Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-25 / 198. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÖLJETEK! ' NOGRÁD AZi MSZMP NOGRÁOMEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Burgony «szilre I XXXVÜI. ÉVF., 198. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1982. AUGUSZTUS 25., SZERDA A késedelem következményei Folyamatosabbá tenni a lakásépítést Az 1982-es tanácsi fejlesz­tési terv és működési költ­ségvetés első féléves tapaszta­latait vitatta meg tegnap Salgótarjánban tartott ülésén a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, Vár­helyi Ernő pénzügyi és Ro­masz Adolf, a tervosztály ve­zetője előterjesztésében. Az előterjesztés és a vita résztvevői — Illés Miklós, a Nógrád megyei Tanács álta­lános elnökhelyettese, dr. Szitt- ner András, a Salgótarjáni városi Tanács elnöke és Kis- pál József, a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság el­nöke — egyaránt azt állapí­tották, hogy a költségvetésre és a fejlesztésre szánt pénz­összegek megfelelő alapot nyújtottak az esztendő első felében is a tervezett felada­tok megvalósításához. Igaz, az üzemek, intézmények gazdál­kodásuk során érzékelték a körülmények kedvezőtlen vál­tozását. Ám ezeket a taná­csok, a tanácsi intézémények takarékosabb gazdálkodóssal, a meglévő lehetőségek jobb hasznosításával igyekeztek el­lensúlyozni. A központi szer­vek a megyei tanács olymó­don is ösztönözték ezt, hogy R megyei tanács vb ülése különböző pályázatokat írtak ki. A helyi tanácsok több mint a fele nyújtott be pá­lyázaton racionálisabb ener­giagazdálkodásra, a környe­zeti kultúra fejlesztésére, utak építésére és jobbítására, az iskolák világításának korsze­rűsítésére. A pályázatokból több mint félszázat kedvező elbírálásban részesítettek. A tanácsok többsége jól haszno­sította azokat a lehetőségeket is, amelyek a társadalmi ösz- szefogásban rejlenek. Az esz­tendő első felében 145 millió forint értékű társadalmi mun­kát végzett a lakosság, amely­nek túlnyomó többsége — 112 millió — a tanácsok és intéz­ményeik gazdálkodását köny- nyítette. A települések fejlesztésére az idén mintegy 646 millió forintot fordítanak a tanácsok. Ebből a pénzből az esztendő első felében nem egészen 200 millió forintot használtak fel, amelyből tanácsi beruházá­sokra 121 millió forintot köl­töttek. Ez a gyakorlatban any- nyit jelent, hogy a tervezett lakások, iskolák, egészségügyi létesítmények lassabban épül­nek, mint ahogyan az várható volt. Az idén mintegy 1460 la­Jő tapasztalatokat kínálunk ~ Laikusok is tudják, hogy más a hozama a kukoricának Baranyában, s megint más Szabolcsban, vagy Nógrád- ban. Azt azonban csak a hoz­záértők ismerik, hogy a ha­zánkba honos fajták sokkal többre képesek, mint ameny- nyit a mezőgazdasági üzemek kihoznak belőlük. Talán mon­dani sem kell, hogy ez az egyik tartaléka a nyereség növelésének. A kukoricánál maradva: az öttonnás átlag­hozam a termesztett fajták biológiai „kapacitásának” csak' a 60 százaléka. Van ennél rosszabb arány is: a szőlőter­mesztésben az átlagos „kihasz­nálás” 30 százalékos! Nézzünk néhány példát a gyakorlatból. A , Kiskunhala­si Állami Gazdaságban a bor termelési költsége 1975 és 1981 között 63 százalékkal nö­vekedett. Nekik egy hektoli­ter új bor 1976-ban 700, 1981- ben már 1499 forintba ke­rült. öt év alatt 72 százalékkal nőtt a lekötött eszközök érté­ke- Ehhez nem volt elég fej­lesztési alapjuk, ezért a gaz­daságnak hitelt kellett felven­nie. És a bankköltségek 1981- ben már felemésztették a bo­rászatból származó nyereség jelentős részét. Ez a helyzet az idén tovább romlott, amin — a gazdaság és általában a gazdaságok szempontjából — a leggyorsabban a támogatási, a hitel- és az adórendszer át­alakításával lehetne változtat­ni. A gazdaságok azonban nem várhatnak mindig köz­ponti intézkedésre. Az elsősorban szőlőtermesz­tésre és -feldolgozásra beren­dezkedett Kiskunhalasi Állami Gazdaság a borászat egyre csökkenő nyereségét a szőlő többszörös feldolgozásával igyekszik növelni. Tehát a borokon és a pezsgőkön kí­vül a gyártási folyamatban visszamaradt anyagokból (sző­lőtörköly, seprőtészta, borsep­rő, borkő stb.) szeszt, borkő­savat, takarmányt, talajerő- visszapótló anyagot, élelmi- szeripari célra alkalmas szín­anyagot és olajat gyártanak. Kissé leegyszerűsítve, ez a több fázisú feldolgozás úgy történik, hogy mindig az elő­ző termék maradékából készí­tik az újabb terméket. Például fél tonna szőlőből — amiből körülbelül 350 liter bor készül — 100 kilogramm (45 forint értékű) szőlőtörköly marad. Ebből (körülbelül 100 forint értékű) szeszt termel- ■nek- A szeszgyártás mellék­termékéből (90 forint értékű) borkősavat nyernek. A mara-' dékból 33 kilogramm takar­mány-alapanyag készül, ami­nek mázsakénti ára 220 fo­rint. A visszamaradt masszá­ból készülő szervesanyag-visz- szapótló mázsájáért már 494 forintot fizetnek a vásárlók. Az eddig fel nem dolgozott anyagból élelmiszeripari cé­lokra alkalmas természetes színanyag és az olívaolaj mi­nőségével megegyező szőlő- magolaj készithető. És még mindig keletkeznek újabb melléktermékek! A körülbelül 30 ezer tonna és 130 ezer hektoliter borásza­ti maradékot feldolgozó üzem — a nyersanyag 80—90 száza­lékát vásárolja — tavaly kö­rülbelül 14 százalékos árbevé­tel-arányos nyereséget, több mint 26 millió forintot szá­molhatott el. A borkősav- üzem 20 állami gazdaság kö­zös vállalkozásaként működik, és a 26 milliós nyereségből a vagyoni hozzájárulás arányá­ban több mint 50 százalék jut a Kiskunhalasi Állami Gaz­daságnak. Az ebből származó szabadon felhasználható „nye­reség a gazdaság 1981. évi bo­rászati nyereségének több mint 35 százalékát adja. Ha kissé nagyvonalú is a kalku­láció, az mondható, hogy a Kiskunhalasi Állami Gazda­ság borágazatát a szőlő és a bor melléktermékéből kelet­kező nyereség tartja el. kás építésével számoltak a tanácsok, s ennek nem egé­szen egyötöde készült el az esztendő első felében. Jelen­tős az elmaradás Salgótarján­ban, ahol várhatóan 82 cél­csoportos lakás befejezése „csúszik”. S gondok jelent­keznek a jóalassagyarmati kórház rekonstrukciójánál és a ludányhalászi szociális Ott­hon idei befejezéséhez sincs meg a szükséges építőkapaci­tás. A testületi előterjesztés elismeréssel szólt arról, hogy erőteljesen gyarapodtak az el­múlt hónapokban az óvodák. A tervezett 275-ből 250 férő­helyet már elfoglaltak a gyer­mekek és további 125 apró­ságnak még az idén helyet biztosítanak. Nem ilyen kedve­ző azonban a kép az iskola- hálózat fejlesztésénél. Salgó­tarjánban a tervezett öt tan­teremmel nem készülnek el az építők ebben az esztendő­ben. Devcsics Miklós összefogla­lójában a helyzet reális fel­mérése, s a szükséges intéz­kedések megtételére hívta fel a tanácsok figyelmét. Hang­súlyozottan szólt a lakásépí­tések, az általános iskolai tantermek, az egészségügyi létesítmények építésének ■gyorsításáról,x a szükséges építőkapacitás megteremtésé­ről, a szervezettebb előkészí­tő és építcmunkáról. Kiemel­te, hogy az idei késedelem a következő évek elképzelései­nek megvalósítását is ve­szélybe sodorhatja. A végre­hajtó bizottság utasította a megyei pénzügyi és tervosz­tályt: vizsgálják meg milye­nek a lakásépítés reális lehe­tőségei azoknál a tanácsok­nál, ahol elmaradás mutatko­zik. S ahol nincs mód a fel­adatok teljesítésére onnan el­vonják a pénzeszközöket és azoknak a tanácsoknak jut­tatják. amelyek időre garan­tálják a lakások felépítését. Az idén kezdődő építéseknél a tanácsok a kivitelezőkkel együtt pontosan rögzítsék, hogy mikor készülnek el az otthonok és milyen technoló­giával készítik azokat. Jobb együttműködés szükséges -a lakásépítésben az OTP és a helyi tanácsok között is. Uta­sította továbbá a testület a megyei egészségügyi és mű­velődési osztályt, vizsgálja meg, miért késik Salgótarján­ban az öt általános iskolai tanterem és a ludányhalászi szociális otthon' építése. S rendelkezett a mulasztók fe­lelősségre vonásáról is. A napokban megkezdődött a szécsényi n. Rákóczi Ferenc Tsz földjein a burgonya bcJ takarítása. A megye legnagyobb burgonyatcrmcsztői az idén 305 hektáron ültettek krump­lit. Jelenleg a vetőgumó betakarítása folyik, amely 105 hektárt foglal el. Vetőburgonyá- ból nem kevesebb, mint 230 ezer mázsát szeretnének kiásni a földből a szécsényiek. Ké­peink a szüret pillanatait örökítették meg. A burgonyaföldeken 6 db E—671-es típusú burgonyakombájn ássa ki a földbői a gumót, amely szállítószalagon keresztül a szállító- jármüvekre kerül. Balázs Gyöngyi *— jobb középső képen — a szünidő utolsó napjait is a. burgonyaföldön tölti. A kombájnok által elhagyott gumókat szedi össze. Az átvevő­helyen Percze Bertalanné és munkatársai — bal alsó képen — a burgonyát válogatják és^osztályozzák, míg Lórik Miklós és társai — jobb alsó képen — az értékesítésre kerülő vetőmagot zsákolják. (Rigó Tibor képriportja) Rodeo, Házy, Palócz, Duna Gazdag programmal készülnek az idei bányásznapra A bányásznapi szervező bi­zottság tartott ülést tegnap Salgótarjánban, a bányavál­lalat kultúrotthonában. Az al­kalmi testület véglegesítette a szakmai ünnep programját. Szeptember harmadikán — tehát egy nappal az ünnep előtt — délután zenével kö­szöntik az üzemek dolgozóit a vállalati fúvószenekarok. Dél­után három órakor megko­szorúzzák a salgótarjáni Ta­nácsköztársaság-emlékmű­vet az egyik rezesegyüttes közreműködésével. • Szeptember negyedikén, a bányásznapon zenés ébresztőt tartanak a vállalati dolgozók lakta településeken és Salgó­tarjánban a muzsikusok. Ki­lenc órától térzenével fogad­ják Nagybátonyban az ün­nepségre érkező bányászokat a helyi művelődési ház ifjú­sági és felnőtt zeneszei. Fél tízkor megkoszorúzzák a nagybátonyi felszabadulási emlékművet. Az ünnepi nagygyűlés tíz órakor kezdődik. Tarnóczi Lujza egy Garai Gábor-vef­SzálJitás vasúttal öbb vagon, kevesebb álláspénz Alapvetően kielégíti a sal­gótarjáni üzemek vagonigé­nyeit a vasút, fönnakadás ko­csihiány miatt nem hátráltat­ta az exportot vagy a belföl­di szállítást az utóbbi hóna­pokban. Júliusban huszonnégyezer tonna áru továbbítását irá­nyozta elő a szállítási terv, a tényleges adat ennél több: huszonnégy és fél ezer tonna lett. Ebben a hónapban — igazodván a szállíttatok igé­nyeihez — huszonötezer tonna termék útba indítását vette tervbe az állomásfőnökség. A munkák ütemesen zajlanak, különösen ezekben a napok­ban emelkednek csúcsra az igények. Tegnap délelőtt egyedül a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekben harmincöt vagont továbbítottak, ezek több mint kétharmadában anyagot vittek a terjedelmes gyárba, a többi kocsit kimon­dottan az SKÜ-termékek el­szállítása céljából bocsátották rendelkezésre a vállalatnak. Egy-egy hónapban három­négy ezer tonna áru elvitelére elegendő szállítási kapacitást a soron kívüli terméktováb­bításra fordít az állomásfő­nökség. Ezáltal a szállítás ru­galmassága kellően igazodik a meglévő gázdasági követel­ményekhez. Kedvező folyamat, hogy az úgynevezett kocsiálláspénz összege csökkenőben van. A gyárak többnyire ütemesen szervezik a ki- és berakodást. Az egyik pálfalvai üzem pél­dául januárban még egymillió forintnál nagyobb summát fi­zetett be a t MÁV-kasszába álláspénz gyanánt — akkor sok nedves homokot és egyéb, a vagonba befagyó anyagot kapott —, júliusban viszont „mindössze’ ötvennégyezer forintot fizetett ki ilyen cí­men a vasútnak. Ebben az időszakban jobbára csak hét­végeken adódik néhány ki­sebb fönnakadás a „vagoní- rozásban”. Ezeknek nagyobb rugalmassággal igyekeznek elejét venni a vállalatok. set szaval, majd a nagybáto­nyi munkáskórus három moz­galmi dalt ad elő. Az ünnepi szónoklatot Devcsics Miklós megyei tanácselnök tartja. Ez után kitüntetéseket adnak át a sikeres dolgozóknak. Déltől délután nat óráig tartalmas, kulturális műsort adnak az ünnepségen részt - vevő dolgozóknak. Ezen föllép a BM Határőrség 'fúvószene- kara budapesti művészekkel, a Rodeo együttes, amely countrymüzsikát mutat be; kétórás hangversenyt ad a BM szimfonikus zenekara, nem kisebb közreműködők­kel, mint a Kossuth-díjas Házy Erzsébet, a Liszt-díjas Palócz László. „Táncra, viga­lomra!” címmel ad műsort két órán át a BM Duna Művész- együttese az ünnepi program záró mozzanataként az erre a célra kialakított szabadtéri színpadon. A bányásznap alkalmából számos kitüntetést is kioszta­nak a vállalatnál. Az elisme­réseket részint üzemi röp- gyüléseken, részint az orszá­gos központi bányászünnepsé­gen, részint az előbb taglalt vállalati rendezvényen adják át. A Bányász szolgálati ér­demérem arany fokozatát —' ami negyvenéves bányai munka útján jár — kétszáz- negyvennyolcan veszik át. Százhatva nöten az ezüst, százheten a bronz fokozatát veszik át a kitüntetésnek. Az ipari miniszter hárapi főt Ki­váló bányász címmel, tizen­két embert Kiváló munkáért tüntet ki. Kiváló dolgozó c*» saet ne&yvenöten kapnak. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom