Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-03 / 180. szám
SzigetAJfotatok a felvonuláson Hűsítő percek a tóparton Tizenhatodszor a tóparton Nemzetiségek randevúja Bánkon S zebb környezetben aligha képzelhette volna el bárki is a Nóg- rád megyében élő nemzetiségek hagyományos találkozóját. Aki évekkel ezelőtt Bánkra álmodta, jól tette. Az ünneplőbe öltözött, dombok övezte kis falu és a hűsölésre csábító tó persze csak díszlet. Mert igazi nagy esemény a bánki nemzetiségi találkozó, immár több mint másfél évtizede. Vasárnap — két nappal ezelőtt — igazán kegyes volt az időjárásfelelős szervezőkhöz és vendégekhez egyaránt. A korábban érkezőket a szigetújfalui népi együttes fúvószenekarának pattogós muzsikája fogadta a napsütésben. Szokás már, hogy a meghívott együttesek népviseletben vonulnak végig a falun. Ezen a napon sem volt másként... Ha a felvomflás a hagyományok szerint történt is, az évek során a szervezők már sok mindent megújítottak Bánkon. Az érkezőket nem fogadta a kissé szűk főutcán autók áthatolhatatlan tengere, hiszen a nemrég megépült jókora parkoló „elnyelte” a járműfolyamot. Rendőrök, rendezők tessékelték a vendégeket, kit-kit a megfelelő helyre. Nem volt zsúfoltság, tülekedés, pedig igencsak fölszaporodott a kis település lélek- száma ezen a napon. A hagyomány kötelez: ezrek nézték a felvonuló csoportokat, kattogtak a fényképezőgépek, berregtek a filmfelvevők. Az idén mintha nagyobb nyilvánosságot kapott volna ez a korábban kevesebbeket érintő rendezvény! A forgatagban az MTI, az országos lapok munkatársai is föltűntek, a viziszínpad környékén a televízió kamerája figyelte az eseményeket és jó néhány rádiós is elindította a magnetofonját. Nem kell szégyellnünk lokálpatrióta-örömünket! Las- san-lassan nagyobb rangot szerez ez a megyei esemény annál, minthogy Nógrád megye nemzetiségeinek ünnepe legyen csupán! Joggal, hiszen — bár egy a hasonló, határainkon belüli történések közül — lehetőség a Magyarországon élő más anyanyelvűek számára önmaguk, szokásaik, hagyományaik megismertetésére. A víziszínpadon Berki Mihály, a megyei tanács elnök- helyettese mondott köszöntőt. Ott volt Skoda Ferenc, a párt megyei bizottságának titkára, dr. Wild Frigyes, a Magyar- országi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének tiszteletbeli elnöke, dr. Alt Gyula, a szlovák nemzetiségek szövetségének titkára, a losonci járás párt- és állami vezetésének küldöttsége, a rétsági járás vezetői — a rendezvény házigazdái. — „ ... A nemzetiségi lakosság valóban a népek közötti barátság aktív építőjévé válik és sajátos szorgalmazója a kultúrák egymásra hatásának, kölcsönös gazdagodásának ” — mondotta Berki Mihály, summázataként mindannak, ami hazánkban a fel- szabadulás óta a lenini elvek megvalósítása terén történik. Talán mindenki tudja Nógrád megyében, hogy huszonnégy településen élnek itt nemzetiségiek: két faluban, Szendehelyen és Berkenyén német az anyanyelv, a többi huszonkettőben szlovákul beszélnek. De hogy már kikacsintottunk a megyehatáron, azt bizonyítja a meghívott szomszéd megyebéli nagytar- csai és szigetújfalui népi együttes parádés bemutatója, valamint az, ho'gy bár némi késéssel, “de a losonci Ipoly népi együttes minden évben föllépő tagjai is megérkeztek. Műsorukat fergeteges siker honorálta —, de hát ez már megszokott tőlük. A mind nagyobb meleg sem csökkentette a bemutatón föllépő csoportok kedvét. Tapsot arattak az erdőkürti, a mi- hálygergei, a legéndi, a nézsai, a nógrádsápi csoportok tagjai, nemkülönben a szólisták. Volt forgalom a sátrakban árusító népi iparművészeknél is. Sokan keresték a cserepeket, az agyagból készített „ékszereket”, a bőrsarukat, hímzéseket. Meg ugyan senki nem számolta az ország minden részéből érkezett érdeklődőket, de alighanem Bánk ezen a napon tízszeresen fölülmúlta lélekszámút. Hét-nyolc ezer ember tapsolt az amatőr művészeti csoportoknak és legalább ennyien vitték magukkal az élményt. Délután „profik” szórakoztatták a jelenlevőket: Gaál Gabriella. Puskás Sándor, Bodza Klári és mások énekelték a szebbnél szebb népdalokat ifjú Oláh Kálmán népi zenekara kíséretében, öt órakor a Nógrád táncegyüttes tagjainak talpa alatt dübörgött a víziszínpad deszkája, sikerük következetes munkájukat dicséri. Ügy hiszem mindenkiben ott marad a látottak tanulsága. Ezeknek a művészeti csoportoknak nem csökken tennivalója, a nemzetiségi anyanyelvi kultúra, a hagyományok ápolásában. A szlovákul, németül beszélők tíz óvodában és tizennégy iskolában gyarapíthatják tudásukat palóc földön! ó volt látni Bánkon, hogy a Canon és Has- selblad fényképezőgépek, az Uher magnetofonok korában — a modern technika megannyi vívmánya volt itt vasárnap jelen — a hagyományok ápolása, a nemzetiségi kultúra ébrentartása könnyedén, belső kényszertől hajtva tart lépést a fejlődéssel. Hortobágyi Zoltán Fotó: Kulcsár József A nézőtér zsúfolásig telt Verbunkos M'hélygergéről
