Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-24 / 197. szám
Egy gyorsmérleg tükrében Távközlési Az idei nyáron ünnepelte a negyedszázados jubileumát az építőtábor! mozgalom, amelynek 1982-es évada augusztus derekán ért véget. Ekkor zárták be kapuikat a központi építőtáborok, a augusztus 18-án az utolsó nógrádi csoport is hazaérkezett a bulgáriai VracábőL Petesházi Gábort, a KISZ Ncgrári megyei bizottságának középiskolai felelősét, az építőtábori ügyek Intézőjét egy gyorsmérleg összeállítására kértük. — Kezdjük azzal, hol, menynyien és kik voltak a különféle építőtáborokban? — Előbb az országos számokat mondom: nyolc hét alatt a központi kálencvenikét táborban összesen ötvenkétezer középiskolás .lány és fiú dolgozott Munkájuknak értéke várhatóan meghaladja a százhúszmlllió forintot. Többségük az állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket, konzervgyárakat valamint a szakmai építőtáborokat kereste föl. — És a nógrádiak? — Az idén közel 1200 megyénkben járt, összesen kilenc helyszínen. Legtöbben a Ceglédi Állami Gazdaságban dolgoztak, kukoricát „címereztek”, de több százan voltak a zalaegerszegi hűtőgyárban, a makói árvízvédelmi építkezésen, míg nem túl nagy számban a szakmai építőtáborokba is eljutottak: Szolnokra, Budapestre, Siófoltra. Ez utóbbiak munkája beleszámított a nyári gyakorlatukba.’ — Volt-e valami újdonság, a korábbi évektől eltérő az idei táborozás során? — Bőven akadt ilyen. Az első helyen kell említeni a külföldi építőtábort, hiszen erre első ízben került . sor megyei résztvevőkkel. Huszonegy fiatal, a salgótarjáni egészségügyi, a közgazdasági és az építőipari szakközépiskola diákjai több éves munkájuk elismeréseként érdemeltek ki a három és fél hetes bulgáriai táborozást, amely a gyümölcsszedés mellett a kikapcsolódásra, a kirándulásra is bőven nyújtott lehetőséget. Másik újdonság, a felkészítő tanfolyammal egybevont építőtábor, amelyben a középiskolák sportosai és kul- túrfelelősei vettek részt. Mi volt ebben az újdonság? Az, hogy összekapcsoltuk a kellemest a hasznossal: előbb a mozgalmi teendőket ismertettük a diákokkal, fölkészítettük őket az 1982/83-as mozgalmi évre, majd az építőtáborokban maguk szervezték meg a szabadidős-programokat, rendezvényeket, így mintegy kipróbálhatták „tudományukat”. — Ügy hírlett, hogy né- hányan tankönyveket is vittek a táborba.« — Igen, arról van szó, hogy az idén először megpróbálkoztunk segíteni azokon, akiknek pótvizsgáik lesznek a tábor végeztével, ök a délelőtti munka után a szabadidős- programokból szakítottak ki két-három órát, amikor is szaktanárok segítségével vették át a tananyagot. Nagyon jó ötletnek bizonyult, s úgy gondoljuk, jövőre is kísérletezünk hasonlóval. — Az anyagi ösztönzési rendszert gyakorta bírálják, míg vannak, akik viszont attól féltik a diákokat, hogy „gazdagra keresik magukat”. Az Idei tapasztalat szerint hogyan kerestek a diákok? — Tisztáznunk kell valamit: Célunk az, hogy minden diákot munkája minősége és mennyisége alapján jutalmazzuk, vagyis a következetes differenciált bérezést alkalmazzuk. Aki többet dolgozik és jobban, az csak hadd keressen! Nos, a tapasztalat szerint bevált ez a gyakorlat, s a diákok körében népszerű. Voltak olyanok, akik például tíz nap alatt 1500—1500 forintot kerestek, de akadtak olyanok is, akiknek alig jött össze a zsebpénzre való. S ha már a munkáról esett szó, általában elmondható, hogy nem vallottak szégyent a nógrádiak. Különösen kedvező véleményt mondtak a Ceglédi Állami Gazdaság vezetői, s legtöbb helyen visszavárnak bennünket. — Apropó Cegléd, éppen c táborról készített riportunkban írtuk meg, hogy kilenc tanulót fegyelmezetlenség miatt haza kellett küldeni.» • — Szerencsére ez csak egyetlen alkalom volt, s a többi táborokban megközelítően hasonló sem fordult elő. Egyébként valamennyi fegyelmi ügyet az elkövetkező hetekben konkrétan megvizsgálunk, hogy tanulságot vonjunk le belőlük a jövőre nézve. De hadd szóljak a másik „végletről” is, azokról, akik átlagon felüli szorgalmas munkát végeztek. Megemlítem itt a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi, a balassagyarmati Bzántó Kovács János és a megyeszékhely Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskola diákjait. Sokat tettek azért, hogy a nógrádiak munkáját „magasan” jegyzik. Különben a végleges értékelésre szeptemberben kerül sor a megyei KISZ-bizottság testületé előtt. Itt kapunk majd teljesebb képet az idei építőtábori nyárról. T. Li. Szövetkezeti találkozó Harkányban Harkányban vasárnap megnyílt a szövetkezeti szakemberek XIII. országos találkozó.- Ja, amelyen a három nagy szövetkezeti ágazat — a mezőgazdasági, az Ipari és a fogyasztási szövetkezetek — százhúsz képviselője megvitatja a mozgalom Időszerű kérdéseit- Ezt a jelentős szövetkezetpolitikai fórumot az Országos Szövetkezeti Tanács támogatásával minden év nyarán megrendezi a TIT Baranya megyei szervezete. A tíznapos munkaprogramban az ország minden részéből összegyűlt szakemberek feldolgozzák az 1981. évi szövetkezeti kongresszusok határozatait, illetve az azokból eredő szövetkezet- és gazdaságpolitikai feladatokat Az előadásokat, konzultációkat, kerekasztal-beszélgetéseket a szövetkezeti mozgalom országos vezetői és szakminisztériumok vezető munkatársai tartják. A hallgatók tanulmányi kirándulást tesznek Baranya két országos hírű mezőgazda- sági üzemében: a bólyi kombinátban és a baksai Ezüstkalász Tsz-ben. Pihenő Idejükben megismerkednek Pécs történelmi emlékeivel és kulturális értékeivel, író-olvasó találkozón vesznek részt, bekapcsolódhatnak a „Harkányi nyár” kulturális programjába, s természetesen naponta élvezhetik a fürdőhely gyógyító hatású termálvizét. JEGYZET Interpelláció A kifejezés minden újságolvasó ember előtt jól ismert. Ha máskor nem is, de a parlamenti ülésszakok megnyitásáról készült tudósításokban rendszerint olvashatjuk, hiszen a tárgysorozat csaknem minden alkalommal ezzel fejeződik be: „Interpellációk”. A közélet dolgaiban akár csak elemi jártassággal is bíró ember ilyenkor már tudja, hogy egy, vagy több képviselő a közösséget érintő kérdésekre a legfőbb illetékesektől vár választ. Hogy példával is éljek, egy hozzám „igen közelálló” interpellációt hadd idézzek fel. Az elmúlt év végén egy dunántúli képviselő tette szóvá a kistelepülések közlekedésének helyzetét, sürgetve a változást. Az érvelés nagyon is meggyőzőnek tűnt: az itt-ott tapasztalható mostoha állapotok nem segítik elő a települések népességmegtartó szerepének gyakorlati érvényesülését. Az interpelláló képviselő a szó szoros értelmében közérdeklődésre számot tartó, sok-sok embert érintő kérdésre — hiányosságra — hívta fel a T. Ház figyelmét, erre bizonyság a folytatás is. Nevezetesen: a miniszteriális választ a képviselők csak szótöbbséggel fogadták el. Ugyanez másként fogalmazva: igen sokan úgy vélték. hogy a válasz nem nyújt kellő garanciát a sürgető változásra. A számos lehetséges példa közül nem véletlenül idéztem éppen ezt. A történet ugyanis szemléletesen érzékelteti az interpelláció lehetőségeit és módszereit, természetesen az interpelláló felelősségével egyetemben. Sokkal kevésbé látványos a tanácstagi interpelláció, mert az államhatalom helyi „képviselőinek” megnyilatkozásait — természetszerűleg — a legritkább esetben kiséri a sajtó, a rádió és a televízió tömegeket tájékoztató érdeklődése. A közelmúltban hát arra szerettem volna választ keresni, hogy élnek-e a helyi tanácsok tagjai az interpelláció lehetőségeivel, s „felszólamlásaiknak” mi a tartalma. A kérdés első felére egyértelmű igen a válasz: a tanácsok tagjai nem hagyják kihasználatlanul a szólásnak ezt a lehetőségét. A megállapítás alátámasztására segítségül hívhatok dokumentumot is. hiszen a Nógrád megyei tanácstagokkal történt elbeszélgetések észrevételeit összefoglaló jelentés többek között ezt írja: „Interpolációs jogukkal a tanácstagok jól élnek. Ezt a lehetőséget felhasználják a közérdekű bejelentések és javaslatok megtételére is. A kérdésekre legtöbbször még a tanácsülésen választ kapnak. Előfordul, hogy az apparátus intézkedésére az ügy véglegesen nem záródik le”. Az utolsó mondatot értelmezve: az apparátus — magyarán a TANÁCS — nem mindig tud megnyugtatóan cselekedni a még oly jogos interpellációra sem. A miértre — legalábbis azt hiszem — világos választ kaptam a minapi kérdezős- ködésem során, s ez ösz- szefüggésben van az interpellációk tartalmával. Miért is kérnek szót a tanácstagok a napirend végén? Nagyon gyakran azért, hogy járdát, közművet, más egyéb fontos — és sok pénzbe kerülő — létesítményt sürgessenek a választókörzetüknek. Reklamálásuk érthető, hiszen a hiányt maguk is tapasztanák, de naponta ösztönzik szólásra. cselekvésre ilyen ügyek kapcsán a választók. A megy« távközlési Igazgatóság a napokban termelési tanácskozáson értékelte az esztendő első felének eredményeit, a hátralévő feladatokat, s elemezte a megye távközlésének legégetőbb gondjait. i Az elmúlt időszak egyik fontos feladata volt a fenntartási, karbantartási, tmktevékenység. Ennek féléves tervét 120 százalékra teljesítette az üzem. Az említetteken belül kiemelkedő fontosságú a vidéki légvezetékeken végzett munka. összesen mintegy ötven kilométernyi szakaszon végezték el a karbantartást, mely egyben előkészítette az érintett hálózatrészeken az áttérést az önhordó légkábelekre. A megyében már alkalmazott és bevált veaetékfajta a korábbi szabadvezetékekkel ellentétben szigetelt, más kialakítású, jobban ellenáll az időjárás viszontagságainak, kevesebb karbantartást igényel, jobb átvételi minőséget nyújt * számos más üzemeltetési előnyt is biztosít. Az év hátralévő részében sor kerülne az előkészített vezetékszakaszon a légkábelek szerelésére. Az üzem szerelői is felkészültek a munkára, melynek eredményét már csak , a — jelenleg éppen nem kielégítő — kábelellátás befolyásolhatja. Magyarán azon múlik az 50 kilométer vezeték korszerűbbel való cseréje, hogy szállítja-e időben az ipar a légkábeleket. A tanácskozás másik fontos témáját a megyeszékhely távbeszélőállomás-ellátot- sága, az ezzel kapcsolatos igények, s ezek kielégítésének lehetőségei adták. Mint köztudott, az üzembe állított crossbarközpont csak ideiglenesen oldotta meg az állomásért „sorbanállók” gondjait Az igények ugrásszerűen emelkedtek, s jelenleg is számos kérelem gyűlt össze az illetékeseknél. A távközlési üzem igyekezett a lehető legrugalmasabban alkalmazkodni a lakosság igényeihez. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az ez évre tervezett száz helyett idén már bekötött 300 új állomás. A fentiekből azonban az következik, hogy végső soron felhasználták az 1983—84 évi keretet is, így további állomások bekötésére — a központnak a következő ötéves tervben aktuálissá váló bővítése előtt — nemigen marad lehetőség. A feszültségek csökkentésére az üzem' igyekszik gyarapítani a város nyilvános állomásainak számát. A tanácstag pedig interpellál. Olyan esetben is, amikor vajmi kevés esélyt lát az akár ezerszer jogos kívánalom teljesítésére. Pedig az ellentmondást éreznie kell. A magyarázat nagyon is kézenfekvő: az éves és egyéb tervek jóváhagyásakor ő maga is vok- sát adta már a lehetséges pénzeszközök elosztására. S ha a lehetőségek közben nem gyarapodtak — többnyire erről van szó — az interpelláló tárgyának „végleges lezárására” pénz híján, pénzügyi átcsoportosítás lehetőségének híján nincs mód. E szembesítés egy dolgot kétségtelenül érzékeltet: nincs könnyű helyzetben az interpelláló tanácstag sem. Egyrészt meg akar felelni választól bizalmának és továbbítja az interpellálásba fogalmazott kéréseket: másrészt számolnia kell a sokat emlegetett takaró nyújtotta lehetőségekkel. Az utóbbival persze, különösen tisztában kell lennünk. nekünk, választóknak is. Ne mondjunk , hát könnyelmű ítéletet az in- teroellálásra ösztönzött (vagy majdnem kénysze- i^ttett) tanácstagról: ..Ezt sem tudta elintézni...” Elvégre, az a bizonuos takaró a mtrt'tav.nyivnk^ Akármeddig ér is. K- G. Tefterméücck Széssíraybgl A Közcp-magyarországi Tejipari Vállalat szécsényi üzemében naponta húszezer liter tejből készítenek tejtermékeket, többek között tehéntúrót, pálpusztai sajtot, valamint az újdonságnak számító palócsajtot. Képünkön Meló Mihályné a palóc gomolyasajt súlyát méri. Ocsovai Jánosné és Bagoly Lajosné a tehéntúrót csomagolják A népszerű pálpusztai sajtot az országban egyedül a szé- csényi tejüzémben készítik, amelyből havonta 70 mázsa jut a fogyasztókhoz. A képen Czank Lajosné — kiváló dolgozó— és „Pék Sándorn ? érlelésre készítik elő a sajtot. Balázs Barnabásné több éve dolgozik a tejüzemben. Ez idő alatt sok sajtot készített, csomagolt. (Rigó Tibor képriportja) l NÓGRÁD - 1932. augusztus 24., kedd 5
