Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

Csohány Kálmán rajza

Aforizmák

Korszerűbb felfogású nemzedékért

Beszélgetés dr. Horváth Istvánnal

a megyei művelődésügyi osztály vezetőjével az új tanév feladatairól

Holnapután Nógrád megye iskoláiban is megszólalnak az új tanév kezdetét jelző csengők, augusztus 30-án lesz az első tanítási nap. Megyénk általános iskoláiban mintegy 29 ezren, a középfokú oktatási intézményekben több mint hétezren kezdik meg az új tanévet, az óvodákba több mint tízezren indulnak el ezen az augusztusi napon. Az új tanévben 3 100 pedagógus végzi megyénkben a nevelő-oktató tevékenységet. Mintegy másfél százzal nőtt Nógrádban a képesített nevelők száma, közülük százan pályakezdők, 19 megyei ösztöndíjas.

A tanév-elSkészftés érzéAz 1982/83-as oktatási év szakmai előkészítése, természetesen, már jóval korábban, a múlt tanév befejezésével megkezdődött, a művelődésirányítók és az igazgatók megkapták a szakmai útmutatókat, amelyek alapján az új tanévben végezniük kell munkájukat.

Dr. Horváth Istvánnal, a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának vezetőjével a felkészülésről, az új tanév néhány legfontosabb jellemzőjéről, illetve a feladatokról beszélgetünk, a teljesség igénye nélkül. .

Nem különös, hogy azok a népek, amelyeket egymás ellen mozgósítani akarnak, még csak nem is gyűlölik egymást?

(Christa Wolf)

XXX

A kormánynak mindjárt az elején kellene a hibáit elkövetnie. akkor maradna ideje a megbánásra.

(Georges Clemencau) xxx

A régi rómaiaknál és görögöknél azt tartom a legcsodálatosabbnak, hogy televízió nélkül is boldogultak.

(Chárlo Phighi, középiskolai tanuló)

A mocsarat csak akkor lehet ábrázolni, ha az embernek legalább a feje kilátszik belőle.

(Brendan Behan) xxx

A beszédesség a szótlanság egyik formája is lehet, xxx

A háború utáni időből háború előtti idő lett.

xxx

X-nek különleges tehetsége volt ahhoz, hogy intelligens embereket lehúzzon önmagához: így kimagaslónak érezte magát.

kelhető társadalmi figyelem mellett folyt — mondja dr. Horváth István. — Ez azt jelenti, hogy egyrészt a fenntartó, irányító tanácsok igen nagy figyelmet fordítottak az iskolák felújítására, korszerűsítésére, szépítésére. Másrészt, rendkívül jelentős az a társadalmi munka, amelyet a különböző szervezetek, vállalatok és a szülők végeztek egy- egy oktatási intézmény korszerűsítésénél. Csak kiragadott példaként említem a ce- red5, vagy a balassagyarmati Ifjúság úti Általános Iskolánál végzett munkát. Egyébként, a felújítások döntő többsége úgy fejeződik be, hogy a tanév elkezdését nem akadályozzák a még hátralévő külső munkálatok. Itt azonban, főként a jövőre nézve, szeretném megjegyezni: tekintettel a tanév meghosszabodására — s ami ebből következik, rö- videbb lesz a nyári szünet — a jövőben mindenkinek nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a felújítások még szervezettebben folyjanak majd. Tanintézmények esetében a felújítást végzők késése, a határidők csúszása különleges feszültségeket okozhat. .

— A demográfiai hullám Nógrádban némileg kisebb mértékben okoz feszültséget, mint másutt az országban. Mégis, milyen gondok jelentkeznek?

— Ezek a feszültségek valóban kisebbek, a viszonylag kedvezőbb helyzet főként a korábbi tudatos erőfeszítések eredményeként alakult ki. Ugyanakkor azonban a városokban és a nagyobb települte

léseken bizonyos gondokkal számolnunk kell. Így például Salgótarjánban a Beszterce- telepi, illetve a zagyvapálfal- vai Budapesti úti Általános Iskola zsúfoltságát csak különleges intézkedésekkel lehet enyhíteni. Balassagyarmaton a szakmunkástanulók kollégiuma átadásának késése miatt egy sor további feszültséggel kell számolnunk.

— Kérem szóljon röviden az új tanév néhány fontosabb sajátosságáról.

— Ebben a tanévben az iskolák tevékenysége az ötnapos munkahét keretében zajlik. Az elmúlt időszakban megyénk három óvodája, hét általános és négy középfokú ^kólája vett részt ebben a kísérletben, tapasztalatok szerzésének céljából. E tapasztalatokat összegyűjtöttük, felhasználhatóak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az ötnapos tanítási hét általánossá válása nehéz feladatokat jelent az iskoláknak, hiszen a korábbi munkaritmust alapjaiban érinti ez a változás. Másként kell szervezni a tanórák elosztásának és lebonyolításának rendjét. Azokat a jogos igényeket is ki kell elégíteniük az iskoláknak, amelyek a szabad idő megnövekedéséből felvál- lalhatóan reájuk hárulnak, s a korábbiaktól eltérően kell szabályozni a pedagógusok önképzési és továbbképzési gyakorlatát. Azt kérjük az igazgatóktól, hogy új minőségű együttműködést valósítsanak meg a pedagógusaikkal, a szülőkkel és a különböző társadalmi szervezetekkel annak érdekében, hogy nyugodt légkörben és magasabb színvonalon folyhassék a munka.

Erre annál is inkább szükség lesz, mert a tantervi követelmények megvalósítása érdekében meghosszabodik a szorgalmi idő, azaz a tanév, csökken a szorgalmi időt érintő szünetek száma és a tanítás nélküli, közhasznú munkára fordítható napok száma is. Ügy kell megszervezni az iskolában a nevelési értekezleteket, hogy azok nem érinthetik a tanítási napok számának alakulását. Mindezekkel együtt intenzívebbé kell vállni a tanítási órákon folyó munkának. Nagyon fontos feladatunk, hogy továbbra is megteremtsük a tanórák védelmét és há- tékonyságuk növelését. Arra is ügyelni kell, hogy a pedagógusok és a tanulók terhei ne nőjenek, sőt csökkenjenek, ésszerűbb munkamegosztás kezdeményezésével lehet ezt elérni, s azzal a gyakorlattal, ami a pedagógusok legfontosabb közéleti tevékenységét az iskolában végzett munkában jelöli meg. A szabad idő ésszerű felhasználására vonatkozó lehetőségeink és gyakorlatunk még a kezdeti szakaszban van. Ügy látszik, hogy e téren a különböző művelődési intézmények között még nem alakult ki megfelelő együttműködés, gyakori az egymásra mutogatás. Fokozatosan el kell érni azt, hogy az iskola, a közművelődési intézmény és a család e vonatkozásban is együtt végezze munkáját.

— Melyek az új tanév leglényegesebb szakmai tennivalói?

— A legfontosabb az, hogy továbbra is az új nevelési-oktatási dokumentumok fokozatos és folyamatos bevezetésére, illetve alkalmazására kell

figyelmünket fordítani. Továbbra is szem előtt kell tartani, hogy a tanulók történelemszemlélete az új történelemtankönyvekben leírtak szellemében fejlődött. Az új matematikaoktatással kapcsolatban szintén további tennivalóink vannak. Nagyon fontos feladatunk az, hogy az idegen nyelvek oktatásával kapcsolatos igényeknek a jövőben szintén hatékonyabban feleljünk meg. Ez szintén a társadalmi érdeklődés középpontjában van. Idén például már az általános iskolák negyedik osztályában megkezdődik az orosz nyelv oktatása. Ehhez a személyi és a szakmai feltételek rendelkezésre állnak. A magyar nyelv használata. a szóbeli és írásbeli kifejezőkészség fejlesztése mind az általános, mind pedig a középiskolákban továbbra is feladatunk, hiszen azok, akik a fiatalok beszédkultúráját figyelik, érzékelhetik a hiányosságokat. A megyei tanács végrehajtó bizottsága igen széles körű feladattal bízta meg a művelődésirányítókat, az iskolákat, a testnevelő tanárokat a tanulók fizikai erőnlétének javításában. Különösen nagy itt a tennivalónk a rossz idő beálltával, amikor a természetes mozgásigény kielégítése is igen nehéz sok intézményünkben. Ezért itt egyrészt szükség van a szakmai munka elmélyítésére, másrészt a további társadalmi összefogásra is.

— Továbbra is célunk az, hogy közelebb jussunk a nevelő iskola eszményének megvalósításához. Mindenekelőtt azokra a tennivalókra kell figyelnünk, amelyek az ismeret elsajátíttatásával szoros egységben megvalósíthatók. Tehát minden tantárgynak, minden pedagógusnak nagy feladata van a nevelőmunka további javításában. Célunk, hogy korszerűbb felfogású, a környezet védelmére figyelő, szülőföldjét, települését szerető nemzedék nőjön fel iskoláinkban.

— Köszönöm a beszélgetést.

Tóth Elemér

É

Egyre több az úgynevezett hihetetlen történet.

És egyre nyugtalanítóbb, hogy mindig akad valaki, vagy valakik, akik sajátos módon magyarázzák, védik a hihetetlen történetek negatív szereplőit, mintha a szaporodó gondok felmentést adhatnának jó előre minden erkölcsi-etikai fellazulásnak; mintha a gondok egy részének megszüntetésére a palackból kiengedett vállalkozói-magánerős szellem éppen azok ellen fordulna szabályozhatatlan, ellenőrizhetetlen,

megfékezhetetlen erejével, akik kiengedték, akiket szolgálni kellene. A vásárlót, a fogyasztót, a közönséget, az utast, a beteget, az öreget és a fiatalt, egyszóval valamennyiünket. ..

A lehetőségeket és a mércéket, az emberi normákat nem lehet mégsem összekeverni. Valaki azt mondja: „ha nem vigyázunk, könnyen győzhet a pénz uralma, és a pénz esetleg pimasszá is teheti az embert”. Csak a pénz? A félreértett beosztás nem?

„Bent jártam a kórházban és ott láttam az esetet, akár meg is esküszöm rá, hogy így volt , — meséli valaki a hihetetlent. — Bejött egy szüléi előtti kismama az édesanyjával. de komoly családi ok mi-tt (a férjével volt valami) két napot késett, tehát nem korábban jött, hanem később két teljes nappal, mindez szülés előtt, végül is önmagát veszélyeztette nem a kórház rentabilitását, amiről

ÚTON JÁRÓ

A

egyébként sem lehet beszélni... Minősíthetetlen hangon fogadták, kiebrudalták volna, ha nincs ott az anyja, aki bizony erősen rázendített. Na, szóval azt mondták neki, menjen ahova akar most már! Ha nem jött időben, le is út, fel is út... ”

Ha minden sarkon lenne egy kórház — ezt akkor sem tehetné meg senki. A mércék megfordultak. A beteg van a kórházért ebben az esetben is, az igazi „szempont” a kórház szempontja. De a legnagyobb baj, hogy sokan talán még értik is ezt (?), hogy netán még büszkék is rá (?!).

Legalább büszkék ne legyünk arra, ha valamit nem úgy csinálunk, ahogy elvárható lenne, sőt ahogy egyedül elvárható! Mert a mérce, a norma, az erkölcs ezt követeli. De milyen erkölcs? Hol van ez leírva? Hogy fogható meg, mi az erkölcsös, hol vannak a mércék, ha „mindenki magának gyúrt egyet” és aszerint mér mindent —, neki mi a „bulija”?

Elliot Aronson a nálunk is jól ismert szociológus (ő írta a magyarul is olvasható A

magángőg forrásai

társas lény című munkát) Szentendrén egy nemzetközi tanácskozás szünetében nyilatkozott a televíziónak. Volt egy mondata, így hangzott: „A gondok egy része az emberek viselkedéséből adódik. .. ” Igazán visszafogott vélemény, mint ahogy túlidealizált a másik, ugyancsak tőle származó, hogy a gyerekeket külön kell nevelni a helyes ítéletekre, értékekre, emberi kapcsolatokra és akkor már csak egy dolgunk lehet — megvárni, míg kihalnak az idősebbek... De ki a fene neveli majd őket hermetikusan? Szerződtetett félistenek? Az mégis alapvető, hogy a gondok egy része (szerintem nagyobbik fele) a viselkedésből adódik. A kultúra hiányaiból. A magángőg is ilyen.

A vállalkozói szellem felélesztésében jelentős hely jut manapság a meglevő egyéni tőkék (az ország lakossági betétállománya jó régen jelentősen túllépi összegszerűen a teljes tanácsi költségvetést) forgatásának, a különféle, valószínűleg többségében valóban hiányt pótló kiskereskedői. kisipari tevékenységnek. Gomba módra szaporodnak a gebines, „maszekos” üzletek

— anélkül, hogy azok, akik mindarra vállalkoznak, ami végeredményben ezzel a mérce szerint együttjár — tehát nemcsak a pénz gyarapítására — valaha is láttak, maguk tapasztaltak volna bármilyen csekély jelenséget arról, mit jelent a sző nemes értelmében kisiparosnak, kereskedőnek, gebinesnek lenni? Ilyen iskola ugyanis nem létezik, ezzel szemben létezhet üzemi környezetben szerzett szakmai oklevél, némi gyakorlat, vagy netán kereskedelmi végzettség is, gyakorlat nemkülönben. De mindennek aligha van köze (ez már a dolgok különbözőségéből adódik, tehát akár objektívnak is tekinthető) a valódi kisiparhoz, ahhoz, amelyik céhes becsület szerint nem gyárt eleve bóvlit és a kereskedői etikához sem, amelyben viszont másféle hihetetlenségek fordultak elő (valóságos szent volt a vevő).

V.gy *áska pénzzel és némi bátorsággal lehet boltot nyitni, de az att\il még nem lesz bolt.

A magángőg jobbágyának tekintheti a vevőt, mert a saját boltjában „azt csinál, amit akar”. A bóvlista árut reklamálót csupán a magántulajdon alapján ki is lökheti az utcára, verekedhet is büntetlenül, ha a vevő a vásárlók könyvét kéri, vagy mert hiába (!) kéri kézzel-lábbal igyekszik elérni. Sőt, később esetleg a pórul járt, többszörösen átvert és megalázott vevő húzza a rövidebbet és „mehet panaszra az úristenhez. .. ” Mert a butikos egyedül van a terepen, történetesen kellő protekciókkal is rendelkezik, sőt lekötelezettje eg/ sor potentát, mert elsőként nekik szerzett valami új bigyót. A butikos eleve abból indul ki, hogy „bepalizza az egész környéket”. Valóságos konkurrencia, igazi kereskedői mérce hiányában és szigorú céhes szemléletű ellenőrzés nélkül természetesen szó szerint azt árul és úgy, ahogy ő jónak látja. A magángőg ott tornyosul a pult mögött és jaj annak, aki a régi vásárlói jogokra emlékezteti ezt a „hiányt pótló” kiskereskedőt.

Leül közénk — inkább leereszkedik — az aranyifjú. Régen konjunktűralovagnak mondták az ilyet; volt már kutas, akkor, amikor az „buli volt”, volt már más is;

gyártott már valamit, ami ment, aztán mégis áttért valamire, ami most megy, szóval neki egy üzemvezető, egy jó szakember az állami iparban, egy kevésbé sikeres kiskereskedő, meg néhány fir- kász igazán társaság.

Azzal a termékkel, amit gyárt a műhelyében, egyedül van a megyében (nem írom azt, mit, mert nem szeretnék semmilyen publicitást nyújtani, erre egyébként is durva utasítást kaptam a beszélgetés során éppen a kérdéses kisiparostól, hát legyen neki igaza legalább ebben). Üzemeknek gyártja a terméket, azok értékesítik, szóval végeredményben keményen dolgozik, olyasmit gyárt, amire vállalati keretek között nincs ember. Ezért akár le is nézhetné az egész társaságot abban az esetben, ha. mint az övében is, nem hallott még a társadalmi munkamegosztás vastörvényéről. De mégsem ez a pökhendiség az érdekes ebben az emberben, aki tizenkét órát izzad a termék fölött. Hanem az álmai:

„Az a buli, amikor az em~ bér megnyom egy gombot és keres vele háromnegyvenet, vagy amikor a bóvlit nagy dohányért eladja a sok süketnek. .. ” Övé a város legjobb nője, csak intenie kellene, egyébként is le van... az egész, egy nap alatt keres annyit, mint más egy hónan- ban. Ki dumálhat itt erkölcsről, meg mércéről? Ki?

T. Pataki László

NÓGRÁD - 1982. augusztus 28., szombat