Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
Csordulásig; telnek a tálcák a finom étkekkel A somosköl kirándulás testet, lelket gyönyörködtet A természet színei feleselnek egymással. Felvonul a zöld megannyi árnyalata: a pázsité puha, az erdőké sejtelmes, a kerítésé haragoszöld. .. S azon túl, avagy azon belül? A KISZ Nógrád megyei bizottsága politikai képzési központja Salgóbányán kilenc napra nemzetközi úttörőtábornak ad otthont. 'Az alakulótér fölötti árbocokon öt lobogót birizgál a könnyű nyári szél, öt nemzet szimbóluma előtt tiszteleg a tábor, a magyar, lengyel, csehszlovák finn és francia gyerekek ajkáról harsog az ének. A dal, a közös nyelv. Felhangzik a DlVSZ-indulónak a közös törekvésünket kifejező kezdete: „Egy a jelszónk a béke... ” Az ismerkedési estre tervezett tábortüzet elmosta a délutáni zápor. Annyi baj legyen! A táborvezetőség erre is gondolt, ott a hatalmas társalgó, mint egyetlen szabadtéri színpad, ahol peregnek az események. A lengyel pajtások éneket, játékot tanítanak a többiekkel; a1 magyarok viszonozzák, nem hiánycikk a móka itt sem. Takarodó tájékán alig lehet a nebulókat ágyba küldeni. — Egy-kettő-három-négy...! — vezényel Bogdány Tamás. Ez már a reggeli torna. Friss tekintetek, engedelmes végtagok. Néhányan lustálkodni próbálnak, de nincs pardon! A reggeli aztán persze, hogy jólesik. A napiparancs szerint a csütörtök a természet napja. Az időjárás Is kegyes. A pajtások melegítőt, tornacipőt húznak, felnőttől is dicséretes teljesítményre készülnek, tizenöt kilométeres túrára. Az útvonal: a salgól vár, Eresztvé'ny, a somoskői vár. Elsőként a francia gyerekek vágnak neki, s az úttörő-újságírók harmincfős társasága is melléjük szegődik. No, nem mindenki, mert más csoportokról is várja a tudósítást a tábor. Egy szőke finn kisfiú is hozzájuk csapódana, a magyar úttörők kézzel-lábbal magyarázzák: ő majd később Indul. Dél körül Eresztvényben futunk össze velük. Lihegve igyekeznek a Napsugár étterembe. — Jó kis túra! — jegyzi meg Mihalik Judit, ő és Sing- lár Katalin Ifivezetők, afcika NÓGRÁD „Űttörősarok” rovatának „kiöregedet” tudósítói. Helyükbe olyan apró tehetségek léptek, mint a pásztói Zeke Andrea, a kazári Szabó Erzsébet, vagy a salgótarjáni Kiss Zoltán. Az úttörőtudósítók nemcsak pihennek, szórakoznak,- hanem keményen dolgoznak is. A tábor életéről papírra vésett krónikákat közösen elemzik, belekóstolnak a különböző műfajokba, ellátogattak a szerkesztőségbe, a nyomdába és a csattanó majd szokás szerint a tábori újság lesz. Újabb csapzott fejek tűnnek fel, a melegítőfelsők lekerültek. Érkeznek a pihenőhöz a lengyel gyerekek. Zbi- sek és Danka ügyel rájuk, s amíg falatoznak mi más lehetne a téma, mint a nap nagy eseménye a Lengyelország— Olaszország labdarúgó-világbajnoki elődöntő. — Jó formában a csapat — mondja Zbisek, akitől két srác is érdeklődött, nézhetik-e a televízióban a mérkőzést. Boldogan veszik tudomásul az engedélyt. A nemzetközi tábor . nagy csapata is jó formában. A kezekben a zsákmányok: mezei virágcsokrok, érdekes alakú gallyak és kövek, egyik, másik pajtás nyakában fényképezőgép, bizonyára nem üres filmekkel, hiszen a várakból csodálatos panoráma tárult eléjük. Itt van már Steib Pál is. a tapasztalt táborvezetőhelyettes. — Este filmvetítés lesz, de azt hiszem utána nem kell majd elringatni minket sem — jegyzi meg félhangosan, mire a mellettünk álló kislány nevetve kommentálja: — Hogy engem nem, az holtbiztos! — Minden napunkat valami fontos dolog jegyében töltjük. Így a megyeszékhely napján megtekintjük a Nógrádi Sándor Múzeumot, és a bányamúzeumot, a sport napján kerül sor a tábori olimpiára, a következő nap, a vidámság jegyében telik: KRESZ-verseny, MHSZ-bemutató, modellkészítés, aszfaltverseny — sorolja Steib Pál. Aztán felkeresnek salgótarjáni üzemeket, majd egész napos kirándulás következik a rajok érdeklődése szerint Hollókőre, Szécsénybe. Balassagyarmatra, S a többi, ami elengedhetetlen a tábori életből: diszkó, karnevál,' táncház, soksok játék és dal... Az estek észrevétlenül röpülnek el. Kisebb csoport nagy tranzakcióba kezd: jelvényt cserélnek és színes le- vonókat, aztán a noteszekbe, papírfecnikre kerülnek a címek, a hosszabb távra szóló barátság e fontos kellékei, hogy hetek, hónapok múlva levelek induljanak útjukra. Bekukkantunk az elsősegély- nyújtó helyre is. Gecse Ildikóéinak szerencsére kevés a dolguk. ' Éhes a társaság. A vacsorát gyorsan kapják, s a gyerekek zöme jóízűen falatozik. A külföldiek közül egyikmásiknak kicsit szokatlan a magyar konyha, de azért üresen marad a tányér... Lassan itt a takarodó. A tíz óra szigorúan a lámpaoltás ideje. A faházak kis lakói fáradtan bújnak a paplan alá. Csupán a táborvezetőség szobájából szűrődik ki a fény. Bratinka Gábor, a megyei úttörőtitkár, táborvezető értékeli a napot és segítőivel beszélik meg az elkövetkező feladatokat. A színek, amelyek eddig a nappali fényben pompáztak, feleseltek egymással, szürkévé, feketévé váltak, csupán a tábori őrség ügyeletes pajtásainak léptei hallatszanak a salgóbányái éjszakában. A Barátság nemzetközi tábor július 15-ig ad otthont lakóinak. M. Szabó Gyula , Kulcsár József felvételei A riporterek vidám hangulatot teremtettek A Játék sem elhanyagolható
