Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

A kultúraterjesztés nem öncél 1 Gondolatok a múzeumpropagandáró! ISMERETTERJESZTŐ kiad­ványok, program- és propa- Bandafüzetek tucatjai küitöliis, szerte ma mar egy-egy na­gyobb vagy tehetősebb múze­um megnéznivaló anyagát, ér­dekességeit, művelődéstörténe­ti értékeit. Ahol egy múze­umnak valamely nevezetes személyről megkeresztelt em­lékszobája, jelentősebb tárgyi néprajzi szakanyaga, kultúr­történeti vagy művészettörté­neti kincse van, ott már meg­terem az önpropaganda mód­szereinek széles skálája is. A helyi állandó vagy ideiglenes kiállítások bekerülnek az ide­genforgalmi tájékoztatás vér­keringésébe, megjelennek a nagyobb könyvtárak és műve­lődési központok faliújságjain, fölbukkannak az országjáró művelődési körök, szocialista brigádok és főiskolai kirándu­lások programjaiban, vssza- köszönnek a ,.Közművelődés” vagy az útikönyvek hasábjai­ról. És jönnek-jönnek az embe­rek a múzeiímokba... A láto­gatottság eredményeit statisz­tikai közlemények, teljesít­ményre büszke beszámolók és adatokra éhes szociológusok folyóiratcikkei teszik nyilvá­nossá. .. S minduntalan csak egy valaki marad ki a számí­tásból: az egyszeri múzeumlá­togató, akinek meg kell elé­gednie az élménnyel, jó eset­ben egy borsos áru, gyenge kiállítású katalógussal... A múzeumok nagy hányadá­ban tilos vagy rossz szemmel nézett a fényképezés. Ennek — ne is tagadjuk —*■ jól meg­fontolt és elsődlegesen anyagi okai vannak... Mi tagadás: egy magára valamit is adó múzeum kiverekszi magának azt a befektetést, hogy diafel­vételeket készítsen vagy ké­szíttessen saját anyagáról, nemcsak a megőrzés, de a propaganda miatt is. A buda­pesti Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Qaléria, a kiskunhalasi Csipkeház vagy a szécsényi kastélymúzeum meg tudta oldani, hogy propagan­daeszközei közé fölvegye a diaárusítást is. Nem létezik azonban egy-egy járásra vagy megyére vonatkozó egységes diasorozat, ha jól tudom egyetlen megyénkben sem! Így a közművelődési szemlé­let helyi érdekű és érték­rendszerű lesz csupán, ami még nem volna baj érték- megőrző és értékpropagáló szempontból. De megoldhatat­lannak látszik, hogy ne ma­radjanak fehér foltok ezen a művelődéstérképen... Jómagam nem vagyok szak­értő e kérdéskörben, csupán mint múzeum- és kiállításjáró szimpatizáns fogalmazom meg az észrevételeimet. Legutóbb a Palóc Múzeumban járván mél­tatlankodtam utoljára a „Fényképezni tilos” táblák mi­att. Szerettem volna ugyanis a kiállításokat nem csak me­móriámban, de élményszerű vizuális egységükben haza­vinni. A múzeumi árusításban kapható diafelvételek azonban egyrészt válogatottságuknál fogva, másrészt beállított, sta­tikusan fölvett jellegük miatt nem kínálták azt a befogadás­élményt, amelyet a tárlatokat járva szereztem... S ekkor a következő — fSl- fedezésértékűnek éppenséggel nem mondható — kérdés fo­galmazódott meg bennem: miért is ne lehetne egy-egy kiállításról vagy egy múzeum anyagának egészéről színes rövidfilmeket készíteni?! A KÜLFÖLDI MŰZEU- UMOKBAN ez nem újdonat­új dolog. A Loire-völgyi kas­télyok majd’ mindegyikében már az előtérben, a jegyvál­tás előtt végignézhető egy té­véképernyőn a múzeum, ki­állított anyaga, a kárpit-min­táktól a kastélyparkig, légifel­vételtől a portréfestményekig és miniatúrákig bezárólag minden. És látnivaló a souve- nírgyűjtő német vagy ameri­kai turisták tolakodása a meg­vásárolható Super—8-as fil­mekért. De — kérdezem — miért is ne lehetne ezt nálunk megcsinálni?! Példámnál maradva: a szé­csényi kastélymúzeum artisz- tikusan szép, kifejezetten filmre kívánkozó épületegyüt­tese, a gyönyörű kastélypark, Mérnök és dalkölfő A népi játékok mozgalmas Jeleneteit megörökítő ősi grúz freskók segítségével sikerült G. Szalukvadzénak, a köztár­saság érdemes művészének re­konstruálni és színre vinni az ősi parcakuku nevű táncot. A népi koreográfia ismert mes­tere maga írt a tánchoz zenét és ó tervezte meg a kosztümök vázlatait is. Szalukvadzét, aki sok min­den iránt érdeklődik, mint dalszerzőt ismerik. Népszerű költeményeiből nemrégen je­lentetett meg válogatást a köz­társaság fővárosában, Tbiliszi­ben. Ezen kívül ó vezeti Grú­zia egyetlen népdalkutató is­koláját. Az iskola együttese sikerrel turnézott az ország városaiban és külföldön egya­ránt. < A lelkes művész csak sza­bad idejében foglalkozik a nép­dalokkal, néptáncokkal. Igazi foglalkozása elektromérnök, eddig harminc újítás fűződik a nevéhez és a Grúz SZSZK érdemes mérnöke címet is el­nyerte. a vadászati és történeti kiál­lítás miért is ne volna filmen bemutatható? A múzeumnak egy-egy nyári időszakában több ezer látogatója, s köztük mérhetetlen sok külföldi lá­togatója van, akiknek bizto­san megérné, ha „efőregyár- tott”, „tárlatvezetett” • fii met vihetnének haza. A közműve­lődési vagy múzeumi propa­gandában hihetetlen újítás le­hetne a filmezés! Képzeljük csak el, hogy Kittenberger vagy Kubinyi neve, a paló­cok története vagy néprajzi eszközeik neve elhangzik egy francia vagy nyugatnémet család útibeszámoló party- ján, midőn hazatérnek, vagy egy bécsújhelyi kocsmában nem csupán ködös emlékekről, mennyiségük miatt összefolyó élményekről beszél az osztrák turista, hanem elővesz táská­jából egy színes kisfilmet. Képzeljük csak el, hogy egy szenvedélyes vadász a szécsé­nyi múzeum vadászati anya­gának aprólékosan földolgo­zót anyagát venné meg, egy dél-dunántúli általános iskola pedig éppenséggel az őstörté­neti kiállítás képeire lenne kíváncsi. Lehetne tehát fil­met készíteni egy-egy (akár időszaki) kiállításról, lehetne egy egész múzeumról vagy egész tájegységről, megyéről is. Bering lehetne a szobrok, parkok, egyházi-egyháztörténe- ti vagy építészeti érdekessé­gek egész sora, temetőstül, hollókői várastul meg szépsé­ges szép erdőrészletestül min­denféle. És nem pusztán az a kényszer' ' -zet fogadná a külföldi -r magyar látoga­tót, hogy Hollókőről két-há- rom éppen kapható, közepe­sen fényképezett és kicsit fél- renyomott levelezőlapot vehet csak meg, hanem élménysze- rű, szépen fényképezett, szí­nes, akár idegennyelvű infor­mációanyaggal bőven megra­kott rövidfilmet is. Az egyik nem zárná ki a másikat, de a kihagyott lehetőség hiánypótló megoldásért kiált. JÓMAGAM IS FILMKÉ­SZÍTŐ VAGYOK, s jól tudom, nem volna olcsó megoldás mindez. De okvetlenül megér­né! Egy ilyen filmet persze nem Jancsó Miklósnak kéne rendeznie, hanem ott vannak a fiatal filmesek a Balázs Bé­la stúdióban, ott vannak a filmfőiskolások, mindenütt megtalálhatók a szakképzett és lelkes amatőrfilmesek — hoz­zájuk kéne fordulni, és a le­hetőség mindjárt valósággá válhat. Egész iskolai-közműve­lődési-múzeumügyi-idegen- forgalmi hálózatot lehetne ki­építeni —’ a múzeumok, a fi­nanszírozók és nem utolsó sorban a múzeumlátogatók hasznára. És mi ennek az akadá­lya. ..? Gergely András Shakes peare-i gondolat legyében Korának hű lenyomata legyen Beszélgetés Lengyel Boldizsárral, a szolnoki színház igazgatójával Találkozásai* előtt aligha mertem volna feltételezni, hogy nosztalgiám kerekedik a palócföld iránt az igazi nagyvárossá fejlődött Szolno­kon. Először is: mindössze pár napra érkeztem, s ottlé­tem nyaralásként is felfogha­tó, másodszor: ugyan honnan ..gondolhattam volna, hogy a szolnoki Szigligeti Színház Igazgatójának életfelfogást, gondolkodást, magatartást formáló élményei kapcsolód­nak szűkebb pátriámhoz, hi­szen Lengyel Boldizsár Szol­nok megyei. — Akármilyen furcsa, sok­szor még álmomban sem a falumból jönnek elő a képek, hanem Hasznosról, a Gombás­tetőről, a Kövicses-patakról, az Ágasvár környékéről. Itt kezdtem tanítani 1957. au­gusztus 15-én, aztán Mátra- keresztesen nősültem —, ha jó! emlékszem, akkor még vil­lany sem volt — 1962 febru­árjában. Később pár éves megszakítással újra visszake­rültem Nógrádba: 1968—1971 között Vanyarcon dolgozrtam. De ott már nem éreztem annyira jól magam, életem­ben a meghatározó Hasznos meg a hasznosi ember ma­radt. Mondanom sem kell ennél több szót váltottunk Nógrád megyéről, találkozásunk cél­ja azonban más volt. A Len­gyel Boldizsár által 1980. au­gusztus 1-től vezetett . szol­noki színház élete, munkája foglalkoztatott, hiszen a „Szigligeti” több mint egy év­tizede jár rendszeresen, egyez­tetett terv szerint Salgótar­jánba, az utóbbi években — művészei vállalkozókedvéből — még egyipár településen, Balassagyarmaton, Pásztón, Dereden megfordul. — Nem volt irigylésre méltó helyzetben, amikor át­vette a színház vezetését — térek eredeti témánkra. — A hetvenes években Székely Gábor igazgató-főrendező nagyszerű, országos hírű szín­házat teremtett az Alföld kö­zepén. .. — Valóban nagyon Jó szín­ház alakult ki Szolnokon — folytatja a gondolatot Lengyel Boldizsár. — Az elmúlt tíz évben kitűnő rendezők dol­goztak itt, közöttük Székely Gábor meghatározó volt. Akadt olyan évad, melyben együtt rendezett Horváth Je­nő, Paál István, Valló Péter és Székely Gábor. Kerényi Imre, aki ügyes színházszer­vező egyéniség és jó rendező, két évet töltött Szolnokon. Mindenki magas mércét állí­tott, nagyon nagy örökséget hagytak ránk. Amikor Paál István főrendezővel a színház élére kerültünk, tényleg nem voltunk könnyű helyzetben. — Miben látták feladatu­kat? — Először a nagy felelős­séggel járó hagyomány meg­őrzésében, a Székely idején kivívott ’ rang megtartásában. majd — bár az előbbivel egy­szerre — együtt tartani és új­jászervezni a társulatot. Er­re a színházra mindig jel­lemző volt, hogy hordozott valamilyen üzenetet, közéle­ti színház volt.1 A shapes- peare-i gondolat szerint korá­nak hű lenyomata kívánt len­ni. — Hogyan ttéU meg: sike­rült az elképzeléseket megva­lósítani? — Felemás módon sikerült, úgy vélem. A magyar színhá­zi életiben Szolnok még min­dig jelentős. Ám ez eléggé viszonylagos. Az egészhez vi­szonyítva nem vagyunk rosz- szak, de volt állapothoz, le­hetőségeinkhez képest tet- tgnérhetők a változások. A múlt évadban például na­gyon jó műsortervet sikerült összeállítanunk, de azt csak közepes, vagy annál alig jobb színvonalon sikerült megva­lósítanunk. Művészileg egye­netlen volt az évad. Szerin­tünk szakmailag jól sikerült a Koldusopera, a Hamlet, a Liliom, közepesen az I. Erzsé­bet, A nagy Romulus, gyen­gébben A három megesett lány esete. A Koldusopera és a Liliom közönségsikert ért el, meg A három megesett lány esete. Tehát a megíté­lések között van némi elté­rés,. — Említette a művészi egye­netlenséget, keresték-e okát? — Anélkül nem lehet dol­gozni. Az elmúlt években je­lentős rendezői veszteség ér­te a színházat — elment Szé­kely, Valló, Kerényi, Csiszár Imre, Horváth Jenő. Nem si­került pótolni őket, s olyan rendezői gárdát kialakítani, amelyik garantálta volna, hogy az évad művészileg a korábbiakhoz hasonlatos le­gyen. Aztán a tavalyi évadot több betegség nehezítette. Kern András a bemutató éj­szakáján, Kovács Lajos a be­mutató utón betegedett meg, Nagy Zoltán, Pákozdy Lajos sem volt egészséges. így for­dulhatott elő, hogy kitolódott az évad, még június 27-én is játszottunk. A bérletes elő­adásokat le kellett játszani. — Hogyan alakult az utób­bi időben a színház és a kö­zönség viszonya? — Bérleteseink száma nem csökkent. Közönségtalálkozó­kon megfogalmazták vélemé­nyüket, igényeiket. Ügy talál-. juk, némely ponton találkoz­nak elképzeléseink, ízlésünk, néhol nem. A Hamletet pél­dául a többség nem tudta el­fogadni. A találkozók leg­főbb tanulsága számunkra, hogy a hazai és a világiroda­lom értékes, egyben populáris alkotásait mint például a Koldusopera, Liliom — szín­vonalasan kell előadni, s meg kell tartanunk gondolati igényességünket, de úgy tol­mácsolni egy-egy mű üzene­tét, hogy a néző érzelmileg is magáévá tudja tenni. — Sokan, jórészt magam te osztozom benne, kifogásé!)át a színészi munkát. Ügy ér­zik, hogy a négy év óta tar­tó szüntelen mozgás nem használt a színháznak... — Az a véleményem, hogy nagyon tehetséges színésze­ink vannak, akik sokkal job­bat is tudtak volna produ­kálni. Női gárdánk országo­san a legjobbak közé tarto­zik. A férfiaknál néhány sze­repkörre valóban hiányzik színész. Ügy nevezett .szépfiú szerepre bő a választék, ds kevés a jó karaktertípusa Alapjában véve azonban jó­nak tartom a színészi gárdát. — A szerződéseket tavasz­szál kötik. Az őszi évadban milyen változásokra számít­hat a közönség? — Jó társulatot sikerült összeverbuválnunk. Akik el­mentek — Margittai Ági, Pá­kozdy János stb. — azokról most már ne beszéljünk, in­kább azokról, akik jönnek. Hozzánk szerződött színész a főiskoláról Árdeleán László, Dezsényi Péter, Philippovich Tamás, Győrből Bajcsay Má­ria, Bán János, Vallai Péter, Zala Márk, Tóth József, Angster László, Pécsről Fe­kete András, Veszprémből Sashalmi József, a Vígszín­házból Leisen Antal. Nálunk dolgozik Bata Ibolya jelmez-, Kálmán László díszlet-jelmez • tervező. Paál István mellett Árkosi Árpád, s két színhá­zunknál diplomázó fiatal, Csizmadia Tibor és Éry-Ko- vács András rendez. Negyven színészünk összetétele meg­felel a műsortervnek, bár hí­vunk vendégművészeket is. Hiszen fiatal naivánk nincsen. — Milyen lesz az 1982—83- as műsorterv? — Jobban igazodunk a kö­zönség érdeklődéséhez. Hét bérletes nagyszínházi előadást tartunk. Bemutatjuk a Ványa bácsit Csehovtól, az Ármány és szerelmet Schillertől, a Vonó Ignácot Fejes Endrétől, Az ügynök halálát Millertől, Maughamtól az Imádok férj­hez mennit, Nestroytól A .fa­lusi forgatagot, mindkettőt zenével. Tervezünk egy har­madik vígjátékot, még nem tudjuk, mi lesz, talán zené« az is. Bérleten kívül mutat­juk be Mecchiavelli Mandra- góróját, melyet nyári szín­házunkból telepítünk a kő- színházba. A gyerekekre a Mi- ci mackóval gondolunk. A szokottnál több bemutatót tervezünk a szobaszínházban, mivel szeretnénk a közönség­gel jobban megkedvelteim. Űj bemutató Sterheim A ka­zetta, Schnitzler Anatol, Stei­gerwald Tatárbúcsú és Kroetz Meyerék című műve, felújít­juk Arbuzov színművét és Albee két egyfelvonásosát Közéleti színház szeretnénk továbbra is lenni, reméljek, törekvéseink találkoznak a közönség érdeklődésével. — Ennek reményében — köszönöm a beszélgetést! Sulyok László Az ötvenes évek végén szer­veződött meg hazánkban a Magyar Fümtudományi In­tézet égisze alatt a filmklu­bok. hálózata, mely a hatva­nas évek derekára valóságos mozgalommá terebélyese­dett. A klubmozgalom „arany­korára” azonban —, mely, ta­lán nem véletlenül, egybe­esett a magyar filmművészet „aranykorával” is — bebizo- nyososdott, hogy az eredendő­en más feladatok ellátására hivatott intézet nem képes ki­elégíteni az igényeket. Igaz, a „nevelőszülők” kezdettől ideiglenes bábáskodást vál­laltak csak, s a szakemberek az önálló filmklubszövetség megalakítását már a kezdet kezdetén a legközélebtoi jövő feladatának tekintették. Azó­ta több mint két évtized telt el, ha nem is nyomtalanul, de e tekintetben csaknem ered­ménytelenül. S miként a ma­gyar filmművészet hullám­völgybe került, akként ha­gyott alább — megfelelő me­cénás híján — a filmklubmoz­galom aktivistáinak lelkese­dése is. A jelenleg nyilván­tartott több mint háromszáz filmklub kétharmada csupán nevében őrzi funkcióját, de valódi közösséget, a fiirnmű­Megújul-e a filmklubmozgalom? (Egy országos tanácskozás margójára) sának megkésett, de talán még nem elkésett szándékával fellépő minisztériumi veze­tők mindazonáltal reméljük nem hátrálnak meg a nehéz­ségek elől. Az első „csípések” mindenesetre 1 tanulsággal vészét értékeit sokoldalúan tek résztvevői egyértelmű mint maguk a klubvezetők?! fenntartó szervek érdekei. Eb- előzetes^^dkészüUség^«T'rész­megvitató, feltáró klubot csak igennel válaszoltak. A filmfő- Mely feladatokat kellene bői önmagában is sok minden (jelen esetben a elvétve találunk. igazgatóság vezetőinek jó- megoldania a filmklubszövet- következik, végeredményben leendő filmklubszövetség fel­Jóval a huszonnegyedik óra szándékát perszenem lehet el- ségnek? A megoldandó fel-'azonban a klubok sok „szék” adtainak lehetőségeinek) után rukkolt elő tehát várat- vitatni, legfeljebb mosolyogni, adatok közül most csupán né- között gazdátlanul tengődnek, feltérképezése nélkül min­lanul _ filmklubszövetség vagy bosszankodni lehet azon, hányat említünk meg, előre- a legkülönbözőbb formációk- ^ kísérlet csak látszatered- megalakífásának gondolaté- hogy a spanyolviaszkot sze- bocsátva, hogy a tennivalók ban. ménveket hozhat Hisz a film­•val a Művelődési Miniszteri- retnék fölfedezni. Mosolyog- mindenekelőtt évtizedes mu- Megoldatlan a filmklubveze- klubmozgalom hazai helyze­um filmfőigazgatósága. A tak és bosszankodtak is sokan lasztásokat hivatottak pótolni, tők képzése is, csakúgy mint önmagában valójában a filmklubvezetők elmúlt hó- (ki magában, ki hangosan) az Az első és legfontosabb, a rendszeres információcsere, fiimklubszövetség sem lej*' napokban tartott regionális ta- említett értekezleten. Men- egyben a legkényesebb . fel- az előadók közvetítése. képes lendíteni Kivált akkor nácskozásain, majd a közel- ten az arcára fagyott azonban adatkör a klubok filmigényei- A Magyar Filmklubszövet- ha cslrpán egy intéz­múltban Budapesten tartott a mosoly az érintett klubve- nek, a filmellátás lehetősé- ség gyümölcsöző kapcsolatot mén’» lesz" a sok közül! országos megbeszélésén nem zetőknek, amikor kiderült, geinek kérdése. A klubok létesíthetne a Nemzetközi A fiimkluhszövetség ' való­véletlenül adtak hangot ké- hogy a filmklubszövetség lét- filmellátását két hagyomá- Filmklubszövetséggel. (E kap- ban sokat fehetne a mozgalo­telyeiknek azok a klubveze- rehozásának kérvényezését nyos csatorna, a MOKÉP, és csolat előfiyeire számos pél- mért ezen keresztül a film­tők, akik az elmúlt két évti- megelőzi még egy újabb a Filmtudományi Intézet biz- dát láthatunk a környező or- művészet egyetemes és szo­zed_ alatt néhány hasonló, el- egyeztető értekezlet az ille- tosítja. A MOKÉP filmjeit szágokban, melyekben — a ciaiista értékeinek terjeszte­ttéit _ kezdeményezésnek tékes szervék (MOKÉP, FI- természetesen a normál mozi- hazai tendenciával ellentét- séért. A filmklubszövetség már tanúi voltak. ^ _ TU stb.) vezetői között... hálózat is bemutatja, az inté- ben — a filmklubmozgalom megfelelő működéséért és A Fészek Művészklubban E kijelentés azért váltott ki zet árchívállománya viszont mindinkább fejlődik.) - feladatainak meghatározásá­rendezett tanácskozás _ célja nem kis felháborodást, mert évek óta alig-alig gyarapszik. A budapesti tanácskozás ért viszont maguk a filmklu- ráadásul jogosan irritálta a kitűnt, hogy az érdemi dön- A filmklubok ilyetén elesnek egyik felszólalójának szavai- hók azok tagsága és vezetői meghívottakat. A tanácskozás tések jogát azok tartják fenn legfőbb vonzerejüktől, attól, val élve, „darázsfészekbenyúl, tehetnének legtöbbet. Feltéve tudniillik azt volt hivatva fel- maguknak, akik két évtizeden, hogy a filmbarátok speciális aki a filmklubmozgalom ha- hogy a szövetség az ő érde­mérni, hogy a klubvezetők át bizonyították erre valóal- igényeit képesek kielégíteni, zai helyzetét bolygatja”. A keiket lesz hivatott szolgálni helyeselnek-e az ónálló kalmatlanságukat. Mellesleg a hagyományos filmforgal- filmklubmozgalom megújítá- Pintér Károly filmklubszövetség létrehoza- kik lehetnének illetékesebbek mazással szemben alternatív sát, jóllehet erre a kérdésre egy filmklubszövetség funk- kínák-riot nyúitva. *1 -------------------— ■ » m ar a regionális értekezle- dójának meghatározásában, Eltérőek a filmklubokat J NÓGRÁD — 1982. július 10., szombat 'J \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom