Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-14 / 190. szám
Népművelők az üzemben / A z érzékenyebbek azt állítják: valami csodálkozó fintor jelenik meg a hallgatók arcán, ha valaki azt mondja magáról, ó üzemi népművelő. Valószinűleg azért, mert bár a népművelők foglalkozása nem áll túl magasan a társadalmi presztízslistán, az üzemben dolgozók még ezen a kategórián belül is elég hátul állnak. Mintha, az 1980-as évek elején az üzemi népművelő még mindig azonos lenne a színházas mozijeggyel házaló, a gyári ünnepségek előtt székeket rakodó kultúrfelelőssel —, amely munka természetesen azelőtt is fontos volt és ma is az. De az üzemi népművelő ma már sokkal fontosabb és több ennél — akár függetlenített, akár tiszteletdíjas, akár végzettsége szerint hivatásos népművelő, esetleg könyvtárbs, oktatási vagy személyzeti, szociálpolitikai előadó, esetleg KISZ-titkár. Az üzemi népművelőnek tájékoztatnia, szórakoztatnia, művelnie kell a gyár, a vállalat, az intézmény dolgozóit; képezni, vagy továbbképezni, kielégíteni az érdeklődést egyhelyütt, felkelteni az érdeklődést másutt. A közművelődési párthatározat, majd a közművelődési törvény jelentős változásokat hozott ezen a téren. Frontáttörésről talán nem beszélhetünk, a helyzet lassú, de kitartó változásáról azonban igen. Megalakultak a vállalati művelődési bizottságok, amelyeket egyre több helyen irányít függetlenített népművelő, vagy rokon területen dolgozó előadó. A művelődési bizottságok feladata elsősorban a koordináció, ám gyakorlatilag a bizottság nem koordinálja, hanem végzi a munkát Gyakran nehéz körülmények között, változó lelkesedéssel és változó eredménnyel, de dolgozik. Az üzemi népművelők jobban a „kirakatban” ülnek, mint az intézményekben dolgozó társaik: a közönségigény piacához gyorsabban, érzékenyebben kell reagálni ott, ahol nem a kulturális szolgáltatás, hanem a termelés az első számú feladat. Az üzemi népművelőknek naponta bizonyítaniuk kell, hogy szükség van rájuk. Ugyanakkor gyakran úgy érzik, a köz- művelődés szakmai közéletétől távol vannak. A népművelők egyesülete munkahelyi művelődési szakmai szervezete remélhetőleg segít majd ezen a — vélt, vagy valódi — elszigeteltségen. A legfontosabb tudnivaló*, nincs minden üzemre, gyárra, hivatalra érvényes recept Ott, ahol a dolgozók háromnegyed része nő, fele bejáró, egyharmariának nincs általános iskolai végzettsége, ott ehhez kell igazítani a programot Az egyik gyárban a nyolcadik osztályos bizonyítvány megszerzését szorgalmazzák, ám (anyagi érdekeltség híján) szerény eredménnyel. Másutt — ahol szintén magas a hat-hét osztályt végzettek száma — abból indultak ki, hogy a közművelődés sajátos eszközeivel kell pótolni a műveltségbeli hiányokat Itt sok irodalmi vetélkedő, zenés irodalmi műsor, orvosi előadás és külpolitikai tájékoztató hangzik el, mégpedig nagy sikerrel. ____ M ásutt úgy látják, a KISZ- és szakszervezeti politikai oktatás tananyaga nem tadja követni elég rugalmasan • napi politikai változásokat: ismert és népszerű tévé- kommentátorok, újságírók meghívásával próbálják kiegészítem ezt. Ugyanakkor érdekes, hogy egyik gépipari üzemünkben a hétköznapokon gyorsan hasznosítható ismeretek megszerzését akarja lehetővé tenni a köz- művelődési bizottság: villanyszerelés, varrótanfolyam, hobbikertészet tartozik ide. Van, ahol a szakmai tanfolyamok szervezése a fő feladat, másutt pedig már a második szakma megszerzése a program. A nagy rendezvények közül az operett, könnyűzene, magyarnóta-hangversenyek a legnépszerűbbek — és ebben nincs semmi szégyellnivaló. önálló komolyzenei koncertre aligha telik meg a nagyterem —. ám egy- egy vállalati ünnepségen, szocialista brigád baráti összejövetelén húszperces (esetleg hangszerismertetéssel egybekötött) könnyű szimfonikus zenei műsort mindenki szívesen fogad. Egyik győri textilüzemből rendszeresen járnak Pestre az Operaház előadásaira. Nekik az a gondjuk, hogy kicsi a gyári klub a TIT-előadások számára. Tavaly óta ugyanis hirtelen megnőtt az érdeklődés. A titok nyitja: mások lettek az előadók, jobbak, felkészültebbek. Ilyenkor nem baj, ha megy a vonat. A menetrend ugyanis igencsak behatárolja a közművelődés lehetőségeit. Gyakran kell kérni az előadót, ne beszéljen tovább háromnegyed háromnál, úgyis felállnak, mert indul a vonat. Ám az is igaz, ha a téma és az előadó egyaránt érdekes, megvárják a következő vonatot. Akad olyan megoldás is, azokra a szakmailag igényes programokra, amelyeket egy-egy szocialista brigád kezdeményezett, a vállalatvezetés a munkaidő vége előtt háromnegyed órával elengedi a dolgozókat szakmai képzésnek tekintvén az ilyen előadásokat. A három műszak, a bejárók és a családos nők nagy száma mindenütt bonyolulttá teszi a népművelők munkáját. De mit szóljanak azok a vállalatok, amelyeknek a hatóköre két, vagy éppen öt megyére terjed ki, és dolgozóik zöme nem ugyanott áll a gép, vagy íróasztal mellett, hanem töltést, utat, csatornát épít? Lehet, hogy itt esetleg a vállalat saját, művelődési célra átalakított mikrobusza segít majd? Az egyik üzem népművelője büszkén mondhatja: van már egy olyan száztagú törzsgárdája, amely minden rendezvényen ott van. Egy másik azt panaszolhatja: sajnos, a műsorokon mindig csak ugyanazt a száz embert látni. Vagyis ugyanaz a nézőszám valahol sikernek számít, a másik helyen nem. Esetileg az optimista és pesszimista aépaaű- veiői szemléletről van szó? M indenesetre a cél nemcsak az lehet. bogy évek múlva a szám harminccal- ötvennel több legyen, hanem az is, ne legyen tízzel-hússzal kevesebb. Hogyan lehet ezt elérni? Ne túl messze tűzzük ki a célt, a feladat mellé a lehetőségeket is vegyük számításba. Ne akarják a népművelők megoldani a dolgozok művelődését, szórakozását, de akarják segíteni. Ne gazdálkodjanak az emberek idejével, hanem tanítsák meg őket az idővel való gazdálkodásra. Ebhez kell megtalálni a legjobb módszereket, mégpedig a helyi sajátosságok figyelembevételével. Gárdonyi Béla Társadalmi munka Szécsényben Az év első felében Szécsény lakói, a különböző vállalatok 3,9 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a nagyközség szépítéséhez, fejlesztéséhez. Az egy • személyre jutó társadalmi munka értéke 601 forint A sok-sok ilyen jellegű munka közül kiemelkedik a tavaszi lomtalanítási és parkosítási akció. A lőpálya építésénél az MHSZ-szervezet tagjai 180 ezer forintot takarítottak meg. A műemlékvédelmi felügyelőség tervezői térítés nélkül elkészítették az új művelődési központ makettjét. A Nógrád megyei Útkarbantartó Költségvetési Üzem KISZ-alapszervezete azzal, hogy a Pintér Sándor és a Fürst Sándor utca korszerűsítését önköltségi áron végezte 100 ezer forinttal csökkentette a végszámlát. A Szántó Kovács János és a Kun Béla utca lakói a házak előtti átereszeket építették meg. A vállalatok fiataljainak keze munkája nyomán szépült és bővült a rárósl úttörőtábor. Sok társadalmi munkát végeztek a nagyközségben a mezőgazdasági szak- középiskola növendékei. Jelentős annak a társadalmi munkának az értéke, amelyet, a gazdasági egységek az oktatási intézményekben' végeztek. 1 , —ki ..... ÚzM*' Réti Zoltán: Gyümölcsárus Gondolatok Mindenki nyugodtan elviseli a legnagyobb szenvedéseket is, kivéve azt, aki éppen szenved. (Shakespeare) * Senkinek nincs annyi hibája, mint a távollevőnek. (Amerikai mondás) * Tudni, hogy az ember azt tudja, amit tud és nem tudja ázt, amit nem tud — ez igazi tudás. (Konfucius) * A kereskedelem még egyetlen nemzetet sem tett tönkre. (Benjamin Franklin) * Lehet, hogy ő is megelőzte a korát, csak nem a megfelelő irányiban. (Marred A chard) KÖVES ISTVÁN: Í J*; jf I >; i ( I \ J M '' ,! %/✓<■,'//1 MflllHMI /"■ I" / í* V' ,-:i i " Jánossy Ferenc: Angéla Testvér- búcsú 1514 Válasz Kósa-Csoórí- Sára ítélet-ére Nyaltán a toldott kötél Rongyszalagból sodort Kagylóbői•‘e korommal festett hajlataiban Reszketve bújik a telehold Szeme kitárt ablakaiban Nem könyököl többé az értelem Vér-kígyókba alvadt haja alatt A homlok tiszta Vértelen Mellkasa sima pajzs-közönyéről Sikoltva suhan a tekintet Sietős öltésekkel visszavarmá De szél támad s továbbtépi az inget Lobbanva szárnya nő Fehéren verdes Tolla huü Csak lába rántja vissza Kijózanító inga makacsul Lábán a sárga körmök Koszos bokáján csomós erek Dalt dúdolni hányát feküdnék Sirató Kottafej Szemüregek Búcsúzni kell Hajnalodik És sok a gazdátlan kötél Hol van a nyár Vége az ősznek És nemsokára itt a tél Most hova tovább És hogyan Felejteni mert éínt kell Élni keU tovább és dúdolni Testvérem nem feledlek el Mig nyakamon kötél nem fenn Míg világot tükröz két szemem Mig lábamon tovább nő a köröm Mig hűséggel szolgál az értelem Testvérem melletted maradok S te menekül) tovább velem. Szepesi József: Emlék Ha valakit hiába várok ő eljön hozzám, megölel cs szívembe szúr egy virágot Olyankor fáj a szerelem Gulay István: Hátborzongató hipertónia Az orvosi egyetem nagy tudású adjunktusa megvizsgálta, aztán fürkészve a szemébe nézett. — Nem értem — ismételgette egyre. — Nem értem! Maga makkegészséges, a műszer mégis hipertóniát mutat. Meg kell fejteni a rejtélyt... — Mi az a hipertónia? — kérdezte. — Magas vérnyomás. — De hisz nekem mindig alacsony vérnyomásom volt! — Tudom — felelte. — Épp ezért nem értem. — Elgondolkodva pillantott rá. — Csak nyugalom, nyugalom — intett nyugtalanul. — Innen ki nem megy, amig ki nem derítem, mitől hipertóniás. Vallja be, mitől hipertóniás! — Nem tudom. — Pedig tudom, hogy tudja! — Maga engem ne gyanúsítgasson — fortyant fel. — Egy beteg embert! Most jöttem vissza szabadságról, semmi okom magas vérnyomásra. Az adjunktus úgy kortyin- tott a kávéjából, hogy a pipa a szájában maradt. Inkább nézett ki nyomozónak, mint orvosnak. — Szóval nyaralni volt — állapította meg. — Hol nyaralt? Megmondta az igazat: — Külföldön. — Aha! Szóval külföldön! — Ott. — És érte valami stressz ? — Engem nem ért semmi. A barátomat, akivel voltam, érte, engem azonban nem. — Akkor nem értem — hajtogatta. — Nem értem. A doki amúgy jó ember volt, megkínálta cigarettával, ő rágyújtott (átkozott szenvedély!) és eszébe jutott, hogyan járt a barátja a cigarettával. Utazásuk második napján rossz emberek feltörték a kocsiját, elvitték az autómag- nó^át, a ruhásbőröndjét és a benne levő összes magyar cigarettáját. Mondta is az adjunktusnak: — Doktor úr, nem nekem kellene itt ülnöm, hanem a barátomnak! — Mi közöm nekem a barátjához? — Várjon csak, doktor! Azt hiszem, fel tudom tárni a betegségem okát! — Maga? Már mindenki orvosnak hiszi magát! — Én nem — tiltakozott — csak eszembe jutott... — Maga a bolondját akarja járatni velem, mikor én jót akarok magának? — Tudom, hogy a doktor úr jót akar nekem, meg akar gyógyítani, de csakugyan nem tudom; miért nem a barátom került ide hipertóniával, miért én.'.. Neki sokkal több oka lenne rá. Vagyis éppen, hogy tudom! Az adjunktus a székébe ros- kadt, szájába vette a pipáját és ismét kortyölt a kávéjából. — Miért? — kérdezte meg- adóan. — Mi történt a barátjával? — Először Is — kezdte —, kifosztották a kocsiját. Rögtön a második napon.. — Vetetett fel jegyzőkönyvet? — Igen. Aztán belénk szaladt egy Pisa furgon, összetört a kocsija hátulja. — Megint jegyzőkönyv —, bólint a doktor. — Ügy van. De amilyen szerencsém van, az én holmimhoz nem nyúltak, azok a csomagtartóban voltak, amit nem törtek fel. Nem vagyok Ijedős, de végig máj rés voltam, hátha velem is történik valami. — Röviden, röviden! — Aztán, képzelje, doktor úr, a barátom lelép a járdáról és eltörik a lába. Idegen országban! Kórház, orvos [kezelés satöbbi... Megborzongott a puszta emlékezéstől. Az orvosnak ez nem kerülte el a figyelmét. — Borzongott, ha jól láttam! — csapott le rá. — Persze, hogy borzongok, ha ilyenekre gondolok! — No és mi történt még a barátjával? — Mi történt volna? Amikor végre hazavergődtünk, bement a jegyzőkönyvékkel a biztosítóhoz, úgyhogy egyetlen fillér vesztesége nem lett a sok baj ellenére. — Ez < természetes — mondta az adjunktus. — De akkor miért mondta, hogy a barátjának kellene itt ülnie maga helyett? — Hát nem érti? Mégiscsak vei történt minden rossz, neki kellett volna hipertóniát kapni! — Hajmeresztő történet — jegyezte meg a doktor. — Okosabb azonban nem lettem. Alighogy ezt kimondta, felugrott, hadonászni kezdett a pipájával. — Mopp! Figyeljen rám, nézzen a szemembe! Azt hiszem megtaláltam a baj gvö- kerót! Koncentráljon! Mondja, magának is volt biztosítása? — Nem. Nekem nem volt. A doktor diadalmasan közölte vele: — Ugye megmondtam, hogy tudja, mitől lett magas a vérnyomása. Ugye, megmondtam! — Mert nem volt biztosításom? Erre gondoltam én is az előbb, doktor úr, de féltem, hogy azt mondja, attól mé* senki sem lett hipertóniás! — Az idegességtől! Képzelje el, ha magával történik mindaz, amit elmondott.., Vagyis... el ne merje képzelni, mert még betegebb lesz! — No jó — állt fel. — Nem képzelem el, csak engedjen el. Az adjunktus elbocsátotta. — Receptet nem kapok? — kérdezte. — Mire? — Gyógyszerre. — Nem kap semmit. Érti? Nem kap gyógyszert. — De hisz beteg vagyok: A műszer is kimutatta! — Az igaz — mondta az adjunktus és iszonyodva nézett a páciensre. — Hátborzongató hipertóniája van... De arra kérem, barátom, távozzon innét sürgősen, ne gyötörje tovább se a műszert, se az én tudományos elmémet biztosítási ügyekkel! NÓGRÁÜ - 1982. augusztus 14., szombat 9
