Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-19 / 194. szám

Sarnyuk aszáláskor történt.« Falusi krónikás A berlini Pergamon múzeum (1.) Az Istar kapu Meredeken fut fel » keskeny Dobó utca a , domboldalon. A házak — többségük régi, az ősi stílust idézi — szemérme­sen húzódnak a dúsan bur­jánzó bokrok, a gyümölcsöt ér­lelő fák mögé. Egy ilyen, a szülőktől örökölt családi ház­ban él Bene László, a felesé­gével. Alacsony, Inas férfi. Ötven­ötödik évében jár, de már hét éve nyugdíjas. — Az egészségem nem bír­ta a megterhelést — meséli. — Húsz éven keresztül könyvelő voltam a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi üzemében, s az átszervezés után Szorospalak- ra kerültem diszpécsernek. Három évig álltam a sarat. — Fiatal emberként nyug­díjazták. Nem unatkozott? — Ugyan! — mosolyog a naiv kérdésen. — Mlpdig el tudtam foglalni magamat. Ré­gi hobbim a galambtenyésztés. Ízletes a húsa, ha leadom, pénzt is adnak érte. A kiste- renyei ÁFÉSZ-szal van szerző­désem, tagja vagyok a ga­lambtenyésztő szakcsoportnak. Meg aztán Itt van a nagy kert a ház körül, gyümölcsfákkal, szőlőkkel. Mindig akad tenni­való. — A galambászés mellett azonban — hallottam — van egy különös hobbija Is: szülő­faluja, Nagybátony történetét kutatja, idős emberek történe­teit gyűjti, könyveket búj. Így igaz? — Mi tagadás... — derül újabb mosolyra az arca. — Igen régen megfertőződtem a helytörténeti kutatással. Még egy éve sem dolgoztam, ami­kor 1952-ben munkatársam, Laun Ottó bácsi egy gépelt papírt a kezembe adott. Nagy­bátony történetének vázlata volt rajta. 1100-ig ment visz- sza az időben. A történelem — bár jól ment a polgáriban is — a szenvedélyem lett. Kis noteszt hordtam magamnál mindig, és faggattam az öre­geket, ki, mit tud a faluróL — Sokat tudtak? — Sok olyat, amiről a köny­vek nem írtak. Elbeszéléseik­! bői írtam meg Á falu élete régen és ma című dolgozatot, a Száz éve, sarnyukaszéláskor i történt című visszaemlékezést. A Vldróczki-történet egyelőre kéziratban, a noteszban lapul. Bene László megmutatja kin­cseit. Érdekesek — és ponto­sak. Senkitől sem tanulta a helytörténeti kutatás csínját- bfnját. Ösztönösen jól csinál­ja. A beszélgetéseket más be­szélgetésekkel, könyv- és új- sógbeli adatokkal, hivatalos Iratokkal, dokumentumokkal vetette és veti egybe, feltevé­sekkel kombinál, s ily módon kerekedik ki egy-egy történés valósága. A legérdekesebb két­ségtelenül a Száz éve, sarnyú- kaszáláskor történt, amelyben 85 éves sógorbácsijának — aki ötévesen volt a dráma szemtanúja — emlékezete alapján írja le Nagybátony 1882. augusztus 24-i tűzvész általi pusztulását. — Honnan ez a pontos dá­tum, a mesélő aligha emléke­zett rá? — Akkor halt meg — a tűz­vésztől függetlenül — egy há­roméves kislány, a plébánia halotti anyakönyvi kivonata hitelesíti a dátumot — Hogyan történt a tragé­dia? — Szűcs Rózsi néném vajat olvasztott a tűzhelyen, közben elment a kútra vízért, és el­diskurált az asszonyokkal. Az olvadt vaj kifutott az edény­ből és lángra lobbant, a láng belekapott a szabad kémény fonatába, és a száraz vessző vitte fel a tetőre. Az orkánsze­rű szél szétszórta a tüzet. Az egész alvég leégett ötvenkét ház közül egy, a Baráthék ma­radt épségben. Olyan forróság keletkezett, hogy még a kútvíz is ihatatlanul meleg volt — mesélte a sógorbácslm. Azt is mondta, mert a ház itt állt a szomszédban, hogy 6 látta meg elsőnek, és mindjárt kiabált öreg szülémnek, hogy ég a Rózsi néne háza... Sokan akkor kényszerültek jó minőségű földjeik egy részé­nek eladására. Maconkához kö­zel eső földek voltak ezek: a Tőberke, Tőrétje, Vízvölgye. Sajnálták nagyon, de nem te­hettek mást, fedél kellett a családok feje fölé. Persze a többség továbbra is tűzveszé­lyes rozsszalméból font fede­let használt, csak a tehető­sebbje rakhatott cserepet. Az utolsó zsupfedeles házat 1950- ben bontották le a faluban. Nagybátonyban egyébként négyszer pusztított tűzvész: 1774-ben, 1815-ben, 1836-ban és 1882-ben. Az utóbbi szeren­csére nem követelt emberéle­tet, de nehéz anyagi helyzet­be sodorta a falubelieket. — A kétkezi emberek a fa­lutól 3 kilométerre, a nagyré­ten kaszáltak, gyűjtöttek, mi­re hazaértek, csak leégett, üszkös gerendákat láttak. — Kik voltak a legkedve­sebb informátorai? — A 8t5 éves Kispál (máté) István, a 94 éves Bakos Imre, a 82 éves kazári Balogh Mi­hály... ök jutnak hirtelen eszembe. Sok szép élményt kö­szönhetek nekik. S talán még azt Is, hogy általuk jobban megszerettem szülőföldemet, az itteni embereket. A télen meghívtak a KISZ-esek egy előadásra, nem büszkeségből mondom, de szinte nyitott száj­jal hallgatták a történeteket. Láttam rajtuk, csodálkoznak: hát ilyen is megtörtént? Búcsúzóul napjaink örömeiről beszélünk, s nem felejti el megemlíteni harmonikus csa­ládi életét, leányainak és uno­káinak születését. E dolgoknak számára másoknál nagyobb ér­téke van, hiszen gyermek- és kamaszkorában úgy tűnt, so­hasem kelhet ki a járógépből. Szeresére másképpen történt. A gyermekparalízis „megfuta­modni” kényszerült, s ha a fi­zikum nem Is egészen, de a szellem, az értelem fényesen tiszta lett és maradt. A ked­vező körülmények pedig való­ságos krónikássá érlelték az érzékeny fiatalembert. , Milyen kár, hogy nincsenek partnerei ? Akik vele együtt gyűjtenék letűnő, változó éle­tünk megörökítésre érdemes értékeit. Sulyok László Verbőczy Antal emlékére (1C48—1882) Egyetlen könyvecskéje volt életében, egy kis meséskönyv (Talán az elefánt), az Is csak hnlála előtt egy esztendővel jelent meg, amidőn már gya­nakodva néztük, mikor fog bennünket magunkra hagyni. Versekkel indult az Első énekben, 1988-ban. Fiatalon, akkor még csak húszesztendős volt. Teltek-múltak az évek, de verselt ezután csak elvét­ve olvashattuk. Ebben az Idő­ben vidéken éltem, olyan vol­tam hát, akiről akár az „Iro­dalmi közvéleményt” is meg­lehetett volna mintázpi: szor­galmasan forgattam a lapokat, a folyóiratokat; tudtam az iro­dalomról, de úgyszólván sze­mélyes ismeretségek híján az­az „elfogulatlanul”. S akkori tudomásom — „irodalmi köz­véleményem” szerint — Ver­bőczy Antal alig volt költő. Ám egyszer csak ismét föl­bukkant, főleg az Élet és Iro-' dalomban. Szelíd, fanyar ver­seket írt, majd a Központi Sajtószolgálat biztatására gye­rekverseket, meséket. S végül éppen gyerektőrténeteinek könyvben való kiadását ér­hette meg (Hervay Gizella, másik mostani halottunk szer­kesztette) Az igazit, tudniillik felnőttkönyvét, első verses­kötetének megjelenését már nem. Egyik utolsó verse az Élet és Irodalomban Kálnoky Lász­lóról szólt, aki a kővetkező szómban felelt neki. Azt hi­szem, meséskönyvén túl, ame­lyet a Móra Ferenc Kiadó ní­vódíjjal jutalmazott, egész éle­tében ez volt a legnagyobb sikere. Nem írt feltűnően, de meg­jelenendő verseskönyve bi­zonyítani fogja: tisztesebb he­lye lett volna irodalmunkban, mint az egyetlen Kálnoky László személyes okok miatti figyelme. Régóta betegeskedett, jő ide­je tudtuk. Mégis bizakodott, szorgalmasan dolgozott; írta verselt, meséit Fürtöskéről és Dóráról — két gyerekéről —, 5 szakállas Apuról, aki ómaga volt. Harmincnégy éves volt, ami­kor elment; nem „tragikus hir­telenséggel”, azaz nem saját akaratából. Nem vesztette el lélekjelenlétét, a világot, mert nagyon szeretett élni, dolgoz­ni, írni. (Éppen a Művelődési Minisztérium Móricz Zsig- mond-ösztöndíjáért szolgált becsülettel.) Optimista befeje­zése volt rövid életének; tisz­teljük érte, s őrizzük meg em­lékét. Győri László Ami Párizsnak a Louvre, Londonnak a British, Madrid­nak a Prado, — azt Berlin­nek a Pergamon múzeum je­lenti. ' Nem a számok, a kiál­lított, reklámozott és raktá­rozott műkincsek tömege, esz­mei értéke alapján állítható fel ez a párhuzam — ennek nem is volna értelme, — ha« nem a felsorolt múzeumok minden mástól megkülönböz­tethető jellege, a maga nemé­ben való páratlansága miatt. Ha a Louvre-hoz csupán az örök időtlenség jelképévé vált Mona Lisa tartozna, már akkor is.megilletne a vi­lághír, csakúgy, mint a Pra- dot a Goya-képek, a Perga­mon múzeumot az Istar kapu, a Nagyoltór egyedülálló lát­ványa miatt. A Spree által övezett mú­zeumok szigetén a Nemzeti Galéria szomszédságában épí­tett Pergamon múzeum a klsázsiai Pergamon városénak nevét viseli. Benne őrzik az elő-ézslal kultúrák egyik leg­gazdagabb gyűjteményét. A berliniek joggal büszkék arra, Jtogy övék a világ első építé­szeti múzeuma. A pergamoni leletek a vé­letlen folytán, geológiai kuta­tások ásója nyomán kerültek felszínre. A térség nemzeti kincseit feltérképező német tudósok jelzései alapján 1873- ban kezdték meg a sivatag által betemetett város régé­szeti feltárását, Carl Human professzor irányításával, gazdag leletet a helyszínen re­konstruálták, majd az egész anyagot Berlinbe szállították. Maga a múzeum 1930-ban nyílt meg és a pergamoni lé­letek mellett helyet adott az ókori Babilon, a hettita, az észak-szírlai és sumér kultú­rák emlékeinek is. A második világháború vi­szonylag megkímélte a Perga- mont. A műkincsek csak egy részét evakuálták és egy Ber­lin melletti bunkerrendszer­ben helyezték biztonságba. A nagyméretű gránit- és. már­ványszobrok rekonstruált épü­letmaradványa, az Istar ka­pu. a Nagyoltár azonban a helyén maradt, csupán egy védőfallal tudták megerősí­teni. A szerencse ezúttal a művészetnek kedvezett, mert bár az épület bombatalálatot is kapott, — a jelentősebb műkincsek épen maradtak. A városba behatoló szovjet csa­patok a megmaradt értékeket védőőrizetbe vették, és ami­kor eljött az ideje — 1958 — restaurálva, kiegészítve, vtsz- szajuttatták a Pergamon tu­lajdonába. A múzeum teljes újjáépítése hosszú időt vett igénybe, — ezért a régi szép­ségében és gazdagságában helyreállított múzeum 1970 óta fogadja a világ minden részéből ódasereglő vendége­ket. Az IBUSZ egyik gazdag programmal szervezett tár­sasutazásának résztvevőjeként nemrégiben ismét alkalmam nyílott a Pergamon múzeum megtekintésére. Tudom, hogy szinte reménytelen kísérlet egy ilyen hatalmas kiállítási anyag szóbeli bemutatása, mégis megkísérlem, abban a reményben, hogy kedvet csi­nálok meglátogatásához, és bizonyítsam, hogy Berlin nemcsak a panelházak beton­rengetegéből áll, hogy a hí­res Alex, a Brandenburgi ka­pu, az Unter den Linden mel­lett még igen sok kulturális, művészeti élmény, másutt nem ■ található műemlék, mű­kincsek is hozzátartoznak a berlini turistaélményekhez. A Pergamon múzeum fő nevezetessége a babiloni Istar kapu, amelyet az i. e. fél év­ezredbeli anyagokból és el­képzelések szerint rekonst­ruáltak. Ebből az Időszakból allg-alig maradt . fenn fest­mény, hiszen akkor még a szobrok domináltak a képző- művészetben, de a színhatás A magyar filmgyártás és -for­galmazás ebben az évben ünnep­li államosításának 34. évforduló­ját. 1948. augusztus 19-én miniszter­tanácsi rendelet intézkedett a Magyar Filmgyártó Nemzeti vál­lalat és a Magyar Filmforgalmi • és Mnzgógépüzeml Nemzeti Válla­lat létrejöttéről. Az államosítás történelmi érdeme abban rejlik, hogy először teremtett otthont nemzeti klilttlránkhan a fiimmO- vészet számára, olyan otthont, amelyben a nemesebb művészi ambíciók is „zöld utat” találtak, és amelyben a film a nemzeti öntudat formálásának egyik leg­jelentősebb művészi eszköze lett. Az elméit harmlnenégy év alatt megteremtődtek a szocialista film­művészet alapjai, a magvar film kivívta a fllmszeretű közönség millióinak megbecsülését a film­kritikusok elismerését, a külföldi szaksajtó érdeklődését. már nem volt ismeretlen a korabeli művészek előtt. Istar istennő tiszteletére emelt díszkaput és a hozzávezető áldozati utat narancs színű­re égetett téglákkal fedték be, és mitikus oroszlán, bikafigu­rákat ábrázoló frizzel díszí­tették. A töredékeiben is im­ponáló áldozati út eredetileg 300 méter hosszú volt. A sor­ban menetelő oroszlánokat megjelenítő friz felett téglá­ba égetett, hófehér lótuszvirág emeli az amúgy is lenyűgöző és a király, valamint a házi istenség — Istar dicsőségét hirdető építménykomplex­um monumentalitását. Az eredeti útnak itt Berlinben természetesen csak egy rövid részletét építették fel, de ha arra gondolunk, hogy a hatal­mas, legalább húsz méter ma­gas és száz méter hosszú fo­lyosó minden tégladarabját a sivatag homokjából kellett ki­ásni, a helyszínen összerakni, majd újra szétszedve és dara­bonként becsomagolva Elő- Ázsiéból Berlinbe szállítani és az egész folyamatot meg­ismételve újra felépíteni — akkor tudjuk igazán értékelni a régészek és restaurátorok munkáját. Filmgyártásunk a* államosítás Óta teljesítette azt a missziót, amelyet magára vállalt: szocialis­ta eszmeiségö, magas művészi színvonalií alkotásokban mutatta be történelmünk változását, köz­érzetünk alakulását, minden­napjaink valóságát. Hagyomány Immár, hogy au­gusztusban, a* évforduló kapcsán a magyar film újra és újra az érdeklődés homlokterébe kerül. Nógrád megye filmszínházai ezek­ben a nanokban rérti és új hazai alkotásokat vetítenek, őszintén reméljük, hn*ry a jubileumra Ös­szeállított programban mindenki megtalálja azokat a müveket, amelyek tovább erősíthetik a film és a közönség kapcsolatát. Ebben bízva kőszrtntlük a 31 éve«? szocialista magyar filmmű­vészetet. Nógrád megyei MoziUzemi Vállalat műsor KOSSUTH RADIOt *.25: Pompadour. Részletek Fali operettjéből. 9.04: Nemzetiségeink zenéjéből 9.44: Brummadzag, a zeneböhóo 10.05: A csudálatos Mary 10.27: Pergolesi: Az úrhatnám­szolgáló Egyfelvonásos opera 11.40: Wilhelm Meister tanulóévei 12.55: Banda Ede gordonkázlk. Lux Erika zongorázik 12.30: A magyar népköltészet he­te. 14.00: Dzsesszmelédiák. 15.05: Külföldről érkezett. 15.25: ismered a , Hoffmann-me- séi”-t? 1Í.00: András Béla fel. d: Mónár Anna — népballada 19.18: Délutáni Rádiószlnház 17.05: Mozgásterek. Ujjé, a Liget­ben... II. rész. 17.30: Schönberg: Pelléas és Mé- lisande — szimfonikus köl­temény. 19.35: Közvetítés a józsefvárosi színházból 11.19: Frledrick Károly dzsessz- egyuttese játszik. *1.40: Adottságok, lehetőségek a Hosszúhegyi Állami Gazda­ságban. 22.30: Bartha Alfonz aperaártá- kat énekel. 23.10: Nótacsokor. 0.10: Melódiakoktél. 4 NÖGRÁD - 1982. augusztus 19.", csütörtök PETŐFI RADIO: 8.35: Napközben 10.00 j Zenedélelőtt 12.35: Mezők, falvak éneke. 13.00: Kapcsoljuk a miskolci kör­zeti stúdiót 13.10: Éneklő ifjúság 14.00: Válogatott perceink 16.35: Idősebbek hullámhosszán 17.301 segíthetünk? 18.35* Koncz Zsuzsa, Szörényi Levente, Bródy János és a Fonográf együttes felvéte­leiből. 19.14: Caruso, a nép énekese. 19.55: Slágerlista 20.35: A 04, 05. 07 jelenti. 21.05: Kabarécsütörtök. 22.15: Slágermú7eum. 23.20: Zenés játékokból. MISKOLCI STÜDIŐ: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. — 17.05: A Tiszától a Dunáig. Észak-magyarországi ké­peslap. Szerkesztő: Tmreh József. (A tartalomból: Bemutatunk egy életmentőt. —■ Nyári tüzek, tűzese­tek. — Pisztrángostavak.) Tele­fonügyelet 35-510. — 18.00: Észak­magyarországi krónika. (Megnyílt a IX. miskolci ipari kiállítás és vásár. — A Heves megyei NÉB az iskolaélei mezéiről • tanácsko­zott.'» — 18.25—18.30: Lap- és mű­sorelőzetes. TELEVÍZIÓ: 16.10: Hírek 16.15: Mindent tudni akarok Szovjet kisfilm 16.25' Gyerekek a házban 7. rész: Megint, minden jó- ra fordul 18.5á: Reklám 17.00: Fosztogatók. Magyarul be­szélő amerikai film 18.251 öt perc meteorológia 18.30: Keresztkérdés 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradő 20.00: Szabó Maeda: Régimódi történet. Dráma két részben 22.40: Hazám, hazám... Népszerű magyar remekművek 23.25: Tv-hiradó 2. MŰSOR: 2ft.OO: Kisfllmek a nagyvilágból 20.45: Lübek. — A hansa király­nője. NSZK rövdfiüm 21.10: Galilei és az új világkép 21.35: öt perc meteorológia 21.40: Tv-bfradó 22.00: Nemzetköz! countryzenéi találkozó BESZTERCEBÁNYA: 17.10: Hírek 17.15: Laboratórium . 18.05: sportrevü 19.10! Esti mese 19.20: rdőjárösjelentés és műsor- ismertetés. 19.30: Tv-híradó. 20*00: Azt hiszem, hogy tudom. Tv-játék. 21.15: Egészségedre, Domonkos! 21.55: Ez történt 24 óra alatt 22.i0: Családi kapcsolatok 1. rés2 22.50: Hírek 2. MŰSOR: 19.55: Ha a tél megérkezik... 29-00: Zenei est. 21.00: A szlovák nemzeti képtár. 21.25: Időszerű események 21.55: Jean Christoph. 4. rész. (ism.) 22.50: Az ókori Görögország. 4. rész. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: A híd túl messze van. I—11. Színes angol háborús filmdráma. 7 órától: Sakknoveíla. Szinkroni­zált NSZK film. — Balassagyar­mati Madách: Háromnegyed 6 és 8-tól: Csárdáskirálynő. Színes ma­gyar—NSZK koprodukció. — Pász­tói Mátra: Hárman a slamasati- kában. Színes, szinkronizált ame­rikai film. 8-tól: Keoma. színes olasz western. — Szécsényi Rá­kóczi: Cba-cha-cha. (14) Színes magyar film. — Kisterenyei Pe­tőfi: A vőlegény, avagy a k:s- polgári nász. Szenes mawr fó- - vfcHátók. — Élrsekvp.dkert: Egy el­vált férfi bálidéi®!. (14'. ­Ná*rylóc:. Ú;ra s-tól a heHÖ\T‘ií. Színes szinkron--". pH afft erikái western. — Jobbágyi: A transz­port. (14) Színes magyar film.

Next

/
Oldalképek
Tartalom