Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-24 / 197. szám

Változás a gépgyártásban BMtlllBMäBM I III Ilii ■lllll MM— Gondolkozzunk együtt a mezőgazdaságról! A gépgyártás módszereinek, lönült, egymástól jelentősen eljárásainak, berendezéseinek különböző műveletek halmo- változásaiban óriási jelentősé- zásából állt. A különböző mű- gű volt az elektronikai ipar helyekben sokfajta differen- robbanásszerű fejlődése. A ciált módszerrel gyártott al- gépgyártás technológiája — katrészek hosszabb-rövidebb ellentétben például a vegy- megmunkálási és várakozási iparral vagy az építőanyag- szakaszok után a szereidében iparral — sok évtizeden ke- találkoztak, és álltak össze resztül térben és időben elkü- piacképes termékké. Hatásos pénzköltés a bányavállalatnál Kevesebből kijönni! Több mint tízmillió forint nyereséget ért el idén az első fél évben a Nógrádi Szénbá­nyák. Ez az eredmény több tényező összhatására állt elő; kedvező és kevésbé jó módo­sulások hatottak vállalaton kívülről, sokrétű megfontolá­sok és verítékes erőfeszítések segítették a többlet elérését az üzemekben. Mindent egybe­vetve, „házon belül” sikernek könyvelik el az első hat hó­nap pénzügyeinek alakulását GAZDASÁGI föladvany Ettől az évtől kezdve fix ponton áll a vállalat úgyne­vezett eredménykiegyenlítési juttatása. A summa összesen 375 millió forint egy eszten­dőre. Hivatalos megítélés sze­rint: ha ebből a pénzből ki­jön a vállalat, akkor nyeresé­ges; ha nem, akikor vesztesé­ges. Év elején fejtörésre vol­tak késztetve az irányítók, ugyanis a tavalyi összes ki­egyenlítő juttatás 402 millió forintra rúgott, idén tehát 27 millióval kisebb összegre szá­míthatnak. Némi biztatást adott a tavaly novemberi szénárrendezés, annak hatá­sa ugyanis idén mérhető. Igaz, csekély ez a hatás, mert amit hoz a több bevétel, azt el­viszi nyolcvan százalékban a nagyobb közteher és a na­gyobb bérköltség, valamint az anyagárak módosulásai. Mindenképp takarékosabb gazdálkodásra, hatásosabb termelésre kényszerítette te­hát a vállalatiakat az új helyzet. E gazdasági fölad- ványt átgondolt elhatározá­sokkal próbálták megoldani a döntő posztokon. A véglete­kig leegyszerűsítve a dolgot: annak köszönhető a félévi si­ker, hogy bár növekvő, de jóval hatékonyabb költség­felhasználást valósítottak meg a korábbitól. Az idei költsé­gek summája például 88 mil­lió forinttal nagyobb volt, mint a tavalyi első fél évben mért összeg. Ám, az árbevé­tel ennél lényegesen nagyobb mértékben: 116 millió forint­tal gyarapodott tavalyhoz ké­pest. BRAVÜR VOLT-E? Mint a számokból kitetszik: mennyiségi és minőségi mu­tatókkal mérhető teljesítmény­többlet egyaránt közrejátszott a nyereség elérésében. Az elő­zetesen megszabott szénter­melési tervet huszonkétezer tonnával teljesítették túl, a szénen kívüli tevékenység­ben pedig harmincegy millió forinttal nagyobb árbevételt értek el az előirányzatnál. E két tevékenységből hozzávető­leg fele-fele arányban szár­mazott a valamivel több, mint tízmillió forint eredményt. Vállalaton belül ámbár si­kernek, de nem bravúrnak könyvelik el a pénzügyek kedvező alakulását. Ésszerűbb, körültekintőbb, előrelátóbb gazdálkodást látnak az ered­mények mögött. Sokat számí­tott a minőség rangjának nagyobbodása vállalatszerte. Széntermelési többletből pél­dául 12 millió forint árbevé­telgyarapodás származott, s ebbői a 12-ből 1 millió forint úgy állt össze, hogy az elő­irányzottnál előnyösebb össze­tételben adták el a szenet a megrendelőknek. Ezt az tette lehetővé, hogy a megfelelő posztokon dolgozók élénkeb­ben ügyeltek a kibányászott értékes anyag minőségére. Ezeken kívül jól használ­tál: ki a megtakarításra kí­nálkozó lehetőségeket. Sű­rűbben éltek a használt anya­gok újrabeépítésének lehető­ségével, kisebb volt az ,acél- támveszteség, tartós eszközö­ket szereltek föl a bányák­ban. Az eddig elért nyereség megtartására, sőt mérhető növelésére az év végéig: pil- lanyatnyilag látszik lehető­ség. Kérdés, hogy szükséges lesz-e terven felüli pólyosi szenet is lefejteni, vagy sem. A nem túl jó minőségű pó­lyosi szén ugyanis igen nagy ráfizetéssel bányászható, s emiatt a vállalat eredményes­ségét érezhetően visszafogná a vele való foglalkozás. A nógrádiak számára idén az eredetileg tervezett mennyi­ség kitermelése volna előnyös, jövedelemzőség szempontjá­ból. HIÁNYOS ÖSZTÖNZÉS Megfontolandó, hogy a fix eredménykiegyenlítő juttatá­son belüli spórolásra kevés ösztönző serkenti a vállalatia­kat. A béremelés nem ettől függ. A vezetők prémiumát csak akkor érinti, ha túllé­pik a keretet. Ami lényeges, hogy & megspórolt összegnek valamivel több, mint harma­dát a fejlesztési alaphoz te­hetik. (Ezt a pénzt egyébként — vállalati döntés alapján — a lakástámogatásra fordítják teljes egészében). Elképzelhe­tő, hogy a fix juttatáson be­lüli takarékosság ésszerű ösz­tönzése további „tartalékok”, lehetőségek föltárására, ki­használására mozgósítaná a vállalati erőket. Molnár Pál Az egyes technológiai ága­zatok az évtizedek során je­lentősen fejlődtek, például a tökéletesedő szerszámgépek és a szerszámok révén rövi­dült a forgácsolás ideje, és nőtt a megmunkált alkatré­szek pontossága. Üj elveken működő megmunkáló eljáráso­kat vezettek be, vagyis a technológia még jobban alkal­mazkodott a fokozódó követel­ményekhez, a gépgyártás sza­kaszos jellege azonban meg­maradt­Századunk közepéig a gép­iparban a fő figyelem a tö­meggyártás automatizálására és eszközeinek a tökéletesíté­sére összpontosult. Az akkori automaták azonban csak elő­zetesen beállított, meghatáro­zott munkameneteket voltak képesek ismételni, beállításuk igen költséges volt, ezért fel- használásuk csak nagy tömegű,' egyforma termék gyártásakor volt gazdaságos. A fémfeldol­gozás jóval nagyobb részét al­kotó egyedi vagy kis- és kö­zépsorozat gyártásában a kéz­zel vezérelt berendezések vol­tak uralkodók. Gyökeresen változott a •helyzet, amikor az elektronika fejlődése létrehozta az NC- technika néven ismert eljárá­sokat. Az automatikus vezér­lés eszközeivel a gépek képe­sek szimbólumokkal kifejezett utasításokat leolvasni, és szakképzett embernél gyorsab­ban, pontosabban végrehaj­tani. Ezzel lehetővé vált a kissorozatgyártás gazdaságos automatizálása, és ami ennél is fontosabb, a kü­lönböző berendezéseken vég­zett műveletek egyetlen, köz­pontilag irányított, általában számítógépekkel vezérelt fo­lyamattá rendeződtek. Már jóanéhány éve a jövőbeli fej­lődésre leginkább jellemzőnek azt tartották, hogy a technoló­giai eljárások összekapcsolód­nak számítógép-rendszerrel irányított integrált anyag- és adatfeldolgozó rendszerre]. Képünkön: korszerű, számító­gép vezérelte automata gép szerelése. Dr. Gyöngyösi István „Megújulni sokféleképpen lehet. Minden időszak gazda­sági fejlődésére jellemző, hogy az eszköztárat felfrissíteni, a módszereket tökéletesíteni kell. Ellenkező esetben szinte elkerülhetetlen a hanyatlás...” — írja dr. Gyöngyösi István, a Mezőgazdasági Kiadónál a Gondolkozzunk együtt a me­zőgazdaságról ! sorozatban, a közelmúltban megjelent köny­ve előszavában. A kötet három jellemzője: az időszerűség, az őszinteség és a közérthetőség. Az idősze­rűség? A mai rohanó vilá­gunkban gyakran találkozni tiszavirág életű módszerekkel, szemléletekkel. Ezért nehéz írni időtállót. Az őszinteség? Előnye, az a kellemes érzés, hogy lám nem kell vissza­gondolni arra, amit mondtunk tegnap, vagy tegnapelőtt. A közérthetőség? Sokszor elvet­jük azt, ami túlságosan egy­szerűnek tűnik. Dr. Gyöngyö­si Istvánnak könyvében e három dolgot sikerült ötvöz­nie. A szerző egyebek között elemzi mezőgazdaságunk sze­repét, jelentőségét, s találó­an idézi Samuelson, Nobel- díjas közgazdász szavait: „A mezőgazdaság lehet, hogy a természetnek szerencsétlen mostoha gyereke, a kormá­nyoknak mégis pártfogolt, fo­gadott gyereke, akitől nem sajnálják a befektetéseket, a különféle kedvezményeket, tá­mogatásokat.” Ez jellemző a magyar mezőgazdaságra is, amely a szocialista nagyüze­mek létrejötte óta, a párt be­vált agrárpSiükája alapján fejlődött, s néhány területen ma már versenyképes a fej­lett tőkésországok mezőgaz­daságával is. A továbbiakban a szerző arra irányítja a figyelmet, hogy napjainkban szigorodnak a gazdálkodás feltételei, kö­rülményei, amelyekhez iga­zodni a mezőgazdasági üze­mekben is létkérdés. Elsősor­ban az adott körülmények : Termelőszövetkezeteink számbavétele; a helyileg hasz­nosítható módszerek alkal­mazása a recept a gazdálko­dás színvonalának növelésé­hez. A könyv főként a terve­zés összetevőit, az előrelátás fontosságát elemzi. Jelentősé­ge nem lebecsülendő a két fő mezőgazdasági ágazatban — a növénytermesztésben és állattenyésztésben. Csak afníg az előzőnél az elkövetett hi­ba egyik évről a másikra kor­rigálható, az állattenyésztés „szerkezetének” változtatása jóval hosszabb időt igényel. Friss és korábban ismert pél­dákat sorakoztat fel ennek illusztrálására dr. Gyöngyösi István Nógrád megyéből is, ami nem véletlen, hiszen kö­zel egy évtizedig a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának helyettes vezetőjeként vett részt az ágazat irányítá­sában. Könyvében, hangsúlyozza a mezőgazdaság komplex fej­lesztésének igényét, amelynek a termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok vezetőinek szemléletében is meg kell nyilvánulni. Szükségesnek tar.tja a vállalati stratégia ki­dolgozását a mezőgazdaságban is. Ez feltételezi a változó pia­ci szükségletek ismeretét, a termékek minőségének javí­tását, a differenciált árakat, a környezeti hatások idejé­ben való számbavételét. így fogalmaz: „Nem elég többet és jobban termelni, de a vál­tozó szükségleteknek megfele­lően kell' termelni, a megfe­lelő érdekeltségi rendszer ki­alakításával”. A könyv to­vábbi fejezetében felvonul­tatja a mezőgazdasági terme­lés néhány sajátosságát: az ágazat „ezerarcúságát”, a ter­mőföld szerepét, a nagyobb kockázatvállalás kívánalmát, a tájszemlélet csíráit, a ház­táji és kisegítő gazdaságok szerepét... Hangsúlyozza a mezőgazdasági üzemek egy­másrautaltságát, lényegesnek ’tartja az egyenrangú együtt­működést, amely megsokszo­rozza az erőket, hatékonyab­sokoldolú fejlesztése bá, jövedelmezőbbé teheti a gazdálkodást, mozgósíthatja a meglevő tartalékokat. Külö­nösen fontos ez a kedvezőtlen termőhelyi adottságok mel­lett tevékenykedő tsz-ekben. A szerző találóan nevezi a növekvő szaktudást a mező- gazdaság motorjának, s ez a motor csak akkor működik igazán, ha kamatozik a szak­tudás, koncepciókkal, rugal­mas alkalmazkodással jár együtt. Okkal veti fel: ma már az egy főre jttó gabo­na- és hústermelésben ha­zánk világviszonylatban is az élvonalban található, de nem a mezőgazdasági munka ter­melékenysége, hatékonysága. Ennek összetevőit, mai gond­jainkat elemezve fogalmazza meg: „a napi feladatok szo­rításában élünk, mégis fel kell adnunk a máról holnap­ra való élés szemléletét. Nem átvészelni kell egy átmeneti helyzetet, hanem alkalmazkod­ni a tartósan ható követelmé­nyekhez és feltételekhez”. Ezt követően részletesen szól a mezőgazdasági üze­mek tervezéséről, amely egy­re inkább új alapokon törté­nik. Kiemeli, hogy a tervező- munka során a gazdaságok a nagyobb nyereséget szorgal­mazzák az ágazatok arányos fejlődésével. Felveti a terve­zőmunka egyszerűsítésének, áttekinthetőségének szüksé­gét, a tervkoncepció és a számviteli adatszolgáltatás közötti összhangot, s külön fejezetben foglalkozik a táj­körzettel, mint ökonómiai tényezővel, s hozzáértően ve­títi elénk a holnap mezőgaz­daságának képét. A mezőgazdasági szakem­berek számára sok hasznos információt és következtetést nyújtó könyv végül a nógrá­di termelőszövetkezeti veze­tőknek is megszívlelendő gon­dolatot tartalmaz: „A kedve­zőtlen adottság nem beteg­ség, hanem állapot... ” (Me­zőgazdasági Kiadó, 1982.) M. Sz. Gy. Műszaki információs kiadvány A gabonaipar felkészült... A rohamos műszaki fejlő­dés nyomon követéséhez a szakirodalomban való rend­szeres és folyamatos tájéko­zódásra is szükség van. A leg­fontosabb szakkönyvek, ta­nulmányok, folyóiratok átte­kintése időigényes szellemi munka. Ehhez nyújt segítsé­get a műszaki információs központ és könyvtár Korsze­rű munkafeltételek — mun­kavédelem című kiadványa, amely kéthetenként, mint­egy tizenöt, külföldön megje­lenő friss szakcikk tömörí­tett forditását teszi közzé a lényeges ábrákkal, tábláza­tokkal együtt. A kiadvány­ban rendszeresen közölnek híreket, szakirodalmi bibli­ográfiát. Havonta egyszer a már magyarra fordított és az információs központban be­szerezhető közlemények jegy­zékét is mellékelik. A műszaki szakemberek munkáját megkönnyítő és nélkülözhetetlen kiadvány előfizetési ára egy évre: 1200 forint. Megrendelhető az in­tézmény kereskedelmi főosz­tályán. Részletes felvilágosí­tást az információs központ VIII. kerület, Reviczky utca 6. szám alatti székházában adnak. A gabonaipar a betakarí­tástól függően évente átlag 6 millió tonna árut vásárol fel. Ennek döntő része — 90—95 százaléka — gabona, kalászos és kukorica. A gazdaságok termékérté­kesítési szerződésekkel kap­csolódnak az iparághoz. E kapcsolatok továbbfejleszté­se, a biztonság fokozása ér­dekeben az ipar bevezette á több éves szerződéseket. 1981- ben az étkezési kenyérgabona átvételére kötött szerződések 56 százaléka, a kukoricának pedig 47 százaléka volt több éves szerződés. Az együttműködésben to­vábbi előrelépést jelentett az étkezési búza — 1980-ban be­vezetett — minőség szerinti átvétele. 1982-től a minőségi búzát ugyanis céltermelteté? keretében közvetlenül a ga­bonaipar termelteti, és minő­ségétől függően kétféle fel­árat fizet érte. További kedvezmény, hogy azoknak a mezőgazdasági nagyüzemeknek, amelyek ga­bonatermésüket az 1976—80. évek termésének átlagát 10 százalékkal meghaladó meny- nyiséggel növelik, a többlet­termés mennyisége után a gabonaipar 100 kilogram­monként 60 forint prémiu­mot fizet. Persze a kapcsolat túlnő az adásvételi szerződéseken. Például a termelés elhelyezé­se és megóvása a szűkös rak­tárkapacitás miatt évről évre csak a mezőgazdasági üzemek és a gabonaipar gondosan szervezett, összehangolt mun­kájával, együttműködésével oldható meg. A mezőgazdasá­gi üzemek a felvásárolt gabo­na csaknem 30 százalékát bértárolás formájában maguk „vigyázzák”. A régi * magtá­rak, színek persze nem ideális tárolóhelyek. A gazdaságok­nak azonban nem volt pén­zük tarolóépítésre. Ezért az aliami célcsoportos beruházá­sok keretében, pályázatok alapján, a gabonaipar és a me «gazdasági nagyüzemek társulásos formában modern gabonatárolókat építenek. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium által meghirdetett pályázatos rak­tárépítésnek az a célja, hogy nemcsak a vállalatok, hanem a mezőgazdasági üzemek fej­lesztési alapjait is bevonják a tároló fejlesztésébe. A me­gyei gabonaforgalma és ma­lomipari vállalatok, valamint a mezőgazdasági üzemek kö­zött kialakult együttműködé­sek eredményeként mind a fejlesztésre, mind az üzemel­tetésre több megállapodás született. A gabonaipar 1982. évi ál­lami célcsoportos raktárépí­tési tervében 361 millió forint értékben 89 000 tonnányi tá­rolótér építése és átadása szerepel. Az eddigi felméré­sek szerint ennél több, 106 600 tonnányi tárolótér épül. Jelenleg 8 megyében, 11 telephelyen, összesen 51 500 tonnányi tárolókapacitás épül kooperációban. A készültségi fokból ítélve a beruházások az év végéig befejeződnek. A pályázatos raktárépítésre a mezőgazdasági üzemekkel közösen benyújtott előterjesz­tésekre adott engedélyek fi­gyelembevételével ebben az évben 9 megyében, 12 telep­helyen, összesen 63 000 tonna tárolótér fogadja a gabona- áradatot. Az idén összesen 221100 tonna befogadóképességű raktár épül fel. Ennek több mint 50 százaléka a gabona­ipari vállalatok és a mező- gazdasági üzemek együttmű­ködésében készül el. Üjra működnek a rekonstru­ált mátészalkai és balatonfü­redi malmok. A magyarnál! - dóri takarmánykeverő rekonst­rukciója a körzet jobb ta­karmányellátását szolgálja. A műszaki fejlesztés keretében felépült a dóri lisztüzem, amely többféle konyhakész liszt előállításával segíti a háziasszónyok munkáját. B. ft Az erdő- és fafeldolgozó gazdaság nfigybátony! erdészetének mátramindszenti telepéről naponta gördülnek ki a vagonok. A megye TÜZÉP-telepeire indult a tűzifa. — Fotó: Gyurkó — i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom