek másik szakba. Ezt itt nem tudták megoldani, így kerültem át a zománcozóba. Bírtam is ott három napig, de egyszer este, vacsoraidő­ben, mikor kiálltam a műhely fala mellé és odaláttam az önt­vénytisztítóba, nem szégyel­lem, sírva fakadtam. Annyira hiányoztak az ottani, megszo­kott, jó munkatársak. Mentem is másnap a művezetőhöz, helyezzen vissza. Az ottlévők- kel együtt nagyot nevettek, nem ettem-e bolondgombát? Itthagyni ezt az egészséges, jó helyet azért a mocskos­koszosért. .. De nekem nem volt több maradásom. G abora Ferenc éppen öt­venéves, s ha azt a néhány másutt töltött három hónapot nem vesszük figyelembe, ez élete eddigi el­ső munkahelye. — Mondja! Magában nem él a vándorlás utáni vágy? — Tudom mire gondol... Hogy a többi cigány, tisztelet a kivételnek, úgy van, hogy éppen csak megmelegszik az egyik munkahelyen, s máris veszi a kalapját. Nos, a mi családunkra ez nem jellemző. Igaz, az egyik vejem az tény­leg vándormadár. Ö inkább eljár az Alföldre ilyen-olyan munkákra, semmint hogy megállapodna valahol. Dol­gozott egyébként itt a tűz­helygyárban is, de az itteni dolog nem fűlött a fogához. Pedig mondogatom mostaná­ban is neki, hogy hagyjon fel ezzel a tengéslengéssel, mert mellettem többet megkeresne helyben. De, nem őbenne, ben­ne van a cigányvér, tömé­nyen. — És a család többi tagja? — Hát, a feleségem hosszú évek óta dolgozik már a saj­tóiéban, a másik vejem velem együtt öntvényfaragő, a lá­nyom a szereidében van. Az egyik fiam is itt volt sokáig, de, hogy megnősült, elszegő­dött a bányához. A kicsi meg még iskolás, hetedikes, de ő is ide szándékozik jönni. — Nem akar továbbtanul­ni? — Hát... mit mondjak, nemigen jeleskedik egyik tan­tárgyból sem. Néhány évvel ezelőtt elkezdett muzsikát ta­nulni, de aztán abbahagyta, hogy ő nem lesz cigányzenész. Nem is kényszerítem. Csinál­ja, amihez kedve van. De egy biztos: jó munkásembert fa­ragok belőle. Lehet itt is tisz­tességesen keresni, ha szívvel dolgozik az ember. — Maga mennyit visz ha­za havonta? — Hat, hat és fél ezer kö­rül, de volt már úgy, hogy több is került a borítékba. Igazán, egyetlen szóval sem panaszkodhatok. — Amikor először kerestem, mondták, a szakszervezetnél tárgyal valamilyen fontos ügyben... — Igen, ott voltam. Tudja, sok esztendeje vagyok már bizalmi, aztán néha vannak olyan ügyes-bajos dolgok, amelyeket meg kell beszélni. Mert a húsz emberem közül majdnem minden hé^n akad valamelyiknek elintéznivaló, kérelem. — Mind cigány? — Á, dehogy! A fele sem. — S bíznak magában? N ézze! Itt, miközöt- tünk még soha nem volt összekülönbözés ebből. Soha egyetlen félszóval sem bántottak, sér­tettek meg. Nálunk mindenkit a munkája, a viselkedése alapján ítélnek meg. Én meg a harminchárom itt .töltött évem után csak jó példával tudok szolgálni. És nagyon jól érzem magam ezek között az emberek között. Csak tudja, nem sok időm van már hátra. Hogy mi korkedvezményt is kapunk, még négy év a hát­ralevő munkásélet, és aztán búcsú... Maga elé néz, s letörli a bajuszán összegyűlt izzadság- cseppeket. Karácsony György Bekötik az ivóvizet Miután tavaly átadták Kál­ién a község vízellátását szol­gáló törpe vízmüvet, idén fo­lyamatosan haladnak a falu­ban a vízbekötéssel. A terv szerint ez évben 210 lakást kapcsolnak rá a vízvezeték há­lózatra. Eddig már 180 csa­ládhoz eljutott a vezetékes ivóvíz. A Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat üte­mesen halad a munkával, jö­vőre már csak kevés családi házban kell a vízbekötést el­végezni. Tökésexporttal kezdtek Nyereséges gazdálkodás Jól sikerült a salgótarjáni ÁFÉSZ első hat hónapja. Ter­vezett 246 millió forintos ár­bevételét 250 millió forintra teljesítette a szövetkezet, ami a tavalyi év első feléhez ké­pest is bő 12 százalékkal több. Hozzájárult ehhez a két szövetkezeti . járműalkatrész­bolt élénk forgalma, valamint az első három hónapban a salgótarjáni élelmiszerboltbán megugró kereslet. Túlteljesí­tette a szövetkezet nyereség- tervét is, az előirányzott 8,5 millió forint helyett 9,2 mil­lió forintban mérhető ered­ményessége. Elsősorban a ta­karékos költséggazdálkodás és az új Ropi-üzem bevétele segítette hozzá a szövetkezetei a nyereségességhez. Megkezdték gyakorlati mun­kájukat a Váci Kö­töttárugyár kazári, gyáregysé­gében a most végzett har­madéves szakmunkástanulók. Eddig csak a tanműhelyben sajátították el a gyakorlati fogásokat, ezen túl szalagon dolgoznak. Méghozzá nem is akármit, tőkésexporttal kezd­ték munkájukat. A 18 fiatal szakmunkás nincs magára ha­gyatva, mindegyikre tapasz­talt felnőtt munkás felügyel, őket egyébként is érdekeltté tették abban, hogy a kezdők A salgótarjáni síküveggyár feldolgozó gyáregység gyártás- előkészítő osztályán mikrooptimalizáló gép segítségévei ha­tározzák meg a húzott síküvegtáblákból vágott üveg méretét, fgy gazdaságosabb az alapüveg felhasználása, csökkenthető a veszteség. Képünkön Gubányi Gáborné programozó, az optimalizáló segítségével kapcsolási programot állít össze zökkenőmentesen beilleszked­jenek az üzemi életbe. A ka­zári gyáregységnek a most „kiröppent” tanulók utánpót­lásával sincs gondja: 16 má­sodéves és ősztől várhatóan 24 elsőéves szakmunkástanulót foglalkoztatnak. Szívesen vállalkoznak a mezőgazdasági üzemek ez év­ben a másod- és tarlóvetések­re, máris elérték az eredeti­leg tervezett, mintegy 100 ezer hektárt, s előreláthatóan to­vábbi, legalább 20 ezer hek­tárnyi szántóföldet hasznosíta­nak másodszorra is. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumban el­mondták, hogy évről évre ör­vendetesen növekszik a má­sodvetés területe. A megnehe­zült gazdálkodási körülmények között mind több üzem igyek­szik ily módon a földterüle­tét jobban kihasználni, s ez­zel jövedelmét növelni. Több helyen — elsősorban Pest és Csongrád megyében — az ál­lami gazdaságok, téeszek gyakran már eleve beépítik Együtt az alqpszervezefelcltel Készítsük fel a párttagságot a változásra Vita a pártmunka módszereiről pártikongresszus határozata fontos • feladatként jelölte meg az élelmi­szer-termelés fejlesztését. A határozat követ­kezetes megvalósítása nem kis feladatot ad a mezőgazdasági üzemekben dolgozó alap­szervezeteknek. A tennivalók sokrétűen je­lentkeznek, s ezek a pártszervezetektől is több kezdeményezést kívánnak, a munka, a gazdálkodás rendszeresebb, folyamatosabb el­lenőrzését. Mi az őrhalmi termelőszövetkezet ben dolgozó kommunisták is arra törekszünk, hogy megteremtsük az eredményesebb mun­ka, a hatékonyabb gazdálkodás feltételeit. Szövetkezetünkhöz nyolc település tartozik. Mindez növeli a pártszervezet felelősségét, a politikai munka szervezésében, irányításá­ban, a párttagság cselekvési egységének erő­sítésében. Az a tapasztalatunk, hogy a párttagság szemléletében bizonyos változásra van szük­ség. A pártmunka eredményességét ugyan­is nem a rendezvények, nem az ott meg­jelenők számával mérjük, hanem azzal, hogy a közös gazdaságban hogyan valósítjuk meg a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseit. Az operatív gazdasági munka helyett a gazda­ságpolitikai folyamatokat kell vizsgálnunk a munka politikai feltételeit javítanunk. Ter­mészetesen nem könnyű feladat pontosan el­különíteni a párt-, illetve a gazdasági vezetők tennivalóit. Korábban ugyanis azt szokta meg a párttagság, hogy a tennivalókat pontosan meghatározták számára a cselekvési prog­ramban. Azt hiszem, ez az út ma már egy­re kevésbé járható. A pártszervezet akkor dolgozik eredményesen, ha önmaga határoz­za meg feladatait, s a kommunisták világo­san látják tennivalóikat, jól értik, hogy mi­kor, mire mozgósítsák a pártonkívülieket. Minderre a változásra fel kell készítenünk a párttagságot. Ennek jól bevált formája nálunk a pártcsoport-értekezlet. Pártszerve­zetünk vezetősége ezért fontosnak tartotta a pártcsoportok átszervezését. A termelőszö­vetkezet szervezeti felépítésének megfelelő­en, hat pártcsoportot alakítottunk ki. Arra törekedtünk, hogy egy-egy pártcsoport tagjai közös, vagy összefüggő munkahelyéin dolgoz­zanak, azonos településen éljenek. Mindez­zel azt szerettük volna elérni, hogy e kö­zösségek gyorsan, rugalmasabban alkalmaz­kodjanak a napi tennivalókhoz, a legszéle­sebb demokratizmus talaján dolgozzanak, a párttagok őszintén mondják el véleményü­ket, s döntéseik megvalósításáért egységesen lépjenek fel. Eddigi tapasztalataink kedvezőek. Erősö­dött a kapcsolat a párttagokkal, a pártonkí- vüliekkel. Gyorsabbá vált és kölcsönös lett az információcsere, erősödött a politikai ne­velő tevékenység. A pártcsoportban azokat a kérdéseket vitatják meg, amelyek valóban foglalkoztatják a párttagságot, a szövetkeze­ti tagokat. A személyre szóló megbízásokat egyszerűbben értékelhetik, ellenőrizhetik, hi­szen mindenki látja, tudja, mit tesz, ho­gyan dolgozik a másik. Mindez igen nagy segítséget nyújt a pártvezetőségnek, a szövet­kezet helyzetének reális elemzéséhez, gond­jaink feltárásához, s ahhoz, hogy a taggyűlé­sen valóban érdemi vita alakuljon ki, meg­alapozott legyen a döntés, ami születik. Természetesen, mint minden szervezésnek, ennek is lehetnek buktatói. A mi gyakorla­tunkban is van példa arra, hogy egy-egy vi­haros pártcsoportülés után alig volt észre­vétel, megjegyzés a taggyűlésen. De az is megtörtént, hogy a pártcsoport — története­sen az állattenyésztők — csak a maguk, sa­játos dolgaival foglalkoztak. Nem volt kellő információjuk a szövetkezet céljairól, nehe­zen igazodtak el az alapszervezetek előtt ál­ló feladatok sokaságában, nem tudtak ér­demben véleményt mondani más ágazatok tevékenységéről, nem ismerték fel a részfel­adatok közötti összefüggéseket. S. ha ezekről csak a taggyűlésen hallanak először a párt­tagok, bizony előfordul, hogy indulatoktól terhesek, valósággal szikráznak a vélemé­nyek. Mindenki a másikban keresi a hihát. vagy a járási pártbizottságot teszi felelőssé azért is, amit az alapszervezeten kellene szá­mon kérnie. Alapszervezetünk vezetősége mindezekből levonta a tanulságokat. Arra törekszünk, hogy taggyűléseinken tájékoztassuk a párt­tagságot^ az alapszervezet, a szövetkezet éle­téről. Jó módszernek tartjuk, hogy egy-egy lényeges kérdés eldöntése előtt több lehetsé­ges változatot is felvázolunk a taggyűlésen. Mindebből azt érzi a párttagság, hogy szá­mítunk a véleményükre, a döntést közösen kell hoznunk, közös lesz a felelősségünk is a végzett munkáért, csak példaként említem, hogy, amikor az állattenyésztés fejlesztéséről döntöttünk, négy lehetséges változatot vit­tünk a taggyűlés elé. Igen kellemes meglepe­tés ért bennünket. A párttagok nem csak bí­rálták a kevésbé sikerült változatokat, ha­nem sok. értékes javaslatot tettek, hogyan lehet a legjobban, leggyorsabban végrehaj­tani a fejlesztést. Az elmúlt időszak, az ed­dig végzett munka az alapszervezet .1. a párttagságot igazolta. Ugyancsak kedvezően hatott már eddig is a pártrendezvények aktivitására, a körülte­kintő előkészítő munka, az időpontok egyez­tetése, a napirend helyes megválasztása, az igényes előterjesztés, a gondolatgazdag be­számoló. Az a tapasztalatunk, hogy különö­sen a gazdasági jellegű napirendeknél áll fenn annak a veszélye, hogy a párttagok el­térnek a témától. A korábbi években a zár­számadást és az éves tervet tárgyaló párttag­gyűlések szinte kivétel nélkül ilyenek voltak. A főkönyvelő ötven percen át számok töme­gével bombázta a párttagságot. Könnyen ki lehet találni, mi következett ezután. A kö­zösséget érintő vélemények, javaslatok mel­lett személyes kérdésekkel, sérelmekkel, munkaüggyel, bérezéssel foglalkozott a párt­tagság. Az elmúlt évben alapszervezetünk vezetősége úgy döntött, hogy a zárszámadást és a tervet tárgyaló taggyűlésen is az alap­szervezet titkára ad előterjesztést, és ügyel­tünk arra is, hogy a politikai tennivalókat ne keverjük össze a gazdasági vezetők mun­kájával. A párttagság aktivitását ma már nem sza­bad csupán abban mérni, hogy megjelen­nek-e a taggyűlésen, vagy nem, hányszor mondanak véleményt az összejöveteleken. A kommunisták kezdeményezőkészségére, be­csületes munkájára mindenütt szükség van. Ezért is tartjuk lényeges kérdésnek, hogy va­lamennyi párttag neki megfelelő, konkrét pártmegbízatást kapjon. Alapszervezetünk­nél szakítottunk azzal a hagyománnyal is, hogy évente egy alkalommal — rendszerint az esztendő végén — értékeljük ki, hogyan tett eleget megbízatásának. Az elmúlt évben és most áprilisban is megvitattuk a taggyű­lésen a pártmegbízatások helyzetét, név sze­rint pontosítottuk azokat és, ahol szükséges volt, újabbakat adtunk. Ügy látjuk ugyanis, hogy a kommunisták magatartásának, mun­kájának megítélése a taggyűlés feladata. s erre nem csak az esztendő végén, hanem folyamatosan időt kell szakítani. A módszer másik nagy előnyét abban látjuk, hogy nem tartottunk meg egyetlen formális megbíza­tást sem. A taggyűlésen csaknem 130 állan­dó pártmegbízatást rögzítettünk névreszóló- an, s ennek majd fele közvetlenül termelési tevékenységhez kapcsolódik. Természetesen arra is figyeltünk, hogy az időszakos meg­bízatások megfelelő rangot kapjanak a párt­tagok körében. Elsősorban a párttagok ne­velésében kértünk segítséget az idősebb, ta­pasztaltabb párttagoktól. IJphn7 éveket hagyott maga mögött a termelőszövetkezet, s így a párt­tagság is. Ügy gondolom azonban, hogy a következő esztendők sem lesznek egyszerűb­bek. A körülmények megváltoztak, mun­kánk feltételei nehezebbek, mint korábban. Azonban az is igaz, hogy az őrhalmi terme­lőszövetkezet kommunistái képesek cselek­vőén részt venni a nagyobb, igényesebb fel­adatok megoldásában, ha őszintén, nyíltan tájékoztatják őket a gondokról. És ez nem kerül pénzbe, csupán bátorság kérdése. Pifka Vince alapszervezeti titkár Növekszik a Másodvetések területe éves tervükbe a kétszeres földhasznosítást, s ennek meg­felelően alakítják ki vetésszer­kezetüket. Tavasszal például kukorica helyett hidegtürő borsót vetnek, s a betakarítás után júniusban már szuper korai érésű kukorica kerülhet a helyére. Jelenleg derékma­gasságú ez a másodvetésből származó takarmánynakvaló, a meleg, fülledt, csapadékos idő kedvez fejlődésének. Éppen a kedvező időjárás eredményeként szépen növek­szik a gabona után vetett ku­korica is. Csongrád, Békés és Baranya megyében a kalászos után vetett kukorica néhol már bokáig ér. Fokozza a másod vetésre a vállalkozókedvet a vetőmag­vak széles választéka is. A több mint húszféle szuper rö­vid tenyészidejű hibridkukori­ca mellett gazdag a választék leveles zöldtakarmányból. Nógrád, Baranya és Pest me­gyében — ahol különösen sok a szarvasmarha és a juh — most készülnek elő a búza után vethető hibrid, takar­mányrepce és takarmányká­poszta földbe juttatására. E növények új fajtái igen dús lévelet növesztenek, s nem ritka a hektáronkénti 100 má­zsa zöldtermés. Az augusztus­ban elvetett gyorsan növekvő takarmánynövény szeptember végén már legeltethető a ké­rődzőkkel. Ráadásul a hagyo­mányos ősgyeplegelőkkel szem­ben október helyett az első hó lehullásáig ellátja az állato­kat, három-négy héttel is megnyújtható a legeltetési szezon. NÓGRÁD — 1982. augusztus 1., vasárnap 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom